Népsport, 1948. június (4. évfolyam, 108-128. szám)

1948-06-17 / 119. szám

4 korlátaik összhangja s ragyogó ez a szám is, amelyet most mutatnak be. Hegyi Gyula államtitkár is elégedetten figyeli az utolsó műsorszámot. Véleményét így fejti ki: — Az itt látottakkal — ahhoz a rövidelőkészületi időhöz viszonyítva, amely a rendelkezésünkre állt a gyakorlatok betanulására —, úgy vélem, mindenki elégedett lehet. Ezt a szabadságünnepet nagy feladataink első állomásának tekintjük "és tudjuk", hogy milyen nagy feladat és kötelesség hárul reánk, hogy jövőre úgy rendezzük meg a sportünnepséget, hogy az a legnagyobb szakértők legkényesebb igényeit is kielégítse. Ez volt az első eset, hogy ilyen óriási tömeget mozgattunk meg a sporttal s talán nem végeztünk hiábavaló munkát. Kö- Szünetet kell mondanom azoknak, akik az egyes számokat, betanították, az óriási munkát végző testnevelő tanároknak és tanárnőknek. Nem messze a sport államtitkár páholyától együtt ül Non György országgyűlési képviselő, a MINSz elnöke, Hollós Ervin, a MINSz főtitkára, Dénes István, a SzIT főtitkára és Szendrő Sándor, az Úttörők főtitkára. Non György így beszél: — A MINSz-be tömörült magyar ifjúság első komoly sportmegnyilvánulása ragyogóan sikerült■ A MINSz lehetővé tette, hogy a magyar ifjúság különböző rétegei egy szervezetben tömörüljenek s a magyar ifjúság minden rétege hozzájárult az ünnepség fényének az emeléséhez. Örvendetes, hogy a magyar sport irányítása a magyar nép kezébe hetűit. Érdemük ez azoknak, akik érvényesítették a magyar nép döntő befolyását nemcsak a politikai és gazdasági életben, hanem a sportban is. Meg kell mondanom, hogy a főérdem Rákosi Mátyásé, a magyar ifjúság nagy barátjáé, mert elsősorban neki köszönhető az, hogy megteremtette az előfeltételeit annak, hogy ilyen sportünnnepségeket rendezhessünk. H°Uós Ervin, megállapítja: — Az ünnepség sikere elsősorban a MDP-nak köszönhető, a Magyar Dolgozók Pártja harcolt a sport fejlesztéséért, a sportszervek egységesítéséért. Ez a sp°rtünneps4g is bizonyítja, hogy a magyar ifjúság már részt, vesz a haza építésében, mert szereti a hazáját, s ha kell, részt vesz a haza megvédésébenis. Ez a magyar ifjúság szilárd alapja az országnak, mert már kikerült ■ a klerikális reakció befolyása ailól, sőt harcban áll vele. Rengeteg olyan katolikus ifjút tudok, akinek megtiltották az ünnepségen való részvételt,de mégis mindannyian eljöttek és résztvettek az ünnepségen. Dénes István röviden így foglalja össze a véleményét: — Ez a sportünnepsés méltón hirdeti az új szellemű népi sportot, amelyiknek egyik fő jellemvonása, hogy több legyen a sportoló, mint a néző. Láthattuk, hogy a fiatalok a sportot az országépítés szolgálatába állítják, ezzel a sport új tartalmat kap. — A kis úttörők óriási lelkesedés, a el készültek a szabadságünnepre a boldogok. x voltok, hogy résztvehettek rajta.. A szabadságünnep egyébként megmutatta, hogy a magyar ifjúság új szelleme a sportban is gyökeret vert már. Közben vége az utolsó számnak is. Mennek kifelé -a nézők. Ismerős arcot fedezünk fel a tömegben Brázsza,az Újpest válogatott labdarúgója ezt mondja: — Sohasem gondoltam volna, hogy a magyar sport ilyen terebélyes, ilyen nagy, ilyen erős és ilyen tömegmegmozdulásra képes. Garay Sándor, a Vasas bajnok futója — aki maga is részt vett mint olimpiai kerettag a felvonulásban — lelkesülten magyarázza: ott — Minden egyes számot szinte végigszurkoltam s megmondom őszintén, végig is tapsoltam. Ugye, hogy életképes, erős és hatalmas a magyar sport ! Haralgi Imre, ökölvívó olimpiai bajnokunk felsóhajt: — Istenem, mennyi olimpiai bajnokjelölt nőhet fel ebből a sokezer fiúból, meg leányból Nekik meg van adva minden lehetőség asportolásra, a fejlődésre. V. Garmati Olga, a magyar atlétika elsőszámú női olimpiai reménysége BZt. mondja: — Mi, olimpiai kerettagok csak a felvonulásban vettünk részt, de erre fa büszkék vagyunk. Ez után a szabadságünnep után különösen, bjiszki. Kedden délután 3 óra körül kivirágzott a Fradi-pálya környéke. A Népliget, a Könyves Kálmánkörút, Gyáli út és a Forinyák utca könyékén pipacsok, kökörcsinek nyíltak id pár órára a poros utakon és kacagás verte fel a máskor álmos utcákat. A magyar sportoló ifjúság nagyszerű ünnepségére, a népidemokratikus magyar sport első nagyszabású szabadtéri ünnepére készülődtek a fiatalok: kisleányok, kisfiúk, diákok, Kossuthakadémisták. SzIT-isták, csatorna, építő munkásgyerekek izgatottan várt a jelre, a felvonulás kezdetére. A nagy színpad mögötti ,,kulisszák" világában végigsétál,ttunk az utcákon, bekukkantottunk az edzőpályára is, ahol az egyik leányiskola növendékei, a hús árnyékban nyusziketrecek körül, utolsót igazgattak a hófehér ruhácskákon. Paélgyakorlatokat fognak majd bemutatni. Mióta készülnek erre?• Más „padosok" két esztendeig is gyakorolják a padgyakorlatokat — mondta büszkén az egyik kislány —, mi csak egy hónapja dolgozunk a padon. Nem fogunk szégyent hozni az iskolára... A 3. számú fiú-pihenőhelyen a Kölcsey iskola diákjai nyújtózkodnak egy utolsót, a Kossuth, akadémisták a vízcsap körül helyezkednek el. A 3 kilós súlyokat azemtien egy pillanatra sem teszik le a kezükből. — A katona nem hagyhatja el a „fegyverét"... — mondta mosolyogva az egyik akadémista. A „berzsenyista" diákok között ismerőst fedezünk fel: Hoppé kartársunk diákfiát. Mint „született" sportszakértő, szakkifejezésekkel magyarázza el a gimnasztikai gyakorlatokat. A .Mária Terézia:tért vagyok arra, hogy a magyar köztársaság sportolójának mondhatom magam. Bizonyosak vagyunk benne, hogy ezt a büszkeséget az ünnepség valamennyi résztvevője és nézője is érezte s ez a büszkeség öntudatos volt, mert a magyar demokrácia negyedik évében egyre nagyobb tömegek érzik át, hogy ez a mind csodálatosabban épülő ország a népé s a népé a sport is. Szjtoi UsM a mintaiskola gyerkőcei között is sportcsemetét fedezünk fel: a kis Bukovit. Bokor! Gabi a legnagyobb szakérteelemmel „melegít" be az ünnepi gyakorlatokhoz. A filmgyár melletti keritéa úgy fest, mint egy nagyszabású ruhatár. A Hunfalvi-iskola diákjainak ruháivalvan tetengigatva Az iskola altisztnője árgus Szem-’1kkel őrködik, ezúttal ruhatárévá változott át. Égszínkék melegítőkben, az olimpiai keret vívó tagjai hüseinei, aki egyik akácfa alatt — izzadunk, izzadunk — mondta Berczelly —, de boldogan verítékezünk. A teniszezők Farkas Mihály hatalmas portréját őrzik. A síelők pedig a fagylaltos kocsit veszik körül. Énekszó vegyül a zsifpongásba. A határvadászok gépkocsikon érkeznek. A kezükben fegyver, ajkukon nóta: „... ez a legszebb mesterség ...“ A képzősök gyönyörű kék ruhák, bán, a kezekben karikákkal várakoznak. Egy,egy buzgó mama még egy utolsót igazít a ruhácskákon, mintha bálba menne a kislánya. Ember Jánosné adja itt ki az utolsó utasítást. Közben Czotter Mártuska boldogan jegyzi meg: — Az iskolába bevonult a sport... — Legalább kevesebb idő jut földrajzra — tréfál egy másik kislány. A Buna—Tisza csatornát építő munkásbrigád legényein meglátszik, hogy nem szokták meg a munkánál leüli perceket, lapátjaikat forgatják, körülbölül néznek Mintha csak arra lesnének hogy a várakozás ideje alatt hol nyílhatna számukra egy kis árkolási, lapátfolési lehetőség. A SzIT-leánycsoport tagjai színes Szalagokat, szerpentineket csavargatna le Türelmetlenül szálidionnak a pántlikák a levegőben. A szomszédiban rögtönzött „szüreti" mulatság zajlik le. Már most ropják a csárdást a csizmák, falusi legényeknek öltözött diákgyerekeik , bhhcekendőg lánykákkal. Mindenütt kipirult arcok, az ifjúság gondtalan öröme zajlik itt körülöttünk, kis ebben a boldogság, tengerben furcsa hang üti meg a fülünket. Pityergést hallunk. Egy felnőtt mama pityereg. Egy kis, 8 esztendős,úttörő lurkó fogja a mama kezét. A pöttömnyi srác önérzetesen beszél: — Hajós néni elvesztette a kislányit... azt keressük most — mondja magabiztosan a gyerek és utat tör a mamának a tömeg között. Közeledik lassan sg, idő és a fiatalság tömegei nemsokára birtokba veszik a sok viharttól erősen megkopott Fradipályát. Még egy utolsó mozdulat, még egy 4carlendítés, még egy szökdelés, utolsó próbája a nagy Erőpróbának. Az arcok kipirulnak, a lábak megfeszülnek, az ifjúság tömegei már a vezényszavakra figyelnek. A kezdés előtt lelátogatunk a Fradi híres ,alagsori öltözőibe. Ott, ahol máskor az utolsó utasításokat adták a bajnoki mérkőzések előtti percekben az edzők, most hatalmas zenekar készülődik. Azelőtt ilyeneket hallottunk: „A szélsőkre játszani... Kispéter jól vigyázzon Szilágyira ...“ Ma délután a zenekar „edzője" így bíztatta a „csapatot": „A belépőre vigyázni.. a fgr- Assimát a kürtösök jól hozzák ki..." 'öt óra. A pálya négy sarkából megindul az ifjúság tengere. Harminckétezer láb dobban a pályán, harmincezer szív dobban a lelátókon, utána pedig hatvanezer tenyér verődik össze önfeledten... Az előadás megkezdődött. Vizsgázik a magyar sportoló Ifjúság. b. p. Világdíszken az öreg Fradi-pálya környéke Ami a kulisszák mögött történt NÉPSPORT Az ifjúság segít építeni és védeni a népi demokráciát . Fényképész előtt nincs akadály! Egyéni értékelés a sportünnepségről ízlés dolga, kinek mi tetszett. Nekünk föltétlenül a fényképészek ritmikus gyakorlatai tetszettek. Mint vörös fonal vonultak végig az egész műsoron. Emberek jöttek, emberek mentek, kislányok táncoltak, súlygolyók repültek, fiúk-lányok táncoltak, mosogattak, lapátoltak, jöttek, mentek, de az állhatatosságot egyedül a fényképészek jelentették. Gyakorlataikat fekve, térdelve, futva, ülve végezték. Résztvettek a legtöbb gyakorlatban beálltak a kis úttörők, táncosok, téglások, karikások közé , talán csak egyben mutatkozott meg felkészületlenségük: nem gondoskodtak megfelelő ruházatról. Kék szoknyában, karikával elvegyülhettek volna a táncoló tömegben s ki vette volna észre, hogy sebtiben egy- egy felvételt készítenek a lányokról. Különösen Pobuda barátunk álhatatossága volt lenyűgöző. Ha fényképezgép helyett géppuska lett volna a kezében, akkor sem védhette volna hatásosabban, foglalkozását. Már valamennyi kartársa elhullott mellőle a rendezők pergőtüze következtében, csak ő állta a sarat, azaz a port- é volt a Fény(képész) Ünnepének fénypontja s ha a sportoló ifjúság gyakorlatai hitet tettek a magyar ifjúság demokratikus felfogásáról, sportszeretetéről, népi jellegéről, akkor Pobuda, a kitűnő sportfényképész bebizonyította, hogy az erős akarat előtt nincs akadály. ★ ! A közönség valami egészen más volt, mint amilyenhez az FTG, pálya hozzászokott. A szülőkön, rokonokon, ismerősökön kivitt sok sportember is kint volt, de hiányoztak azok, akiket csak — mondjuk— egy jó bajnoki mérkőzés érdekel , akik azt szeretik, ha a kapu előtt Puskás jelenik meg és nem kék ruhába öltözött karikás leányok. Sok olyan néző volt itt kint, akinek talán ez volt az első sportesemény az életében. De nemcsak ők, hanem még edzett sportrókák is színre elszédültek a bevonulás alkalmával, amikor úgy ömlött a pályára a résztvevők színes tömege, mintha sose akarna vége szakadni. És ebben a felvonulásban az volt a megkapó, hogy egyszerre volt fegyelmezett s egyben könnyed is. Mindenki a helyén volt, de nem valami poroszos szabályossággal, kiigazodott fülekkel, hanem harmonikus, fegyelmezett könnyedséggel. Amikor megtelt a játéktér, valaki bölcsen megszólalt: — Mindig mondtam én, hogy befér, az FTC-pályára 50.000 ember is, csak ki kell használni a játékteret is..." (Remélhetőleg az MLSz hasznosítja a tanulságot a legközelebbi válogatott mérkőzésen. Legalább is félig. Ha történetesen foadó a félpálya.:- )★ Nekünk nagyon tetszett az a pufők, oszlopos lábacskája úttörő kislány, aki a fiúk oszlopába keveredett, ott is maradt, de makacsul a kislány-gyakorlatokat végezte. Egy nő maradjon meg a legnépesebb férfitársaságban is öntudatos női★ Kerezsi Endre, az ünnepség egyik főrendezőjederűs jókedvvel vezényelte az úttörőket. Nem mereven „egy-kettő, egy-kettő" módra, hanem valahogyan így: — Most szaladni szépen, gyere, kék ... így ni... én is így szaladtam, amikor fiatalabb voltam,... Elfelejtette hozzátenni, hogy ,,... és amikor soványabb voltam..." Mert a népszerű Kerszsiből kitelne szerintünk egy Úttörő-brigád. " r ★ Üvölteni az úttörök tudnak a legszebben. És amikor lerohantak a pályáról, eszünkbe jutott, hogy milyen szép lesz, ha majd az egész, ország fiatalsága bejuthat az Úttörő-mozgalomba, minden kis parasztgyerek úttörő lehet s majd ott tanulja meg a szabadság, a munka és a béke szeretett, ott oltják beléjük az emberség, a demokrácia, az igazi felebaráti szeretet eszméit. Milyen szép lesz, ha majd egy jövendő ünnepségen megjelennek a pócspetri úttörők is, mert ennek a kis falunak a fiatalsága is jobb sorsot érdemel, mint amilyent a sötét lélekmértsezők szánnak nekik. És erre már megvan a lehetőség, mert ősszel már Pócspetri gyermekei is haladószellemű -éltem tehát a temimfciós olimpiai keret tagjai valóban lelkiismeretesen készülnek az olimpiára. Egy igazi kerettagnak mindig arra kell gondolnia, hogy az olimpiáig az eszményire kell fokoznia az erőnlétét. A lelkiismeretes olimpiás erről sohasem feledkezhetik meg. Nem is feledkeztek meg! öröm volt látni, hogy milyen ügyesen ugrottak akékmelegítős déli olimpiások a szendvicscsomagok után. Vált itt ügyesség, ötletesség, küzdőképesség... Ismerünk néhány labdarúgót, aki ennél sokkal szerényebben húzódott volna meg s legföljebb üveg után ugrott volna, de semmiesetre sem ásványvizes üveg után, bár ez is csak helytelen általánosítás, hiszen sohasem lehet tudni, hogy egy csatlós üvegben mi van.. . " Négy szám után hallottuk a követelés: „Hogy volt!" A kék lányok karikagyakorlatai, a fehér lányok padgyakorlatai, a Kossuth-akadémia súlygolyó gyakorlatai és a rendőrök puskagyakorlatai után... Amikor a rendőrök előreirányított puskával stilizálták a keresést, egy idősebb férfi megkönnyebbülten jelentette ki: — Ilyenkor örül az ember, hogy nem rakciós. . . . A demokrácia haladását különben sokféle mértékkel meg lehet állapítani. Emlékezzünk csak vissza a felszabadulás utáni civilruhás, karszalagos rendőrökre. Ma pedig ! Ezen a téren már messze túlhaladtünk a békebeli színvonalat. Nemcsak tartalmilag, de a külalak szempontjából is. * A szülői büszkeség végtelen. Amikor a padgyakorlatokhoz külön padvivő kislányok cipelték a padot, egy lelkes mama így magyarázott: — Ott megy az én kislányom a padvivők között. Meg sem kottyan neki egy pad! A siker szinte túláradó volt, az ünnepség rendezői azonban jól tudják, hogy minden kezdet nehéz és elsőre semmi sem lehet tökéletes. Voltak számok, amelyek egy kissé hosszabbra sikerültek az eszményiknél. Ilyen volt az egyébként kitűnő néptáncszám. A hangulat ragyogó volt, a táncosok nagyszerűen forogtaik bületettt dg egy roeazmájú nézd az első tíz perc után mégis megkérdezte: — Mi ezt Tánc reggelig. Aki az ünnepély áráit hazafelé menet elgondolkozott az egész délután mélyebb értelmén, az tűnődhetett például a .Jlalá a munka'‘-számon Ennek a számnak a címe nem tökéletes ugyan, de, maga a jelenet több volt, mint megkapó. A mosásból, a vasalásból, a mosogatásból még sohasem csináltak élőképet, még sohasem magasztosíották fel a konyhamunkát. Ez is valami olyan volt, amelyhez nem elég a zene és a mozgásművészet, hanem egy új világ kell hozzá, amely a munka megbecsülésén nyugszik. A múltban nem gondoltak arra, hogy költői módon stilizálják a „ceslédmunkát". Itt-ott a nézőtéren is felbukkant egy egy szereplő, egy-egy kis úttörő, vagy kékruhás, sárgaruhás kisleány. Egy izmos SzIT-fiatalembert láttunk a játékoslejáró táján. Napbarnított, erős fiú volt, energikus állat és erős tekintettel látszott rajta, hogy öntudatos, erélyes, kitartó férfiú, akit nem lehet csak úgy félreállítni. Fényképész Jest *! T04S Se&TCSIVI. így láttam egy nyolcesztendős kisleány... A kisleányom nem láttott még száz embernél többet egy csomó, bán A sportról csak annyit tudott, hogy az apja sportújságíró. Kedden megfogtam a kis kezét: — Marikám, elmegyünk és megnézünk valami nagyon ’ szépet. Azonnal találgatni, kezdte? — Mesedélutánra megyünk, vagy moziba, vagy talán az Állatkertbe ! ■— Nem találod ki úgy sem. Megnézzük az ifjúság sportünnepélyét. Tágrameresztette a két szemét. A tekintetén látszott, hogy gyanakszik. Amikor beléptünk az FTC-pálya kapuján, földbegyökerezszt a kis lába. Megmerevedetten szemlélte a színes, tömött lelátókat. Elfogotítottan megjegyezte: — Talán itt van ma minden ember... Amikor a nagylelátó elé érkeztünk, megkérdezte: — Azok a bácsik ott kicsodák ! — ők vezetik az ország népét magyaráztam neki. — Az ott. Krdy Zoltán köztársasági elnök, amaz ott Rákosi Mátyás, a dolgozók vezére és ott van mellettük még , sok sose miniszter bácsi. Kisleányom áhítattal szemlélte a nép vezéreit. Amikor elfoglaltuk helyünket, a füleimbe súgta: — Ügyre, köszönni kellett volna nekik! Visszamenjek ! * A bevonulás után tizenhatezer ifjú állt a pályán. Kisfiúk, kisleányok, érett ifjak és érett leányok. Csodálatosan színes ruháit, zászlóerdő. A Himnusz elén®klése után tieenhatezer zsebkendő lengett a napfénybe. Piros, fehér és zöld- A megjelent tömeg mámorosan tapsolt. A kisleányom megfogta a kezemet és azt mondta: — Olyan, mintfia tündérország tenne.„ t¥ És a színes, káprázatos gyakorlatok peregni kezddttek. Az idő észrevétlenül rohant. A kisleányom két óránként be szokta jelenteti, hogy éhes. Már hanyatlott a nap,, nyolc óra felé járt az idő, amikor körülbelül négyórás ,,koplalás" után megszólalt: — Éhes vagyok. — Nem hoztunk magunkkal semmit, haza kell mennünk — válaszoltam neki. Ijedten megjegyezte: — Ne menjünk, várjuk meg a végét...— Erős félhomály volt már, amikor az utolsó gyakorlat végetért. Megindultunk haza. — Tetszett ! —, kérdeztem a kisleányomtól. — Igen ... Sokkal szebb volt, mint a mozi, vagy mint az Állatkert ... Egy darabig hallgatott, azután azt kérdezte: — Édesapám, én mikor szerepelhetek a tornászok között?... Az úton hazafelé sok ilyen csillogószemű kisleányt láttam. Látszott a tekintetükön, hogy ők is vágynak a tornászok közé... (tari)