Népsport, 1953. december (9. évfolyam, 240-261. szám)

1953-12-20 / 253. szám

„A fiatalok kerültek előtérbe a finn tornasportban" Beszélgetés a finn tornászok vezetőivel A kitérő zene szemére hajladoznak jobbra-balra az izmos, hajlékony testek. A finn tornásznők tartják edzésüket a Sportcsarnokban. Sorra követik egymást a legváltozatosabb gyakorlatok: ritmi­kus szabadgyaktulat, labdagyakorlat, pálcikagyakorlat ,és a többi érdekes műsorszára. Nőies lágyság, férfias erő, hajlékonyság, kitűnő ritmusérzék jel­lemzi a finn tornásznőket. Egyöntetűen hajtják végre a gyakorlatokat, mintha már hónapok óta közösen gyakorolták volna. Pedig nem így történt. —­ A csapat tapjai különböző városok­ból valók — monja Anni Flinck, a finn tornásznők vezetője. — Mindössze el­indulásunk előtt öt nappal gyűltek össze valamennyien Helsinkiben és csak ekkor kezdték meg a közös munkát. Év­­zben megérkeznek az edzésb­e a finn férfitornászok is. Alig szálltak le a vo­natról, máris edzeni jöttek,­­ így akarjuk eltüntetni az utazás okozta fáradtságot - mondja mosolyog­va Suoniemi. Kiadós bemelegítés után Viktor Kompa edző vezetésével talajon, lovon, korlá­ton és nyújtón dolgoznak a finn torná­szok. Könnyedség, lendületesség jellem­zi munkájukat. Feltűnik, hogy a finn együttes tagjai csaknem mind a fiatalabb korosztály tagjai. Jarmari Lehtinen, a finn kül­döttség vezetője ezt így magyarázza: — A fiatalok kerültek előtérbe a finn tornasportban. Most fordulóponthoz ér­kezett a finn tornasport: az öregebb ver­senyzők átadják helyüket a feltörő fiata­loknak. Bátran állíthatom: nem okoz visszaesést a finn tornasportban ez a váltás. A fiatalok tehetségesek, jól tud­ják helyettesíteni a már kiöregedett ver­senyzőket . Nincs hiány nálunk tornászokban. Finnországban a versenytornászok szá­ma meghaladja a félmilliót — veszi át a szót Viktor Kompa, a férfi tornászok edzője. — Körülbelül öt­ven olyan tor­nászunk van, aki nemsokára már a vá­logatásnál is szóba jöhet. A magyar szakvezetők megkérdezik: kik vannak most a legjobb formában a finn tornászok közül. Lehtinen rögtön válaszol­­— Elsősorban Suoniemi. A finn orszá­gos mesterfokú bajnokságon nagyszerű teljesítményt nyújtott. Maga mögé uta­sította Laitinent és Tannert is, pedig ők már sok-sok nagy nemzetközi verse­nyen bebizonyították kivételes képessé­geiket. Suoniemi mindössze huszonhárom éves. Hét éve tornázik és két éve küz­dötte fel magát az élvonalba. Rajta kí­vül Lehtinen szerint Lempinen, Olkko­­nen és Jalava van a legjobb formában. Egy érdekes kérdés: a Budapestre ér­kezett TUL-tornászok közül kik azok, akik jelenleg biztosan bekerülnének a finn országos válogatottba. Erre Adolf Maki, a csapattal érkezett pontozóbíró és szakvezető adja meg a választ: — Általában mindig a TUL-ra épül az országos válogatott. Jelen pillanat­ban Suoniemi, Jalava, Lempinen, Olkko­­nen és Nummineen feltétlenül helyet kapna a válogatottban. A finn tornászok az ország több helységéből valók. Jalava és Lempinen Torkuban. Karma, O­kkanen és Num­­minen frelsinkiben. Nieminen és Sno­­niemi Tamperében. Söderman pedig Po­riban­ lakik. Lehtinen a magyar válogatott össze­állítása felől érdeklődik. — Pataki és Sántha indul-e a, verse­nyen! _ kérdezi. — Mindkettőt igen jól ismerem, nagyon jó tornászok. Megtudja, hogy Sántha dr. már abba bno-On a versenyzést és most minden tudását a fiatalok oktatására fordítja. Lehtinen Keményt és Klincset is jól ismeri. De mint régi jó ismerősökről beszél a magyar tornászokról Karma, Lempinen és Jalava is. A finnek vezetője megjegyzi: a fin azt hiszem, hogy az egyéni ösz­­szetett versenyt Pataki Ferenc nyeri meg. Csak akkor változtatja meg a vélemé­nyét, amikor megtudja, hogy Pataki Svájcban m­jsérül­ést szenvedett és így ezen a versenyen még aligha tudja majd teljes tudását nyújtani. A finnek a vera­ny kimenetelét ille­tően szerények. Egyéniben csak egy finnt, Smmiemit várják az első négy közé. Aztán a magyar labdarúgók londoni diadalára fordítják a szót. — Csodálatos az, amit a magyar lab­darúgók Sinndonban véghezvittek — mondja Lehtinen. — Már Helsinkiben az olimpián megismertük a magyar lab­darúgók nagy tudását. A magyaroknak szurkoltunk és igen nagy volt az öröm Finnországban, hogy a magyar tizenegy fölényes győzelmet aratott. Azt hiszem, megnyerik a világbajnokságot is. A finn vezetők elmondták még, hogy nagyon kíváncsiak a Népstadionra és okvetlenül megtekintik ezt a gyönyörű sportlétesítményünket. Lehtinen még egyszer visszatér a ver­senyre:­­­ a közönség élvezetes, jó versenyt láthat majd. G. L. a legjobb finn tornászokat mutatja be. Suoniemi nagy fölénnyel nyerte a finn országos egyéni bajnokságot. Gyakorlatai komoly anyagerősségűek, s könnyedén, lendületesen hajtja végre azokat. A legjobb szere a nyújtó, de a többi szeren is kitűnően megállja a helyét. A férficsapat másik tagja, Lempinen ugyancsak kitűnő tornász. Sokszoros válogatott. Általában korláton és talajon érte el eddig a legjobb eredményeket. He­vi Puukko, a női együttes legjobbja. A finn női együttes gyakorlatainak nagy részét ő tervezte, állította össze és tanítota be. „Pyrrhusi győzelem “ Svéd lapvélemény az öttusa-világbajnok­ságról, s a magyar sport nagyságairól A stockholmi ..Idrottsblade V*, a leg­nagyobb svéd sportlap az Öttusa-világ­bajnokság befejezése u­tán megjelent szá­mában a tudósításnak a következő fő­­címet adja: „Pyrrhusi győzelem a chilei Öttusa-versenyen(Az egykori történet­írók szerint Pyrrhos, epirusi király, ami­kor másodszor győzte le a rómaiakat, a nagy veszteséggel járt csata után így kiáltott fel: ..Még egy ilyen győzelem el­őt vesztünk.4*) ■X tudósítás bevezetésében az „Id­rottsbladet*” megállapítja, hogy ,,a svéd győzelem csak annak köszönhető, hogy a magyar csapat egyik tagját az első szám­ban, a lovaglásban diszkvalifikálták Másképpen a csapatbajnokságot is hatal­mas fölénnyel — 11­1 ponttal, 14*2 pont­tal szemben — a magyarok nyerték vo­la meg, miután az egyéni bajnokságban megszerezték az arany- és az ezüstérmet a fölényesen biztos Benedek és Szondy révén.44 A lap szerint a svédek azt remélték hogy ,,jobb randon“ szerzik meg a c­sa­patviágba­jnokságot, mint ahogyan az történt. A negyedik szám, az úszás után az­t hitték, hogy mindhárom versenyző­jük az első 7—8 helyezett között fog vé­­zezni. A sík futanálya azonban egyálta­lában nem feküdt a svéd versenyzőknek és még ebben a számban elég gyenge dél ameri­kaia­k is megelőzték őket. A to­vábbiakholy az ,,Sil­ottsk'adet" megálls pitin, hogy a közeljövőben Magyarország öttusa hegemóniáját nem lehet megingat­ni, de fel kell figyelni elsősorban­­az I­SA versenyzőire és a délamerikaiakra is. Közli a­lap Er­nellnek, az egyik svéd öttusa- vezetőnek a nyila­tkoz­tot is. Sp­rinte nagyon nehéz lesz ebben a sport­ágban ismét előretörni, mert a svéd után­pótlás igen gyenge. A magyar öttusázók sikereivel és evvel kapcsolatban a magyar sport erejével fog­lalkozik ugyanebben a számban vezércik­kében Torsten Tegnér, a lap főszerkesztője is. Bevezetőben leszögezi, hogy ha Tas­­m­idy — szószerint — „nem törte volna meg a lovaglást", akkor a magyarok fölé­nyesen győztek volna a csapatversenyben is .Tegner szerint a svéd világbajnokság teljesen szabályos volt ugyan, de senki sem vitathatja Magyarország fölényét. A továbbiak során cikke több bekezdé­sében is a legnagyobb elismeréssel ír a magyar sportról. „Kolosszális sportnem­­zet a magyar" — írja, majd később a kö­vetkezőket állapítja meg: „övék a világ­­elsőség (valószínőleg) a labdarúgásban, továbbá a vízilabdában, évtizedek óta nem­zeti sportágakban a kardvívásban és most­­már az öttusában is. Európában elsők úszásban és valószínűleg a pisztolylövés­ben. Európa legjobbjai közön (4—5 he­lyen) vannak birkózásban, ökölvívásban, tornában, kézilabdában, atlétikában és ta­lán csak egy gondolattal gyengébbek te­niszben". Befejezésül ismét leszögezi Tegvér, hogy a magyar nagy sportnemzet, tavaly a hel­sinki olimpián az összpontozásban a har­madik helyen végzett, Svédországot meg­előzve. Filmszínházaink karácsony-ünnepi meglepetése: Új színes, magyar játékfilm, a KISKRAJCÁR írta: Palotai Bol­'s, Sándor András és Thurzó Gábor. Rendező: KERETI MÁRTON kétszeres Kossuth-díjas, érdemes művész Operatőr: R­és György. Kossuth díjas. Zene: Vincze Imre és Bródt Tamás. Főszereplők: MÉSZÁROS AGI, Kos­­suth-díjas, kiváló művész. Besse­nyei Ferenc és Simon Zsuzsa Kos­­suth-díjas. Ajtay Andor és Tompa Sándor érdemes művész. Pápay Erzsi, Szirtes Ádám, Soós Imre, Bárdi György Fónay Márta, Jállay Ferenc, Kiss Manyi, Makláry Já­nos, Peti Sándor, Pongrácz Imre, Rozsos István Sennyei Vera, Ta­­po­czay Gyula és még sokan mások. Kísérőmű­sora a „PÉNTEK 13“ című kacagtató filmvígjáték. Szereplők: LATABAH KÁLMÁN. Kossuth dí­jas,­ kiváló művész. Gobbi Hilda. Kossuth-díjas, érdemes mű­vész. Kiss Manyi, Peéri Piri és Pongrácz Imre. Jegyek a SZIKRA SZABADSÁG, URÁNIA, újpesti ALKOTMÁNY és rákospalotai JÓZSEF ATTILA film­színházban elővételben kaphatók. Míbősítő úszóversenyt rendezett csütörtökön a BTSE a Sport uszodában. 100 m­ gyors: 1. Klein (Bp. Honvéd) 1:01. 2. Almási (Bp. Lokomotív) 1:01.6. 5. Somlyai (Bp. Honvéd) 1:02.K ICO m mell: 1. Vájtál (Szegedi Petőfi) 1:18.7. 2. Kovács (Bp. Kinizsi) 1:18.9. .3. Kossuth (Bp. Haladás) 1:19.1. 4. Kuetz (Bp. MTSK) 1:19.S. 4. Bérces (Bp. Haladás) 1:22. .. Pántér­ (Székes­fehér­vári Építők) 1:22.2. 199 m pillangó: 1. Reök (Szegedi Pe­tőfi) 1:12.1. 100 m­ női hátúszás: 1. Pajor (Bp. Kinizsi) 1:19.100 m női pilla­ngós Úszás: Kárpáti (Bp. Kin'­si) 1:28. 2. Gebhart (Bp. Vörös Meteor) 1:02.2. 100 m női. mail úszás: 1 Simó (Bp. Vörös Meteor) 1:011.6. c­ flo­ni pilla­ngóúszás: 1. Villányi (Bp. Ha­ladási 2:32.2. A 6:3 NYOMÁBAN Hogyan játszott az angol csapat? Több olvasónk levélben azt kérte hogy foglalkozzunk részletesen az angol labdarúgó-válogatott játékával is. Ennek a kívánságnak teszünk ele­get az alábbiakban. Ha leszámítjuk a hisztérikus angol sajtóhangokból a túlságosan színes jel­zőket, a legtöbb véleményből az a meg­győződés domborodik ki, hogy az angol csapat jól játszott a magyarok ellen. Nyilvánvalóan túlzás és ellenőrizhetetlen az a megállapítás, hogy az angol csapat november 25-én a magyaron kívül min­den más válogatott csapatot megvert vol­na, valós alapja van ellenben ."­nnak a vé­leménynek, hogy az angol csapat „az év­század mérkőzésén 44 idei játékai közül a legjobbat nyújtotta. Az angol újságírók látták az angol válogatott csapat­a vala­mennyi idei mérkőzését, megvolt az alap­juk az összehasonlításhoz. Nem egy új­ság megdicsérte a teljes szívvel, lelke­sen küzdő angol csapatot, amely megtett mindent, amit csak tudott, csak ez a minden nem volt elegendő a magyar csapattal szemben. Kétségtelen, hogy a magyar csapat nem valami gyenge ellenfelet vert meg, a a magyar játékosok a mérkőzésre vissza­emlékezve, elismeréssel emlékeztek meg ellenfelükről. 11 a a mcéffgar csapat nem múlta volna felül minden eddigi játékát, nem sikerülhetett volna a nagy győze­lem. A magyar játékosok önmagukat múlták felül, az angol csapat pedig a megszokott átlag játékait nyújtotta. Ez az átlagjáték, amely 90 éven keresztül ele­gendő volt a hazai veretlenséghez, most elégtelennek bizonyult. Olvasóink kíván­ságának megfelelően vegyük egy kicsit közelebbről szemügyre az angol csapat já­tékát. Nem az „összeszokottság" hiányzott Az angol labdarúgás általános jellem­zése során rendszerint el szokták mon­dani, í­­gy az angol profik jól képzett, gyors, erőteljes játékmodorú labdarúgók, akik­ lehetőleg kevés húzással, gyorsan kezeli­k meg az ellenfél kapuját, habozás nélkül lőnek és soha nem adják fel a küz­­delmet. A jelenlegi angol válogatott csa­pat is megfelel ennek az általános, elkép­zelésnek. Játékosain látszik, hogy labda­kezelésük kidolgozott, jól veszik birto­kukba a labdát, szépen, tisztán rúgnak, jól fejelnek, jól szerelnek. Gyorsak és jól bírják az iramot. Akadnak köztük kitűnő cselezők is. A legtöbb angol újságíró, szakvezető és egyszerű olvasó azt rótta fel az angol vá­logatott csapat legfőbb hibájául, hogy nem eléggé összeszokott az egyesületi ér­dekek megakadályozzák az angol váloga­tott csapat megfelelő előkészítését, össze­­szoktatását. Ez a vélemény Angliában sem volt egyöntetű. Köztudomású, hogy az angol csapatok játékmodora eléggé egy­forma. Nem­ jár túlságosan nagy ne­hézséggel egy-egy játékosnak valamelyik új csapatba való beilleszkedése. Amellett ez 1,7. angol válogatott nem holmi alkalmi csoportosulás, amely Magyarország ellen játszott együtt. Mindössze egy újonca volt,, h­obb, a balszélső. A balszélső azon­ban — különösen az angolok játékában — nem kulcsember, aki döntően befolyásolná a csapat szerkezetét. Olyan kitűnő szak­ember, mint Bernard Joy, az Arsenal volt válogatott középhátvédje, aki jelen­leg a „Star“ című délutáni lap­nak a sport rovatvezetője, vitába szállt azokkal,­­ akik az összeszokottságot hiányolták az angol válogatottban. Joy kifejtette, hogy az angol hátvéd sor és fedezetpár ugyanebben az összeállításban játszott Argentínában, Chilében, Uruguay­­ban és a legtöbb hazai mérkőzésén is Helytelen úton jár tehát az, aki minden­áron az összeszokottság feltételezett hiányában keresi az angol csapat veresé­gét. Hozzátehetjük még ehhez, hogy négy játékos szerepelt a Blackpoolból, ami megint csak emelte a csapat egységét. Említsük meg végül azt, hogy az angol csapat csupa 30 év körüli játékosból áll, nem is beszélve a 38 éves Matthewsról. Nem valószínű, hogy ez a sok nemzetközi csatában megedzett társaság a Káint pá­lyáján el­fogad­ott lett volna. Közelebb járt az igazsághoz az a lap, amely azzal mentegette az angol csapatot, hogy a ma­gyar csapat nem engedte kifejlődni ellene­felét, nem adta át a kezdeményezést. A magy­ar csapat jobb volt a jó angol csá­vásnál " * Újszerű feladat... Az angol csapat védelmére az volt a jellemző, hogy nem tudott hozzáidonulni, nem tudott megbirkózni a felmerült új­szerű feladattal. Merrick kitűnő kapus, megvédte csapatát egy még nagyobb ará­nyú vereségtől. Érdekes, hogy a három hátvéd közül egyik sem úgynevezett '‘vötöl duzzadó, hatalmas termetű védőjá­­tékos. Trimsey is, Johnston is úgynevezett ..ok''játékos44. Ramsey játékának főelőnye ló helyezi­ed­ése s ugyanez mondható el Johnstonról is. Jellemző, hogy a válogatók mennyire­­törődtek hogy nagy­tudású, építő játékosokból álljon a vérde- sem is, hogy olyan embert állítottak a hátvédsor közepére, aki pisnsorban inkább támadót''de­zet, mint középhátvéd. Eckers­ley képviselte a gyorsaság­t ebben a sor­ban Előttük két kiváló fedezet játszott, akik közü­l az egyik. Wright, tavaly ..az év játékosa 44 volt, THekinsont rendig úgy jellemezitek, hogy alig marad el Wright­től. Bizonyára felkészültek egy sereg tak­tikai helyzetre, csak éppen arra nem készülhettek fel, ahogyan a magyar csatársor játszott. Az öt magyar csa­tár teljesen szétzilálta ezt az ötöst. Főként az jelentett megoldhatatlan fel­adatot az angol védők számára hogy a magyar csatárok legtöbb esetben hátul­ról indítottak, s amikor az angol védők szembekerültek a magyar csatá­rokkal, azok már a labda teljes birtokában vol­tak. Még nagyobb nehézséget, jel­entett, hogy a magyar csatárok a legmeglepőbb helyeken futottak előre, s futva kapták meg a labdát. Ez csak fokozta az angol védők zavarát és kapkodását. A magyar csapat gyors, lapos passzjátéka akkor is zavarba hozta volna a vé­dőket ha csatá­raink megmaradtak volna agyjából a he­lyükön. A meglepő helycserék azonban olyan fokozást jelen­tettek, amely már túl­ment az­ angol védők erején. Veszélyes csatársor Volt olyan angol vélemény is a mérkő­zés után, hogy az angol csatársor tulaj­donképpen megtette a kötelességét: három gólt lőtt a világ legjobb csapatának. (A harmadik gólt is a csatársor javára írta, mivel eszerint­ a 11-est megelőző helyzet angol góllal kecsegtetett.) Ebben a meg­állapításában van igazság. Az angol csa­tárok nem egyszer közelítették meg ve­szélyesen a magyar kaput, a gólokon kí­vül is teremtettek néhány veszélyes hely­zetet. Annak ellenére, hogy ez az angol csatársor elgondolásban nem közelítette meg a magyar támadójátékot, mégsem mondhatjuk azt, hogy az angol csatársor játéka merev, sablonos volt. Figyelemreméltó volt például az a körülmény, hogy az angol csatársor közepén is tulajdonképpen egy össze­­kötőcsatár játszott. Mortenson a Blackpoolban rendszeresen jobbösszekötőt játszik, s Matthews-szal együtt alkotja a Blackpool híres jobb­­szárnyát. Rendszerint a válogatottban is jobbösszekötőt szokott játszani. Mi az oka annak, hogy az angol válogatottban nem egy úttörő. Drake-szorű középcsatár ját­szott? Charles Buckan, az egyik legis­mertebb angol szakember így magyarázta m­eg ennek okát: — Nincs most az angol labdarúgásnak olyan jellegű középcsatára, mint Drake vagy La­­aton volt. Mortensen középcsa­tár­ba­ állítása kényszer megoldás, de­­ én jónak tartom. Mortensen nemcsak kitű­nően bánik a labdával, hanem gyors és karóratörő is. Ez a vélemény annál is inkább érdeke­sebb, mert hasonlít arra a magyar hely­zetre, amelyből a ,,hátravott középcsatári" megoldás származott. Erre különben még viss­za­térünk. Érdekes volt az angol csatársor játéka abból a szempontból is, hogy a két össze­kötőt különböző feladatokra használták fel, képességeik szerint. A kis Taylor úgyszólván végig szinte fedezetet játszott, ritkán követte a támadást, sokat segített a­ védelemben. Mélyen hátrahúzott összekötőként szerepelt. Ezzel szemben Beívelt nemcsak az előkészítésben, hanem a támadások befejezéseiben i­s részt vett, gólt is lőtt, s a 11-es előtt, is ő volt gól­helyzetben. A két összekötő közül ő volt a tám­a­dó szellemű. Hasonlít ez a megoldás a a 7. Arsenan egykori ,,aranycs­­patának 44 el­gondolására, ahol az előkészítő összekötő, Alex James, a balösszekötő ritkán haladt túl a középkörön, s évente egy két gólnál sohasem lőtt többet. A másik összekötő, David Jack elleni­en sokat húzott kapura , egyike volt csapata vezető góllövőinek. E két összekötő között azonban „ágyú" volt, végrehajtó — Lambert, majd később líráké — akit elősorb­an nagy testi erő, gyorsaság és óriási lövőképesség jellem­zett Mortensen nem ilyen típusú közép­csatár. Sok-sok vita hangzott el már a mérkő­zés után közvetlenül is Matthetis játéká­ról. Ugyanakkor, amikor mindenki elis­merte és elismeri, hogy az ősz „Maestro44 ■gyike a világ valaha született legkiválóbb labdarúgóinak, játéka nem mindig hasz­nos a csapat szempontjából. Boszorkányos e­seleit jól meg lehet figyelni a mérkőzés­ről készült filmen is. Nagy tudására, ki­vételes egyensúly-érzékére, s amellett gyorsaságára jellemző, hogy álló helyzet­ből is el tudott húzni. De közben értékes 1­iásodperceket vesztett, s ha jól is fejezte be támadásait (mint ahogyan a legtöbb­­ször jól fedezte be), lelassította a csatár­kor támadását, a csatárok megtorpantak, s időközben megszánorodott, a magyar vé­lelem. Amellett Matthei­s nem játszik nagy területen, ritkán vesz részt helycse­rékben, sőt ritkán cselez befelé. Rendsze­rint a partvonal mentén fekvő sávot hasz­nálja ki. Nagy képességere jellemző, hogy még így is milyen nehéz ellene játs­ozan­i s ezen az aránylag kis területen is meg tudja oldani a feladatát. Robb sze­rényebb képességű játékos, a kapura a azonban veszélyesebb. Ennnek a sornak a képességeire, a veszé­lyesegére valóban jellemző, hogy a nagyszerűen játszó magyar csapat él­en két akció­gólt 44 ért el, a­ki kényszer­ítélt így 11-et. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a támadójátéknak egy kevésbbé fellelt fo­kán állnak, mint a magyar labdarúgás. Naiv kísérlet volt a wembley-i sm­rkőzés után az egyik angol csapat részéről az a húzás, hogy „hátravonta 44 a közé­pcsen­­tárát és rendkívül csodálkozott, amikor nem záporoztak a gólok ..Tnogyaj* módra Ennek a csapatnak a szakvezetői nyilv.in m*m­ondják, hogy nálunk is milyen ne­hezen ment a­ jelenlegi belső hármas kiala­kítása, s hogy az a Hidegkúti, aki eb­ben a szerepkörben ma talán a legjobb a világon, az olimpiai játékok alatt még főként szükség-szélsőt játszott a magyar c­sar­at­­an. A­ sikert nem adják olcsón, s főként nem máról-holnapra születik meg. Az angolok egy hosszú erjedési folyamatnak, kísérletezési sorozatnak már a kialakult eredményeit látták. Igen tanudaá­gos volt a magyar eset ársor wembley-i játéka, de nem­ kevesbbé ta­nulságos az az út, amely idáig vezetett. Rendkívül érdekes lesz jövő májusban B­udapesten tapasztalni, hogy az angol válogatott csapat mit tanult h­mgy­int hasznol fel „az évszázad mérkőzésén a látottakból. Röviden: az angol csapat jól játszott november 25-én, de a magyar csapat job­ban játszott. Nagy ellenfele volt az angol c­sapat a magyar csapatnak, de az angol csávát nők a magyar csapat — még na­gyobb volt Felek I­bászi* A veszélyes angol támadások egyikének befejezése . . . A magyar csapat tartotta kezében a kezdeményezést „az évszázad mérkőzése 44 alatt, de amikor az angolok szóhoz jutottak, a gólokon kívül is veszélyes helyzeteket tudtak terem.Ám Matthews beadását a befutó Robb élesen fejelte a balsarok felé. Grosics azonban villámgyors vetődéssel, a levegőben úszva nyomta ki szögletre a labdát. Túlságosan nagy szemrehányást nem is lehetett volna tenni Grosicsnak, ha ebből a fejesből gól lett volna. Klaus Suomela finn tanár (Moszkva, december 19.) A Moszkvában tartózkodó finn testnevelési küldöttség ismerkedik a szovjet iskolákon és fő­iskolákon folyó testnevelési munka szer­v­ez­ésével. Klaus Suomela tanár, a finn küldöttség vezetője, a ..TASzSz44 munkatársával foly­tatott beszélgetés során a következőket mondta: — Annak, ellenére, hogy nemrégen tar­tózkodunk a Szovjetunió fővárosában, kül­döttségünk máris alaposan megismerke­dett a moszkvai Testnevelési Főiskolán és több más moszkvai isko­lában folyó test­nevelési foglalkozások szervezésével. A küldöttség tagjai sok újat, érdekeset és számukra tanulságosat láttak. — Sajnos, a tapasztalatokból nem min­dent tudunk átvenni. Finnországban ugyanis aránylag sem fordítanak olyan a szovjet testnevelésről nagy összeget az ifjúság testnevelésére, mint amennyit, a Szovjetunióban. Amíg szovjet diákok ingyen kapják a sportfel­szerelést, addig a finn diákoknak fizet­­niök kell azok használatáért. — Finnországban figyelemmel kísérjük a szovjet sport sikereit — foly­tatta Klaus Suomela. — Én például „A világ sportjá­nak története 44 című könyvemben, amely nemrégiben jelent meg, nagy helyet szen­teltem a szovjet sportolók sikereinek, a szovjet sport fejlődésének. A Szovjetunió­­ban meleg, baráti oktatásban részesül­tünk. Mindenki, akivel a küldöttség tag­jai beszélgettek, szívesen beszámolt mun­kájáról, elmondta tapasztalatait. " Nagyon örülünk a Szovjetunió és Finnország népei közötti kapcsolatok szo­rosabbra fűzésének és a Szovjetunióban való tartózkodásunk még jobban megerő­síti a két nép barátságát. (MTI) 953 december 20. vasárnap: Magyarország 1953. évi ökölvívó-csapatbajnokságát 24-én, 25-én és 26-án rendezik meg a Sportcsarnokban Az év legnagyobbszabá­sú ökölvívó csa­patversenyére a jövő héten kerül sor: 25-én és 26-án, csütörtökön, pénte­ken és szombaton rendezi meg az OTSB a Sportcsarnokban Magyarország 1953 évi ökölvívó-csapatbajnokságát. A három napos versenysorozatot hatalmas érdek­lődés előzi meg, hiszen a SzOT I, SzOT II, Dózsa SE és Honvéd SE válogatott­jának színeiben az ország legjobb öklözői mérik össze erejüket. A SzOT-csapatokban Papp, Nagy J. Kárpáti, Szabó L., Kellner, Varga, Szil­vási, Horváth István, Marosi, Hollós Szabó Domonkos, Molnár István, Óváry a Dózsa SE együttesében Wágner, Far­kas, Pincim. Márton, Budai, Dóri, Sipőcz, Kovács Attila, Bene TIT, Szilágyi, a Hon­véd SE válogatottjában Fejes­­, Molnár Kornél, Korpics, Juhász, Kisfalvi, Sza­káts II. Dióslaki, Ráduly és Fazekas is a kötelek közé lép. Elkészítették már a csapatok párosítá­sát is. 24-én: SzOT I-DO/Fa SE, SzOT FI—Honvéd SE. 25-én: SzOT II-SzOT I Honvéd SE—Dózsa SE. 26-án: SzOT I­­Honvéd SE, Dózsa SE-SzOT II. Mindhárom napon 18 és 20 órakor kez­dődnek­­a­ küzdőknek. A csapatokat az egyesületi veze­tők előre megnevezett ti­zen ti­z gyes keretből állítják össze. A ver­senybíróság elnöke Forrali Árpád, titkára Kun Endre. A mérkőzés vezetés é­s ponto­zás munkáját Ermler, Erdélyi, Tokaji, Magyar, Dobronay, Menczer, Benácsi, Nagy, Tálay, Krompaszky és Zádori lát­ja el.

Next