Népsport, 1946. január (2. évfolyam, 1-11. szám)

1946-01-03 / 1. szám

1646 JANUÁR 8. A legszebb ajándék­ ­ Vasárnap déle ut­as üagyúti pu­­ltján ez elmúlt esztendő utolsó és egyben talán rég érdekeseit­ mérkőzi. Őét játszották le, is ezzel a mérkő­zéssel le­­e fejeződött az ó-esztendő labdarúgó pro­gramja. Valahogyan most furcsán hangzik így leírva az ISSS.ös év jelzője: „ó-esztendő”. Ezt az évet igazán mindennek lehetne nevezni, csak 6-esztendőnek nem. Az 1945-ös dá­tum a tör­énelem­ lapjain mindig ne­vezetes évSzám lesz. A világtörténe­lemben — és a magyar sport törté­netében is. Rém akarunk e cikkünkben vissza­­pillantani az elmúlt év, jobban mondva tíz hónap sportjára, csak ebből meg akarunk fogni, le akarunk préselni emlékkönyvünkbe 90 percet, azt a­­kilencven percet, amely ennek a tíz hónapnak lefejezése volt. Akárhogyan is kerülgetjük a fényt­­, a vasárnapi Ferencváros—Vasas kupadöntő elé sokan aggodalommal néz­ek. Az elmúlt mérkőzések során többször is l­ötte fel fejét sportpályá­kon, így az Ülöi­ úton is olyan Kanig, eme­k ma már egyáltalán nem nevez­hető korszerűnek. Bokan emlegették, hogy ez a mérkőzés sem folyik majd le simán.­ Közvetlenül a mérkőzés elkezdése előtt a Vasas öltözőjében voltunk. A munkásegyesü­let játéksai utolsó át­­váltásokat végeztek szerelésükön, az edző utasl­ásai is elhan­gzottak már, amikor kinyitott az ajtó és belépett rajta Nádas Adolf, a zöld-fehérek el­nöke és ját­ékra öltözve Schro­f György dr. Az elnök beszélni kez­dett ... A sportbarátságról, a két egyesület múltjáról, az egymás­ meg,­becsülésről és arról, hogy a Ferenc,­várostól mil­­en távol áll az a szórvá­­mos, egyéni felfogás, amelynek diszp­­zonáns hangjai itt-ott felhangzottu­k máskor a tribünön. Ezután a Doktor beszélt. A játékos, a játékosokhoz. Finm’i'ot** koráéi kezét, amely az egész Fradi csapatá­nak barátságát jelképezte. ,J nem azonosítjuk magunkat...., ne töröd, ■fűnk a bekiabálásokkal... mi meg­ígérjük, hogy nem ragdatatjuk el orvunkat... ezt kértük tőletek is.„ a sportpályák szolgálják a tiszta sportot..hangzottak a becsületes, őszín­e szavak, majd a zöld-fehér mezbe öltözött Bárosi úr így fejezte be beszédét: — Hajrá Vasast... Hegyi Gyula ugyanilyen baráti hangon válaszolt. •­ A pályán pedig — méltó folyta­­tájaképpen az öltözői hangulatnak — is,e esztendő legfairebb, legtisztább já­téka sajlott le. Nem hallottunk gú­nyos­ító megjegyzést a tribün. iot a játékvezető rár.c­ gd­­álds, az alattomos talpa­­yzetből két­­gólt lőtt a a SaS,tábor néma maradt, gólt lőtt a Ferencváros, szép, mintaszerű gólt. A les címén nem adta meg,­­ hangtalan maradt, ami. Vúgás helyett Kádas Sig­­ul folytatódott a mérkő­­igyeltünk Hudas é­s#í­­l fkiylk piros-kék védővel. kittit egy darabig a földön, Tóth Lajos vonult, a kapu­­ fejjel... A játék folyt n hangzott fel arcpiritö, éket nem tűrő jelző, pedig •— győzött a job­■ •, győzött, a, közönség, zönség lett a nyertese en­nek a mérkőzésnek, az a közönség, ameky végre megtalálta szívét, igazi hangját. Nem nézett semmi mást, csak a labda járását, a csatárok aik­­ció­t. A játékoé. A sportot. Nem lehetett szebb és méltóság, teljesebb akkordokkal befejezni az 1945-ös esztendőt — az újjászületett magyar sport esztendejét —, mint ezzel a kilencven perccel. Amellyel a magyar labdarúgás lóg. Szebb és legértékesebb újévi ajándé­­kát s kapta,. Bús Fekete Fal A WT*ITE a­z elmúlt nap­okban tartotta IH-Ik évi kfotfryülAsfr. A vihar ab kflst­­gyűlésen az egyesültet Wetoftrfl&teteni SC Ba*rAtl9ái!?erá &n.áfk­uikt­ót, an illésen fenn fit. sóik ré.ri venetűsai taté­ ét? Játékos Jelent meg és újra beflekaipesdéétoalk az e­gyesüle­t Pe­­­vVágtoz natá­saiba A labda, róg­ó azívkoiSWféily DAvid János. üíTvezsető cflinak TSffátéfy János sasakosa éályvo-’e­ tő Kántor Bála lntérfi id. Ben«»­­tfek Feiranic. héanJMfy Bolya Gyula., fő­titkár Nándor és pématiroB Kecs. Jfwsp.f, A M*MOS* ve®e tősége rrűrdön ceCU tbntökön diután 5 órakor a já.Mfcnm­te részére Tvara.M­­istsvejevo-bel­­­tart, a MÉMOSz Ovárk­v­ úti székháziban Csütörtökön délután 1 crator ügető NÉPSPORT Ha nincs szív és lélek... Mit láttunk szakszemmel a legutóbbi kupadöntőn ? A Ferencváros—Vasas kupadöntőn a zöld-fehérek lényegesen jobbak­­, nak, bizonyultak ellenfelüknél. Már az első félidőben sokkal­­ több gólhelyzetük volt, mint a­­ piros-kékeknek, a második félidőben­­ pedig döntő fölénybe kerültek. A végeredmény ugyan csak 4:1 lett, az­­ is igaz, hogy a Ferencváros két gólo­s­ját les előzte meg, viszont az is ta­­­­gadhatatlan, hogy egy kis szerencsé­vel akár 7:1 is lehetett volna a vég­eredmény. Quo vadte, azaz hová megy, Va­­sas? Mi lehet az oka ennek a döntő­­ vereségnek? A laikus néző és a szakértő egyaránt két feltűnő okát láthatta ennek a vereségnek. A piros,kék­ játékosok nem bírták a Ferencváros diktálta hatalmas ira­mot és a második félidőben erősen visszaestek, azonkívül­ feltűnően lélektelenül játszottak. Akadtak egyéb hibák is. Például: helyezke­dési hibák a támadósor játékában. Nem mozogtak, nem­ futottak min­dig üres, szabad helyre a csatárok, a labdát hozó tehát nem tudott rendes, támadást előbbre vivő passzt adni a támadóknak. Ez viszont is­mét a kondícióhiány , a lélek rová­sára írható. A pletykák szerint akadt egy-két aportraeratlen előz­mény is.★ Pletykákra nem adunk, de nem is az utóbbi és ahhoz hasonló kisebb­­jelentőségű dolgok döntenek egy-egy mérkőzés kimenetelében (Bár — tapasztalatból tudjuk — néha egész kis apróságokon múlnak nagyjelen­tőségű dolgok.) Egy két játékos indiszpozíciójánál sokkal súlyosabb jelenség az, ha az egész csapat játékából hiányzik a szív, a lélek, a sportjáték, a küzde­lem motorja, a technikai tudás és a taktikai érzék után a legdöntőbb té­nyező! A Vasas, a munkástömegek rep­rezentatív együttese, mindig a szív, a lélek csapata volt. Valamikor, még az elnyomatás éveiben, amikor a piros-kékek az Eszmét képviselték, amikor egy -egy diadalukat a munkás­tömegek, mint a Szabadság, az Egyenlőség, a Testvériség diadalát ünnepelték — csodálatos eredménye,­ket ért el a csapat. Akkor nem­ volt elveszett labda a csapat tagjai szá­mára, nem volt fáradtság nem volt lehetetlenség... Pedig az akkori együttes nem állt a mainál jobb já­tékosokból. Sőt... Mi lehet az oka az ebbeli vissza­esésnek, nem tudjuk. Azt azonban tudjuk, hogy a munkástömegek, a szurkolók mást várnak csapatuktól. A többi a vezetőség dolga... * A gyenge kondíció — ezt minden kezdő labdarúgó tudja — edzsh­ány, sportszerűtlen élet, vagy betegség következménye többnyire. Melyik volt itt a kórokozó ? Ennek a megállapítása is az egyesület veze­tőségére — abban is elsősorban a szakemberekre — tartozik. Ezeket tartottuk szükségesnek megírni a kupadöntő után, a ta­vaszi bajnoki nyitány előtt. A csa­pat előkelő helyen áll a bajnoki táblázaton. Még nincs nagy baj te­hát. Még akár bajnok se lehet a Vasas. Még nem késő, még lehet segíteni. Fel kell támasztaniok a vezetőknek és játékosoknak a régi Vasas-szellemet, mert az együttess hatalmas szurkolótábora a mai na­­gyobb tudású csapatában is a lelket, a szivet keresi. Őis azt becsüli a legtöbbre. Pállai János NAGYON KEVESEKNEK LETT CSAK IGAZUK... K­ép­ek az elmúlt esztendőből Megdöbbenek. Pedig igaz. Nem tíz éve már annak. Hiába tűnik így fel. Pontosan egy esztendeje történt. 1944 Szilveszterén belenéztem a pénztárcámba. Még kétszáz pengő simult a piros béléshez. — Legyen az enyészeté — legyin­tettem és átlopakodtam a vendéglő pincéjébe. — Legyen az enyészeté — legyin­tettem és átlopakodtam a vendéglő pincéjébe. Néhány sportember már ott szür­­csölte a szőlő levét Egyre azt haj­togatták: — Mámorosodjunk, hogy feledjük ezt a világot. Talán szebb lesz az ébredés... Ezután nem beszéltünk. Ittunk és hallgattunk. Lehallatszott az akna vijjogása és az ágyúk dörgése. Amikor a vendéglős eloltotta a lámpát, hogy temessük az ó­évet, mindenki józanabb volt, mint az este kezdetén. Pedig talán nem ittunk annyit soha életünkben. Felálltunk és keményen kezet szorítottunk: — Boldog újévet! Kimentünk egy pillanatra. A város széle mindenüitt piroslott az ágyúk torkol­att­laétőL Sütő Karcsi csende­sen megjegyezte: — Nem érnek azok ide sohasem... Mindnyájan kelet felé néztünk... A SPORTEMBEREK MOZGOLÓDNAK ELŐSZÖR Malmn­g Géza bácsi, a képviselő, hozta az első újságot. Sohasem ol­vastam még ki utolsó betűig a lapo­­kait. Akkor igen. Kétszer egymás­után. Az utolsó oldalon egy kis hír állott: „Sportolók, figyelem! Jelent­kezzetek Kreter László dr. forvossnál a Benezur-ules 3. szám alatt!” A hirdetés többször egymásután megjelent. A szívem húzott a Ben­­czur­uca felé, ha nem mertem el­­tr'^'u'ni. Akkoriban hihetetlenül mes­­­sze volt az Angyalföldtől a város belső része.. Február első napjaiban újabb hír: „Gallowich Tibor feltétlenül jelent­kezzen az MLSz-ben!” Még február közepén te Gallowih Tibort keresték az újságok. Azt hit­tem valami baj történt vele. Pedig dehogy! „Csak" a HI. emeletről zu­hant le a liftkamrába és néhány bor­dája eltörött. Mi ez nála, aki már a robogó villamossal te­lebirkózott... Február végén merészkedtem a Belváros felé. Alig indultam el a Béke­ utcáin, vigyorgó, széles képpel, a Vasas Tóth La­­osa jött velem szem­ben. Először ölelkeztünk, mint a góllövés is,fán szoktak. — Élsz?! —— ]Ol'8l£5 — Hová mégy? — kérdezte. — A váróhiba. — így nem tanácsos — mondta és a karomra mutatott. Nem volt orosznyelvű karszalagom, mint neki. — Hol szerezted? — A postásnál dolgozom és , doku­mentum” te van róla — kacsintott hamiskásan. Szomorúan megindultam Tóth La­jossal visszafelé. A Rákospatak tá­ján még egy Tóth­nál találkoztunk. A város felé igyekezett Tóth Matyi, a válogatott balszélső. Az ő karján te cirillbetűs karszalag. — Hát te mi vagy? — kérdezte tőle Tóth Lajos. — Rendőr! — húzta ki magát büszkén Matyi. — Mikor lesz újra „foci”? — kér­deztem tőlük. — Talán egy év múlva — vála­szolták. Tévedtek. mer® MÁRCIUSBAN MÁR PATTOGOTT A LABDA Még látszottak rongyos fehér folt­jai a télnek, de már kopogott a tavasz. ,Itra délután Újpest—Csepel mér­kőzés Újpesten" hirdették a lapok. Itt bizonyosodott be, hogy a sport­emberek bátrabbak, mint más ha­landók. Igen sokan az újpesti híd­építésnél pihenték ki a mérkőzés izgalmait.* Április végén a Latorca­ utcában találkozott az Újpest meg a Vasas. Még ez is csak barátságos alapon ment. Szép nap volt. Bár nem díszí­tették fel a pályát színes lobogókkal, nem álltak sorfalat csillogó csákójú rendőrök, mégis kijött a mérkőzésre egy miniszter. Alig vette észre a szurkolósereg, amikor Vörös János elfoglalta helyét a lelátón. A következő pillanatban egy orosz katona néhány zöld ágat tépett. Odaadta egy orosz tisztnek. A tiszt átment Vörös János páholyába és barátságos kézfogás után átnyúj­totta a zöld ágakat... A mérkőzést nagy meglepetésre a Vasas nyerte 1:0-ra. — Nem olyan nagy csapott az Új­pest — mondogatták.­­ (Ugy­e, nekik sem lett igazuk?) FELTÁMADÁS Április végén megjelent a Nép­sport és megindult a budapesti labdarúgóbajnokság. Régen elteme­­tett csapatok támadtak fel: MTK, NSC, Phöbus... Az első bajnoki mérkőzésen, nagy meglepetésre, a Vasas legyőzte a Ferencvárost 2:1-re az Üllői-úton. Akkor még Gallowich volt a Vasas edzője és így nyilatkozott: — Több gólt is lőhettünk volna. Hori János, a Fradi intézője szo­morúan legyintett: —• Kiütközött a nagy erőbeli fö­lény. — Sok víz lefolyik a Dunán, amíg a Fradiból ismét nagy csapat lesz — mondogatták. Az MTK félidőben 1:0-ra vezetett az Újpest ellen. A lelátón így véle­kedtek: — Túlhizatta az Újpest elrejtett játékosait. Csak jót tett a túlhízlalás, mert végül az Újpest győzött Stl-re. Vágó Zoltán, az MTK edzője meg se állapította: — Csak kondícióban maradtunk alul,­­ifi-Az Újpest könnyedén nyerte a bajnokságot. Azután nyár követke­zett. A DICSŐSÉGES VÁLOGATOTT MÉRKŐZÉSEK SOROZATA Kétszer egymásután győztünk Bu­dapesten és Bécsben. — Gyengék az osztrákok — le­­gyintgettek a rosszmájúak. Amikor azután a románok láto­gattak el hozzánk, minduntalan ez hallatszott. •­ Most majd meglátjuk, hogy valóban tudunk-e ! A magyar csapat úgy lehengerelte a román csapatot, hogy az leve­gőhöz sem jutott. A díszpáholy,­bár az ország vezetői is tapsoltak a nagy sikernek. ELJÖTT AZ ŐSZ Feléledt a Vidék. Mindenki az első osztályban akart játszani. Csak úgy hemzsegett a labdarúgóház a vidék képviselőitől. Mindenki boldogan távozott. — Az elnök úr megígérte, hogy beoszt bennünket az első osztályba. Annyi volt már az elsőosztályú csapat, hogy nem tudták mit csinál­janak, így lett kétcsoportos az Or­szágos Bajnokság. A bajnokság indulása előtt Faragó Lajos kijelentette: — Már a harmadik fordulónál „be­­döglik" ez egész, tehetetlen, hogy végigbírják az őszt igen utazási vi­szonyok között... Minden csapat kibírta. Nem állt le egy sem. Ezért megérdemlik, hogy mindenki boldog új évet kíván­jon a játékosnak, vezetőnek és szur­kolónak egyaránt! Tarr István Ezek a szurkolók! A Fradi—Vasas mérkőzés izgal­mai két nézőt felhevítettek. Az egyik Ferencváros-szurkoló volt, a másik persze Vasas-drukker. Szó szót követett, „Fasiszta!" és „Reakciós!" jelzőket vágtak egymás fejéhez. Rendőr­­e előkerült. Akkor derült ki, hogy az egyik három hete került vissza Mauthau­­senből, a másik az MTK ellenállási munkájának egyik főharcosa volt... A KMTE, a West KTC tavaszra revidbe akarja hozatni a ceg­lédi úti pályáját. Répa és Miklósi a Dózsából Szeretnének visszatérni a ligaegyesületü­kbe a KMTE-be. A Jatában Erdős József a jeles középcsatár- orosz fogságból rövidesen megérkezik. A jóleső hírt az eg­yesület régi tagja és volt játékosa, Hutter Gusz­­táv örök­amiei, közölte a vezetőséggel. A* I’TSE IMS január 16-án, vasárnap dél*15tt 10 órakor tartja 19-ik évi ren­des és egyben tisztújító közgyűlését Új­pesten (Varga Sándor, Ságvici Endre­­utca 2. Torony­­klubhelyiségében. A vezetőség ezúton is kéri a tagok minél nagyobb számban való megjelenését. a Egy kis darab Anglia az üllői-úton Talán összesen húsz angol lehe­tett vasárnap az üllői-úton. Tizen­­egy a pályán, a többiek a lelátón. Nem voltak sokan, de tele volt ve­lük a pálya. M arcik látták és hal­lották őket, valószínűleg mind arra gondolhattak, amire e sorok írója­ .— Istenem, s mi ezekkel éveken át háborúban álltunk... * Túloznék, ha azt írnám­, hogy meccs volt a pályán. Az angolok csak játszadoztak. A misszió tagjai­nak a munka közben jól esett egy kis játszadozás, ők — mint mond­ják — a háborúból sportot csinál­tak, a sportból játékot. Mind a kettőt igen rokonszenve­sen és ügyesen. A csapat jobbösszekötőjéről, Woolardról — aki az egyetlen hiva­tásos játékosa az együttesnek —­ azt írta a múltkor Gergely kollégám, hogy olyan, mint egy mosolygó kő­szikla. Én még egy „rokonszenves" jelzővel csatlakozom Gergely bará­tom véleményéhez. Na valamelyik társa hibázott, nem kiabált rá, mint nálunk teszik a ,sörös­ csapa­­tok" krekkjei, hanem csak mosoly­gott és magyarázgatta a hibát. Láttam egy angol csapatot és egy-két angol nézőt s most már megértem, hogy miért nincs Angliá­ban bíróverés.# Williams, a csapat kapusa külö­n szám volt. Ilyennek képzeltem el egy oxfordi diákot. Nyúlánk, szőke fiú. Mikor mérkőzés után dicsérték, ennyit mondott: — Szerencsém volt, csak két gólt kaptam. S különben sem szokatlan nekem ez a hely, hiszen egy dél­angliai amatőr csapatban is védtem már. Heatrington, a jobbszélső nagyon igyekezett. Villámgyorsan száguldott a szélen. A néző azt sem vette észre, hogy hogyan, de mindig nála ma­radt a labda. Hálás mosollyal kö­szönte meg társai „Come on, Denis“ kiáltásait. Az ő beadásából érte el a misszió csapata egyetlen gólját. Úgy örült a gólnak, ahogy talán a kitüntetésének sem. Az ellenfél játékosait a játékveze­tők, elismerően mondogatták mér­kőzés után: •M Ilyen csapat ellen élvezet fát’ 8-ain. Itt nem kellett kapkodnunk a a lábunkat. Még csak véletlenül sem talpaltak az ember bokájába. Mérkőzés után Woolard meghívot­ ebédre. Sajnos, kint kellett marad­nom a Ferencváros—Vasas-mérkőzé­­sen. De így sem maradtam éhes, jóllaktam az elképzeléstől... Úgy gondolom, hogy a játékveze­tők legszebb álmukban ilyen mér­kőzésekről álmodhatnak. Ezen a mérkőzésen nem volt szükség a sípra. Ha Szabálytalanság történt a pályán, mindkét csapat játékosai megálltak. A játékvezetőknél ez már szokás, az angoloknak meg i­lyen a ter­mészetük. (mozi) KÉZILABDA A FER. BARÁTSÁG NYERTE A RANGADÓT! Fér Barátság—MTE 18:10 (1:2) 1. o. féérfi. Vezette­: Kovács E. Fér Barát­ság:­ Kárpáti — Nov­ák, Bán­tuti — Szabó, Karaffa Ottó. MTE: Nádasát — Siger, Payer — Molnár Gecse, Erdödz (Szabó). óriási meglepetésre a ferenc­városi csapat ragyogó játékkal, biztosan nyerte a rangadót. Az MTK várakozáson aluli gyengén játszott. Nádasát erőse® ludas a sóti gólban. Góldobó: Bárkuti (5), Otte (4), Novák (8), Karafía (s), Szabó illetve Erdődi (6), Molnár (1), Gecse, Szabó, Liber. TEREMKÉZILABDABAJNOKI EREDMÉNYEK MAFC—Elektromos 15:8 (1:3). I. O. férfi. Vezette: Berdó MAFC: Tóth — Kostyál— Szórády — Balogh dr. Bezér, Bánkuti. Elektromos: Túri — Szűcs, Németh — Bach, Farkas, Hite. Váltóla­­tos küzdelemben a jobb taktikával játszó csapat győzött. Góldobó: Eszéki (8), Kostyál (3), Bánkuti (8), Balogh dr. Mélve Szűcs (2) Illés (2), Farkas, Bach. Dózsa—Elektromos 4:4 (3:3). I. o. női. Vezette: P­usztay. Dózsa: Nagy—Mán­doky, Szilvágyi — Sziklay, Kövér, Fel­kepe.­ Elektromos: Várkonyi — Murai,­Győrffy — Kiss, Sziráky. Némethné. Az utolsó' pillanatig' óriási iramú küzde­­lemben a lelkes Elektromos megérdemelt­­en vett el pontot az egyik bajnokjílélt­­től. Góldobó: Fekete (21. Sziklay, ETO,gr. illetve Némethné (3) Kiss. WMKASE—Vasas 18:1. H. O. férfi. Vezette: Puszta­,­. Góldobó: Magyar (8), Mottl (6) Csontos (51. Sólyom, il­letve Szekeres I. (4), Szekeres II (4), Marik (2), Réti (2), Bukics. KALÉ—WM KALÉ 20:11 (10:5) IH. ) férfi. Vezette: Farka­s. Góldobó: Vár­­szegi (7) Bokody (7), Hetényi (3), Kaaw­sar (3), illetve Csáky (4), Kovács (4), Endrédy (13).

Next