Népsport, 1950. március (6. évfolyam, 44-65. szám)
1950-03-10 / 50. szám
(Vladimir, március.) Csak a tizenötödik helyen végzett a csapat, a vladimiritraktorgyár 7. számú ipariskolájának síegyüttese a kovrovi versenyen, de Nikej Szemjonovics elégedett volt, örült, hogy egyetlen egy tanítványa sem adta fel a versenyt. Alig tudták már emelni a lábukat, de mégis befutottak a célba . Bizalmat érzett a fiatal versenyzők iránt, akikkel csak nemrég ismerkedett meg. Néhány nappal ezelőtt kapta meg Kuzmin a testnevelési oktatói kinevezését az említett iskolába. Emlékezetes maradt számára, ez a nap Az iskola igazgatójabe akarta mutatni a diákoknak. — Ha megengedi — kérte az igazgatót Nikoláj Szemjonovics Kuzmin — inkább bemegyek egyedül a fiúkhoz. A tanulók először nem is vettek észre a benyitó, ismeretlen embert, a nyújtónál gyűltek össze, ott figyelték, hogyan csinálja a haskelepet egyik társuk. „Nem rossz!“ — mondatta magában Kuzmin. Üdvözölték egymást, aztán Kuzmin elmondta, hogy ezentúl ő lesz az oktatójuk, rendszeresen fognak sportolni és aztán részt vesznek majd versenyeken is. — Ki tud közületek futni sítalpon? — kérdezte. — Dolgova, Cservjakova, Bobrov, Fedulov... No, holnap lesz az első edzés! A gyerekek előkészítették a régi síléceket, belakkozták, a kötéseket megigazították, hogy miden rendben legyen, így kezdtek edzeni a vladimiri gyár környékén. Később jött az első verseny... és az első vereség Kovrovban... ♦ Eltelt egy év, ismét eljött a versenyek napja, a munkatartalékok területi síbajnoksága. A csapat újra Kovrovba utazott, de most már az első helyen végzett. Sok dicsőséges győzelmet szereztek a vladimiri 7. számú ipariskola növendékei, ■— száznál több oklevél és sok díj hirdeti ezt az egyesületük üvegszekrényeiben. Voltak ezek között díjak, amelyeket sí versenyen nyertek, meg korcsolyázásban, úszásban, tornában. Miden egyes tanuló megszerezte már a BGTO, vagy a GTO valamelyik fokozatát, Kuzmin azt a feladatot állította maga elé, hogy két év alatt az iskola növendékeit megtanítja a rendszeres sportolásra. Az edzésen való részvételnek szokássá kell változnia, amit nem hagyhat már el az ifjú. Mindig többet és többet követelt a fiúktól, de támogatta is a tanítványok minden kezdeményezését. — Nem lenne rossz, Nikoláj Szemjonovics — mondta neki egyszeráve- Dronov síelő — megszervezni nálunk a súlyemelő szakosztályt. A fiúknak nagyon tetszik ez a sportág. — Igen? Hát akkor miért nem történt eddig semmi sem? — Nincs súlyzónk. Kuszmin nagyot nézett. — Te, a jövendőbe.! esztergályos mondod ezt? Ki adjon nektek súlyzót? Készítsétek el magatok! A következő napon Dronov megszerezte a súlyzó rajzát, és rövid idő múlva már hozta is a tornaterembe az új, fényes súlyzót, amelyet a sportolók készítettek. Mindjárt 16 fiú jelentkezett ebbe a szakoszályba. Az ipariskola sport dicsősége napról-napra nőtt, a fiúk még a felnőttekkel is felvették a versenyt több sportágban. Nikoláj Szemjonovics tudta, hogy ez a sok siker veszélyt is rejt magában, mint például önteltséget, önelégültséget, elbizakodást, de azzal is tisztában volt, hogy ez helyes neveléssel -elkerülhette. Öntelt versenyzők megtűrése súlyos hiba lenne a hazával szemben, amely azért bízta meg őt oktatással, hogy erős, edzett, öntudatos ifjakat neveljen, akik készségüket és erejüket a kommunizmus építésére fordítják. Működésének első napjaiban nagyon jó véleménye alakult ki Szasia Maszánovról. Középtermetű, erős fiú volt Szasa, aki valóban szép sikereket ért el a síelésben és az atlétikában. De hamarosan kiderült, hogy ezek a sikerek a fiatal sportoló fejébe szálltak. Maszánov a versenyeken fölényeskedett, gyakran késett, még az iskolai órákon is. A házi felalakokat sem végezte el pontosan. Nikoláj Szemjonovics elhatározta, hogy komolyan beszél veled. — A sportsikereid nagyon örvendetesek az iskola számára — mondta Kuzmin —, de megleszünk nélküled is, ha nem változol meg! Gondolkozz ezen. — Rendben van ... Ez a beszélgetés nem volt hatással Maszánovra, mert a következő napon is későn jelent meg az órán. Este összegyűl asportegyesület tanácsa és Nikoláj Szemjonovics javaslatára Maszánovot egyhangúlag kizárták az egyesületből. — Igaz, hogy ő a legjobb síelőnk , nélküle legalább öt percet veszítünk a síváltóban. De még rosszabb lenne, ha a közösség teljesen elvesztené őt- Ha hagyjuk a megkezdett úton haladni, teljes elvesztés lenne a következménye! Maszánov helyett Jurij Saromlgint tették a csapatba és még nagyobb akarással edztek. Mindenki tudta, hogy felül kell múlnia eddigi eredményét, hogy a csapat, pótolni tudja legjobb síelőjének a kiesését. Maszánov egyedül edzett. Néha szélviharként száguldott el barátai mellett és sokszor gúnyosan nézett a fiúkra. Mintha csak azt mondta volna: „Hogyan tudtok majd nélkülem eredményt elérni?! ...“ Elérkezett a versenyek napja. Erős, nehéz küzdelem volt, de a vladimiri traktorgyár 7. számú iskolájának a csapata mégis elnyerte a serleget. Maszánov nélkül! Az idény végén az ünnepélyes díjkiosztáson a sportolók megkapták az okleveleket, érmeket. Nikoláj Szemjonovics Kuzmin beszélt a tanítványairól, akik a munkában és a sportban jó eredményeket értek el. De amikor Maszánovról beszélt, nagy csend támadt a teremben. — És hogyan küzd. Maszánov a mi közösségünk becsületéért — kérdezte Kuzmin a fiúk felé fordulva. — Kettes az előmenetelből, kimaradás, hanyagság, — ezek az ő „érdemei“. De van ideje még, hogy megváltoztassa viszonyát a közösséghez és a jövőjéhez. Nem sok idő telt el, amikor egyszer Maszánov felkereste Nikoláj Jszemjonovicsot. Bocsánatkérő volt a tekintete, de ő elfogadottan másról kezdett beszélni. Várta, mikor mondja neki az oktatója, hogy már észrevette: valóban pontosan jár az edzésekre, tegnap pedig már a munkahelyén is dicséretet kapott a mesterétől... Csak engedjék meg, hogy visszatérjen a közösségbe... Aztán mégis elmondott mindent: — Többé nem fogok úgy viselkedni ... Megbocsátottak neki és Maszánov azóta már, sokszor képviselte iskolájának színeit a különböző versenyeken. Volt egy másik fiú az iskolában, aki Maszánovval, ellentétben — nem rajongott a sportért. Zsenya Gajdukov, — amikor csak lehetett, megszökött a sportórákról. Ha síkirándulást tettek, észrevétlenül lemaradt. Egyszer a csoport ismét a környékre ment kirándulni. Kuzmin észrevette Gajdukovot, aki éppen „le akart lépni“. Az oktató rászólt: — Gyerünk együtt, Gajdukov! De hol a síléced? — Otthon felejtettem az internátusban! — Akkor élj ősz léc nélkül. A többi fiú, aki a hegyoldalban síelt, piros és vidám volt, Gajdukov csak ott állt. Nem is annyira a hidegtől, mint a fiúk szúrós tekintetétől kapott hidegrázást. — Itt az én lécem — mondta neki végül Nikoláj Szemjonovics. — Egy kissé nagy neked, de próbáld meg. Nagyon hálás volt a fiú és örömmel csatlakozott a barátaihoz. Ma már Gajdukov az iskola egyik legjobb síelője, ő maga is sportol, de a többieket is tanítja. Nagyszerű fejlődésen ment keresztül Raja Dolgova, fiatal kislány, aki eleinte nagyon bukdácsolt a havon, de azóta már kétszer is megnyerte a „Munkatartalékok“ bajnoki címét. Sportoktató lett belőle. Ugyanannál az esztergapadnál, ahol ő dolgozott azelőtt, most húga, Vera tanul. Sportol, de a munkában is kiváló. Gépén újítást alkalmazott s ez megkétszerezte teljesítményét. — A sport megtanít minket arra, hogy tudjuk értékelni az időt. Tudjuk, mi az, ledolgozni akárcsak mindössze egy tizedmásodpercet, — mondta a sztahanovisták kongreszszusán Vera Dolgova, aki a vio diniiri traktorgyár kiküldöttjei között volt. — A sporttal való foglalkozás nagy segítségemre volt a munkában és a tanulásban! A termelési folyamat meggyorsításért folyó harcban tevékenyen közreműködnek a sportolók. A fiatal esztergályosok között dolgozik Viktor Markin, Vjacseszláv Kabanov... ők fémgyűrűket munkálnak meg. Eddig csak egy gyűrűn dolgoztak egyidőben, most azonban egyszerű újításukkal elérték azt, hogy egyszerre tizenöt gyűrűt fognak be a gépbe. A két fiatal so ertől ő sietett közölni újítását oktatójával, Nikolaj Szemonoviccsal, aki bement a gyárba, figyelte tanítványai munkáját... Nikoláj Szemjonovics Kuzmin sokszor arra gondol, hogy minél több siker születik, annál nagyobb felelősség hárul rá, a közösségre, a versenyzőkre ... A tavalyi sikerek, győzelmek, eredmények nyomán nem lehet nyugodtan ülni. Új, magasabb eredmények felé kell törekedni. És — ami a legfontosabb — szeretettel és gonddal kell nevelni a fiatalságot, beoltani a szovjet ember legjobb vonásait, a hazafiságot, a haza iránt érzett lángoló szeretetek És akkor semmiféle nehézség sem állítja meg az erős, bátor, kitartó szovjet embereket! !A. L. Szvjdov, és gonddal kell nevelni az ifjúságot“ A Vladimír traktorgyár 7. számú ipariskolájában is így nevelik a kiváló sportolókat Ráírni Mátnás az élspeciolókról 948 augusztus 25-ikén, az olimpiások ünnepi vacsoráján mondta Rákosi Mátyás: „Én a magyar sportolók élcsapatát, amely Londonban nagyszerűen képviselte nemcsak a magyar sportot, hanem a magyar népi demokráciát is, egyszerűen a demokratikus sport élmunkásainak nevezném! ‘ . .. . (A képen Rákosi Mátyás éppen Gyarmati Olgának, olimpiai távolugró bajnoknőnknek gratulál. A asztalnál Gyarmati Olga mellett még Németh Imre, Takács Károly és Berczelly Tibor látható.) „...szerves összefüggés van sportolóink londoni szereplése és demokráciánk itthoni helyzete között... 9 9 RÁKOSI MÁTYÁS véleménye a sportról Rákosi Mátyás rajta tartja a kezét az egész magyar élet ütőerén. Szereti és jól ismeri a sportot is. Egy-egy megjegyzése nagy gazdagodást jelent sportunk eszmevilágában. Az alábbi idézetek kellőképpen megvilágítják, hogyan látja Rákosi Mátyás a sportot. „...rendkívüli fontosságot .. .** ..A testnevelésnek a nemzet életében rendkívüli fontosságot tulajdonít a Magyar Kommunista Párt és ennek a fontosságnak minden alkalommal igyekeztünk is kifejezést adni a múltban és rajta leszünk, hogy a jövőben ez méginkább megtörténjék.“ (1845) A sport nemzetközi fontossága „A Magyar Kommunista Párt nevében elismerésünket tolmácsolom a magyar sportnak. Ismerjük annak minden értékét, hazai és nemzetközi jelentőségét. Tudjuk, milyen károkat szenvedett és rajta leszünk, hogy minél előbb talpraálljon! Ismerjük a sport nemzetközi összekapcsoló jelentőségét és büszkék vagyunk, hogy nemzetközi elszigeteltségünket elsőnek törte át. Megfogadjuk a Magyar Kommunista Párt nevében a magyar sportnak teljes mértékű támogatását világ színe előtt népünknek. Nem minden büszkeség nélkül tehetem hozzá, hogy a magyar egyéni világbajnokok egy kivételével valamennyien a Magyar Dolgozók Pártjának tagjai. Innen köszönöm nekik a jó munkát, amelyet végeztek és kívánok nekik és a magyar sportnemzedéknek a jövőbei is sok sikert“ (1948) Ha újjáépítési olimpia is lenne... „Mi aláhúzzuk azt a körülményt, hogy szerves összefüggés van sportolóink londoni szereplése és demokráciánk itthoni viszonyai között. Ezt a tételt akkor is fenntartjuk, ha az angol sajtónak és az angol rádiónak ez nem is tetszik. Aki kétségbevonná azt, hogy a magyar sport ereje és demokráciánk sikere között összefüggés van, az gondoljon arra, hogy az első világháború után milyen hosszú, keserves esztendők kellettek ahhoz, hogy a magyar sport talpraálljon, pedig akkor távolról sem voltak olyan szörnyűségesek a veszteségek, mint amilyeneket hazánk most elszenvedett. És gondoljunk arra is, hogyha Európában nemcsak sportolimpia volna, hanem újjáépítési olimpia is, akkor valószínűig ott, is elnyernénk a harmadik díjat.“ (1948) Egyik legfontosabb kulturális tevékenység.. • „Mi nem akarunk profisportot, hanem a sportot a legszélesebb népi tömegek egyik legfontosabb kulturális tevékenységévé akarjuk fejleszteni.“ (1948) hogy megérti, hogy nálunk a honvédség is a békét szolgálja.“ (1949) (1845) „...nagy politikai feSenSoség© van...11 »Befejezésül szólni akarok még _ egy kérdésről, amelynek látszólag^ nincsen köze a politikához és mégis nagy politikai jelentősége van Ez a magyar sportolók szereplése a londoni olimpián. Ötvenkilenc nemzet sportolói mérték össze tudásukat, erejüket és kitartásukat az olimpiám Ebben a nemzetekküzdelmében az oly sok vért vesztett és kárt szenvedett magyar nép fiai a harmadik helyen végeztek megelőzve olyan hatalmas győztes országokat, mint Anglia és Franciaország. Ez a sportteljesítmény nem független a magyar nép általános teljesítményétől. Ilyen győzelmet csak úgy lehetett kivívni, hogy a magyar sportolók maguk mögött érezték a magyar dolgozó nép támogatását, erejét és búitatását. Ez és a sportolók a magyar demokrácia öntudatos képviselői is voltak az olimpián- nem egyszer igyekeztek őket a magyar demokrácia ellenségei politikai okokból visszaszorítani lepontozni, elütni a győzelemtől mégis minden akadályt áttörtek és dicsőséget szereztek az egész A művészi és sportteljesíítmények „... Befejezésül meg akarom köszönni a Világifjúsági Találkozón résztvett kultúrcsoportoknak mindazt a művészi és sportteljesítményt, amelyből annyit meríthettünk, amely annyi szórakozást, tanulságot nyújtott és amellyel nemcsak szorosabbra fűzték össze a világbékéért harcoló ifjúság sorait, de bele is vésték emléküket a magyar dolgozó nép szívébe.“ (1949) Az NHK gerentasége „A Munkára Harcra Készmozgalom nemrég kezdődött, mégis már eddig több mint négyszázezren jelentkeztek, főleg ifjak, hogy letegyék azt a vizsgát, amelyet ez a mozgalom előír. Ez nemcsak azt mutatja, hogy az ifjúság a demokrácia oldalára állott, hanem azt is. A parasztság és a BeuSféra „Mi azt akarjuk, hogy minden dolgozó paraszt rendelkezzék a legmodernebb termelőeszközökkel, gépekkel. Részesüljön mindabban, amit a városi kultúra nyújtani tud. Legyen villanyvilágítása és vízvezetéke, álljon rendelkezésére kórház, orvos, szülőotthon, mozi, sporttelep." (1943) *3MnERSMIL J HÍFI DEMOKRfeáa spbrijM Román Népköztársaság Hatalmas mértékben lendült fel az új alapokra fektetett ökölvívás A „Sportul Popular“ című lap vezércikkben foglalkozott a RománNépköztársaság ökölvívósportjainak fejlődésével. Három évvel ezelőtt határozták el, hogy megszüntetik a hivatásos ökölvívást ,lkíbol a hivatásos ökölvívó mérkőzések rendezői azt híresztelték, hogy profik nélkül tömbére megy a román ökölvívósport. Hangoztatták, hogy a tőkés országokban az ökölvívásmagas színvonalát a hivatásos versenyzőknek köszönheti. A sporthatóságok eltávolították a sport reakciósait , elkezdték neveli az ökölvívósport kádereit. Azóta három esztendő telt el s most megállapítható, hogy a román ökölvívósport a szovjet példát követve nagyot haladt előre. A Szovjetunió mintájára kiképzői kólákat állítottak fel s ezekben sok hivatásos ökölvívót is alkalmaztak szakoktatónak, így például Jon Popot, M. Dolescut, Wekitraubot . . . ők lettek a román ifjúsági ökölvívók kiképzői, edzői. Ma a Román Népköztársaságban 224 olyan szakosztály van, amely ökölvívók képzésével foglalkozik. Az országban az ökölvívás sohasem volt annyira elterjedt, mint most. Az ország valamennyi városában rendszeresen tartanak ökölvívómérkőzésekket s ezeken olyan újtípusú ökölvívók indulnak, akik teljesítményükkel és ideológiai képzettségükkel példát mutatnak a fitalságnak. Ilyen például Fiat, aki a Sevrosmetal-üzemben öntő és munkás, vagy Linea, aki az ,,Augusztus 23" üzemben kiváló esztergályos, vagy Francis Ambrus, a kitűnő tanító. * A román sportolónők is résztvettek azon a felvonuláson, amelyet Bukarestben a Nemzetközi Nőnap alkalmából rendeztek. Ugyanakkor több román élsportolónő vidéken bemutatót tartott, így például Angelica Roscanu asztalitenisz világbajnoknő a Duna—Feketetengeri--atomot építő dolgozóknak mutatta be tudását. A sport is a dolgozó nép érdekeinek szolgálatában áll! Jelentkezz az PSMffr-ral Ezzel is szolgálod népedet! 1958 MÁRCIUS 13. PÉNTEK-