Népsport, 1954. május (10. évfolyam, 87-108. szám)

1954-05-26 / 105. szám

Öt szovjet szakember a magyar-angolról A Széchenyi-hegyi Vörös Csillag szálló társalgójában ülünk. Beszél­get­őt­ársa­in­k szovjet edz­ők, a magyar—angol váloga­tott labdarúgó-mérkőzés megtekintésére Budapestre érkezett szovjet küldöttség tagjai: Moskarkin, állami edző, Luksinov, a Leningrádi Zenit, Jakusin, a Moszik­var Dinamó, S­zokolov, a Moszkvai Szpar­­tak és Morozov, a Moszkvai Torpedó ed­zzője. Több mint 24 óra telt el a mérkőzés óta, volt idő gondolkodni a látottakon, csoportosítani a tapasztalatokat. A szov­jet edzők sokat beszélgettek az eltelt idő alatt a mérkőzésről, sok kérdésben ala­kult ki teljesen azonos véleményük, de van még olyan kérdés, aminek a mag­ítélésében nem értenek egyet. Figyeljük csak m­eg a beszél­getést, mit szűrtek le szovjet barátaink a látottakból. Moskarkin, állami edző vis­zi a szót: — A jó munka soha nem vész kárba. Most is látszott, hog­y a magyarok jól felkészültek a novemberi mérkőzés visszavágójára. Hozzá kell tennem, hogy mintha az an­golok is igyekeztek volna hasznosítani a­ tapasztalatokat, sok tíj játékost tettek be a csapatba, a védelem taktikáját is megpróbálták kidolgozni, az új közép­hátvédnek különálló taktikai feladatot ad­tak — de mindez hiábavaló volt. Most közbeszól Luksinov: — Szerintem az angolok nem is dolgoz­ták ki a követendő taktikát. Az angol csapatnak éppen az volt a legnagyobb hi­bája, hogy nem volt egység, nem volt közösség, nem is lehetett képes tehát közös működésre. Ezzel szemben a magya­rok taktikai terve vörös fonálként húzó­dott végig az egész mérkőzésen. A csatár­sor játéka elsősorban a két összekötő nagyszerű egy­ü­ttműködésére és arra épült, hogy Hidegkúti, a­ középcsatár ma­gával húzza az angol középhátvédet a m­e­­zőny mélyébe. Moskarkin továbbra is kitart vélemé­nye mellett: — Az angolok játékán valóban nem mu­tatkozott meg a taktikai elgondolás, ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem is volt taktikai elgondolásuk. Ezt a taktikai elgondolást azonban két oknál fogva nem valósították meg. Először is: az általános taktikai terv csak akkor ér­vényesíthető, ha minden játékos számára külön-külön kidolgozzák az egyéni tak­tikai tervet, s ennek természetesen szoro­san bele kell illeszkednie az általános taktikai tervbe. Az angolok nyilván nem dolgozták ki megfelelően az egyes játéko­sok taktikai tervét — ez különösen a szélsőhátvédek és a fedezetek játékán látszott — és miután a csapatmunka leg­főbb feltétele, tíz egység, hiányzott náluk, nem hangolhatták össze az esetleg megg­lévő részletterveket sem. Másodszor: az angolok leginkább gyorsaságban marad­tak el a magyaroktól, persze nemcsak a mozgás, hanem elsősorban a gondolkodás gyorsaságában, s Hiába lett volna tehát akármilyen alaposan kidolgozott terve egyik-másik angol játékosnak, a magya­rok mindenképpen rá tudták volna erő­szakolni akaratukat az ellenfélre. — Igen, ez a nagyszerűen összeková­csolt, teljesen egységes magyar csapat a sikeres játék minden előfeltételével ren­delkezik — kapcsolódik a vitába Morozov. — Játékát a nagyfokú változatosság jel­lemzi, a rövid és hosszú leadások, a vá­ratlan helycserék, a részletmegoldások sokoldalúsága szinte teljesen kitsehethe­­tetlenné teszi a magyar játékmodort az ellenfél számára. Bár a labdarúgásban szinte sohasem ismétlődik meg pontosan ugyanaz a mozzanat, mi mégis feldolgoz­zuk részletesen mind a hét magyar gól megelőző akcióit, mert ebből is nagyon saksit lehet tanulni és hasznosítani. A magyar csapat erényeiről szívesen és só­kat­ beszélnek a szovjet sporttársak. Luksinov szerint például a magyarok nemcsak nagyszerű testi fel­­készültségüknek, atlétikus tulajdonságaik­nak, magas fokú technikájuknak és érett taktikájuknak köszönhetik a győzelmet, hanem szocialista sportemberhez , méltó akaratuknak, lelkesedésüknek is. Morozov elsősorban a csapat egységét hangsúlyoz­za é€ hozzáteszi, hogy nehéz volna ebből csapatból bárkit is kiemelni. Moskarkin szerint a magyar csapat nagy testi és gondolkodásbeli gyorsasága szembetűnő volt a mérkőzésen. A szovjet állami edző még hozzáteszi, hogy megfigyelése sze­rint a fejelésben nem volt olyan meg­győző a magyar csapat fölénye az an­gólokkal szemben, mint egyéb vonatko­zásban, bár azt is hangsúlyozza, hogy az angolok levegőbeli játéka igen jó, tehát a magyar csapat teljesítményét a feje­­lésben sem lehet eléggé értékelni. Szokol Idv elsősorban a magyar csapat jó össz­­játékát és nagy nyugalmát dicséri, Ja­kusin a mozgékonyságra figyelt fel. Az egyes játékosok értékelésénél, pontosabban a jók közül is a legjobbak megállapításánál van némi vita. Grosi­­csot például valamennyien dicsérik, csak Morozov említi meg, hogy szerinte a ma­­gyar kapus elsősorban e magas labdák védésében ül. A védelem legjobbjának kivétel nélkül Lantost tartják. Moskar­kin és Szokolov nagyon dicséri Lórántot. Jakusin meg is jegyzi: — Kibújt belőlük a hajdani középhát­véd ... Ezen jót mulatnak, mert tudott dolog, hogy Moskarkin a Moszkvai Torpedó, Szokolov pedig a Moszkvai Szpartak kö­zéphátvédje volt még nem is olyan ré­gen. Nagy a vita Bozsik játékáról. Luksinov a magyar támadások fő kezdeményezőjé­nek tert­i a kiváló fedezetünket. Morozov rtt-t állítja, hogy Bozsik várakozáson fe­lül sok részt vállalt a védekezésből. Ja­kusin és Szokolov szerint Bozsik játékán meg meglátszott, hogy a közelmúltben műtéten ment keresztül a játékos. A csatársorból leginkább Puskás, Kocsis és Czibor játékát emelik ki a szovjet ed­zők. Morozos­nak személy szerint Czibor tetszett a legjobban. Mint mondja, a bal­­szélső c sallang mentesen, de roppant haszno­san játszott, nem törekedett külsőséges hatásokra. Szokolov, aki a Néps­tadion avatóján látta legutóbb játszani a válo­gatott csapat hat játékosát, ugyancsak Czibor nagy javulását emeli ki. Igen jó véleménnyel vannak a szovjet edzők Tóth TT-ről is és megállapítják: játékán egy­általán nem látszott meg, hogy újonc a csapatban. S amikor látják, hogy az újságíró jegyzetkönyvében hogyan sora­koznak a nevek, szinte egyszerre jegyzik meg: — De ne feledkezzünk meg a többi játé­kosról sem, mert azok is pompásan ját­szottak. Még néhány szó esik a közeljövőről. Luksinov teljes meggyőződéssel jelenti ki: " Az az érzésem, hogy ezt a világbaj­nokságot a magyarok nyerik meg. A többiek rábólintanak. Szokolov még hozzáteszi: " Valamennyien nagyon szurkoltunk a magyaroknak az angolok ellen és hogyan szurkolunk azért, hogy a Magyar Nép­­köztársaság csapata nyerje meg a labda­rúgó-világbajnokságot. Úgy örülünk a magyarok sikerének, mintha a mienk lenne ...Sz. J. Levelek a szerkesztőséghez .Elfelejtettük, hogy betegek vagyunk.. A diadalmas magyar—angol mérkőzés után az égész ország szeretete és meg­becsülete áramlik a játékosok felé a szerkesztőségünkhöz érkező üdvözlő táviratokból és levelekből. A levélírók kö­zött találunk alkalmi költőket is, aki­ket a fényes sportgyőzelem ihletett v­jrafa­ragás­ra. Kulcsár l­ajos (Győr, Kandó K.­u. 12) „A nagy tizenegyhez” című verse alá odaír­ta, hogy vasárnap 14 óra 30 perckor siesetett meg a költeménye, a mérkőzés utáni percekben. Idézünk a versből: „Buzdításunk nem maradt el* tüzes volt és bátor — Hogy zengte „Hajrá magya­rok !“ , az ur­káló tábor — A szoros védőm­ azt mondta, hogy írhatnak a költők Poharamba, míg ezt írom.. jóízű bort töltök — Boldog népünk örülne, ha sok győzelmm­et látna — Hajrá fiúik! előre a v­i­l­ág­ba­j­nokság­ra! “ A taksonyi állami gazdaság dolgozói te­rvből üdvözlök válogatott csapatunk minden tagját. „A győzelem példás líró nyitó** a népből kikerült sportolóink tö­retlen erejének, mellyel még magasabbra emelték országunk zászlaját. Győze­letek­kel újabb elismerést szereztetek az egész világ előtt szocialista hazánknak és dol­gozó népünknek, ígérjük, hogy mi is követjük példátokat a termelőmunkában. Előre — a világbajnokságért!4* Sok aláírás díszíti a pécsi délszláv diák­otthon lakóinak üdvözlő sorait. Forró szívvel köszönik meg az aláírók váloga­tottjaink ragyogó győzelmét Az ü­dvö­lő sorokhoz verset mellékelt Galambosi László, e versbe Ön­ötte a rádió mellett ülők érzelmeit: „Falvakban és a városuk­ban, a rádió mellett — S­urkolt a nép fagy, ahogy csak erejéből te lett. — Felnőt­tek és kis gyerekek arca pírban lángolt — Am kor egy remek szép gól a hálóban tán­colt.** Ábelt Éva és Burda Il­ma (IV., Csokonai u. 13.) „Csak a sz­épre emléke­zem** c. dal melódiájára írtak ködösen verset, a két gólról. Schrodt Zoltán (VIIT., Nap u. 4.) is azok közé tartozik, akik a rád­ió mellett i­­gallták végig ,­az évszázad*' második mérkőzését Kos. Önetet mondi válogatott,fáinknak a gyönyörű győ­zlemért. Közeleg a világ­bajnokság — írja a továbbiakban — , ne bízzátok el magatokat. Ne felejtsétek el, hogy találkozni fogtok a brazil és az uruguay-i válogatottal is. És ezek ellett még nem játszottatok! További szorgal­mas felkészüléssel megszerezhetitek a vii­­­ágbajnoki címet is! Mi, szurkolók gondo­latban ott leszünk veletek Svájcban is, éppúgy, amint Helsinkiben és Wembley­ben is ott voltunk Előre elvtársak, a vi­lágbajnoki cvit elnyeréséért!**. Ifj. Boda Károly általán­s iskolai II. osztályú tannló S­en­endréről gömbölyded zsinór*írással írt levelében arra kéri a „Szerkesztő bácsikat*", hogy adják át üze­netét a magyar csapat kapitányának „Öcsi bácsinak'*: „Drága Öcsi bácsi! — írja !- csak azt kérem, hogy ismét lát­hassam édesapám rajongó szeméből ki­­buggyani a boldogság könnyeit, mint a budapesti nagy győzelem után. A világ­bajnokság­ küzdelmeiben ismét csalják ki ezeket az örömkönnyeket a magyar sze­mekből.. Sokezer kilométerről, a tengerentúlról is sok üdvözlő távirat érkezett válogatott csapatunkhoz. Buedos-Aires­ből a demo­kratikus magyar társadalmi szövetség, a ,Törekvés” tagjai ezt táviratozi­k: „A magyar labdarúgóknak az angolok feletti győzelme határtalan büszkeséggel és bol­dogsággal erősít­ hazánk iránti szerete­­tünket Komjáti Béla Sao Pabló bői tá­viratozta: „Fogadjátok forró üdvözletün­ket az angolok feletti győzelmetekére*. .­. Szabó Béla őr vezető (Budakeszi, Pf: *729 YV.), verdének utó­só szakasza így hangzik: „Köszönöm nektek, drága ma­gyar fiúk! — Felétek száll most forró üdvözletem — Művészek vagytok, a labda urai — Kísérjen mindég titeket győze­lem!" B. Szm­olinka József nyugalmazott vizmes­ter (Baja) levelében őszintén gra­­tulál Puskádnak akit­­ nem puskázott le az angol csapat, ahogy azt az egyik angol lap szerette volna ., Rudolf Fe­renc, a békési Józ­seff. Attila-szanatórium ID-es szobája betegeinek nevében számol be a nagy vasárnapról. „A magyar-an­gol mérkőzés az egész szanatóriumban nagy örömet okozott. A 90 percet ágyun­kon ülve, a fejünkön a hallgatóval szúr­koltuk végig. Felejthetetlen volt ez a 90 perc! Hálásan köszönjük válogatottjaink­nak! Elfelejtettük, hogy betegek va­gyunk, szivverlélekkel ott voltunk a Nép­stadionban.* Körmendi Aladár (XIII. Saltai-u. 44) többek közt így ír: Váloga­tottunk további munkájához adjon erőt az a tudat, hogy népünk szeretete kíséri őket a világbajnokságra is." Borbély Győző és Hribu­­ Ferenc az idegsebészeti klinika­i 1-es szobája betegeinek nevében köszöni meg a 15­ percet, a ragyogó győ­zelm­et. „Nagy boldogságot hozott szá­munkra a 7:1, a győzelem valósággal gyógyulásként hatott ránk, örömmel hall­gattuk férsig a közvetítést. Reméljük hogy sportunk, amely fegyver a béke vé­delmében, továbbra is sok győzelmet fog aratni.** „Puskás és társai számára vasárnap minden feladat könnyűnek látszott" KÜLFÖLDI LAPVÉLEMÉNYEK A 7:1-RŐL Az­ egész világ sajtója bőségesen fog­lalkozik a budapesti 7:1-es mérkőzéssel. Lapunk keddi számában igen sok kül­földi lap és hírügynökség véleményét kö­zölíítik. Ezúttal további véleményeket is­m­­ert­etü­nik. A bolgár sajtó hangja A „Naroden S­port“, a bolgár sportlap írja: „Az élmén­yszerű mérkőzésen mindvégig a magyarok diktálták a játék iramát, sokkal mozgékonyabbak voltak ellenfeleiknél és pontos átadásokkal mindig megtalálták egy­mást. A magyarok győzelme nem lehet meglepetés azok számára, akik látták a mérkőzést, mert az első perctől az utolsóig nagy fölényük jegyében zajlott le a találkozó és játékuk ellen a 90 perc alatt nem találták meg az ellenszert az angol játékosok. Olyan eredményt értek el a magyarok, amely rit­kaságszámba ér­ egy nemzetközi mérkőzése­ken s főleg az olyan mérkőzésen, amelyen az angol labdarúgás vissza akart vágni az otthonában elszenvedett ugyancsak súlyos vereségért. A magyar labdarúgók kiváló já­tékukkal megmutatták, hogy a legtelje­sebb felemelkedés útján vártnak.” A „Rabotnyicseszko Deloa Bolgár Kommunista Párt lapjából: „A magyar labdarúgó-válogatott nagy­szerű technikájává­, pompás össz­játéká­vál a mérkőzés­­ első pillanatától kezdve nagy fölényt harcolt ki. A hatalmas Nép­stadion közönsége melegen ünnepelte a magyar labdarúgókat kiváló győzelmü­kért, amellyel ezúttal is bebizonyították a népi demokratiikusi országok sportjának állandó emel­kedését.“ . A zágrábi rádió jelentéséből. Az angol labdarúgó-válogatott történel­mének legsúlyosabb vereségét szenvedte el Budapesten. A magyarok győzelme több mint m­egérdemelt volt. Mindvégig fölényben játszottak és különösen az első félidőben minden téren felülmúlták a vendégcsapat játékosait. Az angolok gör­csösen és elkeseredetten védekeztek, de mindezek ellenére nem tudtak ellenállni a magyarok erőteljes és összpontosított támadásainak. A magyarok közül külö­nösen Puskás és a nagyszerű Grosics tűnt ki. Két bécsi lapból „Wiener Kurír". A lap „Az angol lab­darúgás legfeketébb vasárnapja“ címmel így ír: „A kitűnően játszó magyar labdarúgó válogatott 7:1-re győzött, s az angolok örülhetnek, hogy csak ennyit kaptak. Az angolok úgy festettek ezen a mérkőzé­sen, mint a jégre merészkedő nehézsúlyú sportolók. Többször szinte sajnálattal fi­gyeltük a fiatal angolokat, akiket ma­gyar ellenfelük az első perctől az utol­sóig ide-oda űzött a pályán.“ A „Rydetelegraph" véleménye: „Budapest az angol labdarúgás Wa­­terloo-ja volt. A Budapesti 7:1 nem je­­l­ent mást, mint a korszerű labdarúgás diadalát az elavult játékfelfogás felett. Nem­ jelent mást, mint az angol labda­rúgósport egyeduralmának és fölényeske­désének a végét " Olaszországi vélemények A „U­nitá", az Olasz Kommunista Párt lapja írja: „Nem labdarúgó mérkőzés, hanem része­gítő tánc volt. Az eredménye sem labdarúgó­mérkőzés eredménye, hanem inkább tenisz­mérkőzésé. Mit is mondjunk a magyarok­ról? Nem elég a szótár jelzőit elővenni, újakat­­kell kitalálni. A magyar csapat min­den egyes tagja isteni módon, felülmúlhatat­­lanul játszott és játékával elbűvölte a világ minden részéből a mérkőzésre érkezett új­ságírókat és labdarúgó szakembereket. Pus­kás és társai számára vasárnap délután minden feladat könnyűnek látszott.” Az „Il Tempo" c. lapból: „A magyar válogatott a mérkőzés első percétől elsöprő fölényben volt. Gyorsa­ságban, technikában, hibdi kezelés­ben,­ robbanékonyságban, éppen ú­g­y, mint erőnlétben, lelkesedésben és ta­ktikában. Különösen kiemelkedő teljesítményt nyújtott Puskás, Kocsis, Lóránt és Gro­sics.“ A „Ii Messaggero" véleménye: „Az angol szakemberek a mérkőzés előtt meg voltak győződve, hogy a ma­gyar védelemnek van gyenge pontja, ez­zel szemben bebizonyosodott, hogy a ma­gyar­ védők igen kiváló játék­osok és csaknem verhetetlennek bizonyultak. Nagyszerűen játszottak össze a fedeze­tekkel, akik­ viszont kitűnó labdákkal tömték a csatársort. A magyar támadó­­sor játéka minden várakozást felülmúlt, egyszerűen tökéletes volt, s ami még kü­lönösebb, az öt játékos közül egyik sem emelkedett ki a többinek a rovására. Mindnyájan nagyszerűek voltak, Anglia katasztrófális vereséget szenvedett. De ezen a másjus végi délutánon talán egyet­len csapat sem tudott volna jobb ered­ményt elérni a magyarokkal szemben, akik fényesen rácáfoltak arra a mende­mondára, hogy külföldön jobban játsza­nak, mint otthon A „Corriere dello Sport" így ír: „Puskás és társainak teljesítménye nem betanult lecke volt. Labdarúgó-szótáruik­­ból a magyar játékosok mindig a hely­zetnek legmegfelelőbb szót választottak ki. Amikor pedig a mérkőzés végefelé be akarták mutatni a labdarúgás m­agasistko­láját, a legkifejezőbb motívumokhoz nyúl­tak é­s labdarúgó nyelvezetüknek csodá­latos könnyedséggel és pontossággal ad­tak sz.k­­­ t. Felejthetetlen élmény volt. A hatalmas stadion lépcsőin elhelyezkedett tömeg méltán koszorúzta meg ezt az ese­­ményt lelkes buzdításával. A csatársor­ban abszolút értelemben Puskás volt a legjobb, aki karmesterként adta meg az irányítást az egész támadósor mun­kájá­­hoz.“ Francia lapok írják A „léh­umanité a Francia Kommu­nista Párt lapja igen részletesen számol be a 7:1’-ről, s többek között ezt írja: „Az angoloknak és m­ás országok sport­vezetőinek ne legyen többé semmi kétségük a magyar labdarúgók tudásáról, mert hi­szen a budapesti mérkőzés a világ min­den részéből egybesereglett újságírók és sportemberek jelenlétében folyt le. Az a lab­darúgás, amely még ma az angol városok­ban és más országokban dívik, ahol nagy befolyása van az angol sportnak, végkép a múlté. Az angol játékosok kitűnő testi erő­vel küzdötték végig a mérkő­zést, hiányzott azonban játékukból a lendület, a szellemes összjáték és a támadások észszerű kibonta­koztatása. Mindezekből le kell vonni a ta­nulságokat. Az első az, hogy a magyarok valóban legnagyobb esélyesei a labdarúgó­világbajnokságnak, a másik az, hogy nem nő sok babér már az angolok számára, ha továbbra is megmaradnak súlyos tévedé­seikben, végül a harmadik: az angol labda­rúgás fölénye ma már csak a mesében lé­tezik." FRANCIAORSZÁGI MÁS LAPVÉLEMÉNYEK „L*Aurore"Újabb elsöprő vereség ért© az angol válogatottat. Nagyszerű siker az eredmény a magyarok, lesújtó az angolok számára. Az angolok veresége csak még súlyosabb ismétlés© volt a Wembleyben elszenvedett vereségüknek. „Le Figaro": A magyar labdarúgó-válo­gatott vasárnap Budapesten bizonyságot tett arról, hogy elsőszámú esélyese a labdarúgó-világbajnokságnak. „Combot": A budapesti m­érkőz­és, amit az angolok visszavágásnak szántak Wembleyért, a magyarok elsöprő győzel­mével végződött. „L*Equipe": 7:1, ez a gólarány önmagá­ban véve tulajdonképpen még semmit sem mond, ha nem vesszük hozzá a magyar csapat állhatatosságát és ütőképességének teljességét, amely fölényt biztosított szá­mára■ Nemcsak az elért gólok száma, ha­nem az egy, vagy más okból kihasználatla­­nul hagyott gólhelyzetek is a magyar csa­pat magas­­ fölényét tanúsítják. „Liberation": Már maga a gólarárny is megmondja, mennyire nyilvánvaló volt a magyar csapat fölénye a játék első pil­lanatától kezdve. A magyarok klasszisok­kal voltak jobbak az angoloknál, akiknek egy percük sem volt arra, hogy javítsa­nak be lyz© tűkön. „France Soir": Az angol közvéleményt fájdalmasan érte a súlyos vereség. A sér­tett hiúság érzése annál fájdalmasabb az angolok számára, mivel az angol labda­rúgás egyes országokban még mindig abban a hírben áll, hogy példakép az egész világon. Az angol válogatott 1881 óta nem szenvedett ehhez hasonló nagy­arányú vereséget. Akkor a skót váloga­tott 8:1 arányú győzelme számított törté­nelmi jelentőségűnek. „Paris Presse**: Az angolok feletti ha­talmas győzelemmel a magyarok jogosan lettek a labdarúgó-világbajnokság esélye­sei. Újabb angol lapvélemények A „Daily Sketch" első oldalán megje­lent cikkének címe így fejezi ki bámula­tát és elismerését a magyar csapat játé­káról: „Micsoda magyar rapszódia!** „Magyarország csodálatos labdarúgó­csapatának győzelme az öröm leírhatat­lan orkánját, robbantotta ki Budapesten Ha valaki savanyú arcot látott vasárnap Budapestem, biztos volt, hogy az illető angollal áll szemben" — írja a lap — A végső megál­la­pítésként leszögezi: „A ma­gyar csapat igazán felséges volt!** A „Daily Telegraph" a mérkőzéssel fog­lalkozó újabb cikkének a következő címet adta: „Az angol védelem szétfosülott Bu­dapesten.** — „Ha Wembleyben sebet ej­tettek rajtunk azzal, hogy először győz­ték le az angol csapatot honi földön, va­sárnap ebbe a sebbe sőt öntöttek, olyan vereséget mérve Angiidra, amilyent an­gol válogatott az angol labdarúgás törté­netében eddig még sohasem szenvedett.*­ A lap a legnagyobb dicséret hangján ír a magyar csapat össz­játé­kár­ól, taktiká­járól, gyorsaságáról és tizedmásodper­cekre kidolgozott helyezkedési­­készségé­ről. Miként a többi lap, a „Daily Tele­graph“ is azon a véleményen van, hogy a magyarok könnyen 1ób0 gólt is lőhet­tek volna, ha egy-két magyar csatár nem hibáz holtbiztos gólthelyzetben. A ma­gyar csapat és a magyar labdarú­gás három „testőre**: Kocsis, Hi­degkúti és Puskás, olyan káprá­zatos lövéseket küldtek az angol kapura, amilyenre talán még nem volt példa és ami teljesen porrá zúzta az angol védel­m­ét A „Daily Telegraph" szerint az angol csapatot csak akkor szabad ismét kül­földre küldeni, ha van valami biztosí­ték arra, hogy megadják helyüket. A lap szerint óvakodni kell attól, hogy olyan világverő csapattal kerüljenek szembe,­­mint a magyar válogatott. A „Daily Express” is további cikkekben számol be a mérkőzésről. Hét fényképben örökíti meg a lap a magyar gólok soroza­tát. A felvételek a nagyalakú lap féloldalát betöltik. Valahol az oldal alján egy bélyeg­nagyságú keretben ez a felírás olvasható: „Ezt a helyet az angol gólt megörökítő fényképnek tartottuk fenn, de ez még nem érkezett meg Londonba.” Úgy látszik a fény­képészek — a mérkőzésen látottak alapján - mind az angol kapu mögé csoportosul­tak.” Puskás második félidőbeli egyik lö­vését így írja le: „Puskásnak a 12. percben megeresztett hatalmas erejű lövése úgy vágta szét az­ angol védelmet, mint ahogy egy ta­pasztalt szakács szétvág egy puhára sült marhaszeletet.” A lap közli egy másik Bu­dapesten járt tudósítójának mérkőzés utáni hangulatképét. A cikkíró többek között meg­állapítja: „Anglia m megtépázott futball-te­kintélye agyonlapítva hever a budapesti Népstadion gyepén”, majd így ír: „A ma­gyarok igazán megérdemlik elismerésünket. Nagy örömmel, de hasonlóan nagy sport­szerűséggel és szegénységgel fogadták lab­darúgó-válogatottjuk világraszóló győzel­mét.” A lap különben „É­i a felelős?** cí­mű cikkében vizsgálatot sürget annak megállapítására, hogy kire hárul a fele lc€ség az súgói Cötapát rosszul elkerült összeállításáért. A ,,Daily Hérald“ is nagy fény­képsoro­zattal és hosszú cikkben foglalkozik a mérkőzéssel, megállapítja, hogy az angol labdarúgás tekintélyét végleg megtépáz­ták. A­­lan tudósítója, ez­erint még a hét gólnál is fájdalmasabb volt, hogy a ma­gyarok kényük-kellyükre sétáltak át az angol védelmen és játszi könn­yédségge­l adogatták a labdát lábról-lábra anélkül, hogy ebbe az angol labdarúgók bele­avatkozhattak volna. „Magyarország a vasárnapi győzelem után joggal állíthatja magáról, hogy a futballvilág mestere — írja — mert meg­valósította azt, ami eddig a világ egyet­len csapatának sem sikerült. Két egymást követő mérkőzésen aratott győzelmet Anglia válogatottja ellen és összesen 11­ gólt rúgott az angol nemzeti tizenegy kapujába." A „Yorkshire Vast" címlapján feltűnő beállításban közli a „Reuter“ angol hír­ügynökség Budapestre küldött tudósítójá­nak leírását és a mérkőzés utáni hangulat­képét. A „Reuter" tudósítását közli a Ork­­shire Post"-on kivü­l a „Manchester Guar­dian", a „Glasgow Herald", a ,,Scotsman", a­ „Birmingham Fest", a „Western Mail­és a „Liverpool Post“ különböző kommen­tárokkal. A „Reuter" általános összefog­lalójában így ír: „A budapesti mérkőzé­sen megismétlődött a wembley-i össze­­omlás. A ragyogóan, tökéletes, tankönyv­szerű magyar támadások teljesen meg­zavarták az angol védelmet. Ami kis re­mény még maradhatott a második félidő­ben a már teljesen csüggedt angol csapat számára, azt végleg megsemmisítette a gyorsan elért újabb három magyar gól ellenállhatatlan varázsereje. A magyarok akárcsak Wembleyben, vasárnap is ki­használták a tág, szabad játékteret gyö­nyörű labdaadogatásaikkal. Csakúgy in­cselkedtek■ az angol védőkkel, akik bár férfiasan küzdöttek, de semmiképpen nem bírtak a káprázatosan ügyes, gyors és ki­tartó ellenfeleikkel. A magyarokat igazán nem lehetett a legcsekélyebb hibán sem rajtakapni. Mindegyikük mesteri tökéle­­tességgel játszotta a maga szerepét. Az ellenállhatatlan fölény összes elemeit meg­lepetéssel tetőzték be a magyarok. A mér­kőzés végét jelző sípszó csodálatos, mes­teri mutatványnak vetett véget, amellyel­­a magyarok lettek a világbajnokság első­számú­ esélyesei." Majd így folytatja: „A magyarok kezdettől fogva igazán felségesen játszottak s a mérkőzés kezde­tét jelző sípszó elhangzása után egy pil­lanatra sem engedték magukhoz térni az angol csapatot. A mérkőzést végignéző óriási tömeg mindvégig kitűnő hangulatot és igen sok jóindulatot mutatott az angol csapat iránt. Kezdettől fogva világos volt, hogy Magyarország újabb vereséget mér Angliára." A „Manchester Guardian“ még külön kiemeli a közönség sportszerűségét — azt, hogy a 90.000-es nézősereg nagylelkűen megtapsolta azt az angol csapatot, amely­hez az angol rádió riportere nem volt na­gyon kedves, „Daily Mirror” írja: „Ez volt a dunai katasztrófa, sanyarú visszavonulás a Duná­tól. Soha még angol csapatot nem páholtak ennyire el. Azok, akik megvertek bennünket, pontosan azt a labdarúgást játszották is­mét, amellyel Wembleyben győztek. Puskás és a többi magyar csatár olyan gyors és len­dületes volt, mint a csárdás. Egészen más osztályba tartoznak, mint mi. Porrázúztak bennünket a gyorsaság, az észszerí­ség, a képzelő erő és a labda feletti vakítóan ra­gyogó uralom porondján. Játékuk minden tekintetben hibátlan volt. Mindez nagyon szomorú látvány volt az angol zászlókat lobogtató maroknyi angol csoport számára a Népstadionban, amely lüktetett a 90.000-es nézősereg lázas lelkesedésétől.­­ A hétfő esti angol lapok, főként a ,,Star“ és az „Evening Standard" a te­­temrehívás hangjén elemzik a vereség okait és sürgetik az angol labdarúgók forradalmi újjászervezését. Az „Evening News" jelenti: ,,Az angol csapat repülőgépen hagyta el Budapestet, még kábultan a magyar győzelemtől. A brit rádió csütörtökön távolbalátón adja le a mérkőzésről felvett és 20 percre rö­vidített filmet, kellő szövegmagyaráza­t­tal.“ „Scotsman“ írja tréfás hangú vezér­cikkében: „Angol összeomlás” cím alatt. „A történészek azt mondják, hogy a magyarok 155 óta, midőn Nagy Ottó meg­verte őket a Lech-mezőn, nem fenyegették többé komolyan Nyugat-Európát. Napjainkban megfordult a kocka, vár­jon a Lech-mező gyalázatáért álltak most bosszút a magyarok a budapesti mérkőzé­sen? (Stuart Mária után új bosszú­ lehető­ig? A szerk.) Alig elfogadható az az el­mélet hogy az angolokat megbűvölte volna a csíkos kapufa. Úgy látszik Anglia kénytelen szembenézni azzal a ténnyel, hogy kifogástalan lovagi tornán, óriási tömeg előtt verték meg. Azt mondják, a magyar játékosok 50 százalékkal gyorsab­bak voltak, mint az angolok. Az angolok­nak fel kellett volna készülniök az ilyen terrorizmus ellen." A „Birmingham Post” írta vezércikkében: „Az angol labdarúgás hívei kissé hitetlen­kedtek néhány hónappal ezelőtt a wembley-i mérkőzés után. Az első vereség hazai nem­­zetközi mérkőzésen éspedig 6:3 arányban ... Nos, ez igazán lehetetlenség. Az angol fut­ball csak nem süllyedhetett ilyen mélyre? Meg kell, hogy mutassuk nekik legközelebb! Vasárnap ütött a „legközelebb” órája és m­égis mit gondoljunk most? Megrögzött védőprókátoroknak már kész a válaszuk: az egész csak szentivánéji álom volt.” Egyéb külföldi lapvélemények A nagypéldányszámú „France Diman­che" arról ír, hogy a magyarok v­alóság­gal lehengerelték nagynevű ellenfelüket. Megél­l­pítja, hogy a magyar fején, min­dvégi­g­ állandó volt és nem kétszigorű, hogy az angolok teljesen megérdemelten szenvedtek katasztrófát is vereséget. A 7:1-es gólarány titka elsősorban az, szö­gezi le, hogy a magyarok szinte lélekzet­­hez sem engedték jutni ellenfelüket. A müncheni „Sportkurier“ írja: „A magyar együttes fölénye már ez el­ső perctől kezd­ve kis domborodott. Tám­a­dósora ellenállhatatlannak bizonyult, vé­delme pedig könnyein hárította az an­golok­­kezdeti rohamait. A­z angolok az első félidőben aránylag még jól játszot­tak, szünet után azonban már nem tud­tak lépést tartani a magyarok viharos, ötletes játélkával.** A „Sportinformation Zürich** svájci hírügy­nökség megállapítása: „Az angol labdarúgó-vá­logatot­t néhány héttel a vi­lágba­j­no­ki mérkőzések előtt eddigi leg­súlyosabb vereségét szenvedte el Buda­pesten. Bár az angolok úgy utaztak a magyar fővárosba, hogy vissza a­karnak vágni a wembley-i 6:3-ért, erre a 90 perc alatt semmi esélyük nem volt a kitűnő magyarokkal szemben. A vendéglátó ma­gyar válogatott fergeteges támadásaival már az első félidőben bebiztosította győ­zelmét. A második játé­krészben pedig még tovább növelte győzelme arányát.*­ (MTI) 200 FOGADÓ 400 TIPPJE a Sportfogadási osztályhoz keddig beérkezett szelvények közül Az eled 12 osz'onban egy-egy fogadó tippjét szerepelnek, az ezt kő­vető hárotp oszlopban 200 fogadó 400 tippjét összesítve, az utolsó osz­lopban a egtöbbet előforduló tippéket tünteti fel a Sportfogadási osztd.y 1 x 2 1. S-ájc—Hollandia t 1 x x 1 t 1 2 x 1 1 1 186 130 84 1 2. Spanyo:orsz— Uruguay 2 1 1 2 x x 1 2 1 3 x 1 142 136 122 1 3. Be!giun'—Franciaország 122X J 123 2 1 2 1 149 94 1S7 2 4. Ata’.an a—Florentina X 1 -X 1 2 x x 1 x 2 1 x 138 146 116 x 5. Ud'nese—Torino x 2 2 1 2 x x x 1 2 x x 145 152 103 x . 6. Roma—Mi!an 1 2 x 2 1 x 2 1 x 1 1 2 161 126 113 1 7. M!sk. Lók.—ózd 2 1 1 x 2 2 2 x 2 1 2 1 123 132 140 2 8. Kiste-enye—Débr. Lók. 2 1 1 2 X 2 1 2 2 x 2 2 107 125 108 2 9. Sa:g. Vasas—Rei eoes 1x12x12121*1 164112 124 1 10. Gödöllő—Míslc. Ho-.iv. 1 2 1 1 2 2 x x 1 2 x x 143 118 139 1 11. Szombath.—Pécsi Lók. 2 2 2 2 1 2 x 2 1 2 1 2 114 133 153 2 12. Székésf Honvéd-Csillaghegy 1 2 2 x 1 1 2 1 2 1 1 2 147 134 119 1 M i i i 1111 ■■■ «■ 1954 május 26. szerda■3-

Next