Nemzeti Sport, 1939. január (31. évfolyam, 1-23. szám)

1939-01-05 / 4. szám

Csütörtök, 193® január 5. Ferencvárosi levél görög isidről: emlékezés a Ju­ven­tusra, küzdeni is tud a Fradi, a sajtó dicsérő jel­zői, a sérültek meggyógyultak és más elegyes dolgok a zöld-fehérek görögországi portyájáról­ ­ — Alkalmi tudósítónktól — Atthén, január 2. Folytatom beszámolóimat és ez­úttal újévi meccsünkről szeretnék még néhány érdekességet elmon­dani. Miért volt nehéz mérkőzés az újévi ? Január 1-i mérkőzésünk erősen emlékeztetett a Juventus elleni EK-mérkőzésünkre. A csapatnak nagy adag keménységet is latba kellett vetnie, ha nem akarta, hogy az ellenfél lesöpörje a pályá­ról. A görögökön meglátszott, hogy abban az elgondolásban álltak ki, hogy csak kemény játékkal verhetik meg a Fradit. Ott téved­tek azonban, hogy a kemény játé­kot egészen tévesen fogták fel. Összezavarták a durva játékkal. Hátulról való kikaszálások, hátul­ról való megrúgások tudva evőleg nem a kemény, hanem a szabályta­lanul kíméletlen és durva játék is­mertető jelei. A II. félidőben pe­dig seregestül láttunk ilyesmiket egyes görög játékosok részéről. Éppen úgy kellett tehát jódozni a fiúk lábát, mint a Juventus elleni meccs után. Még a játékre­ sohasem fog mást használni! Pető is emlékeztetett Vogel úrra. Látni kellett volna, milyen ijedten menekült Papadopulos úr a kőzá­por elöl. És milyen bocsánatkérően tárta szét karját, amikor valami durvaság történt a gályán. Legörvendetesebb volt látni azt, hogy a Ferencváros csa­ptában micsoda határtalan küzdő­­képesség lakozik. De taktikából is egyest érdemelt ezen a mérkőzésen a csapat. Rugalmas alakzatban, okosan és jól játszottak a fiúk va­lamennyien. A fedezetsor minden tagja, de a két összekötő is alapo­san kivette a részét a védekezés­ből, amikor a görögök támadásba lendültek. Két hátvédünket újra csak dicsérhetem. A sajtó dicsérete Nemcsak a sportlapok, de a napilapok is igen sokat foglalkoz­nak a Ferencvárossal. A játéko­sainkról szóló bírálatok rendsze­rint csak felső fokban beszélnek. Álljon itt néhány­ dicsérő jelző: „Csodálatos Sárosi”, „tüneményes Toldi”, „isteni Lázár” és így to­vább. Kifogyhatatanok a görögök a játékosok dicséretében és ma­­gasztalásában. Rengeteg kép is jelenik meg a csapatról, a játékosokról. Legutóbb az egyik lap még Toldi Géza kis­lányának, Zsuzsikának a képét is hozta. A lapokat főként Kleo Pa­­leologos barátunk látja el anyag­gal, ő tudvalevőleg három éven át a budapesti Testnevelési Főiskola hallgatója volt. Akkor tanulta meg szeretni a magyar sportot és­­ a Ferencvárost. Most a görög Testnevelési Főiskola tanára. Olyan büszkén viseli a zöld-fehér jelvényt, mintha valami kitüntetés volna. A sérültek állapota Bíró combja jelentősen javult. Pénteken Szalonikiban már feltét­jeiről játszani fog. De helyet kap a­ csapatban Horváth Bandi is mint jobbösszekötő és Kiss Gyüri mint jobbfedezet. Ma azt hallot­tam, hogy a görögök itt tartják péntekre Athénben a szaloniki­i Vikelidist a román utánpótlás vá­logatottjai elleni mérkőzésre. Hát ennek valamennyien nagyon örü­lünk. Nem szívesen játszottak volna a fiúk még egyszer ez ellen a durva játékos ellen. Általában úgy ismerik itt, mint a legdur­vább görög futballistát. Jilavay humora állandóan vígságban tartja a csa­patot. Kitűnő bemondásai vannak. Az elvesztett asztali­tenisz mérkő­zés után ő mondotta nekem a leg­komolyabb arccal: — Doktor úr kérem, legyen szíves és vegyen .4 darab sárga inget. Nem engedhetem meg, hogy a­ pingpongozok,­m­ég egyszer zöld inget ölthessenek magukra. A gyorsfényképészek városa Athén. Lépten-gyomon ilyenekbe ütközünk. A csapat tagjai egész három ilyen képet visznek majd haza. Ebben Bíró vezet. Ha a csa­pat lefényképeztette magát, ő még mindig csináltatott önmagáról is külön egy felvételt. Athéni követünk, Ru­dnay kegyelmes úr, minden mérkőzésünkön ott van és lejön az öltözőbe gratulálni. Pénteken este felkeresett bennünket a szállónk­ban és visszaadta látogatásunkat. Sajnos, akkor éppen moziban vol­tunk és így nem tudtunk vele be­szélni. Nagy magyar estét rendeztünk vasárnap a mérkőzés után az athé­ni magyar egyesületben, ahova testületileg vonultunk fel. Innen egy mulatóba mentünk, ahol ma­gyar zenekar működik. Gyakran megtörténik, hogy a városban sé­táló fiúkat felismerik a görög srácok és ilyenkor csapatostul sze­gődnek a nyomukba. Hiába­­ jól megy sorunk... Tóth Lajos dr. —.......................... ......—­A BLASz és Pluhár István nyilatkozata — Saját tudósítónktól —* Óriási meglepetést keltett a BLASz elnökségében Pluhár István­nak, az OTT szakelőadójának a Sporthírlap tegnapi számában meg­jelent nyilatkozata. Pluhár István megállapította, hogy az amatőrfut­­ballnak az 1940-ben, Helsinkiben sorra kerülő olimpiai futball tornára már ebben az évben meg kell kezde­nie az előkészületeket és ezeket az előkészületi munkákat ki kell venni a BLASz hatásköréből. Az előkészü­leteket egy arra alkalmas szak­ember kezébe kell tenni, akit teljes rendelkezési joggal­­ kell felruházni. Pluhár István arra hivatkozott, hogy a berlini olimpiai futballjátékra való felkészülésben tapasztalt hibák, az ott kiderült szakértelembeli hiányok miatt kell, hogy a BLASz kezéből kivegyék a­z előkészületek fontos munkáját. Pluhár István ■, nyilatkozatával — mint értesülünk —­a BLASz elnök­sége a legközelebbi ülésén foglal­kozni fog. 1 m­ir0Tii138(f*'„ mm—.... Sídvencel edzést akar szerződtatni a ro­mán szövetség. A szövetségi edző a Gazetta Sportuticol szerint Konrád Jenő, a legutóbb Olaszországban működött magyar edző lesz- SopaT 5 AZ „ISMERETLEK" ANGLIA Bemutatja F­E­L­E­K­I LÁSZLÓ a folyó évadra angliai tanulmányútra kiküldött belső munkatársunk A. megszokott szokatlan eredmények ♦ London, 1939 január 1. A szombati forduló megint sok keserűséget oko­zott a tippelőknek. Nem elég, hogy a második helyen álló Everton kikapott az utolsó helyen álló Brentfordtól, de kikapott a Wolverhampton is. Hallatlan, hallatlan! Mernék fogadni, hogy sokezer tippelő elátkozta a híres mirigykezelést, az Ever­­tonról pedig megjósolták, hogy még ki is eshet. Ez talán nem valószínű. Már eddig is 30 pontja van az Evertonnak s ha elgondoljuk, hogy a Man­chester City tavaly 36 ponttal esett ki, akkor még lehet reménye az Evertonnak, hogy elkerüli a kiesést. Elbizakodnia persze nem tanácsos... Aztán az is furcsa, hogy a Wolverhampton, amelyet mos­­­tanában úgy emlegettek, mint a legjobb formában lévő angol csapatot — éppen attól a Blackpooltól kapott ki, amelyik október közepe óta nem tud mérkőzést nyerni. És mit szóljon a szegény tippelő a Gharltonról, amely egymásután végezte ki az Evertont és az Arsenalt — most pedig kikapott a Leeds U­ni­tedtől. Ezek azok a megszokott meg­lepetések, amelyek nélkül meglepően sablonos lenne a bajnokság. Csak egy dolog aggasztja a dicsőséges bizony­talanság híveit. A Derby County most is győzött s jelenleg már öt ponttal vezet, vagy legalább hárommal, ha tekintetbe vesszük, hogy eggyel több mérkőzést játszott, mint a többiek. A Derby meg­szökése árt a bajnokság érdekességének. 1932-től 35-ig az Arsenalt szidták a dicsőséges bizonytalan­ságért aggódók. Most a Derby lenne soron? Isten tudja Vannak jósok, akik szerint a Derby a ta­bella közepén fogja végezni az évet... Az tény, hogy a tavalyi bajnokság volt a leg­ideálisabb a dicsőséges bizonytalanság szempontjá­ból. Az utolsó mérkőzésen dőlt el a bajnoki cím sorsa az Arsenal javára a Wolverhampton előtt. A bizonytalanság az angol futball legbiztosabb alapja. .... . ír..­ • J'6 1 Bryn Jones mint szenzáció Brynn Jonesből megint szenzáció lett. A nyár végén róla írtak a legtöbbet, róla beszéltek a leg­többet — ő volt a 14.000 fontos futballista, akinek minden lépését százfontosokiban mérték. Bryn Jones csillaga nem ragyogott úgy az Arse­­nalban, ahogy várták. A körülmények nem voltak kedvezők. Az Arsenal idénykezdetére Bastin sze­rencsétlen formahanyatlása nyomta rá a bélyegét. Bryn Jonesnak volt néhány kitűnő játéka, de volt sok gyenge is, Allison végül is úgy találta, hogy környezetváltozásra van szükség. Most szombaton a tartalékcsapatban játszón Bryn­t a jobbszélen. Ha már környezetváltozás, a­kkor legyen minden­képpen az. Ez megint nagy téma itt. A 14.000 fontos csatár tartalékban. Szegény Bryn Jones ugyanazt a sze­repet játsza az Arsenalban, mint az Arsenal a ligában. Az Arsenalt külön mértékkel mérik, az Arsenal nem kaphat ki, mert ha kikap, mindenki csodálkozik: mi a baj az Arsenalban? Más csapat kieshet, kikaphat — szabad nekik. Bryn Jones így áll az Arzenalban. Az Arsenal éljátékosai közül már csaknem mindenki szerepelt a tartalékcsapatban: Drake, Male, Compton, Cray­­ston, Copping, Bastin, Leslie Jones. A tavalyi idényben Hapgood, a világ legjobb hátvédje pél­dául félévig játszott a ta­rta­l­ékcs­a­pa­tban s csak azért került vissza, mert Compton megsérült. (Más lapra tartozik, hogy Hapgood újra visszanyerte régi formáját) Mindez nem keltett olyan szenzá­ciót, mint az, hogy a kis Bryn tartaléksorba került. Még a komoly Daily Telegraph is külön cikket szentel a 14.000 fontos futballista tartalék­sorba állításának. A Star hatalmas karikatúrát közöl, a tartalékcsapatot hatalmas cethal ábrázolja és „Bryn Jónást” elnyeli. Az aláírás megemlíti, hogy „Bryn Jónás” esetleg hamarosan visszakerül­het a partra, vagyis az első csapatba. Ez a legújabb szenzáció mindenesetre annyit eredményezett, hogy a West Ham United és az Arsenal tartalékcsapatainak a mérkőzését 21.000 ember nézte végig, Bryn Jones egy gólt is lőtt, de ettől eltekintve eléggé közepesen mozgott. Vájjon meddig kell játszania a tartalékcsapatban, hogy visszanyerje régi formáját és tehetségéhez méltóan játsszon? Alex James, akit úgy emlegetnek, mint minden idők legjobb balösszekötőjét , öt hónapig játszott a tartalékcsapatban, amikor 10.000 fonton felüli, akkori rekordáron az Arsenalhoz került. Bryn Jonesban, ebben a rokonszenves kis fekete játékosban él valami kis inkább tudatalatti nyug­talanság. Az egyik napon például csendesen ennyit mondott: — Még mindig sokat fogl­alkoznak velem, Bryn Jones most reméli hogy egyszer végre őt is úgy tekintik, mint a többi játékost. Elválaszt­ják személyét attól a 14.000 fonttól, amellyel ő maga sose találkozott... Egy kisfiú halálára Amikor az Arsenal kivonult a pályára, a nézők meglepve vették észre, hogy a játékosok fekete karszalagban játszanak. Mindenki kérdezte: rá halt meg? Az Arsenal játékosgárdája fogyatkozott meg. John Ford, az Arsenal 18 éves tartalékkapusa: ha­lt meg, egy órával a szombati mérkőzés előtt. J­ó ismertem ezt a kedves, nyurga, fekete fiút. A Lambert-palánták közé tartozott. Velszi volt, éppen úgy, mint a két Jones és Cumner. Lambert büsz­kén mutatta a rokonszenves, szerény fiút, amint hihetetlen ruganyossággal védett az edzéseken. Ford 16 éves volt, amikor már a velszi amatőr­­válogatottban játszott. Mindenki úgy tekintett rá, mint a jövő nagy kapusára. Halála tragikusan hirtelen volt. Az egyik edzé­sen mesélte, hogy Allison úrtól szabadságot kér az újévre, el akar utazni Margateba, ahol a tavalyi évadot töltötte az egész Arsenal-iskola Lambert vezetésével. — A sweetheartodat látogatod meg? — kérdez­ték tőle. (Sweetheart , valakinek a szívszerelme.) — Igen — felelt a gyerek zavartan mosolyogva. A múlt szombaton még játszott a Portsmouth második csapata ellen, ragyogóan védett, az Aráé­nál 7:0-ra győzött. Jókedvűen hagyta el a pályát. A földalattin hirtelen rosszul lett, összeesett, kór­házba szállították, öt óra múlva megoperálták át­fúródott gyomorfekéllyel — egy hét múlva, szom­baton meghalt. Egy jó első félidő Az Arsenal másodszor játszik ebben az idényben a Huddersfield Town ellen. Először Huddersfield­­ben játszottak, ahol 1:1 volt az eredmény. A Huddersfieldnek a legnagyobb játékosa Young, a középfedezet, aki már gyakran játszott az angol válogatottban , többek között 1936-ban a magyarok ellen is játszott. Egyike azoknak a tipikus kullancsoknak, akik még annyira sem vesz­nek részt a támadások elindításában, mint Cullis. Hatalmas termetű játékos, Sághy Tiborra, a BEAC, majd később a Bocskai középfedezetére hasonlít a legjobban. A két csapat különben így állt fel: Arnénál: Wilson — Male, Hapgood — Cravston, Joy, Copping — Drake, Bremner, Lewis, Drury, Bastin. Huddersfield Town: Hesford — Hayes, Mount­­ford — Boot, Young, Watson — Isaac, Barclay, Brook, Baird, Perrit. Jó öreg Drake tehát a jobbszélen maradt s a változatosság kedvéért megint a kis Bremnert vették elő a jobbösszekötőbe. A csúszós talajon az Arsenal pompás első félidőt játszott. Drake gólja igazán nem volt rossz. Bastin lövésszerű beadását jobbal remekül levette s a kö­vetkező pillanatban ballal a jobb alsó sarokba vágta. „Szálvész-Ted” különben egészen jól ját­szott a jobbszélen, ő volt a csatársor legjobb em­bere. A nagyszerű formában levő Crayston renge­teg jó labdával etette a csatársort s az első félidő­ben rengeteg helyzetet is teremtettek. A fiatal Lewis kissé bágyadt volt a középen. Érdekes volt megfigyelni Young munkáját. Drake igen veszélyes volt a jobbszélen, gyakran előfordult, hogy átment a balhátvéden. Youngnak rengeteg alkalma volt ráfutni Drakere , így aztán a középfedezet és a volt középcsatár mégiscsak összetalálkozott egymással... Az első félidőben majdnem minden támadás az Arsenalé volt. A második félidőben kiegyenlítettebb volt a helyzet. Male (aki Compton sérülése jóvol­tából került vissza a helyére) egyszer a kapuvona­lon vágott vissza egy labdát,­­i/Cv. : Egy jó csapi­ Az Arsenal III. csapata, a „Lambert-kertészet” 8:1-re győzött a Cheltenham Town ellen. Ezek a gyerekek remekül játszanak mostanában. Lambert egyre jobban összeforrasztja a csapatot. A kis Hugh Glass, a skót kőművesinas, akinek komikusan esetlen mozgása volt, amikor Lambert keze alá került , ma már úgy szerepel a lapokban, mint a brit futball egyik legnagyobb csatárreménysége. A Lambert-gyerekek az első mérkőzéseiket el­vesztették, a tabella alján álltak. Leorabertnek ekkor minden mérkőzés tanulmányi anyag vett. Megjegy­zem, hogy ebben az időben Lambert annyira pon­tosan akart tudni minden adatot a csapatáról, hogy még lőtáblát is rajzolt a mérkőzéseken, vagyis a Nemzeti Sport-féle lőtáblán jegyezte fel, hogy kinek hová ment a lövése. Az idény első mér­­kőzésén Miklós Béla Pállal együtt szórakozásból csináltunk grafikont és lőtáblát. Amikor Lambert meglátta ezeket, különösen a lőtábla tetszett neki. —» Kitűnő ötlet —— mondta — én is meg fogom * ♦

Next