Népsport, 1954. május (10. évfolyam, 87-108. szám)
1954-05-23 / 102. szám
ff NéflSport a MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG MINISZTERTANÁCSA MELLETT MŰKÖDŐ ORSZÁGOS TESTNEVELÉSI ÉS SPORTBIZOTTSÁG LAPJA VASÁRNAP, 1954 MÁJUS 23 Ára: 60 fillér X. ÉVFOLYAM, 102. SZÁM Hazánk, sportunk nagy napjai •.... S a kottáért!, dolgozó nép okos gyülekezetében hányni-vetni meg száz bajunk (József Attila) Erről álmodott népe legszebb álmaival a költő, aki már nem érhette meg az időt, amikor „felindultak testvéri tankokhogy elhozzák a népnek azt a gyönyörű kort „— Míg megvilágosul gyönyörű — képességünk, a rend, — mellyel az elme tudomásul veszi — a véges végtelent, — a termelési erőket odakint ír- s az ösztönöket idebent...“ A költő „tudatos jövőbe látott". Meglátta a mi szép, harcos korunkat, amelyben a nép tömegeiben él a jövőt építő öntudat, meglátta azokat az embereket, akik a munka, a békés építés, a kultúra és a sport arcvonalán hajtanak végre világraszóló hőstetteket. Szép és harcos korszakban élünk és napjaink szépségét éppen az adja meg, hogy küzdelmünknek értelme van. Ezt a küzdelmet olyan párt vezérli, amelyet huszonöt év gyilkos ellenforradalma sem tudott megtörni, olyan párt, amely kilenc év alatt a legnemesebb, a legemberibb célokért tudta harcba vinni dolgozó népünket. Ezért tekint olyan szeretettel és bizalommal az ország egész dolgozó népe a Magyar Dolgozók Pártja most összeülő III. kongresszusa elé, hiszen tudja, hogy ez csakugyan „a hozzáértő, dolgozó nép okos gyülekezete", amely az ország, a magyar nép érdekében szabja meg hosszabb időre a népet vezető párt, az ország politikáját. Szeretet és bizalom —, ez köti össze a népet és pártját, ez szüli a kongresszusi munkaverseny hőstetteit, ez lelkesíti az ország minden igaz emberét, hogy a maga területén éppen most nyújtsa tudása, képességei legjavát. A gyárakban, üzemekben, a szántóföldeken százezrek ünnepük jobb és eredményesebb munkával a párt kongresszusát és nem maradnak ki az ünneplésnek ebből a sajátosan szocialista megnyilvánulásából a sportolók sem. Legtöbbjük munkahelyén az elsők között jár a felajánlások teljesítésében, a legkiválóbbak pedig a sportpályán eredményeikkel bizonyítják a párt politikájának helyességét. Mert minden kiváló tett és eredmény, amely hazánkban születik, tanúvallomás az országot építő nép és pártja politikájának helyessége mellett. Az eredményeket nem szüli véletlen. A mi testnevelési mozgalmunk kiváló eredményeinek alapja is haladó társadalmi rendszerünk, országunk, népünk szinte példa nélkül álló fejlődése az utóbbi évtizedben. A londoni tíz, a helsinki tizenhat olimpiai bajnokságban, a wembley-i 6:3-ban benne volt a sztálinvárosi építők 200 százaléka, a tatabányai bányászok tervtúlteljesítése, az ózdi olvasztárok selejtmentes munkája, benne volt sikereink tervezőjének és szervezőjének, a Magyar Dolgozók Pártjának gondoskodása a nép jólétéről, a kultúráról, a sportról, benne volt a kommunistákkezdeményezte Népstadion. S a nagy sporteredmények visszahatnak a nép munkájára is. Egy-egy nagy nemzetközi sportsikerünk nyomán termelési eredményekben lemérhető módon csap magasra az öröm, a lelkesedés országszerte, gyorsabban forognak a kerekek, fürgébben koppannak a kalapácsok, szaporábban mozognak a vetélők. Hatalmas a sport népszerűsége hazánkban. Nem kell erre ékesebben szóló példa, mint az a vidám kavargás, amely a vasárnapi magyar— angol mérkőzés körül zajlik. Ha tízszer annyi embert tudna befogadni gyönyörű Népstadionunk, talán akkor is tele lenne vasárnap délután. Nem túlzás leszögezni, hogy vasárnap délután valóban az ország apraja-nagyja arra a tizenegy fiatalemberre figyel majd, aki hazánk sporttekintélyét védelmezi nemes küzdelemben a távoli Anglia fiaival szemben. Mi büszkék vagyunk minden eredményünkre, amit a termelés, a kultúra vonalán értünk, el az utóbbi évtizedben. Ezek között a nagy eredmények között igazán nem szorulnak az utolsó helyre testnevelési mozgalmunk eredményei, amelyek nagy mértékben járultak hozzá hazánk külföldi hírnevének öregbítéséhez. S az, hogy a magyar—angol mérkőzésre százával érkeztek hazánkba a legkülönfélébb külföldi országokból az érdeklődők, végső fokon nemcsak a magyar labdarúgás kiválóságának, hanem a magyar nép tehetségének, a szocializmus építésében elért sikereinknek is őszinte elismerése. De a magyar—angol labdarúgómérkőzésnek nemcsak ebben áll a nemzetközi jelentősége. Napjainkban egyre több jelét láthatjuk annak, hogy a háborús gyújtogatók minden kétségbeesett erőfeszítése ellenére is enyhül a nemzetközi helyzet, a különböző kormányzati rendszerű országok egyszerű dolgozói, sőt időnként hivatalos személyiségei is egyre több bizalommal közelednek egymáshoz. A megértés, a bizalom kialakításának igen jó eszköze a sport, a nemzetközi sportérintkezés, amelynek során a különböző országok fiataljai megismerhetik egymás véleményét, őszinte, sokszor egész életre szóló barátságot köthetnek egymással. Igen örvendetes, hogy ezt az igazságot ma már nemcsak a béketábor országaiban vallják, hanem mind többen ismerik fel az úgynevezett nyugati országokban is. A nemzetközi politikai helyzet enyhülésének kézzelfogható jele volt a Kínai Népköztársaság felvétele a Nemzetközi Olimpiai Bizottságba és a földkerekség legnagyobb létszámú népének felvétele körüli vitában, de különösen a szavazásban igen pozitív álláspontot foglaltak el a brit nemzetközösséghez tartozó országok. Nem kétséges, hogy ebben a magatartásban jelentős szerepe volt az angolok közismert sportszeretetének és sportszerű felfogásának is, amelynek a közelmúlt magyar—angol vonatkozású sporteseményein sok szép példáját láthattuk. Ezért köszöntjük őszinte szeretettel és tisztelettel angol sportbarátainkat, akik éppen ezekben, a magyar nép egésze számára oly ünnepi napokban szerepelnek hazánkban és járulnak hozzá magasfokú sporttudásuk kifejtésével ünnepünk fényének emeléséhez. Szép és lassan már megszokott gondolat arról beszélni nemzetközi sporttalálkozók alkalmával, hogy a verseny, a mérkőzés győztesén kívül a barátság, a nemzetek közti megértés is győztesként hagyta el a sportpályát. Mindezek ellenére mi győzelemre, sportbeli győzelemre törekszünk a pályán is, több gólt akarunk rúgni és kevesebbet kapni, mint vendégeink, akik a maguk részéről nyilván éppen az ellenkezőjére törekednek. De ez teszi a sport szépségét: két igyekezet, két akarat csap öszsze mindvégig nemes, egymást megbecsülő küzdelemben és győz az erősebb, az ötletesebb, a jobb. Mi soha nem szégyellünk tanulni a jobbtól és nagy-nagy büszkeségünk, hogy a labdarúgás tanítómesterei, az angolok is találtak tanulnivalót tavaly novemberi győzelmünk után a mi labdarúgóinktól. Reméljük, hogy a tanítóból lett tanítványok ezúttal nem múlják felül újdonsült mestereiket, reméljük, hogy a nemes küzdelemből ismét a mieink kerülnek ki győztesen. Ha azonban ezúttal vendégeink mutatkoznának erősebbnek, őszinte megbecsüléssel üdvözöljük majd a győzteseket. A magyar nép szereti a sportot és megbecsüli élsportolóit, akik sporttehetségükkel az ország, a nép dicsőségét emelik. A Népstadion nagy mérkőzésén ez a szeretet és megbecsülés a lelkes bíztatásban fejeződik majd ki. Legyen ez a bíztatás mindvégig sportszerű, hassa át a nagy sportesemény minden résztvevőjét, játékost és nézőt az a tudat, hogy két nép baráti találkozójának részese, hogy a mérkőzés után újra elmondhassuk Vörösmarty Mihálylyal: „Ez jó mulatság, férfimunka volt." Mi lesz az eredmény? Néhány hónappal ezelőtt az egyik angol újságban jelent meg ez a budapesti jelentés: „Magyarországon nem az a fő kérdés, hogy mi lesz a magyar-angol mérkőzés eredménye, hanem az, hogy ki láthatja.“ Van némi igazság ebben a megállapításban különösen, ha végig gondoljuk, hogy milyen, szinte elképzelhetetlen méreteket öltött a jegyek iránti — enyhén szólva — érdeklődés De nincs az a jegyláz, amely háttérbe szoríthatná azt a kérdést, hogy mi lesz a mérkőzés eredménye. Száz és százezer sportrajongó belenyugszik már abba, hogy, nem láthatja, csak hallhatja a mérkőzést, abba azonban nem nyugodnának bele, hogy színeinket vereség érje. A leveleikből már nem az a kívánság csendül ki, hogy jó lenne jegyet szerezni, hanem az, hogy jó lenne megnyerni a mérkőzést. Tanácsokat adnak a szurkolók a csapatnak és a közönségnek egyaránt. A csapatnak felhívják a figyelmét arra, hogy ne bizakodjék el a közönséget pedig arra, hogy biztassa a csapatát, ne hagyja cserben éppen akkor, amikor a csapatnak a legnagyobb szüksége van biztatásra. Különösen most, egy nappal a nagy mérkőzés előtt, amikor már jórészt eldőlt, hogy kik a boldog jegytulajdonosok, egyre jobban előtérbe tolul a kérdés: mi lesz az eredmény? — és előtérbe tolulnak mindazok a tanácsok, javaslatok, biztató szavak, amelyek a győzelmét elősegítik. Nem szükséges erőltetetten felsőfokokat keresni ahhoz, hogy megállapítsuk: soha még Magyarországon labdarúgómérkőzést ilyen nagy érdeklődés nem előzött meg. Pedig tárgyilagosan meg kell állapítanunk, hogy ez a mérkőzés jelentőségben messze elmarad a tavaly novemberben, a Wembley-pályán lejátszott mérkőzéstől. Az valóban „az évszázad mérkőzése“ volt. Ez nem az. Ott arról volt szó, hogy kilencven év után elszenvedi-e első hazai vereségét az angol válogatott csapat vagy továbbra is képes arra, hogy megőrizze a ritka babért. A budapesti mérkőzés a visszavágó. Az angol csapat igyekszik visszavágni annak a csapatnak, amelynek nevéhez fűződik a labdarúgás történetének legnagyobb, legjelentősebb győzelme. Nem nehéz elképzelni, hogy a legjobb angol labdarúgók milyen akarással, milyen becsvággyal készülnek erre a mérkőzésre. Az az óriási érdeklődés, amely a budapesti magyar—angol mérkőzést megelőzi, bizonyos fokig még az elmúlt novemberi londoni, mérkőzés hatására vezethető vissza. Mintha arról lenne szó, hogy Budapesten magyar közönség előtt megismétlődik „az évszázad mérkőzése**. A magyar közönség megláthatja, azt a két csapatot, amelynek találkozója alig féléve lázbahozta az egész világ sportközvéleményét. A magyar és az angol válogatott találkozója még hosszú ideig jelentős sportesemény lesz. Ennek a találkozónak különös jelentősége, különös íze vann. A legyőzött mester és a győztes tanítvány találkozója ez. Az is emeli ennek a mérkőzésnek a fontosságát, hogy közvetlenül a labdarúgó VB előtt kerül lejátszásra. Kétségtelen, hogy a Népstadion közönsége előtt elsőrendű sportesemény zajlik le vasárnap délután, amely a hazai szurkolókon kívül a külföldi szakemberek egész tömegét vonzotta Budapestre. A világbajnokság előtt talán korai címeket előlegezni, de annyi bizonyos, hogy sok szakember tartja a magyar válogatottat a világ legjobbjának vagy legalább is a világ legjobbjai egyikének. Ezt a megbecsülést, ezt a magas értékelést kell csapatunknak kiérdemelnie újabb és újabb jó eredményekkel, győzelmekkel. A féléve lejátszott magyar—angol mérkőzés hangulatával ellentétben most az angolok érzik úgy, hogy nincs vesztenivalójuk. Az angol újságírók úgy beszélnek, hogy csapatukat túlságos szégyen nem érheti. Ha kikapnak — hát kikapnak attól a csapatttól, amely tavaly novemberben féltucat góllal terhelte meg hálójukat és még többel is megterhelhette volna ... (Mellékesen megjegyezve: meg is terhelte Hidegkúti, csak éppen a játékvezető nem adta meg!) Nekik nincs vesztenivalójuk — legföljebb még egyszer kikapnak. És ez már nem lesz olyan súlyos vereség, mint az oroszlán veresége volt — saját barlangjában. Az angolok a külföldi vereséget sohasem veszik úgy a szívükre, mint a hazait. A magyarok — az más! Nekik van vesztenivalójuk. Nekik ,,az évszázad mérkőzésén“ kivívott dicsőséget kell megőrizniük. Nekik a saját közönségük előtt kell méltóknak bizonyulniok a jórészt külföldi mérkőzéseken megszerzett babérokra, így beszélnek az angolok, s Úgy érzik, hogy rajtuk kisebb a felelősség súlya, ők megpróbálják visszaszerezni, amit elvesztettek. Ha most nem sikerül, akkor — majd legközelebb .. . A megváltozott hangulatra jellemző a levélírók, a szurkolók hangja is, óvják a magyar csapatot az elbizakodottságtól. Ha visszaemlékszünk a londoni mérkőzés előtti hangulatra, mindentől óvták a magyar csapatot, csak éppen az elbizakodottságtól nem. Ennek a feltételezése is képtelenség lett volna. A 6:3 ezen a téren is alapvető változást okozott, s az a tény, hogy most sokan az elbizakodottságtól féltik a magyar csapatot, egymagában is bizonyítja, hogy válogatott csapatunk milyen magasra emelkedett, s milyen nagy tekintélyt kell megőriznie. S várjon van-e alapja annak a véleménynek, hogy most nehezebb lesz legyőzni az angolokat, mint az elmúlt esztendőben volt, annak ellenére, hogy a mérkőzés hazai pályán kerül sorra? A válasz igenlő voltát sok körülmény támasztja alá és ezzel tisztában vannak válogatott játélkosaink is, akik elbizakodottság helyett inkább azt veszik rossznéven, ha valaki mértéktelen derűlátással szinte biztosra veszi a nagyarányú magyar győzelmet. Vizsgáljuk meg, hogy melyek azok a körülmények, amelyek amellett szólnak, hogy ezen a mérkőzésen az angol válogatott csapat veszélyesebb ellenfél lesz, mint az elmúlt esztendő végén Először is kétségtelenül fennáll mz a körülmény, amelyről az angol újságírók beszéltek. Most nem az angol csapat az esélyes. Tavaly a magyar csapat húzódhatott meg a viszonylagos esélytelenség homályában, s az angol csapatra nehezedett a felelősség oroszlánrésze. Akkor az angol csapattól várták el joggal, hogy megőrzi a közel évszázados hazai veretlenségét. Akkor a magyar csapat volt a kísérletező fél. Most az angol csapat az. Másodszor: ez az angol csapat jobb, mint a tavalyi volt. Ez a megállapítás elsősorban a védelemre vonatkozik. Kicserélték az egész hátvéd hármast, s a szakemberek szerint ez a frissítés sikerült. Véleményünk szerint azonban az angol védelem feljavulásának nemcsak személyi okai vannak. A magyar csatársor „forradalmi** bemutatója sok tanulsággal szolgált az angol szakembereknek. A jelenlegi angol hátvédek éppen a magyar csatárjátékra való tekintettel alapos taktikai ,,átképzésen“ mentek keresztül. Nem vitás, hogy a mieink tavaly Wembleyben meglepték az ellenfelet. Az az új, áruit a magyar csapat mutatott,elsöpörte a hazai csapat minden előnyét. Hasonló meglepetésre most nem számíthatunk, bár kétségtelen, hogy a megismerés még nem jelenti azt, hogy az angolok tökéletesen tudnak is védekezni az ellen, amit megismertek Az angol csapat „tengelye*4, a két fedezet, részt vett „az évszázad mérkőzésén, annak a mérkőzésnek a tanulságait személyesen tudja felhasználni. De nemcsak a védők tanultak ezen a mérkőzésen, hanem a csatárok is. A magyar csatársor játéka nagy hatást gyakorolt az angol szakemberekre. Mint az egyik legismertebb angol szakíró, Charles Buckan a minap elmondta, a labdaedzésekre nagyobb súlyt fektettek a mérkőzés után az angolok, mint az utóbbi időben, s a mozgó játékot, a helyezkedést, a gyors labdal eadást is tudatosabban gyakorolták, mint a nagy mérkőzést megelőző években. Valószínű, hogy az angol csatársor nagyobb változatosságot mutat majd fel vasárnap, mint múlt év november 25-én. Abból a csatársorból, amely — ne felejtsük el ezt se! — két gólt lőtt a magyar védelemnek (a harmadikat Ramsey hátvéd lőtte 11-esből), egyedül Sewell maradt meg, s ő sem a saját helyén. És a mieink ellen kiálló új angol csatársor nemcsak a múltévi találkozó tanulságai alapján született meg, hanem a belgrádi vereség tanulságai alapján is. Ezt a vereséget különben egy cseppet sem vették lelkükre az angolok, a belgrádi mérkőzés szinte nem számított másnak, mint a budapesti mérkőzés főpróbájának. S az angol csatársor kitűnő egyénekből áll, kétségtelenül sok benne a rejtett tartalék, ha csak egyedül a Preston North End kiváló szélsőcsatárára, Finneyre gondolunk Finney például gyengén játszott Belgrádban, holott a legnagyobb tudású angol csatárok közé tartozik, beleértve a régebbi ülőket is. Van még egy érvük az angoloknak an , fiúk alátámasztására, hogy ezúttal nyíltabb lesz a mérkőzés, mint tavaly volt* Azzal érvelnek, hogy a magyar csapat nem játszhat még egyszer olyan káprázatos formában, mint legutóbb. S úgy vélik, hogy Wembleyben a körülmények szerencsés összetalálkozása következtében „futott ki* a magyar csapatnak az a nagyszerű játék, amely megbénította az angol csapatot és elkápráztatta az angol közönséget. Kétségtelen, hogy ha a magyar csapat vasárnap meg tudná ismételni wembley-i játékát, szebb ajándékot nem is adhatna a magyar küzönségnek. S vájjon lehetetlen-e ezt a játékot megismételni? Valóban, „egy élet játéka** volt a 6:3-as Demuitató? Az igaz, hogy minden addigi játékát felülmúlta akkor a magyar csapat. De azt még a nagy győzelem káprázatában sem lehet elfelejteni, hogy ez a játék sem volt hibátlan. Még az oly nagy sikert aratott magyar csatársoré sem. Budai II például a tiszta helyzetek egész sorát hagyta ki. S hogy védelmünk néha zavarba jött, azt a három angol gól körülményei kellőképpen mutatták. S ha az angol védelem feljavult, ugyanezt elmondhatjuk a magyar védelemről is. Lóránt nagy képességei nem fakultak meg, s Buzánszky és Lantos játéka fakó zálogjavulást mutat. Nagy kérdés Bozsik várható teljesítménye. Londonban Bozsik volt a mezőny legjobbja. Kérdés azonban, hogy a műtét és a műtétet követő lábbadozó állapot nem rontotta-e le erőnlétét. A legutóbbi edzéseken biztatóan mozgott, s remélni lehet, hogy nagyvonalú játéktudásával áthidalhatja az esetleges erőnléti ingadozásokat. A csatársor a tehetséges Tóth II kivételével a londoni összeállításban áll rajthoz. Ha a jelenlegi helyzetet vesszük alapul, joggal lehet állítani, hogy ennek a sornak nem minden tagja van londoni formában. De a London előtt sem volt minden játékosunk „londoni“ formában. Emlékezzünk csak vissza Hidegkúti esetére. A válogatott középcsatár a svédek ellen igen mérsékelt formában mozgott, sőt még a billancourti edzőmérkőzésen sem mutatott sokat. Az angolok ellen pedig élete legjobb játékával a győzelem egyik főhőse volt. A vezetők legfőbb feladata éppen az, hogy hozzásegítsék a csapatot igazi képességei, a benne rejlő tudás kibontakozásához. A magyar csapat változatlanul rendelkezi legnagyobb előnyével, összeszokottságával. Annak ellenére, hogy az angol csapat, szakítva a régi hagyománnyal, ezúttal közös edzésekkel készült a visszavágó mérkőzésre, ez az előkészület mégsem hasonlítható össze a magyar csapat összmunkájával. Wembleyben azt csodálták meg elsősorban, hogy a magyar válogatott csapat jól összeszokott klubcsapat benyomását kelti, s a csapatmunkája az, amely a legnagyobb értéke. Ezen a téren nem állt be törés, a magyar csapat sok közös munkával összekovácsolt együttes, a játékosok jól ismerik egymás elgondolásait, összjátékuknak csak fejlődnie kellett az elmúlt félév alatt. Mivel azonban egy mérkőzés sorsa nem csak testi tényezőktől függ, hanem lelkiektől is, rendkívüli fontossága van a mérkőzés légkörének. Válogatott csapatunk tagjai jónéhány lágy mérkőzésen bebizonyították, hogy fel tudják ismerni a feladat nagyságát, s ez csak megerősíti akarásukat. Nagy lelkesítő szerepe volt Londonban az otthon üzeneteinek, a táviratok, levelek tízezreinek. Most nincs szükség a postára ahhoz, hogy lelkesítő szavainkat tudassuk a játékosokkal. Akik ott lesznek vasárnap délután a Népstadionban, ne fukarkodjanak érzelmeik tolmácsolásával. Puskás Ferenc, a magyar válogatott csapatkapitánya azt kérte nyilatkozatában a közönségtől, hogy biztassa őket, ne legyen türelmetlen, s elsősorban akkor ne hagyja cserben a csapatot, amikor annak a legnagyobb szüksége van a biztatásra. A magyar közönség sportszerű, megtapsolja az ellenfél szép játékát is. Ez helyes is. De ne feledkezzék meg a saját csapatáról se! A hazai pálya csak akkor előny, ha a csapat érzi is a hazai légkört. Ha buzdításban nem lesz hiány, akkor a közönség is hozzájárulhat ahhoz, hogy erre a kérdésre: „Mi lesz az eredmény?** — örvendetes legyen a válasz. Az OTSB meghívásos atlétikai versenyén vasárnap délután a Népstadionban a nagy mérkőzés előtt érdekes összecsapásokra kerül majd sor. A futószámokban a legelsővonalbeli versenyzők ellen az utánpótlás legtehetségesebb tagjai veszik fel a küzdelmet. 800 m-en Bárkányinak előreláthatólag Tanay, Somkuti, Hárshegyi és Edöcs lesz a legerősebb ellenfele. Edöcs az idén még nem indult komoly versenyen. 1500 m-en Garay az esélyes, érdekes lesz többek között Apró és Rozsnyói szereplése ezen a távon az ,,igazi 1500-asok“ ellen. 3000 m-en Szabó M., Juhász és Pénzes személyében három közel egyenlő képességű hosszútávfutónk csap össze. Rúdugrásban Homonnay formája kitűnő eredményt ígér. Súlylökésben nemcsak a legjobb súlylökők, hanem a diszkoszvetők is elindulnatk. A női magasugrásban az idén először találkozik Gyarmati és Kamarásné. A négy váltószám képet ad a legjobb egyesületi válogatott váltók erőviszonyáról. A műsort az ifjúságiak 2000 m-es száma egészíti k ebben a legjobb fővárosi távfűtők találkoznak a dunakeszi Molnárral, a bajnai Kalmárral és a békés-* csabai Tóthral. Zúgjon az első perctől az utolsóig: „Hajrá, magyarok!" Szondy nyerte a tereplovaglást a Bp. Honvéd öttusa-versenyén A Bp. Honvéd versenye, legjobb öttusázóink idei első összecsapása, pénteken a tereplovaglással kezdődött meg a Kerepesi úti lóversenytéren. A 3000 m hosszú tereppályán 23 akadály állt, az alapidő 6 perc volt. Tereplovaglásban: 1. Szondy István (Bp. Fáklya) Garammindszent nevű lován 4:59, 2. Kovács A. (Bp. Haladás) Hunyorító n. 1. 5:03, 3. Tabajdi (Bp. Munkaerőtartalékok) Dobos n. 1. és Misák (Bp. Honvéd) Éneklő n. 1. 5:05, 5. Benedek G. (Bp. Honvéd) Koppantó n. 1. 5:18, 6. Nagy I. (Bp. Haladás) Hős n. 1. 5:19, 7. Móra(Bp. Fáklya) Dárda n. 1. 5:21, 8. Moldrich (Bp. Munkaerőtartalékok) Grácia n. 1. 5:22, 9. Hegedűs I. (Bp. Fáklya) Horog n. 1. 5:27, 10. Tasnády (Bp. Honvéd) Feladott n. 1. 5:33, 11. Weisz (Bp. Haladás) Hun n. 1. 5:35, 12. Kovácsi (Bp. Haladás) Hivő n. 1. és Mezei (Bp. Haladás) Garamkürtös u. 15:36. Csapatban: 1. Bp. Fáklya (Szondy, Móra, Hegedűs) 17, 2. Bp. Honvéd (Misák, Benedek, Tasnády) 18, 3. Bp. Haladás (Nagy, Kovácsi, Mezei) 30 pont. A néphadsereg motoros terep- és túrabajnoksága Nehéz feladatot kellett teljesíteniük a Néphadsereg 1954. évi terep- és túrabajnoksága résztvevőinek. 300 kilométeres utat tettek meg, s közben harci feladatokat is meg kellett oldaniuk. Mintegy 60 motoros indult el pénteken reggel a Hősök teréről, s délután 17 óráig csaknem ötvenen érkeztek célba. 250 kcm: 1. Móka János hdgy. (Szekszárd pf. 4323) 17 hibapont, 2. Kosikszky. (Szekszárd pf. 4323) 21 hp., 3. Mészáros J. hdgy. (Hadtáp isk.) 26 hp., 4. Szabolcsi hdgy. (Pál, főcsoportfőnökség kultúroszt.) 28 hp., 5. Markovits hdgy. (Hadtáp isk.) 29 hp. 350 kem: 1. Tőzsér Sándor fhdgy. (HM pc. parancsnokság) 24 hp., 2. Sáros (Bp. pf. 9497) 40 hp., 3. Lajtafalvi tizedes (Kecel, pf. 1709) 48 hp., 4. Rákóczi orv. (Bp. pf. 9497) 59 hp., 5. Pintér honv. (Esztergom, pf. 6913) 71 hp. Oldalkocsis gépek: 1. Kupovecz András szkv. —Kovács Sándor hdgy. (Esztergom, pf. 6324) 89 hp, 2. Bordás szds.—Wolf hdgy. (Bp. pf. 4999) 127 hp. Csapat: 1. Hadtáp Tisztiiskola I (Boda hdgy., Köcse törzsőrm., Markovits hdgy.) 100 hp., 2. Hadtáp Tisztiiskola II 142 hp., 3. Politikai főcsoportfőnökség kultúroszt. 249 bp.