Népsport, 1956. április (12. évfolyam, 66-87. szám)

1956-04-09 / 72. szám

Takács nyerte a férfiak viadalát a válogatott tornászok próbaversenyén A jövő heti háromnapos nemzetközi tornaviadalra készülő magyar tornászok próbaversenyét vasárnap délelőtt folytat­ták a Nemzeti Sportcsarnokban. Ezen a napon az A-válogatott keret tagjai közül csak a férfiak versenyeztek, mert a nők már szombaton bemutatták a kötelező és a szabadon választott gyakorlatokat. A férfi keret tagjai vasárnap szabadon­választott gyakorlataikat hajtották végre. Versenyt rendeztek a női B-keret tagjai részére is. A férfiak küzdelmében Takács Attila bizonyult a legjobbnak, ő nyújtotta a legkiegyensúlyozottabb teljesítményt. A korlát és a gyűrű kivételével minden szeren győzött és biztosan nyerte az ösz­­szetett versenyt is. Férfi tornászainktól általában korláton, kilengésben, talajon és lóugrásban láttunk jó teljesítményt, míg a nyújtón és a gyűrűn csak néhány szépen sikerült, magasabbra értékelt gya­korlat volt. A kétnapos küzdelem alap­ján a következő eredmény alakult ki (kötelező és szabadon választott gyakor­latok). Talaj: 1. Takács 18.80, 2. Mogyoródi- Klencs 18.70, 3. Réti 18.60, 4. Baranyai 18.80, 5. Kocsis 17.70, 6. Csányi 16.80. Korlát: 1. Baranyai 18.70, 2—3. Takács, Békési 18.30, 4. Kocsis 18.20, 5. Réti 17.50, 6. Sasvári 17.20. Nyújtó: 1. Ta­kács 18.90, 2. Baranyai 17.90, 3. Mo­­gyoródi-Klencs 17.40, 4. Békési 17.20, 5. Sasvári 16.90, 6. Kocsis 16.40. Ló­lengés: 1 — 2. Takács, Réti 18.90, 3. Ba­ranyai 18.70, 4. Héder 18.00, 5. Kocsis 17.80, 6. Békési 17.20. Gyűrű: 1. Bara­nyai 19.00, 2. Héder 18.90, 3. Takács 18.70,­­1. Sasvári 17.60, 5. Kocsis 17.30, 6. Mogyorósi-Klencs 16.80. Lóugrás: 1— 2. Takács, Békési 18.40, 3. Héder 18.30, 4. Mogyorósi-Klencs 18.20, 5. Kocsis 18.20, 6. Sasvári 18.00. Az összetett verseny végeredménye: 1. Takács Attila 112.00, 2. Baranyai 109.80, 3. Békési 105.90, 4. Kocsis 105.60, 5. Mogyorósi-Klencs 105.00, 6. Réti 104.00, 7. Sasvári 98.20, 8. Héder 96.70. Igen örvendetes Kocsis fokozatos javu­lása. Lassan kezdi teljesen kiheverni a hosszú kényszerpihenő hatását. Remél­hetőleg rövidesen visszanyeri régi formá­ját. A fiatal Csányi a talaj és a korlát után tenyérsérülése miatt kénytelen volt abbahagyni a versenyzést. A női B-keret részére rendezett verse­nyen nem láttunk magas színvonalú gyakorlatokat, bár néhány versenyző mozgásán látszott fejlődés. A tornásznők csak szabadon választott gyakorlatokat mutattak be. A legegyenletesebb teljesít­ményt Hortobágyi nyújtotta, s ezzel meg is nyerte az összetett versenyt. Ered­mények: Felemáskorlát: 1. Mészáros 8.20, 2— 3. Várherti, Szilágyi 8.10. Gerenda: 1. Vincze 8.50, 2. Várhelyi 8.40, 3. Hor­tobágyi 8.10. Talaj: 1. Soós 8.20, 2. Szi­lágyi 8.10, 3—5. Mészáros, Várhelyi, Vincze 7.90. Lóugrás: 1. Hortobágyi 8.70, 2. Mészáros 8.60, 3. Csapó 8.40. Az összetett verseny végeredménye: 1. Hortobágyi 32.10. 2 , 3. Vincze­ Mé­száros 30.70, 4. Várhelyi 28.50, 5. Soós 28.00. 6 Szilágyi 26.20. A sportlövő Bud­apest Kupa I. fordulója A kisöbű sportpuska 60 lövéses fekvő számaival kezdődött meg szombaton a Budapest Kupa első fordulója a Marczi­­bányi téri lőtéren. A versenyen, melyet az Erőmű Zalka Máté lövészklub rende­zett, 63 versenyző állt rajthoz. A sze­les, hideg idő erősen befolyásolta az eredményeket. 1. Krebs (Bp. Dózsa) 591, 2. ifj. Ko­vács (Központi Zalka Máté) 587, 3. Hor­váth (Erőmű) 585 (23 belső tízes), 4. Némethy (Bp. Dózsa) 585 (21 belső tízes),­ 5. Váry (Rákosi Művek) 584, 6. Tóth (Központi Zalka Máté) 583, 7. Al­más­ (Erőmű) 583, 8. Dosztoly (Bp. Dózsa) 581, 9. Horváth (Rákosi Művek) 580, 10. Tibor (Bp. Honvéd) 579. Csapat­ban (11 induló): 1. Bp. Dózsa 2909 (Krebs, Dosztály, Némethy, Lőrinczi, Vörös-B­alogih), 2. Központi Zalka Máté I 2881, 3. Lámpagyár 2869, 4. Központi Zalka Máté II 2834, 5. Rákosi Művek 2832. A kisöbű sportpuska 60 lövéséé 3 testhelyzetű versenyére vasárnap dél­előtt került sor, ugyancsak a Marczi­­bányi téri lőtéren. 63 egyéni versenyző és 12 csapat indult. A szél gyengült, viszont a világítás­­nem volt olyan ked­vező, mint előző nap. 1. Dosztály (Bp. Dózsa) 578, 2. Krebs (Bp. Dózsa) 570, 3. Holup (Lámpagyár) 569, 4. Jármi (Központi Zalka Máté) 568, 5. Hargitai (Bp. Honvéd) 567, 6. Hús (Központi Zalka Máté) 565, 7. Ágoston (Lámpagyár) 561, 8. Takács (Erőmű) 559, 9. Horváth (Lámpagyár) 559, 10. ifj. Kovács (Központi Zalka Máté) 557. Csapatban: 1. Lámpagyár (Ágoston, Ho­lup, Horváth, Dorcsák, Varga) 2795, 2. Bp. Dózsa 2788, 3. Központi Zalka Máté 2765, 4. Bp. Honvéd 2764, 5. Erőmű 2739. A Bp. Honvéd rendezésében harmad­­osztályú 30 lövéses önműködősport­ pisztoly­versenyen vettek részt a piszto­­lyos utánpótlás tagjai, vasárnap délelőtt a Marczibányi téri lőtéren. A verseny, amelyen 23 egyéni versenyző és 7 csapat indult , jól sikerült annak ellenére, hogy a gépi forgatás nem működött,, így az alak-céltáblákat kézzel forgatták, s a pisztolyoknál is sok akadály volt. 1. Raunicke (Bp. Honvéd) 30/267, 2. Bretz M. (Bp. Honvéd) 30/265, 3. Né­meth (Rákosi Művek) 29/257, 4. Túri (Központi Zalka Máté) 29/244, 5. Kaiser (I. kerület) 28/225. Csapatban: 1. Bp. Honvéd (Raunicke, Bretz I, Bretz II, Pesthy) 114/1003, 2. Rákosi Művek 105/889, 3. VII. kerületi Zalka Máté 102/818. Kemény hajrá után Viszt (Bp. Vörös Lobogó) nyerte a Székesfehérvári Vasas kerékpárversenyét Vasárnap délelőtt nem kedvezett az időjárás a kerékpárosoknak. Igaz, hogy sütött a nap, de hideg volt és igen erős szél fújt. A kellemetlen idő sok verseny­zőt visszariasztott az úttól, köztük sok élvonalbeli kerékpárost is, például Bar­­tuseket, Kis-Dal­át. Ennek ellenére min­den osztályban népe© volt a mezőny. A versenyzők Székesfehérvárról a veszprémi országúton indultak el, majd arról lekanyarodva Balatonfüredig haj­tottak, ott megfordultak és visszafelé ugyanazon az úton értek a fehérvári piactéren lévő célba. Odafelé túlnyo­móan hátszél, visszafelé ellenszél segí­tette, illetve hátráltatta őket. A kedve­zőtlen időjárás ellenére színvonalas küzdelem volt, különösen az I. osztály­ban és az ifjúságiaknál. I. oszt. (122,3 km): 1. Viszt (Bp. Vö­rös Lobogó) 3:33:30, 2. Bencze (Bp. Vörös Lobogó) két géphosszal, 3. Palo­tás (Bp. Vörös Lobogó) rajta, 4. Ötvös (Bp. Dózsa) 3:41:20, 5. Ludwig (Bp. Spartacus), 6. Rózsik (Bp. Kinizsi), 7. Novák (C©. Vasas) rajta, 8. Dusóczky (Bp. Honvéd) 3:42:05, 9. Süle (Bp. Hon­véd), 10. Sere (Bp. Dózsa), 11. Kiss (MÁVAG) pajta, 12. Kubínyi (Vasas Be­loiannisz) 3:49:41. Az emelkedőkkel tarkított terepen heves küzdelmet vív­tak a versenyzők. 20 km után Bencze, Palotás, Viszt. Dusóczky megszökött az élcsoporttól. Az üldözők utánuk vetet­ték magukat, de sikertelenül. Iramukat Sere még így sem bírta és rövidesen leszakadt (1 óra: 36 800 m). A szöke­vények fokozatosan növelték előnyüket és Balatonalmádinál már másfél perc­cel vezettek. Dusóczky nem bírta az iramot, leszakadt és bevárta az üldö­zőket. A fordítónál (61 150 m) 1:33:47 volt az élcsoport ideje. Visszafelé még nehezebb volt a versenyzők dolga az ellenszél miatt. Ennek ellenére a szö­kevények Várpalotáig (103.2 km) 4 percre fokozták előnyüket. Székesfe­hérvár bejáratánál megnyitották a haj­­rát, amelyben Viszt két géphosszal nyert. 11. oszt. (122,3 km): 1. Gyetvai (Bp. Dózsa) 3:41:20, 2. Hanos (MÁVAG), 3. Tóth (Bp. Vörös Meteor) rajta, 4. Bán­hegyi (Bp. Törekvés) 3:42:05, 5. Libnár (Bp. Honvéd) 3:44:05. III. oszt. (100 km): 1. Brunkala (Bástya Központ) 3:14:05, 2. Vághy (Bp. Vasas), 3. Bozóky (Cs. Vasas) rajta. Serdülők (50 km): 1. Or­bán (Bp. Törekvés) 1:00:10, 2. Horváth (Bp. Spartacus), 3. Megyerdi (Cs. Vasas) rajta. Nők (20 km): 1. Magyar (Bp. Hon­véd) 41:20, 2. Müller (Bp. Kinizsi) 43:30. Idősek (40 km): 1. Gömöri (Bp. Honvéd) 1:18:45, 2. Szekeres (Cs. Vasas), 3. Ter­­jék (Bp. Vörös Lobogó) rajta. Közhasz­nálatú gépek. III. oszt. (30 km): 1. Far­kas (Cs. Vasas) 59:20, 2. Mélykúti (Cs. Vasas) rajta. 3. Szabó (Bp Dózsa) 59:45. Ifjúságiak (30 km): 1. Ferenczi (Bp. Va­sas) 1:01:15, 2. Szabó (MÁVAG), 3. Lá­­donyi (Bp. Vasas) rajta. Serdülők (20 km): 1. Hátszegi (Bp. Dózsa) 41:00, 2. Reményi (Bp. Kinizsi), 3. Metzger (Bp. Kinizsi) rajta. Levelek a Szerkesztőséghez Az általános iskolai tanulók sportolásáról Március 22-i számunkban „Az isko­lások sportolásának kérdései” c. cik­künkben foglalkoztunk a sportköri pártfogoló munkával, s megállapítottuk, hogy csak kis számban vannak olyan sportkörök, amelyek az utasítások szel­lemében látják el ilyen irányú tevé­kenységüket az iskolákban. Foglalkoz­tunk azzal a kérdéssel is, hogy az isko­lák tanulóinak sportköri szakosztály­ban való foglalkoztatása ellen sok kifo­gás hangzik el, s ez a körülmény több esetben súlyos nevelési problémák elé állítja az iskolák pedagógusait. Elő­fordul az is, hogy egészen fiatal korú általános iskolások vesznek részt a szá­mukra nehéz megterhelést jelentő sportfoglalkoztatáson a sportkörökben, ami egészségügyi szempontból is ká­ros. Cikkünkre több levél érkezett. Godai Károly (Bp., V., Gerlóczi u. 11.) olvasónk a sportköri pártfogolás eltorzításában felveti a sportvezetők, az edzők felelősségét. Szerinte nem helyes, ha megtiltják a 14 éven aluli iskolásoknak a társadalmi Sportkörökben való szereplését. „Ez azt eredményezné, hogy még több 14 éven aluli iskolás kiszorulna a Népligetbe, a Városligetbe és a terekre, ott sportol­nának orvosi felügyelet és nevelő nél­kül ... Helytelen viszont az, ami a cikkben említett három iskola tanulóival megtörtént, hogy 8—12 éves iskolások a pártfogoló sportkörben felnőttekkel végzik az edzést, a versenyzést. Ebben is a rosszul képzett, lelkiismeretlen edzők a hibásak . .. Sportoljanak a 12 —14 éves iskolások a tanulmányi ered­ményeiktől és egészségi állapotuktól függően sportköri szakosztályban, de sportorvosi felügyelet mellett, és lelki­ismerettel párosuló szakértelemmel irá­nyítsák sportolásukat.” Hídvégi Károly, a Dunakeszi Vasas SK Intézője többek közt így ír: „Éppen itt van az ideje, hogy az iskolások sporto­lásának problémáiról írt a Népsport, s kezdeményező lépést tett. A szülőkkel való beszélgetéseim megállapításai egy­­han­gúak: 14 éven aluli iskolás ne vegyen részt társadalmi sportkörök mun­kájában. Az egyik vasárnap elkísértem verseny­zőinket a Népligetben rendezett mezei versenyre. Láttam jól felkészült ver­senyzőket futni és aztán a serdülő lá­nyok versenyét figyeltem. A serdülők 500 méteres versenyén szép mezőny indult, s ami a befutás után történt, azt sportorvosnak kellett volna látnia. Kimondottan edzői lelkiismeretlenség, hogy hiányos felkészültséggel olyan serdülő kislányokat is neveztek a ver­senyre, akik a befutás után a földre estek, sírógörcsöt kaptak, s annyi ere­jük sem volt, hogy melegítőruhájukat magukra húzzák, így nem fognak utánpótlást nevelni maguknak a sport­körök! Az ilyen fiatalok elkedvetle­nednek a sportolástól. Száz szónak is egy a vége: a sportköri edzők csak a legnagyobb megfontolás után, csakis jól felkészült serdülőket engedjenek versenyezni. Helyes lenne, ha szigo­rúan betartanák azt a szabályt, hogy sportorvosi igazolás nélkül semmilyen körülmények között se engedjék meg a versenyzést.” Egy lépéssel a csúcs előtt... 1gcl L__ új tehetség tűnt fel asz-IvjI-DBJi raliteniszsportunkban: Kó­­czián Éva. Úgy indult, mint ennek a sportágnak legnagyobb ígérete. Férfias stílusa, ügyes mozgása, sokoldalú já­tékra való törekvése új színnel gazda­gította a női mezőnyt. 1952 őszén — amikor a bukaresti világbajnokságra készülő együttest összeállították — ti­zenharmadiknak meghívták „a kis Kó­­cziánt" is. ..Hadd tanuljon" — mond­ták a vezetők. A Zsk­lány Jó1 kihasználta a A Kislány kínálkozó lehetőséget, mire a világbajnokság ideje elkövetke­zett, biztos válogatottként került ki Ro­mániába a magyar együttessel. Egyéni­ben ugyan még nem ért el kiemelkedő eredményt, vegyespárosban azonban Földyvel már 3. helyet szerzett. Játé­kára felfigyeltek a külföldi szakembe­rek is. És Kóczián Éva egyre inkább beváltotta a hozzá fűződő reményeket. Bukarest után gyors iramban jött a fel­felé ívelés. Játéka egyre újabb elemek­kel bővült. Bátor, támadó szellemű já­tékossá vált, különösen fonákjai jelen­tettek biztos pontokat számára. Mérkő­zésein szinte állandóan ő volt a kez­deményező, ő irányította a játékot, ütött, ejtett, védett, „tette” a labdát. Sokrétű, színes játékával fokozatosan kiemelkedett a hazai mezőnyből. Már tavasszal elfoglalta Farkas Gizi mögött a második helyet, 1953 őszén pedig hosszú évek után ő volt az első, aki idehaza legyőzte sokszoros világbajnok­nőnket. Az 1954-es londoni világbajnokságon aztán Kóczián Éva nemzetközi viszony­latban is „befutott": a románok elleni csapatmérkőzésen legyőzte Rozeanut és Zellert, az egyéniben Rowe legyőzésé­vel megszerezte a 3. helyet. 17 éves múlt ekkor Kóczián. Ezután a szerep­lése után — idehaza és külföldön egy­aránt — mindenki azt várta tőle, hogy még egy­ lépés és eléri a csúcsot: meg is előzi azokat, akiket ezen a világbaj­nokságon utolért. Ez az utolsó lépés azonban elmaradt. Ha egy versenyző fejlődését grafi­konon ábrázolnánk, az előrehaladást jelentő felfelé mutató vonal néha hosz­­szabb-rövidebb időre vízszintes irány­ban haladna. Minden fejlődési fokot követ ugyanis egy úgynevezett érési idő, amikor az előző szakaszban elsajá­tított taktikai és technikai elemek be­idegzése után halad újra felfelé a ver­senyző formája. Ezt tudva a sportág szakemberei is türelmesen vártak Kó­czián további fejlődésére. Hanyatlás nem is mutatkozott a fiatal versenyző m1­ eredményességében, különösen nemzet­közi mérkőzéseken. Az 1955-ös utrechti VB-n ismét a harmadik helyen végzett egyéniben. Szepesivel vegyespárosban pedig világbajnokságot nyert. A jelenlegi „érési” idő azonban most már kissé hosszúnak látszik. I/' ■' r„_ most is megbízha-NOCZian­tva­tóan játszik, játéká­ban azonban hiányzik régi, ötletdús, az ellenfelet állandóan zavarba hozó játékstílusa. Ott áll a csúcs előtt, de nem tudja áttörni azt a gátat, amely a csúcstól elválasztja. Mi lehet ennek az oka? Többféle ma­gyarázat van. Nem kétséges, hogy Kó­czián Éva egészen fiatalon ért el kitűnő eredményeket. Ezek mögött az eredmé­nyek mögött azonban egy még nem kiforrott egyéniségű, kiegyensúlyozott játékerejű versenyzőnő állt, hanem egy fiatal lány. És akkor, amikor kezdett volna hozzánőni eredményeihez, amire megérlelődött volna benne a sok ta­pasztalat, új érzés került nála előtérbe: elkezdte félteni eredményeit. Addig, amíg ezek az eredmények nem voltak a háta mögött, bátran, gátlások nélkül állt az asztalhoz, most pedig már ezek a fiatalon elért sikerek lefogták a ke­zét. Már nem mert kockáztatni, mert félt az esetleges vereségtől. Nem volt elég akaratereje, hogy túltegye magát ezen az emberileg egyébként érthető lelki akadályon, s ezzel elvesztette azt a biztonságát, fölényét, amely két kö­zel egyforma tehetségű játékos össze­csapásainál félsikert jelent. Már nem az eredmények fokozása volt az első­rendű cél, hanem — még saját játék­stílusának feladása árán is —, azok megtartása. Játékából kiveszett az egyéniség, már nem „játszott” az asz-­ talnál, hanem küzdött és „gürcölt" minden pontért. Minden mérkőzés bizo­nyos mértékig lelki küzdelem is. Az a versenyző, aki rá tudja kényszeríteni saját akaratát a másikra, aki magához tudja ragadni a kezdeményezést, az már félgyőzelmet aratott, így van ez asztaliteniszben le, s ebben rejlik a támadójáték ereje. És erről a kezdemé­nyező erőről mondott le Kóczián Éva egyre inkább a pillanatnyi eredmé­nyességért. Igen sokan magyarázzák­czián megtorpanását a szivacsos ütő megje­lenésével is. Nem kétséges, hogy Kó­czián Éva még mindig gátlásokkal lép asztalhoz a szivacsos-ütős játékosokkal szemben. Itt is megtalálható azonban az előbb említett lelki akadály, és a szivacsos ütő iránt érzett gátlások közti összefüggés. A túlzott eredményesség­re való törekvés következménye is volt, hogy az új ütő ellen nem merte ját­szani megszokott stílusát, hanem játéka akarva-akaratlanul is átformálódott a szivacsos ütő elleni idegfeszítő harcra. A szivacs által diktált gyors ütemet igyekezett úgy lelassítani, hogy az ütés­sel felhagyva egyre inkább védekezés­be vonult, s később már a gumiütősök ellen is csak védekezett. Tehetségét iga­zolja viszont, hogy ezzel a küzdőmodor­ral is hamarosan a világ egyik legjob­ban védő és nyeső hős játékosává fejlő­dött. Ez azonban kevés. Játékából eltűnt az átütőerő, a könnyed játékosság, a sok­oldalú megoldási készség. Lehet, hogy elsősorban a szivacsnak tudható be (megszokta az asztal közepére való he­lyezkedést, hogy mindkét oldalról egy­formán elérje a gyorsan visszalövő lab­dát), de feltétlenül a közben felszedett súlyfelesleg is oka (ezt viszont kényel­mességének köszönheti­, hogy sokat vesztett mozgékonyságából. Kóczián az­előtt minden labdára rámozdult, nagy­szerű lábmunkája volt. Ma pedig inkább áll az asztalnál, s derékból történő el­hajlásokkal igyekszik követni a labda útját. Lábmunkája tehát, fejlődés helyett időközben inkább visszafejlődött. Mindezek után nünket hogy­ Kó­­czián Évában ma is megvannak ugyan­azok az adottságok, amelyek őt a leg­nagyobb eredmények elérésére is ké­pessé teszik. A huszadik évét még el sem ért versenyzőnő ma is a magyar asztalitenisz-sport egyik nagy remény­sége. A még benne rejlő tehetség tel­jes kibontakozásához azonban elsősor­ban az ő akarására van szükség. Aki egyszerűen megelégszik elért eredmé­nyeivel, az eleve lemond a továbbfejlő­désről. Kóczián Éva is csak akkor tud feljebb törni, ha kilép a maga által felállított szűk korlátokból és teljes akaraterejével küzd sokoldalú tehetsé­gének teljes kibontakozásáért. B. T. Az országos nagypályás kézilabda-bajnokságért Férfi I. osztály. Diósgyőri Vasas—Bu­dakalászi Vörös Lobogó 19:5 (9:3). Bu­dakalász. V: Ábrahám. A 10 emberrel kiálló Budakalász nem tudta kétessé tenni az ötletesen és jól játszó diós­győri csapat győzelmét. G: Varga (6), Tomorszky (3), Vouszka (3), Lajkó (2), Nagy (2), Hileczki (2), Tóth. 111. Koller (2), Turán (2), Kasza. Jó: Varga, To­morszky, Lajkó, Vouszka, 111. Bellos, Énekes. Bp. Vörös Meteor—Bp. Kinizsi 10:6 (5:3). Csömöri út. V: Nagy Z. A Vörös Meteor biztosan győzött a tarta­lékos Kinizsi ellen. G: Nádasdi (3), Új­vári (3), Merkoványi, Sükkösd, Marsi. Rózsa. 111. Selmeczi (2), Skultéti (2), Sztruka, Tormácsy. Jó: Sükkösd. Új­vári, Marsi. 111. Selmeczi, Skultéti. Építőipari Egyetem — Martfűi Vörös Lo­bogó 14:9 (7:6). Martfű. V: Nógrád. Az egyetemisták csak a hajrában tudtak a lelkesen küzdő, de pontatlanul lövő hazai csapat fölé kerekedni. G: Ramo­­tsa (4), Dudás (4), Sípos (4), Csikász, Juhász, Hl. Kundolf (6), Tóth (2), Mol­nár. Jó: Ramotsa, Kenéz. 111. Kundolf, Trócsányi. Bp. Dózsa —Bp. Vasas 13:8 (8:4). Megyeri út. V: Szolnoki. Dózsa: Józsa — Jánoska, Németh, Pólyák, Lutz, Gér — Bordács, Hetényi, Bagyin, Bárdos, Kocsis. Cs: Csáki. Bp. Vasas: Nagy — Talpos, Pásztói, Balogh dr. Szamosvölgyi, Borbáth — Csíki, Tamás­­di, Megyeri, Fekete, Hollós. Cs: Horváth L. A Dózsa aránylag nagygólkülönb­­ségű győzelmét a Bp. Vasas igen gyen­gén játszó „lövő­ embereinek”, főleg Megyerinek és rosszul záró védel­mének köszönheti. G: Hetényi (7), Bagyin (2), Bárdos (2, egyet 14 méte­resből), Csáki, Bordács. Hl. Csíki (2), Tamásdi (2), Szamosvölgyi (2), Megyeri (2, egyet 14 méteresből). Jó: Józsa, Lutz, Hetényi, Kocsis, 111. Tamásdi, Csiki. Cs. Vasas—Lőrinci Fonó 15:10 (10:5). Gyöm­­rői út. V: Faragó. A csepeliek nagyobb tudása különösen az első félidőben domborodott ki. A csepeli védők szo­rosan, de sokszor szabálytalanul fogták Kellert. G: Klamm (6), Szitás (3), Far­­kas III (3), Kálóczi, Killik, Farkas II. III. Keller( 18), Aradi, Máté. Jó: Szabad­kai, Farkas III, Végh, 111. Keller. Bp. Vörös Lobogó—Tatabányai Bányász 12:10 (6:3). Tatabánya, 6000 néző. V: Csapó. A Tatabányai Bányász a me­zőnyben végig teljesen egyenrangú el­lenfele volt a budapesti együttesnek. G: Penczi (3), Szombathy (2), Poczók (2), Szabó. Gara, Vainer, Jung. Láng, 111. Faragó (4, egyet 14-esből), Bogár (4), Polonyi, Lantos. Jó: Poczók, Gara. Juhász, 111. Faragó, Bogár, Kovács. Női I. osztály. Magyar Posztó—Kőbá­nyai Építők 5:3 (3:2). Tárna u. V: Bács­kai. A kőbányai csapat csaknem végig emberhátránnyal játszott, de a tartalé­kos Posztó így is csak nehezen győ­zött. G: Bödő, Bali, Teleki, Pintérné, Tóthné, Hl. Badárné (2), Szabóné. Jó: Bátainé, Teleki, Bali, 111. Badárné, Mező. Bp. Vörös Lobogó—Bp. Vörös Meteor 5:2 (3:1). Csömör­ út. V: Garamvölgyi. A Vörös Lobogó csatárai pontosabban lőttek kapura. G: Walter (2), Hanz­manné (2), Sarló, 111. Varga, Szloska. Jó: Héd­, Tatárné, Walter. 111. Bács­­kainé. Bp. Törekvés — Debreceni Bástya 5:0 (3:0). Debrecen. V: Szabó. A végig emberfogást játszó fővárosiak jól ismer­ték fel és jól használták ki helyzetei­ket. G: Górencz, Bartha, Tramita, Kasza, Holecz. Jó- Galambos, Górencz, Bartha. 111. Tóth. Miskolci Törekvés—Debreceni Törekvés 4:2 (2:2). Debrecen, V: Jégh. A miskolciak erőnléti fölényben voltak a fiatalokkal kiálló debreceniek ellen. G: Tordainé (2), Török, Kassainé. 111. Sí­pos (2). Jő: Fazekas, Serfőzőné, Polgár, 111. Oláh, Szénás! Bp. Kinizsi — B. Törek­vés 6:3 (2:2). Békéscsaba, 500 néző. V: Tordai. Gyenge színvonalú mérkőzésen kapu előtti jobb játékával megérdemel­ten nyert a fővárosi csapat G: Galam­bos (2), Sóthy (2), Szabó, Bognár, Hl. Honti (2), Balázs II. Jó: Sóthy, Szabó, Hl. Gálik, Honti. Békéscsabai Pamut—Tata­bányai Bányász 7:3 (5:0). Tatabánya, 200 néző. V: Terényi. Az első nerctől kezdve a békéscsabai csa­t irányította a játékot. G: Hámori (4 egyet 14-esből), Mazányné 12). Fohns, Ill. Tóth. Paksi. Koch. Jo: Hámori (e mezőny legjobbja). Mazányné. Hl Molnár Tóth. Kaposvár sportjának szíve A kaposvári városi tanácsház ódon épületének egyik szobája ajtaján a következő felírás olvasható: „Kaposvár város Testnevelési és Sportbizottsága”. Esténként, amikor már rendszerint sötétbe borul az épülettömb, e helyiségből még gyakran világosság szűrődik ki. Bizony sokszor csak a késő esti órákban alszik ki itt a villany. Akkor, amikor El­­linger Ottó, a TSB elnöke, s néhány lelkes társadalmi sport­aktíva aznapra búcsút vesz egymástól, s hazatér. Nem is hinné az ember, hogy e kis szobácskában dobog valójában Kaposvár sportjának szíve. Naponta reggel fél 9-től a késő esti órákig ki tudja hányan fordulnak meg itt, külö­nösen mostanában, amikor már nemcsak naptári időszak szerint, hanem a valóságban is kopogtat a tavasz. Kaposvár 24 sportkörének lelkes vezetői közül igen sokan jönnek el a TSB fiatal elnökéhez, hogy elintézzék ügyes-bajos dolgaikat, tanácsot kérjenek. Több mint 5000 ember sportol ma már Kaposvárott. S ez a körülmény választ ad egyúttal azoknak a kétkedőknek is, akik öt évvel ezelőtt, amikor megalakult a Testnevelési és Sportbizottság, még nem látták tisztán a TSB feladatát. Abban az időben a Kaposvári TSB elnökének bizony eleinte hadakoznia kellett a téves nézetekkel. Hogy mit jelent valójában a kaposvári sportéletnek a TSB működése, azt ma már nem vitatja senki. A TSB segít­sége is lehetővé tette, hogy manapság a kaposvári fiatalok 18 sportág közül választhatják ki az éppen nekik tetszőt. A fontosabb sportágak megerősítése és fejlesztése érdeké­ben is hasznos munkát végzett a TSB. Ezt bizonyítja, hogy ma már két jól működő úszószakosztály van a városban, sőt legújabban a K. Kinizsi és a K. Törekvés után a K. Bástya is megalakította úszószakosztályát. Négy sportkörben — Épí­tők, Bástya, Kinizsi, Törekvés — kerékpárszakosztály műkö­dik, s a minősített kerékpárversenyzők száma eléri a félszá­zat. Kilenc sportkörnek van tornaszakosztálya, ahol 218, fő­ként fiatal tornászt foglalkoztatnak. Tizenöt atlétikai szak­osztály működik a városban, s az atléták száma majdnem eléri a 400-at. A Bástyának 58 minősített versenyzője van, de még a K. Traktorban is akad 2—3 II. osztályú minősítéssel rendelkező atléta. Fejlődésről tanúskodnak ezek az adatok. És ami fontos: nem véletlen eredményekről van szó. A TSB mellett működő lelkes társadalmi sportmunkások jó munkája eredményezte a jó eredményeket. Az olyan áldozatkész sport­embereké, mint például Horváth József, aki a társadalmi teke­szövetség elnöke, Stettner Miklós és Kovács Ernő test­nevelő tanárok, Csongrádi József és Tóth Ferenc, a társadalmi labdarúgó-szövetség motorjai. A legfiatalabbak közül Nova­­csek Mária, az élelmiszeripari technikum tanulója — és még sokan mások — támaszai Kaposvár sportfejlődésének. A lelkes társadalmi aktívák segítettek tavaly például abban, hogy a VIT jelvényszerző versenyek során közel 4000-en szerezték meg a VIT-jelvényt. A Kaposvári TSE valóban szíve a város sportjának. De nevezhetnénk bátran akár a megyei sport ütőerének is, hiszen Kaposvár­ sportja jelentős részét teszi ki Somogy megye sportéletének. A városban 11 sportköri labdarúgó-csapat, 8 tekecsapat, 7 sakkcsapat, 16 üzemi asztalitenisz-csapat ver­senyzői küzdenek jelenleg is a győzelemért, a bajnoki pon­tokért. A közeljövőben ez a szám még tovább bővül: nyolc sportkör jelentette be ugyanis, hogy részt vesz a városi röp­labda-bajnokságban. E sportkörök versenyzői legnagyobb részt üzemi, vállalati dolgozók. A TSB ezenkívül segítséget ad az iskolák sportéletének fellendítéséhez is. — És az MHK? ... * — Remélem, hogy az MHK-versenyek még sikeresebbek lesznek, mint tavaly a VIT jelvényszerző versenyek ... — vá­laszol a TSB-elnök. — Tarnóczai Istvánné testnevelő tanár­nővel munkatervet dolgoztunk ki. A tanárnő két alapfokú tornászcsapatot képez ki, s ezek a fiúk és lányok mindenütt, ahol nagyobb számban megfordulnak a sport barátai, bemu­tatják majd az MHK tornagyakorlatait. Az első bemutató a közeljövőben a Textilművek kultúrhely­iség­ében lesz, de be­mutatót tartunk majd a színházban, s ha az időjárás kedvező lesz, a K. Kinizsi NB II-s labdarúgó-mérkőzéseinek szüneté­ben is. Kaposvárott a TSB-nek jó a kapcsolata a DISZ-bizottság­­gal is. A TSB-elnök rendszeresen részt vesz az ifjúsági szö­vetség szervezeti életében. Németh Gyula DISZ-titkár pedig — bár nem régóta áll a városi DISZ-bizottság élén­ — ez alatt a rövid idő alatt is bebizonyította, hogy szereti a sportot és a városi TSB mindig számíthat a DISZ segítségére. A sportolók közül például 3201-en fiatalok, s 2143 sportoló tagja az ifjú­sági szövetségnek. A múlt év második felében a DISZ és a VTSB vezetői megvizsgáltak nyolc kaposvári nagy sportkört, hogy a sportkörök vezetői és edzői hogyan foglalkoznak a sportoló fiatalok nevelésével. Hasznos tapasztalatokat szerez­tek a vizsgálat során. Ezek után azt hihetné az olvasó, hogy Kaposvárott a sportban minden rendben van. Való igaz, hogy a­ városi TSB általában jól látja el feladatát. A TSB-elnök lelkes ember. Hiba azonban, hogy a TSB-elnök és a Kaposvári TSB valahogyan egy fogalmat jelent Kaposvárott. A városi TSB-ben ugyanis a bizottság csak papíron működik, csak a TSB-elnök irányít. Eringer Ottó hibája, hogy csak akkor nyugodt, ha személyesen intéz el valamit. S ebben nincs igaza! Tudomásul kell vennie, hogy más is ért a sportmunkához, s más is elvégezheti a részfeladatokat. Ebből a helyzetből aztán még számos más hiba fakad, mert a TSB- elnökre túlságosan sok munka hárul, s bizony időnként össze­csap a feje fölött a hullám. Elmerül az íróasztal papírrenge­tegében, s van úgy, hogy hosszú időn át nem jut el a sport­körökhöz. A TSB-elnök maga mondta, hogy milyen sok lelkes társadalmi aktíva akad a városban. Bátrabban támasz­kodjon ezekre! Ezeken a hibákon lehet és kell is segíteni Ebben az esetben még erőteljesebben fejlődhetne Kaposvá sportélete.­­ Nagymértékben a TSB-elnöktől függ, hogy így legyen. Kovács Sándor A k­s­ályás kézilabda Hudapest bánságért Férfi I. osztály. Bp. Dózsa —Lenin In­tézet 20:6 (11:2). Tímár u. V .rágó. Csak öt percig volt méltó ds­ er­ fél a Lenin Intézet csapata. G: Vad (8), Schwaj­­da (6), Katkó (4), Verbovszky (2). 111. Józsa (4, egyet 7 méteresből), Pais, Koncsos. Jó: Zeller, Schwajda, Vervovsz­­ky, Hl. Józsa, Pais. Bp. Kinizsi—VII. ker. Bástya 14:6 (6:4). Üllői út, V: Pintér. A Kinizsi jobb lövői révén megérdemelten győzött. G: Herendi (5), Tormássy II (3), Mojzes (2), Vágvölgyi (2), Nád, Ne­mesi, Ili, Solymosi, Kisss, Panák (.—2). Jó: Kele, Herendi, Vágvölgyi, Hl. Kiss, Pianák. Generátor—Elektromos 7:7 (5:5). Vajda Péter u. 300 néző. V: Nagy Z. Generátor: Sváb — Éliás, Süle, Pőcz — Font, Werth, Győri. Cs: Fábri, Szentir­mai, Zsiros, Hudl. Elektromos: Hart —■ Fülep, Dóczi, Kecskés — Döme, Szilágs, Elek. Cs: Tibori. Végig hatalmas küzde­lem. Az I. félidőben az Elektromos már 5:2-re vezetett Szünet után a Generá­tor kezdeményezett többet és ha nem hagy ki két 7-est, meg se nyerhette vol­na a mérkőzést. G: Pőcz (2), Zsíros, Szentirmai, Győri, Werth, Éliás Hl.­­Tsep (5), Sziláss, Döme. Je: Süle, Werth, Hl. Fülep, Szilasi. Női I. osztály. Bp. Vörös Meteor— Goldberger 6:3 (1:2). Tímár u. V: For­­gony. A lendületesebben támadó, jobb lövőkkel rendelkező Vörös Meteor meg­érdemelten győzött. G: Kulcsár (3), Fáy, Szótér, Fried, Hl. Beregszászi, Pfisztner, Szendy. Jó: Kulcsár Szótér, Fáy, Hl. Beregszászi, Pfisztner. CSZETT — Cs. Vasas 8:3 (3:2). Csepel. Sportcsar­nok: V: ördög. ELZETT: Herczeg — Bagyinné, Varga, Csokonainé — Gesz­­tiné, Szilágyi, Bognár Cs: Majcsics Cse­pel: Nagy — Kiss, Perecz. Szentend­réné — Hamburger, Kemény, Rusz­­nyák. Cs: Vásárhelyi. Az ES­ZETT biz­tosan győzött a meglepően tervszerűt­­lenül játszó Cs. Vasas ellen. A csepeli csatárok nem dolgozták ki a helyzete­ket, főleg egyéni akciókból akartak eredményt elérni ezt azonban a jól zá­ró ELZETT-védők megakadályoztál" G: U­areti's (3), Bagyinné (2), Geszti"­­ Szi­lágyi, Varga, ill. Kemény, Vásárhelyi, Rusznyák. Jő: Bagyinné, Gesztiné, Ma­­jetics.

Next