Népsport, 1956. október (12. évfolyam, 196-212. szám)

1956-10-15 / 206. szám

A társadalmi tenisz-szövetségek feladatairól Régi igazság, hogy egy sportág ered­ményesség© szoros függvénye a veze­tők és a versenyzők közös jó munká­jának. Teniszezőink — különösen a fiatalok­­— ebben az esztendőben több alkalom­mal is biztató eredményeket értek el, bizonyítva, hogy a sportág, meglehető­sen hosszas „betegeskedés” után, las­san erősödik. Ez az egészséges fejlődési folyamat a társadalmi szövetségek mun­káján is meglátszik. Az utóbbi meg­állapítást meg is fordíthatjuk: a társa­dalmi szövetségek jó munkájának hű tükörképe a versenyzők jó eredménye. Az utóbbi hónapokban egyre gyak­rabban esik szó a társadalmi tenisz- szövetségekről. Élénk, egészséges vi­tát folytatnak működésükről, bírálják múltbeli tevékenységüket, részletesen tárgyalják soron következő feladatai­kat. Különösen a múlt és a jelen össze­hasonlítása foglalkoztatja élénken a sport társadalmi munkásait. Ez az ösz­­szehasonlító módszer, melyet bátor, őszinte hang jellemez, gazdag és a jö­vőben kitűnően felhasználható tapasz­talatokat eredményez. 1951 tavaszán sorra alakultak meg a társadalmi tenisz-szövetségek. Győr-Sopron, Vas, Baranya, Veszprém, Heves, Borsod, Szabolcs, Hajdú és Nógrád megyében szervezkedtek a te­niszsport lelkes rajongói. Majd hamaro­san Szegeden is megalakult a társa­dalmi szövetség és Szolnok, Zala, So­mogy és Békés megyében is elfoglalták helyüket az önkéntes vezetők. Az egész országban mintegy 200 főre tehető azoknak a­ száma, akik társadalmi mun­kában intézik a teniszezők ügyes-bajos dolgait. Ezek a társadalmi irányítók, önként vállalt munkájukhoz mindenütt nagy lelkesedéssel fogtak hozzá. A lelkese­dés azonban fokozatosan alábbhagyott. Néhányan lemondtak kezdetben öröm­mel vállalt tisztségükről, a megmara­dónak pedig egyre kedvetlenebből vé­gezték a rájuk háruló feladatokat. Ilyen körülmények között a legtöbb társadalmi szövetség az illetékes TSB-k­ mellett pusztán adminisztráló szervvé alakult át. Eredményeket je­gyeztek fel, a minősítésekhez szükséges adatokat gyűjtötték össze, tucatszám készítették a kimutatásokat, de a sport­ágat valójában előbbrevivő munkát nem végeztek. Mi volt ennek az oka? Mai szemmel nézve, meg kell álla­pítanunk, hogy a hibák gyökere nem a lelkes társadalmi munkások körében keresendő. Sportmozgalmunk öt év előtti felépí­tése még sok hiányosságot rejtett ma­gában. Minden intézkedési jogkört ki­zárólag a hivatásos vezetők kezébe adott és ezek az irányítók a legtöbb esetben túlságosan mereven ragaszkod­tak az általános elvekhez, nem vették figyelembe a helyi adottságokat, lehető­ségeket. Sokszor szolgai módon alkal­mazták a később maguk által is helyte­lenített rendeleteket, de nem tettek egyetlen lépést sem a hibás elv meg­változtatására. El kell ismerni azt is, hogy a társa­dalmi szövetségek tagjainak többsége régi, tapasztalt sportember volt, akiket lelkesedésükön kívül éppen szaktudásuk állított a teniszsport élére. Ők látták a hibákat, szavukat fel is emelték ellene, de a TSB-knél rendre Büket fülekre találtak. Ez a meddő harc egyre inkább elkedvetlenítette a tár­sadalmi munkásokat, tevékenységük elszürkült, haszontalanná vált. Két évvel ezelőtt végre a hivatásos vezetők is rájöttek arra, hogy addigi álláspontjuk némely esetben nem szol­gálta sportéletünk fejlődését és többek között megváltozott álláspontjuk a tár­sadalmi szövetségek munkakörét illető­leg is. Ez a változás hamarosan érez­tette hatását teniszsportunkban. Lassan újból megindult az egészséges vérkerin­gés. A társadalmi szövetségek min­denütt erős támaszai lettek a hivatásos sportvezetőknek, s karöltve végezték nehéz, de szép feladatukat. Ma már csak lidérces álom például az az 1951—52—53-ban foganatosított rendelet (amely ellen a társadalmi szö­vetségek tiltakoztak), hogy az ifjúsági teniszezőknek nem helyes kiírni orszá­gos egyéni bajnokságot. De olyasmi sem fordul elő, mint néhány évvel ezelőtt, amikor az egyik társadalmi fegyelmi bizottság eltiltotta egyik akkori élver­senyzőnket, s ez a versenyző nyugod­tan tovább játszott, mert ügyét ,,el­intézte” az egyik hivatásos vezetőnél. Az utóbbi években például a legtöbb ágit. prop. bizottság gyengén működik, s ez nehezíti a vi­dék és a főváros tenisz­életének nélkü­lözhetetlen kapcsolatát. Több helyen a helyi sovinizmus is gátat vet az egész­séges fejlődésnek. Ezeket a hiányossá­gokat jól tudják az országos szövetség tagjai is, akik a most soron következő időszakban nagy szervezési munkához kezdenek. Alapos tárgyalás után meg­szerkesztették a társadalmi tenisz-szö­vetség legközelebbi feladatainak terve­zetét. Ezt szétküldik valamennyi tár­sadalmi szövetségnek azzal a megjegy­zéssel, hogy észrevételeiket bátran te­gyék meg. A társadalmi szövetségek ismételten fellángolt munkakedve a teniszsport valamennyi hívének nagy örömet okoz. Mindnyájan bíznak abban, hogy a tár­sadalmi szövetségek lendületes jó mun­kája éreztetni fogja hatását tenisz­sportunk további fejlődésében is. Mécs László nagyobb lett a szava a társadalmi szövetségeknek. Minden döntés előtt kikérik véleményü­­ket. A versenyek rendezése, lebonyolí­tása ma már szinte teljesen az ő fel­adatuk. A hazai és külföldi nemzetközi versenyekre való válogatásnál is döntő a szavuk. Legjobb társadalmi munká­saink több esetben voltak kísérői kül­földön portyázó teniszezőinknek. Ezek a tények a társadalmi munkások elis­merését jelentik és egyúttal a szövet­ségek megbecsülését is. Az új és helyes alapokra fektetett társadalmi tenisz-szövetségek igyekez­nek is megnövekedett feladatuknak be­csületesen helytállni. Lelkesen dolgoz­nak és viszik előbbre teniszsportunk ügyét. A feladatok azonban egyre nő­nek, s ez még jobb munkát követel tőlük. Akadnak azonban bizottságok amelyek munkája még ma is hiányos. Ismét tippelhetünk­­ NBI- es mérkőzésekre ! A Totó e heti szelvényén újra sze­repelnek a labdarúgó NB I mérkő­zései is. A 43. szelvény: 1. Bp. Honvéd —Bp. Vasas 2. Dorog—Szeged 3. Tatabánya — Pécs 4. Szombathely—Salgótarján 5. Kecskemét — Bp. Spartacus 6. Eger —Miskolc 7. Ózd —KISTEXT 8. Franciaország—Szovjetunió 9. Milán — Internazionale 10. Triestina—Sampdoria 11. Lanerossi — Napoli 12. Spal — Lazio Érdemes Totózni! 1956. október 15. hétfő Derék gyerekek, jó­po­fák, és főleg ötletesek. A bűntársak bizonyára így nevezik azt a társaságot, amely gondoskodott ró­la, hogy a VII. kerületi, Madách téri sportorvosi rendelő beosztottjainak legyenek kellemetlen per­ceik is munkájuk végzé­se közben. Mert hát kelle­metlen percekben — „há­la” a kerület sok spor­tolója fegyelmezetlensé­gének, könnyelműségének — nem szűkölködnek a rendelést végzők. Nézzük csak meg a kellemetlen percek né­hány sötét esetét. ★ T­izenkét tagbaszakadt fiatalember áll Ta­más Tibor dr., a kötelező sportorvosi vizs­gálatot végző igazgató fő­orvos előtt. Majd ki­csat­tan bőrük az élettől. Lát­szik rajtuk az erő, a hév —■ no meg a gyámoltalan­ság is. Minden különö­sebb ok nélkül félnek a tetanus-védőoltástól, de mint hamarosan kiderül, a hazugságtól nem, mert az orvos kérdésére teké­­zőknek vallják magukat. Csak fiát az orvos észre­veszi a jellegzetes „labda­rúgó-lábakat”, így hát gyanút fog. Gyanút fog az orvos azért is, mert amióta — nagyon helyesen — el­rendelték a labdarúgók, a motorkerékpárosok és a kerékpárosok kötelező te­­tanus-oltását, azóta igen megnőtt a tekézők száma a rendelőben. Megnőtt, éspedig azért, mert rájöt­tek e három sportág hívei, hogy azok oltás nélkül is sportolhatnak. — Szóval tekézők? — kérdi az orvos. — Igen, igen! — hangzik a magabiztos válasz. — No de itt a minősítő könyvecskékben valameny­­nyien mint labdarúgók szerepelnek! — Aááá ... hát az nem jelent semmit — mondja az egyik közülük —, csa­patunkat ugyanis eltiltót­lyen komédiák nehe­­zítik a sportorvosok munkáját. A fenti történetek és sok egyéb hasonló esetek egyik ál­cák a játéktól és most te­kézők lettünk. — Így, valamennyien? — Igen! Ugyebár egy tucat em­ber állításában nem ilik senkinek kételkednie, s ezért, hogy a papírokon is rendben legyen az ügy, no meg, hogy az orvosi pedagógia se valljon szé­gyent, a 12 minősítő köny­vecske is percek alatt te­­kézővé avatja a társasá­got, az orvosnak ezzel a bejegyzésével: „Mint tekéző sportol­hat.” A véletlen ezután egy gazdáját kereső minősítő könyvecskét helyez elénk. Nincs abban se fénykép, se név, csak egy pecsét. „Törekvés­eK, Fővárosi Villamos Vasút labdarúgó­­szakosztálya" * kiáltanak tisztán az ovális alakú pe­csét betűi. Hogy jutott „fogságba” ez az igazol­vány? Hát ezt itt kellett felejtenie annak a spor­tolónak, akit szakosztálya vagy valamelyik társa rá­bírta e szélhámosságra. Bocsánat, ezt a sértő meg­állapítást nem mi tesszük, hanem maga az ügy. A mi kérdésünk csupán annyi: vajon kinek akartak árta­ni ezzel a cselekedettel? T És az alábbi esetért itt sem jár szobor a tetteseknek. Nem nevezzük meg, hogy milyen sportág hívei vol­tak az elkövetői, mert csak annyit tudunk róluk, hogy „tizenegyen” özönlöt­tek be a rendelő ajtaján. Voltak közöttük villamos­kalauzok, kocsivezetők, te­hát a Fővárosi Villamos Vasút sportkörének spor­tolói jelentek meg az or­vos színe előtt. Amikor az asszisztensnő egy percre elhagyta asztalát, ellopták a sportolók a rendelő bé­lyegzőjét, azt kivitték, s lepecsételték vele minősí­tési könyvecskéjüket. A jó modor azonban nem hagyta el őket, visszahoz­ták a bélyegzőt, illedelme­sen megköszönték és csak ezután távoztak. A sporto­lók egész lényén látszott különben, hogy sportkö­rükben „törődtek” a neve­lésükkel, de az ilyen neve­léstől mentsen meg min­denkit a teremtő, ★ gyakran előforduló „csalások’* közül. Tizenötéves, fekete hajú, köpcös termetű iskolás sportolót, akinek néhány héttel ezelőtt még baj volt a szívével, küld át az orvos ellenőrző EKG- vizsgálatra. A fiú készség­gel útnak indul, sőt rövid idő elteltével negatív lelet­tel tér vissza. — Kissé gyors volt ez a gyógyulás — gondolja a sportorvos, és élve a gya­núval, ő is ,,ellenőrző” vizsgálatot indít. Telefon, és máris tárcsázza az EKG- vizsgálót. — Te, kérlek — mondja orvostársának —, az előbb leküldtem hozzátok egy fiút vizsgálatra, mondd csak a személyleírását. — Egy szőke, vékonyka fiút vizsgáltam! — Köszönöm! — mondta a sportorvos, amikor le­tette a kagylót. — Fiam, nem engem csapsz be, hanem maga­dat! — mondotta az orvos a megtévedt gyereknek és megvilágította előtte, hogy milyen következményekkel járhatott volna esetleges eredményes próbálkozása. Jandó résztvevője, Tamás Tibor dr. elmondja, hogy mindezeken felül egy se­reg más természetű ne­hézséggel is meg kell bir­­kózniok. — Nézze — mutatja a vizsgálatra jelentkezők szá­máról készített kimutatást­­—, most már tulajdonkép­pen „uborkaszezon” van nálunk, mert már itt az idény vége. Májusban el­lenben nem kevesebb, mint 1040 sportolót kellett megvizsgálnom. Magam tu­dom, hogy alapos munkát csak akkor végezhettem volna, ha a sportkörök és a szakosztályok folyamato­san küldték volna el hoz­zánk sportolóikat. Persze, vannak egyéb természetű nehézségek is. Nem helyesli a sportorvos, s mint mondja, többi or­vostársának is hasonló a véleménye, hogy például a sakkozókat is rendszere­sen vizsgálniuk kell, hi­szen azok elsősorban szel­lemi tevékenységet fejte­nek ki. És még egy. Az Állami Operaház balett-­­ karába csak érvényes sportorvosi igazolással ve­szik föl a gyerekeket, no­ha ezeknek a sporthoz semmi közük nincs, mégis meg kell vizsgálni őket. Ez legalább annyira értel­metlen dolog, mintha a sportköri felvételhez ba­lettvizsgát kellene tenniük a sportolni akaróknak. Van tehát nehézségük sportolóink egészsége őreinek. Csak egy ren­delő problémáit vetettük papírra, tudva, hogy ha­sonló természetű bajok egész serege nehezíti a többi sportorvosi rendelő tevékenységét is. Vajon mi a véleményük erről a budapesti kerüle­tek sportvezetőinek, ed­zőinek és sportolóinak? Szabó András KOMÉDIÁSOK ! Levelek a Szerkesztőséghez Nincs rá keret?! Elkeseredett hangú levelet kapott szerkesztőségünk az Eötvös Loránd Gép­ipari Technikum sportszerető tanulói­tól. A levelet aláírta az iskolai sportkör elnöke, titkára, több szakosztály-veze­tője, szertárosa, propagandistája és az iskola DISZ-titkára, íme a levél­­y:Megkezdődött az 1956—57-es iskolát év első középiskolás bajnoksága labda­rúgásban és kézilabdában. A napokban vizsgáltuk meg a szereléseket, a sport­orvosi igazolásokat, a sportköri tagsági könyveket. Iskolánk igazgatója mindig lelkesen támogatja a mi sporttevékenységünket, s az idén is így teszi. A legjob­bakat osztályok közötti mérkőzéseken válogattuk ki. Sokkal inkább szeretünk iskolánk színeiben játszani, versenyezni, mint valamelyik üzemi vagy hivatali sportkörben. Nálunk nemcsak az a fontos, hogy valaki kiválóan kezelje a labdát, hanem az is, hogy milyen az illető iskolai magatartása, milyen a tanulmányi elő­menetele. Aki tehát magára húzza iskolánk mezét, az nem lehet akármilyen diák! Iskolánk jó sporthíre jó szereplésre ösztönöz bennünket. Iskolánkban a sportélet mindig lüktető volt, s reméljük, az is marad!'' Ezután jön a panasz: ,,... Sajnos, azonban félő, hogy megszűnik ez a lüktető sportélet. Az tör­tént ugyanis, hogy a Kohó- és Gépipari Minisztérium nevében Bartos Lívia, a mi­nisztérium oktatási osztályának helyettes vezetője nem engedélyezte iskolánk sportszakosztályainak (torna, atlétika, labdajátékok) működését, mondván, hogy­­ nincsen rá keret! Nem tudjuk elképzelni, hogy most, amikor az iskolák sportköreinek felkaro­lása folyik országszerte, a mi sportkörünket fel akarják számolni. Mi reméljük, hogy ez nem végleges döntés, s előbb-utóbb csak lesz keret!" Szerkesztőségünk is azonosítja ma­gát a diákok nézetével. Mi is — eny­hén szólva — furcsának tartjuk a mi­nisztérium döntését. Arról van ugyanis szó, hogy a középiskolás sportolók le­hetőleg ne olyan helyeken sportolja­nak, ahol megszűnik a tanári felügye­let, hanem elsősorban iskolai sportkö­rökben. S ahogy a levélből kicsendül, ebben az iskolában nem öncélú a spor­tolás, hanem szerves része a tanulmá­nyi előmenetel segítésének. Vélemé­nyünk szerint minden egyes felügye­leti szervnek elsősorban az ilyen is­kolák sportköreit kell támogatnia! A diákok — bármilyen döntés is szüles­sék — főzni fogják kedvelt sportjukat. A Kohó- és Gépipari Minisztérium se­gítse tehát elő, hogy azt az iskolai sportkörben — és ne más sportkörben — űzzék. Ez egyaránt érdeke a diák­nak, a pedagógusnak és a szülőnek. S talán még a minisztériumnak is. Gondolatok az atlétikáról és az úszásról A Népstadionban az utolsó hetekben lezajlott nagy atlétikai viadalokkal kap­csolatban több levelet írtak szerkesztősé­günknek az olvasók. Ezek közül néhá­nyat az alábbiakban ismertetünk. Csapilla József (Budapest, XII. Hollósy Simon u. 27.) levelében Iharos Sándor szereplésével foglalkozik. Hangsúlyozza: az vezette a levélírásra, hogy minden magyar emberrel együtt szeretné majd Iharost a győzelmi emelvényen látni a híradóban. Megállapítja azonban, hogy Iharos versenyzői készsége az utóbbi idő­ben egyre romlott, noha ragyogó világ­csúcsokat futott a versenyeken kevés ki­vétellel nem „mazsolák­" ellen vereséget szenvedett. Ezzel szemben Rózsavölgyi és Tábori sokkal több nagy „skalppal” rendelkezik. A levélíró furcsának tartja, hogy Iglói Mihály irányítása mellett ilyen ellentétes típusú versenyzők készülnek, mint a versenyző típusú Rózsavölgyi s Tábori és a csúcsfutó típusú Iharos. Sze­retné, ha a hátralevő hetekben sikerülne Iharost „megkeményíteni”, mert vélemé­nye szerint csak így lehet esélye az olim­pián, ahol győzni kell s nem csúcsot futni. Nyulászi János (Budapest, I. Attila krt. 19.) nem is levelet, hanem valóságos kis cikket küldött szerkesztőségünknek, amelyben hangulatosan számol be arról, mi történt a brit—magyar atlétikai via­dalon a „kulisszák” mögött, lent a ver­senyzők kijáratánál, hogyan készültek a versenyzők, mit csináltak, amíg a pályá­ra nem léptek. Ruttkay András (Budapest, XIV. Ilka u. 19.) azt írja, hogy bár az atlétikai ver­senyekre sokan járnak, nem ismerik eléggé a taktika fogalmát s nem tudják eléggé értékelni a taktikai versenyeket. Sérelmesnek tartja, hogy például a ma­gyar—csehszlovák viadalon társát önfel­­áldozóan segítő Szabó Miklós teljesítmé­nyét nem méltányolták kellően. Ugyan­így sokan nem értették, hogy 5000-en Tá­bori miért marad le Kovács mögött s hogy 300-asaink számára a kettős győze­lem volt a fontos s nem az, hogy melyik győz. A levélíró szerint a közönséget jobban kellene tájékoztatni a taktikai versenyzésről is. Felveti azután, hogy a Vorosilov úti gyalogjáró botrányos álla­potban van, pedig esetenként sok tízezer néző ezen közlekedik a Népstadionba. A levélíró „Példátlan eset” című cikkünk nyomán foglalkozik az úszósport népsze­rűtlenségének okaival. „Kinn voltam az augusztus 13-i nemzetközi úszóversenyen. A közönség a verseny kezdetétől a vízi­labda-mérkőzésekig végig méltatlanko­dott. Szidták a rendezést és kijelentették, hogy nem jönnek többet úszóversenyre” — írja ezzel kapcsolatban. Véleménye szerint az egyes számoknak sokkal gyor­sabban kellene követniük egymást s hiba, hogy az eredményhirdetés mindig késik. Miért nem alkalmazzák az úszás­ban is azt az atlétikában bevezetett igen helyes rendszert, hogy a győztes idejét a legrövidebb időn belül köztik. A levél­író szerint ez igen sokat jelentene, min­denki azonnal tudná, hogy milyen értékű versenyt látott és helyesen tudná érté­kelni az eredményeket. Sportkörök! Figyelem! Felújított, új talppal ellátott, első­rendű minőségű FUTBALLCIPŐKET cáronként 154,5 forintért szállítunk. A kiselejtezett futballcipőket az ál­talunk megállapított áron vesszük át. A megrendelt cipőket a kívánt nagyság szerint szállítjuk. Használtcikk KTSZ Budapest, IX., Üllői út 115/b. Kitűnő teljesítménnyel győzött Somogyi az 50 kilométeres gyaloglóversenyen és ez erősen zavarta a versenyzőket. A kedvezőtlen időjárás ellenére So­mogyi nagy iramban kezdett, s nemso­kára jelentős előnyre tett szert a töb­biek előtt. Részidei 30 km-ig azt sej­tették, hogy egészen nagy időeredmény fog születni. 30 km után az addigi 2:35, majd 2:40 körüli 500 méteres körök után 2:50-es körök következtek és lát­szott, hogy bár Somogyi nagy akarat­erővel küzd, a szél sokat kivett belőle. 45 km-nél még volt remény az általa tartott országos csúcs (4:23,24.8) meg­javítására, a következő 3 km-ek­ azon­ban több 3 percen felüli köre volt, moz­gásába is hiba csúszott, amiért figyel­meztetésben is részesült. 30 angol mér­földnél (48 270 méter) így ideje csak 4:19:22.2 lett, közel egy perccel gyen­gébb saját országos csúcsánál (4:18:23.4). Bár az utolsó két km-en magához tért, lendületesen hajrázott és elég jó erőben mintegy 5 km előnnyel ért a célba, az országos csúcstól 20.4 mp-cel elmaradt. Teljesítménye így is igen értékes. Szél­csendes időben, megfelelő ellenfelekkel jelenlegi formájában 4 óra 25 percen belüli időre kép­es. Mögötte sokáig Stefanik és Havasi (Bp. Vasas) haladt együtt a második helyen. 25 km-nél Havasi feladta. 30 km után Ordas­ nyomult fel, 40 k­m­nél felzárkózott Stefanikhoz, de a vé­gét a Törekvés-versenyző jobban bírta. Somogyi részidői 5 km-ként (záró­jelben az egyes 5 km-ek ideje): 25:38 (25:38), 51:21 (25:43), 1:16:45 (25:24), 1:42:32 (25:47), 2:08:40 (26:08), 2:35:12 (26:32), 3:02:19 (27:07), 3:30:24 (28:05), 3:59:27 (29:03), 4:28:45.2 (29:18.2). 50 km-es gyaloglás: 1. Somogyi (Bp. Vörös Lobogó) 4:28:45.2, 2. Stefanik (Bp. Törekvés) 4:59:04.4, 3. Ordasi (Bp. Honvéd) 5:03:41.8, 4. Tesch (Bp. Törek­vés) 5:06:17.6, 5. Vincze (Bp. Honvéd) 5:08:36.8, 6. Kapusi (Bp. Vasas) 5:11:36.4, 7. Kovács J. (Bp. Honvéd) 5:14:09.4. 10 célbaérkező. Nem kedvezett az időjárás a Vörös Meteor Vendéglátó 50 km-es gyalogló­­versenyének. Vasárnap reggel 8 óra után pár perccel, amikor a 13 főnyi mezőny elindult, kellemetlen, heves szél pásztázta végig a célegyenes hosszában a népligeti Vasas-pálya salakját. Ké­sőbb a verseny folyamán enyhült a szél, a nap is kisütött, de a verseny­­ második részében ismét feltámadt a szél A csepeli marattoni futóverseny Vasárnap a déli órákban rendezte meg a Csepeli Vasas szokásos őszi marathoni futóversenyét a tököli or­szágúton. 21-en álltak rajthoz, az előző heti kassai versenyen részt vettek közül Gadány is elindult, 25 km-ig Kenedly, Simon II és Váczi ha­ladt az élen, majd a másik kettő le­szakadása után Kenedlyhez fokozato­san felzárkózott Szabó és Godány. 40 km-nél már csak Kenedly és Szabó volt együtt, innen Kenedly elhúzott. Marathoni futás: 1. Kenedly (Szom­bathelyi Törekvés) 2:51:19.2, 2. Szabó G. (Bp. Törekvés) 2:51:57.4, 3. Godány (Bp. Vasas) 2:52:58.8, 4. Simon I (Bp. Törekvés) 2:57:27.6, 5. Simon II (Bp. Dózsa) 2:57:37, 6. Váczi (Kőbányai Törekvés) 3:00:34.6, 7 Szondi (Bp. Honvéd) 3:00:45.8, 8. Kármán (MÁVAG) 3:03:48.4, 9. Bereca (Bp. Honvéd) 3:05:37.8, 10. Fekete (Cg. Vasas) 3:08:26.2, 11. Aradi (Debreceni Törek­vés) 3:09:19.4, 12. Ökrös (Bp. Törekvés) 3:12:24.6. Csapatban: 1. Bp. Törekvés 18, 2. Bp. Vasas 37 pont. Az országos nagypályás kézilabda-bajnokságért Férfi I. osztály: Martfűi VL—Építő­ipari Egyetem 12:10 (7:5). Mező u. V: Schneider. A nagy lelkesedéssel játszó vendégcsapat, végig vezetve megérde­melten győzött. G: Kesjár (4), Tóth (3), Fodor (2), Szőke, Molnár, Fazekas, Hl. Rámátsa (3), Sípos (3, egyet 13-asból), Dudás (3),­ Orosz. Jó: Varga, Kesjár, Tóth, 111. Ramátsa (a mezőny legjobbja), Dudás, Sípos. Tatabányai Bányász—Bp. Vörös Lobogó 1:7 (4:2). Fóti út. V: Tóth. Az orkánszerű szélben mindkét részről sok volt a rossz labdaátadás. G: Faragó (3, egyet 14-esből), Kórocz (14-esből), Lantos, Gabló, Hömöstrei, 111. Szombathy (2), Penczi (2), Szabó (2), Poczoik. Jó: Széler, Faragó. 111. Szombathy, Szabó. Csepeli Vasas — Lőrinci Fonó 13:9 (5:4). Csepel, 200 néző. V: K. Nagy. Kiegyen­lített első félidő után a csepeli csapat jobb csatársora révén a második fél­időben felülkerekedett. G: Szitás (4), Farkas III (4), Farkas (2), Klamm (2), Killik, 111. Keller (7, négyet 14-esből), Királyhidi, Németh. Jó: Farkas III, Kra­­tnyik, Killik, ill. Keller, Királyhidi. Bp. Vasas —Bp. Dózsa 12:9 (5:5). Népliget. V: Nagy K. Vasas: Nagy — Talpas, Ist­­vánfi, Szamosvölgyi, Nagy F., Balogh — Szerencsés, Horváth I, Fekete, Ta­­másdi, Csíki. Dózsa: Józsa — Németh, Jánoska, Pólyási, Lutz, Gér — Molnár, Hetényi, Bagyin, Bárdos, Csáki. Cs: Bor­­dács. A Dózsa számára nagy volt a tét, ezért játékosai idegesen, szünet után időnként durván játszottak. A nyugod­tan adogató, széleken is támadó Vasas megérdemelten győzött. G: Fekete (8, négyet 14-esből), Szamosvölgyi, Csíki, Balogh, Horváth I. ill. Bárdos (5, egyet 14-esből), Bagyin (3), Hetényi. Jó: Csí­ki, Fekete. Szamosvölgyi, ill. Bagyin, Bárdos. Dr. Vasas —Budakalászi VL 33:6 (9:2). Diósgyőr. V: Lehoczki. A két ember­hátránnyal kiálló Budakalász nem volt komoly ellenfél. G: Tomorsz­­ky (11), Varga (8), Nagy (6), Vonszka, Selmeczi (4—4), ill. Bíró (4), Szászi (2). Jó: Hilóczki, Nagy, Selmeczi, ül. Biró, Szászi. Női I. osztály. Bp. Kinizsi —Békéscsa­bai Törekvés 7:2 (4:1), üllői út. V: Ma­darász. A vasutas-csapat tíz emberrel játszott. G: Gróf (4), Bende, Jászberé­­nyiné, Bodenwald, ill. Balázs II (2). Jő: Gróf, Galambos, ill. Lehoczki, Balázs II. Békéscsabai Pamutszövő — Tatabányai Bányász 2:0 (1:0). Békéscsaba, 300 néző. V: Medovárszki. A nagy szélben a ha­zai csapat jobban kihasználta gólhely­zeteit. G: Bielik, Hámori. Jó: Hámori, Laurinyec, Kolarovszki, Flender, ill. Dedrák, Szultáné, Paksi. Debreceni Bás­­tya—Bp. Törekvés 4:4 (3:1). Eg­ressy út, V: ifj. Varga. A debreceniek 4:1-re vezettek. A befejezés előtt 10 másod­perccel egyenlített a bajnokjelölt együt­tes. G: Koma (2), Csák (2), ill. Kaiser (2), Bartha (2). Jó: Diményné, Mák, ill. Fülöp, Bartha. Bp. Vörös Lobogó—VM KÖZÉRT 9:1 (4:0). Hungária körút. V: Garamvölgyi. A végig lendületesen ját­szó Lobogó könnyedén győzött a fel­tűnően gyengén játszó és sérült kapus­sal kiálló KÖZÉRT ellen. G: Szondi (3), Walter (2), Hanczmanné (2), Szal­ókiné, Neumanné, ill. Sztaska. Jó: Tatárné, Simonéll, Szalókiné, Szondi (Vörös Lo­bogó). Az országos kosárlabda-bajnokságért Férfi mérkőzések: Székesfehérvári Építők—Szegedi Haladás 73:51 (30:27). Székesfehérvár, V: Tarr és Bogyó. Az I. félidőben mindkét csapat sok hibát vétett. A II. félidőben erősen feljött a helyi csapat és jó játékkal, megérde­melten győzött. Ld: Tóth III (19), Tóth I (13), ill. Faragó (16), Simon (12). Bp. Honvéd—Bp. Törekvés 122:46 (50:22). Lenin Intézet, V: Vincze, Csabay. A bajnokcsapat kitűnő csapatmunkával végig hatalmas irammal a vártnál na­gyobb arányban győzte le a lélek nél­kül játszó és igen gyengén védekező ellenfelét. Ld: Czinkán (30), Simon (25), Pártos (20), Somogyi (16), ill. Bencze (13), Kápolnás (9), Molnár (9). Jó: Si­mon, Greminger, Pártos, Czinkán, So­mogyi, ill. Kápolnás, Frank. Bp. Mű­szaki Egyetem — Pécsi Törekvés 119:53 (49:23). V: Lehóczky II, Varsányi. Nagy magassági fölényben volt az egyete­mista csapat, azonkívül játékosai ügye­sen teremtettek dobóhelyzeteket ma­guknak s ezeket rendre kihasználták. Ld: Cselkó (39), Gabányi (23), Timár- Geng I (13), ill. Erdős­ (15), Bánna (14). Jó: Cselkó, Gabányi, Szegedi, Tímár- Geng I, ill. Erdősi, Szamosi, Bánna MÁVAG—Szegedi Törekvés 93:54 (47:26). V: Mészáros, Kintli. A szege­diek már az első percben négy főre olvadtak és így játszották végig a mér­kőzést. Ld: Papp (20), Keszely (16), Zsíros (12), ill. Bek© (30), Heiszig (10). Jó: Papp, Kozma, Keszely, Zsíros, ill. Beke, Boga. Szombathelyi Törekvés— Tudományegyetem Jogikar 81:58 (37:23). Szombathely, V: Szabó II, Hornyák. A hazai csapat végig nagy fölényben játszott és könnyen győzött. Ld: Kuno­­vits (29), Vörös I (11), ill. Bálint (15), Lukács B. (14). Jó: Sas, Vörös I, Kuno­­vits, Hl. Lukács L.. Cserép: Bástya VTSK — Csepeli Vasas 70:58 (32:28). Lenin In­tézet, V: Kassai, Uracs. Tartalékos csa­patok kemény küzdelmében a Bástya pontosabban dobott és megérdemelten győzött. Ld: Hegedűs (29), Halmi (16), ill. Sahin-Tóth (28), Liptai (12). Jó: He­gedűs, Tal­ódi. ill. Sahin-Tóth, Liptai. Női mérkőzések: Bp. Bástya Pedagó­gus-Békési Vörös Meteor 38:32 (13:14). Békés, V: Velkey és Bankó. Az erős szélben fej fej melleti küzdelemben az utolsó perceket jobban használta ki a fővárosi együttes. Ld: Szőke (14), Magyar­ (12), ill. Cs. Varga és Ollári (11 —11). Jó: Benedekné, Magyar­, Sző­ke, 111. Cs. Varga, Ollári. Bp. Törekvés — Bp. Bástya 59:54 (24:24). V: Nova­­kovszky, Pásztói. Meglepetés! A Nagy Mária, Randéné, Bercorné és Horváthné nélkül kiálló Bp. Bástyában a 2. perc­ben Sárosdyné is megsérült és vég­leg kiállt. Fej fej f­elett haladt a két csapat, a hajrában azonban a Bp. Tö­rekvésnek jobban sikerültek a távoli dobások, s ezzel megszerezte az érté­kes két pontot. Ld: Lick (20), Bokody­­né (18), 111. Fischerné (21), Halmai (11). Jó: Tarrné, Bokodyné, Lick, ill. Szend­­rei, Halmai. Bp. Lobogó —Magyar Posz­tó 65:42 (26:18). V: Körmendy, Paku. Gyenge színvonalú mérkőzésen a na­gyobb tapasztaltsággal rendelkező Bp. Vörös Lobogó biztosan győzött. Ld: Tancsáné (221), Mogyoróssy (17), Mátay­­né (15), ill. Horváth (14), Gergely (14). Jó: Tancsáné, Mátayné, ill. Horváth, Gergely. Pécsi Törekvés—Bp. Műszaki Egyetem 52:49 (21:14). V: Futó, F. Tóth. A büntetődobásokat pontosabban hajtotta végre a pécsi együttes és ez­zel nyerte meg a találkozót. Ld: Ara­­tóné (14), Szabó (14), Kelenfiné (11), 111. Pa41 (15), Koch I (12). Jó: Aratóné, Szabó. Kelenfiné, Müller, ill Laufer, Paál, Koch I. Testnevelési Főiskola— Szombathelyi Törekvés 61:50 (33 24). Szombathely, V: Szabó II. Hornyák. A fővárosi csapat az első félidőben szer­zett előnyét végig meg tudta tartani. Ld: Kocsor (22), Gyim­es (19), ill. Tu­­boly (24), Kolozárné (9). Jó: Gyimes, Kocsor, Hl. Tuboly,­ Kolozárné.4°

Next