Nemzeti Sport, 1940. január (32. évfolyam, 1-20. szám)

1940-01-26 / 17. szám

«?» (né TK Pályázat VI* Beérkezési határidő II. 3. déli lí­­ra FTC-BVSC (ökölvívás) BTK-BSzKRT (ökölv.).. ................. Milano—Genova ....................................... Lazio—Fiorentina ...... ................. Aovara—Torino................. .......... Bologna—Modena ...... ....................... Jnventns—Triestina .... ..........:........... Venezia-Roma .......... ............... Pótverseny: A pontversenyben csaló mérkőzés elmaradása esetén kerül számításba, egyébként csak holt­versenyt dönt el. Napoli—Ambrosiana .................................. Lim­b­a—Bari ........................... A pályázó neve és elme: .................. ea»»g»eo«ao»e eea eOo •« e»o eOreaaeaae csaaioaen* oo»oco*aeoe»* ■»». .•••oc©.c»eao«®®*o»«r®»«ee«.« A beküldő aláveti magát a feltételek­nek. Minden szelvényhez ép és for­galomban levő használatlan 10 filléres bélyeget kell mellékelni. Aki hetenkint ötnél több szelvényt küld, az tegyen ide keresztet, vagy csillagot ............. Eszperantó legyen a sport nyelve! Kis-Kós Antal (Kézdivásárhely) •írja: Olvastam a budapesti nemzet­közi labdarúgó értekezlet nyelvi ne­hézségeiről. A hét nemzet labdarúgó­sportjának kiváló diplomatáinak munkáját nagyon megnehezítette az a tény, hogy általában kevesen tud­tak egymással beszélni. A tolmá­csolás nem tökéletes megoldás. A diplomáciának a francia a hivata­los nyelve, lehetne ez a sportnak is? Ma a testikultusz századát él­­­jt­k, a sport egyike­ a leghatalma­sabb világszervezeteknek. Gondoljunk csak a nagy nemzetközi versenyek­re, Európa-b bajnokságokra, olim­piákra. Az élőnyelvek közül azonban ba­jos választani, egyiket sem lehet a másikkal szemben előnyben részesí­teni. Itt van viszont az eszperantó. Vanak nagy nehézségek, de sport­ember nem riad vissza a nehézségek­től. Az 1944-es olimpián már az eszperantó lehetne a hivatalos olim­piai nyelv. A Magyar Eszperantó Szövetség bizonyára szívesen fog­lalkozna az üggyel, vállalná a kez­deményező szerepet. Biztos vagyok benne, hogy Eszperantó Világszö­vetség is örömmel venné a kezdemé­nyezést. Beszéljünk magyarul! Ifj. Mészer János kereskedő (Kó­ród, Somogy m.) arról ír, hogy az elmúlt szombaton sokan hallgatták Sárosi György dr rádiócsevegését. „Örültünk, hogy hallhattuk szavát, csak annyit akarok megkérdezni, miért használta a rádió nagy nyil­vánossága előtt ezt a szót, hogy „tréning"? Ezt már jó magyar szóval is lehet helyettesíteni s leg­alább is Somogyban elterjedt és népszerű az „edzés" szó. Egy ilyen híres embernek, akire annyian fi­gyelnek, különösen vigyáznia kell arra, hogy magyarán beszéljen. Re­mélem, Sárosi Gyurka nem neheztel ezért a kis figyelmeztetésért, ha­nem ezután az „edzés" szót­ hasz­nálja. Kívánom m­ég, hogy a Min­denható segítségével sokáig és sok dicsőséget szerezzen a magyarságnak. Tavasszal pedig jobban szerepeljen az egész csapat és régi Fradi-szív­­vel nyerjék meg a bajnokságot!" Teret — de ne csak az ifjúságnak! Bajor István (Bp., Üllői­ út) írja: ötletnek tartom, hogy az ifjú­sági játékosok tejet kapnak minden edzés után. Jó lenne azonban ezt a jó szokást általánossá tenni a fel­nőttek között is. Egy edzés meg­erőltetést jelent (elvben legalább is...), utána gyereknek, felnőttnek egyaránt jól esik egy jó félliter tej cukorral, vajaskenyérrel. Jó lenne, ha felnőtt játékosaink rászoknának a tejre, jót tenne erőnlétüknek s a félliter tejre talán nem kívánnának egy sereg hosszúlépést. Vezessék be az egyesületek, a tejivást minden fedzés után! ,. (Keddi számunkban jelent meg Maguire véleményének első ré­sze. Maguire arról beszélt, hogy milyen fontos a kétlábasság, be­szélt a szélső felálílási helyéről, a behúzódásra való alkalmakról, végül pedig arról az­ eszményi labdáról, amelyet a legszíveseb­ben kap a szélső.) Ne ácsorogj! az eszményi labdaról beszélge­tünk. Maguire pontosan elmondja, milyen labdát szeret­­— ez azonban nem jelenti azt, hogy ha nem kap kedvére való labdát, akkor durcásan elfordul. — Nekem is segítenem kell ahhoz, hogy jó labdát kapjak — mondja. — Helyezkednem kell. Matatnom kell magamat. Ha a csapatom be van szorítva, akkor gyakran behúzódom a mi térfelünkre, sohasem egyhely­ben állva, mindig helyezkedve, mo­zogva, követve a labda útját. Ha nem is kapom meg a labdát, mindig számítok rá, mindig tudom, hogy mit tennék, ha megkapnám. Ha aztán meg is kapom, nem ér meglepetésképpen. Más előnye is van az állandó moz­gásnak: — Nem merevedek el. Nem esem­ ki a ritmusból. De ami egyike a leg­fontosabbaknak: ha mozgok, akkor mozgásból iramodok neki, tehát mintegy a repülő­ vágta előnyét élvezem. Könnyebb mozgásból gyorsítani, mint állásból. A védőjátékost is ál­landó munkára késztetem. Folyton dolgot adok neki, ha mozgok, mert sose tudja, mit akarok, így remél­heti aztán az ember, hogy a védő az állandó figyelemben egy-egy hibát vét. Maguire arról beszél, hogy mivel lehet zavarba hozni a védőt. — Mi a hátvéd célja, ha a labda elől van ? L­átni akarja a labdát és azt az embert is, ak­it a gondjaira bíztak. Megpróbálok úgy mozogni, hogy, ha csak pillanatokra is, de az egyiket szem elől veszítse. Úgy futok, hogy csak engem láthas­son, a labdát r­e­lé vagy fordítva. Egy bizonyos: ha a szélső egyhely­ben ácsorog, azzal a saját dolgát megnehezíti, a védő dolgát megköny­­nyíti. Mozogj szélső! A segítség Várjon a szélső csak egyéni játé­kos? Elég, ha megkapja a labdát és már rohan is előre, kapura húz, vagy bead? A régi nagy Arsenalnak volt egy­két híres kevéshúzásos támadása. Ilyen volt például az, amikor Alex James, a balösszekötő hosszú labdá­­valt szöktette Halmet, a jobbszélsőt. Hulme, ez a gyorsvonat rászáguldott a labdára, egyből átvágta a bal­oldalra, ahol a befutó s a les hatá­rán helyezkedő Bastin bevágta a ka­puba. Néha azonban segítség is kell a szélsőnek. Hallgassuk csak meg, mit mond erre Maguire: — Én nem szeretem, ha az össze­kötőm is behúzódik a kapu elé, be­adást várva. .Jobb, ha egy bizonyos távolságról kisér engem. Lehet, hogy nem lesz szükségem rá, de jobb érzéssel futok, ha tudom, hogy van valaki, akinek szorult helyzetben odaadhatom a labdát. Másfelől pedig az ellenfél sem tudja, hogy a köze­lemben lévő összekötőnek várjon nem akarom-e leadni a labdát, így a hátvéd eggyel több lehetőségre kényte­len gondolni. Magyar pályákon gyakran magára­­hagyják a szélsőt. Sem a szélsőfede­­zet, sem az összekötő nem gondol arra, hogy segítsen a szélsőnek. Nem csoda, hogy a szélsőnek gyak­ran megányérzete van, kevés lehető­ség között választhat csak Az angol rendszer nagy előnye —­ az össze­kötők és a szélsőfedezetek nagyobb mozgási lehetősége — itt is meg­mutatkozik. Túlzások elkerülendők A korszerű labdarúgásban a szél­sők több gólt rúgnak, mint azelőtt. A korszerű szélső célja a gól s nem a szögletzászló. A mai szélső behú­zódhat, gólt lőhet, gólba lőhet­ az ellenkező oldalról jövő beadást, vagy pedig saját maga húzhat ka­pura.­­— Nem szabad azonban túlozni — int Maguire — nem szabad azt hinni, hogy minden labdát kapura kell lőni. A szélsőnek az összjáté­­kot sem szabad elhanyagolnia, lát­nia kell a jó helyzetben lévő csatár­­társait is. Ha a szélső minden labdával ka­pura akar törni, ezzel megint csak egyoldalúvá válik a játéka. Éppen olyan egyoldalúvá, mint azé a szél­sőé, aki minden labdával lefut és beadja. Az az eszményi, ha a védőjátékos sohasem tudja, hogy a szélső jobbra vagy balra akar-e menni, jobb- vagy balrábbal akar-e cselezni, kapura akar-e törni vagy beadni. Egy kifejezésbe sűrítve: kétlábas mindenes legyen a*szélső — is... A beadás — To the far post! — ez a kiáltás gyakran hangzik el edzések alatt. „Az ellenkező kapufához!“— ez a jelentése. Miért? ■— Megesik az is, hogy a saját összekötőmnek adok be, de ez rit­kábban fordul elő. Ő nincs jó hely­zetben. Engem figyel, nem a kaput. Egyszerre nem figyelheti a labdát is, a kaput is. Meg kell fordulnia, amikor lövésre kapja a labdát. — Melyik az ideális helyzet? — Ha a túlsó kapufa elé adom be a labdát. A kézsipcsatárnak, a jobb­összekötőnek, vagy igen gyakran a jobbszélsőnek. Ezek szemben a ka­puval kapják a labdát, a kapu felé fordulva fárhatják, állva, vagy futtában. Arra is ügyel­ni kell, hogy ne adja az ember túl­ságosan a kapu szájába a labdát, mert akkor a kapusé a labda. — Milyen legyen a beadás? — Lehetőleg erős. Gyors. Erősen lehessen fejelni, vagy rúgni belőle. A puha beadás időt ad a védelem­nek, könnyű helyezkedni rá és nem lehet olyan erőset rúgni belőle. Tanulságos mondat. Magyar pá­lyán akárhányszor hallja az ember a Technikás Belsőcsatár intését a szélsőhöz: ,­Puhán tedd be azt a labdát!) Mert azt könnyebb kezelni. A védelemnek is... A mi technikai csodáink nem szeretik az erős, „fa­vágó-beadást". Emlékszem, amikor 1936-ban a 6:2-s angol-magyar mér­kőzés után Mr. Allison, az Arsenal igazgatója azt magyarázgatta Tit­kosnak, hogy erősen adjon be, Tit­kos Pali keserűen mosolygott: „Majd kapnánk mi a belső csatárainktól, ha erősen adnánk be!..."­ Maguire magyarázgatja a jó be­adás mozdulatát. A csüd belső ré­szével kell megrúgni a labdát, ez azonban még mindig csüd és nem az úgynevezett „belső". Amelyik szélső belsővel pofozza be a labdát, az nem tudja átvágni a túlsó kapu­fához. A Jó szögfetrúgás — Milyen a jó szögletrugás? Régi téma. Halljuk meg most Maguire véleményét: — Ha jobbszélsőt játszom, jobbal rúgom a szögletet. Mint balszélső ballal. Nem vagyok barátja az el­lenkező lábbal rúgott szögleteknek. Ezek a kapu felé kanyarodnak, tehát a védelem könnyen kifejel­heti. A kapu felé csavarodó labda a védőkhöz közeledik s a csatárok­tól távolodik. Nincs rosszabb, mint olyan labdát fejelni, amelyik eltávo­lodik az embertől. Aztán az sem jó, ha a labda a kapu fölé kanyarodik. Ott a kapus az úr. Maguire is elmondja, hogy a jó szöglet az, amelyik az ötös vonal és a 11-es pont közé esik — a túlsó kapufa felé. Ne legyen túlságosan magas, legyen erős. Ha a másik szélső rúg szögletet, akkor be kell húzódni a kapu elé. — Mi a legnagyobb szélső­ben ? Maguire mosolyog. Kitalálta, mire gondoltam. — Ha a szélső a kapu mögé rúgja a szögletet. Megbocsáthatatlan bűn. Az is nagy bűn, ha a szélső futtában a kapu mögé ad be. Súlyos labda­­technikai hiba. Ha egy szélső ilyen hibát követ el, magára vessen. A szélsőnek nagy sebességgel, a part­vonallal párhuzamosan futva is kell tudnia beadni, anélkül, hogy beka­nyarodna. Ezt néha Kemény Tibi is szépen megcsinálja, hallóbbal A szélső mint védő­játékos... Eddig csak arról volt szó, hogy mit csinál a szélsőcsatár támadás­ban. Hát védőszerepe nincs? Nem sok ... A szélsőcsatár úgynevezett százszázalékos támadójátékos. Mégis van valami védőszerepe is. Ugye, Mr. Maguire? — Ha a hátvéd leszereli, akkor neki kell a hátvédet támadnia, za­varnia, sőt esetleg le is szerelnie. A szélsőcsatárra is áll a szabály: ne add fel, ha leszereltek. Ha nem is tudja az ember vissza­venni a labdát, az is jó, ha a hát­védet nem hagyjuk nyugodtan rúg­ni, így aztán esetleg rossz, azaz a mi szempontunkból jó helyre rúgja a labdát. — Más védőfeladata nincs a szélső­nek? —— Van, ha például szabadrúgás van ellenünk közel a kapuhoz és a védelem sorfalat alkot. Egenkor hátra kell mennünk embert fogni. Ez minden. Az eszményi szélső —­ Milyen legyen az eszményi szélső ? — Gyors. Jó technikájú. Jó he­lyezkedő. Gyorsan és jól kezelje a labdát mindkét lábbal. Testileg?­ A vékony Maguire szerényen mo­solyog: — Nem fontos, hogy Artás legyen. A szélső kistermetű is lehet. Ez igaz. A nagy angol szélsők között sok a kistermetű: Crooks, Brook, Bastin, Huhte, Cumner stb. És­­ Maguire. Maguire lelkesen beszél a szélső játékáról. Szereti a posztját. Sze­retheti is. A szélső a támadás leg­főbb lendítőkereke. Lendület, gyor­saság van a játékában. Térölelő, száguldó, veszélyes. A közönséget egy villámgyors, veszélyes szélső tudja a legjobban lázbahozni. Gon­doljunk csak „Kohuuuut“-ra. Ezzel befejeződött ez a sorozat, — köszönjük, Mr. Maguire! Anglia él­­játékosai — Woodley, Hapgood, Cullis, Crayston, Lawton, I­ix és Maguire — bizalmas vallomásokat tettek. Tapasztalataikról, felfogá­sukról vallottak s ez az a tárgy­kör, ahol a nagy Lawtont megérti a kis magyar kölyök játékos is. Mert mind­en­ketten szeretik a futballt. És ez a fontos. Feleki László: „Ne ragadj a partvonalhoz!" Mr. Maguire, a Wolverhampton válogatott balszélsője a kor­szerű szélsőjátékról beszél Anglia éljátékosai bizalmas vallomásokat tesznek II. rész S SorT Technika A szélsőjátékhoz , nagy technika kell, — ha nem is nagyon mutatós. A gyors labdakezelés nagyon fontos. — Sokféle labdaátvételt kell tud­nia a szélsőnek *— mondja Maguire. A balszélső tudjon jobb-belsővel át­venni s egyben maga elé tanui lab­dát. Bal-külsővel is szépen maga elé tudja kanyarítani a labdát. Fejjel, mellel is maga elé tudja tenni a lab­dát, mozgás közben, anélkül, hogy tempót veszítene. Labdavezetésben nagyon jónak kell lennie. Gyors labdavezetésben! Belsővel, külsővel, jobbal, ballal egyaránt kell vezetnie tudni a labdát. És gyorsan. De nem­csak maga elé vágni és rohanni utána, hanem valóban vezetni! A gyors labdavezetésben talán 31. öreg Crooks, a Derby County válo­gatott jobbszélsője (ellenünk is ját­szott) a legnagyobb mester A leg­nagyobb rohanásban is ott pattog előtte a labda, félméternyi távol­ságban. — Még az is jó, ha szerelni tud. Nem árt, ha partot is tud dobni. A korszerű szélsőfedezet gyakran annyira bent tanyázik a pályán, hogy időveszteség, ha ő dobja a lab­dát. Úgy látszik, a magyar szélsők közül Titkos Paliban vannak meg még mindig a legjobban a kor­szerű szélsőcsatár kellékei. Nem hiába állapították meg ezt róla 1936-ban Londonban. FILMBEMUTATÓ LESZ AZ IFIK RÉSZÉRE Az ifjúságiak téli tornatermi edzése nagyszerűen halad és az ifjúsági játéko­sok nagy kedvvel végzik a kijelölt gya­korlatokat. Szerdán este a szövetségben az edzéseket vezető edzők és Molnár Ignác ifjúsági szövetségi edző úgy határoztak, hogy január 31 én az edzéseken, résztvevő összes ifjúsági játékosok rászóló szakfilm­­bemutatót tartanak. A himutatót a MOVE szkkh31 dísztermében rendezik. A Kassai Törekvés csapata ,endsiere® tornatermi edzéseket, tart. Az első edző­­mérkőzés­ január 28-ra tervezik, amikor is az első és a második csapat játszik majd egymással. Február 4-én a KSC-vel, február 11-én pedig a DiMÁVAG-gal ját­szik a Törekvés. Ezeken a mérkőzéseken több új játékost, próbálnak ki, így Fried­­mann Jenőt, Fonákot és Ursprüng Vik­tort. Utóbbi Pécsről került Kassára­ Az MPSC-ben már az első csapat is elkezdte a tornatermi munkát. A szabad­téri edzés egyelőre a, korcsolyapályán zajlik le. Péntek, 1940 január 28. TK Pályázat VI. Beérkezési határidő II. 3, déli 12 óra FTC—BVSC (ökölvívás) pa.e*»®2» «.„‡»«,© BTK-BSzKKT (ükölv.).. •*... Milano—Genova Laiio— Fiorentina oaeoam #»»»<> «le »«»•<? kovára—Torino......... Bologna—Modena ...... Jnventns—Triestina .... Vonezia— Roma ............ ....... Pót­verseny: A pontversenyben csak mérkőzés elmaradása esetén kerül számításba, egyébként csak holt­versenyt dönt el. Kapoli—Am­bresiana .................................. Liguria—Bari .......... A pályázó neve ér elme: •••0000000090* ee»»a«eo«oo tzoofla e®«00*00 0®0 0® »••••• ®® ®0®®® 6 ®° • •»*•••»••••• ooo .0. .0*00 A beküldő aláveti magát a feltételek­nek. Minden szelvényhez ép és for­galomban levő használatlan 10 filléres bélyeget kell mellékelni. Aki hetenkint ötnél több szelvényt küld, az tegyen ide keresztet, vagy csillagot Új vezérelv a Bír­ó Lib és a főváros kör­­nyékének egy be­olvasztását í­rva A BLASz egyleti képviselőinek szerda esti értekezletéről, amely a késő esti órákban ért véget, röviden már beszámoltunk tegnapi lapunk­ban. A megtárgyalt téma igen fon­tos volt, mert a fővárosban és a közvetlen környékén több mint 200 egylet űzi a labdarúgást. A minisz­teri biztos egyik elgondolása az volt, hogy a főváros egyleteit és a Budapestet 30 km-es sugarú körben körülvevő községek egyleteit egybe­olvasztja. Ennek a hatalmas „alosz­tálynak" egyleteit három önálló cso­portra osztották volna. Az egyes csoportokat a földrajzi fekvés sze­rint, a közlekedési viszonyok figye­lembevételével, alakították volna ki. Minden csoportban háromosztályos bajnokságot rendeztek volna. Az egyes osztályokban azonban több csoport lett volna, így az I. osztály 2, a H. osztály 4, a III. osztály 8 csoportból alakult volna. Az egyleti képviselők egyhangú­lag a mai keretek megbontása ellen foglaltak állást. Különösen az anya­gi szempontokat hangoztatták, Ami­kor még egy Pestújhely—Fót uta­zástól is szörnyen idegenkedtek. A valóság az, hogy amikor az NB III. osztályát is fel fogják állítani ez év őszén és az alszövetségek leg­jobb egyletei ide vonulnak fel, a fő­városnak és környékének egyletei szinte kivétel nélkül abba a kisegy­­leti „súlycsoportba" kerülnek, amely a legegyszerűbb eszközökkel, a leg­szerényebb viszonyok közt áldoz a sportnak és végzi legalsó fokon a nevelés munkáját. Ezen a szinten, valóban figyelembe kell vennünk az anyagi adottságokat. Az MLSz miniszteri biztosa úgy is döntött, hogy ezeknek az új szem­pontoknak figyelembevételével fog­ják kidolgozni az új terveket a fő­város és környéke egyleteinek baj­noki beosztására vonatkozólag. Ezt a döntést hálásan vette tudomásul az értekezlet, amely a jövő héten újból összeül, hogy gyakorlati út­mutatásokkal lássa el az új tervezet kidolgozóit. A SZEGEDI I. OSZTÁLY TAVASZI­­ MŰSORA II­­­: Újszeged—Sylvánia. SzTK— BMTE. ÜTVE—SzVSE. SzTE-MAK, MTK-KRVSE. KTE-KAC. III. 17: Sylvánia—SzTK, SzVSE-UTC, HMTE-SzTE. IíRVSE-HTVE MAK— KTE. KAC-MTK. III. 31: SzTK—SzVSE, SzTE*-Sylvánia. KTK-HMTE. MTK-MAK. IíTVE—KAC. IV. 7: KRV8K-KTE. KAC—SzTE. SzVSE-MTK. MAK-SzTK. Sylvánia— IÍTVE, IIMTE—UTC. IV. 11: SzTE-III­VSE. KTE-SzVSE. SzTK—KAC. MTK—Sylvánia UTC—MAK. HTVE-IIMTE. IV. 21: SzVSE—SzTK. KRVSE SzTK. Sylvánia—KTE. KAC—UTC, IIMTE— MTK. MAK-HTVE. IV. 28: Sylvánia—KRVSE. SzVSEK­KAC. MTK—UTC, IIMTE—MTK KTE— SzTE. V. 5: MÁK—Sylvánia. SzTK -UTC, KRVSE—SzVSE. SzTE-MtK, KAC— HM­TE UTC-HTVE. V. 1­: SzTK—MTK. RT­VE SzTE, KRVSF.­HMTE. KTE-UTC. MÁK KAC. V. M: MTK-HTVE. CTC—KftVSE. SzTE—SzTE. SzVSE—Sylvánia. VI. 2: HTVE—SzTK. UTC—SzTE. U­MTE Sylvánia. SzVSE—MÁK, KAC—KRVSE, MTK-KTE, VI. MÁK—KRVSE, KTE HTVD, NZMTE—SzVSE, Sylvánia—KAC, UTC­­S BTK. — Au -A* M. Textil—NTC mérkőzést a pályán elért 5:1-es eredménnyel igazolta a BLASz. Az UTE ifjúsági csapata Kofferrel erő* *patk a tavaszi idényben.

Next