Népsport, 1955. január (11. évfolyam, 1-23. szám)

1955-01-20 / 14. szám

-2 MIÉRT NEM FEJLŐDIK JOBBAN SÚLYEMELŐ-SPORTUNK ? Mit ilyen volt súlytemetősportunk múlt esztendeje? Errő­l beszélgettünk legutóbb Keleti Emil edzővel, a­­z országos társa­dalo­­mű szövetség k fciikúráival­. — Ha általánosságban nézzük a sport­­ágat — kezdte Keleti —, akkor azt kell megállapítanunk, hogy az előző eszten­dőhöz viszonyítva 1951-ben történt némi előrehaladás. Ezt az bizonyítja legjobban, hogy az egyes súlycsoportok legjobbjai 1951-ben léphet emeltek, nagyobb teljesítményeket értek el, mint 1953 ban. A legtöbb súlycsoport­ban jobbak az átlageredmények is az előző évekéhez viszonyítva. — És kifedezgető ez a fejlődés? — Ezt már nem mondhatjuk. Még leg­jobbjaink eredményei is igen messze vannak a nemzetközi, színvonaltól. Úgy gondolom azonban, hogy 1955-ben jelen­tősebb lesz a fejlődés, ebben az eszten­dőben közelebb kerülünk majd a világ legjobbjaihoz. Azért mondom ezt, mert mindent elkövetünk majd az eddigi sú­lyos hibák, mulasztások felszámolására. Mert bizony súlyemelősportunk telve van hibákkal. — Melyek ezek a babák? — Az elmúlt években nagyon nagyot hi­báztunk például akkor, amikor az után­pótlás nevelését teljesen elhanyagoltuk, s csak az élvonalbeli versenyzőkkel törőd­tünk. Márpedig súlyemelésben az a hely­zet, hogy az élvonalbeliek, a válogatottak mind-mind idős, „öreg­” versenyzők, akik­től további fejlődés már nemigen vár­ható, vagy legalábbis nem mindegyikük­től. A múlt évben valamennyire már felismertük ezt a tényt, s úgy ahogy hozzáláttunk a fiatalság felkarolásához. A fiatalok tehetségesek. Némelyikük olyannyira az, hogy biztos vagyok ab­ban: igen-igen rövid idő alatt nemcsak elérik majd az idősebbek­ által tartott csúcsokat, hanem túl is szárnyalják azokat. A hibákkal kapcsolatban megemlítette Keleti, h­ogy súlyemelésben is femná­d az edzővil­agig. Pedig sok jó edzőink van. Egymás hozzáértését azonban nem ismerik el. " Talán nincs még egyetlen sport­águnk sem, ahol olyan könnyen és meg­gondolatlanul rámondaná egyik edző a másikra. hogy■ ..Ugyan, az nem ért hozzá, az analfabéta . .Ez az edzők közötti rossz szellem rendkívül káros hatással van a verseny­zőkre Az edzők ugyanis valósággal ma­­ffyái köré csoportosítanak versenyzőket, akik aztán kín nőt-békát kiabálnak a többi edzőre Elterjedt és meghonosodott például az a nézet, hogy súlyemelésben csak az lehet jó edző, aki maga is vá­logatott versenyző volt. Mondanom sem ,kell, hogy ez a nézet.­­ helytelen. El­mondtam például némelyiküknek, hogy az a Bob Hoffmann, aki eddig rengeteg világcsúcs­tartót nevelt soha nem volt neves súlyemelőt. Viszont mint edző jó­szemű hozzáértő szakember .. . A beszélgetés során kitint­hetett arra is hogy hely terén súlyemelőink edzés­­módsz­erre A megvár versen­yek keveset edzenek. Legtöbbjük megelégszik azzal, hogy lemegy az edzésre, néhányszor fel­emel egy-két ik­it­ót, s­­ otthagyja a ni­tm­ikát. — Amikor nálunk jártak a szovjet súlyemelők, megkérdeztem edzőjüket, Na­­zarovot, hogy a szovjet súlyemelők meny­nyit edzenek? Nazarov nevetve válaszol­ta: Reggeltől estig, de ha van egy kis idejük, akkor estétől­­ reggelig ..Ké­sőbb aztán komolyra fordítva a szót, el­mondotta, hogy a szovjet súlyemelők mindennap edzenek, gyakorolnak, mun­kájuk végeztével lejárnak a tornater­mekbe, s állandóan csiszolják techniká­jukat, vagy fejlesztik gyorsaságukat, ügyességüket, erejüket. Bizony, nálunk is így kellene ezt csinálni... Hibaként említette meg­­azt is, hogy ■a társadalmi szövetség vezetői nem dol­goznak jól. A leg­fontosabb hi­bák feltárása után versen­ynőnk múlt évi teljesítménye­ről beszélgettünk Keleti Emillel. Két nagy­csoportra osztotta a mezőnyt: a fenyilő-, bőkéres, tehetséges fia­tal­okra és azokra­­az idősebb versenyzőkre,­­akik régy fej­­­lődhetnek ekdktre nemzetközi­ viadal­okon még szám­íthat­uunk. Nézzük először a fia­talokat. Kik számítanak tehetségesnek ? —­ Légsúlyban például Macsánszky. Ő technikailag is eléggé képzett, nyomás­ban viszont javulnia kell. Ez azt je­lenti, hogy nem elég nagy az alapereje. Ezt több és tervszerűbb edzéssel érheti el. Pehely­súlyban Simkó az, akitől vár­juk, hogy átveszi majd Ambrózi helyét. Hajlékony, jó adottságokkal rendelkező versenyző, aki feltétlenül képes lesz 325—330 körüli teljesítményre. Sőt még többre is, ha­­ szorgalmasan edz és betartja az edzői utasításokat. Váltósúly­ban Markovics és Zámbó a legnapi­obb ígéret. Mindketten tehetségesek, különö­sen Zámbó jön felfelé rohamosan. Kö­zépsúlyban m­áris két fiatal versenyző áll az élen: Páll és Horváth. Mindket­ten szépen fejlődnek, szinte versenyről versenyre javulnak. Gyors előrehaladá­sukat elősegíti az, hogy egyazon súly­csoportban vannak, így állandó ver­senyben állnak egymással. Sokat várunk Simon Artúrtól, aki fél­nehézsúlyban szá­mít ígéretnek. Nagyszerűek az adottsá­gai, eszményi a testalkata, s hatalmas ereje van, amit­ az is mutat, hogy ny­o­­másban a legerősebb. Ahhoz azonban, hogy igazán nagy eredményekre legyen képes, igen sokat kell fejlődnie a tech­nikai számokban, főleg szakításban. Pon­tosan ugyanez mondható el a csepeli Rákócziról is. Az idősebb versenyzőkkel kapcsolatban hangsúlyozta Keleti, hogy ebben a sport­ágban az idősebbek is jelentősen fejlődhetnek. " Sokat várunk például még B. Nagy­tól. Ő még legalább húsz kilóval emelhet többet jelenlegi legjobb eredményénél, s előreláthatólag fog is emelni ennyit, hi­szen ő a legszorgalmasabb versenyzők egyike, ez pedig döntő. Technikája kifo­gástalan, s ő ,.gondolkodik“ is versenyzés közben. Ha pedig mostani eredmény­éhez húsz kilót hozzáadunk, egyszeriben Euró­pa legjobbjai közé kerül. Sőt. . . Nem érte még el legjobb eredményét Varga Gyula sem. Mi is technikás versenyző, de többet kell ed­zen­ie. Nehézsúlyban Tóth elé az idén 400 kilót tűztünk ki. Ennyire feltétlenül képes, hiszen­hatatlanul erős versenyző. Roppant nyomóereje mellett azonban igen fogyatékos a technikája, rúd felvétele, fis a­lon itt van f Buronyi... — Igen. Buronyi . . . Bár csúcsot javí­tott mintha megállt volna a fejlődésben Pedig őt külföldön is nagy tehetségnek tartották Mi van vele? — Buronyi változatlanul a súlyemelő sport Papp Lacija. Nem véletlenül mondom ezt, ugyanis vele pontosan az a helyzet, ami Papp László­val, nincs idehaza megfelelő elenfele. Ha nem jár le ed­zésre, akkor is 20—30 kiló­val emel többet az utána következőnél. De.. Amíg Papp Laci változatlan szor­galommal dolgozott hasonló körülmények között is, s mindent megtett annak érde­kében hogy megtartsa formáját hogy erőnléte megmaradjon, addig Buronyi . . . beletörődött abba hogy ő idehaza úgyis a legjobb, s nem vette komolyan az edzé­seket. Képességei alapján Buronyi nyu­godtan érhetne el nemzetközi eredménye­ket. „Függetleníteniett kellene magát a hazai eredményei­től . . Retvén jük 1955- ben így lesz, s ak­kor Baronyi válozatla­­nul erőssége lesz a magyar rab­ontottunk. Befejezésül Keleti Emil hangsúlyozta, hogy a sportág színvonalának emelése ér­dekében má­r most a téli időszakban meg kell kezdeni az alapos, minden eddiginél tervszerűbb munkát. (nagymarosi) Jelentős tervek birkózósportunk továbbfejlesztésére Az országos birkózó­értekezlet egyik jellemzője már évek óta, hogy a részt­vevők keményen bírálják a birkózó­sportban mutatkozó hibákat, s felszínre hozzák a fejlődést gátló okokat. A leg­utóbbi országos értekezlet is alapos mulikat végzett. A hibák őszinte feltá­rása mellett rámutattak a fejlődés útjá­ra is. Az országos értekezleten a vidéki társadalmi szövetségek és sportkörök vezetői feltárták azokat az okokat, ame­lyek miatt vidéken nem fejlődik birkó­­zósportunk és­ amelyeknek kiküszöbö­lése az egész magyar birkózósport el­sőrendű feladata. Incze József, az­ országos társadalmi szövetség elnöke beszámolójában fog­lalkozott az elmúlt év eseményeivel, s részletesen ismertette a birkózósport vezetőire háruló feladatokat. 1954-ben gazdag versenyműsort bo­nyolítottak le. A fővárosban 101, vidé­ken pedig 81 versenyt rendeztek. 19 érdemes, 150 I. osztályú, 128 II. osz­tályú, 235 TII osztályú, 1566 rajtenge­délyes és 389 ifjúsági és serdülő bir­kózó lépett szőnyegre bajnoki küzdel­mek és egyéb versenyek során. A fel­soroltak mellett több mint 2000 azok­nak a fiataloknak száma, akik bér rendszeres edzésben vannak, nyilvános versenyeken azonban még nem vettek részt. Sok sikeres nemzetközi szereplés Az elmúlt idény nemzetközi eredmé­nyeivel általánosságban elégedettek le­hetünk. Kiemelkedő győzelmeket értek el birkózóink a Főiskolai Világbajnok­ság szabad- és kötöttfogású küzdel­mein, két alkalommal is győztünk a csehszlovák válogatott ellen. Szép ered­ményeket értünk el a négy nemzet ver­senyén: a bolgár és a csehszlovák csa­pat legyőzése mellett győztünk a Szov­jetunió II. csapata ellen és csak a Szovjetunió I. csapatától szenvedtünk vereséget. A versenyek során szerzett tapasztalatok azt mutatták, hogy birkó­­zósportunk minőségi szempontból ismét lépett egyet előre. Csak a tokiói sza­badfogású világbajnokság hozott szá­munkra mérsékeltebb sikert. Itt Bencze Lajos súlycsoportjában második lett. A többiek nem értek el jobb helyezést. Ifjúsági birkózásunk színvonalemelkedése örvendetes volt a fejlődés az Ifjúsá­giak csoportjában is. Ifjúsági birkó­zóink elsősorban a bajnoki küzdelmek során mutatták be fejlett tudásukat. Versenyeiken sportszerűen küzdöttek, a fogásokat gyorsan vitték keresztül és felnőtt birkózóinkkal ellentétben a do­básfogások helyes végrehajtásában is jeleskedtek. Jó felkészülésükre muta­tott többek között az is, hogy fárad­hatatlanul küzdöttek. A győzelmek nagy részét egymás ellen csak a legkisebb pontkülönbséggel szerezték. A fiatalok találkozói során gyakori volt a két­vállas győzelem. Ifjúsági versenyzőink minden helyzetből jól indították el a tá­madásokat, mérkőzéseiken alig láttunk tologatásokat. Valamennyi súlycsoport­ban 4 — 5 olyan versenyző is akadt, aki néhány év múlva a felnőttek között is megállhatja a helyét, magas színvonalú küzdelmeket hoztak. A csapatok két eset kivételével mind­két csoportban valamennyi mérkőzé­süket lebonyolították, szőnyegre állítot­ták sportkörük legjobbjait is és ke­mény vetélkedés folyt az elsőségért. A Béke Kupa-mérkőzések sikerének ered­ményeként alakult ki az a helyes ál­láspont, hogy a csapatküzdelmeket to­vább kell fejleszteni és elsősorban vi­déken a kisebb sportkörök versenyzői­nek bevonásával csapatküzd­elmeket kell rendszeresíteni. A tervek szerint 1955- ben az I. és a II. csoportbeli CsB-n kívül a sportköröket 5 területre osztva fejlesztik ki a CsB-ket. Nagyarányú javulás volt észlelhető a bíráskodás terén is. Versenybíráink felfogása egységesebb lett és így a versenyeken a súrlódások csaknem tel­jesen eltűntek. Felnőtt birkózóink hibáiról Az elnöki beszámolóból azonban ki­derült az is, hogy birkózósportunk veze­tői nem elégedettek az eredményekkel. Minősített versenyzőink nem eléggé rob­banékonyak, lassúak a támadások el­indításában és végrehajtásában. Állás­ból túlzásba viszik az óvatosságot, s támadószellemük helytelen a lenti mun­kában is: nem kezdeményeznek fogáso­kat, csak arra törekednek, hogy az el­lenfél támadásait elhárítsák. Megálla­pítható ez a helytelen küzdőmodor él­versenyzőink nagyobb részénél is. Kü­lönösen kötöttfogású birkózóinkban van­nak hiányosságok. Nem a technikai fel­­készültségre törekednek, hanem a jobb erőnlétre — arra számítva, hogy az ál­landó „hajtással” eldönthetik a mérkő­zések sorsát. Ebben elsősorban a sport­köri edzők a hibásak, akik engedékeny­ségükkel elősegítik, hogy a versenyzők mindent az erőből való birkózásra épít­senek. Élversenyzőink körében vissza­esett a versenyek iránti érdeklődés. Gyakran nem indulnak el a versenye­ken, nem mutatnak jó példát a fiatalab­baknak és ha mint versenyzők nem vesznek részt egyik-másik viadalon, ak­kor mint nézők sem kíváncsiak a többi versenyző munkájára, pedig még a leg­jobb versenyző számára is akad min­den versenyen valami tanulnivaló. Él­versenyzőinknek ez a magatartása át­ragadt a kisebb képességű birkózókra is és ez is oka annak, hogy a birkózó­mérkőzések látogatottsága csökkent. Hiba az is, hogy ha élversenyzőink ki­sebb jelentőségű versenyeken szőnyegre is lépnek, ezt nem a rendes súlycsoport­­jukban teszik, hanem egy-két súly­csoporttal feljebb. Az új feladatok közé tartozik kiépí­teni minden TSB mellé a társadalmi szö­vetséget és megfelelő aktívahálózatot biztosítani. Meg kell szüntetni a több megyében észlelt személyi torzsalkodá­sokat. A TSB-k nem jelentik időben, gyakran pedig egyáltalán nem a terüle­tükön előforduló eseményeket. Ennek az a következménye, hogy az OTSB ne­hézatlétikai osztálya nem tudja, hogy például hol alakult birkózó-szakosztály, vagy hol szüntették meg azt. Értesülé­sek hiányában természetesen nem tud segítséget nyújtani az OTSB. Az állami edző véleménye A több mint hatórás értekezleten Ma­­tura Mihály állami edző beszélt birkózó­sportunk minőségi fejlődéséről. Hangoz­­­­tatta azonban, hogy rohamosabb fejlő­désre csak abban az esetben lehet re­ményünk, ha a sportköri edzéseken a versenyzőket alaposabban készítik fel. Válogatott birkózóink is szorgalmasab­ban járjanak el sportköreik edzésére, hogy a válogatott keret edzéseinek már ne legyen más célja, mint a versenyzők tudásának továbbcsiszolása. Nagyon fontos, hogy a sportköri edzők a neve­lés terén ne járjanak külön utakon, fo­gadják el tanítási alapul azokat a ta­pasztalatokat, amelyeket a nemzetközi és egyéb versenyek során szerettek a magyar birkózósport vezetői. Beszélt a közönségszervezésről is. Minél nagyobb a birkózó­versenyek látogatottsága, an­nál. Inkább javul a versenyző verseny­zési kedve. A közönség buzdító maga­tartása igen jótékonyan hat minden sportolóra. A kedvezményes vasúti utazásról is sok szó esett. Egyöntetű volt a vélemény, hogy ha visszaállítanák az utazási ked­vezményt, a sportkörök lényegesen több versenyt rendeznének. Felmerült az a kívánság, hogy a vidéki versenybírákat többet foglalkoztassák országos jellegű küzdelmeken is. Ezzel a kérdéssel függ össze a továbbképző tanfolyamok minél gyakoribb megrendezése is. Több beje­lentés érkezett, hogy a falusi sportkö­rökben nagyobb lett az érdeklődés a bir­kózást iránt és a falvakban egyre-másra alakítanak birkózó-szakosztályt. Bejelen­tették, hogy Pécsett egyik-másik testne­velőtanár akadályozni igyekszik, hogy a diákok birkózzanak, arra akarják szorí­tani a diákokat, hogy hagyjanak fel a birkózással és inkább atlétizáljanak. Papp László dr. a válogatott keret ed­zője megállapította, hogy elmúlt évi eredményeink nagyobbak, mint a hiá­nyosságok. Birkózósportunk fejlődése elsősorban edzőink munkájától függ. Az OTSB lépjen közbe, hogy a varsói VIT műsorába iktassák be a birkózást is. Tervek A határozati javaslatok sokaságából meg lehetett állapítani, hogy az orszá­gos értekezlet résztvevői és az országos társadalmi szövetség is jól felkészült a tennivalókra. Egyik fontos feladat, hogy a versenybírákat és az edzőket külön­válasszák, hogy ezzel elkerüljék az el­fogultságnak még a látszatát is. Szak­lap megindítását tervezik — egyelőre évente nyolcszori megjelenéssel. Gon­doskodnak a külföldi szakirodalom is­mertetéséről és még ebben az évben sor kerül a kötöttfogású birkózószak­­könyv megírására Megszervezik az agi­­tációs és propaganda-bizottságot és jobb kapcsolatot teremtenek a sajtóval. Az országos társadalmi szövetség elnök­ségi üléseire meghívják a szövetségek és sportegyesületek képviselőit. Vándor­díjjal fogják jutalmazni a legjobban működő és a legjobb szerelőmunkát végző sportkört és megfelelő felvilágo­sító munkával biztosít­ják, hogy élver­senyzőink a kisebb jelentőségű verse­nyeken is vegyenek részt. A vidéki bir­kózógócpontok megteremtése céljából hatékonyan segíteni fogják a Traktor SE munkáját, rendszeresítik a megyék közötti válogatott találkozókat, az edzők közötti tapasztalatcserét és gondoskod­nak szakmai továbbképző tanfolyamok­ról, mind a vidéken, mind pedig Buda­pesten. Hibáztatjuk, hogy az értekezlet nap­ján a fővárosban ifjúsági versenyt ren­deztek és emiatt több mint 20 verseny­bíró és szakember maradt távol. Saj­nálatos az is, hogy válogatott birkó­zóink nem jelentek meg a nagyjelentő­ségű megbeszélésen. J. K. A sportköri Béke Kupa CsB kiépítése Az elmúlt év sikereihez tartozik, hogy a sportköri Béke Kupa-küzdelmek 1955 Január 20. csütörtök 200 F­O­G­A­I)­O 400 TIPP JE a Sportfogadási Osztályhoz szerdáig beérkezett szelvények közül­ ­ x 1 1. Inter—Fiorentina 1xx12xx2 11xx 131 153 116 x 2. Catania—Roma 21xxx2 12x1x2 129 138 133 x 3. Pro Patria—Bologna 21 1 2x21 1 12x1 143 117 140 1 4. Spal — Milán 2 2 x 2 2 x x 2 2 1 2 1 105 1­7 168 2 5. Udinese—Torino x 2 1 1 1 2 X 2 1 2 1 X 149 109 147 1 6. Lazio—Triestina 1 x 1 x 1 1 2 1 x 2 11 162 121 117 1 7. Troyes—St. Etienne 2 1 2 1 1 x 1 12 221 156 112 132 1 8. Toulouse—Reims xx2 1 1 1 2 xx2 xx 134 140 126 x 9. Metz—Lens Ix 1 xx 1 x2 2 1x2 144 148 108 x 10. Bordeaux—Strasbourg 1 1 x 1 2 1 1 1 x 121 151 138 111 1 11. Váci VL—B.-csabai Lók. 2 1 2 x 2 2 x 2 1 2 2 x 99 117 184 2 12. Győri Vasas—Misk. Lók. 12xx21 221 122 114 136 150 2 Az első 12 oszlopban eszv­esry fok­adó tippjel szerepelnek, az ezt követő három oszlopban 200 fogadó 400 tipplét összesítve, az utolsó oszlopban a leg­többet előforduló tippeket tünteti fel a Sportfogadási Osztály. Ottó 18'éTtt£mFi 1054. évi rangsorét Papp László két súlycsoportban is első lett (IV.) Nagyváltósúlyban a legutóbbi ranglistához képest aránylag kevés változás történt. Hét versenyző meg­őrizte helyét az első tíz között, csak három maradt ki a legjobbak közül: Madosfalvi, Vác és Fábián. Madosfalvi hivatali elfoglaltsága miatt kevés ver­senyen indult, Vác visszavonult. Fá­bián nem ért el számottevő eredménye­ket. A többiek közül Csiszár fejlődött a legtöbbet, a tizedik helyről a hato­dikra ugrott fel. Kiharcolta a rang­sorolást Réduly, Des­i és a fiatal Pav­­its is. Főiskolai világbajnok az élen NAGYVÁLTÓSÚLY 1953- ban: 1. Papp László (Bp. Vasas), 1954- ben: 1. Papp László (Bp Vasas), 2. Márton (Debr. Lók ), 3. Ráduly (Bp. Horn­ád), 4. Firócz (Bp. Dózsa), 5. Dés-i (Kaposv. Dózsa), 6. Császár (EMAG), 7. Hollós (Bp. Kinizsi), 8. Dióslaki (Pécsi Bányász), 9. Pavics (Bp. Vasas), 10. Molnár Zoltán (T. Bányász). Szóba került még: Steier (Bp. Vörös Lobogó), Hergert (Kaposvári Dózsa), Szóka (Győri Vasas) és Hiba (Pécsi Bányász). PAPP ebben a súlycsoportban fő­iskolai világbajnokságot nyert, első lett a felszabadulást nemzetközi versenyen és a II. német ifjúsági találkozón. Minden válogatott és hazai mérkőzését megnyerte. Kimagaslott a mezőnyből. Győzött a svéd B. Larsson, az osztrák Wolf, Weikinger, Skrouzny, a csehszlo­vák Krocsák, a román Popescu, a bol­gár Mitrev, Georgiev (kétszer), a német Haas (kétszer), a szovjet Darbasszek­ és a lengyel Pietrzikowski ellent. Ti­zennégy nemzetközi győzelem! A hazai mérkőzések során legyőzte az országos bajnok Mártont, s többek között Csi­szárt, Vépít, Misovitsot, s Budapest-baj­­nokságot nyert. Márton nagy küzdelem után meg­szerezte a magyar bajnoki címet. Csak Papptól kapott ki! Megverte Csiszárt, Hollóst, Dióslakit, Molnár Zoltánt, Fo­rintost, Bindert, Fábiánt, Hermannt, V. Tóthot. Minden CsB-mérkőzésen biztos pontja volt csapatának. Ráduly ötször volt­­válogatott s ezzel a harmadik helyre került: győzött a csehszlovák Jansta, a német Kaczerowski ellen, ki­kapott Pietrzikowskitól, Georgievtől és a szovjet Tolsztyikovtól. Sipőcz sokkal kevesebbszer indult nagyváltósúlyban, mint az előző évek során. Minden mér­kőzését megnyerte, de előbbre nem ke­rülhetett, mert az élmezőny tagjai kö­zül senkivel sem mérkőzött. Dőri eb­ben a súlyban is otthonosan mozgott. Legyőzte Csontost, Budai Pált, Szókát, Halászt, Pállá 11-t, Antalt, Argyelánt, Pavicstől kikapott. Csiszár hadsereg­bajnokságot nyert. Kétszer legyőzte Hollóst, egyszer Pápait és Madosfal­­vit, s több kisebb képességű öklözőt. Alulmaradt Papp­pal és Mártonnal szemben. Hollós eredményeinek mérle­ge: győzelem Süveges, Halász, Tóth E., Váratlak Molnár Zoltán. Boltok, Bogi ellen, vereség Csiszártól, Mártontól. Dióslaki elsősorban az országos baj­nokságon kiharcolt második helyének köszönheti helyezését. Pavlis néhány szép győzelemmel vonta magára a fi­gyelmet. Ezek közül magasan kiemel­kedik Déri legyőzése. A CIB első cso­portjában résztvett csapatok verseny­zői közül legyőzte még Eglét is, emlí­tést érdemel míg Magony elleni győ­zelme. Molnár Zoltán megverte Károly­­fit, Strassert, B. Nagyot, Molnár Ií-t, K­­ovácsot, s még néhány vidéki ök­­lözőt, döntetlenül mérkőzött Tóth E. ellen, kikapott Hollóstól és Mártontól. Papp középsúlyban bajnokságot nyert Középsúlyban már jelentős változás történt a ranglistán. Papp a magyar bajnokságon ebben a súlyban indult, s nemcsak ezen a nagyszabású verseny­­sorozaton győzedelmeskedett, hanem CsB-mérkőzésein is. Ezért ebben a súlycsoportban is rangsorolni kellett. Páder, Csontos, Salamon, Kéki és Pápai nem tudott bekerülni a legjobb tíz közé, viszont helyettük fiatalok törtek előre: Legény, Pállá II, Mogony és Cseke.­­ Kéki 1954-ben sokat betegeskedett. Csontos visszavonult. Páder és Pápai nagyon visszaesett. Salamon kevés mér­kőzést vívott. KÖZÉPSÚLY 1953- ban: 7. Plachy Mátyás (Bp Dózsa). 1954- ben: 1. Papp László (Bp. Vasas), 2. Plachy (Bp. Dózsa), 3. Páduly (Bp. Honvéd), 4. Sipőcz (Bp. Dózsa), 5. Simon (EMAG), 6. Legény (Műszaki Egy.), 7. Pállá II (Bp. Kinizsi), 8. Magony (Szentendr. Honv.), 9. Cseke (Dombóvári l­ak.), 10. Molnár I Sándor (M. Honv.). Szóba került még: Németh Er­nő (Bp. Vörös Lobogó), Gyurkota (Miskolci Hon­véd). PAPP több győzelmet aratott, mint bármelyik versenyző. A magyar baj­nokságot játszi könnyedséggel nyerte, s a CIB-mérkőzéseken többnyire kö­zépsúlyban indult. A súlycsoport egyik legjobbját, Rádulyt például háromszor legyőzte. Győzedelmeskedett többek között Csontos, Páder, Király, Legény, Sulyok, Pállá II. Simon és Gulyás ellen. Svédországban diadalmaskodott az Európa-bajnok­ Sjölin ellen, s az FSGT versenyén is két győzelmet aratott. Plachy főleg azzal előzte meg Rá­dulyt, hogy többször volt válogatott. Ebben a súlyban a szófiai nemzetközi tornán is ő képviselte a magyar színe­ket. Külföldi ellenfelei közül győzött a lengyel Piorkowski, a csehszlovák Koutny, a német Marr ellen, kikapott a román Negreától, a bolgár Koztovtól, a szovjet Salkovtól és egyszer Piorkowski­­tól is. Magyar versenyzőtől nem kapott ki, viszont nem mérkőzött Papp és Rá­duly ellen. Győzött Hergert, Süveges, Tauzin, Molnár Sándor, Magony, Man­­ninger és Kocsis ellen. Ráduly hivatalos válogatott mérkőzésen csak egyszer indult középsúlyban: az osztrákok el­len. Kitűnően szerepelt a felszabadulási versenyen, s más nemzetközi találkozók alkalmával is győzött az osztrák Bischof, Bothe, a svéd Danielsson és Ludwig ellen, kikapott a bolgár Szpa­­szovtól. Hazai eredményei közül Sinecz, Madosfalvi, Simon és Pállá II legyőzése emelkedik ki. Négyszer kapott ki: há­­­romszor Papptól és egyszer Simontól. Sipőcz csak Rádulytól szenvedett vere­séget. Pádért, Papócst, Hollóst és a győri Budait legyőzte. Simon nagysze­rűen harcolt a Budapest-bajnokságon és­­ az országos CsB-n. Legszebb fegyverté­­­­nye: Ráduly elleni győzelme. Megverte ■ Legényt, Mogonyt, Zöllert, Emmert és másokat. Legény második lett az orszá­gos bajnokságon, csak két vereséget­­ szenvedett: Papptól és Simontól. A ■ rangsorolt versenyzők közül még Mo­■ gonnyal és Csekével mérkőzött. Mind­■ kettőjüket megverte. Patla­s­, az után­• Pótlás egyik tehetséges tagja. Feles Bu­­­dapest-ba­jnokságával érdemelte ki szép­­ helyezését. Mogony sok nehéz mérkő­­­zést vívott, ötször kapott, ki: Plachytól • Simontól, Gyurkotától és kétszer­ Le­­l­génytől. Gyurkotának visszavágott, s­­ legyőzte többek között Dióslakit és Mol­­­­nár Sándort is. Cseke vidéki ellenfelei-­­ vel szemben több kiütéses győzelmet­­ aratott, a rangsoroltak közül Molnárt­­ verte meg, Molnár I Sándor a tizedik í­ p­yre. Tóth, Sinka, Németh Ernő, Bu­r­jáki, K. Kovács és Krajcsi legyőzésével­­ került. (Folytattuk) Téli öttusázók nyomában... Kevés bonyolultabb feladat lehet, mint bajnokságra készülő öttusázókkal talál­kozni. Hol is keressük őket? A vívóterem­ben, a lovarda táján vasrú a lőtéren, esetleg­ a Szabadszerd terv lejtőin? Most vé­gig gondolni is elég, nem ho­szú nyomukat kenni. De ezúttal ezerm­esénk volt, mégi­s ccsak ráljunk buk­kan't tini...c . . . A Normafa környékén már tenyérnyire olvadoznak a hófoltok de még így is látni síelőt eleget. „A síelő sohasem tudja, hogy mit hoz a jövő — mondogatják — addig kell edzeni, amíg hó van". És ed­zenek i$, amennyi idejük van rá. Villányi András, háromtusa-bainak a téli versenyzésre egyetemista kollegáival készül s mint jó síelő, oktatja, segíti őket. — Mi, műszaki egyetemisták az idén már külön öttusa-csapatot indítunk — mondja két alkalmi leckeóra között. — Nagyon büszkék vagyunk arra hogy olyan tagjaink vannak, akik nálunk kezdtek dolgozni már háromtusázó koruk­ban is és itt nőttek öttusázóvá. A Nemzeti Lovarda újmódi ,­téli lovar­­dájá­ban*4. a délután szürkületébe rejtőzve éppen a Dózsásaik tartanak edzőt?t. Már amennyire edzésnek nevezhető az amikor a sejtelmes sötétségben óvatosan lépeget­ve néhány merész, fu­tástól, sártól, piszok­tól vissza nem rettenő öttusázó lovagio körbe a sebtiben kitakarított gyakorló­tér egyik sarkában. _ Hát bizony alaposabb téli munka is ránk fért volna — vélekedik Nyúlásai Já­nos, a Bp. Dó­zsa újdonsült szakosztá­lyának egyik tehetséges tagja. — De ha már lovardánk nincs megfelelő, így es­őnként mégis csak lovagolunk. Remé­lem, Tóth Béla bácsi gondol majd ránk a bajnoksági pálya kijelölésekor és könnyebb akadályokat állít a szokottnál. Tóth Béla edzőnek az a véleménye, hogy a bajnokságot fedett helyen kell megrendezni, s erre ma Budapesten a Kórsui th Akadémia csarnokaiban van csak lehetősé­g.­­ De nem ártana már most ott edzeni. Legalább némileg felkészülhetnénk a bajnokságra. A Dózsa csapata azonban a mo­toha lovaglási lehetőség ellenére is keményen dolgozik — főként a többi versenyszám­­ban. Benedek Ferenc, Nyulászi, Christián és Bárány már hetek óta csak sícipőben látható, mert amikor éppen akics lovas vagy vívóedzés és Kisgyörgy Lajos is befejezte velük a napi pisztolylövészetet, sietnek fel a hegyre, hogy egy kicsit síel­jenek is. Mégis csak a téli bajnokságra készülnek és az egyre rogyó havat minél jobban ki kell használni. .. A Bp. Haladás tagjait, Kovácsit a többszörös téli bajnokot, Mezeit, Kovács Ákost és a többieket csak Dobogókőn le­hetne megtalálni. Itt töltik egyetemi szünidejüket és közösen készülnek — fő­ként a sr számokban, így csak a Bp. Honvéd csapatával ta­lálkoztunk este a Semmelweis utc­ai vívó­teremben. A Honvéd nem sokat erősödött tavaly óta, csupán Ferdinándy és László István indul az idei versenyeken. De hiába a lelkesedése, sok akadálya van a felkészülésnek. Erről panaszkodik László István:­­• Már ősszel megígérte a síszakosz­­tály, hogy segít a felkészülésben, ad edzőt, megfelelő felszerelést, hogy az idén­ már szégyenszemre ne kölcsön­lé­cekkel kelljen indulnunk a téli bajnok­ságon. Sajnos, mindez csak ígéret ma­radt, edzőt mai napig sem láttunk, a felszerelés pedig maga helyett beszél. Szól­ag a sarokban szármárkodó néhány ócska lécre mutat. Kaptak három rossz futólécet, aminek még a javítását sem vállalta el a sí­javító szövetkezet, úgy mondták, ká­r pénzt költeni rá.. Aztán kaptak négy lesikl­ó-lécet, ezek közül há­rom már toldott-t­édett ócska deszka. Bot pedig egyeben egy sincs. — Ezekkel nem hogy eredményt nem érhetünk el, de még testi épségünket is kockára tesszük — al­apítja meg elkese­redve Ferdinándy Géza. — A síelpőkről aztán jobb nem beszélni és arról sem, hogy javításuk majd csak a jövő héten fejeződik be. Míg minden jól megy, a B­u­da­pest-bajn­okságra éppen elkészül­nek ... A Honvéd síszakosztél­ya egyike a­z or­szág leg­jobban felszerelt szakosztályai­nak. Egy egy közepes képességű verseny­ző­nek két, sőt három léce is van. Eb­ből talán az öttusázóknak is juthatna valami-itt öröm, ott panasz, de készülődés mindenütt, mert a hét utolján itt az évad­nyitó verseny. S addigra talán a Honvéd-versenyzők is megkapják a lícinciket, sőt esetileg egy-két hasz­nálható lécet is kölcsönöznek majd nekik a síelők­.

Next