Népsport, 1956. október (12. évfolyam, 196-212. szám)
1956-10-15 / 206. szám
A társadalmi tenisz-szövetségek feladatairól Régi igazság, hogy egy sportág eredményesség© szoros függvénye a vezetők és a versenyzők közös jó munkájának. Teniszezőink — különösen a fiatalok— ebben az esztendőben több alkalommal is biztató eredményeket értek el, bizonyítva, hogy a sportág, meglehetősen hosszas „betegeskedés” után, lassan erősödik. Ez az egészséges fejlődési folyamat a társadalmi szövetségek munkáján is meglátszik. Az utóbbi megállapítást meg is fordíthatjuk: a társadalmi szövetségek jó munkájának hű tükörképe a versenyzők jó eredménye. Az utóbbi hónapokban egyre gyakrabban esik szó a társadalmi tenisz- szövetségekről. Élénk, egészséges vitát folytatnak működésükről, bírálják múltbeli tevékenységüket, részletesen tárgyalják soron következő feladataikat. Különösen a múlt és a jelen összehasonlítása foglalkoztatja élénken a sport társadalmi munkásait. Ez az öszszehasonlító módszer, melyet bátor, őszinte hang jellemez, gazdag és a jövőben kitűnően felhasználható tapasztalatokat eredményez. 1951 tavaszán sorra alakultak meg a társadalmi tenisz-szövetségek. Győr-Sopron, Vas, Baranya, Veszprém, Heves, Borsod, Szabolcs, Hajdú és Nógrád megyében szervezkedtek a teniszsport lelkes rajongói. Majd hamarosan Szegeden is megalakult a társadalmi szövetség és Szolnok, Zala, Somogy és Békés megyében is elfoglalták helyüket az önkéntes vezetők. Az egész országban mintegy 200 főre tehető azoknak a száma, akik társadalmi munkában intézik a teniszezők ügyes-bajos dolgait. Ezek a társadalmi irányítók, önként vállalt munkájukhoz mindenütt nagy lelkesedéssel fogtak hozzá. A lelkesedés azonban fokozatosan alábbhagyott. Néhányan lemondtak kezdetben örömmel vállalt tisztségükről, a megmaradónak pedig egyre kedvetlenebből végezték a rájuk háruló feladatokat. Ilyen körülmények között a legtöbb társadalmi szövetség az illetékes TSB-k mellett pusztán adminisztráló szervvé alakult át. Eredményeket jegyeztek fel, a minősítésekhez szükséges adatokat gyűjtötték össze, tucatszám készítették a kimutatásokat, de a sportágat valójában előbbrevivő munkát nem végeztek. Mi volt ennek az oka? Mai szemmel nézve, meg kell állapítanunk, hogy a hibák gyökere nem a lelkes társadalmi munkások körében keresendő. Sportmozgalmunk öt év előtti felépítése még sok hiányosságot rejtett magában. Minden intézkedési jogkört kizárólag a hivatásos vezetők kezébe adott és ezek az irányítók a legtöbb esetben túlságosan mereven ragaszkodtak az általános elvekhez, nem vették figyelembe a helyi adottságokat, lehetőségeket. Sokszor szolgai módon alkalmazták a később maguk által is helytelenített rendeleteket, de nem tettek egyetlen lépést sem a hibás elv megváltoztatására. El kell ismerni azt is, hogy a társadalmi szövetségek tagjainak többsége régi, tapasztalt sportember volt, akiket lelkesedésükön kívül éppen szaktudásuk állított a teniszsport élére. Ők látták a hibákat, szavukat fel is emelték ellene, de a TSB-knél rendre Büket fülekre találtak. Ez a meddő harc egyre inkább elkedvetlenítette a társadalmi munkásokat, tevékenységük elszürkült, haszontalanná vált. Két évvel ezelőtt végre a hivatásos vezetők is rájöttek arra, hogy addigi álláspontjuk némely esetben nem szolgálta sportéletünk fejlődését és többek között megváltozott álláspontjuk a társadalmi szövetségek munkakörét illetőleg is. Ez a változás hamarosan éreztette hatását teniszsportunkban. Lassan újból megindult az egészséges vérkeringés. A társadalmi szövetségek mindenütt erős támaszai lettek a hivatásos sportvezetőknek, s karöltve végezték nehéz, de szép feladatukat. Ma már csak lidérces álom például az az 1951—52—53-ban foganatosított rendelet (amely ellen a társadalmi szövetségek tiltakoztak), hogy az ifjúsági teniszezőknek nem helyes kiírni országos egyéni bajnokságot. De olyasmi sem fordul elő, mint néhány évvel ezelőtt, amikor az egyik társadalmi fegyelmi bizottság eltiltotta egyik akkori élversenyzőnket, s ez a versenyző nyugodtan tovább játszott, mert ügyét ,,elintézte” az egyik hivatásos vezetőnél. Az utóbbi években például a legtöbb ágit. prop. bizottság gyengén működik, s ez nehezíti a vidék és a főváros teniszéletének nélkülözhetetlen kapcsolatát. Több helyen a helyi sovinizmus is gátat vet az egészséges fejlődésnek. Ezeket a hiányosságokat jól tudják az országos szövetség tagjai is, akik a most soron következő időszakban nagy szervezési munkához kezdenek. Alapos tárgyalás után megszerkesztették a társadalmi tenisz-szövetség legközelebbi feladatainak tervezetét. Ezt szétküldik valamennyi társadalmi szövetségnek azzal a megjegyzéssel, hogy észrevételeiket bátran tegyék meg. A társadalmi szövetségek ismételten fellángolt munkakedve a teniszsport valamennyi hívének nagy örömet okoz. Mindnyájan bíznak abban, hogy a társadalmi szövetségek lendületes jó munkája éreztetni fogja hatását teniszsportunk további fejlődésében is. Mécs László nagyobb lett a szava a társadalmi szövetségeknek. Minden döntés előtt kikérik véleményüket. A versenyek rendezése, lebonyolítása ma már szinte teljesen az ő feladatuk. A hazai és külföldi nemzetközi versenyekre való válogatásnál is döntő a szavuk. Legjobb társadalmi munkásaink több esetben voltak kísérői külföldön portyázó teniszezőinknek. Ezek a tények a társadalmi munkások elismerését jelentik és egyúttal a szövetségek megbecsülését is. Az új és helyes alapokra fektetett társadalmi tenisz-szövetségek igyekeznek is megnövekedett feladatuknak becsületesen helytállni. Lelkesen dolgoznak és viszik előbbre teniszsportunk ügyét. A feladatok azonban egyre nőnek, s ez még jobb munkát követel tőlük. Akadnak azonban bizottságok amelyek munkája még ma is hiányos. Ismét tippelhetünk NBI- es mérkőzésekre ! A Totó e heti szelvényén újra szerepelnek a labdarúgó NB I mérkőzései is. A 43. szelvény: 1. Bp. Honvéd —Bp. Vasas 2. Dorog—Szeged 3. Tatabánya — Pécs 4. Szombathely—Salgótarján 5. Kecskemét — Bp. Spartacus 6. Eger —Miskolc 7. Ózd —KISTEXT 8. Franciaország—Szovjetunió 9. Milán — Internazionale 10. Triestina—Sampdoria 11. Lanerossi — Napoli 12. Spal — Lazio Érdemes Totózni! 1956. október 15. hétfő Derék gyerekek, jópofák, és főleg ötletesek. A bűntársak bizonyára így nevezik azt a társaságot, amely gondoskodott róla, hogy a VII. kerületi, Madách téri sportorvosi rendelő beosztottjainak legyenek kellemetlen perceik is munkájuk végzése közben. Mert hát kellemetlen percekben — „hála” a kerület sok sportolója fegyelmezetlenségének, könnyelműségének — nem szűkölködnek a rendelést végzők. Nézzük csak meg a kellemetlen percek néhány sötét esetét. ★ Tizenkét tagbaszakadt fiatalember áll Tamás Tibor dr., a kötelező sportorvosi vizsgálatot végző igazgató főorvos előtt. Majd kicsattan bőrük az élettől. Látszik rajtuk az erő, a hév —■ no meg a gyámoltalanság is. Minden különösebb ok nélkül félnek a tetanus-védőoltástól, de mint hamarosan kiderül, a hazugságtól nem, mert az orvos kérdésére tekézőknek vallják magukat. Csak fiát az orvos észreveszi a jellegzetes „labdarúgó-lábakat”, így hát gyanút fog. Gyanút fog az orvos azért is, mert amióta — nagyon helyesen — elrendelték a labdarúgók, a motorkerékpárosok és a kerékpárosok kötelező tetanus-oltását, azóta igen megnőtt a tekézők száma a rendelőben. Megnőtt, éspedig azért, mert rájöttek e három sportág hívei, hogy azok oltás nélkül is sportolhatnak. — Szóval tekézők? — kérdi az orvos. — Igen, igen! — hangzik a magabiztos válasz. — No de itt a minősítő könyvecskékben valamenynyien mint labdarúgók szerepelnek! — Aááá ... hát az nem jelent semmit — mondja az egyik közülük —, csapatunkat ugyanis eltiltótlyen komédiák nehezítik a sportorvosok munkáját. A fenti történetek és sok egyéb hasonló esetek egyik álcák a játéktól és most tekézők lettünk. — Így, valamennyien? — Igen! Ugyebár egy tucat ember állításában nem ilik senkinek kételkednie, s ezért, hogy a papírokon is rendben legyen az ügy, no meg, hogy az orvosi pedagógia se valljon szégyent, a 12 minősítő könyvecske is percek alatt tekézővé avatja a társaságot, az orvosnak ezzel a bejegyzésével: „Mint tekéző sportolhat.” A véletlen ezután egy gazdáját kereső minősítő könyvecskét helyez elénk. Nincs abban se fénykép, se név, csak egy pecsét. „TörekvéseK, Fővárosi Villamos Vasút labdarúgószakosztálya" * kiáltanak tisztán az ovális alakú pecsét betűi. Hogy jutott „fogságba” ez az igazolvány? Hát ezt itt kellett felejtenie annak a sportolónak, akit szakosztálya vagy valamelyik társa rábírta e szélhámosságra. Bocsánat, ezt a sértő megállapítást nem mi tesszük, hanem maga az ügy. A mi kérdésünk csupán annyi: vajon kinek akartak ártani ezzel a cselekedettel? T És az alábbi esetért itt sem jár szobor a tetteseknek. Nem nevezzük meg, hogy milyen sportág hívei voltak az elkövetői, mert csak annyit tudunk róluk, hogy „tizenegyen” özönlöttek be a rendelő ajtaján. Voltak közöttük villamoskalauzok, kocsivezetők, tehát a Fővárosi Villamos Vasút sportkörének sportolói jelentek meg az orvos színe előtt. Amikor az asszisztensnő egy percre elhagyta asztalát, ellopták a sportolók a rendelő bélyegzőjét, azt kivitték, s lepecsételték vele minősítési könyvecskéjüket. A jó modor azonban nem hagyta el őket, visszahozták a bélyegzőt, illedelmesen megköszönték és csak ezután távoztak. A sportolók egész lényén látszott különben, hogy sportkörükben „törődtek” a nevelésükkel, de az ilyen neveléstől mentsen meg mindenkit a teremtő, ★ gyakran előforduló „csalások’* közül. Tizenötéves, fekete hajú, köpcös termetű iskolás sportolót, akinek néhány héttel ezelőtt még baj volt a szívével, küld át az orvos ellenőrző EKG- vizsgálatra. A fiú készséggel útnak indul, sőt rövid idő elteltével negatív lelettel tér vissza. — Kissé gyors volt ez a gyógyulás — gondolja a sportorvos, és élve a gyanúval, ő is ,,ellenőrző” vizsgálatot indít. Telefon, és máris tárcsázza az EKG- vizsgálót. — Te, kérlek — mondja orvostársának —, az előbb leküldtem hozzátok egy fiút vizsgálatra, mondd csak a személyleírását. — Egy szőke, vékonyka fiút vizsgáltam! — Köszönöm! — mondta a sportorvos, amikor letette a kagylót. — Fiam, nem engem csapsz be, hanem magadat! — mondotta az orvos a megtévedt gyereknek és megvilágította előtte, hogy milyen következményekkel járhatott volna esetleges eredményes próbálkozása. Jandó résztvevője, Tamás Tibor dr. elmondja, hogy mindezeken felül egy sereg más természetű nehézséggel is meg kell birkózniok. — Nézze — mutatja a vizsgálatra jelentkezők számáról készített kimutatást—, most már tulajdonképpen „uborkaszezon” van nálunk, mert már itt az idény vége. Májusban ellenben nem kevesebb, mint 1040 sportolót kellett megvizsgálnom. Magam tudom, hogy alapos munkát csak akkor végezhettem volna, ha a sportkörök és a szakosztályok folyamatosan küldték volna el hozzánk sportolóikat. Persze, vannak egyéb természetű nehézségek is. Nem helyesli a sportorvos, s mint mondja, többi orvostársának is hasonló a véleménye, hogy például a sakkozókat is rendszeresen vizsgálniuk kell, hiszen azok elsősorban szellemi tevékenységet fejtenek ki. És még egy. Az Állami Operaház balett- karába csak érvényes sportorvosi igazolással veszik föl a gyerekeket, noha ezeknek a sporthoz semmi közük nincs, mégis meg kell vizsgálni őket. Ez legalább annyira értelmetlen dolog, mintha a sportköri felvételhez balettvizsgát kellene tenniük a sportolni akaróknak. Van tehát nehézségük sportolóink egészsége őreinek. Csak egy rendelő problémáit vetettük papírra, tudva, hogy hasonló természetű bajok egész serege nehezíti a többi sportorvosi rendelő tevékenységét is. Vajon mi a véleményük erről a budapesti kerületek sportvezetőinek, edzőinek és sportolóinak? Szabó András KOMÉDIÁSOK ! Levelek a Szerkesztőséghez Nincs rá keret?! Elkeseredett hangú levelet kapott szerkesztőségünk az Eötvös Loránd Gépipari Technikum sportszerető tanulóitól. A levelet aláírta az iskolai sportkör elnöke, titkára, több szakosztály-vezetője, szertárosa, propagandistája és az iskola DISZ-titkára, íme a levély:Megkezdődött az 1956—57-es iskolát év első középiskolás bajnoksága labdarúgásban és kézilabdában. A napokban vizsgáltuk meg a szereléseket, a sportorvosi igazolásokat, a sportköri tagsági könyveket. Iskolánk igazgatója mindig lelkesen támogatja a mi sporttevékenységünket, s az idén is így teszi. A legjobbakat osztályok közötti mérkőzéseken válogattuk ki. Sokkal inkább szeretünk iskolánk színeiben játszani, versenyezni, mint valamelyik üzemi vagy hivatali sportkörben. Nálunk nemcsak az a fontos, hogy valaki kiválóan kezelje a labdát, hanem az is, hogy milyen az illető iskolai magatartása, milyen a tanulmányi előmenetele. Aki tehát magára húzza iskolánk mezét, az nem lehet akármilyen diák! Iskolánk jó sporthíre jó szereplésre ösztönöz bennünket. Iskolánkban a sportélet mindig lüktető volt, s reméljük, az is marad!'' Ezután jön a panasz: ,,... Sajnos, azonban félő, hogy megszűnik ez a lüktető sportélet. Az történt ugyanis, hogy a Kohó- és Gépipari Minisztérium nevében Bartos Lívia, a minisztérium oktatási osztályának helyettes vezetője nem engedélyezte iskolánk sportszakosztályainak (torna, atlétika, labdajátékok) működését, mondván, hogy nincsen rá keret! Nem tudjuk elképzelni, hogy most, amikor az iskolák sportköreinek felkarolása folyik országszerte, a mi sportkörünket fel akarják számolni. Mi reméljük, hogy ez nem végleges döntés, s előbb-utóbb csak lesz keret!" Szerkesztőségünk is azonosítja magát a diákok nézetével. Mi is — enyhén szólva — furcsának tartjuk a minisztérium döntését. Arról van ugyanis szó, hogy a középiskolás sportolók lehetőleg ne olyan helyeken sportoljanak, ahol megszűnik a tanári felügyelet, hanem elsősorban iskolai sportkörökben. S ahogy a levélből kicsendül, ebben az iskolában nem öncélú a sportolás, hanem szerves része a tanulmányi előmenetel segítésének. Véleményünk szerint minden egyes felügyeleti szervnek elsősorban az ilyen iskolák sportköreit kell támogatnia! A diákok — bármilyen döntés is szülessék — főzni fogják kedvelt sportjukat. A Kohó- és Gépipari Minisztérium segítse tehát elő, hogy azt az iskolai sportkörben — és ne más sportkörben — űzzék. Ez egyaránt érdeke a diáknak, a pedagógusnak és a szülőnek. S talán még a minisztériumnak is. Gondolatok az atlétikáról és az úszásról A Népstadionban az utolsó hetekben lezajlott nagy atlétikai viadalokkal kapcsolatban több levelet írtak szerkesztőségünknek az olvasók. Ezek közül néhányat az alábbiakban ismertetünk. Csapilla József (Budapest, XII. Hollósy Simon u. 27.) levelében Iharos Sándor szereplésével foglalkozik. Hangsúlyozza: az vezette a levélírásra, hogy minden magyar emberrel együtt szeretné majd Iharost a győzelmi emelvényen látni a híradóban. Megállapítja azonban, hogy Iharos versenyzői készsége az utóbbi időben egyre romlott, noha ragyogó világcsúcsokat futott a versenyeken kevés kivétellel nem „mazsolák" ellen vereséget szenvedett. Ezzel szemben Rózsavölgyi és Tábori sokkal több nagy „skalppal” rendelkezik. A levélíró furcsának tartja, hogy Iglói Mihály irányítása mellett ilyen ellentétes típusú versenyzők készülnek, mint a versenyző típusú Rózsavölgyi s Tábori és a csúcsfutó típusú Iharos. Szeretné, ha a hátralevő hetekben sikerülne Iharost „megkeményíteni”, mert véleménye szerint csak így lehet esélye az olimpián, ahol győzni kell s nem csúcsot futni. Nyulászi János (Budapest, I. Attila krt. 19.) nem is levelet, hanem valóságos kis cikket küldött szerkesztőségünknek, amelyben hangulatosan számol be arról, mi történt a brit—magyar atlétikai viadalon a „kulisszák” mögött, lent a versenyzők kijáratánál, hogyan készültek a versenyzők, mit csináltak, amíg a pályára nem léptek. Ruttkay András (Budapest, XIV. Ilka u. 19.) azt írja, hogy bár az atlétikai versenyekre sokan járnak, nem ismerik eléggé a taktika fogalmát s nem tudják eléggé értékelni a taktikai versenyeket. Sérelmesnek tartja, hogy például a magyar—csehszlovák viadalon társát önfeláldozóan segítő Szabó Miklós teljesítményét nem méltányolták kellően. Ugyanígy sokan nem értették, hogy 5000-en Tábori miért marad le Kovács mögött s hogy 300-asaink számára a kettős győzelem volt a fontos s nem az, hogy melyik győz. A levélíró szerint a közönséget jobban kellene tájékoztatni a taktikai versenyzésről is. Felveti azután, hogy a Vorosilov úti gyalogjáró botrányos állapotban van, pedig esetenként sok tízezer néző ezen közlekedik a Népstadionba. A levélíró „Példátlan eset” című cikkünk nyomán foglalkozik az úszósport népszerűtlenségének okaival. „Kinn voltam az augusztus 13-i nemzetközi úszóversenyen. A közönség a verseny kezdetétől a vízilabda-mérkőzésekig végig méltatlankodott. Szidták a rendezést és kijelentették, hogy nem jönnek többet úszóversenyre” — írja ezzel kapcsolatban. Véleménye szerint az egyes számoknak sokkal gyorsabban kellene követniük egymást s hiba, hogy az eredményhirdetés mindig késik. Miért nem alkalmazzák az úszásban is azt az atlétikában bevezetett igen helyes rendszert, hogy a győztes idejét a legrövidebb időn belül köztik. A levélíró szerint ez igen sokat jelentene, mindenki azonnal tudná, hogy milyen értékű versenyt látott és helyesen tudná értékelni az eredményeket. Sportkörök! Figyelem! Felújított, új talppal ellátott, elsőrendű minőségű FUTBALLCIPŐKET cáronként 154,5 forintért szállítunk. A kiselejtezett futballcipőket az általunk megállapított áron vesszük át. A megrendelt cipőket a kívánt nagyság szerint szállítjuk. Használtcikk KTSZ Budapest, IX., Üllői út 115/b. Kitűnő teljesítménnyel győzött Somogyi az 50 kilométeres gyaloglóversenyen és ez erősen zavarta a versenyzőket. A kedvezőtlen időjárás ellenére Somogyi nagy iramban kezdett, s nemsokára jelentős előnyre tett szert a többiek előtt. Részidei 30 km-ig azt sejtették, hogy egészen nagy időeredmény fog születni. 30 km után az addigi 2:35, majd 2:40 körüli 500 méteres körök után 2:50-es körök következtek és látszott, hogy bár Somogyi nagy akaraterővel küzd, a szél sokat kivett belőle. 45 km-nél még volt remény az általa tartott országos csúcs (4:23,24.8) megjavítására, a következő 3 km-ek azonban több 3 percen felüli köre volt, mozgásába is hiba csúszott, amiért figyelmeztetésben is részesült. 30 angol mérföldnél (48 270 méter) így ideje csak 4:19:22.2 lett, közel egy perccel gyengébb saját országos csúcsánál (4:18:23.4). Bár az utolsó két km-en magához tért, lendületesen hajrázott és elég jó erőben mintegy 5 km előnnyel ért a célba, az országos csúcstól 20.4 mp-cel elmaradt. Teljesítménye így is igen értékes. Szélcsendes időben, megfelelő ellenfelekkel jelenlegi formájában 4 óra 25 percen belüli időre képes. Mögötte sokáig Stefanik és Havasi (Bp. Vasas) haladt együtt a második helyen. 25 km-nél Havasi feladta. 30 km után Ordas nyomult fel, 40 kmnél felzárkózott Stefanikhoz, de a végét a Törekvés-versenyző jobban bírta. Somogyi részidői 5 km-ként (zárójelben az egyes 5 km-ek ideje): 25:38 (25:38), 51:21 (25:43), 1:16:45 (25:24), 1:42:32 (25:47), 2:08:40 (26:08), 2:35:12 (26:32), 3:02:19 (27:07), 3:30:24 (28:05), 3:59:27 (29:03), 4:28:45.2 (29:18.2). 50 km-es gyaloglás: 1. Somogyi (Bp. Vörös Lobogó) 4:28:45.2, 2. Stefanik (Bp. Törekvés) 4:59:04.4, 3. Ordasi (Bp. Honvéd) 5:03:41.8, 4. Tesch (Bp. Törekvés) 5:06:17.6, 5. Vincze (Bp. Honvéd) 5:08:36.8, 6. Kapusi (Bp. Vasas) 5:11:36.4, 7. Kovács J. (Bp. Honvéd) 5:14:09.4. 10 célbaérkező. Nem kedvezett az időjárás a Vörös Meteor Vendéglátó 50 km-es gyaloglóversenyének. Vasárnap reggel 8 óra után pár perccel, amikor a 13 főnyi mezőny elindult, kellemetlen, heves szél pásztázta végig a célegyenes hosszában a népligeti Vasas-pálya salakját. Később a verseny folyamán enyhült a szél, a nap is kisütött, de a verseny második részében ismét feltámadt a szél A csepeli marattoni futóverseny Vasárnap a déli órákban rendezte meg a Csepeli Vasas szokásos őszi marathoni futóversenyét a tököli országúton. 21-en álltak rajthoz, az előző heti kassai versenyen részt vettek közül Gadány is elindult, 25 km-ig Kenedly, Simon II és Váczi haladt az élen, majd a másik kettő leszakadása után Kenedlyhez fokozatosan felzárkózott Szabó és Godány. 40 km-nél már csak Kenedly és Szabó volt együtt, innen Kenedly elhúzott. Marathoni futás: 1. Kenedly (Szombathelyi Törekvés) 2:51:19.2, 2. Szabó G. (Bp. Törekvés) 2:51:57.4, 3. Godány (Bp. Vasas) 2:52:58.8, 4. Simon I (Bp. Törekvés) 2:57:27.6, 5. Simon II (Bp. Dózsa) 2:57:37, 6. Váczi (Kőbányai Törekvés) 3:00:34.6, 7 Szondi (Bp. Honvéd) 3:00:45.8, 8. Kármán (MÁVAG) 3:03:48.4, 9. Bereca (Bp. Honvéd) 3:05:37.8, 10. Fekete (Cg. Vasas) 3:08:26.2, 11. Aradi (Debreceni Törekvés) 3:09:19.4, 12. Ökrös (Bp. Törekvés) 3:12:24.6. Csapatban: 1. Bp. Törekvés 18, 2. Bp. Vasas 37 pont. Az országos nagypályás kézilabda-bajnokságért Férfi I. osztály: Martfűi VL—Építőipari Egyetem 12:10 (7:5). Mező u. V: Schneider. A nagy lelkesedéssel játszó vendégcsapat, végig vezetve megérdemelten győzött. G: Kesjár (4), Tóth (3), Fodor (2), Szőke, Molnár, Fazekas, Hl. Rámátsa (3), Sípos (3, egyet 13-asból), Dudás (3), Orosz. Jó: Varga, Kesjár, Tóth, 111. Ramátsa (a mezőny legjobbja), Dudás, Sípos. Tatabányai Bányász—Bp. Vörös Lobogó 1:7 (4:2). Fóti út. V: Tóth. Az orkánszerű szélben mindkét részről sok volt a rossz labdaátadás. G: Faragó (3, egyet 14-esből), Kórocz (14-esből), Lantos, Gabló, Hömöstrei, 111. Szombathy (2), Penczi (2), Szabó (2), Poczoik. Jó: Széler, Faragó. 111. Szombathy, Szabó. Csepeli Vasas — Lőrinci Fonó 13:9 (5:4). Csepel, 200 néző. V: K. Nagy. Kiegyenlített első félidő után a csepeli csapat jobb csatársora révén a második félidőben felülkerekedett. G: Szitás (4), Farkas III (4), Farkas (2), Klamm (2), Killik, 111. Keller (7, négyet 14-esből), Királyhidi, Németh. Jó: Farkas III, Kratnyik, Killik, ill. Keller, Királyhidi. Bp. Vasas —Bp. Dózsa 12:9 (5:5). Népliget. V: Nagy K. Vasas: Nagy — Talpas, Istvánfi, Szamosvölgyi, Nagy F., Balogh — Szerencsés, Horváth I, Fekete, Tamásdi, Csíki. Dózsa: Józsa — Németh, Jánoska, Pólyási, Lutz, Gér — Molnár, Hetényi, Bagyin, Bárdos, Csáki. Cs: Bordács. A Dózsa számára nagy volt a tét, ezért játékosai idegesen, szünet után időnként durván játszottak. A nyugodtan adogató, széleken is támadó Vasas megérdemelten győzött. G: Fekete (8, négyet 14-esből), Szamosvölgyi, Csíki, Balogh, Horváth I. ill. Bárdos (5, egyet 14-esből), Bagyin (3), Hetényi. Jó: Csíki, Fekete. Szamosvölgyi, ill. Bagyin, Bárdos. Dr. Vasas —Budakalászi VL 33:6 (9:2). Diósgyőr. V: Lehoczki. A két emberhátránnyal kiálló Budakalász nem volt komoly ellenfél. G: Tomorszky (11), Varga (8), Nagy (6), Vonszka, Selmeczi (4—4), ill. Bíró (4), Szászi (2). Jó: Hilóczki, Nagy, Selmeczi, ül. Biró, Szászi. Női I. osztály. Bp. Kinizsi —Békéscsabai Törekvés 7:2 (4:1), üllői út. V: Madarász. A vasutas-csapat tíz emberrel játszott. G: Gróf (4), Bende, Jászberényiné, Bodenwald, ill. Balázs II (2). Jő: Gróf, Galambos, ill. Lehoczki, Balázs II. Békéscsabai Pamutszövő — Tatabányai Bányász 2:0 (1:0). Békéscsaba, 300 néző. V: Medovárszki. A nagy szélben a hazai csapat jobban kihasználta gólhelyzeteit. G: Bielik, Hámori. Jó: Hámori, Laurinyec, Kolarovszki, Flender, ill. Dedrák, Szultáné, Paksi. Debreceni Bástya—Bp. Törekvés 4:4 (3:1). Egressy út, V: ifj. Varga. A debreceniek 4:1-re vezettek. A befejezés előtt 10 másodperccel egyenlített a bajnokjelölt együttes. G: Koma (2), Csák (2), ill. Kaiser (2), Bartha (2). Jó: Diményné, Mák, ill. Fülöp, Bartha. Bp. Vörös Lobogó—VM KÖZÉRT 9:1 (4:0). Hungária körút. V: Garamvölgyi. A végig lendületesen játszó Lobogó könnyedén győzött a feltűnően gyengén játszó és sérült kapussal kiálló KÖZÉRT ellen. G: Szondi (3), Walter (2), Hanczmanné (2), Szalókiné, Neumanné, ill. Sztaska. Jó: Tatárné, Simonéll, Szalókiné, Szondi (Vörös Lobogó). Az országos kosárlabda-bajnokságért Férfi mérkőzések: Székesfehérvári Építők—Szegedi Haladás 73:51 (30:27). Székesfehérvár, V: Tarr és Bogyó. Az I. félidőben mindkét csapat sok hibát vétett. A II. félidőben erősen feljött a helyi csapat és jó játékkal, megérdemelten győzött. Ld: Tóth III (19), Tóth I (13), ill. Faragó (16), Simon (12). Bp. Honvéd—Bp. Törekvés 122:46 (50:22). Lenin Intézet, V: Vincze, Csabay. A bajnokcsapat kitűnő csapatmunkával végig hatalmas irammal a vártnál nagyobb arányban győzte le a lélek nélkül játszó és igen gyengén védekező ellenfelét. Ld: Czinkán (30), Simon (25), Pártos (20), Somogyi (16), ill. Bencze (13), Kápolnás (9), Molnár (9). Jó: Simon, Greminger, Pártos, Czinkán, Somogyi, ill. Kápolnás, Frank. Bp. Műszaki Egyetem — Pécsi Törekvés 119:53 (49:23). V: Lehóczky II, Varsányi. Nagy magassági fölényben volt az egyetemista csapat, azonkívül játékosai ügyesen teremtettek dobóhelyzeteket maguknak s ezeket rendre kihasználták. Ld: Cselkó (39), Gabányi (23), Timár- Geng I (13), ill. Erdős (15), Bánna (14). Jó: Cselkó, Gabányi, Szegedi, Tímár- Geng I, ill. Erdősi, Szamosi, Bánna MÁVAG—Szegedi Törekvés 93:54 (47:26). V: Mészáros, Kintli. A szegediek már az első percben négy főre olvadtak és így játszották végig a mérkőzést. Ld: Papp (20), Keszely (16), Zsíros (12), ill. Bek© (30), Heiszig (10). Jó: Papp, Kozma, Keszely, Zsíros, ill. Beke, Boga. Szombathelyi Törekvés— Tudományegyetem Jogikar 81:58 (37:23). Szombathely, V: Szabó II, Hornyák. A hazai csapat végig nagy fölényben játszott és könnyen győzött. Ld: Kunovits (29), Vörös I (11), ill. Bálint (15), Lukács B. (14). Jó: Sas, Vörös I, Kunovits, Hl. Lukács L.. Cserép: Bástya VTSK — Csepeli Vasas 70:58 (32:28). Lenin Intézet, V: Kassai, Uracs. Tartalékos csapatok kemény küzdelmében a Bástya pontosabban dobott és megérdemelten győzött. Ld: Hegedűs (29), Halmi (16), ill. Sahin-Tóth (28), Liptai (12). Jó: Hegedűs, Talódi. ill. Sahin-Tóth, Liptai. Női mérkőzések: Bp. Bástya Pedagógus-Békési Vörös Meteor 38:32 (13:14). Békés, V: Velkey és Bankó. Az erős szélben fej fej melleti küzdelemben az utolsó perceket jobban használta ki a fővárosi együttes. Ld: Szőke (14), Magyar (12), ill. Cs. Varga és Ollári (11 —11). Jó: Benedekné, Magyar, Szőke, 111. Cs. Varga, Ollári. Bp. Törekvés — Bp. Bástya 59:54 (24:24). V: Novakovszky, Pásztói. Meglepetés! A Nagy Mária, Randéné, Bercorné és Horváthné nélkül kiálló Bp. Bástyában a 2. percben Sárosdyné is megsérült és végleg kiállt. Fej fej felett haladt a két csapat, a hajrában azonban a Bp. Törekvésnek jobban sikerültek a távoli dobások, s ezzel megszerezte az értékes két pontot. Ld: Lick (20), Bokodyné (18), 111. Fischerné (21), Halmai (11). Jó: Tarrné, Bokodyné, Lick, ill. Szendrei, Halmai. Bp. Lobogó —Magyar Posztó 65:42 (26:18). V: Körmendy, Paku. Gyenge színvonalú mérkőzésen a nagyobb tapasztaltsággal rendelkező Bp. Vörös Lobogó biztosan győzött. Ld: Tancsáné (221), Mogyoróssy (17), Mátayné (15), ill. Horváth (14), Gergely (14). Jó: Tancsáné, Mátayné, ill. Horváth, Gergely. Pécsi Törekvés—Bp. Műszaki Egyetem 52:49 (21:14). V: Futó, F. Tóth. A büntetődobásokat pontosabban hajtotta végre a pécsi együttes és ezzel nyerte meg a találkozót. Ld: Aratóné (14), Szabó (14), Kelenfiné (11), 111. Pa41 (15), Koch I (12). Jó: Aratóné, Szabó. Kelenfiné, Müller, ill Laufer, Paál, Koch I. Testnevelési Főiskola— Szombathelyi Törekvés 61:50 (33 24). Szombathely, V: Szabó II. Hornyák. A fővárosi csapat az első félidőben szerzett előnyét végig meg tudta tartani. Ld: Kocsor (22), Gyimes (19), ill. Tuboly (24), Kolozárné (9). Jó: Gyimes, Kocsor, Hl. Tuboly, Kolozárné.4°