Sport, 1956. december (1. évfolyam, 6-27. szám)

1956-12-20 / 20. szám

Sidó, Kóczián Éva és Földy januárban hazajön Lakatos György dr., az asz­talitenisz-szövetség intéző bizott­ságának tagja hívott fel ben­nünket telefonon. — Érdekes hírt kaptam teg­nap éjjel Londonból — mondta. — Sidó Feri hívott fel. Közölte mind a saját, mind Kóczián Éva és Földy Laci nevében, hogy ne tekintsék őket disszi­­denseknek. Elmondta, hogy ed­dig három válogatott mérkőzést vívtak. M­ünchenben Nyugat-Német­ország csapata ellen ját­szottak é­s 4:1 arányban győztek. Belfastban Észak-Írország ellen 7:0, Dublinban Írország ellen ugyancsak 7:0 arányban győz­tek. Arra kéri a szövetséget, hogy még három mérkőzés le­játszására adjon engedélyt. Lon­donban Anglia, Cardiffban Wa­les, Amszterdamban pedig Hol­landia csapata ellen játszaná­nak, ha megkapják az enge­délyt. Okvetlenül hazajönnek. Úgy tervezik, hogy január 20-a körül érkeznek.­­ Elmondta még azt is, hogy néhány kintlévő ismert magyar asztaliteniszezőről tud. Hámori­val és Somogyival Londonban találkoztak, úgy hallották, hogy Ciaál dr., Lippai és Back az Egyesült Államokba készül, Kó­czián József állítólag Frankfurt­ban van. e>EOC50<X)OOOOOCOOOO<>30C<X)OOOCXXX»OOCOOOOOOO<y Svájci hír: Nem térnek haza a magyar ifjúsági labdarúgók Mint ismeretes, ifjúsági labda­rúgó-válogatott­unk még a forra­dalom előtti napokban nyugat­­európai és­ angliai portyára, in­dult. A p­ortyia befejezésekor hazánkban még harcok voltak, s ezért a csapat vezetői úgy dön­töttek, hogy egyelőre kint ma­radnak, további meghívásokat fogadnak el. Ifjúsági válogatot­tunk több­­ mérkőzést játszott A­u­sztri­áb­an, O­laszo­rs­z­ágba­n, majd Svájcban, s ezekhez a mérkőzésekhez az MLSZ is hoz­zájárult. Ah­hoz azonban már nem, hogy ifjúsági csapatunk Svájc után az NSZK-ba is el­látogasson. Ifjúsági válogat­ottan,­kát értesítette az MLSZ, hogy térjen haza Magyarországra. A csapat tagjai azonban, hír szerint, nem tesznek eleget a kérésnek. Kedden több nyugati hírügynök­ség, valamint rá­dió jelentette — svájci forrás alapján —, hogy a magyar csapat hétfőn este fel­oszlott, a a játékosok elszéled­nek. Pázn­ándy, Németh, Gelei, Marsai, Keresztes és Várhidi állítólag a genfi Serve­­­te-h­ez szerződött. Ennek a klubnak fogadta el az ajánlatát Vincze Jenő, a csapat edzője is, aki a jövőben a svájci együttes ifjú­sági és tartalékcsapatával foglal­kozik majd. (A Servette első csapatának Nagy András, a Ferencváros egykori játékosa az edzője.) Kovács István az angol Wolver­hampton Wanderers-től kapott ajánlatot, s ezt hírek szerint el is fogadta. Kovács egy angol diplomata társaságában már el is utazott Angliába. Kaszás, a csa­pat balösszekötője a Bp. Honvéd­hoz csatlakozott, s a Reuter hír­ügynökség jelentése szerint­­a bajnokcsapattal együtt Dél-Ame­­rikába utazik. Hanek, Lőrincz és Sztárt­ állító-­­lag a nyugatnémet Eintracht­ Frankfurt játékosa kíván lenni. Lipták, Nemes és Povázsai belga­­ ajánlatot fogadott el. Matesz ési Szalai pedig egyes jelentések sz*z-­­rint a bécsi Rapidhez, más jelent­­­lések szerint az Austriához szer­ződik. Jelentések érkeztek arról se, hogy Lantos Mihály, az MTK vá-­­logatott balhátvédje szintén nem­ tér haza egyelőre Magyarország­­­ ra. Lantos — jelentések szerint­ — Olaszországban kíván játszani (MTI)• A Vasastól nyert értesülésünk­­ szerint Illovszky Rudolf kedden beszélt az egyik ifjúsági játékos-­­­sal — Pázmándyval —, aki el-­ mondta, hogy hétfőn valóban fel-­ oszlatta az együttest Vincze Jenő, mondván, hogy most már min­­­­den­ki menjen oda, ahova akar Nem egy közülük, állítólag, haza i­s akar térni. Angliába csábítanak MTK-játékosokat A Daily Mirror és a Daily Mail hosszasan ír arról, hogy az angol labdarúgó klubok további kétségbeesett erőfeszítéseket tesz­nek az MTK egyes játékosainak megszerzésére. Főleg Sípost, Ko­vács Ferencet és Sándort kör­nyékezik újra és újra. Az MTK — mint ismeretes — már eluta­zott Angliából, az angol egyesü­letek azonban nem fejezték be csábítási kampányaikat. Most táviratilag küldik az MTK-játéko­­sok után különböző ajánlataikat. Politikai menedékjogot, állam­polgárságot, lakást, állást, s ter­mészetesen­­jelentős pénzösszege­ket ígérnek a magyar futballis­táknak. Öt vasutas Európa-bajnokság lesz 1957-ben A vas­utassport átszervezése nagy lendülettel folyik. A Törek­vés SE, amely eddig a vasutas, a postás és más közlekedési dol­gozók sportköreit foglalta ma­gában, december 31-ével meg­szűnik és a közlekedési szak­mák sportegyesületei önálló éle­tet kezdenek. Mindjobban kiala­kul a vasutassport új szervezeti felépítése. A nagyobb vasutas gócpontokban önálló sportegye­­sületekké lesznek az eddigi sportkörök. 65 ilyen önálló sport­klub működik majd szerte az­­ országban az ideiglenes intéző bizottságok vezetésével. Gondos­kodás történik azonban már most a végleges vezetőség meg­választásának előkészítésére is. A Magyar Vasutasok Szabad Szakszervezete anyagilag is tá­mogatja és segíti majd a vasutas sportegyesületeket, s nemzetiközi kapcsolataik kiépítését a Nem­zetközi Vasutas Sportszövetség (USIC) útján. Az önálló sportegyesületeken kívül a kisebb vasúti szolgálati helyeken, műhelyekben, üzemek­ben sportcsoportokat szerveznek a sportolók tömörítésére. Ezek­nek száma kb. 80—100 lesz. A hazai eseményeken kívül nagy feladat vár a vasutas spor­tolókra 1957-ben nemzetközi té­ren is, hiszen öt sportágban ren­dezik meg az Európa-bajnoksá­­got, amelyre a magyar vasutas sportolókat is nevezték. A bir­kózó EB-t Törökországban, a ko­sárlabda EB-t Jugoszláviában, az atlétikai versenyt Svédország­ban, s a tenisz és úszó EB-t Ausztriában bonyolítják le. Az öt Európa-bajnokságon leg­jobban szereplő ország vasutas sportolói a Nemzetközi Vasutas Szövetség kupáján kívül 100 000 fr. frank díjazásban is részesül­nek. (MTI) Hogyan lettünk bajnokokból harmadikok ? A Sportból értesültünk arról, hogy a kézilabda-szövetség ideig­lenes Intéző bizottsága az orszá­gos nagypályás bajnokságot be­fejezettnek tekinti, a befejezett kispályás bajnokságot viszont nem. Kispályán az első helyet eldöntő Bp. Meteor—FTC mér­kőzést ugyanis tavasszal meg­ismétlik. Felmerül a kérdés: va­jon ez igazságos döntés-e? Mi a helyzet a férfi nagypályás baj­nokság élén? A Csepel játszott 21 mérkőzést és 35 ponttal ve­zet, a Dózsa 21-et játszott és 34 pontja van, a Spartacus 2­0 mér­kőzést játszott és 33 pontja van, a Bp. Vasas pedig 21-et játszott és 31 pontja van. A már biztos­nak látszó bajnokság helyett meg kell elégednünk a harma­dik hellyel. Bármilyen furcsán is hangzik, a Spartacust sportsze­rűsége miatt érte hátrány. Mi­ről van szó? Arról, hogy szep­tember 30-án délután 4 órakor kellett volna lejátszani a Bp. Spartacus—Bp. Haladás Műszaki Egyetem találkozót a Mező utcai pályán. Ebben az időpontban a Mező utcai pályán a Haladás m­áso­do­szt­ál­y­ú la­b­d­a­r­ú­g­ó- c­sa­pa­t­a játszott bajnoki mérkőzést. A Ha­ladás vezetősége úgy döntött hogy a labdarúgók mérkőzése fontosabb és nem a kézilabdá­zóké. Azt hiszem, senki előtt sem lehet vitás, hogy a szabá­lyok értelmében a Bp. Sparta­­cusnak járt volna a két pont A sportszerűség azonban úgy­­kí­vánta hogy a mérkőzést játsz,­­szűk le. A Bp. Haladás—Bp Spartacus mérkőzés új időpont­ját október 24-re tűzték ki. A mérkőzés az ismert események következtében természetesen el­maradt. A Spartacus elesett a győzelmi lehetőségtől, mert köz­ben az ideiglenes intéző bizott­ság befejezettnek nyilvánította a bajnokságot, meg sem vizsgálva azt, hogy a bajnokság élcsoport­jában minden csapat 21 mérkő­zést játszott — a Bp. Spartacust kivéve. Ezzel a döntéssel egy szakoszt­­ály egész évi keserves, cél­tudatos munkája vált semmivé. A Bp. Spartacusnak olyan gól­­aránya volt, hogy azzal is meg­nyerte volna a bajnokságot. Józan számítás szerint tőlünk senki nem vehette volna el a bajnoki címet. Csak ez a döntés eredményezte azt, hogy bajno­kokból harmadikok lettünk A Bp. Spartacus együttese súlyos veszteségeket szenvedett, több kiváló játékosunk nyugatra távo­zott, de az itthon maradt játéko­sok, vállalva a nehézségeket, le­játszanék a Bp. Haladással az el­maradt mérkőzést, még akkor is, ha az nem járna olyan kecseg­tető eséllyel, mint amikor mér az egész csapat együtt volt. De lejátszanánk már csak azért is, hogy önmagunk előtt tiszta lelki­­ismerettel valljuk: mindent megtettünk a bajnoki cím el­nyeréséért. Bácskai Károly, a Bp. Spartacus játékosa. * A szerkesztőség e levél nyo­mán egy későbbi cikkben be­számol a kézilabda-szövetség ideiglenes Intéző bizottságának álláspont­járól a nagypályás baj­nokság ügyében. zánk, ele büszkén tekintünk szét a nagy világba, mert ilyen fiaink vannak! ! Az emberi könny... Talán nincs is olyan ember, akinek arcát még sohasem mosták forró könnyek. Mind­egyiknek más az íze. Maróan éget, ha fájdalom szüli, bárso­nyosan gördül le az arcon, ha az örömtől tarul szemünkbe. Bizonyos, hogy a forrása vala­hol a szívünk táján van. Ha megered, nincsen olyan erős gát, amelyik útját állhatná. Ki­tör a szemünk sarkából és meg tudja rázni mind az erő­seket, mind pedig a gyengéket. A világ másik végéről a ma­gyar sport színe-virágát hozta haza a vonat. Sokszáz ölelő kar nyúlt az ablakok felé. Az ablakokból pedig könnyes sze­mek keresték az ismerős arco­kat. Még néhány perc és a könnyek összefolytak a rég nem látott arcokon. Bársonyos könnyek, az öröm szülte valamennyit. Ott­ belül, valahol a sebesen dobogó szív táján. Benne égett a szülő, a feleség, a gyermek és a ma­gyar haza szeretete. Parányi kis ország a mi ha-I .COOOOOCOOOOCXOOOCVXXX»<)OOOCOOOOOOOOOOOCOU' Jugoszláviába utazik az FTC jégkorong-csapata Pénteken, szombaton és vasár­nap Belgrádban nemzetközi jég­korong-tornát bonyolítanak le. A tornán a varsói CWKS, a belg­­r­ádi Crvena Zvezda, a Partizan, továbbá a Ferencváros együttese vesz részt. A magyar csapat­­ pénteken a CWKS, szombaton a­­ Partizán, vasárnap a Crvena Zvezda ellen játszik. Barátságos labda­úgó-m­érkőzés DVSC—Gördülőcsapágygyár 3:0 (0:0). Debrecen, 1000 néző. V: Híd­végi. DVSC: Papp I — Molnár, Domán, Csatlós I — Simonyi (Csatlós II), Móré I — Mencsik, Zilahi, Asbóth, Csüllögh, Papp II (Móré II). Gördülőcsapágy­­gyár: Simon — Veres, Számadó, Deák — Farkas I, Notás (Far­kas II) — Oláh (Cimbalmos), Ba­logh, Tátrai, Sáfrány, Kovács. Közepes iramú mérkőzést vívott a két csapat. A megyei bajnok­ságban szereplő Gördülőcsapágy­­gyár csak az első félidőben tud­j­dott ellenállni a sorozatos DVSC- s rohamoknak. Mindkét csapat já­tékán meglátszott, hogy nem bajnoki­ pontokért folyt a küz­delem. A DVSC Asbóth mester­­hármasával nyerte meg a mér­kőzést. Jó: Domán, Móré I, Csül­lögh, Asbóth, ill. Simon, Sáfrány. Fehér lesz-e a karácsony ? Ezrek és ezrek fenik a fogukat ezekben a napokban egy kis síelésre, elvégre néhány nap múlva már hivatalosan is itt a tél, no meg közelednek a kará­csonyi ünnepek és aligha hozhat kellemesebb ajándékot a síelők­nek a Jézuska, mint havat. Mert régi törvény, hogy a síeléshez nemcsak felszerelés, léc, fogas, hanem hó is kell. Sokan kémlelik tehát az eget, lesik, hogy rázzák-e m­ár oda­­fönt a dum­ákat. Nos, a havazást illetően nem könnyű válaszolni, a Meteorológiai Intézet jelentése azonban elég kecsegtető. ■— Huszadika utáni további le­hűlések várhatók — mondta Berkes Zoltán az intézet táv­­prognózisát. — Ez magában rajta a havazás lehetőségét. A hideg idő természetesen kevés még havazáshoz, a síelők álma csak úgy valósulhat meg, ha a felhőjárás is kedvezően alakul. Erről pedig egyelőre még keve­set tudhatunk. Remélni lehet­­azonban, hogy az elkövetkező tíz napban kifehérednek a budai hegyek, hogy lesz megfelelő mennyiségű hó a síelésre. SPORT Szerkeszti a szerkesztő bizottság Szerkesztőség: Budapest, VIII., Rökk Szilárd utca 6. Távbeszélő: 338 — 560. 140—017 Kiadja: A Sport Lap- és Könyv­kiadó Vállalat, Budapest, V., Hold u­­ Telefon: 310 — 588 128 — 464 Megjelenik: hétfőn, kedden, csü­törtökön, pénteken és vasárnap. Budapesti Lapnyomda, Vill., Rökk Szilárd u. 6. SPORT IRÁNY A KOSÁR Meglepően nagyszámú közönség előtt játszották le vasárnap délelőtt a Sportcsarnokban a kosárlabda Téli Kupa-mérkőzéseket. Az oly hosszú kényszerpihenő után újra pályára lépő csapatok szép, időn­ként magas színvonalú játékkal örvendeztették meg a nézőket. Képünk a MAFC —Csepel találkozó egyik jelenetét ábrázolja: Bódi a labdavezetéssel kosárra tör Bokor mellett. (MTI-Foto fe­v.) Nem természeti csoda! Olyan szép volt, de mindez már csak emlék. Havazott a budai hegyekben. A Normafa környé­kén úgy csillogott a napfény a hatcentis takaró kristályain, hogy­­ alaposan hunyorogniok kellett azoknak, akik itt múlt vasárnap délelőtt megjelentek. Hogy kik voltak ezek? A hó és az igazi síelés első fecskéi. Leleményes fiúk és lányok. Olyanok, akik odahaza, amikor kibújtak a ta­karó alól, nem restelltek ki­­k­­indikálni az ablakon, hogy meg­nézzék az időt. Amikor azután kedvező jeleket észleltek, csele­kedtek. Uzsgyi elő a sícipőkkel, a lécekkel, a botokkal, és fel a hegyre. Így verődött össze a Norma­­lejtő északi oldalán vagy félszáz ember. A Bp. Dózsa és a Bp. Honvéd síelői voltak. Ott láttuk a Honvédból többek között Mo­li­tor Sándort, Darabos Sándort, no meg a fiatalok kedvencét, Ko­vács Laci bácsit is. Ők máris olyan iramban osztogatták a szakmai tanácsokat, mintha már­­ benne járnánk az idényben. Rá-­­juk is szólt nyomban tréfásan a­­ lila sapkás Novák Ferenc: — Kicsit gyengébben a hang­­i erővel, mert ilyen iramban nem bírjátok sokáig! A másik részről már takarékos­kodtak a hanggal. Náluk az idő­sebbeknek már kevesebb dolguk akadt, hiszen az ő kezeik alá ez­úttal több gyakorlott síelő került. Szükséges-e beszámolni, hogy milyen boldogan és milyen nagy kedvvel folyt a síelés. Úgy tűnt, mintha a társaság örökre száműz­te volna a gondot. A sportolás öröme jó gondűző. Pedig ami azt illeti, itt is akadt elegendő hom­­lokráncosító, hiszen a mint tél már messze jár, azóta már felej­tettek a fiatalok, meg a hó sem volt annyira vastag, hogy védje a testet a zúzódástól. De mitsem törődött ezzel például a kis Cse­pel, König, Németh Géza, Fekete Andor, Szász Katalin, Makkai Klára és a többiek. — Lazábban a térdeket! — hal­latszott gyakran az edzői utasí­tás, s közben egyre több friss nyom csíkozta össze a lejtőt. Ha­­mar lesiklottak, bár elsősorban az tűnt fel, hogy nem az iram volt nagy, hanem a lejtő volt rö­vid. Fock Béla bácsin, a Bp. Dó­zsa síházának gondnokán kívül mindenki elégedettnek látszott. Ő a lécek épségéért aggódott. — Aztán nehogy drága mulat­ság legyen ez a síelés! — kiál­totta az egyik felfelé tartó cso­porthoz. A pihegő társaság felérve, egy kis szusszanót tartott. Az egyik jól értesült fiú arról beszélt, hogy a Mátrában már eddig is három héten keresztül pompás hó volt, s hogy milyen kár, hogy a felhők 100 kilométert tévedtek. Ezután újra és újra nekivágtak a völgynek. Amikor a szürkületben búcsút mondtak egymásnak a síelők, ez volt az utolsó szavuk: — Kedden ugyanitt! És eljött a kedd. Azóta azon­ban nagyot változott az idő. El­tűnt a hó. Ezen a napon bent maradtak a lécek a raktárban, ha a dózsások nem estek kétségbe. Visszatértek a régi edzésm­ódsze­­rekhez, azaz a szárazedzéshez. Futottak, gimnasztikáztak, kapuk közt ugróivá „lesiklottak”. Hét­köznap lévén, ez az edzésnap már jóval rövidebb volt, mint az előző. A napi elfoglaltság miatt mindenki csak késve érhetett fel a hegyre, s mindenki arra a nagy távolságra gondolt, amit döcögő iramban tettek meg idáig. — Valahogyan segítsünk ma­gunkon! — ráncolta össze homlo­kát az edzés végén Novák Fe­renc szakosztályvezető, aztán a népes csoportból egyszercsak va­laki hirtelen a homlokára csa­pott, így történt, hogy a társaság tag­jai leköltöztek a Margitszigetre. Az­óta kedden és csütörtökön délután megtalálhatók civil ruhában a le­járók és a Honvéd sporttelep kö­zött, melegítőkben pedig a Mar­gitsziget teljes hosszában. Mind­addig idejárnak, amíg meg nem szánja őket az ég. Sz. A. H­ÍREK A sportlövők intéző bizottsága vasárnap értekezletet tartott , ezen az 1957. évi kölségvetést és nemzetközi versenynaptárt vitatta meg. Határozatot hozott arra í®, hogy a vadászlövők december 23-án tartsanak széles­ körű értekezletet, s itt maguk döntsék el, hogy az önálló vadasai­övó szövetséget fel akarják-e állítani vagy nem. Végül elhatározta, hogy­ decem­ber hó 30-ra összehívja a választmányt, akkor ismerteti a bizottság eddigi munkáját és a szövetség működési szabályzatá­nak tervezetét, majd annak vitája után a január végén tar­­tandó közgyűlésre az előterjesz­tését összeállítja. A szegedi TSS vasárnap 46 résztvevővel villám sakkversenyt rendezett. Három és fél óra alatt nem kevesebb, mint 206 (111) mérkőzésre került sor. Az I. cso­portban a 12 induló között Tar­nai dr. (Haladás) szerezte meg az első helyet 9 ponttal a 8­5 pontot szerző Rédei (Haladás) és a 8 pontot szerző Mák (Sz. Vasutas) előtt. . A tenisz­edzők pénteken 13 órakor megbeszélést tartanak a Magyar Sport Házában. A meg­beszélést tárgya az edzőtestület megalakítása. Barátságos labdarúgó-mérkőzés: UFC II—6. Hajógyár II 6:4 (2:2). Vasárnap a Lenin Intézetben is megindult a kézilabda-torna, az Újpesti Gyapjú női csapatát ki­véve, másodosztályú csapatok részvételével. Férfiak: Férfiruha —­MTK 14:13 (1:5); U. Gyapjú— Lóden 17:16 (7:6); Budai Pamut — IKARUS 15:11 (5:4); Haladás Bölcsészkar—Fűtőgépgyár 22:18 (11:8). Nők: Budai Pamut—UI. Gyapjú 5:5 (3:2), Kinizsi Húsos — Kender Juta 8:4 (4:2). A budapesti női ifjúsági válo­gatott tornászkeret tagjai részére szombaton délel­őt­­ 11 órai kez­­­dettel edzés lesz, a margitszigeti Úttörő-stadion tornatermében. Kérik, hogy a válogatott keret tagjai jelenjenek meg az edzé­sen. Az előző tervtől eltérően nem szombaton, hanem vasárnap 14 órai kezdettel alakul meg a kézi­labdázók edzőtanácsa a Magyar Sport Házában (Hold u. 1.). Az atlétikai szövetség ideigle­nes edzőbizottsága szombaton 13 órakor a Testnevelési Főiskolán ülést tart. Az UFC labdarúgói minden kedden és csütörtökön tartják edzéseiket Raják Gyula edző ve­zetésével a Bécsi fi­on.

Next