Népsport, 1953. április (9. évfolyam, 66-86. szám)

1953-04-27 / 84. szám

A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG MINISZTERTANÁCSA MELLETT MŰKÖDŐ Naptarország V—Bécsi Liga VOI. 2.0 ORSZÁGOS TESTNEVELÉSI ÉS SPORTBIZOTTSÁG LAPJA __ . ... .. . _ ■ ------------------■■■■■-■■ ■■ .........................Magyarország VI—Alsó-Ausztria 5.2 HÉTFŐ, 1953 ÁPRILIS 27 * ÁRA 1 FORINT * IX. ÉVFOLYAM, 84. SZÁM "F­ÉBSOKk gm­­m&! Az országos mezei futóbajnokság egyéni győztese! Garay, Rőder, Nagy P. Horváth M., Gajdács, Kuthy Fejlődésünk útjá­ t vontunk be a test­tömegmozgalmába, a ma­ Cassearetet avatunk b. a test­edzés tömegmozgalmába, a ma­gyar sportolók dicsőséget szereztek az olimpián a magyar névnek. Magyarország az ifjúság, a nők, min­den dolgozó ember számára a korlát­lan lehetőségek országa lett. A többi közt ezeket olvashatják a Magyar Függetlenségi Népfront válasz­tási felhívásában. A szavak egyszerű számokban tes­tesülnek meg, amelyekkel nem lehet vitába szállni. 1939-ben például az or­szág lakosságának nem egészen 0,5 százaléka sportolt. A nyilvántartott sportolók száma nem haladta meg a 43.000- et. Ezzel sze­mben már 1949-ben 180.000 rendszeresen sportolót tartottak nyilván, vagyis az orrszág lakosságának 2 százalékát. 1952 végén a rendsze­­resen sportolók száma elérte az 522.(X)n-et, ami azt jelentette, hogy Magyarország lakosságának 5,5 száza­léka élvezte a rendszeres sportolás örö­meit és hasznát, Magyarország a korlátlan lehetősé­gek országa lett az élet minden te­rületén, így a sport terén is. Népi de­mokratikus államunk törődik azzal, hogy a dolgozók minél nagyobb szám­ban ismerjék fel és használják is fel a sportolási, lehetőségeket mind a ma­guk, mind a közösség javára. Váro­siak és falusiak, férfiak és nők, fizi­kai dolgozók és értelmiségiek előtt egyaránt nyitva állnak a sportpályák kapui. Im­e, csak néhány adat. 1939- ben a falvakban mindössze 8000 fiatal sportolt, 1932-ben a falusi sportkörök különböző szakosztályaiban működő sportolók száma már meghaladta a 80.000- et, de ténylegesen ennél sok­kal többen sportoltak a falvakban az MHK testnevelési rendszer és a falusi szpártákiádok keretében. 1939-ben a nyilvántartott női sportolók száma alig tette ki az összes sportolók számának 1­9 százalékát, 1932-ben már 23 száza­lékról beszélhettünk. Hogyan biztosítja népünk állama a sportolás lehetőségét a dolgozók szé­les tömegei számára? A sportoláshoz többek között sportpályák, uszodák, öl­tözők, különböző felszerelések szüksé­gesek. 1939-ben Magyarországon mind­össze 318 sporttelepnek nevezhető sportlétesítmény volt, 1952-ben a sport­létesítmények száma elérte a 12.000-et. Hazánkban ma már jóformán alig akad olyan helység, amely ne rendelkeznék megfelelő sportteleppel. A sportlétesít­ményekre előirányzott beruházások le­hetővé tették és teszik, hogy épülő Népstadionunk mellett, amely a világ egyik legkorszerűbb, legszebb, leg­nagyobb befogadóképességű stadionja lesz, a stadionok és sporttelepek, sport­­csarnokok és más sportlétesítmények egész seregét bocsássuk a dolgozók ren­delkezésére. Békéscsabán, Szegeden, Pé­csett, Sztálinvárosban, Ózdon, Komlón, Nyíregyházán, Szekszárdon, Sajószent­­páteren és más városokban épül nagy­számú nézősereg befogadására alkal­mas, korszerűen berendezett sport­telep. A tatai sportlétesítmény a kor­szerűség minden vívmányával ellátott otthona a magyar sportnak, amely je­lentős­­ szerepet játszott diadalmas olimpiásaink felkészülésében és még je­lentősebb szerepet fog játszani ver­senyzőink felkészülésében a jövőben. Sportszergyártásunk fejlődése igyek­szik lépést tartani sportunk nagy­arányú fejlődésével. A­­felszabadulás előtt komoly sportszergyártásról alig lehetett beszélni. A nagyszerű fejlő­­dést ezen a téren az alább felsorolt néhány szám mutatja ékesen: 1949-ben a Sportszerkereskedelmi Vállalat el­adott 20.000 drb. melegítő ruhát, ezzel szemben 1952-ben eladott 60.000 dara­bot. Tornacipőből 1949-ben eladott 30.000 párt, 1952-ben pedig 150.000 párt. Gerelyből eladott 1949-ben 300-at, 1952-ben 4000-et. Dolgozóink életszínvonalának emel­kedését szemléltetően mutatja a sport­­események látogatottsága. Az első­vonalbeli labdarúgó-mérkőzéseket a 30-as évek végén évente összesen mint­egy 500.000 néző látogatta. 1952-ben az NB I-es mérkőzések össznézőszáma másfélmillió volt, de az NB II-s mér­kőzések nézőszáma is összesítésben kö­zel 2 millió volt. Ám nemcsak a labda­rúgó-események nézőszáma emelkedett, sőt , más sportágakban lényegesen jelentősebb volt az érdeklődés n növeke­­dése. Úszóversenyeink legtöbbjén szűk­nek bizonyult a Sportuszoda befogadó­képessége, méginkább áll ez a Sport­­csarnokra, ahol az ökölvívó-, birkózó-, asztalitenisz-, torna-, vívó- és más ver­senyeken a nézők ezrei rekedtek kint. Motorversenyeken nem volt ritka a 60-70—80 ezres nézőszám. Népi demokráciánk a fejlődés,­­ az érvényesülés egyenlő feltételeit biztos­í­ja a férfiak és nők részére a sport­ban is. Ez természetesen megmutatko­zik az eredményekben is. Atlétikában, úszásban a felszabadulás óta egyetlenegy kivételével valamennyi régebbi magyar csúcseredményt megdöntötték a magyar női sportolók. A helsinki olimpián a magyar úszónők sikerei ámulatba ejtet­ték az egész világot: négy olimpiai baj­nokságot szereztek, tornásznőink is két olimpiai bajnoksággal dicsekedhetnek, emellett számos igen értékes helyezést értek el női sportolóink Helsinkiben. A fejlő­dést ékesen mutatja az átlagok javulása is. Atlétikában például a 100 méteres női síkfutásban 1940-ben a leg­jobb 5 versenyző átlaga 13.28 m­p volt, már 1949-ben a legjobb 5 átlaga 12.54 mp, ami jobb, mint az 1940. évi orszá­gos csúcseredmény. Mezőgazdaságunk szocialista átszer­vezése során megteremtettük a le­hetőséget, hogy a falusi fiatalok minél nagyobb tömegei kapcsolódjanak be a rendszeres sportolásba. Az MHK test­­nevelési rendszer és a falusi szportá­­kiádok révén egyre több falusi fiatal ismerkedik meg a sportolás örömével és hasznával. Az ötéves terv során 400 új falusi sporttelep épül. Orszá­gunkban jelenleg mintegy 1000 köz­ségi sportkör működik 5234 szakosz­tállyal. Ma már közel 5000 külön­böző sportpálya és sportlétesítmény áll a falusi dolgozók rendelkezésére. A felszabadulás előtt iskolai spor­tunkban is megmutatkozott az ural­kodó osztályok népellenes politikája. Az elemi iskolákban nem lehetett be­szélni testnevelésről, a középiskolák legtöbbjében csak „megtűrt44 tantárgy volt a ..torna44. Az egyetemi testneve­lés terén még sivárabb volt a hely­zet. Népi demokráciánk az óvodától az egyetemig minden iskolatípus ta­nulói részére biztosítja a rendszeres testnevelés lehetőségét. Gondoskodik arról is, hogy képzett oktatók, edzők álljanak a sportolók rendelkezésére, akik helyes irányba indítják el őket a sport útján­ és biztosítani tudják fej­lődésüket a legmagasabb csúcsig. Test­­nevelési Főiskolánk többet fejlődött a felszabadulás óta eltelt 7 év alatt, mint a felszabadulás előtti 20 év alatt, de még így sem tudja kielégíteni az egyre növekvő szükségleteket. Az edzőkép­­zésben jelentős fordulatot jelent a két­éves edzőképző-iskola, amely biztosítja, hogy edzőink tudása mind szakmai, mind eszmei-politikai téren megfelel­jen az egyre jobban növekvő köve­telményeknek. A társadalmi edzők és­ oktatók nagy tömege szerzett képesítést az utóbbi évek során és még több ny°r a jövőben. Természetes, hogy a népi demo­kráciánk által nyújtott tervszerű tá­mogatás a minőségi eredményekben is megmutatkozott. Ol­imni­i­aink Helsin­kiben 16 olmniai bajnokságot, 10 má­sodik és 16 harmadik helyet szerez­tek. 1952-ben a magyar sportolók 5 vi­lágcsúcsot és 207 országos csúcsot dön­töttek meg. Labdarúgóink olimpiai bajnokságot nyertek, vízilabdázóink az olimpián visszaszerezték a világelsősé­get. Asztaliteniszezőink legutóbb Buka­restben 4 világbajnokságot­ szereztek, köztük a férfi egyéni világbajnoksá­got. Mindezeket a sikereket nemcsak sportolóink tehetsége, hanem elsősor­ban dolgozó népünk államának se­gítsége tette lehetővé, amely megadta sportolóink számára a lehető legjobb felkészülés lehetőségét. Sportolóink minden igyekezetükkel azon voltak, hogy meghálálják pártunk és kormány­zatunk szerető gondoskodását a sport iránt. Igyekeztek felhasználni azokat a gazdag tapasztalatokat, amelyeket a vi­­lághírű szovjet sportolóktól a sport leg­különbözőbb ágaiban szerezhettek. A szovjet tapasztalatokra támaszkodva vezettük be országunkban az MHK testnevelési rendszert, a szpartákiádo­­kat és a tömegsport más formáit, ame­lyek biztosítják a dolgozók részvéte­lét a rendszeres testnevelésben, s egyben biztos alapot adnak minőségi spor­tunk soha nem látott fejlődésének. Sportunk fejlesztése szerves része kultúrforradalmunknak. Fejlődése meg­mutatja életszínvonalunk emelkedését, népünk egészségvédelmének fejlődé­sét, biztosítja a sport lévén is olyan embertípus kialakulását, amely kész a szocializmus építésére, a béke megvédé­sére. Sportolóink, sportvezetőink kö­vessenek el mindent, hogy kellően meg tudják hálálni pártunk, kormányza­tunk szerető gondoskodását a sport iránt. Gondoljanak arra, amit a Ma­gyar Függetlenségi Népfront válasz­tási felhívása mond: „Kis nép va­gyunk, de nagy tettekkel tudunk hozzá­járulni és járulunk is hozzá saját ha­zánk hűséges szolgálata révén az em­beri haladás ügyéhez. Legyünk méltók ahhoz a hírnévhez, amelyet haladó múltúnk nagy cselekedeteivel, nyolc­­esztendős harcainkkal és munkánkkal, gazdasági és kulturális teljesítményeink­kel a nagyvilágban kivívtunk magunk­­nak.“ A jól védekező osztrák csapat elsősorban a nagyszerűen védő Zeman segítségével meg tudta akadályozni győzelmünket Ausztria—Magyarország 1:1 (1:1) A magyar csapat nem tudta gólokra váltani olykor nyomasztó fölényét — A magyar csapatból Bozsik, Puskás, Czibor és Buzánszky játéka emelkedett ki . A mezőny legjobbja az osztrák Zeman volt, rajta kívül Hanappi és Happel vált ki az osztrák együttesből Góllövő: Hinesser, Czibor Dózsa-stadion, 44.000 néző. Vezette: Evans (Anglia). Partjelző: Steiner (Ausztria) és Bokor (Magyarország). Ragyogó tavaszi napsütés kedvez a­­ válogatott mérkőzésnek. A nagy talál­kozó közönsége már a kora déli órák­ban megindul a Dózsa-stadion felé. Még messze van az ifjúságiak mérkőzésének kezdete, az állóhely azonban már zsúfo­lásig megtelt. Díszbe öltözött a Dózsa-pálya a ma­gyar-osztrák találkozóra. A nézőtér fö­lött köröskörül zászlókat lenget a tava­szi szél. Német és magyar nyelvű jel­mondat hirdeti, hogy „A nemzetközi sporttalálkozók is a béke ügyét szolgál­jákAz ifi-mérkőzés után honvéd, majd rendőr fúvószenekar szórakoztatja a kö­zönséget. A hangszórón keresztül több­ször is ismertetik a magyar testnevelési és sportmozgalom felszabadulás után elért nagyszerű eredményeit és fejlődé­sét. AZ OSZTRÁK VÁLOGATOTT vasárnap délelőtt kisebb sétát tett a vá­rosban, majd a szállodában Nausch szö­vetségi kapitány és Frühwirt edző meg­tartotta a játékosokkal a szokásos tak­tikai megbeszélést. Az osztrák csapat tagjai már az ifjúságiak mérkőzésének kezdetekor kinn voltak a pályán, s nagy figyelemmel nézték a játékot. Az öltözőben már csak kevés szó folyt a mérkőzésről. A MAGYAR CSAPAT vasárnap délelőtt könnyű edzést tartott a Margitszigeten. Délután az ifjúsági válogatottak mérkőzésének kezdetére ér­keztek ki válogatottjaink, s a pálya szé­lén elhelyez­ett padokon nagy figyelem­mel kísérték a „csikók44 játékát. A II. félidő kezdete előtt vonultak be az öl­tözőbe, majd a fedett lelátó mögött be­melegítő gyakorlatokat végeztek, öt óra előtt 5 perccel kiürt a pályára Evans, az angol játékvezető két part­j­el­­­zője kíséretében. Mindjárt utánuk a já­­tékoskijáróban feltűnik az osztrák és a magyar csapat. A magyarok bordó mez­ben, fehér nadrágban és piros-fehér-zöld lábszárvédőben. A magyar fiúk mezén népköztársaságunk címere látható. Az osztrák csapat Teher­ingben és fekete nadrágban fut ki a Pályára. Valamennyi játékosnak virágcsokor van a kezében. A játékosok felsorakoznak a lelátóval szemben. A rendőrzenekar előbb az osztrák, majd a magyar himnuszt játssza. A himnusz­ ok elhangzása után a játéko­sok a nézőtér felé futnak és a közönség közé szórják a virágokat. A kapuval osz­tás előtt Erinek és Puskás zászlót és virágcsokrot cserél. Ausztria: Zeman — Stotz, Hanpel — Hanappi, Koller, Reinek — Menasse, Wagner, Dienst, Hinesser, Gollnhuber. Magyarország: Grosics — Buzánszky, Börzsey, Lantos — Bozsik, Zakariás — Budr­i II. Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor. Lendületesen kezd a magyar csapat AZ I. FÉLIDŐ Az osztrák csapat kezd, d­e rövidesen a magyar együttes lendül támadásba. Pompás Kocsis—Puskás-támadás fut vé­gig a pályán, Kocsis nagyszerű lövését Zeman balra tolja. A támadásból szög­let lesz, Czibor azonban rosszul küldi be a labdát. A magyar csapat nagyszerű nercei következnek. Egymásután Kocsis, Puskás, majd ismét Puskás nagy lövé­sét védi Zeman. Kapkod az osztr­a vé­delem, állandóan a magyar csapat tá­mad, nem engedi lélekzethez jutni az osztrákokat. A 8. percben Puskás Budai T­-hoz vágja át a labdát. Budai TI le­fejeli Kocsis elé, az összekötő lövése Scanu mellett száll el. Az osztrák össze­kötők egészen hátrahúzódnak segíteni a védelemnek. Az osztrákok alig jutnak át a fél vo­nalon. A 15. percben Kocsis n­agyszerű labdá­val teszi ki Budai TT-t, de a szélső be­adása elakad a jobbösszekötő helyére behúzódott Czibor lábában. Az osztrákok előretörése Menasse 1-elén hiúsul m­t. Ismét a magyar csapat veszi át az­ irá­nyítást. Bozsik tör a kapu felé, 1­» mé­terről lő — mellé. A 15. percben Hideg­kúti nagy lövése alig kerüli el a jobb felső sarkot Váratlan osztrák gól A 16. percben váratlan gólt kap a ma­gyar csapat. Menasse Teöit. középre húzódik, majd a .1^«bbös«',ekötő helyén áló Finesc’''rnek adja a labdát, s mi­előtt bármelyik mag­yar védő közbe­léphetne, Hinesser 10 méterről lapo­san a jobb alsó sarokba rúgta a labdát. 1:0 az osztrák csapat javára. A gól után támadásban marad az osztrák csapat, a veszélyes Menasse tisztán tudja beadni a labdát, Hinesser azonban lesen áll. Sokat ígérő magyar támadás bontakozik ki, Kocsis azonban lövés helyett a jobbszélre teszi a lab­dát, a beadást Puskás lövi, Zeman azonban a helyén van. Ismét a magyar csapat támad. A 26. percben Puskás szabadrúgását Kocsis magasan fel­ugorva fejeli lefelé, Zeman azonban nagyszerű érzékkel üti ki a labdát. Támad a magyar csapat, az osztrájk védelem azonban jól tömörül. A 28. percben Stotz helyére Röckl áll be. Lelkesen rohamoznak a magyar csatá­rok. Egymásután, Czibor, Hidegkúti, majd Kocsis lövését üti ki a kitűnően helyezkedő osztrák kapus. A 37. percben Happel szögletre rúgja a labdát. Budai II jól küldi be. Kocsis szép lövése haj­szállal kerüli el a kaput. A 39. perc­ben Czibor tör kapu felé, átemeli Ze­­manen a labdát, de a befutó Hanappi kivágja a hálóba tartó labdát. Erősen támad a magyar csapat. Érik az egyenlítés. Néhány fergeteges magyar támadás fut végig a pályán, Kocsis—Buda! II adogatás után Czi­bor kapja a labdát a középcsatár he­lyén, Kocsishoz játszik. Az összekötő meredeken kiugratja Czibort, a bal­szélső a jobbösszekötő helyén néhány lépést tesz a labdával, majd az oszt­rák védőktől szorongatva is mintegy 10 méterről jobbal, laposan nagy erő­vel a balkapufa töve mellett a hálóba vágja. 1:1. A magyar csapat támadásaival ér vé­get a félidő. Szünetben csendben vonulnak be az osztrák játé­kosok az öltözőbe. Fáradtnak látszanak, főleg a védők. Zeman a kapott gól miatt bosszankodik. Mentegetődzik, hogy nem számított lövésre. Az összeállításban nincs változás. A magyar csapat öltözőjébe a játéko­sokon kívül csak a vezetőket engedik be. Nem látszik fáradtság a játékosokon. Sebes Gusztáv, az OTSB elnökhelyettese figyelmezteti őket, hogy ne beszélgesse­nek, hanem pihenjenek. Néhány játékos könnyű gyúrást kap. Bele­tógat az öltö­zőbe Hegyi Gyula, az OTSB elnöke is. Támadunk, de nagyszerűen­ vád az osztrák kapus A II. FÉLIDŐ első perceiben a magyar csapat gyors, szép, gördülékeny támadásokat vezet. Bozsik nagyszerűen tör előre, ki­ugratja Kocsist, a jobbösszekötő éles szögből kapura lő, a bal léc mellé tartó labdára azonban Zeman párducként ve­tődik és szögletre üti. Nem sokkal ké­sőbb Czibor jobboldalon vezet támadást, de kapu mellé gurít. A 7. percben az osztrákok baloldali támadást vezet­nek, Dienst jól időzített átadása nagy­szerű helyzetben találja Gollnhubert, Grosics kifut, a szélső elgurít mellette, a labda a bal kapufa mellett megy ki. Aztán ismét a mieink támadnak. Ko­csis-Puskás adogatás után Hidegkúti félmagas lövését üti ki ismét vetődés­sel Zemera, majd a 9. percben egy tö­mörülésnél szerzi meg láb elé vetődés­sel a labdát az osztrák kapus. Köz­ben Evans játékvezető megcsúszik, el­esik,­­ a kapu­vonal mögött ülő közön­ség közé eták. Megsérül, a egy percig ápolják. Izgalmas a játék A magyar csapat enyhe fölényben játszik. Az osztrák védelem nagy mun­kában van, az osztrák csatárok inkább csak gyors, hosszú labdákra­­ épített, fr­­a­­­fcain fcésszer­ű t­ám­adásokká­­l kíssé­rl­eted­nek. Az egyik ilyen támadás a 18. perc­ben bontakozik ki,­­ Gollnhuber beadásá­ról Hinesser lemarad, de Dienst jákor érkezik, lövése azonban elkerüli a magyar kaput. Egy perccel később Lantos rövi­den ad haza s Dienst elől Grosics csak az utolsó pillanatban tudja felszedni a labdát. A 19. percben Bozsik jobb alsó sarokra tartó lövé­sét Zeman kiüti, a befutó Kocsis a labdát a balsarok felé fejeli, Zeman azonban villámgyorsan felugrik, és kiüti a fejest. Ragyogó védésével újabb biztos góltól mentette meg az­ osztrákok hálóját. A 23. percben ez osztrák csapat cserél: Menasse helyett Kominek áll be. Változatos játék alakul ki. A 28. perc­ben a magyar csapat is cserél: Hideg­kúti helyett Palotás áll be. Szép ado­gatás során . Kocsis Puskáshoz adja a labdát. Puskás hét méterről a jobb­­sarokba lövi a labdát, a játékvezető azonban Puskás lesállása miatt nem adja meg a gólt. _ A magyar játékosok nagy akarással küzdenek, rendkívül lelkesen játszanak, de ugyanez mondható az osztrákokról is. A 36. percben Budai II beadása után Kocsis szépen kapura fejel, Ze­man azonban ismét a helyén van. Ra­gyogóan véd az osztrák kapus, szinte nem lehet neki gólt lőni. Hatalmas küz­delem folyik a pályán. A magyar csapat minden erejét össze­szedve támad. Az osztrákok láthatóan már csak az eredmény tartására, törekednek­ A csa­tárok mélyen hátrahúz­ódnak, csak Dienst és Gollnhuber marad elől. Hajrázunk, de sikertelenül A 37. percben Kocsis fejesét Happel a kapu közvetlen közeléből fejeli vissza. A 43. percben Koller felvágja Bozsikot, a 25 méteres szabadrúgást a jobbfedezet keresztbe a kapu elé íveli, Harappi az osztrák jobbfedezet fölé fejeli a labdát. Szögletrúgás után csak röviden tud fel­szabadítani az osztrák védelem, állan­dóan ott pattog a labd­a az osztrákok tizenhatosa körül. Puskás előre ívelését Zeman magasan felugorva lehúzza, majd fél perccel később Kocsis elől ment biz­tos kifutással az­ osztrák kapus. Közé­pen folyik a játék, amikor Evans a mér­kőzés végét jelzi. A két csapatot telje­sen megtapsolja a közönség. Szögletarány 11:1 (5:1) Magyarország javain. A magyar csatársor és ennek a mérkőzésnek e A magyar csapat nagy lelkesedéssel és hatalmas lendülettel kezdett. Az első negyed órában szinte a kapujához sze­gezte ellenfelét és valóságos tűzijátékot rendezett — csak éppen a gól nem akart megszületni. Zeman már akkor megmu­tatta oroszlánkörmeit, sok védhetetlen­­nek látszó labdát tett ártalmatlanná. Az osztrák csapatnak láthatóan az volt a taktikája, hogy a védekezésre helyezi­­a fősúlyt: négy, öt, sőt még több hátvéddel próbálja megakadá­lyozni a magyar csatársor eredmé­nyességét, s ha lehetséges, gyors előretörésekkel igyekszik eredményt elérni. A magyar­­csapat hatalmas­­ fölénye után villámgyors arontámadásból érték el a vezető gólt az osztrákok és csatá­raink csa­k nehezen, sorozatos támadá­sok után a félidő végé­n tudtak egyen­líteni. «» Szünet után is a­­ leggyakrabban egyoldalú volt a játék, főleg azért, mert az osztrákok láthatóan az eredmény megtartására összpontosí­tották erejüket. A közönség körében szinte egymásután szisszentek fel, amikor­­ Zeman a leg­­reményteleneb­bne­k látszó lövéseket m­ r, Zeman párharca volt a legfőbb jellegfelessége­ t csodálatos ütemérzékkel és ruganyosság­gal tette ártas­ínat­­a írná. Ritkán fordul elő, hogy egy váloga­tott mérkőzés eredményének kialaku­lásában ekkora szerepe legyen egyet­len embernek, most azonban éppen ez történt. Kétségtelen, hogy a magyar csapat jelenleg nincs a legjobb formájában, korántsem olyan egységes, mint amilyennek az elmúlt esztendőben meg­szoktuk, a megfelelő számú helyzeteket azonban így is kidolgozta, tehát át tudta törni a nagyétszámú, erősen tö­mörült osztrák védelmet, megfelelő erejű lövések is születtek — mindez azonban nem­ volt­­ elegendő Zeman ka­pujának meghódításához. , Van igazság abban a megállap­­ásban, hogy csak valamivel is gyengébb oszt­rák kapussal négy-öt gólt­ is elérhetett volna a magyar csapat. Viszont arra is számítani kell, hogy az ellenfél kapusa kimagasló formában véd. Helytelen len­ne ugyanis csak ezt látni ebben a mér­kőzésben és nem észrevenni azokat a hiányosságokat, amelyek a magyar csa­pat játékában megmutatkoztak, s ame­lyeknek komoly figyelmeztetéssel kell szolgálniuk a jövőre nézve. (Folytatás a 2. oldalon.) A

Next