Nemzeti Sport, 1941. május (33. évfolyam, 83-104. szám)

1941-05-20 / 97. szám

, Kedd, 1941 május 20. ­Holuzeutte Eddig 9:0 a javunkra Hat teljes évig tűrtük szó nélkül a­ „körúti" sportrovatvezető piszká­­lódásait és fűrészeléseit a mi építő munkánk ellenében. Hat hosszú esz­tendőn keresztül minden közérdekű, tehát nemzeti célú kezdeményezé­sünkre gúnyolódás, burkolt rágalom, lekicsinylés volt a válasz a körútról. Hat esztendeig tartott ez, amely idő­ből a nagyobbik rész a ,,,reggel­­délben­ este" jelszavú „Az Est-lapok“ életére esett, ahol ugyanaz a sport­­rovatvezető fejtette ki ezt a „mun­kát", aki most a „Pest" és a „Ma­­­gyarország" hasábjain folytatja. Nem válaszoltunk, mert — mint egy izben már részletesen kifejtettük — egyrészt nem láttuk nála a ter­mékeny vita egyik fő feltételét, a jóhiszeműséget, másrészt pedig nem akartunk a magyar sport újjáalaku­lásának amúgy is nehéz napjaiba békétlenséget vinni. Most azután azok az olvasóink kényszerítettek a visszavágás meg­indítására, akik már régen figyelik ezt a bomlasztó munkát és akik élő­szóval és leveleikben mindig nagyobb nyomatékkal helytelenítették a mi türelmes viselkedésünket, fis­ime, most egyszerre érzékeny és ideges lett a miklósandori tanítvány és pa­naszkodik, hogy őt szellemkedéssel bántják és destrukcióval vádolják. Bizonyára úgy meséli el ennek a kéthetes visszavágásnak a történe­tét, hogy „úgy kezdődött, hogy a Nemzeti Sport visszaütött(Hát tényleg azt képzelte, hogy mi soha­sem fogunk visszavágni?) Hát igen, hat év alatt elfogyott a türelmünk és visszaütöttünk. A két­hetes visszavágásunk eredményét a tegnapi számunkban foglaltuk össze. Nem kevesebb mint kilenc pontot soroltunk fel, valamennyi annak a letagadhatatlan megállapítása, hogy a fejlett technikájú sportrovatvezető mikor, lapjának melyik számában és milyen szavakkal cáfolta m­eg ön­magát, vagy gyanúsított, burkoltan, mellőzte kétségbevonhatatlan tények elismerését és felejtett el beszámolni olvasóinak megtörtént eseményekről akkor, ha azok nem feleltek meg az ő vonalvezetésének. Eddig tehát 9:0 a javunkra. A mai adag: „Pest", 1991 május 19: „A Ferenc­város—-Újpest mérkőzése híven mu­tatta azt a különbséget, ami a Fe­rencváros úgynevezett Pataki-rend­szere és az angol rendszer között van." Ezután hosszasan le van írva, hogy a Ferencváros milyen nagysze­rűen támadott nemcsak öt csatárral, de még Sárost III-mal is, viszont „az Újpestet nem támogatta középfede­zet és ilyenformán a Ferencváros a Pataki-rendszerével két klasszissal jobb,­­ mint a­ középfedezet nélkül vergődő csapatok, köztük az Upest is." A „Pest" fenti leírását a követ­kezőképpen bontjuk részeire: Valótlanságok: 1. Valótlan, hogy a rangadó bemutatta azt a különbsé­get, ami a Pataki-rendszer és az angol rendszer között van. Valótlan ez azért, mert az Újpest ezúttal nem angol rendszerben játszott. Aki azt állítja, hogy az Újpest tegnapi, elő­zőleg titokban tartott kísérleti alak­zata a (céltudatosan „angolnak" ne­vezett) WM-rendszernek felel meg, az vagy nem ismeri a rendszereket, vagy tudatosan valótlant állít. 2. Az is valótlan, hogy az Újpestnek nem­ volt középfedezete, mert hiszen volt neki nem is egy, hanem kettő. Magyar és a hátravont középcsatár, Nagymarosi. 3. Valótlan az is, hogy középfedezet nélkül vergődő csapa­tok vannak az NB I-ben. Ezzel szemben való az, hogy az NB I-nek WJ­t*rendszert játszó 11 csapata a rendszernek megfelelő középfedezet­­tel játszik. Mindenesetre örvendetes, hogy a 15.000 ember előtt WM-rendszerben játszott Ferencváros ezúttal elnyerte a „Pest" tetszését, amely a Fradi idei három veresége alkalmával mindannyiszor megállapította, hogy a három hátvéd miatt, az angolos rendszer miatt, a „régebben sikere­sen művelt magyar támadó futball“ elhagyása miatt és a csapatokat ,„szürkévé, egyenlően rosszá tevő angol védekező rendszer“ miatt ka­pott ki a­ Fradi, mint azt a ,,Pest" február 17.-i, március 3.-i és már­cius 20.-i számaiban olvashattuk. A fejlett technika egyik "fő eszköze ép­pen az, hogy tények elhallgatásánál és kiforgatásával mindig olyan meg­világításban kell betálalni a dolgo­kat az olvasónak, ahogy a techni­kusnak megfelel. A mérkőzés leírásában folytatott­­,hernyózásunk“ eredménye: Valótlan: 1. Hogy „Balogh meg­rágja Kiszely­t, akit, kivisznek". 2. Hogy :Jidám, ugrik bele Fintóba, mire a bíró kiállítjaA két eset le­írását tegnapi számunkban, közöltük. — A „Pest“ sajtótechnikusa időn­ként------nyílván valami elgondolása alapján —■ túlzó Fradi-szurkolónak igyekszik magát mutatni, rokon­­szenv elnyerése céljából. Pedig a Ferencváros csapata és közönsége sokkal, értelmesebb, mintsem hogy valótlan leírásokkal engedjen udva­rolni magának. A SalBTC—-Elektromos 3:1-es mérkőzésről mindössze néhány sort ír a miklósandori tanítvány. Az egész lapban egy árva szó sincsen arról, hogy az Elektromos milyen rendszerben játszik. Ezzel szemben ma egy hete nagybetűs címmel és rengeteg statisztikával és tabellával bizonyítgatta, hogy az Elektromosok csapata hogyan „tör előre a magyar futballal". (Félreértés ne essék, mi nem állítjuk az ellenkezőjét, amint­hogy sohasem mondtuk azt, hogy a WM-rendszerben nem lehet kikapni.) Végül egy külön cikkében meg­állapítja a ,J”est“ sportrovatvezetője, hogy Tóth­ Potya és Takács lettek a válogatott csapat edzői, illetve sze­rinte „trénerei". (Milyen szép is ez a hagyományos magyar „derby­stílus"!) Ehhez a beszámolóhoz azután hozzáfűzi, hogy ez a két vá­lasztás „nemcsak elégtételt szolgál­tat, az ok nélkül mellőzött két fut­­balltrénernek, hanem biztosítékot nyújt arra vonatkozóan is, hogy a válogatott csapatba, a régi baráti szellem fog visszatérni.“ — Ez után a sanda megállapítás után felmerül a kérdés, hogy milyen szellem volt a csapatban az előző szövetségi edző, Dimény idejében? A viszont-sanditásra! Hadászati titkok a rangadó zöld csatateréről Zsengellér: „Miért állítottuk be a csa­patot védekezésre a Ferencváros ellen46 Polgár: „Miért jöttünk zavarba .. .66 Az egyszerű szurkoló, amikor az Újpest csapatösszeállításának hete­dik változatát hallotta az elmúlt hé­ten, a fejét fogta: — Elég! Aki legközelebb azzal jön, hogy Sziklai lesz a balösszekötő, azt agyonlövöm! Az Újpest összeállítása valóban hadititok volt. Az Újpest — ahogy mondani szokás — ráment erre a mérkőzésre. Különös becsvággyal készült. Megragadott minden meg­­ragadhatót. Terveket eszeltek ki az újpesti harcászok, súgtak-búgtak, ide-oda tologatták­­a játékos­ figurá­kat. Eltértek titokban a WM-rend­­szertől is, azaz­ egy fokkal védeke­­zőbbé tették, elöl pedig a négy­­csatáros megoldással próbálkoztak. Végül kijött egy csapatösszeállí­tás, amelyben Adám volt a jobbh­át­­véd, Magyar a középhátvéd, Fekete II a­­balhátvéd, Balogh I és Kármán volt a rendes fedezetpár, de­­ ide számított Nagymarosi is, a fedeze­tek közé hátrahúzott középcsatár. Amolyan támadó középfedezet volt. Sokat tevékenykedett a védelemben is. Kiszelyt például nem egyszer sze­relte, de Tintával is összekerült. A támadásban négy csatár volt. Kevés? Az újpestiek úgy gondolkoz­tak: szegény ember vízzel főz... Megerősítették a védelmet, elöl pe­dig arra számítottak, hogy esetleg meglepik a Ferencvárost. Nézzük, mit akart az Újpest ezzel a felállással ? Zsengellér Gyula, aki kitűnő formában játszott ezen a mérkőzésen, elmondja az elgondo­lást: — Patyi bácsi (Langfelder) és Géza bácsi (Takács) közös terve volt ez. Sok taktikai megbeszélésen osztottuk ki a szerepeket, mindent alaposan megbeszéltünk. Sajnos, a gyakorlatban nem próbálhattuk ki. — Miért nem? — Mert akkor nem maradhatott volna titokban. Mi derűlátók vol­tunk, arra számítottunk, hogy az elején talán meglepjük a Ferenc­várost. A legfontosabb azonban az volt, hogy ezen, a mérkőzésen, ame­lyet a Ferencváros ellen játszottunk az FTC-pályán, a védelmet akartuk elsősorban megerősíteni. Tehát, az volt az elgondolás, hogy nemcsak a három hátvéd vigyáz a Ferencváros három előretolt csatá­rára, nemcsak a két fedezet vigyáz a­ két ferencvárosi összekötőre, ha­nem hátrahúzunk m­ég egy hatodik embert is, aki egyrészt hátulról irányítja a csa­társort. Másrészt pedig inkább a ve­szélyes ferencvárosi balszárny irá­nyában vállal magára védőmunkát. Ezzel meg akartuk bénítani a veszé­lyes ferencvárosi balszárnyat. Nagy­marosinak azt a szerepet is szántuk, hogy a támadásban mint előkészítő szerepel, de még meglepetésszerűen lyukra is fut és kapura is tör. Ezt azonban nem tudta megcsinálni, nem volt ehhez a feladathoz elég jó erő­ben. — Miért éppen Nagymarosit sze­melték ki erre a feladatra? — Azért, mert Nagymarosi ezt a szerepkört egyszer az UTE-ban már játszotta, így verték meg a WMFC-t 2:0-ra. Ez az egész persze állandó felállásnak nem jó, mert kiismerik, de szerintem erős ellenfél elleni ide­genben van létjogosultsága ennek az egy fokkal védekezőbb, felállás­nak. Főleg az első 25 percben, amikor az ellenfél meg akarja nyerni a mér­kőzést. — Érezte, hogy a Ferencváros vé­delmét egy kissé megzavarták? — Láttam, hogy Polgár zavarban van, Sárosi Béla engem igyeke­zett fogni, Polgár is felém húzódott, nem ment­ előre Nagymarosira. Hal­lottam, amikor a „Drumi" szólt Sárosi Bélának, hogy menjen ő előre Nagymaro­sira, fogja azt. A kis Sárosi azonban nem ment, úgy félszemmel fogtak ketten engem, azaz voltaképpen egyik sem fogott. Ha a kis Sárosi előrement volna Nagymarosira, akkor­­viszont arra számítottunk, hogy Béla előlragad és akkor lesz majd alkalma. Nagy­marosinak előretörnie és kapura­­húznia. Még ennyit mond Zsengellér: — A második félidő is nagyon erős küzdelem lett volna, ha nem jönnek közbe a balszerencsés esetek, amelyek nekünk jöttek nagyon rosz­­szul. Majd jövőre nézzék meg az Új­pestet, akkor nem lesz szükségünk ilyen taktikai kényszer­megoldások­ra, akkor már majd tisztán tudjuk játszani a WM-rendszert. Polgár Gyula, aki a mérkőzés elején kétségtelenül zavarba jött a Ferencváros védelmé­nek közepén, így beszél: — Meg kell vallanom, az elején bizony zavarban voltunk. Érdekes, mi is megettük azt a fogást, amely­­lyel éppen mi leptük meg egykor az Újpestet a magyar EK-döntőn. De nekünk nem lett­ volna szabad be­­ugranunk, mert a mi fedezési ter­vünk minden emberre gondol. Volta­képpen nekem kellett volna előre­mennem Nemeikre... — Talán Nagymarosira! — Nagymarosi ! Komolyan mon­dom, olyan össze-vissza­ nulltak az új­pestiek, hogy alig lehetett őket ki­válogatni. Egyszóval a két hátvé­dünk előírás szerint fogta a két szél­sőt, Lázár Gyuszi embere Vidor volt, Sárosi Béláé pedig Zsengellér, volta­képpen tehát nekem kellett volna előrehazódnom a hátrahúzódott új­pesti középcsatárra és ott elfojtani a kezdeményezést. Én az első tíz percben láttam már, hogy mi van itt, de mivel nekem jobban megfelel hátul a védelemben játszani, Sárosi Bélának mondtam, hogy menjen előre a középcsatárra. Béla azonban nem ment, azaz ment, de mindig visszajött­ és ő is Zsen­­gellért fogta. Egymást zavartuk. Kellemetlen volt. Szegény Béla is meg volt zavarodva. A félidőben mondta, hogy azért jött hátra, mert amikor előrem­ent, Gyuri bátyja hátraküldte, „maradj hátul", mondta neki. Gyuri is jót akart, mert ő ott elől biztosan nem látta egészen jól, hogy mi van hátul a mi védelmünk­ben, így aztán voltaképpen ketten is vigyáztunk Zsengellérre, de igazán egyikünk sem. Pedig éppen Zsengel­lér volt az, akit még sose láttam ilyen mozgékonysággal és akarással küzdeni. A második félidőben már úgy mentünk ki, hogy én vigyázok Zsengellérre és Béla előremegy. De aztán, amikor az Újpest már csak tíz emberrel játszott, a helyzet egé­szen megváltozott. — Mit csinálnának, ha még egyszer játszanák ezt a mérkőzést? — Úgy, ahogy a második félidő­ben akartuk. A két szélsőre Ssoyka és Tátrai vigyázna, Lázár Gyuszi Vidorra, én pedig Zsengellérre. Sá­rosi Béla pedig előremenne Nagy­marosira. Ebben az esetben ő lenne a „középfedezet", mert ő vigyázna az ellenfél középcsatárára, én­ pedig jobbfedezet lennék, aki az ellenfél balösszekötőjét fogja. Milyen egy­szerű ez így. Az Újpestnek lefogtuk volna az előretolt csatárait, Nagy­marosit pedig nem engedtük volna építeni. Persze az is elképzelhető, hogy a Béla maradt volna hátul Zsengelléren, én pedig előrementem volna Nagymarosira. Polgár mellékesen még azt is el­mondja, hogy balszerencséje volt az Újpestnek. — Bonsó nem akarta bántani Ki­sselyt, ők jóbarátok különben is. Balszerencse, hogy a labdával éppen eltalálta Lapai fejét. Meg Adám sem csinált semmit, ő is éppen úgy emelte a lábát, mint Tinta és egy­szerre kapták vissza. Finta Karcsi is így mondja: — Izgalmas mérkőzés volt és na­gyon tanulságos — mondja végül. * Bizony a régi „jól kell futballozni" korszakban fehér holló volt az a já­tékos, aki a taktika kérdéseivel is foglalkozott. Most pedig — mint ez a példa is mutatja — kénytelen vele foglalkozni. Jelentés a sportszanatóriumból•: „Kiszely nem jött be...“ Hélf­it délben beszélveztünk­ Krein, fő­orvossal. Érdeklőd­öütük­, kik jel­ent­keztek hétfőn .­ sportszanatóriumban. A válasz ez volt:. . . — Az újpestiek részéről itt volt Balogh is, akinek a múltkor a mellcsontja törött el. Még mindig érzékeny a sérülése és így nem edzhet, Játékáról hosszú ideig szó sem lehet. Berzi is itt járt kezelésen, ő már edzhet, de csak sokára, futballoz­hat. Pihennie kell továbbra is Váradi­­nak, a­ Gamma játékosának. Tokszalasi­­szakadása bal térdében még mindig nincs rendben. Hámorinak, a Ferencváros já­tékosának is pihenést rendeltem. Pala­­tinus kezelésre jár, a térde nagyon szé­pen­­ javul, a járásán már alig lehet látni, hogy műtéten esett át. — És mi van Kiszely­vel? — Kiszely nem jött be. Úgy látszik, ő rendben van. Érdekes, milyen érzékeny ez a fiú, már egy tűszúrástól is odavan, de aztán egy-kettőre kihever mindent. Remek a szervezete. A szerdai edzését csütör­tökre tette át a Ferenc­város (Ezt közölte velünk Dimény Lajos edző.) — Kedden megtartjuk a szokásos edzé­sünket. — mondotta — Szerdán ezúttal pihenünk Csütörtökön lesz ugyanis a nagy edzésünk. Áldozócsütörtökön az FTC bajnoki mérkőzést játszk , előtte mi ­ssa kétkapus edzést tartunk. Most keresünk­­ellenfelet Pénteken lesz a harmadik ed­zésünk s Tokodra vasárnap délután gép­kocsikkal utazunk. — Mi van Kiszely­vel? — Kiszelyt az orvosok vasárnap a mér­kőzés után megvizsgálták s megnyugtat­ták a játékost, hogy nem■ lesz komolyabb baja. Én azt mondtam Kisselynek, ha újra rosszul érezné magát, akkor hívjon f­el telefonon, ő azonban, nem jelentke­zett s ez azt jelenti, hogy jól érzi ma­gát. Vidéki eredmények Recsk: MOVE RTK—Mátranováki 1 ,K­eil (1:1). II. o. Vezette: Szlifka. Gól­lövő: Répás (2), Román, illetve Tóth. Farkaslyuk: FOTE—Perecesi TK II 7:1 (3:0).I I. o. Vezette: Mágori. Góllövő: Vaszi (3), Mágocs (2), N­óvári, Weiss, illetve Szedlá­k. Vésztő: VSE—Endrődi TK 4:1 (0:1). 11. o. Vezette: Budai. Gó­llövő: Ladányi, Barsi, Budai, Wolf, illetve kapusi. Felsőgöd: Alsógödi SE—Veresegyházi MOVE 4:1 (2:0). 1. B. o. FTK II—ASC II 3:0 (2:0). II. o. Marosvásárhely: MSE—27. tábori tüzér­­.oszt. 5:2 (1:1). Barátságos. Vezette: Bányai. Szép piérkőzés. Az első félidőben ■I egyenrangú ellenfelek küzdöttek, a másodikban az MLE már fölénybe került. Klón­lövő: Szász (2), Nagy (2), gor,gor, illetve. Zöldi, Veszár. Jó: Sinkó, Zongor, Medve, Kulcsár, illetve Incsse X., Zöldi, Iszentes, Nemes kidőlése is nagy mértékben járult hozzá a kispestiek vereségéhez A Kispest titokban legalább­­egy pont­ra számított Csepelen. A számításokat azonban alaposan keresztülhúzták Sza­badkaié­k. A mérkőzés után beszélgettünk­­Erhardt Jenővel, a Kispest egyik vezető­­jével. Erhardt a következőket m­ond­ta: — Láttam a mérkőzést és elismerem, hogy jobb volt a WMFC, mint mi. A futballhoz szerencse is kell. A 11-es ese­tében én nem láttam szabálytalanságot. "Ezzel nem oszt akarom mondani, hogy nem volt az, a játékvezető közelebb állt az esethez, ő jobban, láthatta a dolgot. Nemes sérülése alaposan vissza­vetette a csapatunkat. A játékvezetőnek Nemes kétszeri, doncsolásáért is 11-est kellett volna ítélnie. — Nem érezték Vig hiányát? — tettük fel­­a kérdést Frhardtnak, őszintén szólva, nem. Nem emiatt vesztettünk. . R­átkai olyan jól játszott, hogy Rökk bizony nem nagyon „élt”" mellette. Hidasi is egész jól vigyázott összekötőjére. Kincsest nagyon fogták. — Majd, a következő mérkőzéseken talán több szerencsénk" lesz. — fejezte be mondanivalóját Erhardt. Kőszeg: KSH­—Pápai Kinizsi 11 2:1 (2:1). TI. o. Vezette: Csermely. Góllövő: Németh (2), illetve Horváth. Ózd: MOV­ B­VTK—Rimaszombati MOVE 6:4 (4:2). Barátságos. Vezette: Mihályfi. Góllövő: Tóth (3), Alberti (2), Kálnai, illetve Mihók, Szabó. MOVE DVTK FOTE n­ői 9:1 (9:11. Sokan elfejtették már, mi is volt az a híres-neves Savanye— Pavidovics keret. Elmondjuk, 1928 őszén Földessy Ján­os ar­ra bízta az MLSz akkori vezetősége a szövetségi kapitányi tisztséget. Földessy 1929. évi első nagy feladata a franciák elleni válogatott mérkőzésre való előkészítés kellett, hogy legyen. Utoljára a franciákkal, másfél évvel azelőtt, 1927 júniusában találkoztunk s Budapesten 13:1 arányú hatalmas győzelmet arattunk fölöttük. Erre az újabb talál­kozóra már január 20 án hóban, fagyban megkezdte az előkészületeket a szövetségi kapitány. Micsoda, dübörgő szólamok hangzottak el: Szakítunk a nagy nevekkel! Jöjjenek a fiatalok, az ifjak, az új tehetségek! Ezek után a kapitány összeállította, mindenekelőtt a válogatott keretét­­, elkezdte velük az edzést fürdetéssel, miegymással. Hogy milyen volt az ő kerete? Ide írjuk: . Profi játékosok: Vác FI: D­a­v­i­d­o­v­i­c, 4. Turul: P­o­r­t. Somogy: Steinek­. Újpest: Fogl II. Bástya: Benedi Kispest: Dénes, Dudás, F­r­r (Ozsik­). Hungária: Németh, Kiéber. Vasas: Szülik, Tóth, Hemmer. Ferencváros: Siflis, Rakovi. III. ker. PSC: Sepkry, Magyar, AVerner, Konyor. Budai 33, K­o­v­á­c­s­y. Titkos. Lív.v. Teréz­város: M­ü­t­t­e­r. Józsefváros: Hajós. Amatőrök. Postás: S­c­hö­n­f­e­l­d­e­r, Bohrik. Vasas: Szollár. Törekvés: Mészá­ros. Dorogi AC: R­e­i­s­i­n­g­e­r. III. ker. TVK: Mittelmann. BSE: Soponyai. Világosság: S­a­v­a­n­y­ú. BEAC: Reinhardt. MTK, Sebes. A keretet a szakértők — enyhén szólva — elég furcsának találták. Az előkészületek lebonyolítását, iá. de folyt Savanyú fürdetése és Mittelmann gyúrása s azután elérkezett, a váloga­tás. S ime, mi lett a nagy vajúdás vére­.’­ Az amatőrök közül senkit sem tett be a csapatba, a bekeretezett profik közül is alig valakit, ellenben előrángatta azokat a játékosokat, akik részt sem vettek az előkészületek­ben, a keret munkájában. Végül ■ is így­ állt fel Magyarország csapata Pak­sban február 24-én: Heneda — Fogl II. Dudás — Bor­­sányi, Bukovi, Berkessey — Ströck, Takács II, Kalmár, Hilzer. Titkos. Davidovicsék pedig — ott álltak megfürödve. . . A furcsa előkészítés eredménye egyébként szégyenletes vereség lett. 3:0 (3:0) arányban kikapott a magyar­­csapat Franciaországtól. 13:1-es győzelem után 3:0-ás vereség. Köszönjük, Dénes! Jól kell tiltakozni! A Törekf­efl--Sze£ed-merkó®4* után Wéber edző rekedten kiabál az öltözőben: — Miért, nem ment, oda, valaki - * játékvezetőhöz, amikor az első gól előtt a partjelző beintette a lest. Miért nem, mondtatok neki, hogy ti­por jelző integetett ? — Hát hiszen, odamentünk, mondja Garamszegi. — Igen — mondja Wéber —, de csak akkor, amikor rátok szóltam, akkor pedig már késő volt. Megad­tátok magatokat. Ha idejében tilta­koztok, akkor talán visszavonja a gólt. Róják felsóhajt: — Hát bizony, jól kell tiltakolni! 3 m 76. Jótékonycélú m. kir. Állami sorsjáték. Főnyeremény: 40.000 aranypeng­ő 24.000 nyeremény 348.000 pengő értékben. Nyeremények: 20.000 ar. P 10.000 ar. P 2-szer 5.000 ar. P 2 1-szer 2.500 ar. P 6-azor 2.000 ar. P­­ 29-szer 1.000 ar. P és még számos nagyobb és kisebb nyeremény, melyeket mind készpénzben üzetnek ki. Húzás június 5-én Sorsj­egy árak: Egész: ar. P 3.— Fél : ar. P 1.5. Kapható minden osztálysorsjegyfőárusítónál,, valamint az összes dohánytőzsdékben. NAGYMAROSI EB TÓTH III JETTÍR­­TETT SÍRTYEST hétfőn a rangadó újpesti résztvevői közül. Nagymarosi a térdén sérült mer. Tóth III a bokáján. Nagymarosié a komolyab­bik sérülés, de az újpesti vezetőség reméli, hogy vasárnapra mindkét játékos rendbe jött. ­ Az NB II. e heti legjobb tizenegye Az NB II-ben változatos, érdekes fordulót bonyolítottak le vasárnap. Egy-két meglepetés is akadt. A­ csapatok általában jó teljesít­ménnyel vonultak fel s egyénileg is egész sereg játékos mutatott kitűnő formát. A hét legjobb tizenegye ezúttal így fest: Dénes (Ganz) — Kőműves (SVSE), Soproni I (SFAC) — Klej­­ban (LSE), Ivankó (MVSC), Demény (NAC) -- Kovács II (NAC), Borbély I (SzVSE), Spiel­­mann (NAC), Bodola (NAC), Halati­(NAC). A tartalékcsapat összeállítása ez: Kristóf (Postás) — Bán (MVSC), Furulyás (Vasas) —­ Sebők II (SzVSE), Kéri (MÁVAG), Nádas (PTK) , Fekete (SVSE), Pénzes (BLE), Nepkó I (KAC), Hermann (Vasas), Nagy (DVSC).

Next