Nemzeti Sport, 1943. február (35. évfolyam, 22-41. szám)

1943-02-12 / 30. szám

r Péntek, 1943 február 12. „A tavaszi idény egyik meglepetése a DiMÁVAG lesz­­ Bariha Gyula beszél önmagáról, „öregségéről", no meg arról, hogy mi volt a baj ősszel és miért lesz jó a DiMÁVAG tavaszra Diósgyőr, február 9. A diósgyőri NB-csapat egyike volt a legelsőknek, akik a tavaszi előkészülete­ket megkezdték. A játékosok nagy szor­galommal és lelkesedéssel edzanek és kü­lön dicséret illeti meg az „öregeket**. Felföldi, v. Bohra, Túrán, Bartha olyan nagy akarással végzi az edzéseken a gya­korlatokat, hogy a legtörekvőbb ifinek is dicséretére válna. Bartha Gyula, a diósgyőri csapat „ko­pasza" és fedezete még csak 29 éves, de többnek látszik. Ezt bizony alaposan megritkult haja teszi. Csak pár szál haj takarja a fejebubját és már akkor, ami­kor hat évvel ezelőtt Diósgyőrbe került, sokan voltak, akik öregnek tartották. Saját bevallása szerint azonban még most sem öreg, sőt olyan. .jó erőben érzi magát mint­ 20 éves korában. De beszéljen ő helyettünk: — Iját igen, öregszem, de nean énem magam öregnek. Hány 29 éves játékos rúgja, a bőrlabdát a mai NB I-ben, de bizonyos vagyok benne, hogy egyik sem érzi még magát öregnek Ennyi évvel, ha valaki sportszerűen él, még lehet fiatal sportember. — Nagyon régóta futballozom. Már 13 éves koromban KISOK, illet­ve SJuSz-válogatott voltam, de amikor beiratkoztam a kereskedelmi­be, csak titokban játszhattam. Akkori­ban Debrecenben a kereskedelmiben bűn volt futballozni. Hivatalosan — már mint igazolt játékos — az érettségi után a debreceni villanygyári csapatban kezdtem el a labdarúgást. — Mindig fedezet Tölti — Nem, balösszekötőt és balszélsőt játszot­tam. Egyszer kényszerűségből fedezetet kel­lett játszanom és ott ragadtam. Azóta­­ már ízig-vérig fedezet lett belőlem. Ma B­inárt nem is vállalnék más helyen sze­­­­repet. — Meddig akar még játszani? — Ez olyan kérdés — válaszol némi gondolkodás után — amire nehéz vála­szolni. A futballt szeretem és talán be­tege lennék, ha nem játszanék. S minden­­esetre az a válasz a legőszintébb, ha azt mondom, hogy amíg a lábaim bírják, addig futballozom. Ma például nem tud­­nék választ adni, ha valaki azt kérdezné, hogy hány évig akarok még játszani, mert ha az erőnlétem engedi, még 36 éves koromban is játszani fogok, de sen­ki sem lát a jövőbe és nem tudhatom, hogy nem történik-e valami ami meg­akadályoz a sportolásban. Annyira sze­retem a labdarúgást, hogy én el sem tu­dom képzelni, hogy kihagyjak egy ed­­zést, vagy mérkőzést A heti három ed­zés, a vasárnapi mérkőzések, a hosszú idény időbelileg is nagy elfoglaltságot jelent, mégsem éreztem soha, hogy te­her, mert szeretem a labdarúgást. — Maga egy-egy mérkőzésen végighar­colja a 90 percet Minek tulajdonítja, hogy olyan jó erőben van? — Kérem — mondja mosolyogva —, én már családapa vagyok és mint ilyen, szolidan élek. Amikor már az embernek kétéves fia van, megkomolyodik még akkor is, ha legénykorában baj volt vele. Velem pedig akkor sem volt baj — teszi hozzá gyorsan. — A sportszerű életmód, az edzések szorgalmas és becsületes vég­rehajtása az alapfeltétele a jó erőnlét­nek. Aici ezt betartja, még az én korom­ban is úgy fogja érezni magát, mintha 20 éves lenne Bár ilyen jó erőben len­nék majd 56 éves koromban! — Igen nagy szorgalommal készülnek Ennek meglesz majd az eredménye is. Mit vár a tavaszi idénytől? — Szent meggyőződésem, a tavasszal sokkal jobban fogunk szerepelni. Tessék megfigyelni azt a nagy akarást és lelkesedést, amivel a fiúk az edzése­ket végzik. Most nincs köztünk semmi széthúzás. Mi, „öregek”* meg akarják mutatni a fiataloknak hogy velünk meg nagyon komolyan kell számolni, a fiata­lok pedig azt akarják bebizonyítani, hogy rutin ide, rutin oda, m­a már ők „a le­gények a csárdában”’ Hát ilyen versen­gés van, de ez ugy­e nem baj? A csapat szerencsés keveréke a fiatal és az öreg játékosoknak. Bár szerintem még nincs is öreg a csa­patban. Felföldi a maga 31 évével a leg­öregebb, de olyan erőben van, hogy sok 24 éves hátvéd megirigyelhetné és külön­ben is ez a kor sportszerű életmód mel­lett még nem jelent kiöregedést. —­ .A tavaszi idény egyik meglepetés© a DiMÁVAG lesz — mondja nagy meg­győződéssel —, csak ne tizedeljenek meg sérülések és kiállítások, ősszel, ha egy­másután nem dől ki Fazekas, Füzér, Kertész, Fenderi. Turbók­ a sorból, sok­kal előkelőbb helyen végeztünk volna és ma talán a bajnokságért küzdők, sorában állnánk. Wetzer edző már dirigálja be a fiú­kat a tornaterembe. Beszélgetésünknek végeszakad. Bartha búcsúzóul még any­­nyit mond: — új, friss, erőtől duzzadó DIMÁVAG- ot fog látni a közönségünk tavasszal. Mi csak annyit kérünk a szurkolóinktól, hogy ők is készüljenek komolyan a tavaszi idényre és „változtassanak formát’*, kíséreljék meg egyszer, hogy egy idényt végigszurkoljanak és buzdítsanak. Akkor kölcsönösen örömünk tellik majd egy­másban. Krompaszky Ernő. Végleges: szeptember 12-ikén Stockholmban játszunk, november 7-ikén viszont nálunk szerepelnek a svédek Ismeretes, hogy az MLSz hetek óta tárgyalásokat, folytat a svédekkel. Leg­utóbb az­­a terv merült fel, hogy a ma­gyar válogatott szeptember 12-i­kén áll­jon ki Stockholmban, viszont a svéd vá­logatott meg november 7-ikén mérkőz­zék Budapesten Most megérkezett a své­dek legújabb távirata s ebben ehhez a tervhez ők is hozzájárulnak, így a két mérkőzés most már véglegesnek tekint­hető. Az MLSz-ben nem félnek attól, hogy­ a szeptember 12-iki nap túl korai lehet, mert hiszen a Szent István Kupa mérkőzéseket már augusztus elején el­kezdik s a svéd-magyar mérkőzés előtt három bajnoki forduló is sorra kerül. Lehet, hogy az MLSz a Szent István Kupában nem szereplő csapatokat is ko­moly mérkőzésekre kötelezi, ha úgy lát­ja, hogy ezekben is van olyan játékos, aki a válogatáskor szóba jöhet. Értesülé­sünk szerint a válogatott csapatunk re­pülőgépen teszi meg az utat Stockholm­ba, ugyanúgy jön vissza s így csak szeptember 12-ikén maradnak el a baj­noki mérkőzések. Csak Németh Tóni hiányzott a Vasas legutóbbi edzéséről Kitűnő talaj fogadta szerdán a pályá­ra lépő piros-kék játékosokat. A vezetők és szurkolók egyaránt nagy megelége­­déssel szemlélték, hogy Németh Tóni ki­vételével valamennyi játékos megjelent. Könnyű bemelegítő mozgás után kétka­­pus játék következett. Az edzésen fel­tűnt a fiúk kitűnő erőnléte és a csatá­rok nagy lövőformája. (Úgy látszik, ér­demes volt korán kezdeni!) — Mi van Németh Tónival? —­ kérdez­tük az edzőt. — Fogalmam sincs róla. Aedig talán egyedül ő maradt el egy kicsit a munká­ban, a betegsége miatt. Remélem, hogy nem esett vissza betegségébe és pénte­ken itt lesz. — Van már új kapusuk? — Még nincs, csak jelöltek vannak, de azt hiszem ez a kérdés is rövidesen meg­oldódik. Petró, a K­SO közép­fedezete v­izzaté­rt any­aegyesületébe a MOVE Törökbálinti TC-be. A SzAC-ban Kohul II Rezső a munka­helyén a lábán súlyosan megsérült.­­ A tavaszi idényben a vezetőség játékára jó ideig neon számíthat. Szentgyörgyi, a PoMTK jeles jobb­­összekötője a WSC-be tart. A MOVE JT vasárnap délután 5 órakor a MOVE Podmaniczky­ utcai székházában tea­délutánt rendez a hadba vonultak tagjai javára. Spont '3­1' RESZÉLŐ SZÁMOK rajzokkal, ábrákkal Barangolás a magyar labdarúgás érdekes számrengetegében Nemrég­ egy kis faluban jártunk s ott ezt kérdezte tőlünk egy bá­csika, aki még sohasem járt Buda­pesten: — Hány ember szokott lenni egy olyan igazi nagy válogatott mérkő­zésen ! Mi erre ezt kérdeztük: — Hány ember lakik ebben a főfal­ban ! •— Hát úgy körülbelül ötezer. — No, akkor körülbelül nyolcszor ennyien vannak egy igazi válogatott mérkőzésen.. — Hihetetlen... Hová fér el ne a rengeteg embert Erről a­ beszélgetésről jutott eszünkbe, hogy érdemes lenne egy cikk keretében ismertetni a magyar labdarúgás érdekesebb számadatait. Hiszen még azok, akik közel állnak a labdarúgáshoz, azok sem tudják kapásból megmondani például azt, hogy hány néző lehetett Magyaror­szágon az 1941/42-es bajnoki évben. Erre a kérdésre szeptember 4-iki számában még az MLSz hivatalos lapja is rosszul felelt. A nézőszámítás terén az MLSz a Nemzeti Sport nézőnyilvántartásá­­ból indult ki, de egy kis hibát kö­vetett el, mert az NB I 954.000-es nézőszámát úgy tekintette, mintha abban már benne lenne az NB I és III nézőszáma is. Kimaradt kis MLSz adatai közül a válogatott mérkőzések, valamint a Szent István Kupa-mérkőzések nézőszáma is s nem vették figyelembe a KISOK-, a levente- és egyéb kisebb jelentő­­ségű mérkőzések adatait sem. Az MLSz így is 1.600.000—­ 1.800.000-re becsülte a nézőszámod Ha azonban minden mérkőzést figy­­­lembe veszünk, akkor azt kell mon­danunk, hogy az 1941/42-es évben hárommillió ember látott labdarúgómérkőzést Magyar­­országon. Inkább több, mint keve­­sebb. A nézőszám emelkedése Már több ízben írtunk arról, hogy Magyarországon az utóbbi években évről évre emelkedik a nézőszám. Nézzük például az NB I adatait, nézzük, hogy hány néző látott NB I-mérkőzést az elmúlt években. Íme: 19­18/39: 500.200 (14-es létszámú mezőny!) 1939/40: 465.000 (20 mérkőzéssel kevesebbet játszottak, mint az előző évben.) 1940/41­- 640.000 1941/49: 954.000 (Innen kezdve 16-os a létszám!) 1942 ősz: 522.600 Milyen emelkedést jelent ez ? Számoljunk kerek számokkal s néz­zük meg, hogy átlagban hány néző­ jegyek Várjon mit csinálnak ezen a raj­zon a tűzoltólétrával s mik azok a hengerek, amelyek egymásra rakva milyen hegyet képeznek? Hárommillió nézőről írtunk fen­tebb. A jegyek hosszúsága általá­ban különböző, de Mester György, az FTC-pálya irodaigazgatója úgy véli, hogy átlagban egy jegy hossza 11 és fél centiméter. Képzeljünk el hárommillió jegyet egy méter magasságú hengerekben. Tizenöt darab egyméteres hengert kapunk s ha ezt a 15 hengert egymás fölé állítjuk, akkor a legfelső henger eléréséhez bizony valóban tűzoltó­iékra lenne szükséges. Jutott egy-egy mérkőzésre? Azaz, hogyan kellett volna egy kisebb egyesületnek évről évre nagyítania a lelátóját az emelkedő látogatottság miatt. Átlagban tehát egy-egy mérkőzés­re esett: 1938/39-ben: 2700 néző., 1939/40-ben: 2800 néző. 1940/41-ben: 3500 néző. 1941/42-ben: 3900 néző. 1942 őszi idényében: 4300 néző. Ha így haladunk tovább, akkor az 1938/39-es nézőszám­ hamarosan megkétszereződik. Pompás emelkedést mutat a Szent István Kupa nézőszáma is: 1940: 47.500 néző. Utazás Ki tudná megmondani, hogy hány kilométert utaztak az NB-ben játszó csapatok 1941/42-ben? Íme: NB I 82.378 km NB I 230.344 km NB i­t 210.367 km 523.089 km Mit jelent ez az 523.089 kilo­méter? Ez a távolság az Egyenlítő hosszának tizenháromszorosamás­kép: 31 százaléka az egész világ vasúti hálózatának, azaz körülbelül olyan nagy távolság, mintha az ember százszor oda-vissza utazna Budapest és Helsinki között. Akták Hogy az egyesületek száma évről évre szaporodik, azt az MLSz aktái, helyesebben aktáinak számai is bi­zonyítják. Ha nézzük az iktató­számokat, akkor azt látjuk, hogy 1937/38 óta az iktatószám így nö­vekedett egészen az 1941/42-es év befejezéséig: 2839, 2963, 3529, 3931, 5033. Kiállítás Várjon e játékosok közül hányat állítottak fel az 1941/42-es idényben? Helyesebben, hány kiállítás történt összesen ? Az MLSz adatai szerint 1941 őszén összesen 1220 kiállítás 1941: 84.000 néző. 1942: 121.000 néző. fis mi a helyzet a­ válogatott mérkőzések terén? 1940-ben négy válogatott, mérkőzésen összesen 103.000 néző volt. 1941-ben a nagy­válogatottunk nem játszott, csupán csak egy csikó-csapatunk lépett pályára s annak mérkőzésén 15.000 néző jelent meg. 1942-ben három vá­logatott mérkőzésen ugyannnyi néző jelent meg, mint 1940-ben négy válogatott mérkőzésen. Ezenkívül 1942-ben volt egy Budapest—Vidék mérkőzés is, amelyet 15.000 néző tekintett meg. Ha az 1942 adatait az 1940-es év adatai mellé állítjuk, akkor azt látjuk, hogy itt is szép emelkedés mutatkozik, történt, tehát a pályára lépő játé­­kosoknak (124.250) csak 0.98 szá­zalékát állították ki. Ez a százalék­, szám 1942 tavaszán még csökkent is. Akkor ugyanis 1059 kiállítás tör­­tént, teh­át a pályára lépő játéko­soknak (135.740) csak a 0.78 szá­­zalékát állították ki. A kiállí­tott játékosok közül mindössze csak egyet tiltottak el örökre. Hány működő labda­­rúgó van Magyar­­országon ? Erre a kérdésre az MLSz hivata­los lapja adja meg a választ. 1942 júliusában az MLSz hivatalosan megállapította, hogy Magyarországnak összesen 27 ezer működő labdarugója van. Ezek között mindössze csak 80 iS hivatásos, 27.000 rendszeresen mér­kőző labdarugó!... Körülbelül annyi, mint Diósgyőr lakossága, (sis hol vannak még a grundok hősei, a szö­vetség keretébe még fel sem vett ifjú és alkalmi játékosok!) De még szemléltetőbben mutatja ezt a ren­geteg elismert labdarúgót az alábbi kis rajzunk. Tessék elképzelni, hogy ez a 27.000 játékos az üllői úti pá­lyán a játékoskijárón úgy fut kifelé, mint ahogyan a mérkőzés előtt szoktak kifelé futni. Mindössze a mi rajzunkon a 27.000 magyar labdarúgó nem kettős sorban fut­ ki, hanem egyesével. Nos, ennek a liba­­sornak az eleje már Aszódon túl járna,, amikor az utolsó ember ki­szaladna az üllői­ úton. Szép kis libasor. Körülbelül így festene: 1938-39-től 1942 végéig így emelkedett az NB I-mérkőzések átlagos nézőszáma. Bátor férfiak harca az alvilág ellen P r t* m f o r m rr TITKOS PARANCS CORVIN Főszereplők: PAUL HARTMAI­N és VIKTOR DE KOWA.Rendező: KARL AKTOM_____________Előadások kezdete: 123. 345 7.­ ­ 27oo 2őoo 35oo 3900 Ű300

Next