Nemzeti Sport, 1943. június (35. évfolyam, 106-125. szám)

1943-06-18 / 117. szám

2 SSSt is Kalandok az olasz bajnoki címer körül A Torino gondja: hogyan tűzze fel a két címert? Róm­a, június. Azt már odahaza is tudják, hogy a Torino a bajnokság mellé meg­nyerte az olasz kupát is. Ez az­­ olasz labdarúgás történetében eddig még nem fordult elő. O­raszország­ban a bajnokcsapat­nak és a kupa győztesének is egy­­egy címer jár. Ezt a címert felvarr­­já­k a mezre s mindaddig, amíg nincs új bajnok, vagy új kupagyőz­tes, a bajnokcsapat és a kupagyőz­tes minden mérkőzésére ezzel a cí­merrel áll ki. Most a Torino vezető­sége nagy gondban van. Nem tud­ják, hogy az ingeken hogyan he­lyezzék el a két címert. Egymás mellett, vagy egymás alatt, vagy az egyiket középen, a másikat a szív felett, vagy az egyiket a jobbolda­lon, a másika­t meg a baloldalon... Jó, ho­gy nincsen már több, címerrel járó díjmérkőzés, mert a Torino most annyira benne van, hogy még azokat is elharácsolná. A korszerű rendszerben játszó To­rino tehát nemcsak a bajnokságban mutatta meg a képességeit, hanem a kupában is, sőt a kupát kapott gól nélkül nyerte a Torino. Ebben az évben az olasz kupáért 16 A) osz­tálybeli és 18 B) osztálybeli csapat játszott. A Torino a kupában a kö­vetkező eredményeket érte el: An­cona 7:0, Atalanta 2:0, Milano 5:0, Roma 2:0 (ennek a mérkőzésnek tu­lajdonképpen 3:1 volt az eredménye, de a szövetség a római játékosok fegyelmezetlensége miatt 2:0-ás gól­aránnyal igazolta a mérkőzést) és a döntőben Venezia 4:0. így lett a To­rino gólaránya a kupában 20:0! Virágcsokrok és ollók Amikor a Torino—Roma kupakö­­zépdöntő Torinóban sorra került, akikor a bajnokság már befejezett volt. Tavaly a Roma nyerte a baj­nokságot s a rómaiak akkor rögtön fel is varrták a bajnoki címert. Idén azonban úgy történt, hogy a szö­vetség kimondta, hogy a Torino ebben a bajnoki évben még nem játszhat a bajnoki címerrel. A Roma tehát még bajnoki címeres ingekkel érkezett Torinoba, holott akkor már a Torino volt az új bajnok. A Torino szurkolói nem, tudtak belenyugodni abba, hogy a Torino— Roma mérkőzésen a Roma és nem a Torino játszik a bajnoki címerrel felékesítve. Amikor a Roma csapata megérkezett Torinoba, akkor egész sereg szurkoló várta az állomáson a rómaiakat. És hogyan várták őket? 11 virágcsokrral és 11 ollóval! A 11 játékosnak átnyújtották a 11 virágcsokrot s át akarták nyújtani a 11 ollót is. Az ollókat azért, hogy ezzel vágják le az ingekről a 11 címert. A római játékosok az ollókat visszautasították. Már ak­kor látszott, hogy a mérkőzés nagyon paprikás hangulatban kerül majd sorra. Már a mérkőzésre való kivonulás­kor izzó hangulat kerekedett, mert a közösség, amikor meglátta a ró­maiak mellén a címereket, elkez­dett tüntetni. Ennek ellenére a mér­kőzés a II. félidő 34-ik percéig él­vezetes és durvaságtól mentes volt. A Torino az I. félidőben Leik révén a vezetőgólhoz jutott (1:0), de az­után több gólt nem tudott rúgni, mert a rómaiak jól védekeztek. Sőt, a II. félidő 17-ik percében a rómaiak egyenlítettek is (1:1). Dagianti ré­vén. (Zárójelben meg kell jegyez­nem, hogy félidőben ismeretlen tet­tesek a 11 ollót újra előszedték s becsempészték a rómaiak öltözőjébe. A 11 olló mellé 11 papírlapot is tet­tek. A papírlapokon ez állt: „Vágjá­tok le a címert!"­ Már-már úgy látszott, hogy a félórás meghosszab­bításra kerül a sor, amikor várat­lan események történtek. A 34-ik percben Ossola lövését Blason, a ró­maiak különben kitűnően védő ka­pusa a gólvonalon belülről kaparta vissza. Pizziolo játékvezető, a volt neves játékos habozás nélkül gólt ítélt (2:1). A római játékosok azon­ban ebbe nem tudtak belenyugodni. Nagy tömörülés keletkezett a játék­vezető körül. A játékosok lökdösőd­ni, dulakodni kezdtek, mire Pizziolo a Romából Momeset és Amadeit, a Torinoból meg Ferrarist kiállította. Végül a játékvezető megkérdezte az egyik partjelzőt, aki szintén gólt ítélt. Erre a partjelző körül tömö­rültek a játékosok s csak azt lehe­tett látni, hogy a partjelző rúgást kapott. Újabb kiállítás. Hat perc szünet után indult el újra a játék a középről. A torinóiak egy gyors lefutással megszerezték a harmadik gólt is. Ezt is Ossola rúgta (3:1). Blason erre előkotorta a labdát s kirúgta az utcára Erre másik lab­dát dobtak be, de egy másik római játékos ezt is kirúgta. Pizziolo erre lefújta a mérkőzést. A közönség természetesen tünte­tett a rómaiak ellen, akik bebizonyí­tották, hogy már nem méltóak a bajnoki címekre. Az események miatt azután a szövetség úgy tekin­tette a mérkőzést, mintha azt a Roma, hibájából nem lehetett volna lejátszani s 2:0-ás gólaránnyal­­iga­zolta a Torino javára. Természete­sen a játékosok ellen még folyik az eljárás. A római játékosok elvesz­tették idegeiket s ezért történt az egész botrány, így került a Torino a döntőibe, ahol a Venezia volt az ellenfele. A Venezia most már korántsem képvi­seli azt a játékerőt, amelyet tavaly. Hiszen Leik és Mazzola, legjobb két játékosa még tavaly ősszel éppen a Torimohoz került át. A Torino—Ve­lence mérkőzés 12.000 néző előtt Milánóiban, semleges pályán került sorra. A Torino 4:0 (1:0) arányban fölényesen győzött. A mérkőzés után A rangadóról kifelé menet egy nem túlságosan elégedett ferencvá­rosi ezt mondta: — No és ha a Béla nem tudja bedobni a labdát a kapu elé, akkor még döntetlent sem tudunk elérni. Bosszankodó helyeslés. * Másutt: — Barátom, mekkoráit tud hají­tani a Béla-gyerek! — Biztosan győzne egy partoló versenyben. — Azt talán nem. Van egy szé­kesfehérvári gyerek, az állítólag még nagyobbat tud... * Szűk vita. — Sokkal veszélyesebb az ilyen hosszú partdobás, mint ugyanonnan egy szabadrúgás. — Dehogy kérem, nem kell tú­lozni. Éppen ugyanaz! —• De uram, ön nem tudja a sza­bályokat! Az ám! Mert ha szabad­rúgást rúgnak onnan, akkor ám az a csatár vigyázhat, hogy ne billen­jen lesr­e. De partdobáskor, ha nem tudná, nincs les, az a csatár akár a kapus mögé is helyezkedhet és on­nan rúghatja vagy fejelheti be a labdát! Sárosi Gyuri sem törődött a lessel, csak arra kellett ügyelnie, hogy jól helyezze a fejesét!... * Még egy vélemény: — Azon csodálkozom, hogy ilyen kevesen tanulják meg a hosszú partdobást!* Most átvesszük a szót a szurko­lóktól. Folytatjuk a gondolatmene­tet. Mi is csodálkozunk, őszintén szólva. Csodálkozunk azon, hogy milyen kevesen képezik ki magukat a labdarúgásnak eme fontos dobó­számában. Pedig ez valóban igen veszélyes fegyver. Meglepő, várat­lan. És valóban megvan az a nagy előnye, hogy a szabályok értelmé­ben partdobáskor nincs les. Oda állhat a­ csatár, ahova akar. Ha szabadrúgást vár a csatár, akkor örökös rettegés az élete. Fi­gyelni­ kell az ellenfél védőit is, hogy vájjon nem állítják-e az utolsó pillanatban lesre. Figyelnie kell közben természetesen a szabad­­rúgót is. Kétfelé figyelni pedig nem jó. A megszokott figyelem nem tel­jes figyelem. A csatár nem tud össz­pontosítani. Elforgácsolja az erejét. Vagy a labdát figyeli s akkor csak azon veszi magát észre, hogy min­denki megállt és rajta nevetnek, aki nem vette észre, hogy lesre került. Vagy pedig sikerült elkerülnie a lest, csak éppen a labdát nem tudta elcsípni. Mennyivel könnyebb egy partdo­bást* várni. Nem kell törődni a les­sel. És csodálatos, hogy milyen keve­sen tanulják meg a hosszú dobást. * Talán az edzők sem fordítanak elég gondot ennek a fontos részlet­nek a kidolgozására. Holott egy szélsőfedezetnek ezt egyszerűen tud­nia kellene. Ez hozzátartozik a fe­dezet általános labdaműveltségéhez. Ridolfi márki, a szövetség elnöke nyújtotta át a Torinonak a kupát s néhány milánói szurkoló elkezdett kiabálni: — Még nem jogos, a mérkőzés eredménye még nincs igazolva! Most már befejeződött az 1942— 43-as idény. A B) osztályban is. A B­ osztályból a Modena és a Bres­­cia csapata került fel. A Brescia Bánás Jóska csapata. A Bresciában, mint a Torino kölcsönjátékosa, sze­repelt Olivieri, a volt válogatott kapus, valamint Cadario is, aki szintén a Torino játékosa. A két játékosnak sokat köszönhettek! Oli­vieri különben ismét magára talált. Bánás pompásan dolgozott. Mint kö­zépcsapatot vette át a Bresciát s most felhozta az A­ osztályba. Most már az érdeklődés a katonai mér­kőzések felé irányul. Minden já­tékos az idény befejezésével nyom­ban bevonult a csapattestéhez. A katonai csapatokban is sportolnak, de elsősorban a hazafiúi kötelezett­ségüknek tesznek eleget. Miskolczi Béla: Meg lehet követelni tőle. Aki azt állítja, hogy az ilyen hosszú dobáshoz legalább akkora le­génynek kell lenni, mint Sárosi Bé­la, — téved! Az erős, magas ter­met nem hátrány éppen, de nem is elengedhetetlen követelmény. Meg kell tanulni a dobás stílusát. * Bizonyos kitűnő nyugati labdarú­gók között vannak olyan szélsőfede­­zetek, akik egészen vékonydongájú játékosok és mégis bedobják a kapu elé a labdát. Egy Weatner Samu nevű középtermetű jobfedezet egy alkalommal akkorát dobott, hogy a labda keresztülszállt a kapu előtt öss­zegyülekezett védők és támadók feje fölött és­­— a másik oldalon ment ki. Ez a játékos különben ro­hammal szokott dobni. * Egy-két verseny talán megélénkí­tené a versenyzést a labdarúgásnak ebben az elhanyagolt sportágában, amelyet éppen úgy elhanyagolnak, mint valaha a kalapácsvetést. Nem lenne érdektelen, ha például Bárosi Béla összemérné az erejét a székes­­fehérvári csodadobóval. Vagy más játékosban nem támad föl a becs­vágy, hogy le­főzze a kis Sárosit ? Vagy más edzőnek nem jutott az eszébe a rangadó első Fradii-gólja után, hogy milyen fontos, gólraveze­­tő dolog ez a hosszú partdobás ? * Ma igen nagy a versengés az NB I-ben. A sok egyforma képességű csapat között so­rdöntő fontossága van egy-egy szerencsés ötletnek, pil­lanatnyi fortélynak. Ilyen például a hosszú partdobás. Ha, mondjuk, az első tíz percben az egyik csapat partdobásihoz jut a szögletzászló kö­zelében, a balfedezet nekifut a do­básnak, bedobja a labdát a kapu elé s a középcsatár a meglepett és erre igazán nem számító védelem mellett gólt lő, vagy fejes, — milyen óriási előny ez már ezen a mérkő­zésein. Igaz, hogy ebben a néhány másodperces gólos jelenetben sok hónap munkája van benne, de —­­megéri!* Talán nem ártana, ha az ET egy­szer egy külön szakértekezletet szem­telen ennek a tárgynak. A színvonal emelkedésében egy újabb lépés lenne, ha valamennyi szélsőfedeze­­tünk hosszútávdobó is lenne. Vagy talán vannak, akik még a partdobásban is a „rövid, technikás” dobásokat szeretik? A technika, uraim, a hosszú do­báshoz kell. És bármennyire is köny­­nyű a rövid dobás , gólt nem lehet belőle fejelni. Egy ferencvárosi ré­szére igen megnyugtató lehetett va­sárnap, hogy Sárosi Béla olyan na­gyot tud dobni és­­ nem szégyel partot dobni... SÁROSI III BEDOBTA... 1. a labdát a kapu elé, 2. a hosszú partdobás témáját a köztudatba MáC-pálya III., Szent Margitsziget Június 20-án, vasárnap délután 5 órakor Az egyesítlett baj­­noki pontverseny II. fordulója Kulitzy, Horváth Rem­ecz, Józ­sa , Szilágyi, Kelen, Csányi IV, Híres Szabó, Ifflós és a többi válogatott atléta résztvételével Olcsó helyárak! Rendkívüli szelvény 1 VI. Országos Tippelő Bajnokság 19 sérfeezési határidő: június 13. déli 12 óra­­ IL III. IV f. Ferenc*.—Ot. MOVE rége. ••••*••»• •••*.*••• ••(•!•««• ••••?**•• Perfincv.—Ot- MOVE I. f. »•..­•••• ••••­ mh ••«•!•••• SalTVTC -Újpest, rége. ..........................­ •••• SalBTO—Alpes!, T. f. • •••! •••• •••■)•••• •••»)#«•« DVSC- B8*KRT, rége. »•••?••»* tetdttH ••estelit *♦••!«••• DVSC-BSzKRI i. f ••«*.«••• eetee •••• ••••!•••• •••«!•••• •teelien­ SzVSE— BVS­C. végre. eeesleeei •i.etseel ••«•!.••• ••es'siei SzVSE BVSOs T. P. i...............................................­.... Pót­verseny? Az alábbi mérkőzés a pontversenyben csak akkor számít, ha a font­ mérkőző közül valamelyik elmarad. Rendes esetben a pótverseny csak a hetivprserv holtversenyeit dönti el rTfárindfMs- Ovfir v. ............................?•••• MOVR vár­­Szent­endre t's vidéké vál................. NéV, Cím! ........................ —— MMM—M*»W«fMM»>WM»>W»M«e»We»» A beküldő aláveti magát a feltételek­nek és a szerkesztAsésr­nk döntései­nek. Csak az a szelvény­érvény«a amelyhez a pályáz* ann­iszor lé fillér értékű hé veget m«*n‘-»kol ahány oszlopot fent kitölt. Ugyanazon a szelvé­nyen több fAVsrévM vaerv több névvel csak akkor lehet pályázni ha a Jel- 1ffAh­ée nevek ugyanszzal % betűről kezdődnek Szabó Péter Losoncon marad Alig fejeződött be a bajnoki idény, a Losonci AFC vezetői máris az át­szervezéssel és a csapat erősítésével foglalkoznak. Budapesti és vidéki csapatokkal játszik a LAFC barát­ságos mérkőzéseket és több első­ vo­nalbeli és ifjúsági játékost próbál majd ki. Szabó Péter, a szaktanács­­adó mondta: — Lemondtam a svájciak kecseg­tető ajánlatáról. Itt maradok Lo­soncon. Nagy munka vár reám. A vezetőség részéről a legnagyobb jó­indulat nyilvánul meg, a siker, azt hiszem, nem is fog elmaradni... Legjobb összeállításában áll ki a Gamma a NAC ellen A nagyváradiak ellen készülődő Gamma csütörtökön délután a MOVE-pályán tartott edzést. Két­­kapus játék nem volt, a játékosok igen erős erőnléti edzést tartottak.­­— Nem kell ezeknek a fiúknak most má­r a két kapura való játék — mondta Sós Károly, a Gamma FC edzője. " Meg kell figyelni azonban, hogy a különböző labda­gyakorlatokat mennyire odaadással csinálják. Kincsest, a nemrégen még sérült Gamma-középcsatárt figyeltük. A mozgásán nem lehetett már észre­venni, hogy sérült volt. Nagy kedv­vel rúgott hatalmas bombákat ka­pura. — Igen nagy az akarás a fiúk­ban, nagyon készülnek a vasárnapi mérkőzésre — mondta Magyarváry József, a Gamma intézője. — Az az érzésem, hogy óriási harc lesz, mert a mieink nagyon szeretnének a har­madik helyen végezni. Ezt pedig csak a NAC legyőzésével érhetjük el. Az edzés után Sós Károly a va­sárnapi összeállításról ezt mondta: — Legjobb összeállításunkban ál­lunk ki, mert Kincses és Tamás is teljesen rendben van. így állunk fel: Tóth Gy. — Nádas, Tamás — Hor­váth K., Kónya, Kemény — Váradi, Horváth A., Kincses, Tóth L., Pat­kósd. A nagy mérkőzés délután fél 6 órakor kezdődik. Előtte fél 4-kor a Gamma SzSE a KTK-val játszik amatőrbajnoki mérkőzést. Péntek, 1943 június 18. VI. Országos Tippelő Bajnokság (Esetleges felszólalást vasárnap estig fo­gadunk el. A felszólalónak fordulónként­ kell részleteznie a pontjait, illetve telitalá­latait.) FŐVERSENY Az általános csoportban 418 ponttal vi­zel. Csak azért is. — 415: Suhajda I.-né.­­~ 400: Bajnokok Leszünk. — 404: Borúlátó. — 403: Pannónia. — 401: Borossy Testvé­rek. — 399: Győr 12. - 395: Cilii. — 394: Kn­akker József. — 392: Nagy József (Bp.). — 391: Zsuzsi Z. — 391­: Garbó. - 389: Szamos, Kirehlichner János. — 383: Dorka. — 382: Dunkler 1- 3, Pepita — 381: Bé­­kés­z­ki . — 380: Dréher S., Hajrá WSC. — 379: Mars, Trió. — 377: Fortupa 3. — 375: Czédly S. - 374: Buli. -­ 370: Terror. — 309: Aranyásók. — 368: Légfúrós ,Ta­vaszi álom 22. — 367: Dicséret, Kóródy- S­zántó. — 386: 3 honvéd. — 364: Bocskai, Bolondgombák, Eternit. — 363: Fradi (N­K. ). — 362: Miskolczy I., Tudós, Boni­­fort 8., Kék Duna (Seb. A.). — 361: Papp J. (R. F.-u.). — 360: Forgács—Zsédely, Kuczi—Spitzer, Sardanapal. — 359: Szíjár­tó . — 358: Makomszegi O., Tihonyvári L. 357: Dudika, Hajrá TF. Szikra 5. - 356: Sinkovics K., Szabó B. (Ivvár), Vass I. (V.-u.). — 353: Dárdai A., Orov­ác­z. — 352: Hagemann F. L. Fehér Benő, Dobsa El­ek, Somlvay Gy., Yvette. — 351: Csor­nai E. Az ötszelvényes csoportban 344 ponttal vezet. Potyautas. — 342: Hajrá Fradi (Itf. A.). — 340: Ma­rika 3. — 338: Dunkler I. 1. — 337: Cirip. — 336: Olivieri Tavas® álom 28. — 335: Kálnoky L., Kubicsek A. dr. Varga Jenő dr. — 334: Mau­­er A . Operett. — 332: Deákváry F., Nagygyörgy el., Steiner G. 3. — 331: Brecska II, Dár­dai A.-né. — 330: Hajrá Vasats (F. I.), Né­­meti I. Otsp.­, Totyi, Totola F., Ury L. — 329: Vörös P. — 328: Föd■­ár József, Hargita­ I., Liliom, Voluntar. — 327: Audace­s fortum­ fuvat, Apus, Hoós J., Huszonegy, Török Zs. 2 — 326: Ceakazért, Csuti, Gershwin, Hernády L., Mimóza, Potyora. — 825: Aki mer az nyer, Gaál L., Marika, Magyar honvéd, Veő L. — 324: Kata (V. S.). - 323: Bajnok NAC, Gili, Hamvai L., Marika­­, Végre. — 322: Ba­rika (A. M.), Herfli, Ilikém, Kaiser L., Sti­ger Gy. — 321: Budavári Elemér, Ke­lemen E­. K Klozsvár. — 320: Barát­h L, Ki­sergény, S­zalay J., Szerdahelyi S.-né, Vass P. (Eger). TELITALÁLATBA­JNOKSÁG Az általános csoportban 41 telitalálattól vezet: Culi, Knakker Jánef. — 40: Ború­látó, Csakazértis, Suhajda T.-né. — 39: Bajnokok leszünk, Borvssy Testvérek. — 38: Dorka, Garbó, Nagy J. (Bp.), Pannó­nia, Sardanapal, Zsuzsi 7. — 37: Győr 12. Hajrá WSC. Kirchlechner János. — 36: Mars. — 35: Pepita, Trió. — 34: Baczay A. , Buli, Dreher 15., Dunkler T. 3. Fradi (N. KJ, Terror. — 33: Czédly S., Eternit, Kóródy-Szántó. Tudós. — 32: Bocskai, 3 honvéd, Szamos. Az ötszel­vény­es csoportban 29 telitalálat­tal vezet: Nagygyörgy J. — 26: Audace, fortuna iuvat. Brecska II, Brasek, Gershwin, Hajrá Juventus I., Szerelmes. — 25: Bognár M., Cirip. Fi­-Ge II. Hajrá Kispest (ifj. V. J.), Maurer A., Magyar Ion­véd. Potyautas, Sef­fer L., Várnai E. — 24. Aki mer, az nyer, Csáky (P. A.), Csuti, Csépi (Seb A.-n­'), Elfújta a tüzél, Hajrá Újpest, Kántor Gy., Leányvári L., Mindent, Ne hagyd magad, Sülle Gy., Viktória (Á. J.). ÜZENETEK Ifj. Kiss Gy. évS 1.: Rendiben. — Telek B. (­gyarmat): Közölje jeligéjén — Marics L. -né: Részletezze fordulónkint. A kimuta­tásban ön is szerepelt. — Szabó A. (Szen­tes): Rendben. Székely­udvarhely: Székelyföldi MÁV- -Hargita 3:1 (1:1). Vez.: Gold­­ner. 1500 néző. SzMÁV: Székely — Tamás, Jánosi — Mayer, Schaft, Csánki — Kása, Mihók— Csősz, Sztró­ja II, Balogh. — Hargita: Kinda —­ Navrca, Duka — Kovács, Szeghő, Lázár — Torday, Heim, Laczkovics, Erdélyi, Elekes. A próba­játékosok­kal kísérletező MÁV biztosan győ­zött a lélek nélkül játszó Hargita ellen. Góllövő: Csányi, Mihók és Csősz, illetve Énekes. Jó: Székely (a mezőny legjobbja), Mayer, Mihók és Balogh, illetve Kinda, Duka, Szegő és Elekes.

Next