Nemzeti Sport, 1937. szeptember (29. évfolyam, 171-191. szám)
1937-09-03 / 172. szám
6 Mind nyolc! Ökölvívó „Mogy is volt csak** — Saját tudósítónktól — Kankovszky és a közönség A zsúfolt arénában nem valami jól hallhatták az állóhelyen Kankovszky alelnök üdvözlőbeszédét. [(Hangszóró nem volt.) — Hangosabban! — kiabált te valaki. Kankovszky elmosolyodott és „rögtönzött”: — Önök, hölgyeim és uraim, nem szónoklatokat hallgatni jöttek ide, hanem a mérkőzésre kíváncsiak ... Nagy taps fogadta a bejelentést és főleg azt, hogy rövidesen vége is lett a beszédnek. Suttyó ajánl A más sportágbeliek is szép számmal voltak képviselve a viadalon. Schaffer társaságában ott ült az egyik páholyban Turay, Szabó és az újpesti Kállai. Amikor Murach belefejelt Harangi arcába, Suttyó megjegyezte: — Most látom csak, én is tudok boxolni...* Harangit összetévesztik — Harangival ! Világbajnokunk véres harcot vívott a keményöklű Murach-hal. A mérkőzés után az öltözőbe siető Harangit egy autogram-gyűjtő megszólította hátulról: — Harangi úr, kérek egy aláírást! A harctól megviselt, véresarcú világbajnok hátrafordult, mire az elképedt srác zavarodottan ezt rebegte: — Bocsánatot kérek, azt hittem, hogy Harangihoz van szerencsém! ...* Eredménybemondás A Nagy—Runger mérkőzés lezajlása után valaki megkérdezte a szomszédjától: — Mennyi most az eredmény? A kérdezett úr — bizonyára szenvedélyes dominó-játékos — így felelt: — Mind nyolc!!! * Érzékenység A cirkuszból kifelé menet óriási tolongás keletkezett a kijáratoknál. Egy gyengébb idegzetű néző, kisebb könyökütést kapott egy mellette furakodó úrtól és emiatt hangosan méltatlankodni kezdett. — Ugyan ne siránkozzon! — intette le valaki az érzékenykedő szurkolót. — Mi ez ahhoz képest, hogy három világbajnokot vertek ma itt laposra! Nem volt hagyományos magyar balszerencsénk 000 Visszaemlékezés a magyar—németre — Saját tudósítónktól — Magyar-német 8:8... Pompás eredmény, csak az ember ne bolygassa a részleteket! Mert ez a sikernek beillő „félsiker” egy-két szerencsés körülmény eredménye. Elsősorban a meccsvezető jóindulatának... Sportcsarnokoh! De menjünk sorba. Szerdán este ismét sok embernek jutott eszébe a sportcsarnok. Ami nincs. Sorba kellett állni a jegyekért és félórával a kezdet előtt már hiába állt sorba az ember... A cirkusz bejáratánál életveszélyes volt a tolongás. Bepréselődött közel 3000 ember. Kintrekedt és bánatosan (vagy dühösen) hazament körülbelül ezer. Előrelátóan otthonmaradt ötszörannyi. Énekes II., Szigeti és Bondi az élen A magyar csapat a várakozásinak megfelelően harcolt. Énekes 11. bebizonyította, hogy pillanatnyilag Európa legjobb légsúlyúja.Bondi kezdi valóra váltani az évekkel ezelőtt hozzája fűzött reményeket. Kubinyinak betegen is meg kellett volna vernie Minert. Ha nem megy állandóan közelharcba vele, sikerül is. Az újonc Pap Jócsi-Pap gyenge volt. Sok nagy csatában kell még edződnie, hogy a válogatott hasznos tagja lehessen. "Harangi nincs még formában és egyelőre „könnyű” a váltósúlyhoz. ’Júliusban nem csalódtunk, pedig szívesen csalódtunk volna benne , kellemesen. Belharcot kellett volna erőltetnie. Szigeti még mindig utolérhetetlen taktikus és a legjobb technikájú ökölvívónk. Nagy okosan, óvatosan küzdött. Megérdemelte ezt a nagy sikert, a világbajnok legyőzését. (Bár, valljuk be, a döntetlen eredmény jobban megfelelt volna az igazságnak. Dehát döntetlen nem lehetett, három pontozó dolgozott.) A német csapat „csillaga": Murach A németeknél Nürnberg, Murach és Campe volt a legjobb ember. Különösen Murach tetszett. Szörnyű keményeket ütött, pontosan és nyugodtan. Jobb alapállása megzavarta Harangit. Kaiser és Runge, a két világbajnok csalódást keltett. Mélyen a formája alatt szerepelt mind a kettő. Wilke és Miner közepes képességű ökölvívó. Az „öreg” Pietsch semmit nem csinált. Német „stílus" A német ökölvívók legsajátságosabb közös tulajdonsága: a rengeteg szabálytalanság. Murach és Campe kivételével mind fejjel rohan előre és állandó veszélyt jelent az ellenfél szemhéjára. Azonkívül fognak és ütnek egyszerre, sokat birkóznak. A pompás kondíció a főerénye a német ökölvívóknak. Ezzel értek el Berlinben is mindent. Szorítósegédeik sem viselkedtek kifogástalanul. Állandóan mutogattak, sőt — mikor látták, hogy Ruzicska nem kifogásolja — be is kiabáltak a szőri tóba. Nagyon sportszerűtlen viselkedés. Ruzicska, a „jó ember" A meccsvezető, a csehszlovák Ruzicska, mindent megengedett. Tőle fejelhettek, ahogy akartak, kapaszkodhattak egymásba, birkózhattak (csak a tarkóütést nem nézte jó szemmel). Ruzicska vezetése olyan látszatú volt, mintha nem akart volna kellemetlenkedni a versenyző figyelmeztetésével sem 2. kötet. Nagyszerűek a török úszók. Csupa 17—18 éves gyerek nyüzsgött a versenyeken, egypárszor el is kapták a BSE-úszókat. A vízipólózók pedig roppant tanulékonyak. Amit az első napon láttak tőlünk, azt a második napon már csinálták ellenünk. A török úszósport nagy javulásának titka: magyar edzőjük van, Ferenczy Sándor, volt B válogatottunk. — Három éve vagyok itt — beszélte nekünk — remekül érzem magam. Most aztán kiépítjük a nemzetközi kapcsolatokat is. A londoni Európa-bajnokságon már részt akarunk venni. Csak figyeljenek a törökökre, én mondom. 3. kötet. Mint minden portyán, nálunk is született szállóige. Kertész úszószakosztályi vezetőnk néhányszor mélabúsan jegyezte meg az elején: — A boxolóknál másképpen volt... Utalás arra, hogy ő már boxszakosztályi elnök is volt és ökölvívókkal is ment már portyára. A végén már mindenre ezt mondtuk, hogy „A boxolóknál stb.” Elutazás előtt a török elnök szívélyesen megrázta a fiúk kezét: — Aztán legyen szerencsénk jövőre is. Mire a társaság Kertész felé fordult és rázendített: — A boxolóknál ez másképpen volt... 4. kötet. Sokat beszélgettünk Szabó Peterral, az MTK volt futballistáival, aki most a Galata Szerály edzője. Az utolsó helyről a másodikra hozta fel csapatát, ő is meg van elégedve a sorsával, a törökök is vele. — Törököt fogtam és — szerencsére — nem enged — mondta. 5. kötet. Rengeteg édességet ettünk, igazi törökmézet is. A fik külön lsed Péntek, 1937 szeptember 1. ) a németeknek, sem nekünk. „Jó ember” akart tenni. Nincs utánpótlás! Most, a német-magyar után ismét az eszünkbe jut: nincs utánpótlásunk. Mi lesz, ha Szigeti egyszer kijelenti, hogy abbahagyja az ökölvívást? Vagy, ha egyikmásik állandó válogatottunk nem lesz formában? Már ideje, hogy elkezdjék egyszer az utánpótlás nevelését! ÚSZÁS RAJKI LAJOS ötkötetes emlékirata a félhold és a negyedár világáról — Saját tudósítónktól— (A törökországi portyáról hazatért BSE-vízipólócsapat nem győz eleget mesélni a csodálatos napokról. Rajki Lajos — mint ez oly divatos mostanában — közreadja emlékiratait...:) 1. kötet. A tenyérenhordás kelletlen vendéglátás ahhoz képest, amilyen életben részünk volt Törökországban. Elhalmoztak minden jóval, kitalálták minden gondolatunkat. Bay Celal úr, a török szövetség elnöke elragadóan kedves úriember. Hajóskapitány. Minthogy itthon nagyon óvtak bennünket a török pénzátszámítástól, nagyon megnéztük a portyaelszámolást. A török fontot 3 pengő 72,6 fillérrel számolta el nekünk az elnök úr, de ott mindjárt a kardjára csapott: — Amíg a tengerészkapitányi bojtot hordom, addig rendben lesz a pénszámítás. Ha otthon kevesebbet adnak önöknek a fontért, azonnal írjanak. (Jegyzet: Már ma elment a levél, mert itthon csak 3,72-t adtak.) ben teljesen eltörökösödtek. Kedvenc szórakozásunk volt az árusok utcájába menni. Ha valamiért két fontot kértek, Sennyeiék szemrebbenés nélkül ígértek érte 30—40 kurust. Igaz, hogy még így is becsaptak minket. Persze beszereztünk negyedárért néhány pompás fezt ist, ebben utaztunk haza. A határon egy úrral találkoztunk. Magyar újságot olvasott. Mikor meglátott bennünket a fezékkel a fejünkön, hozzánk jött és franciául megkérdezte: — Hová mennek? — Budapestre utazunk! — feleltük magyarul. Erre az úr a nyakunkba borult: — Derék török testvéreim! Megtanultak magyarul! Gyönyörű! És hol tanultak meg? Egyikünk szolgálatkészen válaszolta: — A Nefelejcs utcában. A német vizipólóbajnokságot ismét a Waseerfreunde Hannover csapata nyerte meg, amely a döntőben 7:4 (6:4) arányban győzött a Duisburg 98 ellen. (A bajnokcsapatban játszik Gunet, Bauer, Sehwenn és Allerheiligen is.) Helsinkiben nagy úszóverseny volt , a helsinki úszóegyesület fennállásának ötvenedik évfordulója alkalmából. — 100 m gyors: 1. Borg (svéd) 1:01.6, 2. Boolard (észt). — 800 m gyors: 1. Aalto (finn) 11:59.3. — 100 m hát: 1. Duner (svéd) 1:15.8. — 200 m mell: 1. Rothmann (svéd) 2:52.8. — 400 m hölgy gyors: 1. Asta Maenpaa (finn) 6:32.2. — 10x50 m gyorsstaféta: 1. Svédország 4:47. Az osztrák vizipólóválogatottat Londonban autóbusz várja, ezzel járják végig a portyaállomásokat. Várpalota — Székesfehérvár városközi úszóverseny zajlottle Várpalotán. Az úszószámokat letarolták a fehérváriak. 50 gyermek gyors: Pallai Sz. — 50 gyermek hát: Szabó Sz. — 50 mell leány: Kovács Sz. — 100 mell leány: Pleszkáts V. — 50 ifj. gyors: Végh Sz. — 100 mell: Mermelstein Sz. 1:33. — 50 gyors: Braun Sz. — 3x50 vegyes: 1. Szfehérvár, 2. Várpalota. — Vizipóló: Szfehérvár—Várpalota 2:L 11. A két párisi „esetről" nyilatkoznak a felelősek — Saját tudósítónktól — A párisi főiskolás különítmény parancsnoka Szinay Móric tanácsnok volt. Az utolsó csapat megérkezése után tőle érdeklődtünk a nagy port felvert Vadas-esetről. Szinay tanácsnok a következőket mondotta: — Már az elutazás előtt minden versenyző aláírt egy nyilatkozatot, amelyben többi közt az is benn van, hogy a versenyző tartózkodni fog minden olyan „kilengéstől”, ami sportbeli tevékenységének maximális kifejtésében akadályozhatja. Sajnos, Vadas ezt a pontot átlépte és ezért kellett őt a legszigorúbban megbüntetnünk. Különben az esetet azonnal jelentettem az OTT elnökének, aki szintén Párisban tartózkodott a versenyek ideje alatt. Ez az egész, amit erről a sajnálatos ügyről mondhatok. (Szinay tanácsnok nyilatkozata az olyan parancsnok nyilatkozata, aki az „alparancsnok” intézkedéseiért is vállalja a felelősséget. Az atlétacsapat tagjainak egyhangú információja szerint ugyanis Vadas hazaküldését az „alparancsnok Majzik dr. kényszerítette ki ugyan, olyan vétségért, amilyent mások és más sportágak képviselői minden következmény nélkül követtek el.) A másik „esetért” viszont hivatalosan is Majzik László dr. felelős. Hogyan lehet az, hogy Várszegi nem tudott a délelőtti selejtezőről? Majzik dr. így nyilatkozott: — Az atlétikai versenyek beosztásáról programot egyáltalán nem kaptam, de azért ennek ellenére a gerelyvetés napjának előestéjén figyelmeztettem Várszegit, hogy ügyeljen, mert lehet, hogy másnap délelőtt lesz a gerelyvetés előmérkőzése. Másnap délelőtt sok dolgom miatt nem tudtam újból figyelmeztetni Várszegit és ő bizony jó alvó lévén, elaludta versenyét. Szerencse, hogy a fiúk idejében értesítették őt és így nem maradt le a délelőtti versenyről. Beszéltünk a Várszegi-esetről Várszegi Józseffel, aki így mondja el az „elalvást”: •— Nekem senki sem szólt róla, hogy vasárnap délelőtt élőmérkőzésem lesz. A szombat éjjelt ébren töltöttük és sírtunk idegességünkben, amikor még négy órakor sem tudtunk aludni a lett futballisták kurjongatójától. Még csak ez hiányzott a remek szálláshoz, sorozatos nem alváshoz és kritikán aluli ellátáshoz, aminek következtében én például öt kilót fogytam. Másnap délelőtt fél 11 órakor Rátonyi vette észre a programból, hogy 10 órakor gerelyvető előmérkőzés lesz. Először Majzik dr-t költötte fel, aki a fiúkkal együtt feljött hozzám és bizonyára csodálkozott, hogy én még alszom, hiszen amikor ő hazajött, a lettek már elcsendesedtek. Taxit hoztak és úgy pizsamában, hónom alatt a felszereléssel vágtattunk ki a stadionba. Majzik dr. nem tartotta szükségesnek, hogy velünk jöjjön. A pályán már régen befejezték a gerelyvetést, ami nem csoda, mert 1*12-re értünk ki. Megpróbáltam utólag jelentkezni, elutasítottak. A velem jött fiúk hiába könyörögtek, végre felfedeztem Dallost a tribünön és mint tekintélyes szemüveges úr, ő lépett közbe. A franciák Dallos nagy kapacitálására engedtek is, mert azt mondták, hogy szombaton a francia szövetségből azt telefonálták, hogy nem lesz előmérkőzés. A németek azonban óvtak, mert 55 méterrel az ő emberük volt a hatodik. Végre a francia szövetség egyik vezetője közbevetette magát és olyan kompromisszumot kötöttek, hogy a döntőben heten indulhatnak. Ennyi izgalom után állhattam aztán le a versenyre. Persze, gyorsan kellett dobnom egymásután, mert a versenybírák a magasugrástól jöttek el. Ezekután csak azt kérdem, hogy azonkívül, hogy Vadast hazaküldték, mire kellett a külön vezető az atlétáknak?