Népsport, 1953. december (9. évfolyam, 240-261. szám)
1953-12-20 / 253. szám
„A fiatalok kerültek előtérbe a finn tornasportban" Beszélgetés a finn tornászok vezetőivel A kitérő zene szemére hajladoznak jobbra-balra az izmos, hajlékony testek. A finn tornásznők tartják edzésüket a Sportcsarnokban. Sorra követik egymást a legváltozatosabb gyakorlatok: ritmikus szabadgyaktulat, labdagyakorlat, pálcikagyakorlat ,és a többi érdekes műsorszára. Nőies lágyság, férfias erő, hajlékonyság, kitűnő ritmusérzék jellemzi a finn tornásznőket. Egyöntetűen hajtják végre a gyakorlatokat, mintha már hónapok óta közösen gyakorolták volna. Pedig nem így történt. — A csapat tapjai különböző városokból valók — monja Anni Flinck, a finn tornásznők vezetője. — Mindössze elindulásunk előtt öt nappal gyűltek össze valamennyien Helsinkiben és csak ekkor kezdték meg a közös munkát. Évzben megérkeznek az edzésbe a finn férfitornászok is. Alig szálltak le a vonatról, máris edzeni jöttek, így akarjuk eltüntetni az utazás okozta fáradtságot - mondja mosolyogva Suoniemi. Kiadós bemelegítés után Viktor Kompa edző vezetésével talajon, lovon, korláton és nyújtón dolgoznak a finn tornászok. Könnyedség, lendületesség jellemzi munkájukat. Feltűnik, hogy a finn együttes tagjai csaknem mind a fiatalabb korosztály tagjai. Jarmari Lehtinen, a finn küldöttség vezetője ezt így magyarázza: — A fiatalok kerültek előtérbe a finn tornasportban. Most fordulóponthoz érkezett a finn tornasport: az öregebb versenyzők átadják helyüket a feltörő fiataloknak. Bátran állíthatom: nem okoz visszaesést a finn tornasportban ez a váltás. A fiatalok tehetségesek, jól tudják helyettesíteni a már kiöregedett versenyzőket . Nincs hiány nálunk tornászokban. Finnországban a versenytornászok száma meghaladja a félmilliót — veszi át a szót Viktor Kompa, a férfi tornászok edzője. — Körülbelül ötven olyan tornászunk van, aki nemsokára már a válogatásnál is szóba jöhet. A magyar szakvezetők megkérdezik: kik vannak most a legjobb formában a finn tornászok közül. Lehtinen rögtön válaszol— Elsősorban Suoniemi. A finn országos mesterfokú bajnokságon nagyszerű teljesítményt nyújtott. Maga mögé utasította Laitinent és Tannert is, pedig ők már sok-sok nagy nemzetközi versenyen bebizonyították kivételes képességeiket. Suoniemi mindössze huszonhárom éves. Hét éve tornázik és két éve küzdötte fel magát az élvonalba. Rajta kívül Lehtinen szerint Lempinen, Olkkonen és Jalava van a legjobb formában. Egy érdekes kérdés: a Budapestre érkezett TUL-tornászok közül kik azok, akik jelenleg biztosan bekerülnének a finn országos válogatottba. Erre Adolf Maki, a csapattal érkezett pontozóbíró és szakvezető adja meg a választ: — Általában mindig a TUL-ra épül az országos válogatott. Jelen pillanatban Suoniemi, Jalava, Lempinen, Olkkonen és Nummineen feltétlenül helyet kapna a válogatottban. A finn tornászok az ország több helységéből valók. Jalava és Lempinen Torkuban. Karma, Okkanen és Numminen frelsinkiben. Nieminen és Snoniemi Tamperében. Söderman pedig Poriban lakik. Lehtinen a magyar válogatott összeállítása felől érdeklődik. — Pataki és Sántha indul-e a, versenyen! _ kérdezi. — Mindkettőt igen jól ismerem, nagyon jó tornászok. Megtudja, hogy Sántha dr. már abba bno-On a versenyzést és most minden tudását a fiatalok oktatására fordítja. Lehtinen Keményt és Klincset is jól ismeri. De mint régi jó ismerősökről beszél a magyar tornászokról Karma, Lempinen és Jalava is. A finnek vezetője megjegyzi: a fin azt hiszem, hogy az egyéni öszszetett versenyt Pataki Ferenc nyeri meg. Csak akkor változtatja meg a véleményét, amikor megtudja, hogy Pataki Svájcban mjsérülést szenvedett és így ezen a versenyen még aligha tudja majd teljes tudását nyújtani. A finnek a verany kimenetelét illetően szerények. Egyéniben csak egy finnt, Smmiemit várják az első négy közé. Aztán a magyar labdarúgók londoni diadalára fordítják a szót. — Csodálatos az, amit a magyar labdarúgók Sinndonban véghezvittek — mondja Lehtinen. — Már Helsinkiben az olimpián megismertük a magyar labdarúgók nagy tudását. A magyaroknak szurkoltunk és igen nagy volt az öröm Finnországban, hogy a magyar tizenegy fölényes győzelmet aratott. Azt hiszem, megnyerik a világbajnokságot is. A finn vezetők elmondták még, hogy nagyon kíváncsiak a Népstadionra és okvetlenül megtekintik ezt a gyönyörű sportlétesítményünket. Lehtinen még egyszer visszatér a versenyre: a közönség élvezetes, jó versenyt láthat majd. G. L. a legjobb finn tornászokat mutatja be. Suoniemi nagy fölénnyel nyerte a finn országos egyéni bajnokságot. Gyakorlatai komoly anyagerősségűek, s könnyedén, lendületesen hajtja végre azokat. A legjobb szere a nyújtó, de a többi szeren is kitűnően megállja a helyét. A férficsapat másik tagja, Lempinen ugyancsak kitűnő tornász. Sokszoros válogatott. Általában korláton és talajon érte el eddig a legjobb eredményeket. Hevi Puukko, a női együttes legjobbja. A finn női együttes gyakorlatainak nagy részét ő tervezte, állította össze és tanítota be. „Pyrrhusi győzelem “ Svéd lapvélemény az öttusa-világbajnokságról, s a magyar sport nagyságairól A stockholmi ..Idrottsblade V*, a legnagyobb svéd sportlap az Öttusa-világbajnokság befejezése után megjelent számában a tudósításnak a következő főcímet adja: „Pyrrhusi győzelem a chilei Öttusa-versenyen(Az egykori történetírók szerint Pyrrhos, epirusi király, amikor másodszor győzte le a rómaiakat, a nagy veszteséggel járt csata után így kiáltott fel: ..Még egy ilyen győzelem előt vesztünk.4*) ■X tudósítás bevezetésében az „Idrottsbladet*” megállapítja, hogy ,,a svéd győzelem csak annak köszönhető, hogy a magyar csapat egyik tagját az első számban, a lovaglásban diszkvalifikálták Másképpen a csapatbajnokságot is hatalmas fölénnyel — 111 ponttal, 14*2 ponttal szemben — a magyarok nyerték vola meg, miután az egyéni bajnokságban megszerezték az arany- és az ezüstérmet a fölényesen biztos Benedek és Szondy révén.44 A lap szerint a svédek azt remélték hogy ,,jobb randon“ szerzik meg a csapatviágbajnokságot, mint ahogyan az történt. A negyedik szám, az úszás után azt hitték, hogy mindhárom versenyzőjük az első 7—8 helyezett között fog vézezni. A sík futanálya azonban egyáltalában nem feküdt a svéd versenyzőknek és még ebben a számban elég gyenge dél amerikaiak is megelőzték őket. A továbbiakholy az ,,Silottsk'adet" megálls pitin, hogy a közeljövőben Magyarország öttusa hegemóniáját nem lehet megingatni, de fel kell figyelni elsősorbanaz ISA versenyzőire és a délamerikaiakra is. Közli alap Ernellnek, az egyik svéd öttusa- vezetőnek a nyilatkoztot is. Sprinte nagyon nehéz lesz ebben a sportágban ismét előretörni, mert a svéd utánpótlás igen gyenge. A magyar öttusázók sikereivel és evvel kapcsolatban a magyar sport erejével foglalkozik ugyanebben a számban vezércikkében Torsten Tegnér, a lap főszerkesztője is. Bevezetőben leszögezi, hogy ha Tasmidy — szószerint — „nem törte volna meg a lovaglást", akkor a magyarok fölényesen győztek volna a csapatversenyben is .Tegner szerint a svéd világbajnokság teljesen szabályos volt ugyan, de senki sem vitathatja Magyarország fölényét. A továbbiak során cikke több bekezdésében is a legnagyobb elismeréssel ír a magyar sportról. „Kolosszális sportnemzet a magyar" — írja, majd később a következőket állapítja meg: „övék a világelsőség (valószínőleg) a labdarúgásban, továbbá a vízilabdában, évtizedek óta nemzeti sportágakban a kardvívásban és mostmár az öttusában is. Európában elsők úszásban és valószínűleg a pisztolylövésben. Európa legjobbjai közön (4—5 helyen) vannak birkózásban, ökölvívásban, tornában, kézilabdában, atlétikában és talán csak egy gondolattal gyengébbek teniszben". Befejezésül ismét leszögezi Tegvér, hogy a magyar nagy sportnemzet, tavaly a helsinki olimpián az összpontozásban a harmadik helyen végzett, Svédországot megelőzve. Filmszínházaink karácsony-ünnepi meglepetése: Új színes, magyar játékfilm, a KISKRAJCÁR írta: Palotai Bol's, Sándor András és Thurzó Gábor. Rendező: KERETI MÁRTON kétszeres Kossuth-díjas, érdemes művész Operatőr: Rés György. Kossuth díjas. Zene: Vincze Imre és Bródt Tamás. Főszereplők: MÉSZÁROS AGI, Kossuth-díjas, kiváló művész. Bessenyei Ferenc és Simon Zsuzsa Kossuth-díjas. Ajtay Andor és Tompa Sándor érdemes művész. Pápay Erzsi, Szirtes Ádám, Soós Imre, Bárdi György Fónay Márta, Jállay Ferenc, Kiss Manyi, Makláry János, Peti Sándor, Pongrácz Imre, Rozsos István Sennyei Vera, Tapoczay Gyula és még sokan mások. Kísérőműsora a „PÉNTEK 13“ című kacagtató filmvígjáték. Szereplők: LATABAH KÁLMÁN. Kossuth díjas, kiváló művész. Gobbi Hilda. Kossuth-díjas, érdemes művész. Kiss Manyi, Peéri Piri és Pongrácz Imre. Jegyek a SZIKRA SZABADSÁG, URÁNIA, újpesti ALKOTMÁNY és rákospalotai JÓZSEF ATTILA filmszínházban elővételben kaphatók. Míbősítő úszóversenyt rendezett csütörtökön a BTSE a Sport uszodában. 100 m gyors: 1. Klein (Bp. Honvéd) 1:01. 2. Almási (Bp. Lokomotív) 1:01.6. 5. Somlyai (Bp. Honvéd) 1:02.K ICO m mell: 1. Vájtál (Szegedi Petőfi) 1:18.7. 2. Kovács (Bp. Kinizsi) 1:18.9. .3. Kossuth (Bp. Haladás) 1:19.1. 4. Kuetz (Bp. MTSK) 1:19.S. 4. Bérces (Bp. Haladás) 1:22. .. Pántér (Székesfehérvári Építők) 1:22.2. 199 m pillangó: 1. Reök (Szegedi Petőfi) 1:12.1. 100 m női hátúszás: 1. Pajor (Bp. Kinizsi) 1:19.100 m női pillangós Úszás: Kárpáti (Bp. Kin'si) 1:28. 2. Gebhart (Bp. Vörös Meteor) 1:02.2. 100 m női. mail úszás: 1 Simó (Bp. Vörös Meteor) 1:011.6. c floni pillangóúszás: 1. Villányi (Bp. Haladási 2:32.2. A 6:3 NYOMÁBAN Hogyan játszott az angol csapat? Több olvasónk levélben azt kérte hogy foglalkozzunk részletesen az angol labdarúgó-válogatott játékával is. Ennek a kívánságnak teszünk eleget az alábbiakban. Ha leszámítjuk a hisztérikus angol sajtóhangokból a túlságosan színes jelzőket, a legtöbb véleményből az a meggyőződés domborodik ki, hogy az angol csapat jól játszott a magyarok ellen. Nyilvánvalóan túlzás és ellenőrizhetetlen az a megállapítás, hogy az angol csapat november 25-én a magyaron kívül minden más válogatott csapatot megvert volna, valós alapja van ellenben ."nnak a véleménynek, hogy az angol csapat „az évszázad mérkőzésén 44 idei játékai közül a legjobbat nyújtotta. Az angol újságírók látták az angol válogatott csapata valamennyi idei mérkőzését, megvolt az alapjuk az összehasonlításhoz. Nem egy újság megdicsérte a teljes szívvel, lelkesen küzdő angol csapatot, amely megtett mindent, amit csak tudott, csak ez a minden nem volt elegendő a magyar csapattal szemben. Kétségtelen, hogy a magyar csapat nem valami gyenge ellenfelet vert meg, a a magyar játékosok a mérkőzésre visszaemlékezve, elismeréssel emlékeztek meg ellenfelükről. 11 a a mcéffgar csapat nem múlta volna felül minden eddigi játékát, nem sikerülhetett volna a nagy győzelem. A magyar játékosok önmagukat múlták felül, az angol csapat pedig a megszokott átlag játékait nyújtotta. Ez az átlagjáték, amely 90 éven keresztül elegendő volt a hazai veretlenséghez, most elégtelennek bizonyult. Olvasóink kívánságának megfelelően vegyük egy kicsit közelebbről szemügyre az angol csapat játékát. Nem az „összeszokottság" hiányzott Az angol labdarúgás általános jellemzése során rendszerint el szokták mondani, így az angol profik jól képzett, gyors, erőteljes játékmodorú labdarúgók, akik lehetőleg kevés húzással, gyorsan kezelik meg az ellenfél kapuját, habozás nélkül lőnek és soha nem adják fel a küzdelmet. A jelenlegi angol válogatott csapat is megfelel ennek az általános, elképzelésnek. Játékosain látszik, hogy labdakezelésük kidolgozott, jól veszik birtokukba a labdát, szépen, tisztán rúgnak, jól fejelnek, jól szerelnek. Gyorsak és jól bírják az iramot. Akadnak köztük kitűnő cselezők is. A legtöbb angol újságíró, szakvezető és egyszerű olvasó azt rótta fel az angol válogatott csapat legfőbb hibájául, hogy nem eléggé összeszokott az egyesületi érdekek megakadályozzák az angol válogatott csapat megfelelő előkészítését, összeszoktatását. Ez a vélemény Angliában sem volt egyöntetű. Köztudomású, hogy az angol csapatok játékmodora eléggé egyforma. Nem jár túlságosan nagy nehézséggel egy-egy játékosnak valamelyik új csapatba való beilleszkedése. Amellett ez 1,7. angol válogatott nem holmi alkalmi csoportosulás, amely Magyarország ellen játszott együtt. Mindössze egy újonca volt,, hobb, a balszélső. A balszélső azonban — különösen az angolok játékában — nem kulcsember, aki döntően befolyásolná a csapat szerkezetét. Olyan kitűnő szakember, mint Bernard Joy, az Arsenal volt válogatott középhátvédje, aki jelenleg a „Star“ című délutáni lapnak a sport rovatvezetője, vitába szállt azokkal, akik az összeszokottságot hiányolták az angol válogatottban. Joy kifejtette, hogy az angol hátvéd sor és fedezetpár ugyanebben az összeállításban játszott Argentínában, Chilében, Uruguayban és a legtöbb hazai mérkőzésén is Helytelen úton jár tehát az, aki mindenáron az összeszokottság feltételezett hiányában keresi az angol csapat vereségét. Hozzátehetjük még ehhez, hogy négy játékos szerepelt a Blackpoolból, ami megint csak emelte a csapat egységét. Említsük meg végül azt, hogy az angol csapat csupa 30 év körüli játékosból áll, nem is beszélve a 38 éves Matthewsról. Nem valószínű, hogy ez a sok nemzetközi csatában megedzett társaság a Káint pályáján elfogadott lett volna. Közelebb járt az igazsághoz az a lap, amely azzal mentegette az angol csapatot, hogy a magyar csapat nem engedte kifejlődni ellenefelét, nem adta át a kezdeményezést. A magyar csapat jobb volt a jó angol csávásnál " * Újszerű feladat... Az angol csapat védelmére az volt a jellemző, hogy nem tudott hozzáidonulni, nem tudott megbirkózni a felmerült újszerű feladattal. Merrick kitűnő kapus, megvédte csapatát egy még nagyobb arányú vereségtől. Érdekes, hogy a három hátvéd közül egyik sem úgynevezett '‘vötöl duzzadó, hatalmas termetű védőjátékos. Trimsey is, Johnston is úgynevezett ..ok''játékos44. Ramsey játékának főelőnye ló helyeziedése s ugyanez mondható el Johnstonról is. Jellemző, hogy a válogatók mennyiretörődtek hogy nagytudású, építő játékosokból álljon a vérde- sem is, hogy olyan embert állítottak a hátvédsor közepére, aki pisnsorban inkább támadót''dezet, mint középhátvéd. Eckersley képviselte a gyorsaságt ebben a sorban Előttük két kiváló fedezet játszott, akik közül az egyik. Wright, tavaly ..az év játékosa 44 volt, THekinsont rendig úgy jellemezitek, hogy alig marad el Wrighttől. Bizonyára felkészültek egy sereg taktikai helyzetre, csak éppen arra nem készülhettek fel, ahogyan a magyar csatársor játszott. Az öt magyar csatár teljesen szétzilálta ezt az ötöst. Főként az jelentett megoldhatatlan feladatot az angol védők számára hogy a magyar csatárok legtöbb esetben hátulról indítottak, s amikor az angol védők szembekerültek a magyar csatárokkal, azok már a labda teljes birtokában voltak. Még nagyobb nehézséget, jelentett, hogy a magyar csatárok a legmeglepőbb helyeken futottak előre, s futva kapták meg a labdát. Ez csak fokozta az angol védők zavarát és kapkodását. A magyar csapat gyors, lapos passzjátéka akkor is zavarba hozta volna a védőket ha csatáraink megmaradtak volna agyjából a helyükön. A meglepő helycserék azonban olyan fokozást jelentettek, amely már túlment az angol védők erején. Veszélyes csatársor Volt olyan angol vélemény is a mérkőzés után, hogy az angol csatársor tulajdonképpen megtette a kötelességét: három gólt lőtt a világ legjobb csapatának. (A harmadik gólt is a csatársor javára írta, mivel eszerint a 11-est megelőző helyzet angol góllal kecsegtetett.) Ebben a megállapításában van igazság. Az angol csatárok nem egyszer közelítették meg veszélyesen a magyar kaput, a gólokon kívül is teremtettek néhány veszélyes helyzetet. Annak ellenére, hogy ez az angol csatársor elgondolásban nem közelítette meg a magyar támadójátékot, mégsem mondhatjuk azt, hogy az angol csatársor játéka merev, sablonos volt. Figyelemreméltó volt például az a körülmény, hogy az angol csatársor közepén is tulajdonképpen egy összekötőcsatár játszott. Mortenson a Blackpoolban rendszeresen jobbösszekötőt játszik, s Matthews-szal együtt alkotja a Blackpool híres jobbszárnyát. Rendszerint a válogatottban is jobbösszekötőt szokott játszani. Mi az oka annak, hogy az angol válogatottban nem egy úttörő. Drake-szorű középcsatár játszott? Charles Buckan, az egyik legismertebb angol szakember így magyarázta meg ennek okát: — Nincs most az angol labdarúgásnak olyan jellegű középcsatára, mint Drake vagy Laaton volt. Mortensen középcsatárba állítása kényszer megoldás, de én jónak tartom. Mortensen nemcsak kitűnően bánik a labdával, hanem gyors és karóratörő is. Ez a vélemény annál is inkább érdekesebb, mert hasonlít arra a magyar helyzetre, amelyből a ,,hátravott középcsatári" megoldás származott. Erre különben még visszatérünk. Érdekes volt az angol csatársor játéka abból a szempontból is, hogy a két összekötőt különböző feladatokra használták fel, képességeik szerint. A kis Taylor úgyszólván végig szinte fedezetet játszott, ritkán követte a támadást, sokat segített a védelemben. Mélyen hátrahúzott összekötőként szerepelt. Ezzel szemben Beívelt nemcsak az előkészítésben, hanem a támadások befejezéseiben is részt vett, gólt is lőtt, s a 11-es előtt, is ő volt gólhelyzetben. A két összekötő közül ő volt a támadó szellemű. Hasonlít ez a megoldás a a 7. Arsenan egykori ,,aranycspatának 44 elgondolására, ahol az előkészítő összekötő, Alex James, a balösszekötő ritkán haladt túl a középkörön, s évente egy két gólnál sohasem lőtt többet. A másik összekötő, David Jack ellenien sokat húzott kapura , egyike volt csapata vezető góllövőinek. E két összekötő között azonban „ágyú" volt, végrehajtó — Lambert, majd később líráké — akit elősorban nagy testi erő, gyorsaság és óriási lövőképesség jellemzett Mortensen nem ilyen típusú középcsatár. Sok-sok vita hangzott el már a mérkőzés után közvetlenül is Matthetis játékáról. Ugyanakkor, amikor mindenki elismerte és elismeri, hogy az ősz „Maestro44 ■gyike a világ valaha született legkiválóbb labdarúgóinak, játéka nem mindig hasznos a csapat szempontjából. Boszorkányos eseleit jól meg lehet figyelni a mérkőzésről készült filmen is. Nagy tudására, kivételes egyensúly-érzékére, s amellett gyorsaságára jellemző, hogy álló helyzetből is el tudott húzni. De közben értékes 1iásodperceket vesztett, s ha jól is fejezte be támadásait (mint ahogyan a legtöbbször jól fedezte be), lelassította a csatárkor támadását, a csatárok megtorpantak, s időközben megszánorodott, a magyar vélelem. Amellett Mattheis nem játszik nagy területen, ritkán vesz részt helycserékben, sőt ritkán cselez befelé. Rendszerint a partvonal mentén fekvő sávot használja ki. Nagy képességere jellemző, hogy még így is milyen nehéz ellene játsozani s ezen az aránylag kis területen is meg tudja oldani a feladatát. Robb szerényebb képességű játékos, a kapura a azonban veszélyesebb. Ennnek a sornak a képességeire, a veszélyesegére valóban jellemző, hogy a nagyszerűen játszó magyar csapat élen két akciógólt 44 ért el, aki kényszerítélt így 11-et. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a támadójátéknak egy kevésbbé fellelt fokán állnak, mint a magyar labdarúgás. Naiv kísérlet volt a wembley-i smrkőzés után az egyik angol csapat részéről az a húzás, hogy „hátravonta 44 a középcsentárát és rendkívül csodálkozott, amikor nem záporoztak a gólok ..Tnogyaj* módra Ennek a csapatnak a szakvezetői nyilv.in m*mondják, hogy nálunk is milyen nehezen ment a jelenlegi belső hármas kialakítása, s hogy az a Hidegkúti, aki ebben a szerepkörben ma talán a legjobb a világon, az olimpiai játékok alatt még főként szükség-szélsőt játszott a magyar csaratan. A sikert nem adják olcsón, s főként nem máról-holnapra születik meg. Az angolok egy hosszú erjedési folyamatnak, kísérletezési sorozatnak már a kialakult eredményeit látták. Igen tanudaágos volt a magyar eset ársor wembley-i játéka, de nem kevesbbé tanulságos az az út, amely idáig vezetett. Rendkívül érdekes lesz jövő májusban Budapesten tapasztalni, hogy az angol válogatott csapat mit tanult hmgyint hasznol fel „az évszázad mérkőzésén a látottakból. Röviden: az angol csapat jól játszott november 25-én, de a magyar csapat jobban játszott. Nagy ellenfele volt az angol csapat a magyar csapatnak, de az angol csávát nők a magyar csapat — még nagyobb volt Felek Ibászi* A veszélyes angol támadások egyikének befejezése . . . A magyar csapat tartotta kezében a kezdeményezést „az évszázad mérkőzése 44 alatt, de amikor az angolok szóhoz jutottak, a gólokon kívül is veszélyes helyzeteket tudtak terem.Ám Matthews beadását a befutó Robb élesen fejelte a balsarok felé. Grosics azonban villámgyors vetődéssel, a levegőben úszva nyomta ki szögletre a labdát. Túlságosan nagy szemrehányást nem is lehetett volna tenni Grosicsnak, ha ebből a fejesből gól lett volna. Klaus Suomela finn tanár (Moszkva, december 19.) A Moszkvában tartózkodó finn testnevelési küldöttség ismerkedik a szovjet iskolákon és főiskolákon folyó testnevelési munka szervezésével. Klaus Suomela tanár, a finn küldöttség vezetője, a ..TASzSz44 munkatársával folytatott beszélgetés során a következőket mondta: — Annak, ellenére, hogy nemrégen tartózkodunk a Szovjetunió fővárosában, küldöttségünk máris alaposan megismerkedett a moszkvai Testnevelési Főiskolán és több más moszkvai iskolában folyó testnevelési foglalkozások szervezésével. A küldöttség tagjai sok újat, érdekeset és számukra tanulságosat láttak. — Sajnos, a tapasztalatokból nem mindent tudunk átvenni. Finnországban ugyanis aránylag sem fordítanak olyan a szovjet testnevelésről nagy összeget az ifjúság testnevelésére, mint amennyit, a Szovjetunióban. Amíg szovjet diákok ingyen kapják a sportfelszerelést, addig a finn diákoknak fizetniök kell azok használatáért. — Finnországban figyelemmel kísérjük a szovjet sport sikereit — folytatta Klaus Suomela. — Én például „A világ sportjának története 44 című könyvemben, amely nemrégiben jelent meg, nagy helyet szenteltem a szovjet sportolók sikereinek, a szovjet sport fejlődésének. A Szovjetunióban meleg, baráti oktatásban részesültünk. Mindenki, akivel a küldöttség tagjai beszélgettek, szívesen beszámolt munkájáról, elmondta tapasztalatait. " Nagyon örülünk a Szovjetunió és Finnország népei közötti kapcsolatok szorosabbra fűzésének és a Szovjetunióban való tartózkodásunk még jobban megerősíti a két nép barátságát. (MTI) 953 december 20. vasárnap: Magyarország 1953. évi ökölvívó-csapatbajnokságát 24-én, 25-én és 26-án rendezik meg a Sportcsarnokban Az év legnagyobbszabású ökölvívó csapatversenyére a jövő héten kerül sor: 25-én és 26-án, csütörtökön, pénteken és szombaton rendezi meg az OTSB a Sportcsarnokban Magyarország 1953 évi ökölvívó-csapatbajnokságát. A három napos versenysorozatot hatalmas érdeklődés előzi meg, hiszen a SzOT I, SzOT II, Dózsa SE és Honvéd SE válogatottjának színeiben az ország legjobb öklözői mérik össze erejüket. A SzOT-csapatokban Papp, Nagy J. Kárpáti, Szabó L., Kellner, Varga, Szilvási, Horváth István, Marosi, Hollós Szabó Domonkos, Molnár István, Óváry a Dózsa SE együttesében Wágner, Farkas, Pincim. Márton, Budai, Dóri, Sipőcz, Kovács Attila, Bene TIT, Szilágyi, a Honvéd SE válogatottjában Fejes, Molnár Kornél, Korpics, Juhász, Kisfalvi, Szakáts II. Dióslaki, Ráduly és Fazekas is a kötelek közé lép. Elkészítették már a csapatok párosítását is. 24-én: SzOT I-DO/Fa SE, SzOT FI—Honvéd SE. 25-én: SzOT II-SzOT I Honvéd SE—Dózsa SE. 26-án: SzOT IHonvéd SE, Dózsa SE-SzOT II. Mindhárom napon 18 és 20 órakor kezdődneka küzdőknek. A csapatokat az egyesületi vezetők előre megnevezett tizen tiz gyes keretből állítják össze. A versenybíróság elnöke Forrali Árpád, titkára Kun Endre. A mérkőzés vezetés és pontozás munkáját Ermler, Erdélyi, Tokaji, Magyar, Dobronay, Menczer, Benácsi, Nagy, Tálay, Krompaszky és Zádori látja el.