Népsport, 1953. december (9. évfolyam, 240-261. szám)

1953-12-21 / 254. szám

A MAGYAR KÉPKÖZTÁRSASÁG MINISZTERTANÁCSA MELLETT MŰKÖDŐ ORSZÁGOS TESTNEVELÉSI ÉS SPORTBIZOTTSÁG LAPJA HÉTFŐ, 1953 DECEMBER 21 Ára 1 forint IX. ÉVFOLYAM, 254. SZÁM Budapest I. csapata nyerte az országos szabadfogású birkózó-csapatbajnokságot Körmörzi a női, Asbotic a férfi rangelső a teniszezők között Földvári-Boér Mária országos csúcsot javított az 5000 m-es női gyorskorcsolyázásban Hétfőn este a hőrégen a nemzetközi jégkorosig­­torna első mérkőzése: Csehszlovák utánpótlás­­válogatott—Homá­ni­a A magyar él tornász-utánpótlásválogatott 225.10:215.85 arányban győzött a román utánpótlás ellen fíz egyéni összetett versenyt Bánáti Éva nyerte Szombaton a késő esti órákban fejező­dött be a Sportcsarnokban a magyar és a román női tornászutánpótlás kiadala. Az utolsó versenyszámban, a. .talajtorná­ban is a magyar utánpótlás szerepelt jobban. A magyar tornásznők gyakorla­tai lendületesek, erős anyagúak voltak, s igen sok akrobatikus részt tartalmaz­tak. Az egyes gyakorlatrészeket alapo­san kidolgozták. A román­­tornásznők gyakorlatai kevesebb akrobatikus részt tarta­maztak, a kivitelezésre sem fordí­tottak olyan gondot, mint a mieink. A magyar csapat ebben a számban is je­lentősen növelte előnyét. A mieink kö­zül különösen Bánáti, Szilas, Kertész és László gyakorlata sikerült jól. A román csapatból ebben a számban csak Penciu emelhető ki Talaj egyérm­: 1. Bánáti (m) 9.55, 2. Szilas (m) 9.55, 3. Balikó (m­) 9.55, 4-Kertész (m) 9.45, 5. Szilas (m) 9.45, 6. Penciu (r) 9.2, 7—10. Csicskár (m), Mika (m), Vartasoiu (r), Palackos (r) 0,15, 11. Dévai (m) 9­­, 12. Schland (r) 9.05, 13. Ticu (r) 9. 14—15. Pican (r), Nitu (r) 8.9, 16. Szakalics (r) 8,5. Csapat: 1. Magyarország 56.70, 2-Románia 54.45. A csapatversenyt végeredményben Magyarország csapata fölényesen nyerte. Az egyéni összetett versenyben Bánáti Éva győzött. Az első nyolc közé csak egy román versenyző tudott beke­rülni. A verse­ny végeredménye: Egyéni összetett: 1. Bánáti Éva (m) 38.05, 2. Kertész (m) 37.95, 3. Szilas (m) 37.45, 4. László (m) 37.20, 5. Dévai (m) 36.90, 6. Vartasoiu (r) 36.70, 7. Balikó (m­) 36.70, 8. Mika (m) 35.80, 9. Ticu (r) 35.80, 10. Csicskár (r) 35.65, 11. Schland (r) 35.60, 12—13. Palackos (r), Penciu (r) 35.55, 14. Nitu (r) 35.40, 15. Szakatics (r) 33.10, 16. Pican (r) 30.35. Csapatverseny: 1. Magyar utánpótlás válogatott 225.10, 2. Román utánpótlás válogatott 215.85. A magyar—román női viadal kereté­ben rendezett meghívásos férfi mester­fokú versenyt Békési Sándor nyerte meg. Lóugrás: 1. Simonfalvy 9.6, 2. Sas­vári 9.55, 3. Mező 9.45, 4. Dibáczi 9.4, 5. Békési 9.3, 6. Kabos 9.2. összetett: 1. Békési Sándor (TF Ha­ladás) 55.95, 2. Mező (Bp. Dózsa) 55.65, 3. Kabos (Bp. Honvéd) 54.65, 4. Simon­falvy 53.90, 5. Sasvári (TF Haladás) 52.70, 6. Dibáczi (Bp. Dózsa) 50.05. Az öttusa-világbajnokság részletes eredményei Az öttusa-világbajnokság az idén ke­rült először más világrészben , Dél-Ame­rikában megrendezésre. A nagy távolság, a távbeszélési nehézségek miatt a részletes eredményekről nem tudtunk beszámolni, közvetlen kapcsolat hiányában a külön­böző jelentések gyakran ellent is mondtak egymásnak. A párbaj­tőrvívásban például előfordult, hogy utólag a sorrendet még kétszer is módosította a versenybíróság. Az alábbiakban most közöljük az egyéni A magyar versenyzők az egyes számok­ban a következő eredményeket érték el Lovaglás: Benedek G. 8:41.3 mp. 0 hiba pont, Szondy 10:06.4, 9.5 mp. (3.5 hiba pontot a 10 perces szintidő túllépéséért kapott). Tasnády eredményét nem közöl­ték. Párbajtőrvívás: Benedek G. 14 győze­lem (1 kettős találat), Szondy 14 gy., Tasnády 13 gy. Pisztolylövés: Szondy 20/190, Benedek G 10/182, Tasnády 18/157 kör. Úszás: Tasnády 4:14.4, Szondy 4:25.7, Benedek G. 4:31.1. Terepfutás: Benedek G. 13:50.4, Tas­nády 14:35, Szondy 15:29.9. Érdemes most megnéznünk, hogyan ala­kult az egyéni bajnokságban a magya­rok helyezése az egyes számok után. I. II. III. IV. V. Benedek 6 1 / 1 1 1 1 Szondy 15 30 3 2 2 Tasnády 23 20 23 18 15 Ez is mutatja, hogy ha Tasnády ki­lövi 180 kör feletti átlagforr­áját, akkor feltétlenül az első tíz között végzett volna.★ A rendezőség elkészítette az egyéni sor­rendet a pontozási táblázat szerint is, így Benedek több mint 40,1 ponttal győzött volna. A helyezésen alapuló sorrenddel szemben a magyaroknál csak annyi a vál­tozás, hogy eszerint Tasnády az utolsó helyen végzett volna, mert a pontozási rendszernél a diszkvalifikált versenyző az illető számban nem kap pontot. A ponto­zási táblázat alapján az élcsoportban Vet­világbajnokság részletes helyezési táblá­zatát verseny­számok szerint. Ez a táblá­zat is mutatja, hogy milyen fölényesen győzött Benedek Gábor. Mögötte már tömör volt a mezőny, hiszen a 2. és a 12. helyezettet csak 15 pont választotta el egymástól. (A rövidítések: I .= 5800 m-es tereplovag­­lás, II­ — párbajtőrvívás, III. = pisztoly­­lövés, IV. = 300 m es gyorsúszás, V. = 4000 m­ es terepfutás, 6 — összpontszám.) Jerli és Floody került volna lényegesen előbbre, az amerikai Johnson pedig nem kevesebb mint 11. hellyel került volna hátrább. Ennek oka igen gyenge lovag­lása, amelyért mindössze 125.5 pont járt­ A pontozás szerint a sorrend: 1. Benedek G. 4851 (lovaglásban 1197.5, vívásban 823, pisztolylövésben 740, úszás­ban 872, futásban 1219) pont, 2. Szondy 4449.5 (842.5, 8­3, 900, 896, 988), 3. André 4447.5 (992.5, 764, 786, 704, 1207), 4. Vesterli 4445.5, 5. Floody 4365), 6. Velásquez 4360.5, 7. Lindqvist 4290.5, 8. P. O. Nilsson 4269 5, 9. Cortés 4176.5, 10. Hall 4174.5, 11. Tinoco Marques 4155, 12. Riera 4152, 13. Uchoa .‘3864, 14. Ortiz 3799.5, 15. Lumsdaine 3722, 16. Arfuindegui 3712, 17. Hermany 3634, 18. Johnson 3629.5, 19. O­vera 3791.5, 20. Gon­­zález 3213, 21. Carmona 3111, 22. Allred 3088.5, 23 Tasnády 3601 (1, 764, 240, 940, 1077) pont. A csapatbajnokságban versenyszámon­ként elért ponttízum­okat az alábbi táblá­zat tünteti fel (megjegyezzük, hogy az egyéni versenyben indult Vetterli és Lumsdaine helyezését a csapatverseny szempontjából nem vették figyelembe): I. II. III. IV. V. 6 1. Benedek G. (magyar) 1­4 8 8 1 22 2. Szondy (magyar) 15 5 2 6 12 40 3. Antiré (USA) 11 7 5 19 2 44 4. Velásquez (argentin) 12 7 3 14 11 47 5. Lindqvist (svéd) 10 10 6 10 13 49 6. Vetterli (svájci) 7 11 15 7 10 50 7. Johnson (USA) 22 2 7 4 15 50 8. Floody (chilei) 10 2 10 15 4 53 6. Riera (argentin) 17 13 10 5 8 53 10. P. O. Ni­lese­n (svéd) 19 1 1 12 20 53 11. Hall (svéd) 14 12 17 2 9 54 12. Cortés (chilei) 6 35 13 18 3 55 13. Tinoco Marques (brazil) 5 13 18 9 16 61 14. Ortiz (uruguay­ i) 9 18 9 23 6 65 15. Tasnády (magyar) *3 0 23 3 7 65 16. Uchoa (brazil) 8 15 4 10 22 65 17. Lamsdaine (angol) 2 15 21 11 18 67 38. Herm­any (brazil) 3 22 19 1 23 68 19. Arguindegui (argentin) 13 6 20 13 17 69 20. Carmona (chilei) 21 20 11 17 5 74 21. Olivera (uruguay-i) 4 20 22 20 21 87 22. Conzález (uruguay-i) 38 23 12 22 14 89 23. Allred (USA) 90 19 14 21 19 93 I. II. III. IV. V.­­ Magyarország 35 15 31 16 19 116 Svédország 37 22 23 21 39 140 Argentína 36 24 32 28 34 154 Chile 38 34 39 44 12 167 USA 47 29 26 40 33 175 Brazília 12 46 39 23 56 176 Uruguay 26 54 41 59 38 218 A magyar csapat tehát két számban (vívás, úszás) végzett­­az első helyen, de harmadiknál rosszabb helyezése még ab­ban a két számban sem volt (lovaglás, p­isztolylövés), amelyben Tasnády utolsó lett- ­ Néhány jó eredmény a Bp. Honvéd súlyemelő-versenyén Mintegy félszáz versenyző vett részt a Bp. Honvéd meghívásos, minősítő súly­emelő-versenyén a Lehel­ úti iskola torna­termében. Általában közepes eredmények születtek, kiemelkedő teljesítményt ért el a pehelysúlyú Glü­cksmann és a félnehéz­­súlyú Ketterer. Ve­setten kívül elindult Ábel, Rákóczi és Harczos és mindhárom egyéni c­súcsot ért el. Ábel a múltheti súlyemelő CsB-döntőn 800 kg os eredmé­nyével legyőzte Ambrózit, s most 5 kiló­val túlszárnyalta ezt az eredményét. Légsúly: 1. Dezső (Bp. Vörös Lobogó) 220, 2. Kapitány (Bp. Honvéd) 215. Pe­helysúly: 1. Glücksmann (Bp. Haladék') 245, 2. Szabados (Bp. Előre) 210. Köny­nyűsúly: 1. Ungvári (MOM) 240, 2. Pik­­ler (Bp. Előre) 237 5. Versenyen kívül Ábel (Cs. Vasas) 305 (nyomás 100, sza­kítás 87.5, lökés 117.5). Váltósúly: 1. Skornyik (Bp. Vörös Meteor) 267.5, 2. Héthelyi (Bp. Előre) 267.5. Középsúly: 1. Nyíri (Bp. Vörös Lobogó) 275, 2. Ko­csis (Cs. Vasas) 272.5. Félnehézsúly: 1. Ketterer (Bp. Haladás) 300, 2. Vranyecz (Bp. Vörös Lobogó) 260. Versenyen kí­vül Rákóczi (Csepel Autó) 332.5 (105, 100 127.5). Nehézsúly: 1. Hámos (Bp. Vörös Lobogó) 310, 2. Gyursánszki (Bp. Vörös Meteor) 290. Versenyen kívül Harcos (Bp. Honvéd) 330 (102.5, 100, 127.5). Dózsa-stadion, 3000 néző. Vezette: Balta (Fekete II, Majercs). Bp. Dózsa: Fazekas — Rajna, Várhidi, Farsang — Borsányi, Gyurik — Egresi, Virág, Szusza, Aspirány, Tóth. Edző: Jávor Pál Dorogi Bányász: Ilku — Buzánszky, Kónya Ii, Bakonyi — Dacsev, Hargittai — Pálmai, Varga, Molnár, Kántor, Kocsis. Edző: Jeny Rudolf. Csere: Virág helyett Samus (56. perc). Szögletarány: 8:6 (3:0) a Bp. Dózsa javára. — Mikor kezdődik a mérkőzés? — kér­dezte mosolyogva a Dózsa-játékosokat a félidőben Sebes Gusztáv, az OTSB el­nökhelyettese. Mindenki tudta, hogy Sebes mire gon­dolt. A Bp. De­a ugyanis a játékidő első felében meglehetősen gyengén, erőt­lenül játszott. A bányászcsapat játékosai viszont az első perctől az utolsóig olyan ,nagy erőbedobással akarattal, lelkesen küzdöttek, mintha nem a Bp. Dózsának, hanem nekik lett volna elsősorban fon­tos ez a mérkőzés. Kezdetben nagyon hullámzó, változa­tos játék alakult ki. A félidő első részében inkább a vendé­gek támadtak többet és sok szép hely­­cserés támadást vezettek, lapos adogatá­sokkal, helycserékkel közelítették meg Fazekas kapuját. Ő a félidő folyamán két nagy gólhelyzetet is kidolgoztak. A 128. percben Kocsis, néhány perccel később pedig Molnár hagyott ki hatalmas gól­­helyzetet. Ezenkívül is adódott még me­leg helyzet a Dózsa kapuja előtt. Külö­nö­sen Pálmai, Varga, majd Molnár lö­vése adott egy-egy alkalommal munkát Fazekasnak. A Bp. Dózsa főleg az első félórában sok hibával építette táma­dásait. A kezdeményezéseknek többnyire az volt a hibája, hogy a védőjátékosok is és a fedezetek is magasan vágták előre a labdát, s a csatárok ilyen esetekben nem tudták megszerezni a labdát, mert a bányászcsapat magastermetű védői, főleg Kónya II, Dicsev és Buzánszky ezeket a labdákat rendre elfejelték. A lila-fehérek csatársorának tagjai sem mo­zogtak eleget, nem helyezkedtek meg­felelően, nem törtek kapura, sokat ké­ny­­elmeskedtek. Ennek ellenére ebben az időszakban is akadt a lila-fehéreknek né­hány helyzetük, de azok kihasználatla­nul maradtak. Egy alkalommal a kitörő Aspirány elől a kifutó Ilku pompás láb­ós é­vetődéssel mentett, majd Virág be­adását­ Tóth az üresen hagyott kapu mellé fejelte. A félidő utolsó negyedórá­jában a Dózsa felülkerekedett. Ekkor nagy nyomás alatt állt a dorogiak ka­puja. Szünet után a küzdelem fokozódott. A Bp. Dózsa együttese nagyobb erőbe­dobással vetette magát a küzdelembe és jobban is játszott, mint az első félidő­ben. A játékot általában a lila-fehérek irányították. Sokszor nyomasztó fölényt harcoltak ki, igazán komoly gólhelyzetet azonban csak egyszer-egyszer tudtak ki­dolgozni, de ezeket sem értékesítették. Ez a bányász­védőket is dicséri, akik ügye­sen helyezkedtek, jó közbelépésekkel meg­akadályozták a lövéseket, s időnként még arra is maradt erejük, hogy lapos át­adásokkal támadásba indítsák a csatáro­kat. A dorogi tám­a­dók ebben a félidő­ben ritkábban jutottak el Fazekas ka­pujához, de ilyenkor igyekeztek szét­húzni a mezőnyt,­­ a réseken keresztül kitörni. Egy ilyen kitörés során a Molnár előtt nyílt nagy helyzet, de a kifutó Fa­zekas bravúros vetődéssel hárított. Az utolsó húsz percben a Dózsa többnyire a dorogiak térfalén tanyázott, lövések is mentek kapura, de Ilku ezeket szépen védte. A mérkőzés végül gólnélküli, igaz­ságos döntetlent hozott. A Bp. Dózsában senki sem nyújtott kiemelkedő teljesít­ményt. Fazekas két-három határozott, jó­­ütemű közbelépéssel igazolta jó formáját. Sok dolga azonban nem volt. A hátvéd­­hármas­ tagjai olykor-olykor zavarba jöt­tek, bár nagyobb hibát­ egyikük sem vé­tett. Várhidi játszott közülük legmegbíz­­hatóbban. A két fedezet, csak a labda megszerzésében, a védőmunka ellátásában nyújtott kielégítőt. A támadósor tagjai sokszor körülményesen játszottak. Akadt ugyan valamennyiüknek szép megmoz­dulásuk, de egyenletesen jól egyikük sem játszott. A legnagyobb igyekezettel Egresi küzdött. A Dorogi Bányászban Ilku biztoskez­ű kapusnak bizonyult. Fő­leg a szünet után mentett veszélyes hely­zetekben. A hátvédhármasban Kónya II akasztotta meg a legtöbb támadást, fér­fiasan kihasználta a testi erejét is. Szinte kifogástalanul játszott a két szélsőhátvéd is. A fedezetek hatalmas munkát végeztek, főleg védekeztek, s mélyen hátrahúzódva akasztották meg a Dózsa támadásait, a támadások elindítására azonban már nem igen telt az erejükből. A csatársorban a mozgékony Varga időnk­ént ügyes cselek után szépen játszotta tisztára társait, s Molnár is dolgozott ki helyzeteket. Kán­tor munkabírása érdemel dicséretet. Jk tabdik­olega WBS­­-ért B­p. Haassa—üteregi Hasiyáss, CsO 1 régi. ¥©r©s 1Lobbogó—Sztálin Vasmű­ Építők 4:2 (2:2) Hungária-út, 4000 néző. Vezette: Bo­kor (Neumann, Kőhalmi V.). Bp. Vörös Lobogó: Gellér — Kovács M, Börzsei, Lantos — Kovács I, Zakariás — Sándor, Hidegkúti, Palotás, Szolnok, Molnár. Edző: Bukovi Márton. Sztálin Vasmű Építők: Bakó — Fá­bián, Ulmann, Sólyom — Halmai, Ko­­tász — Hegedűs, Fejes, Szigeti, Ladá­nyi, Krasznai. Edző: Orczifalvi István. Góllövő: Szigeti (6. perc), Krasznai (7. perc), Lantos (11-esből, 40. perc), Hidegkúti (46. perc), Palotás (57. perc), Sándor (85. perc). Szögletarány: 5:4 (3:2) a Bp. Vörös Lobogó javára. A mérkőzés előtt egy kis ünnepség zaj­lott le. A Sztálin Vasmű Építők Sport­körének képviselője, ma­jd a Bp. Vörös Lobogó SE képviselője, valamint a labda­rúgó-csapat szurkolói nevében Salamon Beri üdvözölte a Bp. Vörös Lobogó Lon­donban járt játékosait a 6:3 alkalmából, majd az egész csapatnak köszönetet mon­dott az 1958. évi magyar bajnokság meg­nyeréséért. Meleg ünneplésben részesítette a közönség Bukovi Mártont, a Bp Vörös Lobogó labdarúgó-csapatának edzőjét is. A Bp. Vörös Lobogó könnyedén kez­dett s ez hamarosan megbosszúlta ma­gát. A kitűnően védekező s­tálinvárosiak a hatodik percbén villámgyors ellentámadást vezettek, Fejes átadását Szigeti maga elé tette, majd hirtelen, mintegy 18 méterről rálőtte a labdát. A lapos, éles labda a meglepődött és későn vetődő Gellér alatt a kapu jobboldalába vágódott, 0:1. Alig egy perc múlva a sztál­in városiak balszárnya vezetett igen szép, gyors támadást, ennek befejezéseként Szigeti kiugratta Krasz­­nait. A balszélső két lépést tett a labdá­val, majd az ötös jobb sarkáról hatalmas, félmagas lövést zúdított a kapu balolda­lába. 0:2. A Bp. Vörös Lobogó ettől kezdve át­vette a játék irányítását, jóval többet kezdeményezett, de ered­ményt nem tudott elérni, mert a Sztálin Vasmű Építők keményen és jól védeke­zett. Előfordult, hogy kilenc sztálinvá­­rosi mezőny­játékos vett részt a védeke­zésben, de amikor megszerezték a labdát, nem vágták vaktában előre, hanem a legnehezebb helyzetben is pontosan ad­ták valamelyik társuknak, így a labda birtokában­­többször is igen veszélyes tá­madásokat vezettek. A Bp. Vörös Lobogó csatárai nem tudtak megfelelően kibontakozni, nem tudtak pontosan passzolni, képtele­nek voltak megszokott, lapos össz játéku­kat játszani, mert a lel­kes sztálinvárosi játékosok állandóan zavarták őket, min­den labdán rajta voltak. Ladányi látha­tóan csak Hidegkúti őrzésével törődött, igyekezett a kiváló válogatott játékost zavarni, s többnyire sikerrel. A 10. perc­ben Szolnok tört előre, Ladányi benyúlt eléje a labdáért, az összekötő elesett La­dányi lábában, s a játékvezető, noha szándékosságról szó sem volt, 11-est ítélt. A büntetőt Lantos védhetetlenül, laposan lőtte a bal sarokba. 1:2. A félidő hátra­lévő részében csaknem állandóan a Bp. Vörös Lobogó támadott. A 46. percben Hidegkúti pompásan kiugrott, s védhe­­tetlenül, félmagasan lőtt a jobb sarokba, mintegy 7 méterről. 2:2. (A játékvezető, úgy látszik, elmérte az időt. Ez a gól sze­rintünk 25 másodperccel a szabályos já­tékidő után esett.) • Szünet után a Bp. Vörös Lobogó teljes erővel belefeküdt a játékba, most már pontosabban adogattak játéko­sai, a csatárok sokkal mozgékonyabbak voltak, mint az első félidőben, igen gyak­ran változtatták a helyüket, s így a baj­nokcsapat összjátéka lényegesen megja­vult. Egymásután gördültek a támadások a Sztálin Vasmű Építők kapuja felé, a vendégcsapat csak szórványosan rohamo­zott, bár a játékidő első felében így is többször veszélyeztette ellenfele kapuját, így például Fejes hatalmas lövését Gel­lér csak nehezen tudta kapu föl tulni. Nem sokkal később pedig Fejes félmagas lövése a kapufáról pattant ki. Az 57. percben Kovács II szép átadásából Palo­tás a 16-osról nagy erővel lőtt kapura, s a labda védhetetlenül vágódott a bal felső sarokba. 3:2. Egymás után kellett ezután Bakónak beavatkoznia: Sándor, Molnár, majd Kovács I lövését fogta szépen a ka­pus. A 23. percben Sándor lövése a kapu­fáról pattant vissza a mezőnybe. Hideg­kúti két nagy gólhelyzetet hagyott ki. A 85. percben Hidegkúti előreadott Sándor­nak s a jobbszélső 14 méterről erős, fél­magas lövést küldött a balsarokba. A ve­tődő Bakó csak érinteni tudta a labdát, 4:2. Továbbra is a hazaiak támadtak, de a sztálinvárosiak egy lerohanása majd­nem góllal végződött: a 89. percben az előretörő Ladányi beadását Hegedűs kö­zelről Gellérbe lőtte. (Folytatás a 2. oldalom B­p. Vasas—Csepeli Vasas 2:1 (1:1) Népliget, 2500 néző. Vezette: Zsolt (Gere, Ludwig). Bp. Vasas: Kamarás — Lőrincz, Te­leki, Kontha — Szilágyi II, Bundzsák — Sárosi, Csordás, Szilágyi I, Berendi, Kilovszky Edző, Baróti Lajos. Cs. Vasas: Tóth I. — Kónya, Preiner, Takács —­ Kardiván,­­­­Ve­r­zsár! !!— Tóth II, Horváth, Keszthelyi, Lovász, Rósa. Edző: Marosvári Béla. Góllövő: Csordás (11. perc), Lovász (30. perc), Szilágyi I (84. perc). Csere: Tóth I helyett Mészáros (a szünetben). Szögletarány: 5:4 (2:1) a Bp. Vasas javára. A hidegre való tekintettel a játékosok a mérkőzés elé.­ sokkal alaposabban be­melegítettek, mint máskor. Mindkét csa­pat mintegy 20 percen keresztül végzett erős bemelegítő mozgást. Feltűnt az edzőpálya szélén, hogy a játékvezető is komoly bemelegítést tartott. A csepegi csapat kapott először lábra és a tőle megszokott helycse­rt, gyors támadásokat vezette. Mintegy 5 percen keresztül a Bp. Vasas térfelén folyt a játék. Ezután a hazai csajt­al vette át a játék irányítását és pontos adogatásokkal szőtte támadásait. Az ingadozó csepeli fedezetpár miatt há­rom percen belül három gólhelyzet­ig adó­dott a csepeli kapu előtt. A 11. percben Szilágyi I a jobbösszekötő helyéről ki­ugrott, az ötösről küldött erős lövését Tóth­­ kiejtette, s a szemfüles Csordás közelről a hálóba gurította a labdát. 1:0. A gól után ism­t a csepeliek irányítot­ták a játékot, a támadósor azonban med­dően küzdött. Annak ellenére, hogy me­zőnyfölényben voltak a csepeliek, a 16-os körül már rendszerint csak két-három játékos volt támadásban, de egyetlen lyukrafutást, vagy kapuralövést sem láttunk tőlük. A Bp. Vasas ritkább támadásai ötle­tesebbek és erőteljesebbek voltak. A csepeli védelem csak nehezen tudott hárítani. A 30. percben Keszthelyi a balszélen indított támadást, meredeken hátragurított a 16-os előtt álló Lovász elé. A balösszekötő habozás nélkül rá- lette a labdát és az erős, fél magas lö­vés a kapu jobboldalában kötött ki. 1:1. Kamarás kissé későn vetődött. A gól után élénkült az eddig meglehetősen kö­zepes iram. Változatosabbá és színesebbé vált a küzdelem. Inkább a Bp. Vasas irányította a játékot, láthatóan nagyobb akarással küzdött és a félidő végéig töb­bet támadott. Szünetben a Csepeli Vasasban cserét határoztak el: Tóth­­ helyett Mészáros állt a kapuba. Lényegesen színesebb és élénkebb lett a játék. A támadások fel­épít­ése mindkét csapat rész­éről terv­szerűbbé vált, s a mérkőzés irama is erő­södött. Az első negyedórában a változatlanul nagyobb akarással küzdő Bp. Vasas támadott többet, különösen Illovszkytól láttunk néhány lendületes és gyors elfutást. A belsők is rendszerint kapuralövéssel fejezték be tá­madásaikat. Mészáros két ízben is nehéz labdát védett. A 70. percben esett a mér­kőzés egyik legszebb lövése: Lovász mint­egy 25 méterről hatalmas lövést küldött a Vasas kapujára, s a labda a kapufa bal fe­sé sarkáról vágódott vissza a mezőnybe. A 77. percben a Csepel egymásután három szögletet rúgott, de egyikből nem tudott gólt elérni. A játéknak ebben a szakaszában a vendégcsapat fölénybe került, és a Bp. Vasas védelmének minden tudá­sát össze kellett szednie, hogy megakadá­lyozza a csepelieket a góllüvegben. A 81. percben három csepeli védő is elrúg­hatta volna a labdát, valamivel a 16-oson belül, de csak nézték. A szem­füles Szilágyi I kiugrott a labdával és az ötösről a kifutó Mészáros mellett a kapu baloldalába gurította. 2:1. A végig nagyobb akarással és góllal törőbben játszó Bp. Vasas megérdemelte a győzelmet. Kamarás a gólnál kissé „elaludt", egyébként nem akadt komoly védeni va­lója. A hátvédhárnyas legbiztosabb pontja Teleki volt. Végig egyenletes tornában játszott, mindig biztosan lépett kézibe és erőteljesen rúgott. Megbízhatóan látta el feladatát a két szélsőhátvéd is. A fedezet­pár ezúttal jobb formát mutatott, mint az elmúlt hetekben. Jól akadályozták meg a támadások kibontakozását és pontos lab­­dákkal­­sok támadást indítottak el. A tá­­madósor motorja Illovszky volt. Lendüle­tes, gyors volt, jól kezelte a labdát és né­hány kitűnő lövést is láttunk tőle. Be­­rendi szorgalmasan küzdött, sokat vállalt magára, jól kiszolgálta társait. Szilágyi­­ sokat változtatta a helyét, szinte a csatár­sor minden pontján látni lehetett. Gólja szemfülességét dicséri. Csordás igen tar­tózkodóan játszott. Sárosi nagy harcot ví­vott a gyors Takácscsal. Volt néhány si­keres megmozdulása. Tóth­­ a gólról nem tehet, sok nehéz helyzetben tészt­ázott biztos kézzel. Mészá­ros is jól védett, Takács volt a védelem legjobb tagja, jól helyezkedett, sokszor ki­segítette társait. Preiner az átlagosnál jobb teljesítményt nyújtott. Kónya a II. félidőben lendült bele. A két fedezet igen bizonytalanul kezdett, az I. félidőben sok­­ ingatlan előreadást láttunk tőlük. Szünet után valamit javultak. Ezúttal Lovász volt a támadósor legjobbja, nagy terüle­ten játszott, jól kezelte a labdát és erő­tel­jesen lőtt kapura. A mozgékony és for­mában lévő Tóth T.-t elhanyagolták, ez elsősorban a szokottnál gyengébben és bá­gyadtabban játszó Keszthelyi hibája, aki kevés labdát adott a jobbszélsőnek. Hor­váth a mezőnymunkából vette ki a részét több kevesebb sikerrel. Kósa csak a mér­kőzés utolsó 30 percében volt igazán játék­ban.

Next