Népsport, 1953. április (9. évfolyam, 66-86. szám)
1953-04-17 / 77. szám
a magyar népköztársaság minisztertanácsa mellett MültaDó Sakkéletünk eredményei és hiányosságai O.SZALOL tel.kev.us. ts sportbizottság t.M. „ országos sakkértekezleten FENTEK, 1953 ÁPRILIS 17 . ÁRA 60 FILLÉR IX. ÉVFOLYAM, 77. SZÁM Birkózó-világbajnokság Nápolyban Pénteken kezdődik meg és három napon keresztül tart Nápolyban az 1953. évi kötöttfogásig birkózó-világbajnokság. A hatalmas világversenyre, amely az olimpiai küzdelmek óta elsőízben gyűjti össze a világ legjobb birkózóit, a Magyar Népköztársaság válogatott birkózócsapata is elutazott. Résztvesznek a nagy világversenyen a Szovjetunió válogatott birkózói is, akik tavaly Helsinkiben bebizonyították, hogy sok más sportág mellett a szovjet sportolók ebben is a legjobbak a világon. Ugyanakkor résztvesznek a nápolyi világbajnokságon a népi demokratikus országok válogatottjai, s összejönnek a világ minden részéből a legjobb birkózók. Abban a tényben, hogy a magyar csapat minden utazási nehézség ellenére is elment a világbajnokságra, a Magyar Függetlenségi Népfront választási felhívásának szavai elevenednek meg: „A Magyar Népköztársaság békében akar élni, kereskedelmi és kulturális kapcsolatokat akar fenntartani nemcsak a baráti és szövetséges országokkal, hanem minden országgal.“ A nápolyi világbajnokságon való részvételünkkel is ápolni akarjuk baráti kapcsolatainkat a világ valamennyi sportolójával. Nyolc hónappal ezelőtt Helsinkiben mérték össze erejüket a világ legjobb kötöttfogású birkózói. Az olimpiai küzdelem eddig soha nem látott magas színvonalú mérkőzések eredményeként a béketábor országainak lenyűgöző diadalát hozta. A nyolc kötöttfogású bajnokságból négyet a szovjet, kettőt a magyar birkózók nyertek meg, de ezen kívül számos helyezést is szereztek a román és a csehszlovák birkózókkal együtt. Az országok közötti pontversenyben a Szovjetunió lett az első, Magyarország a második és csak azután következtek a többiek: Svédország, Finnország és a kötöttfogású birkózfóbon évtizedeken át vezető más országok. A nyugati országok képviselői csoddálkozva figyelték a szovjet birkózók nagy tudását, fogáskészségét, gyorsaságát, ügyességét, állóképességét, felülmúlhatatlan küzdőszellemét, sokoldalú képzettségét. Meglepetéssel fárták, hogy egyre-másra kétvállas győzelemmel nyerik küzdelmeiket, legtöbb ellenfelük jóformán tehetetlen velük szemben. A szovjet birkózók újításaikkal forradalmasították a kötöttfogású birkózást. Színt és lendületet vittek a már-már teljesen tologatássá fajult kötöttfogású birkózásba. Csaknem új ■portágat varázsoltak belőle, régi fogások újszerű megoldásaival, kisebbnagyobb újításokkal, a küzdelem gyorsításával, az állóképesség fokozásával. Meghökkenve figyelték a nyugati szakemberek a magyar birkózók versenyzését is. Egyszerűen nem ismertek rájuk. A világ minden tájáról összesereglett szakemberek figyeltek, kérdezgettek, a válaszokat jegyezgették. A szovjet birkózók bebizonyították, hogy a sportkultúrának ezen a területén is lehetséges fejlődés, megmutatták, hogy a fejlődésben itt sincs megállás. A magyar birkózók jó tanítványoknak bizonyultak. 1951 elején, a magyar-szovjet barátság hónapja keretében jártak Magyarországon a legjobb szovjet birkózók. Versenyeztek nálunk, edzéseket, előadásokat, elméleti és gyakorlati tapasztalatátadásokat tartottak. Tanították a mieinket, segítettek nekik. Azt tették, amit szinte már meg is szoktunk a nagy Szovjetunió fiaitól a felszabadulás óta: megismertettek bennünket tapasztalataikkal, újításaikkal, fejlett módszereikkel. Birkózóink lelkesen, szorgalmasan tanulták, gyakorolták a szovjet birkózóktól látottakat, hallottakat, gondosan készültek és — másfél évvel a szovjet birkózók magyarországi látogatása után már tanújelét adták nagy fejlődésüknek. Az olimpia után és azóta is többször kifejtették legjobb birkózóink, hogy hatalmas sikereiket nemcsak szorgalmas, lelkes előkészületeiknek, hanem elsősorban azoknak a lehetőségeknek köszönhetik, amelyeket az élet minden területén teremtett a dolgozó nép országa. Soha olyan lehetőségeik nem voltak a magyar sportolóknak, mint szocializmust építő országunkban. Az olimpiai siker egész szocialista építésünk sikere. Sportkultúránk dicsősége szocialista fejlődésünk talajából szökkent magasba. A helsinki sportsikereken keresztül a tőkés országok dolgozóinak újabb ezrei és százezrei vethettek pillantást a jövőbe, a békés, szocialista, kommunista építés eredményeire. Még egy év sem telt el az olimpiai küzdelmek óta és most ismét nagy feladat előtt állnak birkózóink. A helsinki olimpia kötöttfogású birkózóversenyeinek szinte valamennyi résztvevője ott lesz pénteken délelőtt abban a nápolyi színházban, ahol felvonulnak a világ legjobb kötöttfogású birkózói, hogy összemérjék erejüket és eldöntsék, kik a nyolc súlycsoport legjobbjai. Kolkas, Csihladze, Szafin, Punkin, Terjan és a többi híres szovjet versenyző mellett felvonulnak a mi kiválóságaink is: Szilvásy, Ilódos, Kovács Gyula, Pólyák Imre és a többiek. Birkózóink előtt az a feladat áll, hogy ebben a rendkívül erős mezőnyben becsülettel állják meg a helyüket. Válogatott birkózóinkat áthatja annak tudata, hogy ilyen nagyjelentőségű nemzetközi mérkőzésen való részvételük és szereplésük egyben hazafias cselekedet és béketett is. Tudatában vannak annak, hogy amikor a Magyar Népköztársaság színeit képviselik, az a kötelesség is hárul rájuk, amelyet a Magyar Függetlenségi Népfront választási felhívása így szövegezett meg: „Legyünk méltók ahhoz a hírnévhez, amelyet haladó múltunk nagy cselekedeteivel, nyolcesztendős harcainkkal és munkánkkal, gazdasági és kulturális teljesítményeinkkel a nagyvilágban kivívtunk magunknak." Számos jó eredmény a néphadsereg lövész-bajnokságainak utolsó három napján A néphadsereg lövész-bajnokságrai során hétfőn a harcszerű távcsöves hadipuska-bajnokság küzdelmeit bonyolították is le, s befejezték a férfi kispuska összetett versenyt. Napsütéses, kissé szélss időben mérkőztek meg néphadseregünk legjobbjai az újabb bajnoki címekért és vetélkedésükből számos komoly eredmény született. Férfi kispuska összetett (50 méter): 1. Ádor Attila (Bp. Bástya) 60/52*5, 2. Balogh T. (Szécs( Honvéd) 515, 3. Tibor (Bp. Honvéd) 501, 4. Fábián (Bp. Bástya) 501, 5. Lányi (Kecskeméti Honvéd) 500, 6. Gábor (Pécsi Honvéd) 497. Az első 5 versenyző elérte a II. osztályú szitujét, további öt versenyző pedig a FII. osztályú szinten belül lett. Csapatban: 1. Pécsi Honvéd I 300/34613, 2. Bp. Honvéd 2132, 3. Kecskeméti Honvéd 24*13, 4. Bp. Bástya I 2398, 5. Pécsi Honvéd II 2919, 6. Bp. Bástya II 2333. Tareszerű távcsöves hadipuska: 1. Fekete Ferenc (Bp. Bástya) 5 találtak 6 lövésből. 2. Friedrich Miklós (Kecskeméti Honvéd) 5 - 6, 3. Jaksó (Bp. Honvéd) 5 — 7, 4. Makkai (Nyíregyházi Honvéd) 5 - 7, 5. Barna (Bp. Honvéd) 4 — 5, 6. Baz (Bp. Bástya) 4 — 5. Az 1., 3. és 5. helyen beállott holtversenyt fimét lövéssel döntötték el. Csapatban: 1. Kecskeméti Honvéd I 16 — 23, 2. Híradó tiszti iskola 11 — 31, 3. Bp. Bástya 10 — 25, 4. Kecskeméti Honvéd II 6 — 32, 5. Kaposvári Honvéd 8 — 22, 6. Gépkocsizó tiszti iskola 8 — 27. Kedden az előző napinál is kedvezőbb időben folyt tovább a bajnokság, mivel a szél ereje jelentősen csökkent. Ezen a napon a női kispuskás számokat bonyolították le és megkezdték a párbajlövés küzdelmeit. Női kispuska gyorslövés (59 méter): 1. Demeter Sándorné (Bp. Honvéd) 30/9*3, 2. Hegedüsné (Híradó tiszti* isstola) 92, 5. Laczkóné (Bp. Bástya) 8*8, 4. Nyersné (Dózsa tiszti iskola) 88, 5. Dömötörné (Marcali Honvéd) 87, 6. Győrfi (Bp. Honvéd) 87, 7. Szilonyi (Dózsa tiszti iskola) 87, 8. Makkainé (Nyíregyházi Honvéd) 87, 9. Szabadiné (Bp. Honvéd) 87. Ebben a versenyszámban 22 induló érte el a III. osztályú szintet. Csapatban: 1. Bp. Honvéd I 20/110, 2. Dózsa tiszti iskola 175, 3. Marcali Honvéd 171, 4. Bp. Honvéd II 1I18, 5. Híradó tiszti iskola 166, 6. Bp. Bástya II 166, 7. Nyíregyházi Honvéd 166. Női kispuska fekvő (100 méter): 1. Dénes Ilona (Bp. Bástya) 20/174, 2. Lányiné (Kecskeméti Honvéd) 173, 3. Nyersné (Dózsa tiszti iskola) 172, 4. Hegedüsné (Híradó tiszti iskola) 172, 5. Molnárné (Bp. Bástya) 171, 6. Sándor (Bp. Bástya) 169. Párbajlövés: 1. Pápai Honvéd 29 győzelem, 2 vereség, 2. Marcali Honvéd 28 — 3, 3. Nyíregyházi Honvéd 27 — 4, 4. Dózsa tiszti Iskola 25 — 6, 5. Kecskeméti Honvéd 23 — 8, 6. Zalka Máté tiszti iskola 20 — 11. Férfi egyéni, általános összetett bajnokság, (az egyes számokban elért helyezések alapján): L Korcsok Pál (Szákosi páncélos tiszti iskola) 190 pont, 2. Fekete Ferenc (Bp. Bástya) 196, 3. Barna László (Gépkocsizó tiszti iskola) 208, 4 Makkai László (Nyíregyházi Honvéd) 230, 5. Angyal Béla (Bp. Bástya) 282. Női egyéni általános összetett bajnokság: 1. Laczseó Béláné (Bp. Bástya) 8 pont, 2. Demeter Sándorné (Bp. Honvéd) 14, 3. Nyers Jánosné (Pécsi Honvéd) 14, 3. Nyers Jánosné (Dózsa tiszti iskola) 17, 4. Dénes Ilona (Bp. Bástya) 25, 5. Sótonyi Ilona (Dózsa tiszti iskola) 29 pont. Az alakulatok közötti pontverseny győztese, a néphadsereg bajnok lövészcsapata: Bp. Bástya I 80 pont, 2. Bp. Bástya II 80 (a holtversenyt a több kisebb helyezés döntötte el), 3. Dózsa tiszti iskola 89, 4. Bp. Bástya III 91, 5. Marcali Honvéd 96 pont. Biztató formában játszott a magyar válogatott Tatabányán Szerdán délután hat válogatott labdarúgókeret játszott előkészületi mérkőzést öt vidéki városban. Ez volt az utolsóelőtti előkészület április 26-ára, amikor is hét válogatott csapatunk méri össze erejét az osztrák labdarúgókkal. A legnagyobb figyelem a Tatabányán szereplő A- és B-válogatottak szereplése felé fordult. Közel tízezer főnyi közönség nézte végig legjobb labdarúgóink előkészületeit. A hat válogatott csapat közül elsősorban az Átválogatott játéka volt bíztató. Javuló formát árult el az utánpótlás-válogatott, a B-válogatott és a „stájer"-keret is. Továbbra is döcögött azonban a „sanktpölteni"-keret játéka: ötletesség, állandó mozgás, gólratörés Tatabánya sportszerető dolgozói közül mindazok, akik már befejezték a műszakot és azok, akik az éjjeli műszakban következtek munkára, szinte valamennyien ott voltak szerdán délután a Tatabányai Bányász sporttelepén, hogy az olimpiai bajnokságot nyert magyar válogatott labdarúgó-csapatot láthassák. Nagy várakozással néztek a tatabányai bányászok a válogatottak játéka elé. Ismerték képességeit, ragyogó olimpiai sikereit. Az olimpiai sikerek nyomán annak idején vidámabban folyt a munka a tornákban, a bányászok egymással versenyezve a széntermelés frontján értek el szebbnélszebb eredményeket. Atatabányai bányászok tudják, hogy most is nagy feladat előtt áll a magyar válogatott labdarúgó-csapat: az osztrák válogatottal kell megmérkőznie. Ezt a hangulatot fejezte ki a tatabányai bányászrádió is, amikor a pályára futó legjobb magyar tizenegyet köszöntötte. Az A-válogatottban teljes visszhangra talált a szeretetteljes fogadtatás, kitűnő játékkal kedveskedtek a tatabányaiaknak. Különösen a csatársor volt elemében. Folyamatosan, ötletesen vezették a támadásokat a támadósor tagjai, szinte játszi könnyedséggel mentek át a lelkesen harcoló Tatabányai Bányász védelmén. Ha valamelyik válogatott vezette a labdát, vagy csak feléje szállt a labda, a többiek már mind mozgásban voltak. Az első pillanatban sokan nem értették, hová futnak és miért futnak a többiek, de később rájöttek, hogy céltudatos mozgások voltak ezek. Nemcsak az a játékos játszott, akinél a labda volt, hanem valamennyi csatár. Mindenki igyekezett mutatni magát, kínálta a lehetőséget, a segítséget a labdát vezetőnek. Annak, akinél a labda volt, mindig bő választéka nyílott a lehető legjobb megóvás kiválasztására. A közönség nagyon élvezte a válogatott csatársor játékát, sokszor megtapsolta a szép akciókat. Akadtak azonban óvatoskodók is. Többször is hallottunk ilyen közbeszólásokat: — Gyönyörű, amit csinálnak, de még jobb volna, ha nemcsak a tatabányaiak ellen, hanem az osztrákok ellen is így csinálnák. Egy-egy ilyen közbeszólás utánvalóságos szakvita alakult ki a nézők soraiban. A derűlátóbbak azt fejtegették, hogy az osztrák védők nem fedezik szorosan a csatárokat. S ha pedig egyszer Puskás, Kocsis, vagy Hidegkúti megszerezte a labdát, a akkor már az osztrákoknak is nagyon nehéz lesz azt tőlük visszaszerezni. Az ,,ellentábor“ azzal érvelt, hogy az osztrák válogatott — bármennyire nem korszerű is a rendszere — mégis csak nagyon tud futballozni, összehasonlíthatatlanul jobban, mint a Tatabányai Bányász, még a legjobb formában lévő magyar válogatottnak is nagyon nagy dicsőség lenne őket legyőzni Ezek, a nézőtér különböző helyein felelevenedett viták helyesen alakítták ki a közönség hangulatát. Kétségtelenül élvezték a válogatott csapat könnyed, ötletes játékát, de azért bíráló szemmel is figyeltek éppen a legközelebbi cél, az osztrák válogatott legyőzése érdekében. Kitűnő egyéni teljesítmények A válogatott csapatnak és a csatársornak Tatabányán is Puskás volt a motorja. Jóformán minden támadásban , benne volt és félelmetes befejezőnek is bizonyult. Szombat* óta meglepően nagyot javult Budai 11 is. A válogatott jobbszélső lendítőkmeke vcült a támadásoknak. Nagyszerűen vitte fel a labdát, szélvészgyorsan húzott a kapura._ ügyes helycseréket hajtott végre Kocsissal és a beadásai is használhatóak voltak Ezúttal nem kapcsolódott ki a játékból, ha már beadta a labdát. Javult Kocsis formája is, lényegesen nagyobb területen játszott a szokottnál, állandóan mozgott, nagyszerűen kivette a részét a folyamatos játékból és a lövései is jól rá nyitottak voltak. Az erőnlétét kell még tovább fokoznia, hogy az osztrákok ellen is jól megállja a helyét. Hidegkúti (az 5. félidején ő volt a válogatott csapat középcsetára) még nem érte el legjobb formáját, bár erősen feljövőben van. így is jól bele tudott illeszkedni a csatársor játékába. Váratlan, húzásai, jól időzített átadásai rendszerint veszélyt jelentettek az ellenfél kapujára. Abból is látszott, hogy nem érte még el legjobb formáját, hogy ritkán mert kitörésekre és távolról leadott lövésekre vállalkozni. Palotás a támadások folyamatos építésében nem tudott annyira zökkenőmentesen résztvenni, mint Hidegkúti, viszont lényegesen többet és erőteljesebben lőtt kapura. Odbor tomája is felfelé ível. Ezúttal nemcsak gyorsaságával és váratlan, erős lövéseiveltűnt ki, hanem a finomabb összjátékban is elég gyakran résztvett. A közvetlen védelemnek nem sok dolga akadt Tatabányán, hiszen a labdával szinte mindig a csatársor játszott. Ha pedig a tatabányaiak próbálkoztak, támadásaikat már a fedezetek jól „megszűrték**, így is feltűnt, hogy Börzsei milyen jól keresztezett. A válogatott együttes nagy összeszokottságát érzékeltette az a kis, látszólag jelentéktelen eset is, amikor a II. félidő közepefelé Bozsik a 16-os vonalról kifejelt egy labdát a jobb oldalra Buzánszky elé. A jobbhátvéd egy pillanatra felnézett, s mivel senki sem volt a közelében, "akinek gyorsil odaadhatta volna a labdát, gyorsan megindult vele előre. Ugyanakkor Bozsik úgy helyezkedett, hogy a hátvéd előrehúzódásával előállott űrt betöltse. Csak előkészületi edzőmérkőzés volt a tatabányai, s az ellenfél tudása meg sem közelítette a válogatottét, mégis szinte önkéntelenül hajtotta végre a két játékos ezt a „biztonsági“ szerepcserét, ami egyúttal egy támadás lendületes megindítását is jelentette. Az edzőtárs Sokan hibáztatták a Tatabányai Bányászt, mondván: nem küzdött teljes erőbedobással. Akik így vélekedtek, azok alaposan tévedtek. A tatabányaiak nagy lendülettel vetették bele magukat a küzdelembe, de hamar felőrlődött, az erejük. Mindenki megfigyelhette, hogy a tatabányai játékosok mennyire igyekeztek minden labdán rajta lenni. De úgyszólván mindig elkéstek egy gondolattal, s egy-egy nagy erőfeszítés után tehetetlenül kellett nézniök, hogy hajszállal a lábuk előtt vagy mellett suhan el a labda, mindig pontosan valamelyik válogatott játékoshoz Bizony alaposan igénybe vette őket a sok hiábavaló futkosás. Mindamellett lelkesen, sportszerűen játszottak a tatabányaiak, s kitűnő edzőtársnak bizonyultak. A két kapus, Gaál és Fertői a 6-G bekapott gól ellenére is jól védett. Rajtuk kívül Majtán és Villányi játéka dicsérhető. A tapasztalatokat összegezve megállapíthatjuk, hogy az A-válogatott égészén más felfogásban játszott Tatabányán, mint például akár az elmúlt évben is hasonló vidéki előkészületi mérkőzéseken. Ezúttal nem könnyelműsködtk le, fölényeskedtek a válogatottak, hanem a nagyszámú vidéki közönség előtt is felhasználták az alkalmat arra, hogy lelkiismeretesen gyakorolják azt, ami egy válogatott csapat szereplésében döntő tényező: az összeszokást, a folyamatos, korszerű, helycserés, sokmozgásos támadásvezetést, az egységes csapatmunkát. Kétségtelen, hogy a Tatabányai Bányász nem késztette legjobbjainkat teljes erőkifejtésre, de lelkes sportszerű játékával kitűnő edzőtársnak bizonyult. Az első félidőben biztatóan mozgott a B-válogatott A B-válogatott keret nem játszott retőrül, de játéka gyengébb színvonalú volt, mint az utána pályára lépő legjobbaké. Nem a védelmek és nem a fedezetek játékában mutatkozott ez meg, hanem a csatárokéban. Gellér is, Palotai is jól védett, a hátvédek általában kitűnően helyezkedtek, nagyszerű ütemben kereszteztek, igyekeztek szorosan fogni ellenfeleiket és elcsípni előlük a labdát vagy az átvétel pillanatában megtámadni őket. Tiszta helyzetben biztosan rúgtak és fejeltek, amikor lehetett, „tették** a labdát, nem vagdostak vaktában. Az öt hátvéd közül csak a második félidőben jobbhátvédet játszó Kárpáti játéka volt valamivel halványabb, mint legutóbb. A két fedezet végig kitűnően játszott. Játékukban csak időnként fedeztünk fel hibát, előfordult, hogy mindkettő felnyomult, egy vonalban voltak, nem ügyeltek eléggé helyezkedésükben a lépcsőzetességre. Az osztrákok ellen ezt a hibát nem szabad elkövetniök, mert így nagy űr keletkezhet a támadók és a védők között, kellő segítség nélkül maradnak a hátvédek és ezt a gyors támadó-összjátékot játszó, pontosan passzoló és jól helyezkedő osztrák támadók kihasználhatják. A B-keret támadósora némileg megváltoztatott összeállításban játszott az első félidőben. A Sándor, Bárfi, Horváth, Keszthelyi, Babolcsay összeállítású csatársor gyaran igen ügyesen, gyorsan építette a támadásokat. Sokat tanult az A-válogatott játékából. A csatárok igyekeztek folyamatosan vezetni a támadásokat, mozgásban átvenni a labdát, h®resni a réseket a labdaleadás számára és a réseken, az ellenfél játékosa mögül, előretörni. Ebben a tekintetben sokat fejlődtek a múlthoz viszonyítva. Kicsit energikusabbaknak kellene azonban lenniök és még pontosabban kellene lőniök. Előfordult például, hogy Horváth a kifutó kapus fölött nem tudta a kapuba emelni a labdát. Sándor elég sokszor lesre futott, mert nem kapta időben a labdát. Babolcsay többször feleslegesen hátrafelé játszotta meg a kapott labdát és ezzel leállította a megindult támadást. Olyan hibák ezek, amelyeket a hátralévő időben még többé-kevésbbé javítani lehet. A többi keret szereplése A többi válogatott keret játéka igen megnyugtató volt, különösen az utánpótlás és az ifjúsági kereté. Csak egy keret játszott gyengén, az április 26-án Sankt Pöltenben szereplő válogatott csapatunk kerete. A legnagyobb hibák itt a támadójátékban voltak. A belsők keveset játszottak szélre, többnyire a belső játékot erőltették, abban is sok volt a tologatás. Nem értették meg egymást a csatárok, alig-alig vállalkoztak lövésre. Csak Ughy 11 játéka dicsérhető a jobb összekötőben. Igazi jobbszélsője egyáltalán nem volt a Szentendrén játszott csapatnak. A fedezetek nem játszottak rosszul, de Bányai időnkint túlságosan előrehúzódott és a helyén nagy űr tátongott. Emiatt jónéhányszor nehéz helyzetbe kerültek a hátvédek és vesezélybe jutott a válogatott keret kapuja. A védelem a nehézségek ellenére is a csapat legjobb részének bizonyult. Főleg Kónya játszott nagyszerűen. Helyezkedése, közbelépései, rúgásai és fejelése egyaránt jól sikerültek. A még rendelkezésre álló időben mindent el kell követni, hogy a Sankt Pöltenben szereplő válogatott csapat támadójátékén javítsanak! Sportolók a választási békeversenyben A közelgő választás napja sportolóinkat fokozott munkára, újabb és újabb felajánlások megtételére serkenti. A MA VAG SZIVATTY ÜGY ABBAN az öt labdarúgóból álló „Olimpia** esztergályos sportbrigád Richter József sztahanovista vezetésével vállalta, hogy a választási békeverseny során havi átlag teljesítményét 260 százalékra emeli. Ezt jobb munkabeosztással, s a brigádtagok elméleti tudásának fejlesztésével szándékoznak elérni. A gyár vasöntödéjében dolgozó László-sportbrigád azt vállalta, hogy teljesítményét 150 százalékról 160 százalékra növeli. Bartha Magdolna válogatott síelő a MAVAO-gyár központi anyagátvételének a dolgozója azt vállalta, hogy azzem dolgozóinak az MHK-próbázásokra való felkészítésénél segítséget nyújt. A LANG-GÉPGYÁR sportolói közül Vermes János labdarúgó és László Ferenc sakkozó előrajzoló ifjúmunkások versenyre hívták a gyár összes ifjúmunkásait. A verseny célja a minőség emelése és a selejt csökkentése. Hufnágel János tekéző, gépformázó arra tett felajánlást, hogy átlagteljesítményét május 15-ére 200 százalékra növeli. AZ ÓBUDAI HAJÓGYÁR dolgozói is csatlakoztak a Gheorghiu- Dej Hajógyár dolgozóinak felhívásához. A sportolók külön vállalásokat is tettek a választási békeverseny során, így a Maróczy-sportbrigád azt vállalta, hogy teljesítését 150 százalékról 160 százalékra emeli. Kele József sakkozó, autogén-hegesztő, a Maróczy-sportbrigád tagja egyénileg vállalta, hogy második negyedévi tervét a kitűzött határidő előtt három nappal hamarabb befejezi. A gyárban dolgozó Puskás-sportbrigád azt vállalta, hogy negyedévi tervét négy nappal előbb fejezi be. Egymásután jelentkeznek az edzők a kétéves edzőképző iskolára Az OTSB jelentkezési felhívása a kétéves edzőképző iskola szervezéséről nagy érdeklődést váltott ki az edzők és a szakoktatók táborában. (A felhívás részletes szövege a Népsport április 14-i számában jelent meg.) Már az első napokban igen sok labdarúgó-, úszó-, torna-, ökölvívó-, birkózó- és atlétaedző jelentkezett közöttük Kalmár Jenő, Orczifalvi István, Baróti Lajos, Faczolay Károly, Tátrai Sándor, Vincze Jenő és mások. Ez azt jelenti, hogy edzőink felismerték az edzőképző iskola 71 agy jelentőségét, tisztában vannak azzal, hogy munkájukat a jövőben csak akkor végezhetik el eredményesen, ha szüntelenül fejlesztik tudásukat, szakmai képzettségüket. * Mint ismeretes a kétéves edzőképző iskolán az oktatás levelező oktatási formában történik az 1953—54-es évben a következő sportágakban: atlétika, torna, úszás, labdarúgás, ökölvívás és birkózás. A levelező oktatási forma lehetővé teszi, hogy az edzők a napi munkájukat maradéktalanul elvégezzék. Az iskoára felvételt nyerhet minden magyar állampolgár, aki az előkészítő tanfolyamot (ez 6 hónapig tart) eredményesen elvégezte és a felvételi követelményeknek megfelelt. A tanfolyamon való részvétel ingyenes, a tanulással kapcsolatos kiadásokat a hallgatók maguk fedezik. A kétéves edzőképző iskolára minden olyan magyar állampolgár jelentkezhet, aki valamelyik sportkör tagja; legalább segédoktatói minősítéssel rendelkezik és legalább 1 évig oktatói tevékenységet folytatott. A felvételi kérelmekhez szükséges űrlapot és személyi lapot Budapesten a BTSB személyzeti előadójánál (Bp. V. Bárczy Istvánutca 5.), vidéken az MTSB szervezési személyzeti előadójánál lehet átvenni. Innen továbbítják a kérelmeket az OTSB személyzeti főosztályához.