Nemzeti Sport, 1941. június (33. évfolyam, 105-125. szám)

1941-06-17 / 116. szám

i » 111 ' ' “­ A magyar sport megújhodásáért A sportszerűség szép példáját mutatta vasárnap dél­után Kutrucz János, a BSzKRT edzője. Felesleges külön hangsúlyoznunk, hogy milyen életbevágóan fontos volt a Gamma—BSzKRT mérkőzés mindkét fél számára. Mindkét csa­pat tudta, hogy ezzel a mérkőzéssel áll, vagy bukik. Aki győz, az bent­­marad az NB I-ben, aki pedig ki­kap, az kiesik. Tudták ezt a játé­kosok, a vezetők, a szurkolók és tudta jól a két csapat edzője is. A mérkőzés -a mint azt hétfői számunkban- megírtuk , valóban „idegmérkőzés" volt. Hallatlanul nagy idegfeszültségben vívta meg harcát a két csapat. A sors kegyet­lenül játszott a lelkekkel. Kétszer is vezetett az a csapat, amelyik végül is elbukott. A mérkőzés sorsa pedig végül is 11-essel dőlt el a Gamma javára. Nehéz lenne leírni, hogy mi ment végbe például Kutrucs lelkében, amikor csapata kétszer is vezetett s végül is egy 11-es juttatta csapatát a második osztályba. És ne feledkez­zünk meg arról sem, hogy az idei kiesési harc a legizgalmasabb, a leg­jobban idegtépő volt az utóbbi évek­ben. Mégis, amikor a mérkőzés befeje­ződött, amikor a játékvezető a mér­kőzés végét jelezte, Kutrucz János első mozdulata gratuláló kézfogás volt. Jánosy Bélával, a Gamma sportigazgatójával, majd Sós Ká­rollyal, a Gamma edzőjével fogott kezet. Kevesen figyeltek erre a jelenetre, mert a közönség pártállás szerint részint szomorúan, részint ujjongva figyelte a két csapat felsorakozását a pálya közepén. Ez a kis jelenet a játékoslejáró előtt játszódott le. Mi, akik nem vagyunk szurkolók (mert nem is szabad, hogy azok le­gyünk),­­ ennek a kis jelenetnek örültünk a legjobban. Kutrucz Já­nos igazi sportemberként viselke­dett. Mellékes, hogy igazságosnak tartotta-e a vereséget, mellékes, hogy meg volt-e elégedve a játék­vezetővel. Erőt vett szomorúságán, talán elkeseredettségén és a mérkő­zés utáni első pillanatban kezet fo­gott ellenfelével és gratulált. Ez ne­mesen gondolkodó sportemberre vall. És nagy lelkierőre. Mert aki egy ilyen vesztett mérkőzés után először az ellenfél megbecsülésére gondol, az jó sportember. Ez az a sportszellem, amelyre a magyar labdarúgásnak elsősorban szüksége van. Kedd 1941 június 17 XXXIII. évfolyam 116. szám­ára. 12 fillér Szlovákiában... 1.20 K Romániában ... 6 lei Németországban. 15 P£. Olaszországban .. .. .. 1.— Un Franciaországban „ .. .. .. 1.50 k­. Svájcban. . .. .. . .. 15 a. Amerikában .. ........ 4 c. „Hyelvében él a nemzet!" ELHALASZTOTTÁK A BOLGÁR-MAGYAR MÉRKŐZÉST vasárnap teljes bajnoki forduló lesz az NB-ben A szófiai bolgár-magyar mérkőzés a „nehezebb" ügyek közé tartozik. Amint vasárnapi számunkban már jeleztük, nehézségek merültek fel a mérkőzés lekötése körül, mert a bolgár szövetség nem válaszolt az MLSz írásbeli feltételeire, hanem a szövetség két régi vezető tagját, akik jelenleg már nincsenek benne a szövetség vezetőségében, megkérték arra, hogy magáncélú budapesti lá­togatásuk alkalmából keressék fel az MLSz vezetőit és próbálják meg­tárgyalni velük a szófiai válogatott mérkőzés ügyét. Popoff és Sivatoff urak pénteken indultak el Szófiából. Ugyanakkor adta fel az MLSz a táviratát a bol­gár szövetségnek és ebben a táv­iratban hétfő délig kérte a választ az MLSz levélben közölt feltételeire. A bolgár szövetség tehát csak a két kiküldött elutazása után kaphatta meg az MLSz sürgető táviratát. Szombaton a két kiküldött tárgyalt Gidófalvy Pál dr-ral, az MLSz elnö­kével és ez után beszélni akart táv­beszélőn a bolgár szövetség elnök­ségével. Nem sikerült azonban kap­csolást kapniok és így vasárnap távirattal fordultak Szófiához, hogy megfelelő utasításokat kapjanak onnan. Közben vasárnap este távirat ér­kezett az MLSz-be a bolgár szövet­ségtől. Hétfőn délelőtt nagy megle­petéssel bontották fel a táviratot a szövetségben, mert a táviratban a következők voltak olvashatók: kérjük a válogatott mérkőzés el­halasztását szép új határnapról tárgyalni fogunk bolgár szövetség A két bolgár kiküldött hétfőn késő délutánig nem kapott választ Szófiából. Hétfőn este 6 órakor Gidófalvy Pál dr megérkezett Újvidékről és a szövetségben Vághy Kálmán szá­molt be neki a vasárnapi szófiai vá­logatott mérkőzés ügyének állásá­ról. Az elnök úgy döntött, hogy tudomásul veszi a bolgár szö­vetség távirati értesítését a va­sárnapi válogatott mérkő­zés el­halasztásáról. Ami pedig a bolgár-magyar mérkő­zés új határnapját illeti, erre vonat­kozólag javaslatot vár majd a bol­gár szövetségtől. A bolgár mérkőzés elmaradása folytán vasárnap, 22-én az NB I.-ben az utolsó bajnoki fordulót fogják lejátszani a csapatok. Az idény vége pedig a továbbiakban így alakul: Június 19. A Magyar Kupa dön­tője a Szolnok és a Sal BTC között, továbbá a Szent Korona Kupa dön­tője a Felvidék és Északdunántúl válogatottjai között. — Hat tartalékkal játszottunk, a csapat mégis becsülettel megállotta a helyét a BLK-vel szemben — mondotta Pataky Sándor. „ SzEAC intézője — Legalább a döntetlent megérdemeltük volna. Ha az egs­z tavaszi idényben így játszott volna a csapat, akkor most nem lennének kiesési gondjaink. A hét legérdekesebb gólja Egy gól, amellyel a Gamma bentmaradt, a BSzKRT kiesett.. • Sokáig emlékezetes lesz a Gamma har­madik gólja, amely a Gamma részére a bentmaradást, a BSzKRT részére a ki­esést jelentette. Ritkaság, hogy egy gól­nak ekkora jelentősége legyen. (Az idén ehhez talán csak a SalBTC „kétes'' gólját lehet hasonlítani a Törekvés ellen.) Amikor a játékvezető megítélte a 11-est a BSzKRT ellen, az első kérdése minden­kinek ez volt: — Ki rúgja? Jósolgattak. Hogy talán Turay II. Vagy Toldi? Ádám. Kiváncsi volt rá mindenki, hogy ki vállalkozik erre az óriási felelősségű rúgásra. Ha valaki ezt a 11-est elhibázza, az­­ a Gammát rúgja a második osztályba... Tóth állt neki. Halálos volt­­ Vattay, a fiatal kapus mozdulatlanul állt a kapuban. A játékvezető sípjelére Tóth lassan­­nekiindult. Nem futott, hanem csak ment. Ez csak fokozta az izgalmat. Amikor végre a labda közelébe ért,Vattay megmozdult, jobbfelé dőlt s Tóth ebben a pillanatban lőtte meg a labdát. Körülbe­lül a kapu közepébe, alig fél méterre Vattaytól. Vattay azonban már jobbra dőlt, tehetetlen volt. Felszakadt a feszültség, hogy helyet adjon az örömnek és­­ a bánatnak. Ilyen izgalmas gólra alig emlékszünk. Érdemes ezt a sorsdöntő gólt egy kicsit megbeszélni. Lássuk, mit mondanak a résztvevők. Nézzük, hogyan történt szerintük az az eset, amelyért Kiss M. Ernő a 11-est megítélte. Turay II, az eset egyik résztvevője így mondja el, hogyan esett az a dános, amelyből a 11-es lett. — Vattay megfogta a labdát. Én tá­madtam a kapust, ő azonban ügyesen ki­került engem és kirúgta a labdát. A labda­ már túljutott a félpályán, én pedig in­dultam kifelé. Egyszerre csak rúgást éreztem és elvesztettem a lábam alól a talajt. Felnéztem és akkor láttam hogy Sződi az, aki elkaszált. Fájdalmamban föl is kiáltottam, mert fájt a rúgás helye. Még ezt mondja Turay //: — Nem volt köztem és Sződi között elő­zőleg semmi. Egyszer egy összcsapás al­kalmával vállal megnyomtam, de ez­­ért volt olyan dolog, amelyet egy játékos „vissza akar adni". Szödi így beszél erről az esetről: — Vattay fogott egy labdát. Turay 11 neki rohant. Vattay azonban testcsellel kikerülte és kirúgta a labdát. Én amikor láttam, hogy Turay támad­ja a kapust, futottam oda és akkor értem utol őt, amikor Vattay kirúgta a labdát. Nem rúgtam meg Turayt, hanem ahogy Turay futott, a futás közben hátul fölcsapott sarka akadt meg az én térdemben s ettől esett el. Akkor a közönség és a Gamma játékosai 11-est kiabáltak, a játékvezető úr visszafordult és 11-est ítélt. Nézzük most, hogyan rúgta Tóth Lajos a 11-est. A boldog középhátvéd így beszél: — Most­­már nagyon büszke vagyok erre a gólra. Érdekes, hogy most, egy nappal később lesz csak libabőrös a há­tam arra a gondolatra, hogy mi történt volna akkor, ha nem rúgom be. Most i­ezd nyomni felelősség. Biztosan fogok még erről a tizenegyesről álmodni s ha lidérc­nyomásom lesz, akkor álmomban majd nem rúgom be. Szerencsém, hogy akkor erre nem gondoltam. Ha akkor is eszembe jut ez, hogy mit jelen­t a Gam­mának ez a gól, akkor talán nem is tu­dom berúgni. De akkor csak arra összpon­tosítottam, hogy sikerüljön a rúgás. Nem jutott eszembe, hogy ez dönti el a bent­­maradást. Nem akartam nagyon helyezni, mert féltem, hogy mellérúgom, vagy kapu­fának. Csak arra vigyáztam, hogy mit csinál a kapus. Tudtam, hogy valamerre meg fog mozdulni, időt is adtam neki erre, azért mentem neki olyan lassan. Amikor láttam, hogy oldalt elhajlik, rajta van a testsúlya a jobblábán, akkor már nyu­godtan rúgtam. Tudtam, hogy nincs már annyi ideje, hogy a labda irányába tudja dobni magát. Amikor aztán a fiúk össze­­csókoltak, a közönségünk pedig ujjon­gott, akkor jutott csak essen­ be hirtelen, hogy mit jelentett nekünk ez a gól. Utána már csak azon voltam minden igye­kezetemmel, hogy ne kapjunk gólt. Mit érezhetett a 11-es rúgás alatt Vattay, a BSzKRT ''.jonckapusa? Elmomdta ő mag: 4 ^ — Amikor Tóth nekiment a labdának, fohászkodtam magamban: „Istenem, segíts!" Életemben először védtem az NB 1-ben, bizony szép lett volna, ha sike­rült volna kivédenem­ a 11-est. Nyugodt voltam és azt vártam, hogy Tóth a jobb­sarokba rúg. A rúgás pillanatában azért is­ dőltem el jobb felé. De Tóthnak — ne­kem ez a véleményem — lecsúszott a lá­báról, a labda és csért ment be a balolda­lamon. Biztos voltam benne, hogy Tóth a jobbsarokba lő és nagyon csodálkoz­tam, amikor a baloldalamon ment be. Nagyon bántott a dolog. A fürdőben meg is kérdeztem Tóthot. Tóth megmondta nekem, hogy valóban a jobbsarokba akarta rúgni, csak lecsúszott a labda a lábáról. Még mondta is: „Ha nem csúszik le, ak­kor kivéded, pajtás!"* Halljuk meg most végül a játékvezető véleményét erről a sorsdöntő 11-esről Kiss M. Ernő ezt mondja: — A BSzKRT kapusa fogott egy lab­dát, Turay is támadta, de a kapus ügyes mozdulattal kikerülte és kirúgta a labdát. Én olyan mozdulatot tettem, mint aki már csak a labda útjával törődik, de félszemmel még figyeltem, hogy mi történik hátul a büntetőterüle­ten belül. Tisztán láttam, hogy Sződi há­tulról belerúgott Turay II bokájába. Fé­lig rúgás, félig elkaszálás volt ez. Turay el is esett. Azonnal sípoltam és 11-est ad­tam. A BSzKRT játékosai természetesen tiltakoztak, volt olyan játékos is, aki ezt mondta: „Bíró úr, kérem, a 16-oson kívül volt!" Az eset azonban belül történt s noha Turay 11 kifelé esett, még mindig belül volt a 16-oson. — Tudok arról is, hogy voltak, akik szerint nem lehetett 11-est adni, mert a la­bda már elhagyta a 16-os területét. Ez téves szabály magyar­ázat! Ha a labda já­tékban van, akkor az már lényegtelen, hogy hol van a szabálytalanság pillanatá­ban. Csak ha a labda egyáltalán nincs játékban, akkor nem lehet 11-est adni. Erre is volt példa a mérkőzésen, sőt ép­pen Szödi esetében. Amikor egyszer szabadrúgást ítéltem a BSzKRT ellen, akkor Hárai futott neki a labdának. Én síjpelt adtam a rúgásra, ugyanakkor azonban észrevettem, hogy Szödi meg­rúgja Adámot. Azonnal fütyültem és Sző­di­t felá­ítottam. Hárai a második sípjel után rúgott csak bele a labdába, tehát amikor Sződi megrúgta Ádámot, akkor a labda még nem volt játékban. Ezért is ismételtettem meg a szabadrúgást, mert mielőtt még a labda játékba került vol­na szabálytalanságot fütyültem. Ha Szodi a labda elrúgása után dancsolt volna, akkor 11-est is adtam volna, úgy is kiállítottam volna, mert Sződi, aki különben szinte önkívületi állapotban volt, már két figyelmeztetést kapott. — Általában vigyáztam arra, hogy csak kifejtetten szándékos szabálytalanságért ítéltek 11-est. Erre példa, hogy nem lát- 1.1, szándékosságot azokban a kezezé­­sekben, amelyek jórészt a BrízKBT ka­­puja, előtt történtek. Plakett —­veret Rekord­­­csúcs (Lásd: Pintér Jenő: Ma­gyar Nyelvvédő Könyv, 1039. 233. és 249. oldal.) Podány helyett Kiss WMTK mérkőzik ma Somodival Sulkó Béla, az ökölvívók szövetségi ka­pitánya hétfőn este vette — sajnálattal — tudomásul, hogy Podány, a BVSC kitűnő öklözője súlyosan megfázott és így a Millenárison ma este nem állhat kötelek közé Somodi ellen. A kapitány máris ki­jelölte Podány helyettesét Kiss WMTK személyében. A kapitány — mint mondotta — nem találta szombaton sehol sem Tarapcsikot. Tarapcsit­ tartalékjául Horváthot BVSC szemelte ki. Ha azonban Tarapcsik ked­den estig jelentkezik, akkor ő mérkőzik meg majd Csapagyával. A GRACI VÁLOGATOTT 2:1 (1:0) arányban győzött Zágráb város válogatottjai sam. A mérkőzés Grácián volt és 8500 néző előtt zajlott 1-1. A trrao­ csapat mind a két gólját Schneider dr lőtte, a zágrábiak gálaszerzője Pavelles volt. Mészáros és Kecskés vasárnap este óta az Újpest játékosa Vasárnap este végül valóra vált az újpesti vezetők és szurkolók álma: a tokodi Mészáros és Kecskés aláírta az Újpesthez szóló szerző­dést. A szerződés aláírására csak azért került most a sor, mert Új­pest eddig nem akarta meggyöngíteni a tokodi csapatot. Most, hogy a tokodiak kiestek az NB I-ből, semmi akadálya sincs annak, hogy a két játékos ezután ne az Újpestet erősítse. Vasárnap írták alá a szerződést és hétfőn már Újpestre jött a két játékos, hogy lakást keressen magának. Az Újpest mai, keddi edzésén már mind a két játékos megjelenik. Nagy Béla ma a Karaki-Pelvássy két­üléses után megkísérli megdönteni Baumler 1898-ból és 1900-ból itt­ maradt 500 méteres és 1000 méte­res országos csúcsát Ma, kedden este fél nyolc órai kezdettel zajlik le az idény első ke­rékpáros pálya csúcskísérletsorozata a Millenárison. Nagy Béla most látta elérkezett­nek az időt arra, hogy az alaposan elhanyagolt 500 m-es és 1000 méte­res repülőrajtos, kétüléses-vezetéses országos csúcsot megdöntse. Az 500 m-es csúcs még 1898-ból való, az 1000 m-es 1900-ból. Mindkettőt Baumler Ede állí­totta fel, 33:06, illetve 1:13.08-as teljesítménnyel. Ezek az eredmények ma már korszerűtlenek s megértek arra, hogy elpusztulja­nak. Nagy biztosra megy , mind­két rekordot messze túl akarja szár­nyalni. Karaki és Pelvássy vállalko­zott a felvezetés feladatára és Nagy erősen bízik abban, hogy kedvező időjárás esetén nemcsak az orszá­gos csúcsokat dönti meg, de túlszárnyalja Michard 1932. évi 28.8 mp-es 500 m-es és Falk Hansen 1:05.6-os, 1940-ben fel­állított 1000 m-es repülőrajtos tenderivezetéses világcsúcsát is. A Karaki—Pelvássy kétüléses­ pár ugyanakkor az 500 m-es és az 1000 m-es repülőrajtos országos tenderi­­csúcs ellen indít rohamot. Végül Nagy Béla az 50 km-es motorveze­­téses visszavágófutamban Szekeres 1933-ból való legjobb országos ered­ményeit szeretné túlszárnyalni. FTC-pálya N­ Ollci­ót 129 Június 22-én, vasárnap délután 6 órakor Ferencváros— Gamma Nemzeti Bajnoki mérkőzés M MTANGOHARMONIKÁK 1. MARNITZ Élligis na MOVE-bajnokság I. osztály Szentendre—Pomáz 1:1 (1:1). Szent­endre. Vezette: Csepreghy. Gólvö­vő: Koff­­ler, illetve Kvasznyik. Barátságos mérkőzés: MOVE Szent István—MOVE Szt. László II 7:2 (2:2). Góllövő: Barna (3), Kálmán (2; egyet Illésből) és Kanyászky (2), 111. Digó (2).

Next