Népsport, 1956. augusztus (12. évfolyam, 154-174. szám)

1956-08-31 / 174. szám

dl n)ucl&&-Qtyá#(%an fájtam... Aucmszhjs 7 Ezen a napon lá­ augusztus lá­togattam ki Új­­pestre, a Baross utcába, a Duc­os Bányagépgyárba, hogy a BTSB és a Vasas SE megbízásából megnézzem, milyen a gyárban a sportélet. Persze már tudtam, hogy itt nem valami jó eredményeket érnek el az üzemi sportban, s így inkább az volt a fel­adatom, hogy próbáljam felderíteni: mi is ennek az oka és hogyan lehet­ne segíteni. El lehet-e képzelni, hogy a fővá­rosban van egy nagy vasas-üzem, amelyben jóformán nincs sportélet? Vagy sportéletnek nevezhető-e, hogy a gyárnak van egy labdarúgó- és egy természetjáró-szakosztálya és­­ nincs tovább? Nos, ilyen üzem a Duc­­los-gyár. A gyárból tavaly egyetlen dolgozó sem indult a VIT jelvény­­szerző versenyeken, az idén nem vet­tek részt sem a Kilián György-verse­­nyeken, sem a szakszervezeti sport­ünnepségeken, az MHK-ról az üzem­ben szinte nem is hallottak a dolgo­zók. Kollár elvtárs, a sportkör elnöke azt mondja, hogy náluk a tömegsport­nak nincs meg az anyagi alapja. 37 000 forint lenne a sportkör enge­délyezett költségvetése, de ebből 36 000 forintot nem kapnak meg azért, mert a vállalat nem teljesíti a tervét és így nincs igazgatói alap. Szerelésük sincs a tömegek sportolta­­tásához. 51 000 forintot emészt fel a gondnok, az edző és a pályakarban­tartók fizetése... A költségvetésben valóban szerepel ugyan a tömeg­sportra 13 000 forint, de ha ezt erre a célra fordítanák, akkor miből fi­zetnék a gondnokot stb? ... Viszont hallom, hogy a labdarúgó-pályát bér­beadják 5 más labdarúgó-csapat­nak ... A tagsági díjból is csurran cseppen valami: körülbelül 750 fo­rint havonta... A sportköri elnök f­edesapokreter élére. Nem függetlenített, hanem társadalmi munkában dolgozik. Próbá­lok számára mentségeket keresni. Nagyon nehéz körülmények között vette át elődjétől a sportkör irányítá­sát. Nagy vita után váltották le az előző vezetőséget, amelyet a labda­rúgók erősen támogattak. Ez érthető, hiszen a régi vezetőség jóformán csak NAPLÓRÉSZLETEK őket „dédelgette". Üres szertárt, szétzüllesztett pályákat talált az elnök. Azt mondja például, hogy csak a lab­darúgók tornacipőit adhatta volna oda az emhákázóknak, de ezt több okból nem tehette ... Galgóczy Sándor, aki a IV. ker. TSB MHK ellenőrző bizottsága részé­ről van kint velem együtt, a pénztár­­könyvet szeretné látni. Ezt nem lehet, mert a­ pénztáros szabadságon van és a könyvet elzárta ... No de nem is ez a lényeges ... Galgóczy, aki jól ismeri a gyár sportmúltját, elmondja, hogy 4-5 évvel ezelőtt tömegsport tekin­tetében ez a gyár volt a legjobb a kerületben az Izzó mögött. Aztán jött a sportkörben a labdarúgás kora . . . Persze az nem baj, hogy a dolgozók szeretik a labdarúgást, a baj csak az volt, hogy a vezetők csak a labda­rúgással törődtek... Most jut eszembe, valaki azt mond­ta, hogy ebben az üzemben a dolgo­zók nemigen érdeklődnek a sportolás iránt. Hát ezt egyszerűen nem hiszem. Amint hallom, a gyárban igen sok a fiatal. Miért lennének ezek mások, mint a többi üzem fiataljai? Igenis van érdeklődés a sport iránt, hiszen elmondták, hogy a dolgozók olykor a munkaidő alatt ,,a tetőről nézik" a labdarúgó-mérkőzést. Nos, adjanak nekik lehetőséget, hogy necsak néz­hessék a sportot, hanem maguk is sportolhassanak és ne csak a labda­rúgást űzhessék! És eszembe jut az is, hogy a gyár dolgozóinak csaknem egyharmada fizeti a sportköri tagsági díjat. Lehet-e akkor arról beszélni, hogy nem szeretik a sportot? R,LDP-­olvtár*: az ÚJ­ VB-elnök Dolbos em­tars, barátja a sport­­nak, csak talán még nem látja vilá­gosan, hogyan segíthet. Azt mondja, hogy 4 év hibáit nem könnyű máról holnapra eltüntetni. Ez igaz, de mielőbb hozzá kellene már látni. Jó kezdeményezés volt, hogy augusztus 15-ére meghívták az üzembe Papes Mihályt, a Bp. Dózsa súlyemelőjét. A bemutatóra mintegy 300-an gyűl­tek össze. Ez vajon nem a sport iránti érdeklődésre mutat? Nincs könnyű dolga a sportköri el­nöknek. Az MHK-bizottság például megvan, de csak akkor működik, amikor a tagoknak jegyre van szük­ségük valamelyik nemzetközi labda­­­rúgó-mérkőzésre. A sportköri elnök­ség többi tagja is — mint mondani szokás — csak papíron működik. Ezen a helyzeten persze változtatni kell. A sportot is emberek csinálják, s a siker lelkes emberek munkájának eredménye. Ha a mostani vezetőség nem áll lelkes, sportszerető emberek­ből, akkor újakat kell helyettük vá­lasztani, olyanokat, akik szívükön vi­selik a dolgozók sportolását, egész­ségvédelmét. Olyanokat, akik segíte­nek a sportköri elnöknek, mert az természetes, hogy egyedül nem vé­gezhet sikeres munkát. Az elnök egyébként nem tétlenkedik. Máris szépen rendbehozták a labdarúgó­­pályát. Most futópályát építenek kö­réje. Ez szeptemberben kész lesz. Az elnök ígéri, hogy akkor majd meg­indul a gyárban a komoly tömegsport­élet. Én hiszek neki... De ne feledje, hogy segítőtársakra van szüksége! És szüksége van a szervezet erős támogatására is. Ezekben a szervekben is értsék meg a vezetők, hogy a dolgozók sportolása nemcsak szórakozás, hanem egészségvédelem is. A sportpályán felüdült dolgozó a munkahelyén is jobban megállja a helyét. Ezt annyi példa bizonyítja, hogy már szinte unalmas hangoztatni. És nyúljon a sportkör hóna alá a BTSB, a IV. kerületi TSB és a Vasas SE budapesti választmánya. Feltétle­nül meg lehet és meg is kell találni a módot arra, hogy ebben a gyárban is élhessenek a dolgozók az alkot­mányban is biztosított sportolási jo­gukkal. Akkor nemcsak a tetőről fog­ják figyelni a labdarúgók játékát a dolgozók, hanem benépesítik majd az átalakított szép sporttelepet a Dud­ás­­gyár fiataljainak százai. Futnak majd, súlyt dobnak, távolba ugranak, kézi­labdáznak és kiki űzi majd közülük azt a sportágat, amelyhez kedve van. Erősen remélem, hogy ha egy fél év múlva kimegyek a Duclos-gyárba, már egészen más napra jegyzetet csi­nálhatok. Olyat, amely nekem is örö­met okoz. Kedves Duclos-gyárnak! Szerezzétek­ meg nekem ezt az örö­met! (A naplót írta: Németh Vilmosné, a BTSB MHK ellenőrző bizottságának tagja.) Másolta: Orbán Mihály Az idei országos természetjáró tájékozódási bajnokságról Az 1956. évi természetjáró tájékozó­dási OB beváltotta a hozzáfűzött remé­nyeket. A tavalyihoz mérten feltétlenül mutatkozik fejlődés a központi rende­zés munkájában. A versenybíróságok messzemenően igyekeztek az új versenyszabályok szellemében eljárni. Csak a részletek­ben akadt egy-két hiba, ezek főleg az új versenyszabályzat egyes pontjainak nem eléggé következetes alkalmazásá­ból származtak. Az eredményt meg­állapító és értékelő munkába már több hiba is becsúszott. Ennek legfőbb oka, hogy az állomásokon nem mindig meg­felelő gárda működött. A jövőben erre nagyobb figyelmet kell fordítani. Nem volt egészen kielégítő a ver­senybíróságok elnöksége és az OTSB kiküldött ellenőrző bírái közötti kapcso­lat. Elsősorban ezen múlt, hogy az első három forduló eredményét csak 48 órá­val a verseny befejezése után tudták kihirdetni. A negyedik fordulóban már kielégítő volt a bíráskodás szín­vonala. A bajnokságban 11 csapat vett részt 4—4 két f­s részleggel. A helyezési pontok száma egy-egy fordulóban 4 és 44 között változhatott. Az 1956. évi OB végeredménye: 1. Bp. Törekvés 130 helyezési pont­tal. 2. Építők UVATERV 125, 3. Haladás Műszaki Egyetem 122, 4. Bp. Vörös Meteor 121, 5. Pesti Törekvés 114, 6. Vill. ker. Bástya 103, 7. Vasas MÁVAG 94, 8. Építők Mélyépterv 76, 9. Vasas MOM 68, 10. Bp. Gyárépítők 53, 11. Sop­roni Vasas 41 helyezési ponttal. Az élcsoportban végzett csapatok kö­zül a 3. és a 4. helyezett teljesítménye volt a legegyenletesebb. Az első két helyezett teljesítménye igen hullámzó volt. Az egyes csapatok erőviszonya évek óta változatlan. Évek óta az első négy csapat osztozott az első négy he­lyen. Az 5—3. helyen végzett csapatok szilárdan tartják helyüket az OB-ben. A Bp. I. osztályból felkerült két csa­pat, a Vasas MOM és a Bp. Gyárépítők számára erősnek bizonyult az OB me­zőnye. A bajnok Bp. Törekvés átlagtelje­sítménye évekre visszamenőleg a legjobb. Saját nevelésű, jól képzett fiatal rész­legvezetőkkel rendelkezik. A szakosz­tály tagjainak rendkívüli utazási ked­vezményeket tud a sportkör biztosítani, ezért versenyzői előnyben vannak a többi csapat versenyzőivel szemben. Az Építők UVATERV az Újabban ala­kult szakosztályok közé tartozik, ennek ellenére az elmúlt három évben mindig eséllyel állt rajthoz. Az idei bajnok­ságban is sokáig az élen állt, s csak az utolsó fordulóban esett vissza. En­nek oka, hogy egyes versenyzői nem a legsportszerűbb életmóddal készültek fel.A tavalyi bajnok, a Műszaki Egyetem csapata, bár az idén is jó átlagteljesít­ményt nyújtott, a harmadik helyre szo­­rult. Ennek oka, hogy a versenyek folyamán egyesek sportszerűtlen visel­kedése miatt több eltiltás is született és ez kihatott a csapat teljesítményére. A Bp. Vörös Meteor a „legöregebb" együttes, de tapasztalt és technikás részlegvezetői az élcsoportban tudják tartani az együttest. Mintaszerű a csa­pat közösségi szell­eme. A Pesti Törek­vés évről évre fokozatosan fejlődik. Ez a szakosztály jó vezetését bizonyítja. A VIII. ker. Bástya igen szeszélyesen szerepelt. Ebből arra lehet következtet­ni, hogy a fizikai felkészülés mellett nem fordítanak kelő gondot a szelle­mi felkészülésre. A MÁVAG teljesítmé­nye kielégítő, ha tekintetbe vesszük, hogy a vezetőség eléggé kapkodott ez összeállítások alkalmával. Az Építők Mélyépterv eredménye igen­­gyenge. A nagymúltú együttes fiatalításra szorul. A Vasas MOM az egész idény alatt nél­külözte legjobb részlegvezetőjét. A Bp. Gyárépítők állandóan összeállítási gondokkal küzdött. A Soproni Vasas végig a sereghajtó szerepét töltötte be. Ez többek között azt is jelzi, hogy még mindig igen nagy a különbség a fővá­rosi és vidéki csapatok színvonala kö­zött. Az 1956. évi OB részlegvezetői rang­sora: 1. Horváth Lóránd (Műsz. Egyet.), 2. Zomotor Ádám (Bp. Tör.), 3. Her­main Imre (Bp. Ter.), 4. Újhelyi János (UVATERV), 5. Dóra Tibor (UVATERV), 6. Szász Károly (Bp. Vörös Meteor), 7. Hujba Vilmos (Bp. Vörös Meteor), 8. Soltész Béla (UVATERV), 9. Kuczur Kál­mán (Műsz. Egyet.), 10. Ifj. Molnár Mik­lós (P. Ter.). Az első tíz átlag teljesítménye a ta­valyi 82,7 százalékról 79.7 százalékra esett vissza. Horváth teljesítménye messze ki­magaslik a mezőnyből. A négy bajnoki fordulóban háromszor végzett az első és egyszer pedig a má­sodik helyen. Erre még nem volt példa négyfordulós bajnokságban. Zomotor és Hermann a Bp. Törekvés erősségei. Évek óta az élcsoportban van a kitű­nően képzett két versenyző. Újhelyi az idén küzdötte fel magát az élvonalba. Dóra egyike a legjobban képzett ver­senyzőknek, kár, hogy időnként meg­feledkezik a sportszerű életmódról. Szász, a tavalyi első igazolta képessé­geit. Heida a mezőny egyik legidősebb versenyzője, kitűnő a technikai felké­szültsége. Soltész jobb helyezést is elér­hetett volna, ha az első fordulóban nem követ el súlyos taktikai hibát. Kuczur és Molnár fejlődőképes versenyzők. A Salgótarjáni Bányász NB 1-ben szereplő labdarúgó-csapata az idén fel­tűnően jó eredményeket ért el. Most 17 mérkőzés után 21 ponttal a harmadik helyen áll, ami nagy dolog a sportkör történetében. Az utóbbi években ugyanis mindig a kiesés ellen küszkö­dött, mondta vasárnap Manyusz Sándor szakosztályvezető, most pedig az él­csoportban van. Az idén nincs kiesési gond.. . Sőt egyes szurkolók már azt is ki merték ejteni, hogy rá kellene menni a bajnokságra... Ha ez egyelő­re túlzásnak látszik is, az biztos, hogy a tarjáni együttes olyan játékerőt kép­visel mostanában, hogy a legjobbak előtt is nagy a tekintélye. — Hogyan jutott ide a Salgótarján? Mi a tarjáni titok nyitja? Ilyen feltűnő és tartós siker nyomán természetesnek vehetők ezek a kérdések. Mint ahogy természetesnek találtuk azt is, hogy a magyar váloga­tott hosszú sikersorozata alatt külföldön mindig ezt kérdezték: „Mi a magyar siker titka?” Ha az ember azt vála­szolta röviden, hogy a munka, a veze­tők és a játékosok összefogása, céltuda­tos együttműködése, senkit sem elégített ki a válasz. Szűcs György, a salgótarjániak edző­je is ezt a rövid választ szokta adni azoknak, akik a „tarjáni titok” felől érdeklődnek. De ez a válasz sem elégíti ki az érdeklődőket. — Jó, jó —­ szokták mondani —, de mégis?!... Ez körülbelül azt jelenti, hogy van emögött más is, nemcsak a munka. Most, az edzővel folytatott beszélgetés alapján bepillantunk a titok fátyla mö­gé: vájjon van-e ott más is, mint a munka. — Se titok, se fátyol — kezdte mo­solyogva Szűcs edző. — Valóban csak a rendelkezésre álló erők összefogása, a jó együttműködés — a munka ... — De mégis ... — Elmondom részletesen, aztán ítéljen, aki akar: van-e ebben olyasmi, amire a rejtélyes „de mégis” vonatkozik. Aztán elmondta, 1815 ért a­ Salgótarjáni Bányászhoz, addig nem működött, nagy csapatnál, még NB II-s­ együttesnél sem soha. Megbeszélte a játékosokkal, a sportköri vezetőkkel, sőt a bányászati tröszt vezetőivel is, hogy mit akar, hogyan és mint kép­zelte el. Szeretne jó munkát végezni, szeretné, ha az NB I táblázat végén kullogó együttesből jóképességű csapat lenne. Noha nincsenek a csapatban vi­lághírű labdarúgó-csillagok, biztos ben­ne, hogy minden játékos és az egész csapat nagy fejlő­dést tudna elérni. Csak össze kellene fogni, s vezetőknek, labdarúgóknak mindent meg kellene tenniök a cél érdekében. De mert a labdarúgók legfeljebb, ha napi 3—4 órát töltenek sporttevékenységgel, ügyelni kell egyéb elfoglaltságukra is, figyelemmel kell lenni a környezetre is, amelyben élnek. Ez a környezet se­gítheti is, gátolhatja is a sportbeli fej­lődést. Vezetők és játékosok ígéretet tettek, hogy mindent megtesznek a cél elérése érdekében. — Mondhatom — emelte fel a hang­ját az edző —, nem száz, hanem száz­ötven százalékban eleget tettek az ígére­tüknek! . . . így jött létre fokozatosan javulás a csapat teljesítményében, így jutottunk oda, hogy legyőztük a bajnok­­csapatot is 1:2-­re júliusban, most pedig az idei bajnokjelöltet 3:2-re!... — Node mégis...­­— Mondjak egy-két részletet is? — Igen, az kellene... Mit csináltak, hogyan csinálták. Hadd tanuljanak be­lőle mások is. Mert hát a jó példa is csábító, nemcsak, ahogy mondani szok­ták, a rossz ... — Nem ment könnyen, ment minden nehézség nélkül az ígéretek be­váltása. Volt egy-két játékosunk, aki bi­zony nem a legsportszerűbben élt. Belát­ták, hogy ez árt a sportbeli teljesítmény­nek és erős akarattal úrrá lettek ezen a rossz szokáson■ is. Persze, itt szükség volt a vezetők, sőt szurkolók segítségére is. Tudjuk, hogy van: a csapat kedvelői gyakran úgy igyekeznek megmutatni szeretetüket, ragaszkodásukat, hogy meg­hívják és itatni akarják a sportolókat, kedvenceiket. Már ők is belátták, hogy ez helytelen, hiszen saját örömüket ront­ják meg vele, nem láthatják jól szere­pelni a csapatukat­­. .. A sportkör elnöksége, a tröszt veze­tői minden lehetőséget megadtak fej­lődéshez, mesélte tovább Szűcs György. Meggyőződése, hogy a rendszeres el­foglaltság, a munka csak használ a sportbeli fejlődésnek. A Salgótarjáni Bányász minden labdarúgója dolgozik, sokan közülük kiválóan. Például Oláh Géza kitűnő statisztikus, aki a szabad­ságolások idején két kollégája helyett is dolgozott és jól megállta a helyét. Csáki igen jó munkát végez az anyag­­beszerzőknél. És így tovább Az edzés­napokon kedvezményt kapnak a játéko­sok, az edzés kezdete előtt megfelelő idővel elmehetnek munkahelyükről. Kiegyensúlyozott munkakörül­ményelt kiegyensúlyozott, otthoni in­d­ítor/ élet, ezek azok, amelyekre építeni lehet a jó sportmunkát — ez az edző véleménye. — És milyen volt a sportbeli elő­készület? Milyen úton érték el a nagy erőnléti, technikai és taktikai javulást? ~ Úgy indultunk, hogy elsősorban az erőnlétet fejlesztjük, mert aránylag gyors eredményt csak ezen a téren le­het elérni, viszont a fokozott gyorsaság, állóképesség, erő és ruganyosság ki tudja egyenlíteni az ellenfél esetleges nagyobb technikai és taktikai tudását. Feltéve persze, hogy az erőnléte nem ugyanolyan jó, mint a mienk. Dehát már tavaly sem kellett ettől tartanunk, az élvonalbeli csapatoknál különösen nem. A világbajnokság óta nagyon köny­­nyedén vette legjobbjaink zöme az ed­zést, az előkészületeket. Néhány hónap alatt jelentősen javult csapatunk erőn­léte és vele természetszerűleg a küzdő­képessége. Ezzel sikerült kiharcolnunk a bentmaradást tavaly. Az edzéseken azonban más is folyt, nemcsak az erőn­lét fejlesztése. Rendszeresen foglalkoz­tunk minden játékos labdakezelésével, azonkívül az összjáték, a korszerű táma­dójáték begyakorlásával is. Még manap­ság sem múlik el hét, hogy hetenként legalább egyszer ne foglalkozzam egyé­nenként is minden játékossal. Persze, az egyéni képzést végzik egyedül is a játékosok, mert valamennyien tudják, hogy ez a jó játék alapja. De meg is látszik az eredménye. Már jobban keze­lik a labdát, mint tavaly, jobb a csa­pat összjátéka, már kezd stílusa lenni a csapatnak. Nem értük még el a fej­lődés csúcsát, nincs semmi ok az elbi­zakodottságra. Még messze vagyunk attól, hogy igazán jó csapatunk legyen... Nem, ez nem e­lázott szerénység, ez az igazság!. . . Fejlődünk és máris öröm néha látni a csapat játékát, de mi, ve­zetők tudjuk és maguk a játékosok is tudják: még sok munka van hátra ad­dig, amíg eljutunk az igazán jó csapat­­játékhoz. Igazat kell adnunk az edzőnek: még akad javítanivaló minden játékos és minden csapatrész munkájában. Csáki például az utóbbi időben a leg­jobb formában levő középcsatár, főleg a legjobban lövő, de a bal lába még sok ügyesítésre szorul. A sokszoros váloga­tott Szojka is javítgathat még techni­káján. Oláh nem egyszer védte már a válogatott kapuját, de a kijutást har­minc éves korában tanulta meg és még most is igyekszik csi­szol­gatni rajta. Ha megállnának a tarjániak ott, ahol most vannak, az kezdete lenne a visszafelé lépéseknek! ... — Általában hetenkint négyszer tartunk edzést — folytatta Szűcs György. — A formábahozásban és a formában tartás­ban rendszerint minden nap szerepel labdagyakorlat, taktikai gyakorlat is, ahogy ezt a korszerű edzés megkívánja. Persze van olyan játékosunk, akinek szombaton is szüksége van némi moz­gásra. Talán nem is kell mondanom: az egyéni különbségekre, az egyéni szük­ségletekre a legmesszebbmenőkig tekin­tettel vagyunk az edzések adagolásában. A közösségi szellem kitűnő a csapatban. A nevelést is segítik a vezetők. Azt mondja Szűcs György: öröm együtt dolgozni olyan közvetlen vezetőkkel, mint Tihanyi Sándor sport­köri elnök, Manyasz Sándor intéző és Persik János Intéző. Csak egy bána­tuk van. Újabban csak egyszer enge­dik meg nekik, hogy rámenjenek az egyetlen korszerű salgótarjáni pályára, a Vasas pályára. Kímélik a füvet, s emiatt a pénteki, tornacipőben végzett edzést sem engedték meg már legutóbb sem a füves pályán. Pedig a bányász­csapat fejlődéséhez a füves pályán való munka nagyon szükséges lenne. Re­méljük, hogy ezt a kérdést is megold­ják majd békésen. Elvégre a Salgótar­jáni Bányász sikere az egész bányász­­város ügye. íme, ez a salgótarjáni „titok". Pálfai János A SALGÓTARJÁNI „TITOK" Másodikak lettek A nemzetközi teniszverseny ve­gyespáros számában a Sikorszki, Peterdi-pár jó játékkal lepte meg a közönséget, de a döntőben a frissebb Jávorsky, Purejová-pár nagyobb tudása előtt meg kellett hajolnia. ! Rendezzék egy helyen a kézilabda-mérkőzéseket! ■ Hibáival senki sem szokott dicső- olyan népszerű sportágak, amelyek­­ kedni. Egyedül ez lehet az oka an- több ezer rajongót vonzanak. Ami- I nak, hogy soha nem esik szó arról, bár ilyen események vannak, erre az , miért látogatják olyan kevesen a időpontra nem kellene kézilabda­­­ kézilabda-mérkőzéseket. kézilabda- mérkőzéseket kijelölni. A nézők a körökben gyakran lehet hallani a szempontjából nagy hátrány, hogy a­­ kifogást — ha valaki a sportág ál- kézilabda-mérkőzések egymástól , talános technikai és taktikai szín- jelentős távolságban bonyolódnak le. A vonalát kifogásolja —, hogy mindez így, ha van olyan néző, aki három ! azért van, mert a felsőbb szervek mérkőzést is szeretne megnézni egy ! nem támogatják eléggé a kézilabdát, napon, erre képtelen. Tehát az a ké­­. kifogás mindig van. Csak egy kér­­vés néző, amellyel rendelkezik is a­­­désre volt eddig hallgatás a válasz, kézilabdasport — szétforgácsolódik.­­ Arra, hogy a társadalmi szövetség és Pedig milyen sokat jelent a néző­­! a sportkörök mit tesznek a közönség­sereg buzdítása, mennyire fokozhat­­; megnyeréséért. ja, a teljesítményeket, a fejlődést! ► Az igazság az, hogy a mérkőzések Vajon az illetékesek soha nem ► nagy részét 10—15 ember nézi gondolkodtak még azon, hogy a­­ végig. Ez alól néhány kispályás mér­­teremkézilabda-küzdelmeken miért [ közés jelent csak kivételt. Mi ennek Oly zsúfolt a Csepeli Sportcsarnok? ► az oka? Egyszerű lenne azt válaszol- Pedig Csepelen nem ingyen gyönyör­► ni, hogy nálunk az emberek nem ködhetnek a sportban a nézők, mint­­ szeretik a kézilabdát. Ez azonban a szabadtéri mérkőzések nagy­­ nincs így. Nagyon kevesen jutnak el részén! A csepeli példa, de a Vörös ► addig, hogy eldöntsék, szeretik-e .Meteor Baross utcai sporttelepének , vagy sem. Nálunk nem ismerik példája is bizonyítja, hogy egy hely­­, eléggé a kézilabdát. S bár e sport­­re kell összpontosítani a mérkőzése­­, ágnak nagyszerű munkásmozgalmi kér. Ez a javaslat nem új, de még • hagyományai vannak, meg kell nem történt lépés a megvalósítására. . mondani, hogy e sportágnak csak az­­ űzése volt divatban és nem a nézése. A nagypályás mérkőzéseket a • A helyzet a felszabadulás után sem Sport utcai sporttelepen kellene meg- s változott. Ez alól nem kivételek a rendezni. Ez azt a feladatot róna a­­ nemzetközi mérkőzések sem. A lég­­társadalmi szövetségre, hogy még­­­ érdekesebb nemzetközi mérkőzésen beszéléseket folytasson a Törekvés­­ sem várható több ötezer nézőnél. A Sportegyesülettel. Nem valószínű. A nagypályás kézilabda-mérkőzések a hogy az egyesület elzárkóznék a­­ legteljesebb részvétlenség mellett megoldás elől. A kispályás mérkőzé­­k zajlanak le. Ennek több oka is van, seket szintén központosítani kellene . Fő oka, hogy az utóbbi években el- vagy a Sportcsarnok melletti pályára, • harapódzott a csapatoknál a terület- vagy a Vörös Meteor Baross utcai­­ védelem, a sávrendszer, amely él- sporttelepére. Nem valószínű, hogy­­ szürkítette s a nézők számára élvez- bármelyik sportkör is ragaszkodna •­hetetlenné tette a játékot. Még azok pályaválasztási jogához, hiszen az­­ is távolmaradnak a mérkőzésektől, semmilyen erkölcsi vagy anyagi­­ akik már megszerették a kézilabdát, hasznot nem jelent.­­ A kispályás mérkőzésekre ez nem közönségi szervezésének Jól bí-i 11Lfi^ors“fbtealefántékIttsU^veslbSb° a vált m”f «°Hoszfkellene lát; ^ mreniu\ezrbrh/baSu­gy\Pe^elenül "ho"^egyre'tö­bben megismernek, : j^öilk ki a mérkőzések időpontját és ”®|s ez neve^ék * Tagolódnának “ A lehetőségek figyelembe vételénél sportágat űzők sorába, számolni kell azzal, hogy vannak R- A. L­evelek a Szerkesztőséghez Mit jelent az igazi, lelkes szurkolás A Magyarország —Jugoszlávia vízilabda-mérkőzésre szép számban jelentek meg nézők. Sajnos, csak nézők és nem szurkolók, az első félidőben kínos csend uralkodott a nézőtéren. Szinte nevetséges — de való, hogy 8 —10 jugoszláv játékos túlkiabáltott egy 2 —3000-es nézősereget. A második félidőre egy 10 — 15 tagú magyar szurkológárda jött össze, hogy biztassa a magyar csapatot. S egyesek ahelyett, hogy a jó példát követve is szurkoltak volna, kinevették ezeket a lelkes szurkolókat, akik minden dicséretet, elismerést megérdemelnek — nem pedig ki­nevezést —, hogy ilyen nagy odaadással buzdították a csapatot — sikerrel. Mert hiszen a magyar csapat 1:2-s félidő után 4:3-ra nyert. Most is bebizonyult, hogy mit jelent az igazi, lelkes szurkolás. Iglódi József Budapest, Vill., Köztársaság tér 12. A Vasas dicsérete Zsitnay Károly (Ceglédi út 5­7.) levelében annak az örömének ad kifejezést, hogy a Bp. Vasas KK-győztes együttese a Középeurópai Kupa küzdelmeinek befe­jezése után nem esett vissza formájában. Megállapítja, hogy a piros-kékek a Bp. Dózsa elleni mérkőzésükön sem játszottak rosszul, s hogy továbbra is megőrizték jó formájukat, azt főleg a Dorogi Bányász és a Tatabányai Bányász ellen bizonyí­tották be. Zsitnay Károly elítéli azokat, akik a Bp. Dózsa mérkőzés után kicsinyeé­lően nyilatkoztak a Bp. Vasasról. Olvasónk hangsúlyozza, hogy ő nem Vasas- szurkoló ugyan, de mint a magyar labdarúgás egyik lelkes híve örül annak, hogy a np. Vasasban egyre több olyan labdarúgó játszik, akinek tudása átlagon felüli. A Keleti Főcsatorna távúszó-bajnokságán több mint harminc induló volt a női és férfi számokban. A főcsatorna kel­lemes vizében szép küzdelmeket vív­tak egymással az úszók. A nagyhe­gyes­ híd előtt volt a cél. Két karót vertek a főcsatorna partján az iszapos talajba.­­ a kettőt zsinórral kötötték össze, amelyre középen fehér sapkát helyeztek. A kifeszített zsinór alatt úsztak célba a versenyzők. A Keleti Főcsatorna távúszó-bajnok­­ság részletes eredményei. Nők. Ifjúsá­giak (3 km): 1. Végh Ágnes (Bp. Dó­zsa) 41:03,2, 3. Sallai (Bp. Vörös Me­teor) 44:02, 3. Újvári (Bp. VM) 45:08, 4. Hegmann (Szolnoki Dózsa) 45:32.5. Csapat: 1. Bp. Vörös Meteor 7 pont, 2.­­Sz. Dózsa 5 pont. — Felnőttek (3 km): 1. Szili Mária (Bp. VM) 43:49.2, 2. Szek­­ő (Bp. VM) 45:11.2, 3. Ausch (Bp. VM) 45:50. Csapat: 1. Bp. Vörös Me­teor 7 pont. — Férfiak. Ifjúságiak (3 km): 1. Kádár György (Sz. Dózsa) 30:54,3. 2. Kuczora (Sz. Dózsa) 30:58,4. 3. Karmazsin (Sz. Dózsa) 40:02, 4. Je­ges­ (Sz. Dózsa) 40:17. Csapat: 1. Sz. Dózsa 7 pont.­­ Felnőttek (5 km): 1. Hasznos István (Sz. Dózsa) 59 perc, 2. Pető (Vasas Izzó) 59:21, 3. Hegmann (Sz. Dózsa) 1:04:48, 4. Szegedi (Sz. Dó­zsa) 1:06:20. Csapat: 1. Szolnoki Dózsa 8 pont. A vándordíj védője egy évre a Szolnoki Dózsa csapata lett 19 ponttal, második a Bp. Vörös Meteor 14 ponttal. 1956. augusztus 31, péntek 3

Next