Nemzeti Sport, 1940. július (32. évfolyam, 126-147. szám)

1940-07-22 / 141. szám

4 issa Ezt tapasztaltam Argentínában (Platk­ó Ferenc az a magyar edző, aki keresz­t­ü­l kárul járja­­a nagy vilá­got. Évekig volt játékos, majd­­edző a Spanyolországb­an. Annak idején a Bar­celonával, a csapatával kétszer is kint járt Délamerik­ában. Az utóbbi évek­ben Romániában, Lengyelországban, Franciaországban volt edző, közben kiment Angliába is egy kis tanulmány­útra. ősszel és tavasszal még Chilében járt, ahol a Colo-Coloval megnyerte a bajnokságot. Innen hívták Argentínába. Platkó már több,, mint három hónapja él Buenos Airaí­ben­ v élt jelenleg az ACJ River 1 Plate edzője. Most ismét felkeresett bennünket a soraival s be­számol arról, hogy mit tapasztalt há­rom hónap alatt Argentínában. Levelét július 3-án adta fel Buenos Airesben, az repülőgéppel érkezett s július 19-én már Budapesten is volt. A háborús idők ellenére is békebeli gyorsasággal jött a levél. íme á­lbeszámoló­: Buenos Aires, július 3. Amikor idejöttem, azt hittem, hogy háromhavi működés­ után szép, ----------- derűs beszámolót küldhetek a Nem­zeti Sportnak. Saj­nos, csak a leg­­rosszabbakat írha­tom s azt hiszem, kötelességem erről a magyar sport­embereknek is be­számolni. Az edzőkre? Talán sehol a világon nincsenek olyan rossz helyzetben az edzők, mint éppen itt. Bámulatos gyorsan váltják az edzőket. Ha a csapat kétszer-háromszor kikap, akkor a közönség már új edzőt követel s a vezetőség kénytelen a közönség kö­vetelésének eleget tenni, mert kü­lönben a közönség­­ új vezetőséget kér, így hát előfordul az, hogy a csapat két-három-négy edzővel küzdi végig a bajnokságot. A tagok A River Platenak, az egyesüle­temnek jelenleg 20.000 olyan tagja van, aki minden hónapban rendelke­zésére 411 anyagiak tekintetében az egyesületnek. Legtöbben nemcsak a magas tagdíjat fizetik, hanem ezen túlmenően is áldoznak a sport oltá­rán. E­bben azonban nincs sok köszö­net, mert mindannyian bele akar­nak szólni a­ klub belügyeibe, sőt legtöbbször bele is szólnak. A tagok körében egyes csoportok alakultak ki. Minden csoportnak van egy-egy kedvenc játékosa és ezek a csoportok állandóan beleszólnak az összeállítás kérdésébe. 1.A kedvenc játékosokat itt még akkr sem le­het kihagyni a csapatból, ha törté­netesen pocsék formában vannak. Az otthoniak talán nem is tudják elképzelni, hogy itt milyen nehéz a csapatot összeállítani. Ha a kedven­cet kihagyják, akkor nemcsak az edző, hanem az elnök fejét is köve­telik a tagok. Egész rendes tüntetéseik vannak hétről-hétre a be nem állított játé­kosok miatt. Ilyenkor, a vége rendszerint az, hogy az edző távozik és a sport­bizottság lemond. A sportbizottság számára nincs más út, mert külön­ben jön a­­ kődobálás. Ezen változtatni nem lehet. Leg­alább is egy-két ember nem tud ezen a helyzeten változtatni. Az egész közönség el van rontva. Nem­csak az a baj, hogy kisemberekből, tanulatlan elemekből adódik itt a nagyközönség, hanem inkább az, hogy a vérmérsékletük hajtja a né­zőket a botrány felé. Június 16-án volt például a Boca Juniors—Hurrican-mérkőzés. Ezen olyan botrány tört ,ki, amelytől megundorodtam. Az egyik 23 éves szurkoló öt késszúrással intézte el a másik szurkolót, aki három nap­pal később a kórházban meg is halt. Bizony sokszor gondolok a szép, nyugodt európai sportéletre. Játékvezetők Fegyelem! Ezt a szót nem isme­rik itt. Azt hiszem, hogy ha még­­egyszer látni akarom öreg édesapá­mat, akkor hamarosan búcsút kell innen vennem. A fegyelemre legjobban jellemző, hogy az itteni játékvezetők már alig mernek mérkőzést vezetni. Most a szövetség öt játékvezetőt kért az angoloktól, akik természetesen profi­alapon működnének itt. Legújabban a bécsi Braunnak a neve is felmerült. A nálunk is jól ismert kistermetű bécsi már rég eltűnt, kivándorolt a volt Ausztriá­ból. Itt tudják, hogy annak idején jó és főleg erélyes játékvezető volt s most ki akarják hívni Argentínába. Két I. osztályú hajójegyet akarnak küldeni neki (az egyiket a felesé­gének) és ezenkívül havi 500 peso fizetést kínálnak. Más, jónevű európai játékvezetőt is szívesen fogadnának, főleg azért, mert az itteni játékvezetők nem is­merik az előnyszabályt s nem isme­rik­­ az erélyességet. Bárki jöjjön is ide játékvezető­nek, ha sikert akar elérni, jól kösse fel a nadrágját. Montevideoban Június közepén Montevideoban jártam a csapatommal. Buenosból Montevideoba hajón lehet utazni. Éjjel kellemes az út és nyolc órát tart. Az urugváziók két mérkőzést kötöttek le egy műsor keretébe: River Plate—­Pengarol, Boca Ju­niors—National. Főleg az utóbbi iránt volt nagy érdeklődés, mert hiszen ezen talál­kozott a két bajnok. (Uruguay bajnokságának döntője ezt megelő­zőleg volt: National—Penyarol 4:2.) 19-én lett volna a nagy műsor. El is kezdtük. Először a River Plate, az én csapatom játszott a Penya­­rollal, de a mérkőzést 17 perccel előbb be kellett fejzni, mert olyan hatalmas eső zúdult a nyakunkba. A játékot különben az én csapatom nyerte meg, mégpedig 5:3 arányban. Az eső miatt a másik mérkőzésre már nem kerülhetett sor. Azt más­napra halasztották. Sas Ferenc, a Hungária volt jobbszélsője arra kért, hogy ne utazzam haza, hanem nézzem meg a másnapi mérkőzést is, már csak az ő kedvéért is. A vezetők ugyanis azt ígérték neki, hogy egy félidőt ő is játszhat majd. Kíváncsi voltam Sas formájára, főleg azért, mert az első csapatban nemigen játszatják. Montevideóban sem játszatták. Igaz, hiába is ten­nék be, társai folyton égetik, mert idegen s így Sas nem tudja azt nyújtani, amire különben képes volna. Lemondok Június 25-ig az volt a helyzet, hogy az egyesületemben én vezet­tem az első csapat edzéseit . Ceza­­rini, a volt olasz válogatott meg az ifikét. Különböző események azonban elvették a kedvem — erről alább írók —­ s kértem Cezerinit, hogy cseréljünk. Én ugyanis nagyon kikeltem azért, mert nincs rend és fegyelem. Az elnök nekem adott igazat, de erre a háromtagú sportbizottság lemondott. Helyette jött másik. Ha­marosan ebből is kivált egy úr. Mégpedig azért, mert kardoskodott, hogy a középcsatárt ki kell tenni a csapatból. A játékosok előtt fejtette ki véleményét és sorolta fel a hibá­kat és utána rögtön beadta a le­mondását. Én is nagyon nekikeseredtem. Nemcsak a rossz szereplés miatt, hanem sok más történtek miatt is: 1. A játékosok közvetlen a mérkőzés után veszekedni kezde­nek és a dühtől nem is tudják önmagukat fékezni, így rendsze­rint a vezetőknek kell közbelép­niük, hogy ne legyen verekedés a vége. 2. Új rendszerről tudni sem akarnak. A régi, ósdi rendszerüket játsszák. A két hátvéd például ál­landóan a kapu előtt tanyázik és csak akkor hajlandó a játékba avatkozni, ha a csatár odaér. A korszerű rendszerről fogalmuk sincs s a büszke és beképzelt já­tékosok előtt nem is tanácsos holmi angol rendszerről beszélni. Ezek a játékosok lenézik az euró­pai játékosokat s azt hangoztat­ják, hogy ők az angolokat még Angliában is megvernék. Pedig ezekkel a papucscipőkkel (erről már a múltkor írtam) az angliai nedves vagy sáros füvön inzogni sem tudnának. 3. Az itteni fegyelemről jobb nem is írni. Fegyelem nincs s az edző így nem érhet célt. A játé­kosok szerelmesek a labdába, folyton csak a labdát látják s igy én hiába magyaráztam nekik, hogy az egyik mindig fogjon em­bert és ne nézze annyira a labdát. Hiába magyaráztam. Nagyon makacsok ezek a játékosok és én elég rövid idő alatt rájöttem arra, hogy az öreg csillagokat nem lehet belátásra bírni, nem le­het velük eredményt elérni. A fiatalok viszont még annyira ta­pasztalatlanok, hogy velük nem lehet egy teljes idényt végigját­szani. 4. A játékvezetők nem ismerik az erélyességet s a játékosok egymás után sérülnek meg. Az első bajnoki mérkőzésünket az Independiente csapatával, a ta­valyi és tavalyelőtti bajnokkal játszottuk. Ezen a mérkőzésen Filipp, a balhátvédem az I. fél­időben­ súlyos­­ sérülést szenvedett. Hordágyon rögtön a katonakór­házba vittük (a fiú 21 éves és most szolgálja a katonaévét). Az orvosok bokacsontrepedést állapí­tottak meg rajta. A következő vasárnap a balfedezetem szenve­dett bokacsontrepedést, a harma­dik vasárnap meg a balszélsőnk sérült meg annyira, hogy hosszú hetekig nem játszhat. A­ vezető­ség a sérülések miatt hazahívta Cuellot Braziliából. Cuello régeb­ben a csapat jeles balhátvédje volt. Ma azonban már 30 éven fe­lül van. Az én megkérdezésem nélkül betették a csapatba s a já­tékos természetesen le is égett. Otthon, Magyarországon 30 évvel még vígan lehet játszani, itt azon­ban már nem. Itt az emberek ko­rábban kezdik az életet, előbb él­nek és előbb használódnak el. Az itteni 30 év megfelel a hazai 36— 38 évnek. 5. Aktístot a River Plate edzője lettem, pompás edzési műsort dol­­g­oz­­am ki. Azt hallottam, hogy a fiúk szeretnek éjszakázni s ezért elhatároztam, hogy az edzések dél­előtt lesznek. Délelőtt, hogy a já­tékosoknak ne legyen kedvük so­káig­ fentmaradni. Szóval heten­­kint háromszor délelőtt tartottam edzéseket. Akinek kedve volt, az edzhetett délután , is. A játékosok azonban hamar rájöttek arra, hogy ez miért van s kérték a vezető­ket, hogy tegyék az edzéseket dél­utánra. A vezetőknek­ hiába ma­gyaráztam, mi a lélektani oka a rendszeremnek,­­ az edzések dél­utánra kerültek. Innen kezdve he­­tenkint háromszor délután tartot­tunk edzést. De a játékos urak­nak ez is sok volt. Újra megje­lentek a vezetők előtt s azt­­kér­ték, hogy hetenkint csak kétszer legyen edzés! Ezt a kérésüket is teljesítették. Itt a játékosok úgy csinálnak mindent, ahogy az nekik jól esik.. Ha valamit még nem si­kerül kivívniok, akkor jön a sztrájk! 6. A játékosok nem tisztelik az edzőt. Az edzők viszont féltik az állásukat s mindent úgy csinál­nak, ahogy a­zt a játékosok akar­ják. A játékosok azt hitték, hogy velem is azt tehetnek, amit akar­nak. Da tévedtek. Én inkább le­mondtam. 7. Moreno, a csapat válogatott játékosa rossz formában volt az idény elején s erre kitettem a csa­pat­ból. Erre a tavalyi csapat tag­jai, Moreno „haverjai” sztrájkba léptek. Áldatlan állapotok, így jöttem rá arra, hogy helye­sebb, ha az ifiket veszem át. Én magam kértem ezt, mindent elmond­tam a vezetőknek s most ugyan­olyan fizetéssel vezetem az ifik ed­zéseit, mint amilyennel az első csa­patot vezettem. Eleinte baj volt az ifikkel is. Nem voltak pontosak az edzéseken, bírálták játékostársaikat s így tovább... Most már azonban rendet teremtettem s a fiatalok haj­lanak a jó szóra. Velük még ész­szerű rendszert is tudok játszatni. Munkámnak így legalább van célja s ezzel én elégedett vagyok. Alig, hogy híre ment annak, hogy az ifik edzéseit vezetem, rögtön több oldalról kaptam ajánlatot. Egyiknek sem tehettem eleget, mert itt az edző, ha a szerződés lejárta előtt akar elmenni az egyesületétől, köteles váltságdíjat fizetni. Még­pedig elég tekintélyes összeget. Erre nem voltam hajlandó , miután lát­tam azt, hogy a többi egyesületek­ben sem rózsásabb a helyzet, nem is láttam célját az egyletváltozta­tásnak, hanem inkább a fiatalokkal foglalkozom, így legalább öröm is van a munkámban, ismerik a pályájukat. A talaj pél­dául annyira puha, hogy a labdát kirúgni szándékozó kapus nem lab­dázhat, mert a puha talajon a labda úgyszólván alig ugrik. Másról Ebben az országban még igazi béke van s pénz is van elég. Most járt például itt Arturo Toscmini, a világhírű karnagy a zenekarával. Nyolc estéért 200­ 000 dollárt kapott. Az egyik hangversenyen magam is jelen voltam s ugyanazt tapasztal­tam, amit a futballpályákon: a kö­zönség hozzá nem értését. Most Eg­­gerth Mártát várjuk. Neki ötödikén kellene megérkeznie s ő is a Colon­­operában lép majd fel. " Messze vagyunk otthonról. Úgy­szólván csak a Nemzeti Sport köt bennünket össze a hazaiakkal. A la­pot állandóan olvassuk s sokat gon­dolunk haza. Rádiót is sűrűn hall­gatunk s néha-néha sikerül Buda­pestet is fognunk. Ha a cigány rá­kezd ott a távolban a magyar nó­tákra, akkor bizony peregnek a könnyek. No, de egyszer majd csak haza­kerülünk még... Platkó Ferenc. Ki nyeri a bajnok­ságot? Szerintem a Boca Juniors lesz a bajnok. Itt ugyan nincs biztos mér­kőzés, mert az első helyezett úgy kikap az utolsótól, hogy no, de én úgy látom, hogy a Boca lesz az első. A Boca Juniorsban van ugyanis a legjobb tartalékgárda, s ezenkívül ennek a csapatnak egészen különle­ges pályája van. Roppant puha és gyenge ennek a páyának a talaja, ez folyton zavarba hozza az idegen csapatokat, viszont a honiak már jól HEGEDŰS író- és számológép vállalat Karbantartás — javítás — csere Budapest, V., Szabadság-tér 7. Telefon: 1-23.­­90 Németország A Schalke lett a német bajnok Berlin. Schalke 04—Dresdner SC 1:0. 96.000 néző. Játékvezető: Stark (München). A döntő mérkőzést a Schalke Kallwitz góljával döntötte el a maga javára. A harmadik helyért lejátszott mérkőzés nem hozott döntést. A Rapid—Waldhof-meccs 4:4 arány­ban végződött a meghosszabbítás ellenére is. Ezt a mérkőzést meg kell ismételni. Vidéki eredmények Kassa, 23. tü­zérezredi—8. honvéd, kerü­let 2:2 (1:0). Barátságos. Vezette: Boros. Góllövő: Cserhalmi és Gleiszt, illetve Szilágyi (2). — Hernádtihanyi SE—Sz­il­­vásapáti SE 3:1 (1:0). Barátságos. Ve­zette: Hevesi. Góllövő: Jurek (2), Spieák, illetve Szeliga. — SC. Törekvés ifj.—Di-­MÁVAG ifj. 6:1 (3:0). Barátságos. Ve­zette: Haidekker. Góllövő: Sziebert (3), Lukács, Sch­effer, Kemény, ill. Kispa­­taky. Dunaszerdah­ely: Duna­szerdahelyi TC— Gutai SE 4:1 (1:0). Mátyás király serleg. Vezette: Kovács. A DTC ezzel a győzel­mével megszerezte az első helyet. Gól­lövő: Dudás (2), Kázmér (11-esből) és Sándor (11-esből), illetve Horváth. Sarkad, S. Cukorgyár­ SC—Gyulai TE 6:5 (1:2). Barátságos. Vezette: Galántai. Góllövő: ősi 12), Koztyüs (2),­­Iga Sztancsik, ill. Benkő (2), Gyulai (2) és Száraz. Szombathely: Az Omischl-ser­­­gért. FTK—Városi levente 0:0. — Bocskai— Bagolyvári FG 4:0 (2:0). — SzFC—Hala­dás 1:1 (1:0). Ungvár: Rusj—Munkácsi SE 5:3 (4:0). Barátságos. Vezette: Gyü­mölcs. Góllövő: Tóth és Papp (2—2) és Hajlik, illetve Csepács (2) és Lizmann. — Rusj vegyes—Kolping SC 2:1 (1:1). Barátságos. Vezette: Krasznai. Góllövő: Bogdán (2), illetve Rákóczi. MOVE-BAJNOKSÁG A vasárnapra kitűzött Budatétény— Budaörs MOVE I. o. labdarúgó bajnoki mérkőzés elmaradt, mert a budaörsiek nem jelentek meg. A Törökbálintra kitűzött Törökbálint— BKSE MOVE-bajnoki labdarúgómérkőzés elmaradt, mert a békásmegyeriek nem jelentek meg. A KZsTE—Rákosliget mérkőzés elma­radt, mert sem a csapatok, sem pedig a játékvezető nem jelent meg. Hétfő, 1940 július 22. Teleki Pál irányításával már a jövő héten meg­indulnak az edzések Diósgyőrött Diósgyőr, július 20. Azt mondja, minden csoda három napig tart. Diósgyőr, úgy látszik, kivétel. Itt még mindig tart az M NB­ okozta láz. Teleki Pállal beszélgettünk ma. Teleki az intézője a DiMÁVAG-nak, de most edzője is, mert Csapkay Károly katona. — A jövő héten kezdjük meg a komoly munkát, — mondotta. — A bajnoki rajtig négy mérkőzést sze­retnék játszani. Kettőt itthon, ket­tőt idegenben. Július 28-án az Eleketromost szeretnénk vendégül látni, azonkívül a Tokoddal, a Kis­pesttel és a Gammával igyekszünk egy-egy mérkőzést nyélbeütni. — Új csat­ár jelöltünkkel, az ifjú­sági körben levő Sóssal máris el­kezdtem az edzést. Jóalakú, kemény fiú, jól lő és fejel, csak a gyorsa­sága körül van még baj. — Heti három edzést szeretnénk bevezetni, pályánk nagy elfolgult­­sága miatt azonban ez egyelőre még csak terv. Az erősítésről nem akar beszélni Teleki. (Tereferc úr azonban ilyene­ket súgott a fülünkbe: — Hamarosan nagy diós­győri szenzációim lesznek, Szerkesztő úr! Az elnök úr már Pesten van. A diósgyőri s­e­r f­ö z­ő céh valószínűleg hamarosan új tagot avathat, de kék-fehér játékosok között is láttam már az Elnök urat. Rémhírek ezek, Terefere úr. — Majd eldől!) ­— '"S 8 ca* — Jtláz a tac­alékUapus is tatád Udyd­ (Ma­­pan­aU... ^ — Ugyan melyik, Terefere úr? — A feloszlott nagycsapaté. Mi­előtt még a nagycsapatba szerződött volna, már akkor hívta őt a göm­bölyíted edző a dunaparti „villany­­fényes“ csapathoz. Most azután min­den bizonnyal meg fog történni a leigazolás. Most még az a baj, hogy a kapus minden nap este 7-ig van elfoglalva a munkahelyén. De rövi­desen, amint csökken a munka, sem­mi akadály sem fog az igazolás elé v­á­g (n­­i.. . Pont-cső a KÖLASz-ban. Középütt egész sereg bajnoki mérkőzést nem ját­szottak még le. Ergesper egyesbíró most az összes hátralévő mérkőzések sorsát eldöntötte a zö­ldasztal mellett. Az alábbi mérkőzések pontjait az elölő­sök kapták meg: Igaszegi MOVE -Aceaba, MOVE, K­csabai TK II—B. MOVE. Cégéül MOVE IT—Pilisi ÖTK, Vecsési SC II—C. MOVE 11. Üllői OS­K—Pilisi ÖTE, SzAK—Sz. MÁV III, SzAK—NPTK, Szolnoki CASE —NPTK. Most már tehát véget ért a bajnoki küzdelem. Az I. osztályban a D. Magyarság lett az első, az I. B­ osz­tályban csoportbajnokok a következők: Törökszentmiklósi FC, Alagi SC, Cinko­tni TK, Ceglédi VSE. II. osztályú baj­­nok: CTSC II. Hierländer, a régi Amateure, il­letve a mostani Austria, volt edzője Ankarából hazaérkezett Bécsbe. Hierländer két évig a török labda­rúgószövetség edzője volt s ő készt­­tette elő a török válogatott csapatos a nemzetközi mérkőzésekre. A kiváló edzőt fegyvergyako­rlatra hívták haza. A T. Előre Indul az NB II ben a MOVE LASz képviseletében. Magyary Géza, a MOVE LASz elnökségi tagja a MOVE álláspont­járól a következőket mondta: — A miniszteri biztos a MOVE LASz-ra bízta a döntést, hogy képvise­letében a MOVF.-ha­inok, vagy a­ Cs. MOVE ind­uljön az NB II-ben. Vélemé­nyünk szerint a T. Előre semmivel sem gyengébb a Cs. MOVE-nál. Az NB II- ben való indulást egy év küzdelmes mun­kájával kiérdemelte. A döntésünk az, hogy a MOVE LASz részéről az NB II- ben a T. Előre, az NB III-ban a Csil­laghegyi MOVE indul. Hahnemann Vili, a bécsi Admira népszerű csatára — akit a magyar közönség is nagyon jól ismer — múlt vasárnap öltötte magára ti­­zenharmadszor a birodalmi váloga­tott mezét. Egyúttal súlyosan meg is sérült.

Next