Sport, 1956. december (1. évfolyam, 6-27. szám)
1956-12-27 / 24. szám
I. évfolyam, 24. szám 1956. december 27. csütörtök Ára: 1 forint Szép Játékhatfpip&s&n es, Bp. Honvéd Mrésnábesm E- Távbeszélő-jelentésünk — Karácsony másodnapján nem volt nagy nemzetközi telefonforgalom, így aztán alig félórás várakozás után jelentkezett Milánó, ahol a Bp. Honvéd labdarúgói tartózkodnak. Ostreicher Emil, a csapat egyik vezetője jött a telefonhoz. Arra a kérdésünkre, hogy mi volt Brémában, elmondta, hogy a csapat igen szépen játszott, játéka nagyon tetszett a közönségnek, sok tapsot kaptak a Bp. Honvéd játékosai a mérkőzés alatt is és utána is. 2:0-ás félidő után könnyen győztek 4:1-re a Werder Bremen, a jónevű nyugatnémet élvonalbeli együttes ellen. Ebben az összeállításban szerepelt a Honvéd: Grosics — Dudás, Bányai, Solti — Bozsik, Kotász — Budai, Kocsis, Machos, Puskás, Tichy. Faragó sérült, fején zúzott sebek vannak, egyelőre nem védhet, mondta Östreicher, de sérült Czibor is. — Ha fejbe nem rúgják Faragót — hangsúlyozta Östreicher —, akár három góllal is győzhettünk volna a Bilbao ellen. Azért állt Czibor kapuba, mert már a huszadik percben lerándult. Nem tudott megfelelően mozogni és így kapott be két gólt. Ha nem lett volna sérült, annak ellenére, hogy nem kapus, megakadályozhatta volna mindkét spanyol gólt. Elmondta Ostreicher azt is, hogy az olasz lapok egyöntetűen a Bp. Honvéd rendkívüli balszerencséjéről írnak. A mérkőzés valamennyi szemtanúja egyet ért abban, hogy a játéktudás és a pillanatnyi forma alapján a magyar csapatnak kellett volna győznie. Megtudtuk, hogy a brémai mérkőzés után hétfőn délben érkezett a magyar csapat Milánóba és ott töltötte az ünnepeket. Beszélgetésünk idején már ebéd után voltak a játékosok, a milánói Internazionale elleni mérkőzésre készülődtek. Nagy küzdelmet vártak ettől a találkozótól, mert az „Inter” kitűnő formában van, amit vasárnapi győzelme a Fiorentina ellen is jelzett. Ezzel a győzelemmel az Internazionale az első helyre került. Kalmár Jenő edzővel is beszéltünk, közölte, hogy ebben az összeállításban játszanak délután: Grosics — Rákóczi, Bányai, Dudás — Bozsik, Kotász — Budai, Kocsis, Machos, Puskás, Tichy. Azután az iránt érdeklődtünk: mi lesz ezután, mikor jönnek haza? Östreicher Emil elmondta, hogy nagyon rossz hangulatban vannak a játékosok a dél-amerikai portya körüli huzavona miatt, ele nem fáradtak, hangoztatják és különben is most két hetet Genova mellett, Rapallo Nerviben töltenek majd és ott tevékeny pihenővel készülnek és igyekeznek megtartani, sőt fokozni a sportbeli formájukat. Az MLSZ engedélyével szeretnének játszani, s remélik, hogy végül is megkapják azt. Ismételten kérték a héten is az engedélyt, de még mindig nem érkezett kérésükre válasz. Arra a kérdésünkre, hogy ki jön haza most Milánóból, azt válaszolta Ostreichez, hogy valószínűleg csak Machos és Tichy. A többiek részt akarnak venni a dél-amerikai portyán, amely a tervek szerint január közepén kezdődik. Hangsúlyozta Östreicher, hogy a portya után a Honvéd teljes csapata visszatér Magyarországra. Erre vonatkozólag többször is nyilatkoztak a játékosok, s maga is mindent elkövet, hogy 1957 márciusában a csapat már részt vehessen a magyar bajnokságban. Célzott arra is Östreicher Emil, hogy a portyán ügyelni akarnak a játékosok erőnlétére, elég játékos áll rendelkezésükre, mert esetleg Sándor, Szolnok és Lantos is részt vesz a portyán, sőt talán az ifjúsági válogatott egyik-másik tagja is. Miért nem volt kellemes karácsonya Marádban a Ferencváros labdarúgó-csapatának? (Belgrád, december 26.) Nekünk bizony nem volt éppen a legkellemesebb az idei karácsony. Hat gólt kapott a csapat a Radnicskitól, s ez éppen elegendő volt ahhoz, hogy a mérkőzést követő vacsorán keserűnek és avasnak érezzék játékosaink az egyébként szeretettel elibük tálalt bejgli töltelékét: a diót és a mákot... A fiúkat érthetően bosszantotta és bosszantja most is a négy gól különbségű vereség, és sehogyan sem értik, miért követte a novoszádi jó játékot Belgrádban vérszegény, időnként egészen gyenge teljesítmény. Pedig egyszerű ennek a magyarázata, és Sós Károly edzőnek teljes mértékben igaza volt, amikor már a második noviszádi mérkőzést követően ezt mondta: — Az első két jugoszláviai portyamérkőzésen meglepően jól játszottak a fiúk, a jó játéknak azonban lesz még böjtje is. Mert előbb-utóbb megbosszulja majd magát az a körülmény, hogy közel másfél hónapon át rendszertelenül edzettünk. A labdarúgáshoz nemcsak technika kell, hanem erő is. A hosszú kiesés következtében játékosaink erőnléte megcsappant, s ennek nemsokára „ki kell jönnie”. Kiis jött. . . Harmadik jugoszláviai mérkőzésünk után szinte egyöntetű volt a vélemény mind a Radnicski, mind a Ferencváros vezetőinek körében, hogy technikailag nem volt lényeges különbség a két együttes között, erőnlét tekintetében azonban annál inkább. A Radnicski javára . . . Sajnos, a talaj is inkább a jó erőben levő jugoszlávoknak kedvezett, mert — nem kis meglepetésünkre — a noviszádi sportteleppel ellentétben, itt mély, sáros, agyagos pálya fogadta a csapatot. Amikor kiérkeztünk a pályára, Kispéter meg is jegyezte: — Haj-haj. Itt „ruha” lesz. Arra azonban nem számítottunk, hogy a mérkőzés végén a pálya eredményhirdető tábláján ezt olvashatja majd a több mint tízezer főnyi közönség: használták ki. Nem elfogultság azonban részünkről, amikor megállapítjuk, hogy amíg a mi két gólunk „sakk-matt helyzetben” teljesen szabályos volt, addig a jugoszlávok góljai közül az egyik legalább 3 méteres lesből esett. A 49. percben Kertész szépített (4:1), majd Fenyvesinek nyílt alkalma újabb gólszerzésre, de hatalmas helyzetben hibázott. A mi kapunk előtt viszont nem hagyta ki a helyzetet a Radnicski jobbösszekötője, s így lett 5:1. A 60. percben Vilezsál góljával 5:2-re alakult az eredmény. Két perc múlva esett az újabb lesgól, amelyet — mivel a bíró megadott — az utókor mint szabályosat őriz majd meg emlékezetében . . . így lett a Radnicski és a Ferencváros mérkőzésének végeredménye 6:2 a jugoszláv csapat javára. Most, amikor telefonálok, már készülődünk portyánk újabb állomása felé, Titográdba. Itt szerdán játszunk. Utána Szarajevóba megyünk, ahol 30-án lép pályára a csapat. Szó van arról, hogy hatodik mérkőzést is játszik a Ferencváros Jugoszláviában. Erre január 3-án Suboticán kerülne sor. Közben eljutott hozzánk több nyugatnémet klubcsapat meghívása is. Arra kérnek, hogy Jugoszláviából egyenesen utazzunk a Német Szövetségi Köztársaságba. De nem utazunk. Az MLSZ ugyanis azt kérte, hogy a jugoszláviai portya után térjünk haza, s csak azután tegyünk eleget a német meghívásnak. Mondanom sem kell: az MLSZ utasításához tartjuk magunkat. Még csak annyit: mivel az új esztendő beköszöntésekor nem leszünk otthon, ismerőseinknek, sportbarátainknak, szurkolótáborunknak ezúton kívánunk nagyon-nagyon boldog új esztendőt. Ónodi Lajos Radnicski—Ferencváros 6:2 (4:0) A mérkőzés előtt Sós bejelentette, hogy Szabót is szerepelteti, mivel a fiatal játékos teljesen egészséges, semmiféle nyomát nem érzi sérülésének. Közölte azt is, hogy Vilezsál is meggyógyult, s így szünet után ő is bekerül a csapatba, így kezdett a Ferencváros: Ilku I — Buzánszky, Mátrai, Dalnoki — Szabó, Dékány dr. — Kertész, Varga, Orosz, Szigeti, Fenyvesi. A Radnicski nagy játékerőt képvisel. Nemcsak az bizonyítja ezt, hogy jelenleg a jugoszláv bajnokság harmadik helyezettje, hanem az is, hogy sikeresen szerepelt a közelmúltban lebonyolított angliai portyáján is. Csupa élvonalbeli együttes ellen játszott a jugoszláv csapat a szigetországban, ahol öt mérkőzése közül kettőt megnyert, kétszer döntetlent ért el és csak egyszer szenvedett vereséget. A Ferencváros ellen is remek játékkal rukkolt ki. Az elején valóságos tűzijátékot rendezett, s — igaz, hogy védelmünk segédletével — a kilencedik percben már 3:0-ra vezetett. Az első gólt 25 méteres lövésből kapta Ilku, a másodikat Dékány rossz hazaadásából, a harmadikat pedig az elbámészkodó védők között közvetlen közelről rúgták a hálóba. A három gól után kiegyenlítettebbé vált a játék. A Ferencváros két szélsője révén veszélyeztetett, a helyzetek azonban kimaradtak. Ezzel szemben a 37. percben a Radnicski újabb gólt ért el É lesről. 4:0. Szünet után a nehéz talajon meglehetősen idegenül mozgó Szigeti helyére Vilezsál állt be. Ez a félidő eléggé hullámzó volt, s abban különbözött az elsőtől, hogy a gólhelyzeteket mindkét oldalon egyformán Hatalmas sikere volt a szerdai jégünnepélynek Régen volt már népvándorlás a Millenáris tájékán. Karácsony másodnapján ismét megérhettük. Délelőtt 10 óra tájban feketéllett a Thököly út két oldala a pályára igyekvő járókelőktől, akiket a jégünnepély híre csalt ki a meleg szobából. A népvándorlás eredménye: 3000 néző. Ez a lelkes közönség nagy taps- viharban tört ki, amikor Szollás , László dr., a korcsolyázó szövet-ség ideiglenes intéző bizottsága elnökének megnyitó szavai után az ünnepély első résztvevője, Tóbiás Klári kifutott a jégre. A műkorcsolyázás egyik reménysége szabadonválasztott gyakorlatát mutatta be, majd Siebold Zsuzsa tiroli tánca aratott nagy sikert. A Peters, Tölgyesi-kettős argentin tangója, Soma Éva szabadonválasztott gyakorlata, a Badacsonyi- házaspár quick-stepje és Kucharovitz Miklós kürje következett ezután a műsorban. A nézősereg lelkesedése fokozatosan lendült bele a tapsolásba és amikor Jurák Eszter magyar ruhában belépett, akkor már tavalyi formáját is elérte. A magyar tánc, amelyet Jurák Eszter eltáncolt, arról tanúskodik, hogy a fiatal versenyző a viszonyokhoz képest jó formában van. Ugyanezt lehet elmondani a Nagy-testvérpárról, amely először szabadgyakorlatát mutatta be. Nagyék műsora máris majdnem teljesen készen van, emeléseik, ugrásaik ,,a helyükön” vannak, még az új emelés is, amely a gyakorlat második figurája lett, tökéletesen sikerült. Megérdemelten kapták a nagy tapsot. Ezután Váczy-Hüöschl Györgyi babatánca ragadta magával a nézőket, majd Rácz Miklós szabadon választott gyakorlata, Jurek Eta kürje, a Peters, Tölgyesi-kettős ötletes táncbemutatója következett. Illés Erzsébet táncparódiájának zenéje alaposan megmozgatta a nézőket, de a fiatal versenyzőt is, aki igen ügyes és jól előadott tánccal remekelt. Nagy örömet okozott a Jurek, Kucharovitz kettős igen biztató páros futása és Csorna Éva nagyszerű cigánytánca is. A műsor végén a Peters—Tölgyesi, a Porkoláb—Hajós, a Sztancsics—Jelly és Badacsonyi jég táncos pár futott együttes bemutatót, hatalmas sikerrel, majd Czakó György lendületesen és szépen előadott kürje után a Nagy testvérpár táncolt el egy remekbe készült csárdást. Olyan nagy sikerük volt, hogy az egész számot meg kellett ismételniük. A műkorcsolyázók után a jégkorongozók vették át a szót. A jégkorong-mérkőzés lapunk zártakor kezdődött. A Keleti Ágnes december 27-én indul haza Molnár József, a magyar csapat olimpiai attaséja december 20-án indult haza Melbourneből. Az attasé már Európában, Frankfurt am Main-ban van, ahonnan Prágán keresztül a hét végén érkezik vonattal haza. Molnár József távbeszélőn közölte, hogy Keleti Ágnes részére nem sikerült erre a gépre helyet biztosítani és négyszeres olimpiai bajnoknőnk ezért előreláthatólag a december 27-én induló repülőgéppel utazik majd haza. Nemzetközi labdarúgó-mérkőzés NSZK—Belgium 4:1 (2:1) Köln, 60 000 néző. Vezette: Blamkihorst (Hollandia). NSZK: Kwiatikowaki — Juskowiak, Köchling — Schlebrowski, Wewers, Szymaniak — Waldner, Geiger, Kelbassa, Schröder, Vollmar. Belgium: Dresen — Dirix, Dries — Mees, van Kerkhoven, Martens — Orlans, Vamderwilt, Coppens, Hout, Maysen. Német támadásokkal indult, a belgák nehezen kaptak lábra. A 28. percben Schröder a német csapatnak szerezte meg a vezetést, a 37. percben Maysen egyenlített. A 42.percben Kelbassa átadásából Voltmar újra a németeknek szerezte meg a vezetést. Szünet után az 58. percben Wewers megsérült, s hat percre kiállt. Az 59. percben Kelbassa, majd a 82. percben Wewers volt eredményes. A nyugatnémet válogatott végeredményben megérdemelten győzött. Védelmének voltak sebezhető pontjai, két szélső fedezete azonban nagyszerűen játszott. A támadósor játékában tervszerűség volt észlelhető. A belga válogatott játékából hiányzott a folyamatosság. A fedezetek nem támogatták eléggé a csatárokat, akik így sokszor magukra maradtak. A két ország válogatottjának ez volt a 10. találkozója. A németek hatszor győztek, négyszer pedig vereséget szenvedtek. Az NSZK válogatottnak a legutóbbi világbajnokság óta ez volt a 18. nemzetek közötti mérkőzése, ezek közül azonban a mostanival együtt mindössze csak öt győzelmet szereztek. Nyilatkozatok Bauwens dr., a német Labdarúgó szövetség elnöke: Az eredménnyel elégedett vagyok. A német válogatottat nagyszerű küzdőszellem jellemezte. Az ország nyugati részéből származó játékosok beválogatása kitűnő sakkhúzásnak bizonyult. Helmuth Schön, a német válogatott segédedzője: Válogatottunk győzelme a legszebb karácsonyi ajándék volt a német labdarúgósport számára. Kari Lotsy (Holland): A FIFA alelnöke: A nyugatnémet labdarúgó válogatottal — ha továbbra is így fejlődik — a jövőben ismét komolyan számolni kell. A kosárlabda Szerdán délelőtt ismét nagy érdeklődés mellett folytatódtak a kosárlabda Téli Kupa küzdelmei a Sportcsarnokban. A Bp. Honvéd és az FTC lépett először pályára, s a közönség nagy tapssal köszöntötte a zöld-fehéreket de kijutott a tapsból a többszörös bajnok Bp. Honvédnak is. FÉRFI MÉRKŐZÉS. Bp. Honvéd—FTC 108:53 (57:23). V: Körmendy, Cziffra. Bp. Honvéd: Balogh, Czinkán — Simon I — Bánhegyi, Somogyi. Cs: Pártos, Simon II, Kienitz. Edző: Páder János. FTC: Gulyás, Földy — Temesvári — Laczházi, Baranyai. Cs: Szabóki, Jánosi. Edző: Kislik László. Nagy lendülettel kezdett mindkét csapat. Hamar megszülettek az első kosarak. A védekezésre kevés gondot fordítottak a játékosok, így a közönség sok kosarat láthatott. A Honvéd jobb erőnléte és jobb labdakezelése révén már az elején fölényt harcolt ki, s ez már az I. félidőben 34 pontos különbséget eredményezett. Főleg Czinkán és Somogyi kosárratörései jártak sikerrel, az FTC-ből Baranyai és Laczházi távoli dobásai sikerültek. Fordulás után továbbra is a Honvéd irányította a játékot, az FTC lelkesen harcolt, de a hajrában teljesen kifulladt. Ld: Simon I (25), Czinkán (214), Bánhegyi (22), Somogyi (20), ül. Temesvári (14), Laczházi 13), Baranyai (9). Jó: Czinkán, Simon I, Bánhegyi, Balogh, Somogyi, ill. Gulyás, Laczházi, Baranyai. NŐI MÉRKŐZÉSEK Bp. Petőfi—B. Vasutas 61:54 (28:30), V: Csabay, Szabó II. Bp. Petőfi: Sároisdiné, Tölgyesi — Blahóné Téli Kupáért — Bokorné, Nagyné. Cs: Halmai, Paál. Edző: Gyimesi János. BVSC: Nemoda, Veres — Bokodiné — Bódy, Tarrné. Cs: Lehoczky, Forgács, Babocsai. Edző: Lehoczi, Tibor. Igen izgalmas és változatos küzdelmet vívott a két csapat. A vasutasok kaptak jobban lábra és csaknem állandóan vezettek az I. félidőben. Az eredmény így alakult: 0:4, 7:5, 7:11, 11:19, 19:23 (15. perc), 25:25, 28:23, 28:30. A Petőfi-játékosok sok helyzetet hagytak kihasználatlanul, a nagy lelkesedéssel küzdő vasutasok ugyanakkor távolról, közelről egyaránt jól dobtak és a büntetődobásokat és jól hajtották végre. A PetőfibőlSárpediné még az I. félidőiben a kipontozás sorsára jutott. Szünet után sem csökkent az iram. Mindkét csapat sokszor vállalkozott kosárratörésre, s ez tetszett a közönségnek. A 3. perctől kezdve állandóan a Petőfi vezetett: 34:31, 41:34, 47:44, 50:46. Három perccel a befejezés előtt — 50:50 állásnál — Paál elfutása és Nagyné távoli dobása révén újból elhúzott a Petőfi. Ezután az eredmény így alakult: 54:51, 56:51, 57:54, 61:54. A Petőfiből Bokorné, a BVSC-ből Babocsai és Bódy került a hajrában a kipontozás sorsára. Ld: Blahóné (24), Halmai (16) Nagyné (13), ill. Bokodiné (12), Babocsay (12), Veres (10). Jó: Halmai, Blahóné, Nagyné, Tölgyesi, ill. Tarrné, Veres, Bokodiné. MAFC—BSE 59:42 (25:18). V: Mészáros, Mercz. Meglepetés! A tartalékos műegyetemisták végig határtalan lelkesedéssel, ügyesen adogatva győzték le lélek nélkül játszó ellenfelüket. Ld: Paál I (24), Koh I (14), Koh II (10), ill. Schneider (19), Partimé (13). Jó: Paál (a mezőny legjobbja), Koh I, Haspál, Koh II, 111. Schneider, Pető, Kintlimé.