Sport, 1957. január (2. évfolyam, 1-21. szám)
1957-01-21 / 14. szám
A magas fokú technika és a gyorsaság a fejlődés előfeltétele A melbourne-i kosárlabda-torna tapasztalatai Egy nagy világverseny értékelésekor első kérdésként azt szokták felvetni, vajon magasabb színvonalú volt-e, mint az előző nagy nemzetközi torna, és miben mutatkozott fejlődés, illetve visszaesés. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk a melbourne-i olimpia kosárlabdamérkőzéseit, azt kell mondanunk, hogy az általános színvonal alacsonyabb volt, mint Helsinkiben. Ennek a legfőbb oka az, hogy a legjobb csapatok egy része nem jelent meg az olimpián, így hiányzott a világklasszist képviselő argentin, csehszlovák, magyar, mexikói és olasz együttes. Helyettük olyan kisebb képességű csapatok mérkőztek, mint Japán, Tajvan, Ausztrália, Szingapúr, Korea és Thaiföld. Az olimpián résztvevő 15 csapat között klasszisbeli különbségek mutatkoztak. Az Egyesült Államok kosárlabdázói kiemelkedtek a mezőnyből. Utánuk a nagyjából egyforma játékerőt képviselő Szovjetunió, Uruguay, Franciaország, Bulgária, Brazília, Fülöp-szigetek, Chile és Kanada (második , kilencedik helyezett) következett. A többiek egy klasszissal gyengébbek voltak és egy pillanatra sem voltak veszélyesek az előttük állókra. Sokan kérdezik azt, vajon hogyan szerepelt volna az Európabajnokságot nyert magyar válogatot. Véleményem szerint csapatunk a második-hatodik helyig bármelyik helyre esélyes lett volna. Ha azt vizsgáljuk, miben mutatkozott fejlődés, illetve átmeneti visszaesés, vita nélkül megállapíthatjuk, hogy valamennyi csapat erőnléte kiváló volt. Mindegyik mérkőzést (kivéve az első francia—szovjet mérkőzést) a hatalmas iram jellemezte, a csapatok elejétől végig gyorsan indítottak. A játékosok gyorsasága és rugalmassága is hatalmas mértékben fejlődött. Természetesen figyelembe kell venni, hogy az ázsiai csapatok fő erénye a gyorsaság. A ruganyosság fejlődésére mi sem jellemzőbb, mint az, hogy a kosarak 30 százaléka a lepattanó labdák beütéséből adódott. Még a legkisebb termetű játékosok is oly magasra felugrottak, hogy kezükkel érintették a gyűrű szélét. Az amerikaiaknak is a gyorsaság volt a fő fegyverük és nem a testmagasság, mint ahogyan azt általában gondolják. Még a magas amerikai középjátékosok is legalább olyan gyorsak voltak, mint a magyar válogatott leggyorsabb játékosa, Greminger. A játékosok — főleg az amerikaiak és az ázsiaiak — kiválóan kezelték a labdát. Mindkét kézzel egyformán jól vezették a labdát anélkül, hogy tekintetüket egy pillanatra is rászögezték volna. A kosárradobásnál a tempódobás volt az uralkodó. Magasra felugorva egy vagy két kézzel fej fölül dobták a labdát. Palánkhoz közeli helyzetekben, az úgynevezett , ,ziccer’ '-dobásoknál, ha a védőjátékos mellettük állt, akkor rövid horogdobással dobtak, ha nem volt közelükben védő, akkor mindig a lehető legmagasabbra felugorva, kinyúlva dobták be a labdát. Meglepő volt az, hogy az amerikai, a szovjet és a brazil csapat kivételével a többi csapat alig vállalkozott erre a dobásmódra és távolról sem dobott jól. Russel kivételével az amerikai csapat összes játékosa, még a középjátékosok is kiválóan dobtak távolról, a szovjet csapatból a nálunk is jól ismert Stancus, Petkijavicius, Ozerov, a brazil csapatból pedig Marques voltak a torna legjobb „távoldobói”. A tornán különösen tanulságos volt az amerikai csapat védekezése, összes ellenfelüket, még a gyorsaságukról közismert fülöpszigeti csapatot is egész pályán letámadták. Úgyszólván lehetetlen volt ellenük tartani a labdát. Állandóan váltottak és tökéletesen zártak. Védekezésükre mi sem jellemzőbb, mint az, hogy a harmadik helyezett uruguayi csapat az első félidőben mindössze egy kosarat tudott dobni mezőnyből, ezt is a félidő utolsó tizedik másodpercében. A többi csapat mind kissé behúzódó laza emberfogással védekezett, kivéve az első szovjet—francia mérkőzést, ahol a francia csapat zónázott. A szovjet csapat úgy látszik nem készült fel zóna ellen és így adódott a torna első nagy meglepetése: a biztos francia győzelem. Támadó taktika szempontjából nem láttunk különösebb újat. Az amerikai csapatot ellenfeleik nem kényszerítették változatos taktikai fegyverek alkalmazására, mert gyorsaságukkal és pontos távoli dobásaikkal így is klasszisfölényben voltak. A további csapatok általában mind mozgó elzárásokat alkalmaztak éspedig úgy, hogy az üres játékosok végezték az elzárásokat, majd az elzárásból a palánk felé futó játékosnak bejátszották a labdát. Ez vagy kosárra dobott, vagy pedig az őt követő társának játszotta vissza a labdát. A lepattanó labdáért a támadó játékosok sokszor üresen, sokszor elzárásból befutottak és a futás lendületéből felugorva igyekeztek beütni a labdát. Általában igen keveset játszottak a beálló középjátékosra, kivéve egy-két kimagasló középjátékost — Russel, Krumins. A középjátékosok fő feladata elsősorban a lepattanó labda beütése, illetve megszerzése volt. Az amerikai csapat a szakértők véleménye szerint mint együttes is a legjobb, amelyet valaha is olimpiára vagy világbajnokságra küldtek. A három európai csapat (szovjet, francia, bulgár) általában jól megállta helyét, amit nagyszerű helyezésük (II., IV., V.) is mutat. A délamerikai csapatok sem voltak azonban sokkal gyengébbek. Az európaiak azzal bizonyultak jobbnak, hogy a mérkőzés döntő szakaszaiban fegyelmezettebbek voltak. Az ázsiai csapatok közismert erényeiket csillogtatták. Gyorsaság, ruganyosság, kitűnő labdakezelés, ördöngős cselek jellemezték játékukat. Meglepő volt azonban az, hogy nem tudtak távolról dobni. A melbourne-i olimpia kosárlabda-tornája végeredményben megmutatta azt, hogy a fejlődés alapja, iránya a mamagas fokú technikai megalapozottság és a gyorsaság. Ennek eredményessége mind a támadásban, mind a védelemben döntően megnyilvánul. A magyar kosárlabdának is feltétlen ebben az irányban kell haladnia, ha azt akarjuk, hogy megőrizzük a jelenlegi színvonalunkat és lépést tartsunk az általános fejlődéssel. Hepp Ferenc dr. (Bp. Dózsa) 1:29,7, 5. Szabó (MTK) 1:31. Női lesiklás. Felnőttek: 1. Dávid Piroska (Bp. Honvéd) 1:19.9, 2. Doleschné (Bp. Honvéd) 1:24.6, 3. Kovácsiné (Bp. Dózsa) 1:28, 4. Deseő (31. sz. Építők) 1:35, 5. Gallnerné (Bp. Dózsa) 1:51. Csapatban: 1. 31. sz. Építők 5:31,7. Ifjúságiak: 1. Medvei (31. sz. Építők) 1:45, 2. Szász K. (Bp. Dózsa) 2:42, 3. Völgyesi (Bp. Dózsa) 2:47.2, 4. Makkai (Bp. Dózsa) 2:51, 5. Kisgyörgy M. (Bp. Honvéd) 3:00. Mintegy 160-an indultak a vasárnapi síversenyeken Vasárnap két síversenyt rendeztek a Szabadság-hegyen: az MTK futóversenyt, a 31. sz. Építők pedig lesiklóversenyt. A futóverseny a Normafa környéki hosszú, nyújtott lejtők és emelkedőkből álló pályán bonyolódott le. A felnőtt férfiak egy hatkilométeres körpályán két kört futottak, ugyanezen a nők és férfi ifjúságiak egy-egy kört. A férfi felnőttek között Kerese és Petre párharcából Kerese került ki győztesen. A felnőtt nők között ezúttal is Doschekné bizonyult a legjobbnak. Férfi futószámok. Felnőttek (35 ind.): 1. Kerese (Bp. Honvéd) 49:11, 2. Petre (Bp. Dózsa) 49:21, 3. Faludi (Bp. Dózsa) 50:35, 4. Rab (Vasas) 50:47, 5. Szabó Z. (TF) 51:19. Csapatban: 1. Vasas SC (Rab, Németh, Hollós, Bánsági) 3:29:32, 2. Bp. Dózsa 3:30:57, 3. Bp. Honvéd 3:39:44. Ifjúságiak (26 ind.): 1. Kelecsényi (Bp. Dózsa) 24:39, 2. Körmendi (MTK) 25:00, 3. Pajor (MTK) 25:02, 4. Dina (Vasas) 25:11, 5. Magyar (Bp. Dózsa) 26:23. Csapatban: 1. MTK (Körmendi, Pajor, Süle) 1:17:20, 2. Bp. Dózsa 1:17:41, 3. Vasas SC 1:24:24. Női futószámok. Felnőttek (15 ind.): 1. Doschekné (Vasas) 30:42, 2. Hemrikné (Bp. Honvéd) 32:06, 3. Gál R. (TF) 33:17, 4. Kállai I. (Vasas) 33:31, 5. Nyerges (Bp. Dózsa) 34:40. Csapatban: 1. Vasas (Doschekné, Kállai, Sárközi) 1:38:59. Ifjúságiak (14 ind.): 1. Völgyesi (Bp. Dózsa) 13:45, 2. Sosovicska (Bp. Honvéd) 14:51, 3. Körmendi (MTK) 14:55, 4. Gedő (Bp. Honvéd) 16:04, 5. Keszthelyi (Bp. Honvéd) 17:00. Csapatban: 1. Bp. Honvéd (Sosovicska, Gedő, Keszthelyi) 41:55, 2. Vasas 56:26, 3. MTK 1:07:03. A lesiklóversenyre a Harangvölgyben került sor, a felnőttek részére 700 m hosszú és 250 m szintkülönbségű pályán. Az ifjúsági férfiak is ezen a pályán versenyeztek. A várakozásnak megfelelő eredmények születtek. A kielégítő formát mutató Novák és Dávid Piroska biztosan győzött a felnőtt versenyen. Férfi lesiklás. Felnőttek: 1. Novak (Bp. Dózsa) 58.4, 2. König (Bp. Dózsa) 59.6, 3. Ziegler (Bp. Dózsa) 1:00.8, 4. Horn (Bp. Honvéd) 1:00.9, 5. Gebhardt (Bp. Előre) és Nyulászi (Bp. Dózsa) 1:02. Csapatban: 1. Bp. Dózsa 5:08.5. Ifjúságiak: 1. Helmie (MTK) 1:27, 2. Flórián (Bp. Dózsa) 1:29, 3. Olveczky (Bp. Dózsa) 1:29,5, 4. Görgényi Nem minden jó, ami új Az utóbbi két esztendőben kevés lényegbevágó panaszt lehetett emelni az evezős társadalmi szövetség működése ellen. Kisebb hibáktól eltekintve zökkenésmentesen intézte az ügyeket. Az evezőssport tagadhatatlanul kimozdult a hullámvölgyből. Ez a lendület azonban derékba tört. Novemberben egy héttagú intéző bizottság váltotta fel a szövetséget, s ez eddig képtelen volt elődjének nyomdokán haladni. Az intéző bizottság még nem állította össze a válogatott keretet, még nem készítette el a hazai és a nemzetközi versenynaptárt, „nem volt ideje” egy hozzávetőleges költségvetés-tervezet összeállítására, a vidéki evezőssport helyzetéről semmit sem tud, mint ahogyan arról sem, hogy tulajdonképpen milyen szakosztályok léteznek és hogy milyen ingó és ingatlanokkal számolhat a jövőben az evezőssport. Egyedül a szövetség alapszabálytervezetét készítették el. Ebben azonban nincs sok köszönet, hiszen a már sokszorosított tervezet hemzseg a szerkesztési hibáktól. Mi az oka az intéző bizottság gyenge munkájának? Elsősorban az, hogy a szövetség kipróbált, lelkes, fáradhatatlan híveit félreállították, a bizottságba pedig főként szubjektív megítélés alapján jelölték a vezetőket. A választás óta immár három hónap telt el és azóta bebizonyosodott: a bizottság összetételénél fogva nem alkalmas a fontos feladatok megoldására. Tagadhatatlan, hogy valamennyi bizottsági tag külön, külön értékes híve az evezőssportnak. Képességeiket azonban eddig csak szakosztályokon belül csillogtatták, jelentős részük az evezőssport közös ügyeiért alig tett valamit. Természetesen az ilyen bizottsági tagok nem rendelkeznek kellő gyakorlattal sem. Sürgősen felül kell vizsgálni a bizottság összetételét és új, az ügyek vitelére alkalmasabb bizottságot kell választani. Nem szabad tűrni, hogy a lelkiismeretes munkán kívül más ajánlólevél is érvényesülhessen a bizottság tagjainak megválasztásakor. Nem új embereket, hanem a leghozzáértőbb embereket kell az evezőssport élére jelölni, akik önzetlenül, áldozatkészen hajlandók és tudnak is dolgozni e szép sportág fejlődéséért. Sz. A. Február 3-ára halasztották az UTE vezetőségválasztó közgyűlését Ebben a hónapban vasárnap délelőtt már másodszor gyűltek össze az újpesti sportrajongók, hogy megtárgyalják kedvenc sportkörüknek, az 1885-ben alakult UTE-nak az újjászervezését. Bevezetőben Kármán József, az ideiglenes intéző bizottság tagja számolt be azokról a tárgyalásokról, , amelyek az intéző bizottság és a Dózsa vezetői között megszakadtak. Ezúttal sokkal többen vettek részt a tárgyalásokon és sokkal többen tettek javaslatot, mint legutóbb. A nagy többség hangoztatta, hogy az újjáalakuló UTE labdarúgó-csapatának az NB I-bem van a helye, hiszen 1950-ben a Dózsába való beolvadás idején ott szerepelt a lila-fehér együttes. Az egybegyűltek végül azt a határozati javaslatot fogadták el, hogy a kibővített intéző bizottság még folytasson tárgyalásokat a sportba Újságokkal, valamint a Belügyminisztériummal, hogy a Dózsa beolvadása során megszülető egyesületnek Újpesti Torna Egylet legyen a neve. Ha ezek a tárgyalások sem vezetnének eredményre, akkor az újpestiek a Dózsától függetlenül is megalakíják sportegyesületüket. A szervező munka elvégzésére bizottságot választottak. A végleges vezetőség megválasztására csak február 3-án kerül sor. Laczik nyerte a Bp. Meteor kéttávú gyorskorcsolyázó-versenyét Vasárnap reggel a Bp. Meteor rendezésében a városligeti Műjégpályán került sor az idény második gyorskorcsolyázó-versenyére. A jégviszonyok kitűnőek voltak, de a hideg (mínusz 8 fokot mutatott a hőmérő) ártott a versenynek. A kéttávú összetett versenyt Laczik nyerte jobb 500 m-es idejével. II. osztály. 500 m: 1. Laczik 49.9, 2. Sárosi 50.6, 3. Karácsony 51, 4. Mészáros 51.4, 5. Behringer 51.7, 6. Farkas 52. 1500 m: 1. Sárosi 2:42, 2. Mészáros 2:42.3, 3. Laczik 2:42.6, 4. Karácsony 2:42.8, 5. Behringer 2:47.8, 6. Farkas 2:50.4. összetett: 1. Laczik (Bp. Meteor) 104.100, 2. Sárosi (Bp. Meteor) 104.600, 3. Karácsony (Bp. Meteor) 105.267, 4. Mészáros (Bp. Petőfi) 105.500, 5. Behringer (Bp. Petőfi) 107.633, 6. Farkas (Bp. Petőfi) 108.800. 500 m, női: 1. Gergelyné (Bp. Petőfi) 59.1, 2. Takács (MTK) 1:07, 3. Bratiscsuk (Bp. Meteor) 1:32.3. 3000 m, ifjúsági: 1. Faragó (Bp. Petőfi) 5:55.7, 2. Zamecsnik (Bp. Meteor) 6:03.5, 3. Flesch (FTC) 6:14.6, 4. Kaszó (Bp. Meteor) 6:18.9, 5. Andrássy (Bp. Petőfi) 6:21.9. 500 m, serdülő: 1. Holló (Bp. Meteor) 55.2, 2. Markó (Bp. Meteor) 58.6, 3. Maróthy (Bp. Petőfi) 1:01.6. Tehetségkutató-verseny (400 m): 1. Németh 53.2, 2. Dobosy 56.2, 3. Fahidi 60. Követendő módszer Néhány nappal ezelőtt öttusázóink megbeszélésre gyűltek össze a volt OTSB-ben. Az öttusa-szövetség nyilvános beszámolót szervezett a melbourne-i olimpián járt versenyzők és öttusa-vezetők részvételével. A beszámoló iránt igen nagy volt az érdeklődés. Közel százan — többségükben fiatal versenyzők — voltak kiváncsiak a sportág legjobb magyar képviselőinek olimpiai beszámolójára, szakvéleményére. Benedek Ferenc, a szövetség intéző bizottságának tagja beszédében részletesen elemezte öttusázóink melbourne-i szereplését, a magyar csapat felkészülését és a sportág feladatait. Majd a hozzászólások következtek. Benedek Gábor, Bódy János mellett az itthonmaradt öttusázók is beszéltek az olimpiai felkészítés és válogatás módszereiről, hibáiról és megtették javaslataikat is. A résztvevő fiatal öttusázók hangján érződött a sportág szeretete, féltése és az a kívánság, hogy a magyar öttusasport ismét visszaszerezze világelsőségét. A sok értékes felszólalás nagy segítséget ad a szövetségnek a munka megjavítására. Nem néhány ember pillanatnyi ötlete alapján alapozzák meg a sportág fejlődését öttusázóink, hanem együttes, megfontolt előkészítés útján. S. L. Újvári (FTC) nyerte a szegedi asztalitenisz-versenyt A Szegedi Kendergyár SE szombaton és vasárnap országos asztalintenisz-versenyt rendezett, amelyen budapesti, debreceni, hódmezővásárhelyi, kecskeméti, kiskunfélegyházi, tolnai, valamint helybeli játékosok vettek részt, összesen mintegy hatvanat. Az egyesekben négyes körmérkőzés során döntötték el a helyezéseket. A férfi I. o. egyesben az első három keresztbe verte egymást, s végül csak a játszmaarány döntött. A nők mezőnyében a szegediek döntötték el a sorrendet, itt ugyanis a helybelieken kívül csak egy hódmezővásárhelyi lány indult, s az sem jutott be a döntőbe. Férfi egyes. I. o.: 1. Újvári (FTC) 4 pont, 8:5 játszmaarány, 2. Farkas J. (Bp. Spartacus) 4 p.. 6:4, 3. Piedl (FTC) 4 p. 6:7, 4. Nagy L. (Sz. Kender). II. o.: 1. Zsengellér (SZEAC), 2. Lukács (SZEAC), 3. Fehér (Sz. Kender), 4. Gazdik (SZEAC). Férfi páros: 1. Farkas, Piedl, 2. Hugyecz, Lukács (SZEAC), 3. Madarász (Debreceni Gördülőcsapágy), Újvári (FTC), 4. Nagy L., Nagy Z. (Sz. Kender). Női egyes: 1. Kamocsai (Sz. Kender), 2. Csikós (Sz. Vasas). Női páros: 1. Kamocsai, Nagy L.-né (Sz. Kender), 2. Csikós, Szeliczki (Sz. Kender). SIKERÜIT! Az olimpián érte el legjobb formáját vízilabda-válogatottunk Nagy érdeklődés előzte meg Rajki Béla, vízilabda szövetségi kapitány beszámolóját vasárnap délelőtt. Számos szakember, edző jelent meg az értekezleten, az olimpiai bajnokcsapatot Gyarmati Dezső és Markovits Kálmán képviselte. Megemlítette beszámolója elején Rajki Béla, hogy a múlt évben a különböző nemzetközi mérkőzéseken, tornákon, fokozatosan kovácsolódott össze a csapat. Az angliai mérkőzések alkalmasak voltak arra, hogy a csapat hozzáedződjék a kemény játékmodorhoz. A játékoskerettel kapcsolatban megállapította, hogy az jó volt, abból senki olyan nem maradt ki, akinek ott lett volna a helye. Az utólag bekerült két játékosról leszögezte: Szívós nagy hasznára volt a csapatnak, mert egyrészt mint idős, higgadt ember jó hatással volt a többire, másrészt pedig, mint játékos is kitűnően megállta a helyét. Demján jelenléte viszont feleslegesnek bizonyult. Formája sem volt kielégítő, s egészen mással volt elfoglalva, mint a játékkal. Részletesebben beszélt ezután Rajki Béla az egyes játékosok teljesítményéről, erényeiről, majd a felkészítésről szólott. Hangsúlyozta, hogy az első pillanattól kezdve három szempontot tartott szem előtt: 1. az általános erőnlét kialakítását, 2. a különleges erőnlét kialakítását, 3. a késleltetett formábahozást a csapatjáték kialakítása terén is. A vezérelv az volt, csak egy csúcsforma az év folyamán, mégpedig az olimpián. — Tisztában voltam azzal, hogy Melbourne-ben annak lesz több esélye, aki valami újat hoz a játékhelyzet-megoldások terén; igyekeztem a csapatot olyan felfogásra rávezetni, amely a rendelkezésre álló játékos-állománnyal tökéletesen megoldható. A cél a kockázat nélküli, biztonsági játék kialakítása volt. Persze ez nem jelentette a támadójáték háttérbe szorítását, mert ez is sokat fejlődött a csúcsforma kialakítása során. Általános volt a vélemény, hogy a magyar vízilabda-válogatott az egyetlen olyan együttes volt az olimpián, amely új színt, új elgondolásokat hozott a játékba. Az a körülmény azonban, hogy csapatunk ismét megszerezte a világelsőséget, nagy feladatot ró szakembereinkre. Az új utak keresése nemcsak a válogatott csapat, hanem a nagy tömegeket megmozgató, a felkészítő egyesületi edzők feladata. Különösen a támadó játékot kell fejlesztenünk. Taglalta ezután a beszámoló az egyes játékvezetők működését. A tengerentúli bírák a vízilabdázást inkább küzdősportnak fogták fel, mint játéknak. Ez viszont gátolja a vízilabda fejlődését. A döntőkön három semleges európai bíráskodott, akik közül a spanyolt Batalle, a belga Bauwens és a svéd Zuckermann bizonyult a legjobbnak. A beszámoló felett színvonalas szakvita alakult ki. Erre legközelebb visszatérünk. SPORT