Népsport, 1957. június (13. évfolyam, 42-62. szám)
1957-06-25 / 59. szám
A festőién szép várni stadionban negyedórás kitűnő játékkal harcolta ki a döntetlent B-váloggatottunk Távbeszélő-jelentésünk. *-* (Várna, június 24.) Sajnos, vasárnap este telefonzavar következtében nem tudtam részletesen beszámolni a magyar labdarúgó B-válogatott várnai szerepléséről. Otthon azóta már bizonyára elterjedt a híre annak, hogy kemény, változatos küzdelem után döntetlenül végeztünk a bolgárokkal. Szép emlék marad számunkra Várna. Nemcsak azért, mert nem kell szégyenkeznünk a 2:2-s eredmény miatt, hanem azért is, mert az itt eltöltött néhány nap emlékezetes lesz mindnyájunk számára. Bámulatba ejtett bennünket a várnai stadion festői környezete, ilyent bizony még nem láttunk. A stadion hegyoldalbaépült, száz méterrel a tenger szintje felett. A lelátó nagy részéről csodálatos kilátás nyílik a Fekete-tengerre. A pálya talajától már közel sem voltunk ennyire elragadtatva. A forró napsugár teljesen kiszárította a talajt, amely nagyon kemény, göröngyös volt, helyenként pedig fűcsomók is éktelenkedtek a játéktéren. A mérkőzés iránti érdeklődés minden képzeletet felülmúlt. A nézőtéren — a bolgár vezetők legnagyobb sajnálatára — csak ötvenezer szurkoló számára volt férőhely, s így rengetegen kint rekedtek. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy ezeknek a száma tízezerre tehető. A jegyek egyébként már napokkal a mérkőzés előtt elkeltek. Gürüz, török játékvezető sípjelére a mieink indították el a labdát, s nyomban támadóan léptünk fel. Mezőnyfölényünk azonban hamar megszűnt. Ennek főleg fiataljaink elfogódottsága volt az oka. A közönség hallatlan lelkesedéssel buzdította a hazaiakat, a bolgárok keményen küzdöttek, a magyar fiúk pedig meglehetősen sokat kapkodtak, idegeskedtek, összjátékuk akadozott, a pálya talaja is közrejátszott abban, hogy sok átadási hibát vétettek. A csatárok ebben a félidőben nem tudták huzamosabb időn keresztül tartani a labdát, lövéseik nem sikerültek, helyzeteket is alig dolgoztak ki. Ekkor még a fedezetpártól nagyon kevés támogatást kaptak, sok magas átadás szállt előre, s ezeket a bolgár védők rendre elfejelték aprótermetű támadóink elöl. A bolgárok főleg két gyors, lendületes szélsőjük révén vezették támadásaikat, valamennyi mezőnyjátékosuk gyors volt, s harcos felfogásban küzdött. Nem kétséges, hogy a játékidő első felében a hazaiak játszottak jobban, s játékuk alapján feltétlenül megérdemelték a kétgólos vezetést. Szünet után egyszeriben megváltozott a játék képe. Használt a félidőben eszközölt változtatás. Kalmár III helyett az addig középcsatárt játszó Aspirány lett a jobbszélső, Csáki pedig középcsatárnak állt be. • A második 45 percben szárnyaikat kapott a magyar csapat. Egymás után gördültek gyors, sokmozgásos, veszélyes támadásaink. A fedezetek most már kiválóan játszottak, sorozatosan dobták támadásba az ötösfogat tagjait. Aspirány és Szigeti boszorkányos cseleivel szemben a bolgár hátvédek gyakran tehetetlenek voltak. Érvényesült Csáki lövőereje is. Negyedórán keresztül ellenállhatatlanul rohamoztunk. A bolgár fiatalok kifulladtak, s ekkor sikerült kiegyenlítenünk. A saját maga által diktált nagy iramot azonban nem bírta a magyar csapat sem, s a hajrában bizony visszaesett. Az utolsó percekben inkább a bolgárok támadtak többet, de mégis nekünk volt egy nagy gólhelyzetünk, ezt azonban Molnár nem tudta értékesíteni. A 61. percben Sípos, Szigeti, Csáki volt a labda útja, végül Csáki a bal sarokba továbbította a labdát. 2:2. A mérkőzés után sokan dicsérték Banka, Szigeti, Aspirány és Lantos játékát, Szojkának és Síposnak pedig a második félidőben teljesítményét. Danka kitűnően védett, néhány közeli lövést is ragyogóan hárított. Szigeti és Aspirány fáradhatatlanul dolgozott a mezőnyben, mindketten gyorsak voltak, sokat lőttek. Lantos sok támadást vert vissza, a hátvédhármas legjobbja volt. A bolgárok közül különösen Kosztov II, Pacsenikov és Debarezki játéka dicsérhető. Güraz játékvezetőnek az volt a hibája, hogy sokat fütyült, olyankor is megállította a játékot, amikor nem kellett volna. Négy szép nap emlékével kedden délben repülőgépen indulunk haza Este már Budapesten leszünk. Kosztandi Andris És így került négyszer hálóba a labda A 27. percben Pacsenikov elnyargalt a jobbszélen, s 15 méterről a jobb sarokba bombázott. 1:0 a bolgárok javára. A 39. percben Pacsenikov keresztbe vágta a labdát. Jancsik nem tudott közbelépni, ő Koeztov átadását Debarezki 10 méterről élesen a hálóba helyezte, 2:0. Az 59. percben Szojka Sípost szöktette, s a balfedezet 20 méterről hatalmas lövéssel a jobb felső sarokba zúdította a labdát, 2:1. Győzelmet érdemelt volna labdarúgó Utánpótlás-válogatottunk m Távbeszélő-jelentésünk . (Szófia, június 24.) A Szófiától alig negyven kilométernyire fekvő Dimitrovóban általában azt várták a Bolgár Utánpótlás válogatott—Magyar Utánpótlás válogatott mérkőzés előtt, hogy — a hazaiak biztos győzelmet aratnak. Amikor azonban a lengyel Schleifer a mérkőzés végét jelezte, még a legvérmesebb bolgár szurkolók is azzal az érzéssel hagyták el a pályát, hogy a jobbik csapat maradt alul. A szófiai Naroden Szport című lap is azt írta hétfői számában, hogy: „Sok gól, sok izgalom és bolgár győzelem színhelye volt Dimitrova, de tárgyilagosan el kell ismerni, hogy a vendégek játszottak jobban."A magyar csapat legalább annyit támadott, mint ellenfele, helyzete több akadt, mint a bolgár tizenegynek, Goromolov, a hazaiak kapusa azonban pompásan védett. A Naroden Szport szerint, elsősorban az ő érdeme, hogy a fiatal magyar csapat nem aratott biztos győzelmet a dimitrovói sportpályán. De tehet erről a magyar védelem is, amely olykor-olykor bizony megingott. A csatársor három remekbeszabott gólt lőtt, márpedig három gólt lőni, bolgár csapatnak idegenben — nem kis telje- sítmény. De hiába, a védelem négyet kapott.... A mérkőzést követően Szófiában ünnepi vacsorán vettek részt a két csapat tagjai és vezetői, s ezen volt amolyan tapasztalatcsere-féle is. A bolgár szakvezetők nagyon dicsérték a magyar csatársort, elsősorban Opávát, Jagodicsot és Taligát. A bolgár lapok — mindenek előtt a szófiai sport, lap —ja ezt a három játékost dicsérik legjobban. Lakat Károly a magyar csapat edzője a játékkal elégedett volt, az eredménynyel azonban nem. Lakat szerint a fordított eredmény lett volna a valós. Mert „a kulturáltabb, tervszerűbb labdarúgást mi játszottuk, de a szerencse ellenünk szegült’’. Schleifer a mérkőzés lengyel játékvezetője azt nyilatkozta, hogy nagyiramú, élvezetes mérkőzést vezetett, bár időnként túl kemény volt a játék, s ezért nem volt könnyű dolga. A kemény játékra egyébként a bolgár vezetők is tettek célzásokat... Szerintük a magyar hátvédek időnként átlépték a kemény, férfias játék határát. A magyar vezetők szerint viszont keménységben sem sikerült túltennünk a bolgárokon ... V. F. Öt bajnokságot szereztek az Újpesti Dózsa versenyzői az országos felnőtt cselgáncsbajnokságon hanem taktikai felkészültségből is jól vizsgáztak versenyzőink. Akadt meglepetésre. Zatykó csak döntetlent tudott elérni a szegedi Csaba ellen. Mérlegelésre került a sor, s miután Csaba bizonyult könynyebbnek, ő lett a győztes. Hannáh, a többszörös magyar bajnok legyőzte ugyan Geckót, a későbbi bajnokot, sérülése miatt azonban fel kellett adnia a további küzdelmet. Ez volt egyébként az egyetlen sérülés a verseny folyamán. Eredmények. Lepkesúly. Bajnok: Ferenczy (Újpesti Dózsa), 2. Tóth (FORSZ), 3. Dózsa (SZEAC). Légsúly. Bajnok: Róth (II. Dózsa), 2. Papp (III. ker. TVE), 3. Bálla (FORSZ). Pehelysúly. Bajnok: Rajmon I (O. Dózsa), 2. Geiger (O. Dózsa), 3. Madari (O. Dózsa). Könnyűsúly. Bajnok: Gyebnár (O. Dózsa), 2. Rajmon II (O. Dózsa), 3. Stadler (TF). Váltósúly. Bajnok: Csaba (SZEAC), 2. Zatykó (O. Dózsa), 3. Harmati (Békéscsabai Dózsa) Középsúly. Bajnok: Geczkó (II. Dózsa) 2. Kraszkó (Békéscsabai Dózsa), 3. Mohácsi (SZEAC). Félnehézsúly. Bajnok Mercz (III. ker.), 2. Knézi (II. Dózsa) Nehézsúly. Bajnok: Virtcze (III. ker.) 2. Króner (III. ker.), 3. Mrena (I. Dózsa). Talán a meleg idő tette, de igen gyér érdeklődés kísérte az országos felnőtt egyéni cselgáncsbajnokság döntő küzdelmeit. Pedig a küzdelmek során jónéhány érdekes, izgalmas mérkőzés adódott. Nemcsak küzdeni tudásból. Nehéz dolguk lesz a magyar női kosárlabda-csapatoknak a kétnapos nemzetközi tornán A Bp. Petőfi SC fennállásának 10. évfordulója alkalmából rendezendő nemzetközi torna egyik külföldi résztvevője, a CWKS Krakkó női csapata hétfőn délelőtt megérkezett Budapestre, Adam Foltyn szakvezető és Michal Mochnacki edző kíséretében a következő játékosok érkeztek meg: Pacula, Bakalarz, Kot, Kosiba, Lipowska, Szostak, Koza, Rc®padek, Kuczek, Gracz, Dabrowska, Paletko. Ha végignézzük a játékosok névsorát, sok ismert kosarast találunk: Szostak, Lipowska, Kosiba, Rospadek és Dabrowska állandó tagja a lengyel válogatottnak. Pacula csapatkapitány is régi ismerős. A poznaniak csak kedden reggel érkeznek meg. Közismert középjátékosuk, Kaczmarek, már sok „kellemetlenséget" szerzett több európai válogatott csapatnak. A CWKS Krakkó a lengyel bajnokság 3., az Olimpia Poznan pedig a 4. helyezettje. Ez év májusában Budapest válogatottja Krakkóban mindössze 46:45 arányban tudott győzni a krakkói csapat ellen. A Bp. Városi Tanács együttese a múlt héten jött haza Poznanból és ott a krakkói együttestől vereséget szenvedett. A poznaniak alulmaradtak ugyan a BVTSE-vel szemben, de a tornanyertes román csapatot kétvállra fektették. A lengyel kosarasok jó fizikumúak, technikailag, taktikailag képzettek. Legfőbb erényük a fegyelmezett csapatmunka. A Bp. Petőfi fis az MTK vasárnapi NB I-es mérkőzésén jó formában játszott, de a lengyel csapatok ellen még legjobb formájukban is nehéz dolguk lesz. Ha bármelyik budapesti együttes megnyerné a kétnapos tornát, értékes sportsiker lenne. Szabó Géza nyerte a bukaresti lovasversenyt Néhány héttel ezelőtt Békéscsabán látták vendégül a MEDOSZ lovasai a romániai Recolta ifjúsági lovasait. A békéscsabai versenyen az egyéni összetett versenyt a románok, a csapatversenyt a magyarok nyerték. A visszavágóra június 21 és 23 között Bukarestben került sor. A jól sikerült versenyen most a MEDOSZ ifjú lovasai az egyéni versenyben győztek, a csapatversenyt pedig ez alkalommal a románok nyerték. 120 cm-es vadászugratás: 1. Schuszter (Recolta) Andita nevű lovon. 0 hibapont, 1:07 perc, 2. Fajkusz (MEDOSZ) Carmen n. 1. 0 hp., 1.09 p., 3. Tóth (MEDOSZ) Békés n. 1., 0 hp., 1.09 p. 125 cm-es szerencse ugratás: 1. Suti István (MEDOSZ) Kéjelgő n. 1., 52 ponttal, 2. A. Kadar (Recolta) Andita n. 1. 51 ponttal, 3. Suti István (MEDOSZ) Carmen n. 1., 50 ponttal, összetett csapatverseny: 1. Recolta A 16 p., 2. MEDOSZ 28 p., 3. Recolta B 46 p. összetett egyéni verseny: 1. Szabó Géza (MEDOSZ), 2. Schuszter (Recolta), 3. A. Kadar (Recolta). Jól vizsgázott a FIFA A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) végrehajtó bizottsága, mint már megírtuk, foglalkozott a kintmaradt „délamerikások” és a többi nyugatra disszidált magyar labdarúgó ügyével. Bevalljuk, tartottunk a FIFA ülésétől. Tisztában voltunk vele, hogy a világ labdarúgó-sportjának ez a legfelsőbb fóruma nem mindennapi dilemma előtt áll, sok szempontot kell összeegyeztetnie, hogy megfelelő döntést hozhasson. A probléma mérlegének egyik serpenyőjében ott volt az MLSZ döntése és Barcs Sándornak, az MLSZ elnökének személyesen is előadott állásfoglalása, a másikban pedig az érintett labdarúgók egy részének világhírneve, az értük megindult verseny, a versenyző klubok „összeköttetései” és csekkfüzetei, s nem utolsósorban a magyarok „ügyétől” szinte elválaszthatatlannak látszó politikai meggondolások. Számoltunk vele, hogy a FIFA tisztánlátását zavarni fogják a különböző szempontok, s inkább opportunista megoldást választ majd, semhogy határozott állásfoglalásával túlságosan érzékenyen érintse a különböző tagszövetségeket. A FIFA végrehajtó bizottsága azonban szilárdan állt a lábán ebben a nem könnyű kérdésben. Nem hagyta magát befolyásoltatni sem politikai kalandoroktól, sem pénzemberektől. Úgy döntött, ahogy szabályai előírják, s ahogy az MLSZ kérte. Kétségtelen, hogy a döntésben nagy szerepet játszott a félelem is egy veszedelmes példától, valamennyi tagszövetség félelme attól, hogy ilyen és ehhez hasonló ürügyekkel megfosztják őket legkiválóbb labdarúgóiktól. Mégis, a kényes ügy igazságos megoldásával a FIFA sportszerűségből és erkölcsi magatartásból egyaránt jól vizsgázott. MÉG EGYSZER A HÉT ESEMÉNYEIRŐL Ismét jól szerepeltek a fiatalok A hét eseményein— örvendetesen — ismét a fiatalok előretörését mutatták. Férfi röplabdázóink olyan győzelmet arattak, amelynek alapján már-már a világ legjobbjai között érezhetjük magunkat. S ezt megfiatalított csapattal értük el. A női tőrvívásban, meglepetésszerűen, fiatal bajnokot avattak, a helyezettek között is akadt fiatal versenyző. Örömmel üdvözölhetjük a középiskolások és az ipari tanulók versenysorozatát, viszont ismét terhelően kell megemlékezni a vízilabda-mérkőzések rendezéséről, valamint a salakmotorosok körüli adminisztrációs huzavonáról. A női tőrbajnokság döntőjében amikor Juhász Katalin 7 győzelemmel állt, megszűnt az izgalom az első hely szempontjából érdekeltek körében, hiszen nem volt más miért izgulni. Juhász győzött. A továbbiakban csak a helyezésekért folyt küzdelem, így alakultak az alpzók: Kovácsné — Kelemen 4:0, Kiss—Kelemen 4:2, Szabó—Rejtő 4:1, Kovácsné—Császár 4:2, Székelyné — Elek 4:2, Szabó — Juhász 4:3. Juhász nem vívott teljes erőbedobéssül. Császár—Kiss 4:0, Székelyné—Rejtő 4:1, Kovácsné—Elek 4:2. Holtverseny és hajnali derengés nélkül fejeződött be az 1957. évi egyéni tőrbajnokság. S ez a bajnokság nemcsak a győztes személyét illetően hozott meglepetést, hanem a kiesettek és a helyezettek szem-Kausz István vígan ropogtatja a kockacukrot a párbajtőr magyar bajnokság egyik szünetében. Úgy látszik a „kalória" megtette hatását, mert Kausz fölényesen nyerte a bajnokságot, pontjából is. Kiesett Bánvölgyi Vera, a Csepel fiatal, rendkívül tehetséges vívónője is. Nála az a baj, hogy keveset edz, mivel félárva és mint a legidősebb gyermek gondját viseli egy héttagú családnak, ezenkívül dolgozik is és ha van ideje, akkor jár csak edzésre. Igen nagy volt a negyedik helyezett Szabó Éva boldogsága. A hódmezővásárhelyi lány nem kisebb neveket utasított maga mögé, mint Elek, Rejtő, Kelemen és Kiss Kató. Férfi röplabdázóink 1* közötti válogatott mérkőzésen arattak győzelmet. Nem lebecsülendő eredmény a franciák legyőzése sem, hisz a francia válogatott a tavalyi VB-n legyőzte a bolgárok és magyarok felett diadalmaskodó USA-válogatottat, és a mieink előtt végzett a világbajnokságon. A Jugoszláv együttest az eddigi VB-k és EB-k során még sohasem sikerült megelőznünk. Az 1955-ös bukaresti EB-n a Jugoszlávok legyőzték a Szovjetunió, Románia és Franciaország csapatát s egyetlen egy olyan csapat sincs a világ élmezőnyében, amely a Jugoszlávoktól még nem szenvedett volna vereséget. A szombati magyar győzelem a szorosnak tűnő 3:2-sa eredmény ellenére is biztos volt. A pontarány 70:52 a javunkra, az utolsó, a döntő játszmában a jugoszlávok mindössze öt pontot ér** Amagyar csapat várakozáson felül szerepelt ezen a mérkőzésen, ahogy mondani szokták, egy klasszissal volt jobb, mint két héttel ezelőtt. Érthető is ez. A franciák ellen szerepelt csapat akkor játszott először együtt, akkor kerültek a fiatalok a régi „nagyok helyére. A csapat akkor idegesen, lámpalázasan küzdött, most azonban már feloldódott az idegesség és a játékosok tudásuknak megfelelően játszottak. Taktikailag jól szerepelt a csapat. A jugoszlávok ellen már több kombinációt kellett vinni a játékba, a Jugoszláv sáncnak már nem lehetett azt az előnyt megadni, hogy előre tudják, melyik játékosunk üt. A befutásokat és az egybéli játékot azonban nem vitték túlzásba a mieink. Prohászka dr. a játékosok technikai tudásának és adottságainak megfelelően dolgozta ki a taktikát Az elsődleges szempont mindig a támadás pontos előkészítése volt, a kombináció nem mehetett ennek a kárára. A jugoszlávok éppen ezen a téren követték el a legnagyobb hibát. Mindenáron a korszerű játékra töre-skedtek, a legnehezebb helyzetekből is egyből akarták a hálóra adni a labdát, s fölöslegesen ugrattak, s emiatt sokszor rossz helyzetből ütöttek. A sok pontatlan feladás miatt az ütők néha csak akrobatikus mutatványok segítségével juttatták át a labdát és ez az ütőerő rovására ment. A második napi pécsi mérkőzésen Budapest válogatottja nem volt egyen- rangú ellenfél. A Jugoszlávok szombati csapatukat, tehát az országos váloga- t tottat játszatták. A magyar együttesben a szombaton szerepelt játékosok közül Gálos, Prouza és Tatár kapott helyet, de ők sem játszották végig a mérkőzést. Prohászka dr. a vasárnapi találkozót arra áldozta, hogy játéklehetőséget nyújtson azoknak, akik a válogatott mérkőzéseken nem tudnak szóhoz jutni. A jugoszlávok fáradtan mozogtak Pécsett, de a jórészt pihent erőkből álló budapesti együttesnél is jobbnak bizonyultak. Nyolcból — három „„ *" Tregim sakkversenyen indult és célbaért ropas motoroknak. Több mint a fele kidőlt hát verseny közben salakosainknak. Hogy lehet ez? Nincs alkatrész mondták négyen azok közül, akik feladták a versenyt. Külföldi salakmotorokhoz természetesen külföldről kell behozni az alkatrészt, bármilyen nehézségekbe ütközik is. Elvileg nincs is baj, csak gyakorlatilag. A motoros szövetség megrendelte már az alkatrészeket, sőt, egyesek szerint meg is érkeztek, csak még je,adminisztráljáks azokat. Jó volna, ha gyorsan befejeznék azt a szörnyű nagy feladatot, az alkatrészek bejegyzését, kartotékozását, vagy micsodát, mert hamarosan nemzetközi versenysorozatra állnak ki salakmotorosaink és igen nagy meglepetést keltene az ellenfelek körében, ha mondjuk hajtókar, dugattyú és egyebek helyett karteátékokat szerelnének versenyzőink a márorjaikra. Első ízben rendezték meg kólások—Ipari Tanulói” sporttalálkozót. Az első próbálkozás sikeres volt. Mindkét részről körülbelül egyforma képességű versenyzők indultak. Ezt segítette elő az az intézkedés is, hogy pl. atlétikában csak II. osztályon ajult minősítésűek vehettek részt a küzdelmekben. A sportdélután „nagy száma” a Középiskolások—Ipari Tanulók labdarúgó válogatottjainak összecsapása volt. Mindkét csapat teljes erőbedobással küzdött, s az I. félidőben igen mutatós játéknak örvendhetett a közönség. Hogy technikás, ötletes labdarúgást mutattak be a középiskolások, ezen nem lehet csodálkozni. Tervszerűen, ötheti kemény edzésekkel készültek fel a mérkőzésre. A keret tagjait Bolemányi edző a középiskolás bajnokságon szerepelt játékosokból válogatta ki. Érdekes azonban, hogy az I., II. és III. helyezett csapatból egy játékos sem került be a válogatottba. Ha megnézzük az A-keret névsorát, több ifjúsági válogatott játékost találunk benne. Igen jól játszott pl. Mihályi, az U. Dózsa középcsatára, vagy a többi válogatott: Szabó, Földi, Galovcsik. Érdemes lenne ezeket a fiatalokat továbbra is együtt foglalkoztatni, és felvenni a külföldi középiskolásokkal a sportkapcsolatot, bizonyára sikeresen megállnák a helyüket. Négy vízilabda bajnoki 'Tétt'játszottak a Sportuszodában vasárnap. De miért vasárnap és nem szombaton, mivel vasárnap labdarúgó-válogatott mérkőzés is volt, így elég kevés néző látta a mérkőzéseket, amelyek közül — sajnos — egyik sem ütötte meg az NB I-es színvonalat. Itt-ott felcsillant a tudás egyik-másik csapat játékában, de tartós jó teljesítményt két félidőn keresztül egyik sem nyújtott. A meglepetést a BVSC szolgáltatta. Megérdemelten szerezte meg a két pontot, mert lelkesebben, gólratörőbben játszott, mint a Vasas. Kevesen számítottak a Vörös Meteor győzelmére is. Az NB I újonca most már végleg „betört" az élvonalba. A Szolnok az egyfordulós bajnokság biztos nyertesének látszik. Szóvá kell tenni a négyméteres büntetődobások végrehajtása körüli jelenségeket. Vasárnap is előfordult, hogy akadályozták a büntetődobást végző játékost, úgy történt, hogy Bóna nem tudta belőni a Spartacus javára megítélt büntetőt. Sokszor valóságos „röpgyűlések” alakulnak ki a büntetőt végző játékos körül. A szabályok szerint „ha a büntetődobás végrehajtását akadályozzák, a vétkes játékost ki kell állítani és a dobást meg kell ismételni.” Egyes bírók azonban nem alkalmazzák ezt a szabályt, engedik a dulakodást a büntető végrehajtására elhelyezkedő játékos körül. Igaz, a szabály (ami elég rossz), csak azt írja elő, hogy 1 méteres körzetben nem tartózkodhat senki, de a bírónak jogában áll, sőt feladata a sportszerűség szellemében vezetni a játékot. Juhász Katalin, a női tőrvívás magyar bajnoka a mosdóban hűti le a bajnokság okozta izgalmakat. Kedd, 1957. június 25. ■3- Váltakozó sikerrel szerepelnek vitorlázóink a Visztulán ■» Távbeszélő-jelentésünk, m (Torun, június 24.) Negyedik napja folyik az érdekes, izgalmas vitorlásverseny a Visztulán. Nincs könnyű dolguk a versenyzőknek. A Visztula tele van szigetekkel, gázlókkal, s meglehetősen kicsi a vízmélység. Nagy nehézséggel kell megküzdeniük azoknál, akik ezt a terepet nem ismerik. A versenyen a házigazdákon is rajtunk kívül franciák vesznek még részt, összesen 97 hajó 190 versenyzője küzd itt a győzelemért. A mi küldöttségünk , a lengyel hadsereg sportegyesületének a vendége, a tőlük kaptuk kölcsön a hajókat is. A Visztulán egy új hajóosztállyal, az Omegával ismerkednek versenyzőink. Ez a hajóosztály eddig ismeretlen volt számunkra. Az első két versenynap igen szeles, viharos volt, tótikor jónéhány borulás is történt. Később már kedvezőbb lett az időjárás, de az ismeretlen tereppel még, így is nehezen birkóznak meg a franciák és a mi versenyzőink. Ezt figyelembe véve igen szép sikernek számít az eddigi négy futam alapján elért eredményük. Kalózban a Binder, Mikácsi-kettős a 2. helyen áll az összetett versenyben, Omegában Farkas a 36 induló közül 13., Schmalz 16., Böröcz pedig a 18. helyre került. Finnvolfeban (39 ind.) Somod a 16., szalonkában Kovács T. a 12. helyen végzett a négy futam alapján. Az úti szakaszok: 1. nap Varsótól Visegrádig 70 km, 2. nap Visegrádtól Plockig 36 km, 3 nap Plocktól Wroclawig 43 km, 4 nap Wroclawtól Torunig 53 km. Szerda pihenőnap, a csütörtöki útszakasz 40 km-es, Torun és Forban között. _______________Gerle Albert Poznanban kikapott, Wroclawban győzött a BVSC Warta Poznan —BVSC 3:2 (0:2). Poznan, szombat, 10 000 néző. A BVSC így állt fel: Bartucz — Kiss, Tihanyi, Bendek — Anda, Bárkányi — Jéger, Fazekas, Szalai, Reiter. Rázsó. a BVSC támadásaival kezdődött a játék. Egy mintaszerű támadás végén Fazekas megszerezte a vezetést. 0:1. Nem sokkal később a gyors Jéger bombája láncolt a Warta hálójában. Szünet után a hazai csapat támadott többet. A BVSC-r© ekkor rá sem lehetett ismerni. Különösen közvetlen védelme játszott nagy hibaszázalékkal. BVSC —CWKS Wroclaw 2:1 (1:1), Wroclaw, vasárnap. G.: Rázsó, Bendek, illetve Kazlmirz (utóbbi kettő 11-esből.) A magyar vasutascsapat ezen a mérkőzésen változtatott összeállításán. Reiter lett a jobbhátvéd, Fazekas a balfedezet és Rósa a balszélső. A BVSC harmadik, egyben utolsó mérkőzésére szerdán délután Krakkóban a CWKS Krakkó ellen kerül sor.