Népsport, 1956. augusztus (12. évfolyam, 154-174. szám)
1956-08-31 / 174. szám
dl n)ucl&&-Qtyá#(%an fájtam... Aucmszhjs 7 Ezen a napon lá augusztus látogattam ki Újpestre, a Baross utcába, a Ducos Bányagépgyárba, hogy a BTSB és a Vasas SE megbízásából megnézzem, milyen a gyárban a sportélet. Persze már tudtam, hogy itt nem valami jó eredményeket érnek el az üzemi sportban, s így inkább az volt a feladatom, hogy próbáljam felderíteni: mi is ennek az oka és hogyan lehetne segíteni. El lehet-e képzelni, hogy a fővárosban van egy nagy vasas-üzem, amelyben jóformán nincs sportélet? Vagy sportéletnek nevezhető-e, hogy a gyárnak van egy labdarúgó- és egy természetjáró-szakosztálya és nincs tovább? Nos, ilyen üzem a Duclos-gyár. A gyárból tavaly egyetlen dolgozó sem indult a VIT jelvényszerző versenyeken, az idén nem vettek részt sem a Kilián György-versenyeken, sem a szakszervezeti sportünnepségeken, az MHK-ról az üzemben szinte nem is hallottak a dolgozók. Kollár elvtárs, a sportkör elnöke azt mondja, hogy náluk a tömegsportnak nincs meg az anyagi alapja. 37 000 forint lenne a sportkör engedélyezett költségvetése, de ebből 36 000 forintot nem kapnak meg azért, mert a vállalat nem teljesíti a tervét és így nincs igazgatói alap. Szerelésük sincs a tömegek sportoltatásához. 51 000 forintot emészt fel a gondnok, az edző és a pályakarbantartók fizetése... A költségvetésben valóban szerepel ugyan a tömegsportra 13 000 forint, de ha ezt erre a célra fordítanák, akkor miből fizetnék a gondnokot stb? ... Viszont hallom, hogy a labdarúgó-pályát bérbeadják 5 más labdarúgó-csapatnak ... A tagsági díjból is csurran cseppen valami: körülbelül 750 forint havonta... A sportköri elnök fedesapokreter élére. Nem függetlenített, hanem társadalmi munkában dolgozik. Próbálok számára mentségeket keresni. Nagyon nehéz körülmények között vette át elődjétől a sportkör irányítását. Nagy vita után váltották le az előző vezetőséget, amelyet a labdarúgók erősen támogattak. Ez érthető, hiszen a régi vezetőség jóformán csak NAPLÓRÉSZLETEK őket „dédelgette". Üres szertárt, szétzüllesztett pályákat talált az elnök. Azt mondja például, hogy csak a labdarúgók tornacipőit adhatta volna oda az emhákázóknak, de ezt több okból nem tehette ... Galgóczy Sándor, aki a IV. ker. TSB MHK ellenőrző bizottsága részéről van kint velem együtt, a pénztárkönyvet szeretné látni. Ezt nem lehet, mert a pénztáros szabadságon van és a könyvet elzárta ... No de nem is ez a lényeges ... Galgóczy, aki jól ismeri a gyár sportmúltját, elmondja, hogy 4-5 évvel ezelőtt tömegsport tekintetében ez a gyár volt a legjobb a kerületben az Izzó mögött. Aztán jött a sportkörben a labdarúgás kora . . . Persze az nem baj, hogy a dolgozók szeretik a labdarúgást, a baj csak az volt, hogy a vezetők csak a labdarúgással törődtek... Most jut eszembe, valaki azt mondta, hogy ebben az üzemben a dolgozók nemigen érdeklődnek a sportolás iránt. Hát ezt egyszerűen nem hiszem. Amint hallom, a gyárban igen sok a fiatal. Miért lennének ezek mások, mint a többi üzem fiataljai? Igenis van érdeklődés a sport iránt, hiszen elmondták, hogy a dolgozók olykor a munkaidő alatt ,,a tetőről nézik" a labdarúgó-mérkőzést. Nos, adjanak nekik lehetőséget, hogy necsak nézhessék a sportot, hanem maguk is sportolhassanak és ne csak a labdarúgást űzhessék! És eszembe jut az is, hogy a gyár dolgozóinak csaknem egyharmada fizeti a sportköri tagsági díjat. Lehet-e akkor arról beszélni, hogy nem szeretik a sportot? R,LDP-olvtár*: az ÚJ VB-elnök Dolbos emtars, barátja a sportnak, csak talán még nem látja világosan, hogyan segíthet. Azt mondja, hogy 4 év hibáit nem könnyű máról holnapra eltüntetni. Ez igaz, de mielőbb hozzá kellene már látni. Jó kezdeményezés volt, hogy augusztus 15-ére meghívták az üzembe Papes Mihályt, a Bp. Dózsa súlyemelőjét. A bemutatóra mintegy 300-an gyűltek össze. Ez vajon nem a sport iránti érdeklődésre mutat? Nincs könnyű dolga a sportköri elnöknek. Az MHK-bizottság például megvan, de csak akkor működik, amikor a tagoknak jegyre van szükségük valamelyik nemzetközi labdarúgó-mérkőzésre. A sportköri elnökség többi tagja is — mint mondani szokás — csak papíron működik. Ezen a helyzeten persze változtatni kell. A sportot is emberek csinálják, s a siker lelkes emberek munkájának eredménye. Ha a mostani vezetőség nem áll lelkes, sportszerető emberekből, akkor újakat kell helyettük választani, olyanokat, akik szívükön viselik a dolgozók sportolását, egészségvédelmét. Olyanokat, akik segítenek a sportköri elnöknek, mert az természetes, hogy egyedül nem végezhet sikeres munkát. Az elnök egyébként nem tétlenkedik. Máris szépen rendbehozták a labdarúgópályát. Most futópályát építenek köréje. Ez szeptemberben kész lesz. Az elnök ígéri, hogy akkor majd megindul a gyárban a komoly tömegsportélet. Én hiszek neki... De ne feledje, hogy segítőtársakra van szüksége! És szüksége van a szervezet erős támogatására is. Ezekben a szervekben is értsék meg a vezetők, hogy a dolgozók sportolása nemcsak szórakozás, hanem egészségvédelem is. A sportpályán felüdült dolgozó a munkahelyén is jobban megállja a helyét. Ezt annyi példa bizonyítja, hogy már szinte unalmas hangoztatni. És nyúljon a sportkör hóna alá a BTSB, a IV. kerületi TSB és a Vasas SE budapesti választmánya. Feltétlenül meg lehet és meg is kell találni a módot arra, hogy ebben a gyárban is élhessenek a dolgozók az alkotmányban is biztosított sportolási jogukkal. Akkor nemcsak a tetőről fogják figyelni a labdarúgók játékát a dolgozók, hanem benépesítik majd az átalakított szép sporttelepet a Dudásgyár fiataljainak százai. Futnak majd, súlyt dobnak, távolba ugranak, kézilabdáznak és kiki űzi majd közülük azt a sportágat, amelyhez kedve van. Erősen remélem, hogy ha egy fél év múlva kimegyek a Duclos-gyárba, már egészen más napra jegyzetet csinálhatok. Olyat, amely nekem is örömet okoz. Kedves Duclos-gyárnak! Szerezzétek meg nekem ezt az örömet! (A naplót írta: Németh Vilmosné, a BTSB MHK ellenőrző bizottságának tagja.) Másolta: Orbán Mihály Az idei országos természetjáró tájékozódási bajnokságról Az 1956. évi természetjáró tájékozódási OB beváltotta a hozzáfűzött reményeket. A tavalyihoz mérten feltétlenül mutatkozik fejlődés a központi rendezés munkájában. A versenybíróságok messzemenően igyekeztek az új versenyszabályok szellemében eljárni. Csak a részletekben akadt egy-két hiba, ezek főleg az új versenyszabályzat egyes pontjainak nem eléggé következetes alkalmazásából származtak. Az eredményt megállapító és értékelő munkába már több hiba is becsúszott. Ennek legfőbb oka, hogy az állomásokon nem mindig megfelelő gárda működött. A jövőben erre nagyobb figyelmet kell fordítani. Nem volt egészen kielégítő a versenybíróságok elnöksége és az OTSB kiküldött ellenőrző bírái közötti kapcsolat. Elsősorban ezen múlt, hogy az első három forduló eredményét csak 48 órával a verseny befejezése után tudták kihirdetni. A negyedik fordulóban már kielégítő volt a bíráskodás színvonala. A bajnokságban 11 csapat vett részt 4—4 két fs részleggel. A helyezési pontok száma egy-egy fordulóban 4 és 44 között változhatott. Az 1956. évi OB végeredménye: 1. Bp. Törekvés 130 helyezési ponttal. 2. Építők UVATERV 125, 3. Haladás Műszaki Egyetem 122, 4. Bp. Vörös Meteor 121, 5. Pesti Törekvés 114, 6. Vill. ker. Bástya 103, 7. Vasas MÁVAG 94, 8. Építők Mélyépterv 76, 9. Vasas MOM 68, 10. Bp. Gyárépítők 53, 11. Soproni Vasas 41 helyezési ponttal. Az élcsoportban végzett csapatok közül a 3. és a 4. helyezett teljesítménye volt a legegyenletesebb. Az első két helyezett teljesítménye igen hullámzó volt. Az egyes csapatok erőviszonya évek óta változatlan. Évek óta az első négy csapat osztozott az első négy helyen. Az 5—3. helyen végzett csapatok szilárdan tartják helyüket az OB-ben. A Bp. I. osztályból felkerült két csapat, a Vasas MOM és a Bp. Gyárépítők számára erősnek bizonyult az OB mezőnye. A bajnok Bp. Törekvés átlagteljesítménye évekre visszamenőleg a legjobb. Saját nevelésű, jól képzett fiatal részlegvezetőkkel rendelkezik. A szakosztály tagjainak rendkívüli utazási kedvezményeket tud a sportkör biztosítani, ezért versenyzői előnyben vannak a többi csapat versenyzőivel szemben. Az Építők UVATERV az Újabban alakult szakosztályok közé tartozik, ennek ellenére az elmúlt három évben mindig eséllyel állt rajthoz. Az idei bajnokságban is sokáig az élen állt, s csak az utolsó fordulóban esett vissza. Ennek oka, hogy egyes versenyzői nem a legsportszerűbb életmóddal készültek fel.A tavalyi bajnok, a Műszaki Egyetem csapata, bár az idén is jó átlagteljesítményt nyújtott, a harmadik helyre szorult. Ennek oka, hogy a versenyek folyamán egyesek sportszerűtlen viselkedése miatt több eltiltás is született és ez kihatott a csapat teljesítményére. A Bp. Vörös Meteor a „legöregebb" együttes, de tapasztalt és technikás részlegvezetői az élcsoportban tudják tartani az együttest. Mintaszerű a csapat közösségi szelleme. A Pesti Törekvés évről évre fokozatosan fejlődik. Ez a szakosztály jó vezetését bizonyítja. A VIII. ker. Bástya igen szeszélyesen szerepelt. Ebből arra lehet következtetni, hogy a fizikai felkészülés mellett nem fordítanak kelő gondot a szellemi felkészülésre. A MÁVAG teljesítménye kielégítő, ha tekintetbe vesszük, hogy a vezetőség eléggé kapkodott ez összeállítások alkalmával. Az Építők Mélyépterv eredménye igengyenge. A nagymúltú együttes fiatalításra szorul. A Vasas MOM az egész idény alatt nélkülözte legjobb részlegvezetőjét. A Bp. Gyárépítők állandóan összeállítási gondokkal küzdött. A Soproni Vasas végig a sereghajtó szerepét töltötte be. Ez többek között azt is jelzi, hogy még mindig igen nagy a különbség a fővárosi és vidéki csapatok színvonala között. Az 1956. évi OB részlegvezetői rangsora: 1. Horváth Lóránd (Műsz. Egyet.), 2. Zomotor Ádám (Bp. Tör.), 3. Hermain Imre (Bp. Ter.), 4. Újhelyi János (UVATERV), 5. Dóra Tibor (UVATERV), 6. Szász Károly (Bp. Vörös Meteor), 7. Hujba Vilmos (Bp. Vörös Meteor), 8. Soltész Béla (UVATERV), 9. Kuczur Kálmán (Műsz. Egyet.), 10. Ifj. Molnár Miklós (P. Ter.). Az első tíz átlag teljesítménye a tavalyi 82,7 százalékról 79.7 százalékra esett vissza. Horváth teljesítménye messze kimagaslik a mezőnyből. A négy bajnoki fordulóban háromszor végzett az első és egyszer pedig a második helyen. Erre még nem volt példa négyfordulós bajnokságban. Zomotor és Hermann a Bp. Törekvés erősségei. Évek óta az élcsoportban van a kitűnően képzett két versenyző. Újhelyi az idén küzdötte fel magát az élvonalba. Dóra egyike a legjobban képzett versenyzőknek, kár, hogy időnként megfeledkezik a sportszerű életmódról. Szász, a tavalyi első igazolta képességeit. Heida a mezőny egyik legidősebb versenyzője, kitűnő a technikai felkészültsége. Soltész jobb helyezést is elérhetett volna, ha az első fordulóban nem követ el súlyos taktikai hibát. Kuczur és Molnár fejlődőképes versenyzők. A Salgótarjáni Bányász NB 1-ben szereplő labdarúgó-csapata az idén feltűnően jó eredményeket ért el. Most 17 mérkőzés után 21 ponttal a harmadik helyen áll, ami nagy dolog a sportkör történetében. Az utóbbi években ugyanis mindig a kiesés ellen küszködött, mondta vasárnap Manyusz Sándor szakosztályvezető, most pedig az élcsoportban van. Az idén nincs kiesési gond.. . Sőt egyes szurkolók már azt is ki merték ejteni, hogy rá kellene menni a bajnokságra... Ha ez egyelőre túlzásnak látszik is, az biztos, hogy a tarjáni együttes olyan játékerőt képvisel mostanában, hogy a legjobbak előtt is nagy a tekintélye. — Hogyan jutott ide a Salgótarján? Mi a tarjáni titok nyitja? Ilyen feltűnő és tartós siker nyomán természetesnek vehetők ezek a kérdések. Mint ahogy természetesnek találtuk azt is, hogy a magyar válogatott hosszú sikersorozata alatt külföldön mindig ezt kérdezték: „Mi a magyar siker titka?” Ha az ember azt válaszolta röviden, hogy a munka, a vezetők és a játékosok összefogása, céltudatos együttműködése, senkit sem elégített ki a válasz. Szűcs György, a salgótarjániak edzője is ezt a rövid választ szokta adni azoknak, akik a „tarjáni titok” felől érdeklődnek. De ez a válasz sem elégíti ki az érdeklődőket. — Jó, jó — szokták mondani —, de mégis?!... Ez körülbelül azt jelenti, hogy van emögött más is, nemcsak a munka. Most, az edzővel folytatott beszélgetés alapján bepillantunk a titok fátyla mögé: vájjon van-e ott más is, mint a munka. — Se titok, se fátyol — kezdte mosolyogva Szűcs edző. — Valóban csak a rendelkezésre álló erők összefogása, a jó együttműködés — a munka ... — De mégis ... — Elmondom részletesen, aztán ítéljen, aki akar: van-e ebben olyasmi, amire a rejtélyes „de mégis” vonatkozik. Aztán elmondta, 1815 ért a Salgótarjáni Bányászhoz, addig nem működött, nagy csapatnál, még NB II-s együttesnél sem soha. Megbeszélte a játékosokkal, a sportköri vezetőkkel, sőt a bányászati tröszt vezetőivel is, hogy mit akar, hogyan és mint képzelte el. Szeretne jó munkát végezni, szeretné, ha az NB I táblázat végén kullogó együttesből jóképességű csapat lenne. Noha nincsenek a csapatban világhírű labdarúgó-csillagok, biztos benne, hogy minden játékos és az egész csapat nagy fejlődést tudna elérni. Csak össze kellene fogni, s vezetőknek, labdarúgóknak mindent meg kellene tenniök a cél érdekében. De mert a labdarúgók legfeljebb, ha napi 3—4 órát töltenek sporttevékenységgel, ügyelni kell egyéb elfoglaltságukra is, figyelemmel kell lenni a környezetre is, amelyben élnek. Ez a környezet segítheti is, gátolhatja is a sportbeli fejlődést. Vezetők és játékosok ígéretet tettek, hogy mindent megtesznek a cél elérése érdekében. — Mondhatom — emelte fel a hangját az edző —, nem száz, hanem százötven százalékban eleget tettek az ígéretüknek! . . . így jött létre fokozatosan javulás a csapat teljesítményében, így jutottunk oda, hogy legyőztük a bajnokcsapatot is 1:2-re júliusban, most pedig az idei bajnokjelöltet 3:2-re!... — Node mégis...— Mondjak egy-két részletet is? — Igen, az kellene... Mit csináltak, hogyan csinálták. Hadd tanuljanak belőle mások is. Mert hát a jó példa is csábító, nemcsak, ahogy mondani szokták, a rossz ... — Nem ment könnyen, ment minden nehézség nélkül az ígéretek beváltása. Volt egy-két játékosunk, aki bizony nem a legsportszerűbben élt. Belátták, hogy ez árt a sportbeli teljesítménynek és erős akarattal úrrá lettek ezen a rossz szokáson■ is. Persze, itt szükség volt a vezetők, sőt szurkolók segítségére is. Tudjuk, hogy van: a csapat kedvelői gyakran úgy igyekeznek megmutatni szeretetüket, ragaszkodásukat, hogy meghívják és itatni akarják a sportolókat, kedvenceiket. Már ők is belátták, hogy ez helytelen, hiszen saját örömüket rontják meg vele, nem láthatják jól szerepelni a csapatukat. .. A sportkör elnöksége, a tröszt vezetői minden lehetőséget megadtak fejlődéshez, mesélte tovább Szűcs György. Meggyőződése, hogy a rendszeres elfoglaltság, a munka csak használ a sportbeli fejlődésnek. A Salgótarjáni Bányász minden labdarúgója dolgozik, sokan közülük kiválóan. Például Oláh Géza kitűnő statisztikus, aki a szabadságolások idején két kollégája helyett is dolgozott és jól megállta a helyét. Csáki igen jó munkát végez az anyagbeszerzőknél. És így tovább Az edzésnapokon kedvezményt kapnak a játékosok, az edzés kezdete előtt megfelelő idővel elmehetnek munkahelyükről. Kiegyensúlyozott munkakörülményelt kiegyensúlyozott, otthoni indítor/ élet, ezek azok, amelyekre építeni lehet a jó sportmunkát — ez az edző véleménye. — És milyen volt a sportbeli előkészület? Milyen úton érték el a nagy erőnléti, technikai és taktikai javulást? ~ Úgy indultunk, hogy elsősorban az erőnlétet fejlesztjük, mert aránylag gyors eredményt csak ezen a téren lehet elérni, viszont a fokozott gyorsaság, állóképesség, erő és ruganyosság ki tudja egyenlíteni az ellenfél esetleges nagyobb technikai és taktikai tudását. Feltéve persze, hogy az erőnléte nem ugyanolyan jó, mint a mienk. Dehát már tavaly sem kellett ettől tartanunk, az élvonalbeli csapatoknál különösen nem. A világbajnokság óta nagyon könynyedén vette legjobbjaink zöme az edzést, az előkészületeket. Néhány hónap alatt jelentősen javult csapatunk erőnléte és vele természetszerűleg a küzdőképessége. Ezzel sikerült kiharcolnunk a bentmaradást tavaly. Az edzéseken azonban más is folyt, nemcsak az erőnlét fejlesztése. Rendszeresen foglalkoztunk minden játékos labdakezelésével, azonkívül az összjáték, a korszerű támadójáték begyakorlásával is. Még manapság sem múlik el hét, hogy hetenként legalább egyszer ne foglalkozzam egyénenként is minden játékossal. Persze, az egyéni képzést végzik egyedül is a játékosok, mert valamennyien tudják, hogy ez a jó játék alapja. De meg is látszik az eredménye. Már jobban kezelik a labdát, mint tavaly, jobb a csapat összjátéka, már kezd stílusa lenni a csapatnak. Nem értük még el a fejlődés csúcsát, nincs semmi ok az elbizakodottságra. Még messze vagyunk attól, hogy igazán jó csapatunk legyen... Nem, ez nem elázott szerénység, ez az igazság!. . . Fejlődünk és máris öröm néha látni a csapat játékát, de mi, vezetők tudjuk és maguk a játékosok is tudják: még sok munka van hátra addig, amíg eljutunk az igazán jó csapatjátékhoz. Igazat kell adnunk az edzőnek: még akad javítanivaló minden játékos és minden csapatrész munkájában. Csáki például az utóbbi időben a legjobb formában levő középcsatár, főleg a legjobban lövő, de a bal lába még sok ügyesítésre szorul. A sokszoros válogatott Szojka is javítgathat még technikáján. Oláh nem egyszer védte már a válogatott kapuját, de a kijutást harminc éves korában tanulta meg és még most is igyekszik csiszolgatni rajta. Ha megállnának a tarjániak ott, ahol most vannak, az kezdete lenne a visszafelé lépéseknek! ... — Általában hetenkint négyszer tartunk edzést — folytatta Szűcs György. — A formábahozásban és a formában tartásban rendszerint minden nap szerepel labdagyakorlat, taktikai gyakorlat is, ahogy ezt a korszerű edzés megkívánja. Persze van olyan játékosunk, akinek szombaton is szüksége van némi mozgásra. Talán nem is kell mondanom: az egyéni különbségekre, az egyéni szükségletekre a legmesszebbmenőkig tekintettel vagyunk az edzések adagolásában. A közösségi szellem kitűnő a csapatban. A nevelést is segítik a vezetők. Azt mondja Szűcs György: öröm együtt dolgozni olyan közvetlen vezetőkkel, mint Tihanyi Sándor sportköri elnök, Manyasz Sándor intéző és Persik János Intéző. Csak egy bánatuk van. Újabban csak egyszer engedik meg nekik, hogy rámenjenek az egyetlen korszerű salgótarjáni pályára, a Vasas pályára. Kímélik a füvet, s emiatt a pénteki, tornacipőben végzett edzést sem engedték meg már legutóbb sem a füves pályán. Pedig a bányászcsapat fejlődéséhez a füves pályán való munka nagyon szükséges lenne. Reméljük, hogy ezt a kérdést is megoldják majd békésen. Elvégre a Salgótarjáni Bányász sikere az egész bányászváros ügye. íme, ez a salgótarjáni „titok". Pálfai János A SALGÓTARJÁNI „TITOK" Másodikak lettek A nemzetközi teniszverseny vegyespáros számában a Sikorszki, Peterdi-pár jó játékkal lepte meg a közönséget, de a döntőben a frissebb Jávorsky, Purejová-pár nagyobb tudása előtt meg kellett hajolnia. ! Rendezzék egy helyen a kézilabda-mérkőzéseket! ■ Hibáival senki sem szokott dicső- olyan népszerű sportágak, amelyek kedni. Egyedül ez lehet az oka an- több ezer rajongót vonzanak. Ami- I nak, hogy soha nem esik szó arról, bár ilyen események vannak, erre az , miért látogatják olyan kevesen a időpontra nem kellene kézilabda kézilabda-mérkőzéseket. kézilabda- mérkőzéseket kijelölni. A nézők a körökben gyakran lehet hallani a szempontjából nagy hátrány, hogy a kifogást — ha valaki a sportág ál- kézilabda-mérkőzések egymástól , talános technikai és taktikai szín- jelentős távolságban bonyolódnak le. A vonalát kifogásolja —, hogy mindez így, ha van olyan néző, aki három ! azért van, mert a felsőbb szervek mérkőzést is szeretne megnézni egy ! nem támogatják eléggé a kézilabdát, napon, erre képtelen. Tehát az a ké. kifogás mindig van. Csak egy kérvés néző, amellyel rendelkezik is adésre volt eddig hallgatás a válasz, kézilabdasport — szétforgácsolódik. Arra, hogy a társadalmi szövetség és Pedig milyen sokat jelent a néző! a sportkörök mit tesznek a közönségsereg buzdítása, mennyire fokozhat; megnyeréséért. ja, a teljesítményeket, a fejlődést! ► Az igazság az, hogy a mérkőzések Vajon az illetékesek soha nem ► nagy részét 10—15 ember nézi gondolkodtak még azon, hogy a végig. Ez alól néhány kispályás mérteremkézilabda-küzdelmeken miért [ közés jelent csak kivételt. Mi ennek Oly zsúfolt a Csepeli Sportcsarnok? ► az oka? Egyszerű lenne azt válaszol- Pedig Csepelen nem ingyen gyönyör► ni, hogy nálunk az emberek nem ködhetnek a sportban a nézők, mint szeretik a kézilabdát. Ez azonban a szabadtéri mérkőzések nagy nincs így. Nagyon kevesen jutnak el részén! A csepeli példa, de a Vörös ► addig, hogy eldöntsék, szeretik-e .Meteor Baross utcai sporttelepének , vagy sem. Nálunk nem ismerik példája is bizonyítja, hogy egy hely, eléggé a kézilabdát. S bár e sportre kell összpontosítani a mérkőzése, ágnak nagyszerű munkásmozgalmi kér. Ez a javaslat nem új, de még • hagyományai vannak, meg kell nem történt lépés a megvalósítására. . mondani, hogy e sportágnak csak az űzése volt divatban és nem a nézése. A nagypályás mérkőzéseket a • A helyzet a felszabadulás után sem Sport utcai sporttelepen kellene meg- s változott. Ez alól nem kivételek a rendezni. Ez azt a feladatot róna a nemzetközi mérkőzések sem. A légtársadalmi szövetségre, hogy még érdekesebb nemzetközi mérkőzésen beszéléseket folytasson a Törekvés sem várható több ötezer nézőnél. A Sportegyesülettel. Nem valószínű. A nagypályás kézilabda-mérkőzések a hogy az egyesület elzárkóznék a legteljesebb részvétlenség mellett megoldás elől. A kispályás mérkőzék zajlanak le. Ennek több oka is van, seket szintén központosítani kellene . Fő oka, hogy az utóbbi években el- vagy a Sportcsarnok melletti pályára, • harapódzott a csapatoknál a terület- vagy a Vörös Meteor Baross utcai védelem, a sávrendszer, amely él- sporttelepére. Nem valószínű, hogy szürkítette s a nézők számára élvez- bármelyik sportkör is ragaszkodna •hetetlenné tette a játékot. Még azok pályaválasztási jogához, hiszen az is távolmaradnak a mérkőzésektől, semmilyen erkölcsi vagy anyagi akik már megszerették a kézilabdát, hasznot nem jelent. A kispályás mérkőzésekre ez nem közönségi szervezésének Jól bí-i 11Lfi^ors“fbtealefántékIttsU^veslbSb° a vált m”f «°Hoszfkellene lát; ^ mreniu\ezrbrh/baSugy\Pe^elenül "ho"^egyre'többen megismernek, : j^öilk ki a mérkőzések időpontját és ”®|s ez neve^ék * Tagolódnának “ A lehetőségek figyelembe vételénél sportágat űzők sorába, számolni kell azzal, hogy vannak R- A. Levelek a Szerkesztőséghez Mit jelent az igazi, lelkes szurkolás A Magyarország —Jugoszlávia vízilabda-mérkőzésre szép számban jelentek meg nézők. Sajnos, csak nézők és nem szurkolók, az első félidőben kínos csend uralkodott a nézőtéren. Szinte nevetséges — de való, hogy 8 —10 jugoszláv játékos túlkiabáltott egy 2 —3000-es nézősereget. A második félidőre egy 10 — 15 tagú magyar szurkológárda jött össze, hogy biztassa a magyar csapatot. S egyesek ahelyett, hogy a jó példát követve is szurkoltak volna, kinevették ezeket a lelkes szurkolókat, akik minden dicséretet, elismerést megérdemelnek — nem pedig kinevezést —, hogy ilyen nagy odaadással buzdították a csapatot — sikerrel. Mert hiszen a magyar csapat 1:2-s félidő után 4:3-ra nyert. Most is bebizonyult, hogy mit jelent az igazi, lelkes szurkolás. Iglódi József Budapest, Vill., Köztársaság tér 12. A Vasas dicsérete Zsitnay Károly (Ceglédi út 57.) levelében annak az örömének ad kifejezést, hogy a Bp. Vasas KK-győztes együttese a Középeurópai Kupa küzdelmeinek befejezése után nem esett vissza formájában. Megállapítja, hogy a piros-kékek a Bp. Dózsa elleni mérkőzésükön sem játszottak rosszul, s hogy továbbra is megőrizték jó formájukat, azt főleg a Dorogi Bányász és a Tatabányai Bányász ellen bizonyították be. Zsitnay Károly elítéli azokat, akik a Bp. Dózsa mérkőzés után kicsinyeélően nyilatkoztak a Bp. Vasasról. Olvasónk hangsúlyozza, hogy ő nem Vasas- szurkoló ugyan, de mint a magyar labdarúgás egyik lelkes híve örül annak, hogy a np. Vasasban egyre több olyan labdarúgó játszik, akinek tudása átlagon felüli. A Keleti Főcsatorna távúszó-bajnokságán több mint harminc induló volt a női és férfi számokban. A főcsatorna kellemes vizében szép küzdelmeket vívtak egymással az úszók. A nagyhegyes híd előtt volt a cél. Két karót vertek a főcsatorna partján az iszapos talajba. a kettőt zsinórral kötötték össze, amelyre középen fehér sapkát helyeztek. A kifeszített zsinór alatt úsztak célba a versenyzők. A Keleti Főcsatorna távúszó-bajnokság részletes eredményei. Nők. Ifjúságiak (3 km): 1. Végh Ágnes (Bp. Dózsa) 41:03,2, 3. Sallai (Bp. Vörös Meteor) 44:02, 3. Újvári (Bp. VM) 45:08, 4. Hegmann (Szolnoki Dózsa) 45:32.5. Csapat: 1. Bp. Vörös Meteor 7 pont, 2.Sz. Dózsa 5 pont. — Felnőttek (3 km): 1. Szili Mária (Bp. VM) 43:49.2, 2. Szekő (Bp. VM) 45:11.2, 3. Ausch (Bp. VM) 45:50. Csapat: 1. Bp. Vörös Meteor 7 pont. — Férfiak. Ifjúságiak (3 km): 1. Kádár György (Sz. Dózsa) 30:54,3. 2. Kuczora (Sz. Dózsa) 30:58,4. 3. Karmazsin (Sz. Dózsa) 40:02, 4. Jeges (Sz. Dózsa) 40:17. Csapat: 1. Sz. Dózsa 7 pont. Felnőttek (5 km): 1. Hasznos István (Sz. Dózsa) 59 perc, 2. Pető (Vasas Izzó) 59:21, 3. Hegmann (Sz. Dózsa) 1:04:48, 4. Szegedi (Sz. Dózsa) 1:06:20. Csapat: 1. Szolnoki Dózsa 8 pont. A vándordíj védője egy évre a Szolnoki Dózsa csapata lett 19 ponttal, második a Bp. Vörös Meteor 14 ponttal. 1956. augusztus 31, péntek 3