Népsport, 1957. július (13. évfolyam, 63-84. szám)
1957-07-05 / 66. szám
Főpróba Zágráb előtt Meghódítani a zágrábi közönséget és elismerést aratni a nemzetközi szakmai közvélemény előtt. Ezt tűzték ki feladatul a zágrábi II. Nemzetközi Gimnasztráda tornaünnepélyen résztvevő magyar tornászok. Bizony, ez nem lesz könnyű feladat, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy erre a nagyszabású nemzetközi tornaeseményre 14 ország küldi el legjobbjait, s több mint hétezer tornász mutatja be tudását. Szerdán este tornászoktól volt népes a Pasaréti úti Vasas-teniszstadion. Ekkor került sor a magyar tornászok főpróbájára. Nagy izgalommal készülődtek a tornászok erre az első nyilvános szereplésre, hiszen ezúttal a hazai közönség előtt kellett bebizonyítaniok, hogy megérdemlik azágrábi kiküldetést. Nos, jól jártak, akik eljöttek megnézni Zágrábba készülő tornászainkat, mert sok szépet és érdekeset láthattak. A® első részben a szakszervezeti sportegyesületek tornászai vonultatták fel bemutató számaikat. A több mint 200 ütemből álló súlygolyó-gyakorlat mindjárt kedvező légkört teremtett a nézők körében. Valóban pompásan sikerült a gyakorlat, szálltak, repdestek a súlygolyók, de mindig visszataláltak a tornászok kezébe. Sajnos, az utánuk következő gálásokat már érte egy kis „baleset”: többször is elrontották nehéz gyakorlataikat. Majd Zágrábban jobban megy Vigasztalták őket többen. A nők együttes labdagyakorlata színpompás látványt nyújtott, csak kár, hogy időnkint rakoncátlankodtak a kis piros labdák, s vagy négy esetben „búcsút intettek" a tornásznőknek. Valaki meg is jegyezte: “ Ki hitte volna, hogy a tornához is kell néha labdaszedő? Nagy sikert arattak az együttes korlátgyakorlatok. Egyszerre négy korláton mutattak be különböző erősségű gyakorlatokat a tornászok. Egyszerre lendültek a testek, egyszerre merevedett kézállásba a négy tornász, egyszerre dobbantak a szőnyegen a lábak a leugráskor. Az együttes női talajtornában résztvevők szélben hajladozó virágszálakra emlékeztettek harmonikus, kecses mozgásukkal. Pompás, akrobatikus szám, a férfi lóugrás zárta be az első részt. Egyszerre két lovon folytak az ugrások ellentétes irányban, de mindig pontosan kiszámítva, hogy a két tornász teste egyszerre ússzék a ló felett. A jutalom: fergeteges taps. A második részben a TF gárdája igyekezett bebizonyítani, hogy ugyanolyan jól felkészült, mint a szakszervezeti tornászok csapata. Ez sikerült is, sőt talán még valamivel szebbek, jobbak is voltak a gyakorlataik. Gyönyörű látványt nyújtott például a kék, a vörös és a nemzetiszínű zászlókkal történt megnyitó felvonulás. Nagyon ötletes és tanulságos volt a fiúk és lányok talajtornája. Ebben a számban ízelítőt kaphattak a nézők a talajtorna egyes fokozataiból a bukfenctől a csavarszaltóig. Rendkívül újszerű volt a lányok füleslabda-bemutatója (előnye: a labdát ,,fülön” lehet fogni, ha el akar repülni). Percekig tombolt a taps az asztalugróbemutató alatt és után, amelyben szebbnél szebb tigrisugrások, kézenátfordulások, ezültak követték egymást. A főpróba tehát a kisebb zökkenőktől eltekintve jól sikerült. Reméljük, hogy a siker nem marad majd el a zágrábi „előadáson” sem. Geresdy László ...lujijanisz f&tyadán'aLocui SZERKESZTŐI ÜZENETEK HELYETT Ki volt eddig a világ legeredmé- nyesebb férfi, illetve női tornásza? | «*■ A férfiaknál nem nehéz választ adni erre a kérdésre. Vitán felül áll, hogy * világ legeredményesebb férfi tornásza , eddig a szovjet Viktor Csukásán, aki hétszeres olimpiai bajnok és négyszeres világbajnok. Az 1952-s helsinki olimpián négy, az 1956-os melbourne-i olimpián pedig három aranyérmet nyert, s közben az 1952-s római világbajnokságon négy-szer került a győzelmi dobogó legmagasabb csúcsára. A nőknél már nehezebb válaszolni a kérdésre. Amolyan holt- verseny van a magyar Keleti Ágnes és a szovjet Larisza Latinyina között. Keleti ötszörös olimpiai bajnok (Melbourneben 4, Helsinkiben 1 aranyérmet nyert) és egyszeres világbajnok. Latinyina négyszeres olimpiai bajnok (mind a négyet Melbourne-ben nyerte) és egyszeres világbajnok. Talán a mérleg nyelve egy kissé Keleti felé billen, hiszen eggyel több aranyérem tulajdonosa, ugyanakkor világbajnokságát egyéni számban nyerte, míg Latinyina világbajnoki aranyérmét mint a bajnok szovjet csapat tagja kapta. G. U — A Népsport rendszeresen közli a labdarúgó VB-selejtezőjének eredményeit, gyakran táblázatot is olvasunk, mégis sokat vitatkozunk. A további fogadások megelőzése céljából közöljenek a VB-selejtezők állásáról teljes, átfogó képet. A VB most gyakran beszédtéma s noha a válasz elég sok helyet igényel, mégis felelünk. A selejtezők terén pillanatnyilag ez a helyzet (a táblázatok alján a hátralévő mérkőzések, elöl a pályaválasztók). IV. csoport 1. Csehszlovákia 3 2 — 1 5:2 4 2. NDK 2 1 — 1 3:4 2 3. Wales 3 1 — 2 2:4 2—N. N—CS. V. csoport 1. Ausztria 2 2 — — 10: 2 4 2. Hollandia 2 1 — — 6: 4 2 3. Luxembourg 2 — — 2 1:11 — A—H. L—A. L—H. VI. csoport 1. Szovjetunió 1 1 — — 3:0 2 2. Finnország — — — — 0:0 — 3. Lengyelország 1 — — 1 0:3 — F—L. SZ—F. F—SZ. L—SZ. L—F. VII. csoport 1. Románia 1 1 — — 2:1 2 2. Jugoszlávia 1 — 1 — 0:0 1 3. Görögország 2 — 1 1 1:2 1 R—J. R—G. J—G. J—R. Vili. csoport 1. Észak-Írország 3 111 4:2 3 2. Portugália 3 111 4:4 3 3. Olaszország 2 1 — 1 1:3 2 Kl—O. 0—P. IX. csoport 1. Skócia 3 2 — 1 7:7 4 2. Spanyolország 3 111 8:7 3 3. Svájc 2—11 3:4 1 Sk—Sv. Sv—Sp. X. csoport (Dél-Amerika 13 Győztes: Brazília. XI. csoport (Dél-Amerika II.) Argentína, Bolívia, Chile. A küzdelem szeptemberben indul, októberben fejeződik be: C—B. B—C, B—A. C—A. A—B. A—C. XII. csoport (Dél-Amerika III.) 1. Uruguay 2 1 1 — 2:1 3 2. Paraguay 1 1 — — 3:2 2 3. Columbia 3—12 3:5 1 P—C. P—U. U—P. XIII. cs. (Közép- és Észak-Amerika I.) 1. Costa Rica 3 3 — — 13: 3 6 2. Cunacao 2 1 — 1 3: 5 2 3. Guatemala 3 — — 3 4:12 — A CR—G. 3:1-be álláskor félbeszakadt mérkőzés eredményét beszámítottuk. Hátra van még: C—G. C—CR. XIV. cs. (Közép- és Észak-Amerika II.) 1. Mexico 3 3 — — 16: 2 6 2. Kanada 2 1 — 1 5: 4 2 3. Egy. Államok 3 — — 3 3:18 — K—M (Kanada feladta a pályaválasztó jogát). EA—K. — Itt meg kell állnunk egy pillanatra. Valamennyi európai csoportból (1—9) és mindhárom dél-amerikai csoportból (lóié) a csoportgyőztes bekerül a svédországi 16-os mezőnybe. Viszont a Közép- és Észak-Amerika két csoportjából csak egy csapat jut tovább, tehát a két csoportgyőztes megmérkőzik egymással a továbbjutásért. Továbbá: összesen egy csapat jut tovább az alább felsorolásra kerülő négy Ázsia-Afrika-csoportból. XV. csoport: (Ázsia-Afrika I.) Győztes: Indonézia. *■» Újabb megjegyzés: Indonézia és a Kínai Népköztársaság csapata egymás ellen egyformán 3—3 pontot szerzett (l—K [ 2:0, K—I 4:3 és semleges pályán l—K 0:0). Amennyiben tehát két ország csapata a csoporton belül pontszámban holtversenybe kerül egymással, akkor semleges pályán mérkőzést játszanak egymással. Ha ez a mérkőzés döntetlent hoz, akkor dönt az összesített gólarány. Megszűnt tehát az a korábbi szabály, hogy döntetlen esetén sorshúzással döntik el a továbbjutót. XV. csoport: (Ázsia-Afrika II.) Győztes küzdelem nélkül: Izrael. (Törökország visszalépett.) Izrael legközelebb Indonéziával játszik a továbbjutásért. XV. csoport. (Ázsia-Afrika III.) Győztes: Egyiptom. (Ciprus visszalépett.) XV. csoport. (Ázsia-Afrika IV.) Győztes: Szudán. (A most nálunk szereplő szír válogatott Szudánban 1:0 arányban vereséget szenvedett, majd otthon 1:1-et ért el Szudán ellen.) Szudán Egyiptommal küzd majd a továbbjutásért, s a győztes újabb ellenfele az Indonézia—Izrael párharc győztese lesz. Amennyiben Egyiptom-Izrael mérkőzés lenne, akkor Egyiptom a politikai helyzet miatt valószínűleg visszalép. 1*. Végeredményben a 16-os mezőnybe kerül. Német SZK (mint védő küzdelem nélkül) + Svédország (mint rendező k. n.) +a 9 európai csoport győztese + a 3 délamerikai csoport győztese 4-1 a két közép- és észak-amerikai csoportból + 1 a négy ázsiai és afrikai csoportból — 16. — végezetül megjegyzésünk. Itt az ideje, hogy a FIFA végre módosítsa a selejtezőknek ezt a tarthatatlan állapotát. Ez a lebonyolítási rendszer akkor született, amikor a távolságok még leküzdhetetleneknek látszottak. Ma viszont a helyes az lenne, ha a labdarúgásban aránylag gyenge színvonalat képviselő ázsiai és afrikai csapatok nem egymás között döntenék el a 16. hely kérdését, hanem európai csapatok bevonásával küzdenének a selejtezőben. Csak az ilyen rossz játékrend tette lehetővé például azt, hogy Dél-Korea csapata 1954-ben a svájci 16-os mezőnybe jutott, s ott Dél-Korea jelentéktelen szerepet játszott. Most például biztos, hogy Ázsia és Afrika négy csoportjából kikerülő győztes sokkal gyengébb lesz, mint a Skócia—Spanyolország —Svájc harcban alulmaradó kettő, vagy például a Magyarország—Bulgária—Norvégia harcban alulmaradó kettő. Biztosítani kellene, hogy a 16-os mezőnybe lehetőleg a legjobb 16 kerüljön, s így lehetőleg ne legyenek edzőmérkőzés jellegű találkozók a 16-os döntőben. Az 1956. évi VB játéktervét már nem lehet módosítani, de az 1962. évi VB korszerűbb játéktervéről már most tárgyalni lehet, sőt kell. M. B. I. csoport Győztes: Anglia. II. csoport 1. Franciaország 2 2 — — 14: 3 4 2. Belgium 2 X — 1 11: 9 2 3. Zaland 2---------2 3:16 — I—F. I—B. B—F. III. csoport 1. Magyarország 2 1 — 15:3 2 2. Norvégia 2 1 — 1 3:3 2 3. Bulgária 2 1 — 1 3:5 2 B—M, B—N, M—N. ÜGETŐVERSENY Szombat du. '/17 órakor Megjelent a BALATON ÚTIKALAUZ. Ára: 20 forint. Kapható a Sportpropaganda-boltban, Vili., Rákóczi út 57/a. Könyveket megrendelésre utánvéttel vidékre is küldünk. Leleplezték a nagykan hsai intézőt I 7 llllilllftllllllllllllllllllllllllllliilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllilllllllllllllllllllllllllllllllilllllllllillllllllllllllllllllllllllllllllllllllini AVAGY: ÉRDEKESSÉGEK AZ ÁTIGAZOLÁSI BIZOTTSÁG MUNKÁJÁRÓL — Ha egész délután kint ültem volna a tűző napon, akkor sem izzadtam volna meg annyira, mint ebben a hűvös kis szobában . .. Kiss Hugó, az MLSZ 1. számú átigazolási bizottságának legidősebb tagja mondta ezt csütörtökön, amikor befejezték az utolsó napirendi pont, a nagykanizsai sportvezetők kihallgatását. A bizottság tagjai valóban nagy munkát végeznek, méghozzá lelkiismeretesen és nagy körültekintéssel. Ezt elsősorban az bizonyítja, hogy az eddig elhangzott „Ítéletek’ nagy részét megnyugvással fogadták az érdekeltek. Helyesebben alig öt-hat kifogás történt csak eddig, ami nagy dolog, ha figyelembe veszszük, hogy az 1. sz. bizottság körülbelül 500, a 2. sz. pedig mintegy 1650 átlépési kérelmet hagyott eddig jóvá. Az NB I-es és az NB II-s játékosok átigazolásával foglalkozók egyébként még körülbelül 150 játékos kérelmét tárgyalják meg ezután, míg a 3. sz. tanács elé mintegy 1200 játékos ügye kerül a napokban. Ez tehát azt jelenti, hogy a kedvezményes átigazolás révén körülbelül 3500 labdarúgó cserél majd egyesületet. A bizottságok szobája előtti folyosón immáron két hete tart az Intézők és a játékosok nyüzsgése. Némelykor olyan nagy a hangzavar, hogy szinte nem is értik egymás szavát az emberek. Ezt szó szerint így kell érteni. Az Intézők legtöbbjét ugyanis az jellemzi, hogy oda sem figyel, mit mond a másik, csak a maga igazát hajtogatja. Rendszerint azt, hogy az ő csapatába önzetlenül, minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül akarnak átlépni a labdarúgók. Nos, a bizottság tagjai néha kételkednek ebben. A kétely néha-néha bizony indokolt. Legutóbb például a Bajai Építők és a Bajai Vörös Lobogó képviselője került a bizottság elé, társaságukban egy fiatal, szőke labdarúgóval, aki a Lobogóból az Építőkbe kívánt átlépni. A bizottságnak ítélnie kellett: engedélyezi-e az átlépést. Mármár engedélyezték volna, amikor néhány keresztkérdés megvilágította az átlépés hátterét. Azt, hogy a játékos jövendőbeli egyesületétől 5000 forintot kapott, s ennek feléből éppen aznapra rendelte meg a halvacsorát, amelyet új csapatának játékosai tiszteletére kívánt fizetni. A bizottság azonban minderre nem volt tekintettel: úgy döntött, hogy a „vendéglátó” játékos maradjon csak régi egyesületében. A legrázósabb ügy eddig kétségtelenül a Varga-ügy volt. A fiatal dorogi fiú majdhogynem mindennapos vendég lett az MLSZ-ben. Közel féltucatszor hallgatták ki, s ő minden esetben úgy nyilatkozott, hogy a Fradiba kíván menni. A bizottság végül mégis úgy eöntött, hogy — nem igazolják át a Dorogból. — Varga esetében roppant nehéz volt igazságot tenni — mondta a bizottság egyik tagja. — Nem győződtünk meg ugyanis arról, hogy Varga nem érdekből akar-e a Ferencvárosba menni. De kiderült az is, hogy semmi oka nincs Dorogról eltávozni. A vezetők és a szurkolók ugyanis szeretik őt Dorogon is. A döntő tehát az volt: biztosítva van-e Varga fejlődése a bányászcsapatban? A bizottság úgy találta, hogy igen. Varga egyébként az ítélet kihirdetése után nagyon lehangolt volt. Sajnos, csak később derül majd ki, hogy ebben az esetben a legjobb megoldást választotta-e a bizottság ...★ A bizottság tagjai egyébként a legképtelenebb trükköknek vannak kitéve. S ha figyelmetlenek volnának, bizony jó néhány cselt vettek volna be. Eléjük került például egy úgynevezett „sima" ügy. A Pécsi VSK beadott egy szabályosan kitöltött igazolólapot, amelyen egy Harmat Sándor nevű játékos részére kért átigazolást. A „kék cédulán" ott volt a kiadatási záradék is, pecsét, aláírás — a Nagykanizsai ÚTE részéről. Kiderült azonban, hogy Harmat — a Nagykanizsai Zrínyi játékosa, akit az MTE intézője a másik kanizsai egyesület „nevében” — enyhén szólva fondorlatos módon — adott ki, megtévesztve az igazoló bizottságok Nagykanizsán természetesen riadalom támadt a Zrínyi sportegyesület berkeiben, az igazoló bizottság pedig — nyomozni kezdett. Persze a nyomozás a játékos átigazolásának visszavonásával járt és azzal, hogy — fegyelmi indul a Nagykanizsai ÚTE cseles intézője ellen. ★ Ilyen esetek is vannak. Ezek nehezítik az átigazolás munkáját. Ez az oka annak, hogy szerdán alig harminc, csütörtökön pedig mindössze hat játékos átlépését hagyták jóvá. Az igazolási időszak hajrájában ugyanis még a Varga-ügynél is rázósabb kérdések kerültek ki a táskákból. Mert egy játékos igazolásánál nem az szabja meg az érdekességet, hogy NB I-es labdarúgóról van-e szó. Jelenleg például legalább ötven olyan NB II-s játékos ügyén töpreng a bizottság, amelyik — túltesz az eddigi „rázós” ügyeken. Ilyen például a Göröcs-ügy, ez Pásztorügy is. Sőt, tulajdonképpen ezek a valóban izgalmas ügyek, hiszen — mint Göröcség Pásztor esetében is — egészen fiatal játékosokról van szó, akiknél a nevelési kérdéseket százszorta inkább szem előtt kell tartania a bizottságnak, mint az idősebb játékosoknál. * * Az átigazolási bizottság egyébként csütörtökön hat labdarúgó átlépési kérelmét hagyta jóvá. Kovács (Kaposvári Dózsa) a Kaposvári MTE-be, Zsille (Nagykanizsai Honvéd) a Nagykanizsai Zrínyibe, Portörő (Békéscsabai Építők), Tóth (Szentesi Kinizsi) a Szegedi EAC-ba, Szentesi (Csepel) az Erzsébeti TC-be, Kürtösi (Kistelek) a Szegedi EAC-ba l£pKetat.---------------------------------------------------Nagymarosi László Ökölvívásunk helytelen felfogás áldozatául esett Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a berlini ökölvívó Európabajnokság után, végignézhettem a prágai EB-t is. Igyekeztem prágai tartózkodásomat a legcélszerűbben felhasználni, hogy sokat tanuljak. Számos ország szakembereivel beszélgettem, jegyzeteket készítettem, sőt a mérkőzések egy részét keskenyfümre is felvettem. Az Európa-bajnokságra vonatkozó véleményem kialakításánál figyelembe vettem mások véleményét ia, igyekeztem leszűrni olyan, tanulságokat, amelyeket mint nevelő, mint ökölvívó edző fék használhatók. A Népsport két összefüggő cikkben foglalta össze a tapasztalatokat és tennivalókat. Az Európa-bajnokság értékelése valós volt, a cikkíró megállapításaival egyetértek. Meg kell jegyeznem azonban, hogy megítélésem szerint a két cikk nem mutatott rá a hibák egyik gyökerére, az ökölvívásról alkotott felfogásunk helytelenségére. Szakembereink válogatott csapatunk utóbbi években gyengébb szereplését sokszor a nem megfelelő erőnléttel, az ütőerő hiányával, az egyoldalú technikai felkészültséggel magyarázták. Ezek a hibák valóban fennnáltak és fennállnak bizonyos tekintetben a mai napig. Most azonban már itt van az ideje, hogy az előző években észlelt hibák kijavítása mellett megváltoztasssuk az ökölvívásról alkotott felfogásunkat is. Az ökölvívás olyan küzdő sportág, ahol az első perctől az utolsóig férfiasan kell küzdeni. A mi versenyzőink pedig sok esetben nem küzdenek, hanem igyekeznek megélni azokból a hibákból, amelyeket az ellenfél öklözés közben elkövet. Ez a felfogás a második világháború utáni kapott lábra és fokozatosan terjedt, fertőzött. Alapgondolatát egy kényelmes edzői állásfoglalás alkotta, amely szerint a mi versenyzőink olyan csenevészek, hogy azoknak csak az elmenősz ökölvívás felel meg. Hogy a felfogás gyökeret tudott ereszteni, az annak tudható be, hogy eleinte akadtak öklözők, akik ebben a harcmodorban is eredményesek tudtak lenni. De közben az ökölvívás rohamlépésben fejlődött. A mi harcmodorunk ellenszere kialakult, s mi lemaradtunk. Közben pedig a helytelen felfogás romboló hatása egyre általánosabb lett hazánkban. A kemény, a rendszeres edzések helyét a túlságosan könnyed úgynevezett játékos edzések foglalták Az értelemszerű magyarázat helyébe babonás jelszavak kerültek, amit szajkó módjára ismételgettek ökölvívó körökben. Értelmüket senki sem tudta, senki sem merte a ködöt megbolygatni. Más sportágak szervezkedtek, fiatalságot mozgattak, korszerű eljárásokat oktattak. A mi sportágunk pedig egyre lejjebb csúszott a lejtőm. A sikertelenségek sorozatában kialakult bomlasztó, rágalmazó légkör hatására mindenki másban kereste a hibát, és nem önmagában. Ennek e felfogásnak az lett az eredménye, hogy az edzők nem vettek tudomást az újról, a versenyzők egyszerűen nem szerettek kitartóan edzeni. Nálunk ma szinte elképzelhetetlen, hogy egy ökölvívó egyedül is elvégezzen feladatokat anélkül, hogy maga mögött ne érezné az edzőt, annak korholó és biztató szavát Versenyzőink előtt nincs fejlődési távlat, mintha válogatottjaink nem is akarnának a nemzetközi élvonalba kerülni. Legalábbis nem tesznek meg ennek érdekében semmit, megelégszenek azzal, hogy itthon legyenek a legjobbak. Sajnos, nálunk még a válogatott keretnél sem emelkedhet az edző és a versenyző viszonya két felnőtt ember értelmén nyugvó kapcsolattá, az edzésen hajcsárnak kell lennie az edzőnek. Mindez fokozott mértékben érvényesül a szakosztályokban. Nem csoda tehát, hogy gyengék vagyunk, s a nemzetközi vetélkedésben lemaradunk. Feltétlenül változtatni kell káros felfogásunkon. Edzőinknek oktatói, nevelői munkájukban fel kell használniuk az ökölvívás szakmai anyagán kívül egyéb sportágak és társtudományok elméleti és gyakorlati anyagát is. ökölvívóink közül pedig azokat kell elővenni, akik hajlandók erejük megfeszítésével, áldozatos, fáradtságos edzésekkel a legjobbak közé kerülni, akik bíznak önmagukban, s harcos elszántsággal képesek arra is, hogy válogatott mérkőzéseken, nemzetközi találkozókon is felülkerekedjenek Az ilyen versenyzőket fel lehet és fel is kell készíteni technikailag, taktikailag és erőnlétileg egyaránt Az igazság kedvéért meg kell említenem, hogy az elmúlt években volt bizonyos jószándékú törekvés az edzőkben,s ifjúságiak között a versenyzőkben is. A fiataloknál értünk is el némi eredményt, a javulás azonban nem volt tartós. Ezeknek a tehetséges fiataloknak egy része szintén megelégedett azzal, hogy könnyebb edzéseket végez és a harcos helyett a „menekülő” küzdőmodort válassza. Kétségtelen, hogy most nálunk eddig soha nem látott összefogás szükséges az ökölvívó-sportban. Először mindenesetre gyengeségünk őszinte belátására van szükség, hogy elindulhassunk a felfelé vezető úton, hogy legyen erőnk az újjászületéshez. Énekes Árpád TF adjunktus Könyvespolc Krúdy Gyula: Válogatott novellák A Magyar Klasszikusok sorozatában megjelent válogatás Krúdy legjobb novelláit tartalmazza. Heltai Jenő: Tollforgatók A kötetben a kitűnő író három kisregénye, a Hét sovány esztendő, a Jaguár és Az utolsó bohém jelent meg. Kós Károly: Varjú nemzetség Érdekes történelmi regény a XVII. századi Erdély mozgalmas életéről. Darvas József: Máról holnapra Egy falusi református pap életéről szóló történet a 930-as években játszódik. -' ' 4%4 „Nagy fantázia lehet a magyar nyolcasban" Evezőseink szerdán hazaérkeztek Grünauból. Elmondották, hogy a kétnapos grünaui viadalon igen komoly erőpróba előtt álltak. Gyurkóczy Károly dr., a Magyar Evezős Szövetség Grünauban járt szakvezetője hazatérésekor elmondotta, hogy a magyar evezősök grünaui szereplése egy további lépés volt evezőssportunk nemzetközi tekintélyének visszaszerzéséhez. Mint mondta, legelőször is a berlini sajtó tükrözte ezt a hangulatot. A berlini újságokban megjelent cikkek általában sok dicséretben részesítették evezőseinket. A Sport Echo leszögezte, hogy a magyar evezőssport ismét elérte az európai színvonalat, s hogy a jövőben szinte valamennyi versenyegységben, tartani kell a magyar evezősöktől. Dicsérte versenyzőink gyorsaságát és küzdeni tudását, majd a versenyen győztes férfi nyolcasunkról így írt: „Nagy fantázia lehet ebben a nyolcasban az Európa-bajnokságon. Jól együtt vannak, gyorsak és ami fontos: tudnak „verekedni". ------------------- A CSAPAT LEGJOBBJA Az országos felnőtt tornász-csapatbajnokságon óriási küzdelem folyt a férfi I. osztályban a Bp. Honvéd, a TF és az Újpesti Dózsa között. Csak tizedpontok döntöttek a három csapat viaskodásában. A Dózsa csapatában, amely mindössze 4 tizedponttal maradt az első mögött, a válogatott Kocsis Károly nyújtotta a legjobb teljesítményt. Felvételünk lólengés közben mutatja be a Dózsa versenyzőjét. (Geresdy László felv.)