Népsport, 1953. december (9. évfolyam, 240-261. szám)

1953-12-01 / 240. szám

9, így kell szolgálni a dolgozó népet!“ Költemények és levelek a londoni diadalról „Kedves Szerkesztőség! Ezt a verset azért írtam, hogy népünk és hazánk di­csőségét hirdesse.“ Ezzel a rövid kísérő­­­véllel küldötte be szerkesztőségünkbe a magyar labdarúgókat üdvözlő költemé­nyét (a hétfőn érkezett 51 költemény egyikét) Borbély Győző. Ez a gondolat számos költeményben és levélben ism­ét­­ődik meg. És ez így helyes. A londoni sporthőstettet versekkel ünnepli a ma­gyar nép A mérkőzés után az angol sajtó egy része kissé túlzó általánosítással Magyar­­országot a labdarúgás országaként jelle­mezte. Ha valamelyik angol újságíró csak egy napot töltött volna el azóta szerkesztőségünkben, nyugodtan nevez­hette volna hazánkat a költők országának is. Eddig ugyanis összesen 107 vers érke­zett a nagy győzelemről szerkesztősé­günkbe. A legújabban érkezett versek többségét is inkább az őszinte szeretet és lelkese­dés jellemzi, mint a formai tökély, de még a leggyakorlatlanabb alkalmi poéták költeményeiben is van értékes, szép gon­dolat. A sok vers között természetesen ez­úttal is akadnak átlagon felüli verselő­­készségről tan­uskodók. Pogány Károly, a Lőrinci Fonó dolgo­­zója hosszú versében tömören fogalmazza meg a fő gondolatot: „Így kell szolgálni i dolgozó népet!" (Ez persze korántsem elenti azt, hogy csak így lehet szolgálni i dolgozó népet.) Pap Géza egyetemi hall­gató verses levelében félig tréfásan azt ajánlja, hogy a londoni győzteseket tü­n­­essék ki „a labdarúgás kiváló művésze“ , ■immel. Paksi László, székesfehérvári ol­vasónk ezzel a szép fordulattal fejezi be versét: „Pajta hát, magyarok! Dicsősé­­g/ü­nk végre — Eljutott a világ nyugati végére, — S a ködös Albion megreszke­­dett belé. — Előre, magyarok, új győzel­­nek felé!" A győzelem okait kutatva Arcner Tivadar ezt írja versében: „Kis lép vagyunk, maroknyi az egész, — De itt mindenki, munkára, harcra kész!" Megható a tétényi úti kórház I. bel­osztály 8. kórterem hat betegének hosszú, k­erses jókívánsága (megszövegezője Kluber Ferenc), amely ezzel a két sorral zárul: .Erőt, egészséget, jó kedvet játékhoz - Kitartást, készséget, mely új győzel­met hoz!" A győri Gilliam László jól jellemzi a magyar sportolók lelkiségét, amikor köl­eméénye visszatérő soraiban megírja: „Győztek! nem aranyért — Győztek, mert várta tőlük a nép." Egy-két izmos népi költőtehetség is bontogatja szárnyait. Milyen szép nép­dalkezdet például özvegy Herczegh Já­nosné kis költeményének első négy sora „Egy kis galambcsapat — Elrepült kül­földre, — Hazájától messze, — Messzi tengerekre." Ugyanennek a költemény­nek a közepén található ez a szép négy sor: „Ha kell, a galambok — Sasokká hogy válnak — És odakiáltjuk — Az egész világnak..." Vagy mi­ben igaz népdal-hangulatot kelt Fröhlich László versének kezdete: „Ha az egész világ­­ Rózsabokor volna, — Benne minden vi­rág — Szép dalokat szólna, — Benne a magyar csapat — Aranyszirom volna." Hangot kap a népi humor is. Kős Mik­lós főtörzsőrmester (levele szerint: ha vasvilla hullik is az égből, akkor is ki­megy minden mérkőzésre) verses mérkő­zés tudósításában azt írja, hogy Ramsey, az angol jobbhátvéd mindvégig csak ke­resgélte a pályán Czibort és végül leszö­gezi: „Tudjuk azt itt Budapestem — meg­találta a banketten". A sok-sok kedves levél közül is egyike a legkedvesebbeknek B. Szmolinka József nyugalmazott vízmester öreges betűkkel írt, de fiatalos szemléletről tanúskodó le­vele, amelyben többek között ezekkel a szavakkal fordul a válogatott labdarúgók­­hoz: „Higgyék meg, tisztelt öcséim, bizt­­ató és lelkesítő az, amikor az embereket mindannyiónk szeretve tett gondoskodása kíséri az összesünkért is vívott küzdelmén ben“ Kisgyura Károly Somogyszobról két ötletes kis rajzot is mellékel rövid levelé­hez. Az egyik rajzon Puskás gyakorlati­lag válaszol Anikó lányának közismert szövegű kérdésére: „Apu, hód ment be az oroszlán barlangjába?" — amennyiben gólt lő egy kapusmezes, angolcímeres orosz­lánnak, a másikon Hidegkuti, Puskás és Rózsik ,,temeti“ az angol labdarúgó dicsőséget. Zaláni József azt a megfigyelését közli, hogy az angol közönség még akkor is bíztatta csapatát, amikor annak már Kern­el reménye nem volt a győzelemre és felkéri a magyar közönséget, hogy jóban rosszban mindig lelkesen bíztassa fiain­kat. Zajk Emil néhány kedves jelenetet lat le a szerda esti budapesti utcákról. Kovács Dezső azt javasolja, hogy a Népstadion körüli utcákat a válogatott labdarúgó csapat tagjairól nevezzék el. Zaláni József pedig két nappal később írt l­evel­ében panaszkodik amiatt, hogy a vá­logatott csapat a reggeli órákban érke­zik haza és így ő sok más szurkolótár­sával együtt nem siethet fogadásukra. 6:3-as műszak A szerkesztőségünkbe özönlő levelek túl­nyomórészt még mindig a londoni 6:3-a­­s kőzelemmel foglalkoznak. Labdarúgóink példája nyomán nagyon sokan tesznek ígéretet a jobb tanulásra, a jobb és több termelésre. Sok ütemben csatlakozva a Magyar Pamutipar //vas-brigádjának fel­hívásához elhatározták, hogy 6:3-as mű­szakot tartanak. A Zuglói Nyomda dolgozói így írnak: ,,Labdarúgóink világraszóló győzelme után a Zuglói Nyomda dolgozói lelkesen csatlakoznak a Magyar Pamutipar Igaz. brigádjának felhívásához és december 1-án, szerdán 6:3-as műszakot tartunk. E műszak alatt túl akarjuk szárnyalni az eddigi műszakokban elért eredményeinket. Egyúttal versenyre hívjuk ki a Buda­pesti Nyomdaipari Egyesülés kötelékéhez tartozó minden vállalatot." Hasonló tar­ta­mú levélben jelentik be a 6:3-as műszakhoz való csatlakozásukat a Gránit Csiszolókorong és Kőedénygyár dolgozói is. A kispesti üzemben a sporto­lók kezdeményezésére a gyár valamennyi dolgozója vállalta, hogy december 2-án, a 6,3-as műszak keretében kívánják export­tervük további sikerét valóra váltani. „Hajrá Gránit!" jelszóval indulnak ezen a napon eddigi termelési eredményeik túlszárnyalására. A Békéscsabai Vasas sportolók Igaz József sztahanovista felhívására vala­mennyi békéscsabai sportkört versenyre hívták ki. Versenyük december 2-án in­dul. Aa angol liga izombati eredményei* Arsenal—Newcastle L'nited 2:1, Aston Villa—Charlton Athle­­űc 2:1, Blackpool—Bolton Wanderers 0:0, Dardiff City—Liverpool 3:1, Chelsea—Prés­­tón 1:0, Huddersfield—Burnley 3:1, Man­chester City—West Bromwich Albion 2:3, Porísinouth— Manchester United 1:1, Shef­­í'ield United-^Toííenham 5:2, Sunderland— Middlesbrough 0:2, Wolverhampton Wan­derers—Shefl’ield Wednesday 4:1. Öttusázóink megérkeztek Chilébe A világbajnokságon résztvevő magyar öttusa-csapat csütörtökön indult­­tovább Amsterdamból repülőgépen Chilébe. Meg­érkezésükről alábbi táviratunk szá­mol be. (Rocas Santo Domingo, november 29). Amsterdamból többórás késéssel indul­tunk, de szombaton rendben megérkez­tünk Santiagóba. A légiót aránylag jól telt el. A világbajnokságot nem Santiagóban, hanem a fővárostól észak­nyugati irányban mintegy 140 km-re fekvő Rocas Santo Domingóban rendezik meg. Ez a város a tengerparton fek­szik, ismert, üdnökely. A magyar csa­patot a „Villa olim­pica'­-ban szállásol­ták el. A világbajnoki küszdelmek vasár­nap kezdődnek. Lendvai Pál A magyar öttusázók először vesznek részt a világbajnokságon Az öttusa-világb­a­jnokságok múltja A második világháború előtt a világ legjobb öttusázóinak csak a négyéven­­­ként sorra kerü­lő olimpiai játékokon volt alkalmuk erőik összemérésére. Azóta azonban rendszeresítették ebben a sport­ágban is­­a világbajnokságokat és így a legjobbak most már évről évre találkoz­hatnak egymással. Az öttusa-világversenyek sorát a háború után az 1918. é­vi londoni olimpia nyi­totta meg. Ezen még csak egyéni bajnok­ságot rendeztek, amelyet az azóta már visszavonult sv­d Grut nyert meg nagy fölénnyel, 16 ponttal az amerikai Moore (47 p.) és a svéd Gardin (49 p.) előtt. A magyar öttusázók számára, bár a meg­előző nemzetközi versenyeken értek el komoly sikereket, Londonban nem ter­mett babér. Már az első számban, a lo­vaglásban elvesztették minden esélyü­ket. Karácson kulcs­csonttörést szenve­dett és a harmadik szám után fel kellett adnia a küzdelmet. Hegedűs F. végered­­m­ényben 10., Szenest­ pedig 18.­­lett. Ez az olimpia azért is jelentős volt az öttusa történetében, mert az ekkor tar­tott kongresszuson alakult meg a Nem­zetközi öttusa Szövetség. A szövetség azután elhatározta, hogy az olimpiák kö­zötti években világbajnokságokat rendez. A londoni és a helsinki olimpia között három világbajnokság került sorra, a magyar versenyzők azonban egyiken sem vettek részt. Az elsőt 1049 októberben Stockholmban rendezték meg, hivatalos csapatverseny ezen még nem volt. A svéd Bjukrefelt, lett világbajnok 19 ponttal a finn Vilkko (22 p.) és Platan (33 p.) előtt. A második világbajnokságot 1950 szep­temberében Bernben tartották meg. Ezen aratta a svéd Hall, a későbbi olimpiai bajnok első négy győzelmét, 19 ponttal végzett az első helyen. Utána az olasz Brigneli (18 p.) és a finn Vilkko (33 p.) következett. A csapatversenyben ez volt a sorrend: 1. Svédország 00, 2. Finnország 130, 3. Olaszország 130, 4. Svájc 140, 5. Anglia 173, 6. Belgium 19­ pont. A harmadik világbajnokság színhelye 1951 októberében a svédországi Halsing­­borg volt. Ezen részt vett az Egyesült Ál­lamok és Brazília csapata Az egyéni bajnokság a svéd Hall, Lindqvist és a finn Vilkko nagy küzdelmét hozta. Vég­eredményben Hall megvédte világbajnok­ságát: 1. Hall 22, 2. Vilkko 24, 3. Lind­qvist 27. A csapatversenyben ismét a své­dek győztek: 1. Svédország 87, 2. Finn­ország 148, 3. Brazília 151, 4. Anglia 204, 5. Franciaország 222, 6. USA 263 pont. A vi­lágba­jnokság egyik nagy meglepetése a brazilok szereplése volt. Egyénileg Medeiros az 5., Borges pedig a 7. helyen végzett. Az USA viszont gyengébben szerepelt a vártnál. Ezután került sorra a helsinki olimpia, amelyen, mint ismeretes, a magyar öttu­sázók hatalmas sikert arattak. Egyénileg Benedek G. és Szondy az első három kö­zött végzett s Kowicsk­al együtt meg­nyerték az első ízben kiírt csapatba­jnok­ságot. Íg­y alakult a végső sorrend. Egyé­nileg: 1. Hall (svéd) 32, 2. Benedek­­ 39, 3. Szondy 41, 4. Novikov (szovjet) 55, 5. Mannonen (finn) 62, 6. Denman (USA) 62 pont. Csapatban: 1. Magyarország 166, 2. Svédország 182, 3. Finnország 213, 4. USA 215, 5. Szovjetunió 293, 6 Brazília 313 pont. Tekintettel arra, hogy az idei világbaj­nok­­ Dél-Amerikában kerül sorra, ér­demes megnézni, hogy a tavalyi olimpián hogyan szerepeltek a délamerikai öttu­sázók. A brazilok nem nyújtották azt a teljesítményt, amelyet az 1951. évi VB alapján vártak tőlük. Egyénileg legjobb­juk, Medeiros 10. lett és ő szerepelt a leg­jobban a délamerikaiak közül. Utána az argentin Riera (16.), a chilei Floody (17.) és a brazil Borges (21.) végzett a legjob­ban. A legjobb uruguayi, Ortiz 26 lett az 51 főnyi mezőnyben. Csapatban Chile a 7., Argentína a 8., Uruguay a 13. helyet fog­lalta el. A hét végén Santiagó­ban, Chile főváro­sában sorra kerülő IV. vil­ágbajn­kság lesz az első, amelyen a magyar öttusázók is r­észtvesznek. A délamerikai országok fej­lett öttusa-sportját jutalmazta a nemzet­közi szövetség akkor, amikor Chilének adta a megrendezés jogát. A világba­jok­­ság keretében tartja meg kongresszusát a nemzetközi szövets­é is. Ez°n döntenek majd többek között a jövő évi világbaj­nokság színhelyéről. Igy múlik az idő (párizsi napoké) — Kiküldött munkatársunk távbeszélő jelentése — (Párizs, november 30.) Könnyű felelni arra a kérdésre, hogy melyik volt a leg­népszerűbb csapat a Racing—Cannes mérkőzésen vasárnap a Parc des Princes­ pályán: a magyar válogatott. A félidő­ben a rendezők kérésére játékosaink levonultak a lelátóról, miközben a hangszórón bejelentették, hogy az an­golokat verő olimpiai bajnokcsapat üd­vözli a közönséget. Fergeteges taps tört ki, a 25.000 néző helyéről felállva ünne­pelte a civilruhás, felsőkabátban a pá­lya közepén felsorakozó magyar csapa­tot. Ebben a tomb­olásban elveszett a Puskás által vezényelt háromszoros „él­jen". A közönség olyan lelkesedéssel tom­bolt, hogy alig vette észre, am­kor ki­vonult a Racing és a Cannes csapata a második félidőre. A taps fokozódott, amikor Puskás egy­­egy virágcsokrot nyújtott át a két csa­­csapatkapitánynak. ★ Lassan telnek a magyar csapat nap­jai Párizsban. Az időtöltést szolgálta a Racing­ Cannes - találkozó megtekin­­tése is. Ezen a mérkőzésen a közönség igen élénk volt. Fülsiketítő módon biz­tatta ki-ki a maga, csapatát, egy-egy verekedés is bizonyította, hogy a fran­cia szurkollók ereiben nem angol tea folyik. A pályán is meglehetősen fe­szült hangulat alakult ki, a játékosok néha hevesen bírálták­ egymást, nyil­vánvalóan olyan szöveggel, amit nem­­tanítanak­­ a Sorbonne-on. A mérkőzés után nagy vita indult meg a magyar csapat tagjai között, hogy a Vasas Izzó és a Diósgyőri Va­sas játéktudásban hogyan aránylik ehhez a két csapathoz. Nagyon eltérőek voltak a vélemények. Nyoma sem volt ezúttal a csapatban annak az egység­nek, amelye­t az angol sajtó úgy meg­dicsért ...★ Nemcsak az angol, hanem a francia sajtó is fontos kérdéseket vet fel a ma­gyar labdarúgók londoni győzelmével kapcsolatban. A la Humanité-ben Y. de Floch kortárs azt kérdezi, miért van fölényben a magyar labdarúgás? S mind­járt válaszol is rá: „A kilenc és fél milliós Magyar­­ország nyolc milliárd frankot költ sportra évenként. Aki meg akarja tud­ni, hogy ez mennyi, gondoljon arra, hogy az egyik angol lap tíz millió fontra értékeli át ezt az összeget. Fran­ciaország mindössze 325 millió frankot költ évente sportra . ..“ Meleg beszámollót közöl a lap a ma­­lakoffi mérkőzésről és hangot ad sok néző dicséretének: — Milyen szerények ezek a nagy em­berek . . . Malakoff népe még ma is a szombati mérkőzés hatása alatt áll. Nemcsak a mutatott játékról van szó, hanem arról a tényről, hogy az Angliát verő olimpiai bajnokcsapat, amelyet a világ minden táján boldogan látnának vendégül, sőt verekednének érte, egy külváros munkáscsapatát tiszteli meg, milyen még nem volt** — ezt a fel­kiáltást gyakran lehetett hallani, áz Az időtöltéshez hozzátartozik a képes­lapok írása is. Töméntelen mennyiségű képeslapot írnak és íratnak alá egymás­sal a játékosok. A lapírás lassan olyan arányokat ölt, hogy hovatovább a játé­kosok már egymástól is megtagadják az aláírást.­ A legjobb időtöltés azonban mégis­csak a visszaemlékezés a nagy mérkőzés egyes részleteire. Tegnap az autóbuszon például Kocsist kérdezte meg valamelyik játékos, hogy szerinte melyik volt a mérkőzés legnagyobb pillanata. Kocsis kapásból válaszolt: — Az, amikor lefújták a mérkőzést! Akkor már nem lehetett elveszíteni!... ★ Derültséggel emlékeznek vissza a já­tékosok arra, amit Walter Winterbot­­tom az angol sajtóról mondott: — A mi sportújságíróink egyik vég­letből a másikba esnek, mert így lehet a legérdekesebb cikkeket írni. Most mindenkinek a fejét követelik. De min­dig támadnak mindenkit. Bármit csi­nálunk­, rosszak vagyunk. Ha például mi győztünk volna 6:3-ra, akkor azért támadták volna a labdarúgó-szövetséget, hogy miért hozott ilyen gyenge csapa­tot Angliába . . Sok játékosunk látta a nagybajuszú John MacAdamot, aki azzal nyerte el a heti díjat az angol sportújságírás­ Ivan, hogy ő a­­ saját fejét is köve­telte. („Véres** önbírálat.) Beszélnek a fiúk az angol csapat játékáról is, s megállapítják, hogy az angol csapat helyenként bizony elég naivul játszott. Puskás így foglalta össze a lényeget: — Ezek mindent ..megettek**. Olyas­mit is, amivel odahaza már nemigen lehet megélni. MacAdam barátunknak egyik szóké­pére gondolva, azért ettek meg min­dent, mert úgy látszik, ízlett nekik a „palacsinta**. (Az angol csapatnak ugyanis — MacAdam szerint — pala­csintává kellett volna „vernie*4 a ma­gyar válogatottat.)★ Szóba került Hidegkuti meg nem adott gólja is. Úgy látszik, a játékve­zető is, érezte, hogy Hidegkúti szabá­lyos góljának megsemmisítése nem volt helyes. Lesről szó sem lehetett, mert Hidegkúti Puskás mögül futott előre. A játékvezető úgy nyilatkozott, hogy nem is les miatt nem adta meg a gólt, hanem azért, mert Hidegkúti könyök­kel csinált magának helyet. — Már hogyan csináltam volna kö­nyökkel helyet — mondja erre Hideg­kuti — amikor a küzelemben sem volt senki. Ez a könyökölj igen közel­ rokon te­het az árnyékboxolással. ★ Sok vita folyik akörül, hogy milyen játékos Matth­ek­s. Abban mindenkinek megegyezik a vélem­énye, hogy egészen kivételes képességű játékos, csak ott térnek el a vélemények, hogy hasznos-e csapata számára a játéka, avagy nem, Matthews ugyanis azok közé a Jatek£­­sok közé tartozik, akik mindent tudnak, mindennel tisztában vannak, csak egy­ről feledkeznek meg . játékostársaik­ról★ A francia sportsajtó és a napilapok sportrovatai egyhangúlag támadják a francia labdarúgó-szövetséget, amelyik úgy tesz, mintha a franciák verték volna meg az angolokat s kegyet gya­korolnának azzal, hogy hajlandók ve­­lünk­­játszani. Nem eléír nekik hpp háromszor egymásután játszottunk elle­nük budapesti visszavágás nélkül Fran­ciaországban. IA magyar igazság há­rom, a francia úgy látszik, eggyel több. Pedig egy magyar—francia mérkőzés nem lenne az „évszázad" mérkőzésé, hanem legfeljebb a hét mérkőzése . ( ■) ★ A két magyar filmes, Macskássy Já­nos és Szabó Árpád amiatt­ szurkol, hogy a londoni mérkőzés II. félidejének felvétele jól sikerü­l-e. Az erősödő fél­homály­o, a gyenge köd miatt ugyanis rosszak voltak a látási viszonyok. — Nem baj, ha homák­­ot lesz a kép, a többit a közönség majd hozzá, képzeli — vigasztalják őket a fiúk. — Nappabb filmsiker lesz ez, mintha a leg­nagyobb „csillag" játszana, benne Úgy különben sem tud egyik sem ját­szani, mint Bozsik, Hidegkúti és a töb­biek ... ............ . . Ennek a filmnek különben minden jövendő né­zője örömmel veheti tudo­méul, hogy mind a kilenc gólt sike­rült „elkapniok** a magyar filmesek­nek. Említsünk meg egy apróságot, amely­re ma is derültséggel emlékeznek vissza játékosaink. Amikor a magyar csapat a Prince of Wales-színházban tett látoga­tást, a színház vezetője előadás közben bejelentette, hogy a magyar válogatott csapat a nézőtéren van. A tapsvihar el­ülte után felkérte a csapat tagjait, hogy álljanak fel. A játékosok kissé vona­kodva tettek eleget a kérésnek, kivéve Pollatschek dr.-t a csapat orvosát és Szűcs gyúrót, akik azonnal felálltak. Az egyik néző meglepve kiáltott fel: — Ez a magyar csapat nem is olyan fiatal! A mérkőzés előtt tudniillik jónéhány lap megírta, hogy mennyivel fiatalab­bak a magyar játékosok az angoloknál. Ez az apróság is egyike azoknak, amelyre visszaemlékezve még jobban tudnak nevetni a fiúk. Nem mintha a visszaemlékezés a humort is megszépí­tené, hanem azért, mert túlvagyunk a mérkőzésen. És hogyan! . .. Feleki László MHK-Figyelő Heves megyében Heves megyében a közelmúltban a me­gyei T­SB új elnököt és elnökhelyesttet kapott. Mindkét vezető nagy lendülettel látott a munkához. Igyekeztek elsősor­ban a helyszínen szerezni tapasztalato­kat a sportkörök munkájáról. Nekiláttak a sportkörök ellenőrzésének. Ezt a mun­kát azelőtt teljesen elhanyagolták. Az új vezetők a járási TSB-knek és a sport­körök vezetőinek mindenütt segítséget ad­tak. Munkájuk legújabb eredménye egy négyoldalas MHK-Figye­l, amelyet ezen­túl minden hónapban többszáz példányban kiadnak de Heves megye minden sport­köréhez, a tanácsokhoz, az üzemekhez és hivatali szervezetekhez is eljuttatják. Az MHK-Figyelő legutóbbi száma igen bőséges anyagot tartalmaz a megye MHK-munkájáról. A tömegszer­vezetek versenyében kialakult legutóbbi sorrend ismertetése után a Figyelő kém ny. bírá­latot gyakorol a szakszervezeti SE-k te­rületi elnökségei fölött, megemlítve, hogy nem foglalkoznak kellően a sporttal és az MHK val. Ezután egymásután sorolja fel a hibákat. Az Egri Vasas e­löke keveset törődik az MHK-val, minden idejét a labdarúgásnak szenteli. Gyöngyösön nem kielégítő a Gy Vasas, a Gy. Bányász és a Gy. Építők MHK-munkája. A Gy. Va­sasban hiányzik az öntevékenység és az akarat is, hogy a dolgozókat bevonjá­k a sportba, pedig sok fiatal van a Váltó­gyárban, aki már eddig is sportolt és ezután is sportolni szeretne. A Gy. Bá­nyásznál Ferenczi János, a Mélyépítők VB-elnöke látja a hibákat, de keveset tett annak érdekében, hogy a hibákat kijavít­sák és a vezetőséget összekovácsolják. A falusi sportkörök aránylag jobban állnak az MHK-terv teljesítésében, pedig falun kevesebb a szakember, mint a vá­rosokban. Megdicséri az MHK-Figyelő a poroszlói mintasportkört és a Verpeléti S­K-t, ahol a vezetők feladatuk magasla­tán állnak. Bírálja a Figyelő a megyei DISz-bizottságot is. A megyei DISz-bizott­ságnak több támogatást kell adnia az alsóbb szerveknek az MHK-terv teljesí­téséhez. ,,A falu fiataljainak a sportba való bevonása elsősorban a DiSz fel­adata — írja a Figyelő — és ehhez a munkához a járási DISz-bizottságokon ke­resztül a megyej DiSz-bizo­tságnak kell segítséget nyújtania". A járások verse­nyének ismertetése után komolyabb mun­kávat hívja fel a figyelmét a gyöngyösi és füzesabonyi járásnak, az egri városi MHK ellenőrző bizottságnak, a fü­zes­­abonyi járási MHK ellenőrző bizottság­nak, a hevesi járási T85B elnök­nek. Vé­gül a tartalmas UTTK-Figyelő megála­­pítja, ha a szakszervezeti­ sportkörök job­ban dolgoznak. Heves vmgyf* jóval feljebb kerülhet a megyék közt folyó MHK-ver­senyben. A NÉPI DEMOKRÁCIÁK SPORTHÍREI CSEHSZLOVÁKIA. Spartak Bő­cs válo­gatott 3:1 (2:0. Prága, 0­­0 néző. V: Fú­rás. A labdarúgó-mérkőzés a nagy stadi­onban került sorra. G: Tibensky (2 . sek, iF. Körner I. Il-esből). — A­ váloga­tott—Prágai Spar­ak SVP9 éc-4 F:" "ve,­­ magyarok ellen készülődő kézilabda válo­gratott javuló formát mutatott. G: Korbo (6), Csermák (5), Navraty, Klen (4 — 1), Tróján. Múzsa (2—3), Pest (2), Kopecky és Spacsík. A csensz­­­vas­­-zov ír­t barátság hónán­ja keretébel a Csehszlovákiában ven­dégsz­ereplő moszkvai női kosár­abda-vá­logatott vasárnap Rozsnavában játszott. Ellenfele a szlovák női válogatott vol­t A moszkvai csapat 88­­ 64 (42-13) arányban győzött. A szovjet csapat még négy mér­kőzést játszik Csehszlovákiában. Boldog úttörő-sportolók között A hatalmas zöld cserépkandalló bőven áradó melege gyengéd rózsaszínbe vonja az arcokat. Zsúfolt a terem. Nemcsak a széksorok vannak tele fényesszemű úttörőkkel, hanem a falak mentén, a széksorok mögött is vörösnyakkendős fiúk, lányok állnak. Halkan suttognak, öröm és várakozás teszi nyugtalanná mozdulataikat. Elől, a leterített aszta­­li a gyönyörű serleg fénye húzza magá­hoz a tekinteteket. Az asztal mellől fel­áll Bényi Miklós, a DISz úttörőközpont sportosztályának vezetője: — Kedves pajtások! üdvözöllek ben­neteket álból­ az alkalomból, hogy az általános iskolák kerületek közötti szpár­­tákiád-versenyét a IIIV. kerület nyer­te... Ez a szpártákiád volt az első a kerületek iskolái között, de nem az utolsó. Csak kezdete volt ez egy még nagyobb, komolyabb sp­rtmunkának, a jobb eredmények elérésének . .. Dolgoz­zatok úgy, hogy az oktatásügyi minisz­térium vándorserlege jövőre is nálatok maradjon . . . Fel­csattan a taps, aztán újra és újra felzúg, amikor a kis sportemberek — győztesek és helyezettek — átveszik az ízléses, szép verés­eket. Elsőnek Fógel Lajos, a 61 méteres­ síkfutás győztese, magas göndörhajú fiú szorítja boldogan kezébe az érmet, aztán a 4x100 m-es fiú, majd a leányváltó tagjai következnek. A padsorokban innen is, onnan is hal­lat­szik: „Az a fiú velem jár!" . . . „Az a kislány a mi osztályunkból való!" És boldogok, büszkék. Nem sajnálják a te­nyerüket a piruló, mosolygó győztesek­től. Egyszerre ugranak fel a labdarúgó­csapat tagjai, akik veretlenül nyerték a bajnokságot, egyetlen gólt kapva a mérkőzéseken. Kézrőb kézre járnak­ az érmek — már aki odaadja, mert van olyan is, aki csak úgy a kezében tartva enged ránosolyogni a piros-f­eh­ér-zöld szalagon lógó éremre. Megcsodálják és együtt örülnek a győztessel. A fin­, majd a leány röplabda-csapat tan­yái kapják meg érmeiket, majd a XIV. kerü­leti Úttörőhöz verében Mi­hál­yi Sándorné veszi át­ a szén vándor­­serleget. Az úttörői­ nevében megígéri: mindent elkövetnek, hogy a serleg jn vére is rájuk maradjon, * a kis sport* emberek nagyot bólintanak, rá. Kedves kultúrműsor következik, s aztán villanatok alatt kikerülnek a te­remből a székek, kezdődik a szórakozás, a játék. Az éremtulajdonosok még min­­dig boldogan szorongatják kezükben éle­tük első győzelmének kézzelfogható bi­­zonyítékait. Ki tudja, hány érem, hány tiszteletdíj sorakozik majd még e mellé az első mellé. Ki tudná megmondani, melyik örömmel teli kis sportemberből lesz majd­ a jövő Puskása, Grosicsa, Kovácsa ... A labdarúgó­csapat egyik tagja, Siba Ferenc, kerekképű- magas fiú. Ő a „jobb­­belek", ahogy mondja. Zavarba jön, ami­­kor megkérdezzük tőle, mit jelent ez ma­gyarul. Aztán így oldja meg a kényes kérdést.­­• Holt azt játszom, amit Bu­záinszky játszik a válogatottban, ő az én példa­­képem. Úgy szeretnék megtanulni ját­szani, mint Ő... Rali András, a csapat balfedezete kicsi, szőke fiú. Amint pajtásai tréfásan megjegyzik: „Kicsi a bors, de erős . . — Nekem Zakariás a példaképem — mondja pirulva. — Már láttam őt ját­szani és az ő játékát igyekszem meg­tanulni. Nagyon boldog voltam, am­kor hallottam, hogy olyan jól játszott Lon­­donban. Neki külön is szurkoltam a rádiónál... — Nekem Puskás a példaképem — mondja egy­ barna fiú Biztosan a a bal­összekötő. — Olyan játékos szeretnél­ lenni, mint Puskás. Szeretnék majd én is dicsőséget szegezni a hazámnak és örömet az embereknek. Olyan örömet, amilyet Puskásék szereztek nekünk szer­dán délután ... Kuli János testnevelő, az Úttörőhöz sportkörének vezetője is nagyon fiatal még. Együtt örül a fiúkkal a sikernek, mosolyogva hallgatja beszélgetésüket. Aztán, amikor már majdnem mindenki elmondja, hogy kihez szeretne hasonlí­tani, mosolyogva mondja nekik: — A ti számolókra mindez elérhető. Ha nagyon akarjátok, lehettek olyanok, mint Puskás, Grosics és a többiek. Csak addig még nagyon sokat kell tanulnotok. Az iskolában is és a sportban is . . . A teremben Bényi Miklós vezetésével vidám játék folyik. A leendő sport­hősök vidáman játszadozó gyerekekké változnak, s máris együtt kacagnak a többiekkel. Tehát: miért is ne lennének boldogok, vidámak, amikor mindenük megvan, ami fiatal életüket derűssé, boldoggá teszi? Az üllőisű­fi pályán rendezik meg vasárnap a Bp. Kinizsi—Bp. Honvéd mérkőzést Az NB I legközelebbi fordulójában, vasárnap, hat mérkőzés kerül sorra. A műsor:­ Bp. Kinizsi—Bp. Honvéd, Üllői­ út, 13 30 (előtte 0.30-kor Vasas Izzó—Diós­győri Vasas osztályozó-mérkőzés az NB I-be jutásért); Csepeli Vasas—Bp. Vörös Lobogó, Csepel, 1330; Sztálin Vasmű Építők—Dorogi Bányász, Dorog, 13.30; Salgótarjáni Bányász—Bp. Vasas, Salgó­tarján, 13.30; Szegedi Honvéd—Bp. Dózsa Szeged, 13­3­0; Lobogó Sortex—­Győri Vasas, Győr, 13.39 (Ez utóbbi mérkőzés Győrben való lejátszás­ába azért egye­zett bele az OT­B labdarúgó-osztá­la, mert a soroksáriak pályája nem alkal­mas NB I-mérkőzések játszására és mert a találkozó a bajnokság kimenetelére már nem döntő jelentőségű . A Pécsi Lo­komotív­-Szikra Gázművek osztályozó­ Szom­bathel­yen vívják vasárnap, 13.30­­ órai kezdettel. A Bp. Postás—Szombathelyi Lokomotív mérkőzést december 10-én az üllői úti pályán, a Szombathelyi L­okomotív—Bp. Dózsa mérkőzést december 16-án (Szombat­helyen), a Bp. Vasas­-Bp. Dózsa mérkő­zést pedig december 26-án vívják (Buda­pesten). Megvette már Toto-szelvényeit? 1953 december 1. kedd 3- BIRKÓZÁS Debrecenben december 6-án országos kötöttfogású birkózó­versenyt rendez­nek. Ezen résztvesznek a rá­ngatott ke­ret tagjai is. TORNA Szombathelyen december 6-án rendezik meg Győr, Sopron és Ve­zprém tornászai­nak részvételával a három város torna­versenyét.

Next