Nemzeti Sport, 1941. május (33. évfolyam, 83-104. szám)
1941-05-20 / 97. szám
, Kedd, 1941 május 20. Holuzeutte Eddig 9:0 a javunkra Hat teljes évig tűrtük szó nélkül a „körúti" sportrovatvezető piszkálódásait és fűrészeléseit a mi építő munkánk ellenében. Hat hosszú esztendőn keresztül minden közérdekű, tehát nemzeti célú kezdeményezésünkre gúnyolódás, burkolt rágalom, lekicsinylés volt a válasz a körútról. Hat esztendeig tartott ez, amely időből a nagyobbik rész a ,,,reggeldélben este" jelszavú „Az Est-lapok“ életére esett, ahol ugyanaz a sportrovatvezető fejtette ki ezt a „munkát", aki most a „Pest" és a „Magyarország" hasábjain folytatja. Nem válaszoltunk, mert — mint egy izben már részletesen kifejtettük — egyrészt nem láttuk nála a termékeny vita egyik fő feltételét, a jóhiszeműséget, másrészt pedig nem akartunk a magyar sport újjáalakulásának amúgy is nehéz napjaiba békétlenséget vinni. Most azután azok az olvasóink kényszerítettek a visszavágás megindítására, akik már régen figyelik ezt a bomlasztó munkát és akik élőszóval és leveleikben mindig nagyobb nyomatékkal helytelenítették a mi türelmes viselkedésünket, fisime, most egyszerre érzékeny és ideges lett a miklósandori tanítvány és panaszkodik, hogy őt szellemkedéssel bántják és destrukcióval vádolják. Bizonyára úgy meséli el ennek a kéthetes visszavágásnak a történetét, hogy „úgy kezdődött, hogy a Nemzeti Sport visszaütött(Hát tényleg azt képzelte, hogy mi sohasem fogunk visszavágni?) Hát igen, hat év alatt elfogyott a türelmünk és visszaütöttünk. A kéthetes visszavágásunk eredményét a tegnapi számunkban foglaltuk össze. Nem kevesebb mint kilenc pontot soroltunk fel, valamennyi annak a letagadhatatlan megállapítása, hogy a fejlett technikájú sportrovatvezető mikor, lapjának melyik számában és milyen szavakkal cáfolta meg önmagát, vagy gyanúsított, burkoltan, mellőzte kétségbevonhatatlan tények elismerését és felejtett el beszámolni olvasóinak megtörtént eseményekről akkor, ha azok nem feleltek meg az ő vonalvezetésének. Eddig tehát 9:0 a javunkra. A mai adag: „Pest", 1991 május 19: „A Ferencváros—-Újpest mérkőzése híven mutatta azt a különbséget, ami a Ferencváros úgynevezett Pataki-rendszere és az angol rendszer között van." Ezután hosszasan le van írva, hogy a Ferencváros milyen nagyszerűen támadott nemcsak öt csatárral, de még Sárost III-mal is, viszont „az Újpestet nem támogatta középfedezet és ilyenformán a Ferencváros a Pataki-rendszerével két klasszissal jobb, mint a középfedezet nélkül vergődő csapatok, köztük az Upest is." A „Pest" fenti leírását a következőképpen bontjuk részeire: Valótlanságok: 1. Valótlan, hogy a rangadó bemutatta azt a különbséget, ami a Pataki-rendszer és az angol rendszer között van. Valótlan ez azért, mert az Újpest ezúttal nem angol rendszerben játszott. Aki azt állítja, hogy az Újpest tegnapi, előzőleg titokban tartott kísérleti alakzata a (céltudatosan „angolnak" nevezett) WM-rendszernek felel meg, az vagy nem ismeri a rendszereket, vagy tudatosan valótlant állít. 2. Az is valótlan, hogy az Újpestnek nem volt középfedezete, mert hiszen volt neki nem is egy, hanem kettő. Magyar és a hátravont középcsatár, Nagymarosi. 3. Valótlan az is, hogy középfedezet nélkül vergődő csapatok vannak az NB I-ben. Ezzel szemben való az, hogy az NB I-nek WJt*rendszert játszó 11 csapata a rendszernek megfelelő középfedezettel játszik. Mindenesetre örvendetes, hogy a 15.000 ember előtt WM-rendszerben játszott Ferencváros ezúttal elnyerte a „Pest" tetszését, amely a Fradi idei három veresége alkalmával mindannyiszor megállapította, hogy a három hátvéd miatt, az angolos rendszer miatt, a „régebben sikeresen művelt magyar támadó futball“ elhagyása miatt és a csapatokat ,„szürkévé, egyenlően rosszá tevő angol védekező rendszer“ miatt kapott ki a Fradi, mint azt a ,,Pest" február 17.-i, március 3.-i és március 20.-i számaiban olvashattuk. A fejlett technika egyik "fő eszköze éppen az, hogy tények elhallgatásánál és kiforgatásával mindig olyan megvilágításban kell betálalni a dolgokat az olvasónak, ahogy a technikusnak megfelel. A mérkőzés leírásában folytatott,hernyózásunk“ eredménye: Valótlan: 1. Hogy „Balogh megrágja Kiszelyt, akit, kivisznek". 2. Hogy :Jidám, ugrik bele Fintóba, mire a bíró kiállítjaA két eset leírását tegnapi számunkban, közöltük. — A „Pest“ sajtótechnikusa időnként------nyílván valami elgondolása alapján —■ túlzó Fradi-szurkolónak igyekszik magát mutatni, rokonszenv elnyerése céljából. Pedig a Ferencváros csapata és közönsége sokkal, értelmesebb, mintsem hogy valótlan leírásokkal engedjen udvarolni magának. A SalBTC—-Elektromos 3:1-es mérkőzésről mindössze néhány sort ír a miklósandori tanítvány. Az egész lapban egy árva szó sincsen arról, hogy az Elektromos milyen rendszerben játszik. Ezzel szemben ma egy hete nagybetűs címmel és rengeteg statisztikával és tabellával bizonyítgatta, hogy az Elektromosok csapata hogyan „tör előre a magyar futballal". (Félreértés ne essék, mi nem állítjuk az ellenkezőjét, aminthogy sohasem mondtuk azt, hogy a WM-rendszerben nem lehet kikapni.) Végül egy külön cikkében megállapítja a ,J”est“ sportrovatvezetője, hogy Tóth Potya és Takács lettek a válogatott csapat edzői, illetve szerinte „trénerei". (Milyen szép is ez a hagyományos magyar „derbystílus"!) Ehhez a beszámolóhoz azután hozzáfűzi, hogy ez a két választás „nemcsak elégtételt szolgáltat, az ok nélkül mellőzött két futballtrénernek, hanem biztosítékot nyújt arra vonatkozóan is, hogy a válogatott csapatba, a régi baráti szellem fog visszatérni.“ — Ez után a sanda megállapítás után felmerül a kérdés, hogy milyen szellem volt a csapatban az előző szövetségi edző, Dimény idejében? A viszont-sanditásra! Hadászati titkok a rangadó zöld csatateréről Zsengellér: „Miért állítottuk be a csapatot védekezésre a Ferencváros ellen46 Polgár: „Miért jöttünk zavarba .. .66 Az egyszerű szurkoló, amikor az Újpest csapatösszeállításának hetedik változatát hallotta az elmúlt héten, a fejét fogta: — Elég! Aki legközelebb azzal jön, hogy Sziklai lesz a balösszekötő, azt agyonlövöm! Az Újpest összeállítása valóban hadititok volt. Az Újpest — ahogy mondani szokás — ráment erre a mérkőzésre. Különös becsvággyal készült. Megragadott minden megragadhatót. Terveket eszeltek ki az újpesti harcászok, súgtak-búgtak, ide-oda tologattáka játékos figurákat. Eltértek titokban a WM-rendszertől is, azaz egy fokkal védekezőbbé tették, elöl pedig a négycsatáros megoldással próbálkoztak. Végül kijött egy csapatösszeállítás, amelyben Adám volt a jobbhátvéd, Magyar a középhátvéd, Fekete II abalhátvéd, Balogh I és Kármán volt a rendes fedezetpár, de ide számított Nagymarosi is, a fedezetek közé hátrahúzott középcsatár. Amolyan támadó középfedezet volt. Sokat tevékenykedett a védelemben is. Kiszelyt például nem egyszer szerelte, de Tintával is összekerült. A támadásban négy csatár volt. Kevés? Az újpestiek úgy gondolkoztak: szegény ember vízzel főz... Megerősítették a védelmet, elöl pedig arra számítottak, hogy esetleg meglepik a Ferencvárost. Nézzük, mit akart az Újpest ezzel a felállással ? Zsengellér Gyula, aki kitűnő formában játszott ezen a mérkőzésen, elmondja az elgondolást: — Patyi bácsi (Langfelder) és Géza bácsi (Takács) közös terve volt ez. Sok taktikai megbeszélésen osztottuk ki a szerepeket, mindent alaposan megbeszéltünk. Sajnos, a gyakorlatban nem próbálhattuk ki. — Miért nem? — Mert akkor nem maradhatott volna titokban. Mi derűlátók voltunk, arra számítottunk, hogy az elején talán meglepjük a Ferencvárost. A legfontosabb azonban az volt, hogy ezen, a mérkőzésen, amelyet a Ferencváros ellen játszottunk az FTC-pályán, a védelmet akartuk elsősorban megerősíteni. Tehát, az volt az elgondolás, hogy nemcsak a három hátvéd vigyáz a Ferencváros három előretolt csatárára, nemcsak a két fedezet vigyáz a két ferencvárosi összekötőre, hanem hátrahúzunk még egy hatodik embert is, aki egyrészt hátulról irányítja a csatársort. Másrészt pedig inkább a veszélyes ferencvárosi balszárny irányában vállal magára védőmunkát. Ezzel meg akartuk bénítani a veszélyes ferencvárosi balszárnyat. Nagymarosinak azt a szerepet is szántuk, hogy a támadásban mint előkészítő szerepel, de még meglepetésszerűen lyukra is fut és kapura is tör. Ezt azonban nem tudta megcsinálni, nem volt ehhez a feladathoz elég jó erőben. — Miért éppen Nagymarosit szemelték ki erre a feladatra? — Azért, mert Nagymarosi ezt a szerepkört egyszer az UTE-ban már játszotta, így verték meg a WMFC-t 2:0-ra. Ez az egész persze állandó felállásnak nem jó, mert kiismerik, de szerintem erős ellenfél elleni idegenben van létjogosultsága ennek az egy fokkal védekezőbb, felállásnak. Főleg az első 25 percben, amikor az ellenfél meg akarja nyerni a mérkőzést. — Érezte, hogy a Ferencváros védelmét egy kissé megzavarták? — Láttam, hogy Polgár zavarban van, Sárosi Béla engem igyekezett fogni, Polgár is felém húzódott, nem ment előre Nagymarosira. Hallottam, amikor a „Drumi" szólt Sárosi Bélának, hogy menjen ő előre Nagymarosira, fogja azt. A kis Sárosi azonban nem ment, úgy félszemmel fogtak ketten engem, azaz voltaképpen egyik sem fogott. Ha a kis Sárosi előrement volna Nagymarosira, akkorviszont arra számítottunk, hogy Béla előlragad és akkor lesz majd alkalma. Nagymarosinak előretörnie és kapurahúznia. Még ennyit mond Zsengellér: — A második félidő is nagyon erős küzdelem lett volna, ha nem jönnek közbe a balszerencsés esetek, amelyek nekünk jöttek nagyon roszszul. Majd jövőre nézzék meg az Újpestet, akkor nem lesz szükségünk ilyen taktikai kényszermegoldásokra, akkor már majd tisztán tudjuk játszani a WM-rendszert. Polgár Gyula, aki a mérkőzés elején kétségtelenül zavarba jött a Ferencváros védelmének közepén, így beszél: — Meg kell vallanom, az elején bizony zavarban voltunk. Érdekes, mi is megettük azt a fogást, amelylyel éppen mi leptük meg egykor az Újpestet a magyar EK-döntőn. De nekünk nem lett volna szabad beugranunk, mert a mi fedezési tervünk minden emberre gondol. Voltaképpen nekem kellett volna előremennem Nemeikre... — Talán Nagymarosira! — Nagymarosi ! Komolyan mondom, olyan össze-vissza nulltak az újpestiek, hogy alig lehetett őket kiválogatni. Egyszóval a két hátvédünk előírás szerint fogta a két szélsőt, Lázár Gyuszi embere Vidor volt, Sárosi Béláé pedig Zsengellér, voltaképpen tehát nekem kellett volna előrehazódnom a hátrahúzódott újpesti középcsatárra és ott elfojtani a kezdeményezést. Én az első tíz percben láttam már, hogy mi van itt, de mivel nekem jobban megfelel hátul a védelemben játszani, Sárosi Bélának mondtam, hogy menjen előre a középcsatárra. Béla azonban nem ment, azaz ment, de mindig visszajött és ő is Zsengellért fogta. Egymást zavartuk. Kellemetlen volt. Szegény Béla is meg volt zavarodva. A félidőben mondta, hogy azért jött hátra, mert amikor előrement, Gyuri bátyja hátraküldte, „maradj hátul", mondta neki. Gyuri is jót akart, mert ő ott elől biztosan nem látta egészen jól, hogy mi van hátul a mi védelmünkben, így aztán voltaképpen ketten is vigyáztunk Zsengellérre, de igazán egyikünk sem. Pedig éppen Zsengellér volt az, akit még sose láttam ilyen mozgékonysággal és akarással küzdeni. A második félidőben már úgy mentünk ki, hogy én vigyázok Zsengellérre és Béla előremegy. De aztán, amikor az Újpest már csak tíz emberrel játszott, a helyzet egészen megváltozott. — Mit csinálnának, ha még egyszer játszanák ezt a mérkőzést? — Úgy, ahogy a második félidőben akartuk. A két szélsőre Ssoyka és Tátrai vigyázna, Lázár Gyuszi Vidorra, én pedig Zsengellérre. Sárosi Béla pedig előremenne Nagymarosira. Ebben az esetben ő lenne a „középfedezet", mert ő vigyázna az ellenfél középcsatárára, én pedig jobbfedezet lennék, aki az ellenfél balösszekötőjét fogja. Milyen egyszerű ez így. Az Újpestnek lefogtuk volna az előretolt csatárait, Nagymarosit pedig nem engedtük volna építeni. Persze az is elképzelhető, hogy a Béla maradt volna hátul Zsengelléren, én pedig előrementem volna Nagymarosira. Polgár mellékesen még azt is elmondja, hogy balszerencséje volt az Újpestnek. — Bonsó nem akarta bántani Kisselyt, ők jóbarátok különben is. Balszerencse, hogy a labdával éppen eltalálta Lapai fejét. Meg Adám sem csinált semmit, ő is éppen úgy emelte a lábát, mint Tinta és egyszerre kapták vissza. Finta Karcsi is így mondja: — Izgalmas mérkőzés volt és nagyon tanulságos — mondja végül. * Bizony a régi „jól kell futballozni" korszakban fehér holló volt az a játékos, aki a taktika kérdéseivel is foglalkozott. Most pedig — mint ez a példa is mutatja — kénytelen vele foglalkozni. Jelentés a sportszanatóriumból•: „Kiszely nem jött be...“ Hélfit délben beszélveztünk Krein, főorvossal. Érdeklődöütük, kik jelentkeztek hétfőn . sportszanatóriumban. A válasz ez volt:. . . — Az újpestiek részéről itt volt Balogh is, akinek a múltkor a mellcsontja törött el. Még mindig érzékeny a sérülése és így nem edzhet, Játékáról hosszú ideig szó sem lehet. Berzi is itt járt kezelésen, ő már edzhet, de csak sokára, futballozhat. Pihennie kell továbbra is Váradinak, a Gamma játékosának. Tokszalasiszakadása bal térdében még mindig nincs rendben. Hámorinak, a Ferencváros játékosának is pihenést rendeltem. Palatinus kezelésre jár, a térde nagyon szépen javul, a járásán már alig lehet látni, hogy műtéten esett át. — És mi van Kiszelyvel? — Kiszely nem jött be. Úgy látszik, ő rendben van. Érdekes, milyen érzékeny ez a fiú, már egy tűszúrástól is odavan, de aztán egy-kettőre kihever mindent. Remek a szervezete. A szerdai edzését csütörtökre tette át a Ferencváros (Ezt közölte velünk Dimény Lajos edző.) — Kedden megtartjuk a szokásos edzésünket. — mondotta — Szerdán ezúttal pihenünk Csütörtökön lesz ugyanis a nagy edzésünk. Áldozócsütörtökön az FTC bajnoki mérkőzést játszk , előtte mi ssa kétkapus edzést tartunk. Most keresünkellenfelet Pénteken lesz a harmadik edzésünk s Tokodra vasárnap délután gépkocsikkal utazunk. — Mi van Kiszelyvel? — Kiszelyt az orvosok vasárnap a mérkőzés után megvizsgálták s megnyugtatták a játékost, hogy nem■ lesz komolyabb baja. Én azt mondtam Kisselynek, ha újra rosszul érezné magát, akkor hívjon fel telefonon, ő azonban, nem jelentkezett s ez azt jelenti, hogy jól érzi magát. Vidéki eredmények Recsk: MOVE RTK—Mátranováki 1 ,Keil (1:1). II. o. Vezette: Szlifka. Góllövő: Répás (2), Román, illetve Tóth. Farkaslyuk: FOTE—Perecesi TK II 7:1 (3:0).I I. o. Vezette: Mágori. Góllövő: Vaszi (3), Mágocs (2), Nóvári, Weiss, illetve Szedlák. Vésztő: VSE—Endrődi TK 4:1 (0:1). 11. o. Vezette: Budai. Góllövő: Ladányi, Barsi, Budai, Wolf, illetve kapusi. Felsőgöd: Alsógödi SE—Veresegyházi MOVE 4:1 (2:0). 1. B. o. FTK II—ASC II 3:0 (2:0). II. o. Marosvásárhely: MSE—27. tábori tüzér.oszt. 5:2 (1:1). Barátságos. Vezette: Bányai. Szép piérkőzés. Az első félidőben ■I egyenrangú ellenfelek küzdöttek, a másodikban az MLE már fölénybe került. Klónlövő: Szász (2), Nagy (2), gor,gor, illetve. Zöldi, Veszár. Jó: Sinkó, Zongor, Medve, Kulcsár, illetve Incsse X., Zöldi, Iszentes, Nemes kidőlése is nagy mértékben járult hozzá a kispestiek vereségéhez A Kispest titokban legalábbegy pontra számított Csepelen. A számításokat azonban alaposan keresztülhúzták Szabadkaiék. A mérkőzés után beszélgettünkErhardt Jenővel, a Kispest egyik vezetőjével. Erhardt a következőket mondta: — Láttam a mérkőzést és elismerem, hogy jobb volt a WMFC, mint mi. A futballhoz szerencse is kell. A 11-es esetében én nem láttam szabálytalanságot. "Ezzel nem oszt akarom mondani, hogy nem volt az, a játékvezető közelebb állt az esethez, ő jobban, láthatta a dolgot. Nemes sérülése alaposan visszavetette a csapatunkat. A játékvezetőnek Nemes kétszeri, doncsolásáért is 11-est kellett volna ítélnie. — Nem érezték Vig hiányát? — tettük fela kérdést Frhardtnak, őszintén szólva, nem. Nem emiatt vesztettünk. . Rátkai olyan jól játszott, hogy Rökk bizony nem nagyon „élt”" mellette. Hidasi is egész jól vigyázott összekötőjére. Kincsest nagyon fogták. — Majd, a következő mérkőzéseken talán több szerencsénk" lesz. — fejezte be mondanivalóját Erhardt. Kőszeg: KSH—Pápai Kinizsi 11 2:1 (2:1). TI. o. Vezette: Csermely. Góllövő: Németh (2), illetve Horváth. Ózd: MOV BVTK—Rimaszombati MOVE 6:4 (4:2). Barátságos. Vezette: Mihályfi. Góllövő: Tóth (3), Alberti (2), Kálnai, illetve Mihók, Szabó. MOVE DVTK FOTE női 9:1 (9:11. Sokan elfejtették már, mi is volt az a híres-neves Savanye— Pavidovics keret. Elmondjuk, 1928 őszén Földessy János arra bízta az MLSz akkori vezetősége a szövetségi kapitányi tisztséget. Földessy 1929. évi első nagy feladata a franciák elleni válogatott mérkőzésre való előkészítés kellett, hogy legyen. Utoljára a franciákkal, másfél évvel azelőtt, 1927 júniusában találkoztunk s Budapesten 13:1 arányú hatalmas győzelmet arattunk fölöttük. Erre az újabb találkozóra már január 20 án hóban, fagyban megkezdte az előkészületeket a szövetségi kapitány. Micsoda, dübörgő szólamok hangzottak el: Szakítunk a nagy nevekkel! Jöjjenek a fiatalok, az ifjak, az új tehetségek! Ezek után a kapitány összeállította, mindenekelőtt a válogatott keretét, elkezdte velük az edzést fürdetéssel, miegymással. Hogy milyen volt az ő kerete? Ide írjuk: . Profi játékosok: Vác FI: Davidovic, 4. Turul: Port. Somogy: Steinek. Újpest: Fogl II. Bástya: Benedi Kispest: Dénes, Dudás, Frr (Ozsik). Hungária: Németh, Kiéber. Vasas: Szülik, Tóth, Hemmer. Ferencváros: Siflis, Rakovi. III. ker. PSC: Sepkry, Magyar, AVerner, Konyor. Budai 33, Kovácsy. Titkos. Lív.v. Terézváros: Mütter. Józsefváros: Hajós. Amatőrök. Postás: Schönfelder, Bohrik. Vasas: Szollár. Törekvés: Mészáros. Dorogi AC: Reisinger. III. ker. TVK: Mittelmann. BSE: Soponyai. Világosság: Savanyú. BEAC: Reinhardt. MTK, Sebes. A keretet a szakértők — enyhén szólva — elég furcsának találták. Az előkészületek lebonyolítását, iá. de folyt Savanyú fürdetése és Mittelmann gyúrása s azután elérkezett, a válogatás. S ime, mi lett a nagy vajúdás vére.’ Az amatőrök közül senkit sem tett be a csapatba, a bekeretezett profik közül is alig valakit, ellenben előrángatta azokat a játékosokat, akik részt sem vettek az előkészületekben, a keret munkájában. Végül ■ is így állt fel Magyarország csapata Paksban február 24-én: Heneda — Fogl II. Dudás — Borsányi, Bukovi, Berkessey — Ströck, Takács II, Kalmár, Hilzer. Titkos. Davidovicsék pedig — ott álltak megfürödve. . . A furcsa előkészítés eredménye egyébként szégyenletes vereség lett. 3:0 (3:0) arányban kikapott a magyarcsapat Franciaországtól. 13:1-es győzelem után 3:0-ás vereség. Köszönjük, Dénes! Jól kell tiltakozni! A Törekfefl--Sze£ed-merkó®4* után Wéber edző rekedten kiabál az öltözőben: — Miért, nem ment, oda, valaki - * játékvezetőhöz, amikor az első gól előtt a partjelző beintette a lest. Miért nem, mondtatok neki, hogy tipor jelző integetett ? — Hát hiszen, odamentünk, mondja Garamszegi. — Igen — mondja Wéber —, de csak akkor, amikor rátok szóltam, akkor pedig már késő volt. Megadtátok magatokat. Ha idejében tiltakoztok, akkor talán visszavonja a gólt. Róják felsóhajt: — Hát bizony, jól kell tiltakolni! 3 m 76. Jótékonycélú m. kir. Állami sorsjáték. Főnyeremény: 40.000 aranypengő 24.000 nyeremény 348.000 pengő értékben. Nyeremények: 20.000 ar. P 10.000 ar. P 2-szer 5.000 ar. P 2 1-szer 2.500 ar. P 6-azor 2.000 ar. P 29-szer 1.000 ar. P és még számos nagyobb és kisebb nyeremény, melyeket mind készpénzben üzetnek ki. Húzás június 5-én Sorsjegy árak: Egész: ar. P 3.— Fél : ar. P 1.5. Kapható minden osztálysorsjegyfőárusítónál,, valamint az összes dohánytőzsdékben. NAGYMAROSI EB TÓTH III JETTÍRTETT SÍRTYEST hétfőn a rangadó újpesti résztvevői közül. Nagymarosi a térdén sérült mer. Tóth III a bokáján. Nagymarosié a komolyabbik sérülés, de az újpesti vezetőség reméli, hogy vasárnapra mindkét játékos rendbe jött. Az NB II. e heti legjobb tizenegye Az NB II-ben változatos, érdekes fordulót bonyolítottak le vasárnap. Egy-két meglepetés is akadt. A csapatok általában jó teljesítménnyel vonultak fel s egyénileg is egész sereg játékos mutatott kitűnő formát. A hét legjobb tizenegye ezúttal így fest: Dénes (Ganz) — Kőműves (SVSE), Soproni I (SFAC) — Klejban (LSE), Ivankó (MVSC), Demény (NAC) -- Kovács II (NAC), Borbély I (SzVSE), Spielmann (NAC), Bodola (NAC), Halati(NAC). A tartalékcsapat összeállítása ez: Kristóf (Postás) — Bán (MVSC), Furulyás (Vasas) — Sebők II (SzVSE), Kéri (MÁVAG), Nádas (PTK) , Fekete (SVSE), Pénzes (BLE), Nepkó I (KAC), Hermann (Vasas), Nagy (DVSC).