Nemzeti Sport, 1942. november (34. évfolyam, 213-233. szám)

1942-11-06 / 216. szám

Péntek, 1942 november 5. EMERICANA-BAJNOKSÁG Metaerosár-Pronwn törli, Budafok, út Faragó-MOVE KERÜLET I. partÁly Bycebeum­-csoport: HTSE—Esztergom, Horthyveat,­ 3. Földes. Szent LAskló FC— VNIL kér, *5E. Vágóhál-utca, 2. Csabai (Jitv'&y), Vécsés—MpsC, Tecsés, 2. Bereczky. BTSE—PAETB, Kvassay-út, fél II. Budai. (Pasa). C*. MOVE II— Sicot István SE, Csepel. 12. Zászló (Czin­­kecsüty). Gránit—Pestszentismre, Ádámt telep, 2. Schdlkie (Tubice Ak). I­ Raknál— Macer. Erzsábet-utca. 13. Tubicsák D Zrinyi-csoport: TTC—BTSE. Török­bálint, 2. Bukó (Galambos). Csillaghegy— Békásmegyeri. Csillaghegy, 2. Tasnádi (Közik). FTX—Szentendre, Pomáz, 2. Kénéért (Bobicsék). Szent János SE— N­KK, Remete, 12. Magyary. Rákócz-cso­po­rt: BRSC — Rákosiidét, Rákosfalva, 2. Faragó (Ric­ard­). KTSE— Tsastmg, Kistarcsa, 2. Diószegi (Stoica). Mátyásföld—Csömör, Mátyást&ld. 2. Nová­k­ I. F. (Falu). Gyömrő—Maglód, Maglód, 2. Barna C­lement). Iker— CTK, Ecser ,2. Genedics (Halkó) „ II. Ositily PetőH-csoport: K35TE II—FTSK II, Kvassay-út. fél 9. Kováti F. Szent László FC I—VIII. ker. SE II, Vágóhid­ utca. 8. Csepeli, Csepel III— Szent István, Csepel (Régi WMTK-pálya), 8. Árvai. Gránit II—BFC fk. Állami telep 10 Tansz I. VII. ker. Ft—VT­SE II. Vágóhid-utca, 10. Tausz F. Vörösmarty-csoport, Mátyásföld IT­­Boda­tétény. Mátyásföld 12. Falu. Fest­­hidegkut—Szentendre, Pesthidegkut. 2. Karácsony. Gyömrő—Hakoshegy, Gyömrő. 2. Pálos. Ifjúsági bajnokság I. osztály Sséefsenyl-csoport: Szent I.Ziszló FC— VIII. ker. SE. Vágóhíd­ utca. 12. Árvai. Vecsés—MeSC Vrcsén. 12. Bercezky. BTSE—FAETE, Kvaszny-út. fél 1. Pasa. Cs. MOVE—Szent István SE. Csepel. 10. Czinkoczky. Gránit—Pe­tszeu Imre, Állami telep. 12. Tuljicsáik­ K. Zrinyi-csoport: TTC — Budakalász. Törökbálint. 12. Galambos. Csillaghegy— Békásmegyer. Csillaghegy, 12 Kozik. FTK—r1 Szentendre, Pomáz 12. Robicsek. BFC—Festhidegkút. Pesthidegkut, 10. Magyary. Kálninzi-csoport: BRSC—Rákosliget, Rákosfalva, 12. Kimarz. KTSE—Tsaszeg, Kistarcsa, 12. Stoica, Mátyásföld- Csömör, Mátyásföld. 10 Faragó. Gyömrő— Maglód, Maglód, 12. Kiment, Ecser— CTK, Ecser, 12. Holkó. Kölyökbajnokság-V. Rákóczi—Gránit, IStasöbei-a., 9. Straiber. — Jie St—BESC, Rákosfalva, 19. Barcs Hétfő POSTÁS KUPÁÉRT Közp. Távírda—Pest vidék, Ló­verseny­táv, 2. Újvári A. Vidék! mCSsor FELVIDÉKI KERTLET I. osztály. Salgótarján: SalBTC IX— AJTE (Petrceny), SSE II—LAFC II (Wahlkampf). Kisterenye: KBSE—BSE (Kostyái), Mátszinovák: MLK—SFC I Ti­­ssetárv. Nagybátony: NoB81—MLK XI (B. Halácsi). Baglyasalja: BSE II— FKVSE II (Szabó I). Balassagyarmat: BTSE II—Lzécsényi LE (Pttyt). KÖRÖSVIDÉKI KERÜLET I. osztály. Gyula: ONAC—GyTK (Győrt). — Tótkomlós: TLE—S7. Turul (Kristóf). — Kondoros: KoTE-GyTE (Boros). — Nagyszalonta: NSC-MSK (Sárfalvi). -Békéeszantandrás: B. Ilum­.wíi—OMTK (AlasTar­dr). .__ 1r osztály. .Vr­gyvárad: NAC II—GyTE TI (Kovács). — Békéscsaba: B. Törekvés JT— Nagyszalontai LE (Kransapó). — Gyulai: GyAC IT-GyLE (Tóth). — Mező­­túr: MLE—N­agyszilvási LE (Hárshegyi). DUNA-TISZAKÖZI KERÜLET Érdvidéki csoport: T osztály Ercsi: Eötvös II—Tárnoki LE’ (Bal­atonföldvári). — Torbágy: TLE —Adonyi LE (Németh). — Érd: ÉPLE II — Tordasi SE (Báló). — Bicske: BTE— Érdi KIÉ (Dobanics). — Sóskút: SPLE —S Járnófeligeti AC (Hollósi). DÉLVIDÉKI KERÜLET­i osztály. Cservenka: CsCSE—Sószivác (Mihók) — Újvidék: UAC II—Kishegyes: Bocskai (Muszin), II. Villám SE—Mihöli AC (Petrovics). II. osztály. Pincéd: Pincéd—Délvidéki SK (Buchh­eimer). Barátságos, Petróc: Petróc—Kutat AFC (Lerch). vasárnapi msnmmu­lt MQVE-kerület ti. omszing: ESzSE— vili. ker. SS Il 11:0 (1:0). - FTSB— Szent László FC II mérkőzés elmaradt, mert a­ játékvezető nem jelent meg. — Rákoskert—Soroscsárújtelep 2:1 (1:1). — A Szentendre—Rákoscsaba mérkőzésre a RákraCsaba ivei­ jelent meg. — P. Rákóczi— if­SC 5:1 (2:0). — Ifjúsági bajnokság: 08. MOVE—PAETE 7:1 (0:6), FTK— HTSE 7:1 (1:1), FTSE—Sat. LFC 3:3 (3:0), KTSE—R­ákosliget 2:0 (0:0), Mag­lód—Ecser 6:1 (2:0), BRSC—Gyömrő 2:2 (2:2), RTSE—Rák­oshegy 6:0 (4:­», Izsa­szeg—Mátyásföld 9:2 (4:2), BRSE—BSE 1:1 (1:1), Csillaghegy—Budakalisi 5:2 (3:0). — Kölysíkbajnokság: MESC—P. Bikóczi 2:1 (2:0). Brennernek, a csillaghegyiek válogatott kapusának védés közben a kezén három ujja eltört. Gál helyettesíti. Törekvés- pálya jggpHHHB Bihari­ utca —Bet November 8*dn, valárni délután ’1t órakor Tirekvée—Haladás Mensgesa Bajstoki mérleőtA* Sletta 131 órakor 76rskv*«­If.—S*BTC aliatét Bftj­óki csérkóléa KALMÁR JENŐ: „A mostani váloga játékereje megüti azoknak a válogatott csapatoknak a játékerejét, ame­­lyekben maga­m is szerepeltem. A szövetségi edző szerint a játékosok erőnléte ma sokkal jobb, mint résen volt A. A vár alak ellen győzedelmes magyar csapatnak Kalmár Jenő volt az edzője. Kalmár Jenő! A magyar labdarúgás egének egykor legra­­gyogóbb csillaga. Csendes, minden feltűnést kerülő fiatalember. Vághy Kálmán, az új szövetségi kapitány vette maga mellé segítőtársnak. A­ válogatott mérkőzés előtti héten a végleges csapatösszeállítás felől ér­deklődtünk Vághy Kálmántól. — Amíg Jenőben nem beszéltem, addig semmit sem mondhatok — felelte kérdésünkre a kapitány. Megfigyelt­ük a válogatott csapat edzésein Kalmár Jenőt. A játékoso­kat figyelmeztette a hibáikra. Olyan úri módon közölte az észrevételeit, hogy azt a játékosok feltétel nélkül vették tudomásul. Egyik fiún sem vettük észre, mintha nem tetszett volna az, amit a „Jenő bácsi" mon­dott. •— Köszönöm, Jenő bácsi, majd igyekezni fogok úgy csinálni, aho­gyan mondani tetszett — hallottuk olyan válogatottunktól, aki pedig már jónéhányszor magára húzta a címeres mezt. Nem az én érdemem A válogatott mérkőzés után há­rom nappal beszélgettünk Kalmár Jenővel. Élénken tiltakozik, amikor a szép győzelemhez gratulálunk neki. — Nem az én érdemem, hogy a fiúk jól játszottak és győztek — mondja — Minden dicséret az övék. Nekem, elég annyi, hogy ha azt lá­tom, hogy a fiúk egyik-másik utasí­tásomat vagy tanácsomat megfogad­ják és csinálják. Ezek a fiúk mind tudnak futballozni, én csak a hibá­kat igyekeztem nyesegetni. Érthetetlen a számomra... Valami mintha bántaná a szövet­ségi edzőt. Amikor kérdésünkre el­szánja magát és kifakad belőle a keserűség, ezeket mondja: — Érthetetlen a számomra, hogy miért nem értékelték sokan eléggé a magyar csapat győzelmét. Mi nem tetszett egyeseknek? Talán az kel­lett volna, hogy negyedóraszámra szemet gyönyörködtetően cselezgetett volna a csapat és aztán egy góllal vereséget szenvedett volna . Az hiányzott talán, hogy egyesek nem csináltak artistamutatványokat a labdával és nem dekáztak addig, amíg az ellenfél el nem veszi tőlünk a labdát, hogy a mérkőzés végén a szemünkbe nevessen? Olyan sok­szor vertük meg már a svájciakat három gól különbséggel? Vagy az utóbbi időben olyan kitűnően szere­pelt a válogatott csapatunk ? Nem értem, miért nem kapott teljes di­cséretet a csapat. őszinte szó a régiekről és a maiakról Alig győzzük megvigasztalni az elkeseredett szövetségi edzőt. De lassan-lassan rájön, hogy kik és miért csepülik le a győzelmet, m­ost megkérdezzük tőle azt, ami önkény­­telenül is felvetődik vele kapcsolat­ban: — Kedves Jenő! —mond­ja meg őszintén, hogy azok a válogatott csapatok, amelyekben még maga is játszott, nagyobb játéktudást kép­viseltek-e, mint például a svájciak ellen győztes jelenlegi válogatot­tunk? A kérdés nem lehetett egyszerű Kalmár Jenő számára mert hosszú ideig nem válaszol. A különben sem bőbeszédű edző nehezen szánja rá magát az „ítélkezésre". Végre meg­szólal: — Gondolkoznom kellett először, mert nem akartam abba a hibába esni, hogy csak érzelmek alapján, szakszerű latolgatás nélkül mondjak véle­ményt. Nekem az a véleményem, hogy az én időmben talán a szép futballon volt a hangsúly. Akkor az volt a cél, hogy találi olyant mu­tassunk be a közönségnek, amit le­­hetett volna ugyan, egyszerűen is megoldani, dehát azt nem tartottuk érdekesnek. Egy-egy szép húzásért hajlandók voltunk minden kockázat­ra. A nyakatekert megoldásokat ke­restük és ezt már annyira túlzásba vittük, hogy sokszor nem tudtuk a játék végén megérteni, hogy mi­képpen tudtunk vereséget szenvedni olyan csapattól, amelyik — szerintünk — a fele annyit sem tudott, mint mi. Ma már másképpen látom a helyze­tet. Alapvető hibát vétettünk mi, ak­kor. Ma már sokat javult a helyzet. Ma sokkal céltudatosabb a játék. Nincs az a sok cicomat az a sok felesleges mozdulat. Ma minden já­tékosnak világosan meg van szabva a maga feladata és ezt ma mindenki igyekszik komolyan elvégezni. Ma sokkal keményebb, férfiasabb a fut­­ballunk, mint volt az én időmben. Ma már nem a „szép" futball a cél. Kalmár Jenő minden szaván érzik, hogy mennyire átérzi mindazt, amit mond. Kalmár Jenő sokat járt kül­földön, sokat tapasztalt és látott. •— Amikor Franciaországba kerül­tem, akkor láttam először, hogy mennyire hibás futballt játszottunk mi akkor itthon, — folytatja egy kis szünet után Jenő. — A saját bőrömön kellett azt tapasztalnom. Nekem is teljesen meg kellett változ­tatnom a játékomat. Idegenben nem lehetett cselezgetni, pilinckázni. Megint elhallgat az edző. Látszik rajta, hogy nagyon meggondolja minden mondatát. — Bizony nem tudom. .. ha ez egyáltalán lehetséges volna... mi lenne az eredmény akkor, ha az a válogatott csapat, amelyikben én is szerepeltem, szembe kerülne a mos­tani válogatott csapattal, — mondja szinte saját magának Kalmár Jenő. .— Nem hiszem, hogy meg tudnánk verni azt a csapatot, amnelyik az el­múlt vasárnap legyőzte a svájciakat. Az én időmben nem lehetett olyan nagyszerűen összehangolt védelmet találni, mint aminő ez a vasárnapi válogatott védelem volt. Végered­ményben: véleményem szerint a mostani válogatott csapat játékereje megüti annak a válogatott csapatok­nak a mértékét, amelyekben én va­lamikor szerepeltem. Az erőnlét, amiben a maiak biztosan jobbak Most gyorsabbá és határozottá vá­lik az edző szava: — Azt azonban állítom, hogy van valami, amiben a mostani labdarú­gásunk feltétlenül felülmúlja az én időmbelit! Ez pedig a csapatok erőnléte, összehasonlíthatatlanul jobb most a játékosok erőnléte, mint ré­gen volt. Az én időmben a labdarú­gásban több volt a játék. Most pe­dig több a küzdelem, a harc, a ki­tartás. Ehhez pedig nagyszerű erőn­lét szükséges. A németek elleni ta­vaszi mérkőzésen az erőnlétünk még gyengébb volt. Azóta rengeteget ja­vult a helyzet. Kár, hogy ezt most nem lehet bebizonyítani, de érzésem szerint, ha most kerülnénk össze a németekkel, az erőnléten már nem for­dulna meg a mérkőzés sorsa, állapítja meg Kalmár. " Egyáltalán nem féltem a mérkőzés előtt attól, hogy a neki szokatlan baloldalon nem nyújtja mindazt, amit a jobb­­oldalon tud. Inkább jobblábas a já­tékos, de — fedezet lévén — éppen ezért igen jól használható a balolda­lon. Jól is helyezkedik, szív is van a játékában. Nagy jövő előtt áll a lab­darúgásban. — Nagyon tetszett nekem Bodóla is, csak azt hibáztatom benne, hogy egy kissé sokáig tartja magánál a labdát. Vasárnap is ez volt egyetlen hibája- És még valami! Az sem tetszett, hogy Kolláthot annyira el­hanyagolta. A szolnoki jobbösszekötő sokszor ált teljesen tisztán és Bu­­dala mégsem adta oda neki a labdát. Kalmárnak is tetszett a svájciak védelme Még a svájci csapatról k­érünk vé­leményt az edzőtől. — Veszélyes együttes volt a va­sárnapi ellenfelünk, — mondta Kal­már Jenő. — Nagyszerű a védelmük. Erélyesek, gyorsak, jól rúgnak és nem lehetett zavarba hozni őket. A csatársorukat azonban a mi hátvéd­­hármasunk és a két fedezetünk tel­jesen sakkban tartotta. Nehéz ellen­fél volt ez a csapat és hogy mégis olyan biztosan legyőztük őket, az csak a fiúkat dicséri. Búcsúzni kezdünk. Kalmár befeje­zésül ennyit mond: — Ha igaz, akkor ebben a hónap­ban a törökök ellen fogunk még ját­szani. A török sport nagyot fejlő­dött, békében élnek, rengeteg nem­zetközi mérkőzést bonyolítottak le az utóbbi időben. Nem lesz könnyű mér­kőzés! Talán nehezebb lesz, mint a svájciak elleni játék. Még­sem félek, mert a mi mostani csapatunk sokkal nehezebb feladatokat is képes most úgy elvégezni, hogy abban nekünk örömünk telik majd. Kalmár véleménye Perényiről és Bodoláról Megkérjük a szövetségi edzőt, hogy mondjon véleményt Perényiről, a válogatott mérkőzés hőséről. — Nagyszerű játékos a fiú. — Horthy Miklós-spametep ---------------- Újvidék —............ November 8-én, vasárnap délután SS orascor Újvidéki AC— Szolnok Nemzeti Bajnoki mérkőzés „Fejmosás*” A Vasas legintóbbi b­etfrapus edzésen eddig sohasem tapasztalt jelenség ütötte fel a fejét. A második félidőben a játé­kosok fu­tti­nően sokat „beszéltek” a pá­lyán. Az edzéts végén Hapryi Gyula rövid megbeszélést tartott a játékosokkal Figyel­­meztette a fiúkat, hog­y mégjt edzésen is úg­y kell játszaniok, mint egy bajnoki mérkőzésem. Újság egyébk­­nt még az, höggy Németh. Tóni vizsgálaton volt csü­­törtökön és az orvos véleménye szerint vasárnapig­ rendbejöhető a sérülése. Ebben az esetben a Vasas nem változtat össza­­állításán. Érdekes — Nem értem, miért panaszkod­nál, a svájciak hogy könnyű volt a labda! — Miért ne panaszkodtak volna ? — Hát nem látta, milyen sok ne­héz labdát fogott a kapusuk!? Győrött szombaton csoportvezetői érte­kezletet tart a kerületi JT. A testületet, érintő Mesnerit kérd­dtség, kerülnek megbe­­szélésre. Ekkor kerül sor az új kendeti főtitkár beiktatására la. RUBINT LAJOS ÉS MOLNÁR IGNÁC DOROGON Sia, pénteken délután nagyszabású sport­­­lém­­­án lesz Dorogon. Kora délután Mol­nár Ignác szövetségi edző a dorogi ját­é­­k­oso­k részére edzést tart­ Az edzés után Rubin­ Lajos, a JT elnöke előadást tart. Ezt aztán Molnár Ignác sportfilm­ beinl­ lá­toja követi. SZENT LÁSZLÓ KUPA-MÉRKŐZÉSEK Soproni ev.­­képző—Zala­eserszegi kér. 1:• (1:1) Zalaegerszeg. Vezette: Szabó. A hazai csapat többet támadott, de a csatárai nem tudták k­asználni a leg­jobb helyzeteket sem. Góllövő: Tőm­isi (Iz­esbűt). Jó: Kéri. Budai és Tőröei, ill Uram, Gosztonyi és Ihász. Békéscsabai g— Békéscsabai mezésszd. 2:# (IÁ) Békéscsaba. V&tettcs Kován. Qlmtt.­ Lakos — Tírrtkó, Sülé — Beáké, Uobi, Koka­ve­cz IX Ölséz, Orcet. G­aro, Kokravecz 19 Ko­v&&„ Mezőgazd : Monort - Gát!, Bálin* ~ Mahrlík. Niederrtugar, Pintér — Stíl, Sán­sz. Kossét, Oláh. Romvári. A gimnázium vérrti? jobb vei* és meg­­érdemelten nyert Góllövő: Olasz és Ko­vács Jó, Timkó, Dobi, Kukaveet­ti, Orosz, Geti és Kovács, in :Gáti, A­scher- Miyer és Hősiét. 3 (E&a&magazik ír) esz’ém (•fia kikaptunk volna a svájciak­­tól,­ a haragos és szomorú levelek egész áradatát kaptuk volna, így aránylag kevés ember érezte szük­­ségét annak, hogy örömét levélben is­ kifejezze. Nálunk ez már így van, — a siker természetes, az nem le­véltéma...) if­j. Vigh János (Bp. VIII. Vajda­­hunyad­ u. 56) több gólt szeretett volna a válogatott mérkőzésen (evés közben jön meg az étvágy... A Szerk.) s a nagy gólözön elmaradá­sának­ szerinte a jobbszárny elha­nyagolása az oka. A levélíró Né­­meth Tóniről megállapítja, hogy erősen elhanyagolták, „viszont a góljával és a csuka fejesével min­dent kijavított.“ A levélíró, ak­i kü­lönben Szolnok-szukoló, mint írja, Kolláthot is megvédi s azt írja, hogy Kollá­t nem kapott megfelelő labdákat.­­Ebben egy kis szak­té­vedés van,­­ egy összekötőnek ez sohasem lehet mentsége. Az össze­kötő maga a „labdaforrás", ő ad labdákat, ő megy hátra labdáért, ő szedi fel a mezőnyben az elvesztett labdákat, ő mutatja magát a vé­dőknek, hogy passzolhassanak hozzá. Egy szélsőnek lehet mentsége az, hogy nem kap labdát, de egy össze­kötőnek népi. ( Szerk.­ Janik Imre (Bp. VI. Váci­ u. 159) köszöni a fiúknak a nagyszerű győ­zelmet. „Úgy játszottatok, ahogy kellett és tulajdonképpen 4:0-ra győztetek, mert Bodola második gólja is szabályos volt. örömöm, annál nagyobb, mert attól féltem, hogy ki fogunk kapni. A németek csak nagyon nehezen verték meg legutóbb a svájciakat. Budapesten, pedig szóhoz sem tudtak jutni. NB I-mérkőzésen ritkán lehet látni ilyen egyoldalú játékot, amilyen ezen a válogatott mérkőzésen folyt. Csak így tovább!" Darvas Ferenc (II. Toldi Ferenc­u. 17) gratulál Vághy Kálmánnak és Kalmár Jenőnek a nagyszerű csapatért. „Egy-két ponton kellene csak megerősíteni ezt a csapatot és akkor jöhetnének az olaszok is!" Bagi János (Bp. VIII. Berzsenyi­­u. 3. II. 17) Németh Tónit veszi vé­delmébe s megemlíti, hogy a jobb­­szélső csupa rossz labdát kapott, ha kapott, Kotláiktól. ,(Könnyű volt Tóth Matyinek jól játszania, amikor Bodola volt mellette. Ha Zsengellér játszott volna, akkor Németh Tóni lett volna olyan jó, mint Tóth Má­tyás." Burger István (Bp. XII. Budaörsi­­tíj II) őszintén bevallja, hogy nem bízott Percnyiben s jobban szerette volna helyette Pázmándyt. „Mégis a kapitánynak volt igaza. Ne hara­gudj, kis Perényi, fájt a tenyerem vasárnap, annyit tapsoltam neked. Remélem, még sokszor lesz alkaiz­mám rá." Szűcs Gyula (Siklós) versben grat­­tulál a válogatott csapatnak a győ­zelemért, különösen a nagyváradiak­nak. Bodolának külön köszöni az első gólt, amelyet a levélíró a szel­vényén is megjósolt. Szalay Ödön (Törökbálint, Szent Imre hg.­u. 27) lelkesen dicséri Vághy Kálmán munkáját. A mérkő­zésről így ír: ,,Férfias, kemény küz­delem volt a javából. A zürichi szel­lem folytatásra talált, a diadal rá­­vírói beírták nevüket a magyar lab­darúgás történetkönyvének dicsősé­ges lapjaira. Ezek után hibákat is sorol fel a levélíró s igazat ad v. Halasy Olivérnek, aki szerint Zsen­­gellér hiányzott ebből a csapatból. Kolláth játéka nyomott hagyott Némethén is. A levélíró lelkesen ír Perényiről: „Cicomamentes, nagy­szerű játék volt, lelkes, minden ere­jét odaadó, nem sztár­játék. Ilyen, ifjakb 'é­­rünk a nemzeti válogatott­ba." Megállapítja, hogy Szűcs­i a Vághyt igazolta, tehát Vághy—Köz­vélemény 2:0. Csapa!Összeél!írások­ (A szurkolók a következő ötletek­kel sietnek kedvenc csapatuk segít­ségére:) Tabdk Sándor (Debrecen, Széche­­nyi­ utca 93) ajánlja a Szolnoknak: SzAK-pálya viszspoli spontelsp November 8-án, vasárnap délután 11 órakor Szeged-Gamma Nemzeti Bajnoki mérkőzés

Next