Népsport, 1957. július (13. évfolyam, 63-84. szám)

1957-07-05 / 66. szám

Főpróba Zágráb előtt Meghódítani a zágrábi közönséget és elismerést aratni a nemzetközi szak­mai közvélemény előtt. Ezt tűzték ki feladatul a zágrábi II. Nemzetközi Gim­­nasztráda tornaünnepélyen résztvevő magyar tornászok. Bizony, ez nem lesz könnyű feladat, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy erre a nagyszabású nemzetközi tornaeseményre 14 ország küldi el legjobbjait, s több mint hét­ezer tornász mutatja be tudását. Szerdán este tornászoktól volt né­pes a Pasaréti úti Vasas-teniszstadion. Ek­kor került sor a magyar tornászok főpróbájára. Nagy izgalommal készü­lődtek a tornászok erre az első nyil­vános szereplésre, hiszen ezúttal a ha­zai közönség előtt kellett bebizonyíta­­niok, hogy megérdemlik a­­zágrábi ki­küldetést. Nos, jól jártak, akik eljöttek megnézni Zágrábba készülő tornászain­kat, mert sok szépet és érdekeset lát­hattak. A® első részben a szakszervezeti sportegyesületek tornászai vonultatták fel bemutató számaikat. A több mint 200 ütemből álló súlygolyó-gyakorlat mindjárt kedvező légkört teremtett a nézők körében. Valóban pompásan sikerült a gya­korlat, szálltak, repdestek a súlygo­lyók, de mindig visszataláltak a tor­nászok kezébe. Sajnos, az utánuk kö­vetkező gálásokat már érte egy kis „baleset”: többször is elrontották ne­héz gyakorlataikat.­­ Majd Zágrábban jobban megy Vigasztalták őket többen. A nők együttes labdagyakorlata szín­pompás látványt nyújtott, csak kár, hogy időnkint rakoncátlankodtak a kis piros labdák, s vagy négy esetben „bú­csút intettek" a tornásznőknek. Valaki meg is jegyezte: “ Ki hitte volna, hogy a tornához is kell néha labdaszedő? Nagy sikert arattak az együttes kor­látgyakorlatok. Egyszerre négy korlá­ton mutattak be különböző erősségű gyakorlatokat a tornászok. Egyszerre lendültek a testek, egyszerre mereve­dett kézállásba a négy tornász, egy­szerre dobbantak a szőnyegen a lábak a leugráskor. Az együttes női talaj­tornában résztvevők szélben hajladozó virágszálakra emlékeztettek harmoni­kus, kecses mozgásukkal. Pompás, ak­robatikus szám, a férfi lóugrás zárta be az első részt. Egyszerre két lovon folytak az ugrások ellentétes irányban, de mindig pontosan kiszámítva, hogy a két tornász teste egyszerre ússzék a ló felett. A jutalom: fergeteges taps. A második részben a TF gárdája igyekezett bebizonyítani, hogy ugyan­olyan jól felkészült, mint a szakszerve­zeti tornászok csapata. Ez sikerült is, sőt talán még valamivel szebbek, job­bak is voltak a gyakorlataik. Gyönyörű látványt nyújtott például a kék, a vörös és a nemzetiszínű zászlókkal történt megnyitó felvonulás. Nagyon ötletes és tanulságos volt a fiúk és lányok talaj­tornája. Ebben a számban ízelítőt kap­hattak a nézők a talajtorna egyes foko­zataiból a bukfenctől a csavarszaltóig. Rendkívül újszerű volt a lányok füles­­labda-bemutatója (előnye: a labdát ,,fü­lön” lehet fogni, ha el akar repülni). Percekig tombolt a taps az asztalugró­­bemutató alatt és után, amelyben szebb­nél szebb tigrisugrások, kézenátfordu­­lások, ezültak követték egymást. A főpróba tehát a kisebb zökkenőktől eltekintve jól sikerült. Reméljük, hogy a siker nem marad majd el a zágrábi „előadáson” sem. Geresdy László ...lujijanis­z f&tyadán'aL­ocui SZERKESZTŐI ÜZENETEK HELYETT Ki volt eddig a világ legeredmé-­­ nyesebb férfi, illetve női tornásza? | «*■ A férfiaknál nem nehéz választ ad­ni erre a kérdésre. Vitán felül áll, hogy­­ * világ legeredményesebb férfi tornásza , eddig a szovjet Viktor Csukásán, aki­­ hétszeres olimpiai bajnok és négyszeres­­ világbajnok. Az 1952-s helsinki olimpián­­ négy, az 1956-os melbourne-i olimpián­­ pedig három aranyérmet nyert, s közben­­ az 1952-s római világbajnokságon négy-­­­szer került a győzelmi dobogó legmaga­sabb csúcsára. A nőknél már nehezebb válaszolni a kérdésre. Amolyan holt-­­ verseny van a magyar Keleti Ágnes és a szovjet Larisza Latinyina között. Ke­leti ötszörös olimpiai bajnok (Melbourne­­ben 4, Helsinkiben 1 aranyérmet nyert)­­ és egyszeres világbajnok. Latinyina négyszeres olimpiai bajnok (mind a né­gyet Melbourne-ben nyerte) és egyszeres világbajnok. Talán a mérleg nyelve egy kissé Keleti felé billen, hiszen eggyel több aranyérem tulajdonosa, ugyanakkor világbajnokságát egyéni számban nyerte, míg Latinyina világbajnoki aranyérmét mint a bajnok szovjet csapat tagja kapta. G. U — A Népsport rendszeresen közli a labdarúgó VB-selejtezőjének ered­ményeit, gyakran táblázatot is olva­sunk, mégis sokat vitatkozunk. A további fogadások megelőzése cél­­j­­ából közöljenek a VB-selejtezők ál­lásáról teljes, átfogó képet.­­­ A VB most gyakran beszédtéma s noha a válasz elég sok helyet igényel, mégis felelünk. A selejtezők terén pilla­natnyilag ez a helyzet (a táblázatok alján a hátralévő mérkőzések, elöl a pályavá­lasztók). IV. csoport 1. Csehszlovákia 3 2 — 1 5:2 4 2. NDK 2 1 — 1 3:4 2 3. Wales 3 1 — 2 2:4 2­­—N. N—CS. V. csoport 1. Ausztria 2 2 — — 10: 2 4 2. Hollandia 2 1 — — 6: 4 2 3. Luxembourg 2 — — 2 1:11 — A—H. L—A. L—H. VI. csoport 1. Szovjetunió 1 1 — — 3:0 2 2. Finnország — — — — 0:0 — 3. Lengyelország 1 — — 1 0:3 — F—L. SZ—F. F—SZ. L—SZ. L—F. VII. csoport 1. Románia 1 1 — — 2:1 2 2. Jugoszlávia 1 — 1 — 0:0 1 3. Görögország 2 — 1 1 1:2 1 R—J. R—G. J—G. J—R. Vili. csoport 1. Észak-Írország 3 111 4:2 3 2. Portugália 3 111 4:4 3 3. Olaszország 2 1 — 1 1:3 2 Kl—O. 0—P. IX. csoport 1. Skócia 3 2 — 1 7:7 4 2. Spanyolország 3 111 8:7 3 3. Svájc 2—11 3:4 1 Sk—Sv. Sv—Sp. X. csoport (Dél-Amerika 13 Győztes: Brazília. XI. csoport (Dél-Amerika II.) Argentína, Bolívia, Chile. A küzde­lem szeptemberben indul, októberben fejeződik be: C—B. B—C, B—A. C—A. A—B. A—C. XII. csoport (Dél-Amerika III.) 1. Uruguay 2 1 1 — 2:1 3 2. Paraguay 1 1 — — 3:2 2 3. Columbia 3—12 3:5 1 P—C. P—U. U—P. XIII. cs. (Közép- és Észak-Amerika I.) 1. Costa Rica 3 3 — — 13: 3 6 2. Cunacao 2 1 — 1 3: 5 2 3. Guatemala 3 — — 3 4:12 — A CR—G. 3:1-be álláskor félbesza­kadt mérkőzés eredményét beszámítot­tuk. Hátra van még: C—G. C—CR. XIV. cs. (Közép- és Észak-Amerika II.) 1. Mexico 3 3 — — 16: 2 6 2. Kanada 2 1 — 1 5: 4 2 3. Egy. Államok 3 — — 3 3:18 — K—M (Kanada feladta a pályaválasztó jogát). EA—K. — Itt meg kell állnunk egy pillanatra. Valamennyi európai csoportból (1—9) és mindhárom dél-amerikai csoportból (ló­ié) a csoportgyőztes bekerül a svédországi 16-os mezőnybe. Viszont a Közép- és Észak-Amerika két csoportjából csak egy csapat jut tovább, tehát a két csoport­győztes megmérkőzik egymással a to­vábbjutásért. Továbbá: összesen egy csa­pat jut tovább az alább felsorolásra ke­­­­rülő négy Ázsia-Afrika-csoportból. XV. csoport: (Ázsia-Afrika I.) Győztes: Indonézia. *■» Újabb megjegyzés: Indonézia és a Kínai Népköztársaság csapata egymás el­len egyformán 3—3 pontot szerzett (l—K [ 2:0, K—I 4:3 és semleges pályán l—K 0:0).­­ Amennyiben tehát két ország csapata a­­ csoporton belül pontszámban holtverseny­be kerül egymással, akkor semleges pályán mérkőzést játszanak egymással. Ha ez a mérkőzés döntetlent hoz, akkor dönt az összesített gólarány. Megszűnt tehát az a korábbi szabály, hogy döntetlen esetén sorshúzással döntik el a továbbjutót. XV. csoport: (Ázsia-Afrika II.) Győztes küzdelem nélkül: Izrael. (Tö­rökország visszalépett.) Izrael legköze­lebb Indonéziával játszik a továbbjutá­sért. XV. csoport. (Ázsia-Afrika III.) Győztes: Egyiptom­. (Ciprus visszalé­pett.) XV. csoport. (Ázsia-Afrika IV.) Győztes: Szudán. (A most nálunk sze­replő szír válogatott Szudánban 1:0 arányban vereséget szenvedett, majd otthon 1:1-et ért el Szudán ellen.) Szu­dán Egyiptommal küzd majd a tovább­jutásért, s a győztes újabb ellenfele az Indonézia—Izrael párharc győztese lesz. Amennyiben Egyiptom-Izrael mérkőzés lenne, akkor Egyiptom a politikai hely­zet miatt valószínűleg visszalép. 1*. Végeredményben a 16-os mezőnybe kerül. Német SZK (mint védő küzdelem nélkül) + Svédország (mint rendező k. n.) +a 9 európai csoport győztese + a 3 dél­amerikai csoport győztese 4-1 a két kö­zép- és észak-amerikai csoportból + 1 a négy ázsiai és afrikai csoportból — 16. — végezetül megjegyzésünk. Itt az ideje, hogy a FIFA végre módosítsa a selejtezőknek ezt a tarthatatlan állapotát. Ez a lebonyolítási rendszer akkor szüle­tett, amikor a távolságok még leküzdhe­­tetleneknek látszottak. Ma viszont a he­lyes az lenne, ha a labdarúgásban arány­lag gyenge színvonalat képviselő ázsiai­­ és afrikai csapatok nem egymás között­­ döntenék el a 16. hely kérdését, hanem európai csapatok bevonásával küzdenének a selejtezőben. Csak az ilyen rossz játék­rend tette lehetővé például azt, hogy Dél-Korea csapata 1954-ben a svájci 16-os mezőnybe jutott, s ott Dél-Korea jelen­téktelen szerepet játszott. Most például biztos, hogy Ázsia és Afrika négy cso­portjából kikerülő győztes sokkal gyen­gébb lesz, mint a Skócia—Spanyolország —Svájc harcban alulmaradó kettő, vagy például a Magyarország—Bulgária—Nor­végia harcban alulmaradó kettő. Bizto­sítani kellene, hogy a 16-os mezőnybe le­hetőleg a legjobb 16 kerüljön, s így lehe­tőleg ne legyenek edzőmérkőzés jellegű találkozók a 16-os döntőben. Az 1956. évi VB játéktervét már nem lehet mó­dosítani, de az 1962. évi VB korszerűbb játéktervéről már most tárgyalni lehet, sőt kell. M. B. I. csoport Győztes: Anglia. II. csoport 1. Franciaország 2 2 — — 14: 3 4 2. Belgium 2 X — 1 11: 9 2 3. Zaland 2---------2 3:16 — I—F. I—B. B—F. III. csoport 1. Magyarország 2 1 — 15:3 2 2. Norvégia 2 1 — 1 3:3 2 3. Bulgária 2 1 — 1 3:5 2 B—M, B—N, M—N. ÜGETŐVERSENY Szombat du. '/17 órakor Megjelent a BALATON ÚTIKALAUZ. Ára: 20 forint. Kapható a Sport­­propaganda-boltban, Vili., Rákóczi út 57/a. Könyveket megrendelésre utánvéttel vidékre is küldünk. Leleplezték a nagykan hsai intézőt I 7 llllilllftllllllllllllllllllllllllllliilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllilllllllllllllllllllllllllllllllilllllllllillllllllllllllllllllllllllllllllllllllini AVAGY: ÉRDEKESSÉGEK AZ ÁTIGAZOLÁSI BIZOTTSÁG MUNKÁJÁRÓL — Ha egész délután kint ültem volna a tűző napon, akkor sem izzadtam volna meg annyira, mint ebben a hűvös kis szobában . .. Kiss Hugó, az MLSZ 1. számú átigazo­lási bizottságának legidősebb tagja mondta ezt csütörtökön, amikor befejez­ték az utolsó napirendi pont, a nagyka­nizsai sportvezetők kihallgatását. A bi­zottság tagjai valóban nagy munkát vé­geznek, méghozzá lelkiismeretesen és nagy körültekintéssel. Ezt elsősorban az bizonyítja, hogy az eddig elhangzott „Ítéletek’­ nagy részét megnyugvással fogadták az érdekeltek. Helyesebben alig öt-hat kifogás történt csak eddig, ami nagy dolog, ha figyelembe vesz­­szük, hogy az 1. sz. bizottság körül­belül 500, a 2. sz. pedig mintegy 1650 átlépési kérelmet hagyott eddig jóvá. Az NB I-es és az NB II-s játékosok átigazolásával foglalkozók egyébként még körülbelül 150 játékos kérelmét tárgyalják meg ezután, míg a 3. sz. ta­nács elé mintegy 1200 játékos ügye ke­rül a napokban. Ez tehát azt jelenti, hogy a kedvezményes átigazolás révén körülbelül 3500 labdarúgó cserél majd egyesületet. A bizottságok szobája előtti folyosón immáron két hete tart az Intézők és a játékosok nyüzsgése. Némelykor olyan nagy a hangzavar, hogy szinte nem is értik egymás szavát az emberek. Ezt szó szerint így kell érteni. Az Intézők legtöbbjét ugyanis az jellemzi, hogy oda sem figyel, mit mond a másik, csak a maga igazát hajtogatja. Rend­szerint azt, hogy­­ az ő csapatába ön­zetlenül, minden anyagi ellenszolgálta­tás nélkül akarnak átlépni a labda­rúgók. Nos, a bizottság tagjai néha ké­telkednek ebben. A kétely néha-néha bizony indokolt. Legutóbb például a Bajai Építők és a Bajai Vörös Lobogó képviselője került a bizottság elé, tár­saságukban egy fiatal, szőke labdarú­góval, aki a Lobogóból az Építőkbe kí­vánt átlépni. A bizottságnak ítélnie kellett: engedélyezi-e az átlépést. Már­­már engedélyezték volna, amikor né­hány keresztkérdés megvilágította az átlépés hátterét. Azt, hogy a játékos jövendőbeli egyesületétől 5000 forintot kapott, s ennek feléből éppen aznapra rendelte meg a halvacsorát, amelyet új csapatának játékosai tiszteletére kí­vánt fizetni. A bizottság azonban mind­erre nem volt tekintettel: úgy döntött, hogy a „vendéglátó” játékos maradjon csak régi egyesületében. A legrázósabb ügy eddig kétségtele­nül a Varga-ügy volt. A fiatal dorogi fiú majd­hogy­nem mindennapos ven­dég lett az MLSZ-ben. Közel féltucatszor hallgatták ki, s ő minden esetben úgy nyilatkozott, hogy a Fradiba kíván menni. A bizottság végül mégis úgy e­öntött, hogy — nem igazolják át a Do­rogból. — Varga esetében roppant nehéz volt igazságot tenni — mondta a bizottság egyik tagja. — Nem győződtünk meg ugyanis arról, hogy Varga­ nem érdekből akar-e a Ferencvárosba menni. De kide­rült az is, hogy semmi oka nincs Dorog­ról eltávozni. A vezetők és a szurkolók ugyanis szeretik őt Dorogon is. A döntő tehát az volt: biztosítva van-e Varga fej­lődése a bányász­csapatban? A bizottság úgy találta, hogy igen. Varga egyébként az ítélet kihirdetése után nagyon lehangolt volt. Sajnos, csak később derül majd ki, hogy ebben az esetben­ a legjobb megoldást választot­ta-e a bizottság ...★ A bizottság tagjai egyébként a leg­képtelenebb trükköknek vannak kitéve. S ha figyelmetlenek volnának, bizony jó néhány cselt vettek volna be. Eléjük került például egy úgynevezett „sima" ügy. A Pécsi VSK beadott egy szabá­lyosan kitöltött igazolólapot, amelyen egy Harmat Sándor nevű játékos ré­szére kért átigazolást. A „kék cédu­lán" ott volt a kiadatási záradék is, pecsét, aláírás — a Nagykanizsai ÚTE részéről. Kiderült azonban, hogy Har­mat — a Nagykanizsai Zrínyi játékosa, akit az M­TE intézője a másik kani­zsai egyesület „nevében” — enyhén szólva fondorlatos módon — adott ki, megtévesztve az igazoló bizottságok Nagykanizsán természetesen riadalom támadt a Zrínyi sportegyesület berkei­ben, az igazoló bizottság pedig — nyo­mozni kezdett. Persze a nyomozás a játékos átigazolásának visszavonásával járt és azzal, hogy — fegyelmi indul a Nagykanizsai ÚTE cseles intézője ellen. ★ Ilyen esetek is vannak. Ezek nehe­zítik az átigazolás munkáját. Ez az oka annak, hogy szerdán alig harminc, csütörtökön pedig mindössze hat já­tékos átlépését hagyták jóvá. Az iga­zolási időszak hajrájában ugyanis még a Varga-ügynél is rázósabb kérdések kerültek ki a táskákból. Mert egy já­­tékos igazolásánál nem az szabja meg az érdekességet, hogy NB I-es labda­rúgóról van-e szó. Jelenleg például legalább ötven olyan NB II-s játékos ügyén töpreng a bizottság, amelyik — túltesz az eddigi „rázós” ügyeken. Ilyen például a Göröcs-ügy, ez Pásztor­ügy is. Sőt, tulajdonképpen ezek a va­lóban izgalmas ügyek, hiszen — mint Göröcs­ég Pásztor esetében is — egé­szen fiatal játékosokról van szó, akik­nél a nevelési kérdéseket százszorta in­kább szem előtt kell tartania a bizott­ságnak, mint az idősebb játékosoknál. * * Az átigazolási bizottság egyébként csütörtökön hat labdarúgó átlépési ké­relmét hagyta jóvá. Kovács (Kaposvári Dózsa) a Kaposvári MTE-be, Zsille (Nagykanizsai Honvéd) a Nagykanizsai Zrínyibe, Portörő (Békéscsabai Épí­tők), Tóth (Szentesi Kinizsi) a Sze­­gedi EAC-ba, Szentesi (Csepel) az Er­zsébeti TC-be, Kürtösi (Kistelek) a Szegedi EAC-ba l£pKet­at.-----------------------­----------------------------Nagymarosi László Ökölvívásunk helytelen felfogás áldozatául esett Abban a szerencsés helyzetben vol­­­­tam, hogy a berlini ökölvívó Európa­­bajnokság után, végignézhettem a prá­gai EB-t is. Igyekeztem prágai tartóz­kodásomat a legcélszerűbben felhasz­nálni, hogy sokat tanuljak. Számos or­szág szakembereivel beszélgettem, jegy­zeteket készítettem, sőt a mérkőzések egy részét keskenyfümre is felvettem. Az Európa-bajnoksá­gra vonatkozó vé­leményem kialakításánál figyelembe vet­tem mások véleményét ia, igyekeztem leszűrni olyan, tanulságokat, amelye­ket mint nevelő, mint ökölvívó edző fék használhatók. A Népsport két összefüggő cikkben foglalta össze a tapasztalatokat és ten­nivalókat. Az Európa-bajnokság értéke­lése valós volt, a cikkíró megállapítá­saival egyetértek. Meg kell jegyeznem azonban, hogy megítélésem szerint a két cikk nem mutatott rá a hibák egyik gyökerére, az ökölvívásról alkotott felfogá­sunk helytelenségére. Szakembereink válogatott csapatunk utóbbi években­ gyengébb szereplését sokszor a nem megfelelő erőnléttel, az ütőerő hiányával, az egyoldalú techni­kai felkészültséggel magyarázták. Ezek a hibák valóban fennnáltak és fennállnak bizonyos tekintetben a mai napig. Most azonban már itt van az ideje, hogy az előző években észlelt hibák kijavítása mellett megváltoztasssuk az ökölvívásról alkotott felfogásunkat is. Az ökölvívás olyan küzdő sportág, ahol az első perc­től az utolsóig férfiasan kell küzdeni. A mi versenyzőink pedig sok eset­ben nem küzdenek, hanem igye­keznek megélni azokból a hibák­ból, amelyeket az ellenfél öklözés közben elkövet. Ez a felfogás a második világháború utáni kapott lábra és fokozatosan ter­jedt, fertőzött. Alapgondolatát egy ké­nyelmes edzői állásfoglalás alkotta, amely szerint a mi versenyzőink olyan csenevészek, hogy azoknak csak az elmenősz ökölvívás felel meg. Hogy a felfogás gyökeret tudott ereszteni, az annak tudható be, hogy eleinte akad­tak öklözők, akik ebben a harcmodor­ban is eredményesek tudtak lenni. De közben az ökölvívás rohamlépésben fejlődött. A mi harcmodorunk ellensze­re kialakult, s mi lemaradtunk. Köz­ben pedig a helytelen felfogás romboló hatása egyre általánosabb lett hazánk­ban. A kemény, a rendszeres edzések helyét a túlságosan könnyed úgy­nevezett játékos edzések foglalták Az értelemszerű magyarázat helyébe babonás jelszavak kerültek, amit szaj­kó módjára ismételgettek ökölvívó kö­rökben. Értelmüket senki sem tudta, senki sem merte a ködöt megbolygatni. Más sportágak szervezkedtek, fiatalsá­got mozgattak, korszerű eljárásokat ok­tattak. A mi sportágunk pedig egyre lejjebb csúszott a lejtőm. A sikertelen­ségek sorozatában kialakult bomlasz­tó, rágalmazó légkör hatására minden­ki másban kereste a hibát, és nem ön­magában. Ennek e felfogásnak az lett az eredménye, hogy az edzők nem vet­tek tudomást az újról, a versenyzők egyszerűen nem szerettek kitartóan ed­zeni. Nálunk ma szinte elképzelhetetlen, hogy egy ököl­vívó egyedül is elvégezzen felada­tokat anélkül, hogy maga mögött ne érezné az edzőt, annak korholó és biztató szavát Versenyzőink előtt nincs fejlődési táv­lat, mintha válogatottjaink nem is akarnának a nemzetközi élvonalba ke­rülni. Legalábbis nem tesznek meg en­nek érdekében semmit, megelégszenek azzal, hogy itthon legyenek a legjob­bak. Sajnos, nálunk még a válogatott keretnél sem emelkedhet az edző és a versenyző viszonya két felnőtt ember értelmén nyugvó kapcsolattá, az edzé­sen hajcsárnak kell lennie az edzőnek. Mindez fokozott mértékben érvényesül a szakosztályokban. Nem csoda tehát, hogy gyengék vagyunk, s a nemzet­közi vetélkedésben lemaradunk. Feltétlenül változtatni kell káros fel­fogásunkon. Edzőinknek oktatói, nevelői munká­jukban fel kell használniuk az ökölvívás szakmai anyagán kívül egyéb sportágak és társtudományok elméleti és gyakorlati anyagát is. ökölvívóink közül pedig azokat kell elővenni, akik hajlandók erejük meg­feszítésével, áldozatos, fáradtságos ed­zésekkel a legjobbak közé kerülni, akik bíznak önmagukban, s harcos elszántsággal képesek arra is, hogy válogatott mérkőzéseken, nemzetközi találkozókon is felülkerekedjenek Az ilyen versenyzőket fel lehet és fel is kell készíteni technikailag, taktikailag és erőnlétileg egyaránt Az igazság kedvéért meg kell emlí­tenem, hogy az elmúlt években volt bizonyos jószándékú törekvés az ed­zőkben,­s ifjúságiak között a verseny­zőkben is. A fiataloknál értünk is el némi eredményt, a javulás azonban nem volt tartós. Ezeknek a tehetséges fiataloknak egy része szintén megelé­gedett azzal, hogy könnyebb edzéseket végez és a harcos helyett a „mene­külő” küzdőmodort válassza. Kétségtelen, hogy most nálunk eddig soha nem látott összefogás szükséges az ökölvívó-sportban. Először minden­esetre gyengeségünk őszinte belátására van szükség, hogy elindulhassunk a felfelé vezető úton, hogy­­ legyen erőnk az újjászületéshez. Énekes Árpád TF adjunktus Könyvespolc Krúdy Gyula: Válogatott novellák A Magyar Klasszikusok soroza­tában megjelent válogatás Krúdy legjobb novelláit tartalmazza. Heltai Jenő: Tollforgatók A kötetben a kitűnő író három kisregénye, a Hét sovány esztendő, a Jaguár és Az utolsó bohém jelent meg. Kós Károly: Varjú nemzetség Érdekes történelmi regény a XVII. századi Erdély mozgalmas életéről. Darvas József: Máról holnapra Egy falusi református pap éle­téről szóló történet a 930-as évek­ben játszódik.­ -' ' 4%4 „Nagy fantázia lehet a magyar nyolcasban" Evezőseink szerdán hazaérkeztek Grünauból. Elmondották, hogy a két­napos grünaui viadalon igen komoly erőpróba előtt álltak. Gyurkóczy Ká­roly dr., a Magyar Evezős Szövetség Grüna­uban járt szakvezetője hazatéré­sekor elmondotta, hogy a magyar eve­zősök grünaui szereplése egy további lépés volt evezős­sportunk nemzetközi tekintélyének visszaszerzéséhez. Mint mondta, legelőször is a berlini sajtó tükrözte ezt a hangulatot. A berlini új­ságokban megjelent cikkek általában sok dicséretben részesítették evező­seinket. A Sport Echo leszögezte, hogy a magyar evezőssport ismét elérte az európai színvonalat, s hogy a jövőben szinte valamennyi versenyegységben, tartani kell a magyar evezősöktől. Di­csérte versenyzőink gyorsaságát és küz­deni tudását, majd a versenyen győztes férfi nyolcasunkról így írt: „Nagy fan­tázia lehet ebben a nyolcasban az Euró­­pa-bajnokságon. Jól együtt vannak, gyorsak és ami fontos: tudnak „vere­kedni". -------------------­ A CSAPAT LEGJOBBJA Az országos felnőtt tornász-csapatbajnokságon óriási küzdelem folyt a férfi I. osztályban a Bp. Honvéd, a TF és az Újpesti Dózsa között. Csak tizedpon­­tok döntöttek a három csapat viaskodásában. A Dózsa csapatában, amely mindössze 4 tizedponttal maradt­ az első mögött, a válogatott Kocsis Károly nyújtotta a legjobb teljesítményt. Felvételünk lólengés közben mutatja be a Dózsa versenyzőjét. (Geresdy László felv.)

Next