Népsport, 1957. június (13. évfolyam, 42-62. szám)

1957-06-25 / 59. szám

A festőién szép várni stadionban negyedórás kitűnő játékkal harcolta ki a döntetlent B-váloggatottunk Távbeszélő-jelentésünk. *-* (Várna, június 24.) Sajnos, vasárnap este telefonzavar következtében nem tudtam részletesen beszámolni a ma­gyar labdarúgó B-válogatott várnai sze­repléséről. Otthon azóta már bizonyára elterjedt a híre annak, hogy kemény, változatos küzdelem után döntetlenül végeztünk a bolgárokkal. Szép emlék marad számunkra Várna. Nemcsak azért, mert nem kell szégyen­keznünk a 2:2-s eredmény miatt, hanem azért is, mert az itt eltöltött néhány nap emlékezetes lesz mindnyájunk szá­mára. Bámulatba ejtett bennünket a várnai stadion festői környezete, ilyent bizony még nem láttunk. A stadion hegyoldalba­­épült, száz mé­terrel a tenger szintje felett. A lelátó nagy részéről csodálatos kilátás nyílik a Fekete-tengerre. A pálya talajától már közel sem voltunk ennyire elragadtatva. A forró napsugár teljesen kiszárította a talajt, amely nagyon kemény, görön­gyös volt, helyenként pedig fűcsomók is éktelenkedtek a játéktéren. A mérkőzés iránti érdeklődés minden képzeletet felülmúlt. A nézőtéren — a bolgár vezetők legnagyobb sajnálatára — csak ötvenezer szurkoló számára volt férőhely, s így rengetegen kint re­kedtek. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy ezeknek a száma tízezerre tehető. A jegyek egyébként már napokkal a mérkőzés előtt elkeltek. Gürüz, török játékvezető sípjelére a mieink indították el a labdát, s nyom­ban támadóan léptünk fel. Mezőnyfölé­nyünk azonban hamar megszűnt. Ennek főleg fiataljaink elfogódottsága volt az oka. A közönség hallatlan lelkesedéssel buzdította a hazaiakat, a bolgárok ke­ményen küzdöttek, a magyar fiúk pe­dig meglehetősen sokat kapkodtak, ide­geskedtek, összjátékuk akadozott, a pá­lya talaja is közrejátszott abban, hogy sok átadási hibát vétettek. A csatárok ebben a félidőben nem tudták huzamo­sabb időn keresztül tartani a labdát, lövéseik nem sikerültek, helyzeteket is alig dolgoztak ki. Ekkor még a fede­zetpártól nagyon kevés támogatást kaptak, sok magas átadás szállt előre, s ezeket a bolgár védők rendre elfe­jelték apróterme­tű támadóink elöl. A bolgárok főleg két gyors, lendületes szélsőjük révén vezették támadásaikat, valamennyi mezőnyjátékosuk gyors volt, s harcos felfogásban küzdött. Nem kétséges, hogy a játékidő első felében a hazaiak játszottak job­ban, s játékuk alapján feltétlenül megérdemelték a kétgólos vezetést. Szünet után egyszeriben megváltozott a játék képe. Használt a félidőben esz­közölt változtatás. Kalmár III helyett az addig középcsatárt játszó Aspirány lett a jobbszélső, Csáki pedig középcsatár­nak állt be. • A második 45 percben szárnyaikat kapott a magyar csapat. Egy­más után gördültek gyors, sokmozgá­­sos, veszélyes támadásaink. A fedeze­tek most már kiválóan játszottak, soro­zatosan dobták támadásba az ötösfogat tagjait. Aspirány és Szigeti boszorká­nyos cseleivel szemben a bolgár hát­védek gyakran tehetetlenek voltak. Ér­vényesült Csáki lövőereje is. Negyedórán keresztül ellenállhatat­lanul rohamoztunk. A bolgár fia­talok kifulladtak, s ekkor sikerült kiegyenlítenünk. A saját maga által diktált nagy iramot azonban nem bírta a magyar csapat sem, s a hajrában bizony visszaesett. Az utolsó percekben inkább a bolgárok támadtak többet, de mégis nekünk volt egy nagy gólhelyzetünk, ezt azonban Molnár nem tudta értékesíteni. A 61. percben Sípos, Szigeti, Csáki volt a labda útja, végül Csáki a bal sarokba továbbította a labdát. 2:2. A mérkőzés után sokan dicsérték Banka, Szigeti, Aspirány és Lantos já­tékát, Szojkának és Síposnak pedig a második félidőben teljesítményét. Dan­­ka kitűnően védett, néhány közeli lö­vést is ragyogóan hárított. Szigeti és Aspirány fáradhatatlanul dolgozott a mezőnyben, mindketten gyorsak vol­tak, sokat lőttek. Lantos sok támadást vert vissza, a hátvédhármas legjobbja volt. A bolgárok közül különösen Kosztov II, Pacsenikov és Debarezki játéka di­csérhető. Güraz játékvezetőnek az volt a hi­bája, hogy sokat fütyült, olyankor is megállította a játékot, amikor nem kel­lett volna. Négy szép nap emlékével kedden délben repülőgépen indulunk haza Este már Budapesten leszünk. Kosztandi Andris És így került négyszer hálóba a labda A 27. percben Pacsenikov elnyargalt a jobbszél­en, s 15 méterről a jobb sa­rokba bombázott. 1:0 a bolgárok ja­vára. A 39. percben Pacsenikov keresztbe vágta a labdát. Jancsik nem tudott közbelépni, ő Koeztov átadását Debar­­ezki 10 méterről élesen a hálóba he­lyezte, 2:0. Az 59. percben Szojka Sípost szök­tette,­ s a balfedezet 20 méterről hatal­mas lövéssel a jobb felső sarokba zú­dította a labdát, 2:1. Győzelmet érdemelt volna labdarúgó Utánpótlás-válogatottunk m Távbeszélő-jelentésünk . (Szófia, június 24.) A Szófiától alig negyven kilométernyire fekvő Dimitro­­vóban általában azt várták a Bolgár Utánpótlás válogatott—Magyar Utánpót­lás válogatott mérkőzés előtt, hogy — a hazaiak biztos győzelmet aratnak. Amikor azonban a lengyel Schleifer a mérkőzés végét jelezte, még a legvér­­mesebb bolgár szurkolók is azzal az érzéssel hagyták el a pályát, hogy­­ a jobbik csapat maradt alul. A szófiai Naroden Szport című lap is azt írta hétfői számában, hogy: „Sok gól, sok iz­galom és bolgár győzelem színhelye volt Dimitrova, de tárgyilagosan el kell is­merni, hogy a vendégek játszottak job­ban."­A magyar csapat legalább annyit támadott, mint ellenfele, helyzete több akadt, mint a bolgár tizenegynek, Go­­romolov, a hazaiak kapusa azonban pompásan védett. A Naroden Szport szerint, elsősorban az ő érdeme, hogy a fiatal magyar csapat nem aratott biztos győzelmet a dimitrovói sport­pályán. De tehet erről a magyar védelem is, amely olykor-olykor bizony megingott. A csatársor három remekbeszabott gólt lőtt, márpedig három gólt lőni, bolgár csapatnak idegenben — nem kis telje-­­ sítmény. De hiába, a védelem négyet kapott.... A mérkőzést követően Szó­fiában ünnepi vacsorán vettek részt a két csapat tagjai és vezetői, s ezen volt amolyan tapasztalatcsere-féle is. A bolgár szakvezetők nagyon dicsérték a magyar csatársort, elsősorban Opá­vát, Jagodicsot és Taligát. A bolgár la­pok — mindenek előtt a szófiai sport, lap —­ja ezt a három játékost dicsérik legjobban. Lakat Károly a magyar csapat edzője a játékkal elégedett volt, az eredmény­nyel azonban nem. Lakat szerint a for­dított eredmény lett volna a valós. Mert „a kulturáltabb, tervszerűbb labda­rúgást mi játszottuk, de a szerencse el­lenünk szegült’’. Schleifer a mérkőzés lengyel játékvezetője azt nyilatkozta, hogy nagyiramú, élvezetes mérkőzést vezetett, bár időnként túl kemény volt a játék, s ezért nem volt könnyű dolga. A kemény játékra egyébként a bolgár vezetők is tettek célzásokat... Szerin­­­­tük a magyar hátvédek időnként átlép­­­­ték a kemény, férfias játék határát. A­­ magyar vezetők szerint viszont kemény­­­­ségben sem sikerült túltennünk a bol­­­­gárokon ... V. F. Öt bajnokságot szereztek az Újpesti Dózsa versenyzői az országos felnőtt cselgáncsbajnokságon hanem­ taktikai felké­szültségből is jól vizs­gáztak versenyzőink. Akadt meglepetés­re. Zatykó csak döntetlent tudott elérni a szegedi Csaba ellen. Mérlegelésre került a sor, s miután Csaba bizonyult köny­nyebbnek, ő lett a győz­tes. Hannáh, a többszörös magyar bajnok legyőzte ugyan Geckót, a későbbi bajnokot, sérülése miatt azonban fel kellett adnia a további küzdelmet. Ez volt egyébként az egyet­len sérülés a verseny fo­lyamán. Eredmények. Lepkesúly. Bajnok: Ferenczy (Újpesti Dózsa), 2. Tóth (FORSZ), 3. Dózsa (SZEAC). Légsúly. Bajnok: Róth (II. Dó­zsa), 2. Papp (III. ker. TVE), 3. Bálla (FORSZ). Pehelysúly. Bajnok: Rajmon I (O. Dózsa), 2. Geiger (O. Dózsa), 3. Ma­­dari (O. Dózsa). Könnyűsúly. Bajnok: Gyebnár (O. Dózsa), 2. Rajmon II (O. Dózsa), 3. Stadler (TF). Váltósúly. Baj­nok: Csaba (SZEAC), 2. Zatykó (O. Dó­zsa), 3. Harmati (Békéscsabai Dózsa) Középsúly. Bajnok: Geczkó (II. Dózsa) 2. Kraszkó (Békéscsabai Dózsa), 3. Mo­hácsi (SZEAC). Félnehézsúly. Bajnok Mercz (III. ker.), 2. Knézi (II. Dózsa) Nehézsúly. Bajnok: Virtcze (III. ker.) 2. Króner (III. ker.), 3. Mrena (I. Dó­zsa). Talán a meleg idő tette, de igen gyér ér­deklődés kísérte az or­szágos felnőtt egyéni cselgáncsbajnokság dön­tő küzdelmeit. Pedig a küzdelmek során jóné­­hány érdekes, izgalmas mérkőzés adódott. Nem­csak küzdeni tudásból. Nehéz dolguk lesz a magyar női kosárlabda-csapatoknak a kétnapos nemzetközi tornán A Bp. Petőfi SC fennállásának 10. év­fordulója alkalmából rendezendő nem­zetközi torna egyik külföldi résztvevője, a CWKS Krakkó női csapata hétfőn délelőtt megérkezett Budapestre, Adam Foltyn szakvezető és Michal Mochnacki edző kíséretében a következő játékosok érkeztek meg: Pacula, Bakalarz, Kot, Kosiba, Lipowska, Szostak, Koza, Rc®­­padek, Kuczek, Gracz, Dabrowska, Pa­­letko. Ha végignézzük a játékosok név­sorát, sok ismert kosarast találunk: Szostak, Lipowska, Kosiba, Rospadek és Dabrowska állandó tagja a lengyel vá­logatottnak. Pacula csapatkapitány is régi ismerős. A poznaniak csak kedden reggel érkeznek meg. Közismert közép­játékosuk, Kaczmarek, már sok „kelle­metlenséget" szerzett több európai vá­logatott csapatnak. A CWKS Krakkó a lengyel bajnokság 3., az Olimpia Poznan pedig a 4. he­lyezettje. Ez év májusában Budapest válogatottja Krakkóban mindössze 46:45 arányban tudott győzni a krakkói csa­pat ellen. A Bp. Városi Tanács együttese a múlt héten jött haza Poznanból és ott a krakkói együttestől vereséget szenve­dett. A poznaniak alulmaradtak ugyan a BVTSE-vel szemben, de a tornanyer­tes román csapatot kétvállra fektették. A lengyel kosarasok jó fizikumúak, technikailag, taktikailag képzettek. Leg­főbb erényük a fegyelmezett csapat­munka. A Bp. Petőfi fis az MTK vasár­napi NB I-es mérkőzésén jó formában játszott, de a lengyel csapatok ellen még legjobb formájukban is nehéz dol­guk lesz. Ha bármelyik budapesti együttes megnyerné a kétnapos tornát, értékes sportsiker lenne. ­ Szabó Géza nyerte a bukaresti lovasversenyt Néhány héttel ezelőtt Békéscsabán látták vendégül a MEDOSZ lovasai a romániai Recolta ifjúsági lovasait. A békéscsabai versenyen az egyéni össze­tett versenyt a románok, a csapatver­senyt a magyarok nyerték. A vissza­vágóra június 21 é­s 23 között Buka­restben került sor. A jól sikerült ver­senyen most a MEDOSZ ifjú lovasai az egyéni versenyben győztek, a csapat­­versenyt pedig ez alkalommal a ro­mánok nyerték. 120 cm-es vadászugratás: 1. Schusz­ter (Recolta) Andita nevű lovon. 0 hi­bapont, 1:07 perc, 2. Fajkusz (ME­DOSZ) Carmen n. 1. 0 hp., 1.09 p., 3. Tóth (MEDOSZ) Békés n. 1., 0 hp., 1.09 p. 125 cm-es szerencse ugratás: 1. Suti István (MEDOSZ) Kéjelgő n. 1., 52 ponttal, 2. A. Kadar (Recolta) Andita n. 1. 51 ponttal, 3. Suti István (MEDOSZ) Carmen n. 1., 50 ponttal, összetett csa­patverseny: 1. Recolta A 16 p., 2. ME­DOSZ 28 p., 3. Recolta B 46 p. össze­tett egyéni verseny: 1. Szabó Géza (ME­DOSZ), 2. Sch­uszter (Recolta), 3. A. Kadar (Recolta). Jól vizsgázott a FIFA A Nemzetközi Labdarúgó Szö­vetség (FIFA) végrehajtó bizottsága, mint már megírtuk, foglalkozott a kintmaradt „délamerikások” és a többi nyugatra disszidált magyar labdarúgó ügyével. Bevalljuk, tar­tottunk a FIFA ülésétől. Tisztában voltunk vele, hogy a világ labdarú­gó-sportjának ez a legfelsőbb fóru­ma nem mindennapi dilemma előtt áll, sok szempontot kell összeegyez­tetnie, hogy megfelelő döntést hoz­hasson. A probléma mérlegének egyik serpenyőjében ott volt az MLSZ döntése és Barcs Sándornak, az MLSZ elnökének személyesen is előadott állásfoglalása, a másikban pedig az érintett labdarúgók egy részének világhírneve, az értük meg­indult verseny, a versenyző klubok „összeköttetései” és csekkfüzetei, s nem utolsósorban a magyarok „ügyétől” szinte elválaszthatatlan­nak látszó politikai meggondolá­sok. Számoltunk vele, hogy a FIFA tisztánlátását zavarni fogják a kü­lönböző szempontok, s inkább op­portunista megoldást választ majd, semhogy határozott állásfoglalásá­val túlságosan érzékenyen érintse a különböző tagszövetségeket. A FIFA végrehajtó bizottsága azonban szilárdan állt a lábán ebben a nem könnyű kérdésben. Nem hagyta magát befolyásoltatni sem politikai kalandoroktól, sem pénz­emberektől. Úgy döntött, ahogy sza­bályai előírják, s ahogy az MLSZ kérte. Kétségtelen, hogy a döntés­ben nagy szerepet játszott a féle­lem is egy veszedelmes példától, va­lamennyi tagszövetség félelme attól, hogy ilyen és ehhez hasonló ürü­gyekkel megfosztják őket legkivá­lóbb labdarúgóiktól. Mégis, a ké­nyes ügy igazságos megoldásával a FIFA sportszerűségből és erkölcsi magatartásból egyaránt jól vizsgá­zott. MÉG EGYSZER A HÉT ESEMÉNYEIRŐL Ismét jól szerepeltek a fiatalok A hét eseményei­n— örvendetesen — ismét a fiatalok előretörését mutatták. Férfi röplabdázóink olyan győzelmet arattak, amelynek alapján már-már a világ legjobbjai között érezhetjük magunkat. S ezt megfiatalított csapattal értük el. A női tőrvívásban, meglepetésszerűen, fiatal bajnokot avat­tak,­­ a helyezettek között is akadt fiatal versenyző. Öröm­mel üdvözölhetjük a középiskolások és az ipari tanulók ver­senysorozatát, viszont ismét terhelően kell megemlékezni a vízilabda-mérkőzések rendezéséről, valamint a salakmotoro­sok körüli adminisztrációs huzavonáról. A női tőrbajnokság döntőjében amikor Juhász Katalin 7 győzelemmel állt, megszűnt az izgalom az első hely szempontjából érdekeltek körében, hi­szen nem volt más­ miért izgulni. Juhász győzött. A továbbiakban csak a helye­zésekért folyt küzdelem, így alakultak az alpzók: Kovácsné — Kelemen 4:0, Kiss—Kelemen 4:2, Szabó—Rejtő 4:1, Kovácsné—Császár 4:2, Székelyné — Elek 4:2, Szabó — Juhász 4:3. Juhász nem vívott teljes erőbedobéssül. Csá­szár—Kiss 4:0, Székelyné—Rejtő 4:1, Kovácsné—Elek 4:2. Holtverseny és hajnali derengés nélkül fejeződött be az 1957. évi egyéni tőrbajnok­ság. S ez a bajnokság nemcsak a győztes sze­mélyét illetően hozott meglepetést, ha­nem a kiesettek és a helyezettek szem-Kausz István vígan ropogtatja a koc­kacukrot a párbajtőr magyar bajnok­ság egyik szünetében. Úgy látszik a „kalória" megtette hatását, mert Kausz fölényesen nyerte a bajnokságot, pontjából is. Kiesett Bánvölgyi Vera, a Csepel fiatal, rendkívül tehetséges vívó­­nője is. Nála az a baj, hogy keveset edz, mivel félárva és mint a legidősebb gyermek gondját viseli egy héttagú családnak, ezenkívül dolgozik is és ha van ideje, akkor jár csak edzésre. Igen nagy volt a negyedik helyezett Szabó Éva boldogsága. A hódmezővá­sárhelyi lány nem kisebb neveket uta­sított maga mögé, mint Elek, Rejtő, Kelemen és Kiss Kató. Férfi röplabdázóink 1* közötti válogatott mérkőzésen arattak győzelmet. Nem lebecsülendő eredmény a franciák legyőzése sem, hisz a fran­cia válogatott a tavalyi VB-n legyőzte a bolgárok és magyarok felett diadal­maskodó USA-válogatottat, és a mieink előtt végzett a világbajnokságon. A Ju­goszláv együttest az eddigi VB-k és EB-k során még sohasem sikerült meg­előznünk. Az 1955-ös bukaresti EB-n a Jugoszlávok legyőzték a Szovjetunió, Románia és Franciaország csapatát s egyetlen egy olyan csapat sincs a világ élmezőnyében, amely a Jugoszlávoktól még nem szenvedett volna vereséget. A szombati magyar győzelem a szo­rosnak tűnő 3:2-sa eredmény ellenére is biztos volt. A pontarány 70:52 a ja­vunkra, az utolsó, a döntő játszmában a jugoszlávok mindössze öt pontot ér­** A­­magyar csapat várakozáson felül szerepelt ezen a mérkőzésen, ahogy mondani szokták, egy klasszissal volt jobb, mint két héttel ezelőtt. Érthető is ez. A franciák ellen szerepelt csapat akkor játszott először együtt, akkor kerültek a fiatalok a régi „nagyok helyére. A csapat akkor idegesen, lám­­palázasan küzdött, most azonban már feloldódott az idegesség és a játékosok tudásuknak megfelelően játszottak. Taktikailag jól szerepelt a csapat. A jugoszlávok ellen már több kombiná­ciót kellett vinni a játékba, a Jugo­szláv sáncnak már nem lehetett azt az előnyt megadni, hogy előre tudják, me­lyik játékosunk üt. A befutásokat és az egybéli játékot azonban nem vitték túlzásba a mieink. Prohászka dr. a já­tékosok technikai tudásának és adott­ságainak megfelelően dolgozta ki a taktikát Az elsődleges szempont min­dig a támadás pontos előkészítése volt,­­ a kombináció nem mehetett ennek a­­ kárára. A jugoszlávok éppen ezen a téren követték el a legnagyobb hibát.­­ Mindenáron a korszerű játékra töre-­s­kedtek, a legnehezebb helyzetekből is­­ egyből akarták a hálóra adni a labdát, s fölöslegesen ugrattak, s emiatt sokszor­­ rossz helyzetből ütöttek. A sok pontat­­­­lan feladás miatt az ütők néha csak­­ akrobatikus mutatványok segítségével j­­uttatták át a labdát és ez az ütőerő rovására ment. A második napi pécsi mérkőzésen Budapest válogatottja nem volt egyen-­­ rangú ellenfél. A Jugoszlávok szombati­­ csapatukat, tehát az országos váloga- t tottat játszatták. A magyar együttes­ben a szombaton szerepelt játékosok közül Gálos, Prouza és Tatár kapott helyet, de ők sem játszották végig a mérkőzést. Prohászka dr. a vasárnapi találkozót arra áldozta, hogy játékle­hetőséget nyújtson azoknak, akik a válogatott mérkőzéseken nem tudnak szóhoz jutni. A jugoszlávok fáradtan mozogtak Pécsett, de a jórészt pihent erőkből álló budapesti együttesnél is jobbnak bizonyultak. Nyolcból — három „„ *"­ Tregim sak­kversenyen indult és célbaért r­op­as­­ motoroknak. Több mint a fele kidőlt hát verseny közben salakosainknak. Hogy lehet ez? Nincs alkatrész mondták négyen azok közül, akik feladták a versenyt. Külföldi salakmotorokhoz természetesen külföldről kell behozni az alkatrészt, bár­milyen nehézségekbe ütközik is. Elvileg nincs is baj, csak gyakorlatilag. A mo­toros szövetség megrendelte már az al­katrészeket, sőt, egyesek szerint meg is érkeztek, csak még je,adminisztrálják­s azokat. Jó volna, ha gyorsan befejeznék azt a szörnyű nagy feladatot, az alkat­részek bejegyzését, kartotékozását, vagy micsodát, mert hamarosan nemzetközi versenysorozatra állnak ki salakmotoro­saink és igen nagy meglepetést keltene az ellenfelek körében, ha mondjuk hajtó­kar, dugattyú és egyebek helyett k­arteá­tékokat szerelnének versenyzőink a már­­orjaikra. Első ízben rendezték meg kólások—Ipari Tanulói” sporttalálkozót. Az első próbálkozás sikeres volt. Mind­két részről körülbelül egyforma képes­ségű versenyzők indultak. Ezt segítette elő az az intézkedés is, hogy pl. atlé­tikában csak II. osztályon ajult minő­sítésűek vehettek részt a küzdelmek­ben. A sportdélután „nagy száma” a Kö­zépiskolások—Ipari Tanulók labdarúgó válogatottjainak összecsapása volt. Mind­két csapat teljes erőbedobással küz­dött, s az I. félidőben igen mutatós já­téknak örvendhetett a közönség. Hogy technikás, ötletes labdarúgást mutattak be a középiskolások, ezen nem lehet csodálkozni. Tervszerűen, ötheti ke­mény edzésekkel készültek fel a mér­kőzésre. A keret tagjait Bolemányi edző a középiskolás bajnokságon szerepelt játékosokból válogatta ki. Érdekes azon­ban, hogy az I., II. és III. helyezett csapatból egy játékos sem került be a válogatottba. Ha megnézzük az A-ke­­ret névsorát, több ifjúsági válogatott játékost találunk benne. Igen jól ját­szott pl. Mihályi, az U. Dózsa közép­­csatára, vagy a többi válogatott: Sza­bó, Földi, Galovcsik. Érdemes lenne ezeket a fiatalokat továbbra is együtt foglalkoztatni, és felvenni a külföldi középiskolásokkal a sportkapcsolatot, bizonyára sikeresen megállnák a helyüket. Négy vízilabda bajnoki 'Tétt'ját­szottak a Sportuszodában vasárnap. De miért vasárnap és nem szombaton, mi­vel vasárnap labdarúgó-válogatott mér­kőzés is volt, így elég kevés néző látta a mérkőzéseket, amelyek közül — saj­nos — egyik sem ütötte meg az NB I-es színvonalat. Itt-ott felcsillant a tudás egyik-másik csapat játékában, de tartós jó teljesítményt két félidőn keresztül egyik sem nyújtott. A meglepetést a BVSC szolgáltatta. Megérdemelten sze­rezte meg a két pontot, mert lelkeseb­ben, gólratörőbben játszott, mint a Va­sas. Kevesen számítottak a Vörös Me­teor győzelmére is. Az NB I újonca most már végleg „betört" az élvonalba. A Szolnok az egyfordulós bajnokság biztos nyertesének látszik. Szóvá kell tenni a négyméteres büntetődobások végrehajtása körüli jelenségeket. Vasár­nap is előfordult, hogy akadályozták a büntetődobást végző játékost, úgy tör­tént, hogy Bóna nem tudta belőni a Spartacus javára megítélt büntetőt. Sok­szor valóságos „röpgyűlések” alakul­nak ki a büntetőt végző játékos körül. A szabályok szerint „ha a büntetődobás végrehajtását akadályozzák, a vétkes játékost ki kell állítani és a dobást meg kell ismételni.” Egyes bírók azon­ban nem alkalmazzák ezt a szabályt, engedik a dulakodást a büntető végre­hajtására elhelyezkedő játékos körül. Igaz, a szabály (ami elég rossz), csak azt írja elő, hogy 1 méteres körzetben nem tartózkodhat senki, de a bírónak jogában áll, sőt feladata a sportszerű­ség szellemében vezetni a játékot. Juhász Katalin, a női tőrvívás magyar bajnoka a mosdóban hűti le a bajnok­ság okozta izgalmakat. Kedd, 1957. június 25. ■3- Váltakozó sikerrel szerepelnek vitorlázóink a Visztulán ■» Távbeszélő-jelentésünk, m (Torun, június 24.) Negyedik napja folyik az érdekes, izgalmas vitorlás­verseny a Visztulán. Nincs könnyű dolguk a versenyzőknek. A Visztula tele van szigetekkel, gázlókkal, s meg­lehetősen kicsi a vízmélység. Nagy ne­hézséggel kell megküzdeniük azoknál­­, akik ezt a terepet nem ismerik. A versenyen a házigazdákon i­s rajtunk kívül franciák vesznek még részt, összesen 97 hajó 190 versenyzője küzd itt a győzelemért. A mi küldöttségünk , a lengyel hadsereg sportegyesületének a vendége, a tőlük kaptuk kölcsön a hajókat is. A Visztulán egy új hajóosz­tállyal, az Omegával ismerkednek ver­senyzőink. Ez a hajóosztály eddig is­meretlen volt számunkra. Az első két versenynap igen szeles, viharos volt, tótikor jónéhány borulás is történt. Később már kedvezőbb lett az időjárás, de az ismeretlen te­reppel még, így is nehezen birkóznak meg a franciák és a mi versenyzőink. Ezt figyelembe véve igen szép siker­nek számít az eddigi négy futam alap­ján elért eredményük. Kalózban a Binder, Mikácsi-kettős a 2. helyen áll az összetett versenyben, Omegában Farkas a 36 induló közül 13., Schmalz 16., Böröcz pedig a 18. helyre került. Finn­volfeban (39 ind.) Somod­ a 16., szalonkában Kovács T. a 12. helyen végzett a négy futam alapján. Az út­­i szakaszok: 1. nap Varsótól Visegrádig 70 km, 2. nap Visegrádtól Plockig 36 km, 3­ nap Plocktól Wroclawig 43 km, 4 nap Wroclawtól Torunig 53 km. Szerda pihenőnap, a csütörtöki útsza­kasz 40 km-es, Torun és Forban kö­zött. _______________Gerle Albert Poznanban kikapott, Wroclawban győzött a BVSC Warta Poznan —BVSC 3:2 (0:2). Poz­nan, szombat, 10 000 néző. A BVSC így állt fel: Bartucz — Kiss, Tihanyi, Bendek — Anda, Bárkányi — Jéger, Fazekas, Szalai, Reiter. Rázsó. a BVSC támadá­saival kezdődött a játék. Egy mintasze­­rű támadás végén Fazekas megszerez­te a vezetést. 0:1. Nem sokkal később a gyors Jéger bombája láncolt a War­ta hálójában. Szünet után a hazai csa­pat támadott többet. A BVSC-r© ekkor rá sem lehetett ismerni. Különösen közvetlen védelme játszott nagy hiba­­százalékkal. BVSC —CWKS Wroclaw 2:1 (1:1), Wroclaw, vasárnap. G.: Rázsó, Bendek, illetve Kazlmirz (utóbbi kettő 11-esből.) A magyar vasutascsapat ezen a mér­kőzésen változtatott összeállításán. Reiter lett a jobbhátvéd, Fazekas a balfedezet és Rósa a balszélső. A BVSC harmadik, egyben utolsó mérkőzésére szerdán délután Krakkóban a CWKS Krakkó ellen kerül sor.

Next