Népsport, 1955. október (11. évfolyam, 194-215. szám)

1955-10-04 / 196. szám

A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG MINISZTERTANÁCSA MELLETT MŰKÖDŐ ORSZÁGOS TESTNEVELÉSI ÉS SPORTBIZOTTSÁG LAPJA KEDD, 1955. OKTÓBER 4 . Ája: Co fillér ★ XI. ÉVFOLYAM, 196. SZÁM Küzdőszellemben jelentősen javult az A-válogatott Vélemények, megjegyzések labdarúgóink győzelmes prágai szerepléséről Vasárnap Prágában a mérkőzés után a csehszlovák szurkolók rossz hangulat­ban távoztak a Hadsereg-stadionból. Ki­tűnően játszott ezen a mérkőzésen a mezőnyben a hazai csapat, de csatár­sora a nagyszerű helyzetek egész sorát nem tudta értékesíteni. Ellenünk most úgy jártak a csehszlovákok, mint mi annyiszor az olaszok ellen. Támadtak, támadtak, csak­­ a góllövés nem ment. Nagyon bizakodó volt a hazaiak han­gulata a mérkőzés előtt Prágában, s a mérkőzés képe azt mutatta, hogy ez a bizakodás nem volt alaptalan. A csehszlovákok bebizonyították: sokat fejlődtek. Támadójátékuk színes, mozgá­­sos, gyors volt, csak a kapura nem eléggé veszélyes. A magyar csapat győ­zelmének értékét növeli, hogy tartalé­kosan, nem a legjobb formájában olyan együttest győzött le idegen környezet­ben, amely a csehszlovák szakemberek egyöntetű véleménye szerint ilyen kitű­nően már évek óta nem játszott. Egyik rendkívül örvendetes tapasztalata ennek a mérkőzésnek az volt, hogy fiataljaink nem okoztak­­csalódást, s az, hogy je­lentősen fejlődött játékosaink harci szel­leme, küzdőképessége. A csehszlovák csapat tagjai közül néhányan a játék hevében szabálytalankodtak, ezt a mieink nem viszonozták, hanem igyekeztek tel­jes tudásukat latbavetve győzni. A mérkőzést követő ünnepi vacsorán a magyar és a csehszlovák vezetők és játékosok sokat beszélgettek a találko­zóról. Csehszlovák barátaink elismer­ték, hogy magyarok elleni mérkőzésen régóta nem bíztak annyira a csehszlo­vák sikerben, mint most. " Csapatunk nagybőn jól játszott az osztrákok és a belgák ellen, s ez volt az oka annak, hogy kissé túlságosan is bizakodtunk — mondta A. Rygr, a cseh­szlovákok állami edzője. — Természete­sen, nem lehet azt mondani, hogy ezen a mérkőzésen mi voltunk az esélyesek. De reménykedtünk a döntetlenben. Ez nem sikerült ugyan, de csapatunk tel­jesítményével, elsősorban mezőnybeli já­tékával mégis elégedettek vagyunk. Lel­kesen, szívvel-lélekkel küzdöttek a mieink, s azt hiszem, bebizonyították, hogy fejlődtek. Sajnos, támadósorunk tagjai a legjobb gólhelyzeteket sem tud­ták értékesíteni, s ennek tulajdonítható, hogy a várva várt döntetlen elmaradt. A magyar csapat változatlanul nagy tu­dású együttes, nekem különösen Bozsik és Kertész játéka tetszett. Feltűnt azon­ban, hogy a magyar csatárok időnként milyen pontatlanul adogattak. A gól­helyzeteket viszont kitűnően kihasznál­ták. Szerepe van a magyarok győzelmé­ben jó taktikájuknak is. Különösen vá­ratlanul érintett bennünket Bozsik vé­dekező szerepe. E. Seiffert, az ifjúságiak edzője nagyon elismerően beszélt a magyar labdarú­gásról. Hangsúlyozta: nem ért egyet azokkal, akik arról beszélnek, hogy a magyar labdarúgósport hanyatlóban van. Szerinte a magyar fiatalok rendkí­vül tehetségesek, s méltó utódjai lehet­nek Puskásnak és társainak. — Őszintén bevallom­, a magyar ifjú­sági válogatott időnkénti magas színvo­nalú játéka meglepett — mondta Seiffert. — Labdakezelésben igen jók ezek a fia­talok és játékmodoruk sok tekintetben hasonlít a nagyokéhoz. A mi játéko­saink technikai és taktikai téren egy­aránt a magyarok mögött maradtak. Nekünk elsősorban technikailag kell fejlődnünk. Ez a megállapításom vonat­kozik legjobbjainkra is. Szerintem csa­táraink a magyarok elleni helyzetek kö­zül azért nem tudtak többet góllá érté­kesíteni, mert nem tudnak mindkét láb­bal egyformán jól rúgni. Elmondta még azt is Seiffert: a ma­gyar csapat győzelmében nagy szerepet játszott, hogy az együttes tapasztalt já­tékosai a legnehezebb helyzetekben is feltalálták magukat. Érdekes Pazickynak, a mérkőzés egyik legjobb csatárának a véleménye: — Budapesten láttam a szovjet—ma­gyar mérkőzést. Azon a találkozón bi­zony nagyon sok hibával játszott a ma­gyar csapat, s úgy gondoltam, hogy végre vasárnap a Hadsereg-stadionban megtörhetjük a magyarok velünk szem­beni közel ötéves veretlenségét. Hogy ez nem sikerült, az egyrészt a mi hi­bánk, másrészt a magyar játékosok ér­deme. A magyarok viszonylagos gyen­gébb formájukat pótolni tudták lelke­sedéssel, akaraterővel. A magyar vezetők elégedettek voltak az eredménnyel, a játékkal már kevés­bé. Sebes Gusztávnak, az OTSB elnök­­helyettesének véleménye szerint a ma­gyar csapat az első félórában sok hi­bát vétett. Nem voltak eléggé gördülé­kenyek ebben az időszakban a támadá­sok, s a fiatalok sem lendültek még igazán bele. Ebben az időszakban a csehszlovákok hatalmas erőkifejtést tet­­­­tek a gól elérésére, de a magyar já­tékosok szíve a helyén volt. — Szünet után feljavult együttesünk csapatmunkája — folytatta Sebes Gusz­táv. — A fiatalok lelkesedése jó játék­kal párosult. Időről időre már javulást észleltem együttesünk játékában. Remé­lem, hogy az értékes győzelem vissza­adja a falk önbizalmát. Örülök annak, hogy lassan kezd kialakulni egy olyan válogatott csapat, amelyben helyet kap­nak a fiatalok is. Vincsa­­Jenő, az ifjúsági csapat edzője örömmel hallgatta a vacsorán fiataljaink dícséretét. — Számunkra az a legnagyobb dicsé­ret — jegyezte meg —, hogy többen is megállapították: ifjúsági labdarúgóink a nagyok nyomdokába léphetnek. Ez a törekvésünk, s örülünk, ha ennek már vannak jelei. Az új játékosok — Völgyi, Matesz és Kökény — beállítása nem bontotta meg a csapat egységét. A RUDÉ PRÁVO című prágai lap hétfői számában nagy terjedelemben foglalkozik a mérkőzés­sel, s érdekes bírálatot ad a két csa­pat játékáról. A cikk címe: ,,Magyaror­szág az Európa Kupa élén!” A cikk beszámol arról, hogy a nagy érdeklődés indokolt volt a mérkőzés iránt, de, saj­nos, hely hiányában ezrek nem láthat­ták a két csapat küzdelmét. „Úgy lát­szik, állandósul a mieink formája. A hétgólos vereség ellenére is elmondhat­juk, hogy csapatunk a legjobb játékát nyújtotta az idén... De ez nem volt elég, mert a nagyszerűen kidolgozott helyzeteket nem tudták értékesíteni” — írja a lap. Az e­­yik alcím: „A mieink játszottak, az ellenfél lőtte a gólokat.“ Megállapítja a cikkíró, hogy a csehszlo­­vák csapat nagy lendülettel játszott, s különösen az első félidőben jelentős fö­lényt harcolt ki, a magyar csapat ebben a játékrészben többnyire védekezésre kényszerült.. „Szünet után a magyar csapat feljutott­ játékosai po­ntosabban adogattak, s védelmünknek egy-egy pil­lanatnyi kihagyása elég volt ahhoz, hogy a magyarok gólokat lőj­­enek/* „Miben múltak felül bennünket a ma­gyarok?” alcím alatt a cikkíró leszögezi, hogy a csehszlovák csapat mindenben egyenrangú ellenfele volt a magyar együttesnek, csak egyben nem: a hely­zetek kihasználásában. És ez döntötte el a mérkőzés kimenetelét. A lap érde­kes statisztikát is közöl, amely ugyan­csak azt bizonyítja, hogy a magyar csa­tárok sokkal pontosabban lőttek. Végül megállapítja a lap: „1950 óta n­em áll­tunk olyan közel a győzelemhez, mint vasárnap Strahovban... A magyarok most is rendelkeznek azokkal a képes­ségekkel, amelyek további sikerek el­éréséhez szükségesek.” Nagyon elismerően ír a lap a magyar ifjúságiak játékáról is. A cikk szerzője ilyen megállapításokat használ: „Gyö­nyörűen játszottak a magyarok, győzel­mük teljesen megérdemelt!” Egyénileg Karádit, Ilkut és Völgyit dicséri. Meg­állapítja róluk, hogy még sokra vihetik. Hamar elröppent az idő Prágában. Hétfőn délelőtt már útnak indult a csa­pat hazafelé. 3 óra volt, amikor Feri­hegyen leszállt az a két repülőgoor, amely győztes csapatokat hozott Buda­pestre . . . Németh Gyula A Magyarország A —Csehszlovákia A labdarúgó-mérkőzés második gólja: Kocsis előreadásából a középre húzódott Czibor félmagasan, nagy erővel lövi a labdát a kimozduló csehszlovák kapus mellett a hálóba. A képen balról jobbra: Czibor (mögötte jórészt eltakarva Hledik), Schreiff. (Magyar Fotó: Bojár Sándor felv.) Budapesti tapasztalatok Vasárnap este, a budapesti ünnepi va­csorán igen sok szó esett a magyar­­csehszlovák labdarúgó-találkozókról. An­nak ellenére, hogy a négy mérkőzésből hármat megnyertünk, a magyar játéko­sok sokat beszéltek az észlelt hibák­ról. A legtöbb szó természetesen a magyar utánpótlás vereségéről esett. A nagy­számú nézősereg csalódottan szemlélte a csapat játékát. Hogy valóban rosz­­szul játszott a csapat, azt valamennyi tagja elismerte a vacsorán. Általános volt a vélemény, hogy a vereség leg­főbb okát a csatársor játékában kell keresni. Bár a mérkőzés nagy részében fölényben volt a magyar utánpótlás csa­pat, a csehszlovák kapura , nem jelen­tett nagy veszélyt. Még a nyomát is alig lehetett felfe­dezni a támadósor mozgásában a kor­szerű magyar csatárjátéknak. Állan­dóan oldalt, vagy hátrafelé adogattak. Gyakran előfordult, hogy a csatároktól a fedezeteken keresztül egészen a ma­gyar hátvédekig jutott vissza a labda. Helycseréket, gyors lyukrafutást szinte egyet sem lehetett látni. Ha mégis lö­vőhelyzetbe került valamelyik csatár, gyenge vagy rosszul helyezett lövés volt a befejezés. A mérkőzés folyamán feltűnt még az is, hogy milyen rosszul fejeltek csatá­raink. Szinte minden magas labdát cseh­szlovák játékos fejelt el. Cimra, a csehszlovák csapat közép­csatára elmondta, hogy ők biztos vere­ségre számítottak, mert a magyar után­pótlás csapatban csupa ismert név sze­repelt, míg a csehszlovák csapatnak több mint a fele nem állandó tagja NB I-es csapatnak. A B-válogatottak játékát is megbe­széltét­. Itt sem volt hibátlan a játék. Ezen a mérkőzésen fel-felcsillant ugyan a korszerű csatárjáték, de akadtak hi­bák is. A legnagyobb hiba az volt, hogy a lyukra futó játékosnak nem adták időben a labdát, így azután les lett be­lőle, vagy­­ időközben fedezték a csa­tárt. Érdekes dolgot mesélt el Börzsei, a B-csapat középhátvédje. Elmondta, már az első percekben észrevette, hogy a csehszlovákok két előretolt összekötő­vel játszanak. Mérkőzés közben figyel­­­­meztette a magyar fedezeteket, hogy­­ húzódjanak hátrább, ezt azonban né­hányszor elmulasztották. Ez volt az oka annak, hogy időnként kevesebb volt a magyar kapu előtt a védőjátékos, mint a támadó csehszlovák csatár. A szurkolóknak feltűnt, hogy a mér­kőzés folyamán Baróti Lajos edző nem a gyengébben játszó Csordást cserélte le, hanem Virágot. Baróti ezt azzal ma­gyarázta, hogy Csordás most feljövőben van és nem akarta elvenni a jobbössze­kötő önbizalmát. ★ Mindahhoz, ami a vezetők és a játé­kosok között a baráti vacsorán elhang­zott, mi még az alábbiakat tesszük hozzá. Az utánpótlás-válogatott játéka, külö­nösen pedig támadójátéka­­ kiábrán­dító volt. Nem vitás, hogy a csapat tag­jai összeszokatlanok voltak, hiszen nem sokat játszottak még együtt, de azért egyénileg eléggé jól képzett csatároknak például sokkal jobban meg kellett vol­na érteniök egymás elgondolásait, el­végre valamennyi sportkörünkben a mozgásos támadójátékra oktatják a já­tékosokat, ha más módszerrel is itt-ott, de végeredményben egyazon elvek sze­rint. Vagy talán nem így történik? A mérkőzésen a rendszeres tanulás és gyakorlás eredményéből semmit sem láttunk. Ha megkapta az égjül csatár a labdát, a másik nem indult meg, nem helyezkedett megfelelően; ha megindult, nem kapta meg (vagy elkésve kapta meg) a labdát stb. Hányszor hördült fel a közönség, amikor egyik, vagy másik csatár labdaátvételével, lassú labda­­vezetésével, vagy felesleges cselezgetés­­sel leállította a gyorsnak induló táma­dást­ . Atlétikánk nemzetközi helyzete Taktikából és technikából jól vizsgáztak kajakozóink és kenusaink a svédek elleni viadalon NB I-es labdarúgó-mérkőzés lesz szombaton és vasárnap a magyar-svéd atlétikai viadal előtt A római vívóvitát a bajnokság elött Kuc 28:59.2-vel nyerte a 10 000 m-t hétfőn Bukarestben A magyarok közül Csermák és Kazi szerepelt a legjobban — Távbeszélő-jelentésünk — (Bukarest, október 3.) Hétfőn dél­után szeles, hűvös időben, 30 000 néző előtt fejeződtek be a Köztársaság-sta­dionban a Román Népköztársaság VIII. nemzetközi atlétikai bajnokságainak küzdelmei. A célegyenesben most is erős ellenszél fújt. 200 m: 1. Kaufmarmn (német) 21.3, 2. Ruddy (angol) 21.4, 3. J. Carlsson (svéd) 21.5, 4. Konovalov (szovjet) 2­1.5. 200 m női: 1. Itkina (szovjet) 24.5, 2. Szafronova (szovjet) 24.6, 3. Köbler­(német) 24.9. Gerhardt 26.8-cal és Söj­­törné 2­7.5-tel kiesett az előfutamban. Magas: 1. Sötér (román) 200, 2. Kő­vár (csehszlovák) és Koskarov (szov­jet) 195. Kalapács: 1. Krivonoszov (szovjet) 63,53, 2. Csermák (magyar) 61,05, 3. Dumitru (román) 56,95, 4. Arday (an­gol) 56.51, 5. Németh (magyar) 56.50. Krivonoszov sorozata: 63.39, 63,33, ki, 63.53, 62.47, 62,46. Csermáti 58-as dobások után a végére jött igazán bele, akkor 59.47-et, majd utolsóra 61.05-öt dobott. Meglepetés, hogy a német Storch 55.19-cel és a csehszlo­vák Engl 55.16-tal nem került a dön­tőbe. 110 m gát: 1. Opris (román) 14.6, 2. Sztoljarov (szovjet) 14.7, 3. Hildreth (an­gol) 14.7, 4. Lorger (jugoszláv) 15.1. 80 mn gát női: 1. Gastl (német) 11.2, 2. Grun­­wald (szovjet) 11.3, 3. Kohler­ (német) 11.4. 10 000 m: 1. Kuc (szovjet) 28.59,2. szovjet csúcs, 2. Konrad (német) 30:33.4, 3. Tomis (csehszlovák) 30:53,2. Kuc ele­jétől kezdve nagy iramot ment. 8000 m-ig kilátás volt a világcsúcsra, de az utolsó 2 km-en Kuc kissé visszaesett. Részidői km-ként: 2:48.8, 5:43.4, 8:38, 11:31.8, 14:25, 11:19.8, 20:15, 23:11.8, 26:12. Hármas: 1. Scserbakov (szovjet) 13.85, 2. Rehák (csehszlovák) 15.80, csehszlovák csúcs, 3. Riikonen (finn) 14.58. Oldalszél. Súly női: 1. Zibina (szovjet) 16.20, 2. Tews (német) 14.36, 3. Grunwald (szovjet) 13.58, 4. Ciach (lengyel) 13.54, 5. Roth (román) 13.34, 6. Fehér (magyar) 13.08. Zibina ragyo­gó formában van, Fehér igen erős fogbántalmai miatt szerepelt a vára­kozáson alul. 1500 m: 1. Richtzenhain (német) 3:45.6, 2. Oborokov (szovjet) 3:45.8, 3. Mugosa (jugoszláv) 3:45.8, jugoszláv csúcs, 4. S. Herrmann (német) 3:46, 5. Cikel (csehszlovák) 3:46.8, 6. Béres (magyar)­­3:48.4, 7. Ceglédi (­magyar) 3:48.6. — Végig együtt volt a mezőny.. Az első hely sorsa 59, 2:01 és 3:04-es részidők után az utolsó 30 m-en dőlt el Richtzenhain javára. Mugosa az 5. helyről nyomult fel. Béres végig ez él­bolyban volt, de a hajrát nem bírta. Ceglédi túlságosan bátran versenyzett, 1200-nál korán előretört másodiknak és a végén visszaesett. 800 m női: 1. Olkalenko (szovjet) 2:06.6, 2. Donath (német) 2:08, német csúcs, 3. Kazi (magyar) 2:09.2, 4. S­ea­­ther (angol) 2:09.7, 5. Pestka (lengyel) 2:12.8. — Az angol Leather vezetett 400-nál 61-gyel, Kazi ideje 63 mp volt. Olkalenko 600-nál ment előre és bizto­san győzött. A második körben Kazi kissé bátortalanul futott, negyedik volt, de a hajrában sikerült — első ízben — Leather-t megelőznie és Donath-on is hozott. Idei legjobb eredményét érte el. 4x100 m női:­­ Szovjetunió (Polinyi­­csenko, Vinogradova, Szafronova, lati­na) 46.1, 2. Lengyelország 47.1, 3. Anglia 47.3. 4x400 m: 1. Szovjetunió (Tokarjev, Julia, Ivakin, Ignatyev) 9:12. 2. Németország 3:14.6, 3. Svédország 3:15.8. Az igen látványos' z­ár­óünn­epélyt e résztvevők felvonulásával már vilany­­fényben tartották meg. A magyar atléta­csapat előrelátható­­lag szerdán este utazik el Buk­arese­ből és csütörtökön este­­ érkezik Bu­dapestre. Simonyi Gábor Néhány számban még vitás a svéd atléta-válogatott összeállítása — Távbeszélő-jelentésünk — (Stockholm, október 3.) A svéd válo­gatott atléta-csapatokat tulajdonképpen már az elmúlt héten kijelölték a ma­gyarok elleni viadalra, az eredeti össze­állításon azonban előreláthatólag több változás lesz, így Lorentzon, a legjobb 1ob­as már több napja sérült és bizony­talan, hogy indulhat-e Budapesten. Ebben az esetben valószínűleg Chris­­tersson fogja helyettesíteni, aki eléggé megbízható formában van: vasárnap kétszer futott 10.8-at. Lerándult a má­sodik távolugró, Bergman is. Ha nem jönne rendbe, minden bizonnyal J. Magnusson lesz a válogatott. Magnusson vasárnap 736 cm-rel (!) legyőzte a baj­nok Waklander-t (735). Nem dőlt el még véglegesen a válogatottság kérdése a gerelyhajításban sem. Biztos pontnak csak Berglund tekinthető, mert a mel­léje kijelölt Bengtsson Bukarestben va­sárnap nagyon gyengén szerepelt, csak 7. lett 65.78 m-rel, így előreláthatólag Sjöström mellett döntenek, ő az elmúlt héten 72.86-ot hajított egy versenyen. A válogatott dobók közül egyébként Udde­­bom 35.96-ot lökött súllyal, Lindman pe­dig 49.84-et (egyéni csúcs) dobott disz­kosszal a hétvégi versenyek során. A női csapatban még súlylökésben nem végleges a második válogatott sze­mélye. Larking, a legjobb magasugrónő tanulmányai, Cronholm, a gátfutó csúcs­tartónő pedig sérülése miatt nem tud Budapestre jönni. A csapatok összeállítása a követ­kező: Férfiak. 100 m: J. Carlsson, Lorentzon (Christersson). 200 m: J. Carlsson, Malmroos. 4x100 m: J. Carlsson, Lorentzon, M­almroos, Westlund, Christersson. 400 m: Brannström, A. Pettersson. 4x400 m: Brannström, A. Pettersson. Elofsson, Wolfbrandt. 800 m: Gotífridsson,* Aberg. 1.500 m: I. Ericsson, H. Gusfcavsson. 5000 m: Kálle­­vagh, A. Andersson. 10 000 m: Nyberg, Ahlund. 110 m gát: K. Johansson, P. E. Johansson. 400 m: S. O. Eriksson, K. G. Johnsson. 3000 m akadály: Söderberg, Boudrie. Magas: B. Nilsson, S. Petters­son. Távol: Wahlander, Bergman <J.. Magnusson). Rúd: R. Lundberg, Lind. Hármas: Norman, S. Erickson. Súly: Uddebom, Lemos. Diszkosz: L. Árváds­­son, Lindman. Gerely: Berglund, 2. Kalapács: Asplund, Norén. Nők. 100 m: Olofsson, Martensson. 200 m: Olofsson. Augustsson. 800 m: J. Carlsson, Dahlbeck. 80 m gát: M. Johansson. Hjertberg. Magas: Söderlind, Gyborn. Távol: A. Larsson, G. Magnu.s­­son. Súly: Olsson, Schönborg (Stolpe). Diszkosz: Schönborg, Olander. Gerely: Almqvist, Widenfelt. A 4x100 m-es váltót a helyszínen jelölik majd ki. * B. L★ A magyar válogatott csapatokat a hét közepén állítják össze. Sajnos, férfi vá­logatottunk előreláthatólag nem számít­hat a még mindig sérült Adamikra, to­vábbá a Pozsonyban megsérült Botárra, s így ismét tartalékos lesz. Remélhet© azonban, hogy az erős meghűléssel baj­lódó Gyarmati s a könnyebben megsé­rült Szentgáli teljesen rendbejön a via­dalig. A magyar-svéd válogatott atlétikai viadal szombaton és vasárnap délután egyaránt 15 órai kezdettel a Népsta­dionban kerül sorra. A versenyre a bérletsorozat érvényes. Jegyek elővétel­ben október 4-től kezdve naponta 10-től. 19 óráig vásárolhatók a Vorosilov úti 1-es számú pénztárnál. A szovjet sportolók nemzetközi versenyei októberben A szovjet sportolók októberben is több nagy jelentőségű nemzetközi ver­senyen vesznek részt. Afganisztán válo­gatott labdarúgó-csapata már meg­érkezett a Szovjetunióba, s ott több mérkőzést játszik. Moszkvában a hó végén kerül sor a nagy érdeklődéssel várt Szovjetunió — Franciaország labda­rúgó-mérkőzésre. A leningrádi Zenit Kínába, a CDSZA pedig Norvégiába látogat több mérkőzésből álló vendég­­szereplésre. A Szovjetunió ökölvívó­­válogatottja ebben a hónapban Angliá­val és Skóciával mérkőzik. A szov­jet sportolók három világbajnok­ságon vesznek részt. München­ben a súlyemelő VB-n, Rómában a vívó VB-n és Svájcban az öttusa VB-n. A kajakozók, kenusok és evezősök Cseh­szlovákiában szerepelnek. Helytelen beidegzések nyomait láttuk az utánpótlás-válogatott legtöbb tagján. Ezeket a sportköri­ edzéseken kell ki­küszöbölni. Az összeszokatlanságon úgy lehetne segíteni, ha nagyjából állandó IS—20-as keretet létesítenének és ezek tagjai leg­alább kéthetenként egyszer együtt gya­korolnának. Ehhez szükség lenne egy állandó szervezőre — ,,utánpótlás-kapi­­tányr’ félére — és egy állandó edzőre is a keret mellett. •­ Az összeszokott csapat elvét a B-vá­­logatottnál is érvényesíteni kellene. Nem úgy, hogy állandóan ugyanaz a tizen­egy játsszék, hanem úgy, hogy lehetőleg egy állandóan együtt gyakorló és játszó keretből kerülne ki a válogatott együt­tes. Természetesen épülhetne ez az együttes egy-két sportköri csapatra is. Fontos, hogy a válogatott együttes ösz­­szeállítása ne változzék meg folyton, s ha változik, egy-egy alkalommal legfel­jebb két-három csapathelyen. Sok tehetséges játékos van a B-válo­­gatottban is, az utánpótlás-válogatottban is, mindkét csapat jóval nagyobb telje­sítményekre lenne képes, mint amilye­neket eddig láttunk tőlük.

Next