Népsport, 1956. május (12. évfolyam, 88-109. szám)
1956-05-22 / 103. szám
Néfillért A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG MINISZTERTANÁCSA MELLETT MŰKÖDŐ ORSZÁGOS TESTNEVELÉSI ÉS SPORTBIZOTTSÁG LAPJA KEDD, 1956. MÁJUS 33 ★ Ára: 60 fillér ★ XII. ÉVFOLYAM, 103. SZÁM A csehszlovák-magyar mérkőzés lőlapja A Magyarország —Csehszlovákia válogatott labdarúgómérkőzésen kapuralövésbeli nem volt jelentős különbség a két csapat között: a magyar csapat tagjai tizenkétszer lőttek kapura, hétszer kapu mellé, a csehszlovákok tizenhétszer lőttek kapura és hatszor melléje. Feltűnő, hogy ezen a mérkőzésen nem volt magasan kapu fölé lőtt labda! A rajton a fekete pontok az erős, a fekete-fehérek a félerői®, az üres karikák a gyenge kapuralövést jelzik. A pontok közelében levő szám a mérkőzésnek azt a percét jelenti, amelyben a lövés esett. zsensztovok kapu Illaros 3:02.-tal nyerte a 3000 m-t Hozsnyói (3:05) előrt hétfőn Londoniban Távbeszélő-jelentésünk (London, május 21.) Vasárnapra megjavult az idő, alaposan felmelegedett és hétfőn kellemes,napos időben fejezték be a Brit Játékokat. A második napi versenyek iránt nagy volt az érdeklődés, 45 000 néző jött el a White Citystadionba. A nap főszáma, a 3000 m-es síkfutás kettős magyar sikerrel végződött és az angoloknak némi csalódást okozott, hogy nem az ő futóik voltak a magyarok legerősebb ellenfelei. 3000 m: 1. Iharos 8:02.6, 2. Rozsnyói 8:05, 3. Mugosa (jugoszláv) 8:05.4, jugoszláv csúcs, 4. Richtzenhain (NDK) 8:11.4, NDK-csúcs, 5. Janke (NDK) 8:20.8, 6. Maynard (angol) 8:24.8. Az angol Wood 1500-as győzelme után hétfőn nem indult el. A rajt után itt is nagy volt a tülekedés, az angol G. Piriének lábára léptek és két körrel később feladta a versenyt. Iharos az első két körben a 4—5. helyen futott, lassan nyomult fel. Az iram meglehetősen lassú volt. Iharosnak 400 m-re 64-et, 800 m-re 2:08.5-öt mértünk. 1500 m körül Iglói edző bekiáltott Iharosnak, hogy erősítsen. Erre ő egy 60 mp-es kört „vágott” be és 5:22-s 2000 m után fokozatosan elhúzott a többiektől és kitűnő idővel, biztosan győzött. Győzelme igen népszerű volt, utána egy tiszteletkört kellett futnia nagy taps közben. Rozsnyói igen okosan versenyzett. A táv második felében, amikor már erősen széthúzódott a mezőny, fokozatosan zárkózott fel Mugosához és a hajrában megelőzte. Alaposan megjavította egyéni csúcsát. 400 m: 1. Moens (belga) 47.9, 2. Wheeler (a) 48, 3. Dittner (NDK) 48.9, 4. Whrighton (a) 49.1, 5. Adamik 49.3. Adamik igen erősen kezdett, 250-ig versenyben volt, de az ellenszeles célegyenesben igen elmerevedett. 100 m: Wim Murchison (amerikai) 106, 2. Steinbach (NDK) 11.1, 3. Ruddy (a) 11.2. Ellenszél. 200 m gát: 1. Shaw (a) 24.4, 2. Kinsella (b) 24.9. A nemzetközi számok végén 880—220—220—440 yardo® váltót bonyolítottak le. Ebben két angol csapat végzett elöl 3:22.5, illetve 3:25.8-as idővel. A harmadik helyezett európai vegyescsapatban (3:27) Szentgáli futotta a 440 yardot és 48.5-öt ért el. A grófságok közötti bajnokság futószámaiban több kitűnő eredmény született, meglepetés volt Hewson veresége. 440 yard: 1. Higgins 48.5. 880 g: 1. Rawson 1:51.6, 2. Hewson 1:51.7. 1 mérföld: 1. Boyd 4:08. 6 mérföld: 1. Lando 28:24, 2. K. Norris 28:29.6, 3. Foord 28:30.4. Kedden reggel repülőgépen indulunk Bécsbe és szerdán délután a bécsi gyorssal érkezünk Budapestre. Magdits István A csehszlovákok második gólja után Ez a gól, amelynek a csehszlovák játékosok ennyire örülnek, súlyos védelmi hibából született. A 27. percben Bozsik cselezni próbált, Kraus 4 elvette tőle a labdát, kapus lőtt, Gellér kiejtette a labdát, s Moravcik 4 közelről a jobb sarokba vágta. Ezzel a góllal 2:0-ra vezettek a cseh- szlovákok. Balról: Bozsik, Szojka, Hidegkuti, Pazdera, Moravcik, Feureisse (takarva), Borovicka, Kraus. A leggyorsabb budapesti általános iskolás fiú a célban A Szikra SE jubiláns sakk-mesterversenyének résztvevői két napon át — szombaton és vasárnap — a fővárosi általános iskolák legjobb atlétái szerepeltek a margitszigeti Úttörő stadionban. Ekkor rendezték meg a budapesti általános iskolák atlétikai bajnokságát. A legtöbb szám szép küzdelmet hozott. Ilyen volt a fiúk 60 méteres síkfutásának döntője is, amelyet Widemann (XIII. kerület) nyert meg 7.7-es idővel. Felvételünk a győztes célbaérkezését mutatja. A baloldalon a második helyezett Fehérváry (VII. ker.), középütt — részben eltakarva — a harmadik helyezett Horváth (XIV. ker.) Ülő sor balról jobbra: Bilek, Kluger, Benkő, Zákonyi Antal versenyvezető, 4 Barcza, Szily dr., Sándor. Álló sor: ifj. Honfi, Pogáts, Zsedényi, Szöllősi, 4 Bán dr., Kettner, Portisch, Dely. A sakkmester versenyen vasárnap az 5. fordulót bonyolították le. Kettner— Szöllősi y2, Barcza —Bán dr. 1:0, Kluiger — Sándor /2, ifj. Honfi — Benkő /2, Dely—Pogáts y2, Zsedényi —Portisch a 0:1, Szily dr. — Bilek y2. A 4. fordulóból függő 4 játszma közül a Szöllősi 4 — Szily dr. mérkőzés döntetlenül végződött. Sándor legyőzte Barczát, 4 Kettner Bánt, Benkő Klugert. A verseny állása az 5. forduló után: Sándor 4, Benkő, Pogáts 3.5, Barcza, Bilek 3, Dely, Portisch, Zsedényi 2.5, 4 Honfi, Kettner, Szily dr., Szöllősi 2, Kluger 1.5, Bán dr. 1 pont, 4 Berendi hazaad Prágában Berendi, a magyar B-válogatott balfedezete lelkesen, jól játszott Prágában a csehszlovákok B-csapata ellen. Sokat dolgozott a mezőnyben, s főleg hátul segített sokat. A képen egy olyan jelenet látható, amikor Berendi a csehszlovákok legjobb csatára, Bily elől hazaadással tisztáz. Balról: Dalnoki (a földön), Bily, Berendi. Két vereség legfőbb tanulságai Vasárnap este a baráti vacsorán olyan boldogok voltak a csehszlovák játékosok és vezetők, akár a mieink a londoni 6:3 után. — Nem könnyen jutottunk el eddig a győzelemig — mondta Anton Rygr, a csehszlovákok állami edzője. — A svájci világbajnokság után hozzákezdtünk egy új csapat kialakításához. Harcos felfogású fiatal játékosokból olyan csapatot igyekeztünk létrehozni, amely stílusos, s egyben eredményes labdarúgást játszik. Hatvan játékost szemeltünk ki. Ezek fejlődésére különös gondot fordítottunk. Rendszeresen ellenőriztük sportközi edzéseiket, feljegyzéseket készítettünk bajnoki mérkőzéseiken nyújtott teljesítményeikről és a közös edzéseken sokat foglalkoztunk velük egyénileg is. Arra törekedtün be, hogy gyors, gólképes legyen a csatársorunk. A formák figyelembevételével igyekeztünk mindig a legjobbakat beállítani a csapatba, ennek volt köszönhető, hogy mindenki nagy becsvággyal küzdött a mérkőzéseken, hiszen nem volt „bérelt hely” a válogatottban. Karel Kolsky, a válogatott csapat megbízott edzője hangsúlyozta: a csehszlovák labdarúgósport fejlődésében nagy szerepet játszott az is, hogy 1954-től kezdve sokkal több nemzetközi mérkőzést játszott, mint a felszabadulást követő években. — Nemcsak a játékosok tanultak ezeken a találkozókon sokat, hanem mi szakvezetők is — folytatta Kolsky. — Megismertük a külföldiek játékmódját, tanulmányoztuk taktikájukat, s egy-egy mérkőzés tapasztalatait mindig felhasználtuk. Megfigyelőnk végignézte a Svájc Brazília és a Magyarország—Jugoszlávia mérkőzést. E két mérkőzés tanulságait is, hasznosítottuk, amit talán eléggé bizonyít a svájciak elleni 6:1, a brazilok elleni 0:0, s a magyarok elleni 4:2. Anton Moravcik, a csehszlovákok jobbösszekötője felelevenítette a mérkőzés néhány mozzanatát, s legjellemzőbb megfigyeléseiről ezt mondta: " Mi, csatárok már kezdetben észrevettük, hogy a magyar védelem könnyen zavarba jön. A hátvédek nem értették meg egymást, hagyták, hogy átvegyük a labdát. Általában hiányzott a magyar játékosokból a kellő küzdőszellem, mintha túlságosan könnyedén vették volna a mérkőzést, mintha azt hitték volna, hogy technikai tudással, jó labdakezeléssel mindent meg lehet oldani. . . Nemcsak a csehszlovák játékosok, hanem Lemesics játékvezető is sok elismerést kapott. Meg is érdemelte, nagyszerűen bíráskodott. Lemesics maga is labdarúgó volt, többször játszott annak idején a jugoszláv válogatottban. 1938-ban Belgrádban például a magyar csapat ellen balösszekötőt játszott, s ő lőtte a jugoszlávok győztes gólját. A magyar játékosok nagyon neki keseredtek este, egymás között főleg arról beszélgettek, hogyan lehetett volna elkerülni a vereséget. Nem tettek egymásnak szemrehányást, hanem tárgyilagosan megállapították, hogy a vereségben a válogatott minden csapatrésze ludas, főleg azonban a védelem. Keszthelyi Mihály tartalék volt ezen a mérkőzésen, s a kispadról így látta a mérkőzést: — Jobb erőben voltak a csehszlovákok, s harcosabb felfogásban is játszottak. Nekem különösen az tetszett, hogy nem álltak be körömszakadtáig védekezni, hanem bátran támadtak akkor is, amikor két góllal vezettek. Sebes Gusztáv, az OTSB elnökhelyettese közvetlen szavakkal mondta el, milyen érzéseket váltott ki benne a mérkőzés. — Tudtuk, hogy csehszlovák barátaink az utóbbi esztendőben sokat fejlődtek — mondta többek között —, de hogy ilyen nagymértékben, arra mi sem számítottunk. Éveken keresztül úgy voltunk egymással, mint a jóságos nagybácsi az unokaöccsével. Taníthattuk a csehszlovákokat, sokszor legyőztük őket, de most eljött az ideje annak, hogy „visszatanuljuk” tőlük azt, amire tanítottuk őket! 1949-ben Prágában már kaptunk egy leckét: 5:2-s vereséget szenvedtünk! Ebből igyekeztünk tanulni, s az utóbbi évek eredményei azt igazolják, sikerrel. Mostani vereségünk nyomán is meg kell keresnünk a hibákat, s ezeket az év végére ki kell javítanunk. A nagyszerű győzelemhez gratulálok a csehszlovák játékosoknak, csak vigyázzanak, a dicsőség ne szálljon a fejükbe . . . Sebes Gusztáv kemény szavakkal bírálta azokat amagyar ifjúsági válogatottakat, akik a küzdelem hevében megfeledkeztek magukról, s durváskodtak, sportszerűtlenkedtek. A válogatott mérkőzést követő vacsorán elhangzottakhoz még nekünk is van néhány megjegyzésünk. Mindenekelőtt leszögezzük, hogy szükségtelen a gyászos hangulat, szükségtelen a temetés. A magyar labdarúgást nem kell elsiratni azért, mert három válogatott csapatunk vereséget szenvedett. De az is helytelen lenne, ha úgy vennénk ezeket a vereségeket, mint amelyek „minden labdarúgó-csapattal előfordulnak”. Előrelátható volt, hogy A-válogatottunk nem tudja tartani azt a magas színvonalat, amelyet tőle megszoktunk 1952 és 1955 között. Többször megírtuk, hogy az edzések több élvonalbeli sportkörben túlságosan játékosak, túlságosan könnyedek, s több éljátékosnak az életmódja sem megfelelő, emiatt legjobbjaink közül jó néhányan erőnlétben elmaradnak a kellő szinttől. Ennek a hatása már tavaly megmutatkozott, de különösen nyilvánvaló lett az idén. Ebben az évben már az edzők is többször felhívták minderre a figyelmet. Az utóbbi hetekben javult valamit a helyzet. A javulás természetesen erőnlétben sem megy máról holnapra. A most megkezdett komoly munkának legfeljebb őszre mutatkozhat jelentősebb eredménye, hacsak addig az edzésekben visszaesés nem következik be. Az erős, rendszeres edzés és a sportszerű életmód ugyanis igen kemény akaraterőt igényel. A válogatott játékosoktól, labdarúgásunk legjobbjaitól azonban méltán várhatja el a magyar sportközvélemény, hogy edzéseiket példamutató gondossággal és szorgalommal végezzék. Vezetőknek és sportolóknak kemény együttes munkájára van szükség a jelentős javuláshoz. Mert jelentős javulásra van szükség legjobbjainknak gyorsaságban és különleges állóképességben való fejlődéséhez. Ne keserítsen el senkit az, hogy még nem mutatkozott meg az erőteljesebb edzések hatása. Néhány nap vagy hét alatt nem lehet hosszú hónapok kihagyását pótolni! A csehszlovákok tőlünk tanultak, edzésrendszerünket, játékunkat mintának vették. Jó tanítványok voltak, példásan megtanulták a korszerű labdarúgást. Tegyünk úgy, ahogy Sebes Gusztáv mondotta: most tanuljunk mi tőlük. De az A-válogatottnak ezen a vasárnapi mérkőzésén nemcsak egyes játékosok gyengébb erőnléte volt a hibája. Véleményünk szerint voltak válogatási hibák is. A hátvédhármas jobboldalán olyan játékos játszott, aki az utóbbi időben középhátvéd volt, a sor közepén egy szélsőfedezet szerepelt, baloldalán pedig új játékos. Az egész hátvédhármasra rányomta a bélyegét — ahogy Moravcik a vacsorán mondta — az összeszokatlanság okozta bizonytalanság. Mindezt fokozta az, hogy Bozsik semmivel sem ró szól jobban, mint az utóbbi hetek bajnoki mérkőzésein, tehát az újonc hátvédsornak nem tudott megfelelő segítséget nyújtani. De nem tudott Kotász sem. Ha még hozzávesszük, hogy védőjátékosaink a csatároktól sem kaptak kellő támogatást, elmondhatjuk, hogy a védelemben túl sok volt ez a mostani változtatás. Túl sok és túlságosan kockázatos. Főleg azért, mert válogatott csapatunk többi csapatrésze sincs a legjobb formájában. Nagyon akartak a magyar A-válogatott tagjai, ez látszott rajtuk, s talán még jelenlegi formájukban is kiharcoltak volna tisztes eredményt, ha nem követ el a védelem annyi hibát. Úgyszólván valamennyi gólunk feltűnő védelmi hibából esett! Gondosabban kellett volna tehát válogatni. Ha már feladtuk azt az elvet, hogy lehetőleg minél több fiatalt szerepeltetünk, építjük a jövő csapatát (mert a 34 éves Hidegkúti és a 29 éves Teleki beállítása erre mutat), legalább meghagytuk volna az évek óta csapattagként szereplő Buzánszkyt a jobbhátvéd helyén. Ha már feladtuk az említett elvet, miért nem szerepeltettük Börzseit középhátvédként? Megbízható játékos, évek óta a legjobb átlagteljesítményt nyújtja, s mint ember is példaképe lehet a sportolóknak! Újból hangsúlyozzuk azonban, hogy nem a válogatás itt az igazán döntő, hanem az edzéseken végzett munka rendszeressége és erőssége. Ésszerűen, fokozatosan erősíteni az edzéseken, s ez a megfelelő életmóddal párosulva — előbbutóbb feltétlenül meghozza legjobbjaink játékában is és válogatott csapatunk teljesítményében is a javulást! Vasárnap délután az volt az érzésünk, hogy az ifjúsági válogatott néhány tagjának fejébe szállt a jugoszlávok elleni 6:0, hogy néhányan közülük elbizakodottan indultak neki a csehszlovák ifjúságiak elleni mérkőzésnek. Hétfőn azután a sportköri képviselőkkel történt beszélgetés nyomán meggyőződhettünk róla, hogy az érzésünk helyes volt. Elmondták a sportköri vezetők, hogy már egy ideje túlságosan „nagy fiúk” ezek az ifjúságiak, különleges elbánást igényelnek, sőt egyeseknek anyagi követeléseik is vannak! Mindennek a káros hatása megmutatkozott a játékban. Azok, akik korán kimentek a Népstadionba, nem törődve az esővel, mert látni akarták a magyar fiatalok szép játékát , nagy csalódást éreztek. Ez nem az az ifjúsági válogatott volt, amelyet a jugoszlávok ellen láttak. Hogy ismét az legyen, ehhez erőteljes nevelőmunkára van szükség a csapat tagjainak sportköreiben. Úgy kell nevelni a fiatal labdarúgókat, hogy becsüljék meg az ellenfelet is, mérkőzéseiken küzdjenek mindig teljes tudásukkal a győzelemért. Ha pedig náluknál erősebb ellenféllel kerülnek szembe, tudjanak igazi sportemberhez méltóan veszteni "is. A nevelőmunkának ki kell terjednie azokra a durvaságokra és sportszerűtlenségekre is, amelyeket egyes fiataljainktól ezúttal láttunk! Povázsaival az élükön elképesztő dolgokat műveltek a játéktéren ezek a fiatalok. Nem mentség az, hogy a játékvezető sok hibát vétett, sem az, hogy Wovorsky egyik-másik belépése súlyosan veszélyeztette a testi épséget! Elvárjuk, hogy a sportszerűtlen magatartást tanúsító fiatal játékosokkal, elsősorban Povázsaival szemben — saját érdekükben — sportkörük szigorúan járjon el, hogy a jövőben hasonló esetek ne fordulhassanak elő és fiatal labdarúgóink igazi sportemberekké válhassanak. Végül meg kell említeni azt is, hogy esős időben a Népstadionban nem tudnak dolgozni az újságírók. Volt, aki széket borított a fejére, volt, aki esőkabátot, ismét mások kabát alatt igyekeztek egy-két szót lejegyezni. Egyiküknek sem sikerült megfelelően dolgoznia. S. Maslonka csehszlovák kollégánk például azt mondta, hogy az egész jegyzetéből öszszesen négy mondatot tudott elolvasni! Hát. . . ezt jelenti esőben a Népstadion a sajtó munkásai számára.