Népsport, 1957. szeptember (13. évfolyam, 107-128. szám)

1957-09-23 / 123. szám

Szovjetunió—Magyarország 2:1 (1:1) (Folytatás az 1. oldalról.) Különösen Beljajev és Sztrelcov tűnt ki a győztes csapatból Beljajevben nyugodt, kitűnő adottsá­­gokkal rendelkező kapust ismertünk meg. Biztos volt a labdafogása, egyszerű eszközökkel oldotta meg feladatát. Nem volt nagyon sok védenivalója, de néhány közbelépésével, egy-egy gyors vetődés­sel nehéz helyzeteket tisztázott. A hát­védhármas tagjai nagy erőbedobással küzdöttek — olykor önfeláldozóan. Mind­hárman gyakran akasztottak meg táma­dásokat. Kuznyecov játszott közülük a legtisztábban. Keszarjev és Ogonykov néha bizony szabálytalankodott, a kezü­ket használták és löktek. Kemény, rom­boló, játékukkal nagy hasznára voltak csapatuknak. Ogonykov az első húsz percben nem bírt Lenkeivel. A fedeze­tek szorosan fogtak embert, Vojnov mé­lyen hátravonva játszott, nem egyszer egyvonalban helyezkedett a hátvédek­kel. Nem játszott csillogóan, de megbíz­ható tagja volt az együttesnek. Nettó p­ár percnyi játék után megsérült. laszljonkin a taktikai utasításnak meg­felelően játszott, nem ment előre ő sem. Igyekezett betömni a védelemben mutat­kozó réseket. A támadósor legjobbja a fiatal Sztrel­­cov volt. Nem volt sokat játékban, de amikor hozzá került a labda, minden megmozdulása gólveszélyt jelentett. Minden idegszálával lövésre törekedett, olykor távolról is lövésre szánta ma­gát. Az ő nevéhez fűződik a győztes gól is. Egy-egy váratlan húzásával, cselével azt is bebizonyította, hogy már kulturáltabb a játéka. Tatusin gólja nagyszerű volt. A szélső igyeke­zett befelé húzni, de kevés labdát ka­pott. Iljin nem boldogult Mátraival, gyakran lesre billent. Iszajev szorgal­masan dolgozott a mezőnyben, de tel­jesítménye hullámzó volt. Szimonyan hátulról igyekezett irányítani, de na­gyon kevés sikerrel. Ivanov jobban ját­szott nála, gyors volt, de megközelí­tően sem játszott olyan jól, mint ami­kor a Torpedóval legutóbb Budapesten járt. LEQUESNE JÁTÉKVEZETŐT nehéz feladat elé állította a mérkőzés. Nagy igyekezettel vezette a találkozót, sokat futott, kielégítően helyezkedett. Mégis sűrűn követett el hibákat, több­ször hozott fordított döntéseket, mind­két fél terhére tévedett. A lesek meg­ítélésében is hibázott, túlságosan a part­jelzőire bízta magát. Döntéseiben egyéb­ként határozott volt, jó hatással volt a játékosokra. Tárgyilagosságához nem fér kétség. NYILATKOZATOK! Kovách Jenő, az MLSZ ügyvezető elnöke: A játék és a gólhelyzetek alapján győznünk kellett volna. Sós Károly: A 90 percből 75-öt mi támadtunk. A játékkal elégedett va­gyok, az eredménnyel azonban nem, mert nekünk kellett volna győznünk a gólokkal. A fiúk derekasan küzdöttek, mindegyikük játékával elégedett va­gyok. Baróti Lajos: Nem érdemeltük meg a vereséget, hiszen nagy mezőnyfölény­­ben játszottunk és gólhelyzetünk is több volt. A szovjet csapat számára nagy előnyt jelentett, hogy — az előzetes megállapodás ellenére — két cserét hajtott végre. Lakat Károly: Nagy küzdelemben — a jobbik vesztett. Szerintem az egy­­gólos magyar győzelem lett volna az igazságos. Tanulság a mérkőzésből: a védőknek egy pillanatra sem szabad „elaludniok” egy mérkőzésen, a csa­tároknak pedig­­ a kapuralövés a legfontosabb ..kötelességük .. Hidegkúti: Jól játszott a csapat és ha a játékvezető Sándor gólját meg­adja, több góllal győzhettünk volna. Sándor: Nem mindig a jobbik csa­pat győz. Grosics: Négy góllal kellett volna nyernünk. Tichy: Nagy ba­lszerencsével vesz­tettünk. Mátrai: Azt mondják, jól játszottam. De inkább játszottam volna rosszul, csak a csapat győzött volna. A fordított eredmény lett volna a valós. Kukuskin, a szovjet csapat vezetője: Erős küzdelem, nagy iram­ jellemezte a mérkőzést. Ilyen játékban egy hiba eldöntheti a mérkőzés kimenetelét, így történt most is. Kacsalin, a szovjet csapat edzője: A magyar csapat nagy mezőnyfölény­­ben játszott, de a csatárok nagyon ke­veset lőttek kapura, időnként lassúak voltak. A mieink a szokottnál bágyad­tabban játszottak, a védelem azonban szilárd volt. Hátvédeink és fedezeteink jó helyezkedéssel megakadályozták a csatárok lyukrafutásait. Kellemetlen perceket okozott nekünk Bundzsáik. Főleg az első félidőben kitűnően ját­szott, s fejesei gólveszélyt jelentettek. Jakusin, a szovjet együttes másod­edzője: A magyar csapat technikailag jobb volt, kulturáltabban játszott, de fölényét nem tudta gólokra váltani. A szovjet csapat ritkábban, de sokkal gyorsabban, veszélyesebben támadott. Nem értem, mi volt az oka­­ annak, hogy Lenkei több esetben is tisztáta­lanul játszott. Nettó csapatkapitány: Nagy küzde­lem volt egészen az utolsó percig. A magyar csapat mezőnyfölényben ját­szott, de ez egymagában nem jelent győzelmet. A magyar csatárok az egyé­ni játékot erőltették, s ezzel megköny­­nyítették a mieink feladatát. A hajrá­ban már fáradt volt a magyar csapat. Ozerov, a moszkvai rádió riportere: Keservesen harcoltuk ki a győzelmet. A magyar csapat jobban játszott, mint legutóbb Moszkvában, örülök a győze­lemnek, de csapatunk teljesítményének már kevésbé. A magyar labdarúgás megítélésem szerint változatlanul az élvonalban van. A Népstadion előmérkőzése Magyar ifjúsági Válogatott- Békés megyei ifjúsági válogatott 4:1 (2:1) Népstadion, 60 000 néző. V: ifj. Balogh (Petri, Nagy E.). Magyar ifj. vál.: Tóth (Altheim) — Jock (Mészöly), Rátkai, Kö­ves — Sóvári, Kárpáti (Müller) — Kö­kény, Petz, Albert, Cserjés, Bártfai (Kal­már). Békés megye: Landi (Jenei) — Frankó, Szilágyi, Stefanik — Martincsik, Ficzere (Himer) — Uhrin, Juhász, Sári, Kunos, Császár. Eléggé lagymatag, játék folyt a ma­gyar-szovjet előmérkőzésten. Az orszá­gos ifi-válogatottból sok élvonalbeli já­tékos hiányzott, olyanok, akik már NB I-es, NB II-s, vagy NB III-as csapatok­ban rúgják a labdát. Technikailag lénye­gesen képzettebb volt az országos vá­logatott, ezt a technikai fölényt a vidé­kiek lelkesedéssel igyekeztek ellensú­lyozni, főleg a II. félidőben azonban nem bírták erővel. G: Petz (3), Cserjés, Ill. Császár. Kitűnt: Kárpáti, Rátkai, Petz, Albert, Cserjés. id: Landi, Szilágyi, Juhász. Súlyos játékvezetői tévedések fosztották meg B-válogatottunkat a győzelemtől Magyarország B-Szovjetunió B 1:1 (1:1) is Kiküldött munkatársunk távbeszélő-jelentése —­ Moszkva, Len­in-stadion, 50 000 néző. Vezette: Dienst (Mellet, Guldi, mind­három svájci). Magyarország B: Kovack — Kóczián II, Várhidi, Dálnoki I — Lovig, Dávid — Budai II, Bencsics, Szilágyi I, Tóth M., Fenyvesi. Szovjetunió B: Razin­szidj — Rogov, Jerohin, Krutyikov — Paramonov, Carjov — Sapovalov, Mamikin, Mamedov, Fedoszov, Rizskin. Góllövő: Tóth M., Fedoszov. Szögletarány: 6:5 (3:1) a Szovjetunió B javára. Vasárnapra valamit javult az idő. Borús, de nem hűvös lett az időjárás. Ebéd után a magyar együttes taktikai megbeszélést tartott. Elhatározták, hogy védekező taktikát folytatnak majd. Ez abban nyilvánult meg, hogy Dávidot hátravonják negyedik hátvédnek, Tóth M. tölti be a balfedezet szerepét, ha erre szükség van, Budai II is hátra­­húzódik. A megbeszélt taktika jól be is vált a mérkőzésen. A himnuszok elhangzása és világ­csere után indult meg a játék. Nyom­ban kezdés után viharosan támadott a magyar együt­tes. A 2. percben Szilágyi I kitört és ballal élesen a bal kapufa mellé lőtt. A 4. perc meghozta a gólunkat: Dávid pontos előreadását Szilágyi I kapta, a középcsatár Tóth M. elé játszott, a balösszekötő két csel után mintegy 17 méterről nagy lö­vést küldött a bal felső sarokba, 1:0 Magyarország B javára. A gól után heves szovjet támadások következtek. Különösen Rizskin „ke­vert” veszélyesen, de a magyar véde­lem kitűnően állta a sarat. A mieink ellentámadásai mindig veszélyesek vol­tak. Szovjet nyomás után a 19. percben Rizskin Fedoszov elé perdített s a jobbösszekötő mintegy 20 méterről hatalmas bombát zúdí­tott a bal felső sarokba. 1.1. Védhetetlen lövés volt! Nem valami magas színvonalú volt a játék ebben a szakaszban. Igen sok hiba csúszott mindkét csapat játékába. A magyar csapatban azonban mindig akadt valaki, aki kijavította társa hi­báját. A 33. percben Lovig hosszú labdájával Budai II. kitűnően húzott el, már két méterrel a 16-oson belül járt, amikor Krutyikov hátulról fel­lökte. Nyilvánvaló 11-es eset volt, de a játékvezető nem ítélt büntetőt. A magyar támadások lelke elől Szi­lágyi I. volt. Igen sokat mozgott, sokat is lőtt, de pontatlanul. A 39. percben Paramonov megsérült és helyette Szo­­kolov állt be. Kiegyenlítetté vált a játék a félidő végéig. Szünetben a szovjet csapat bezárkózott, a ma­gyar öltözőben nyugodt volt a hangu­lat, Budai II. a meg nem adott tizen­egyes miatt méltatlankodott. Fordulás után a magyar csapat kapott jobban lábra, de a csatárok most ne­m jutottak lö­véshez. Az 54. percben Bencsics helyett Aspirány állt be, öt perccel később Mamikint Bubukin váltotta fel. Negyedóra eltelte után a szovjet csapat erősített és időnként be­szorította a lelkesen védekező ma­gyar együttest. A 711. percben Rizskta egyéni játék után mintegy 12 méterről erős lövést eresztett meg, a labda elaom­bam a felső kapufáról kipattant. A 75. percben e­gy szögletrúgás után nagy kavarodás tá­madt a magyar kapu előtt. Sapovalov azonban három lépésről magasan a kapu fölé lőtte a labdát. Az utolsó tíz percben ismét felül­kerekedett a magyar együttes. A 82. percben Tóth M. középen, a fe­lezővonal tájáról indult el, kisodródott egészen a balszélre, majd lendületes cselekkel a 16-oson belülre verek­edte magát, már a 11-es pontnál járt, amikor hátulról fellökték a szovjet védők. A szovjet újságírók is megállapították, hogy ezért is tizenegyes járt volna, de a játékvezető ezúttal sem ítélt büntetőt. Az utolsó percekben tovább szoron­gatott a magyar együttes, de Csak két eredménytelen szögletet tu­dott elérni. Taktikából és küzdőképességből kitűnően vizsgázott a magyar csapat A mérkőzésre általában a magyar csapat technikai és taktikai fölénye nyomta rá a bélyegét. A szovjet csapat főleg gyorsaság és állóképesség tekintetében bizo­nyult jobbnak, bár a mieink álló­­képességére sem lehetett panasz, hiszen az utolsó 10 percben még erősíteni tudtak. Az I. félidőben a szovjet csapat min­den támadása a baloldalon futott, en­nek az volt az oka, hogy Lovig túlsá­gosan előrehúzódott és így a védők kö­zött nagy űr keletkezett. Szünet után a jobbfedezet már pontosabban betar­totta az utasításokat és ezzel sikerült kihúzni a szovjet csapat támadásainak méregfogát Sajnos, támadóinknak nem sikerült teljesen betartaniuk a megbe­szélt taktikát, mert Bencsics ezúttal ide­ges volt, nélkülöztük robbanékonyságát, gyorsaságát. A lövések irányzéka sem volt megfelelő, főleg Szilágyi I-nél le­hetett ezt tapasztalni. Általában véve a magyar csapat felülmúlta ellenfelét és egy gólos győzelmet érdemelt volna. Jó egyéni teljesítmények a magyar csapatban A magyar csapatban Kovalik kitű­nően helyezkedett és bravúrosan vé­dett. Rendszerint határozottan lépett közbe, volt néhány kitűnően időzített kifutása is. A gólt nem védhette. A hátvédhármas legjobbjának Várhidi bi­zonyult. A kapu előterében teljesen biz­tos volt. Időnként kisegített a széleken ie. Felszabadító rúgásai rendszerint jó helyre mentek. Kóczián II az első fél­időben nem bírt Rizekinnel. A második félidőben feljavult, de ekkor is vétett­­ egy-két helyezkedési hibát. Javára szól viszont hatalmas lelkesedése, ez sok nehéz helyzetben kisegítette. Dálnoki hamar tekintélyt szerzett magának a szabályok keretein belüli keménységé­vel, határozottságával. Erejéből néhány mutatós előretörésre is futotta. Dávid kitűnően töltötte be a rábízott szerepet. Mindenütt ott volt, ahol erre szükség mutatkozott. Időnként a táma­dásokba is be tudott kapcsolódni. Lo­vig az első félidőben túlságosan előre­húzódott, de ekkor is több szép meg­mozdulást lehetett tőle látni. Szünet után egészen kitűnően rombolt. A csa­társorban Tóth M. óriási munkabírásá­val, szorgalmával tűnt ki. Sokat moz­gott, cselei, leadásai szinte kivétel nél­kül sikerültek. Átlagon felüli teljesít­ményt nyújtott. Szilágyi | sokat változ­tatta a helyét, fejjátékával, leadásaival nagy hasznára volt a csapatnak. Többször átjátszotta a védőket, csak a lövései nem sikerültek. Budai |s nagy kedvvel játszott, gyakran hozta fel há­tulról a labdát, lövéshez azonban nem­igen jutott. Fenyvesi túlságosan ra­gaszkodott a vonalhoz, akkor sem hú­zódott be, amikor ezzel helyzetbe ke­rült volna. Mintha félt volna hátvédjé­től. Bencsics ideges volt, kapkodott. Aspiránynak n­em volt ideje belemele­gednie a játékba. A szovjet csapatban Razinszkij szemmel láthatóan mutatós védéseikre törekedett, s ezekbe hibák is becsúsztak. Ilyen hibákból könnyen kaphatott volna egy-két gólt. A hátvéd­hármas elsősorban keménységével tűnt ki. Rogov szorosan fogta Fenyvesit. Jerohin váltakozó sikerrel küzdött Szi­lágyi I-gyel. A fedezetek­ közül a Para­monov helyére beállt Szokolov bizo­nyult a legjobbnak. Különösen a táma­dásépítésben jeleskedett Elöl Rizskin ördöngös cseleivel, kiszámíthatatlan megoldásaival a támadások rendb­e­­kereke volt. Fedoszov is sok ügyes tá­madást kezdeményezett. Mamedov csak egy nagy lövéssel vétette magát észre. Sapovalov a mezőny leggyengébb já­tékosa volt. Egyedül több helyzetet ha­gyott ki, mint a többi csatár együtt­véve. A játékvezető mindkét fél terhére tévedett, a súlyos hibái azonban minket sújtottak. Két 11-est kellett volna adnia a javunkra. NYILATKOZATOK: Rácz István, az MLSZ tanácsának tagja: Férfias játék, jó küzdelem. Kis szerencsével győzhettünk volna. Így is szép siker az eredmény. Nekem leg­inkább Várhidi, Tóth M. és Dávid já­téka tetszett. Szűcs György, a magyar csapat ed­zője: Jó iramú mérkőzést láttunk. A helyzetek és meg nem adott 11-esek alapján győznünk kellett volna. Lelke­sedésben nem volt hiba és már ez is komoly eredménynek számít. Rizskun, a szovjet csapat kapitánya: A magyar—szovjet találkozók rend­szerint nagy küzdelmet hoznak, így volt ez most is. Ha helyzeteinket ki­használjuk, győzhettünk volna, de így igazságos az eredmény. A magyar csapat hétfőn hajnalban ül repülőgépre és délelőtt érkezik Bu­dapestre. Szekeres József Hétfő, 1957. szeptember 23. Nemzetközi kosárlabda-mérkőzések Férfi mérkőzés: Kínai főiskolai Válo­gatott-Diósgyőri VTK 79:50 (36:25). Diósgyőr, V: Vincze (magyar), Joachim­­iak (lengyel). Kínai főiskolai váloga­tott: Csao Huan-csen, Csou Ming-non — Van Ven-jen — Csu Szin-szen, Csu Csen-han. DVTK: Karádi, Káló — Ár­vai — Benyő, Marosi. A kínai főiskolás csapat nagyobb technikai fölényével végig vezetve, biztosan nyerte a mér­kőzést. Különösen távoli kosárra dobá­­saik voltak igen eredményesek. Ld: Csa Szin-szen (20), Csao Huan-csen (18), ill. Marosi (13), Karádi (12). Jő: Csa Szin-szen, Csu Csen-han, ill. Ma­rosi, Karádi, Káló. Női mérkőzés. Olimpia Poznan SK — DVTK 60:49 (28:29). Diósgyőr, V: Vin­cze, Joachimjak. Olimpia Poznan SK: Kacmarek, Mazur — Rybarczyk —­­ Zak, Nozniak. DVTK: Kamarásné, Káló I — Káló II — Horváth, Pusztai. A II. félidő közepéig fej-fej mellett haladt a­­ két csapat. Ekkor a vendégek néhány­­ jól sikerült dobással előnyre tettek szert, s ezt a végén egypár személyi kihasználásával fokozni se tudták. Ld: Kacmarek (22), Mazur (21), ill. Káló I (18), Káló II (14). Jő: Kacmarek, Mazur, Zak, ill. Káló I. Káló II. Kamarásné. GÓL? - NEM GÓL! A Bihari utcában egy szabályosnak vélt gól visszavonása miatt zúgolódtak a Törekvés szurkolói a Törekvés—Hú­sos NB llI-as mérkőzésen. Az történt, hogy a Törekvés jobbösszekötője a két hátvéd között kiugrani készült és a labdát hosszan tette maga elé. A lab­dára ráfutott, de ugyanakkor a lesen álló Törekvés-Jobbszálső is a labda irá­nyába indult. A labdát a jobbösszekötő ■ ■»%) érte el hamarabb és azt a hálóba lőtte. A gólt a játékvezető megadta, később azonban — a partjelző jelzésére, majd jelentésére — visszavonta. Helyes volt-e a gól visszavonása? Igen! Abban a pillanatban ugyanis, amikor a lesen álló jobbszélső meg­indult a labda felé, befolyást gyakorolt a játékra, a védőkre. ►%> ■ ■ Nemzetközi röplabda-mérkőzések Férfi mérkőzés. Budapest—Varsó 3:0 (11, 13, 10). Diósgyőr. V: Jelinek (Cseh­szlovákia), Gönczy (Magyarország). Budapest: Gálos, Benke, Prouza, Kövér, Tatár, Papp. Cs: Nagy, Horváth, Róka. Varsó: Antczak, Nizinkiewicz, Czereki, Siiwka, Kurpios, Mihoczky. Cs. Maliszewszki, Borowski, Albin. A vezetést a varsóiak szerezték meg 3:0-ra, majd jó feladásokkal a buda­pestiek ledolgozták a vendégek előnyét. Tatár és Kövér jó játékával 9:9-re alakult az eredmény. Ezután fokozato­san erősített a budapesti együttes és 15:11 -re nyert. A második játszmában a magyar csapat cserejátékosait játszatta, s ez hasznosnak is bizonyult, mert rövid idő alatt 9:4-re vezettek. Utána a lengyelek is cseréltek, szoros küzdelem alakult ki, mely 15:13-as magyar győzelemmel végződött. Az utolsó játszmában a budapestiek egy­más után szerezték pontjaikat. 5:0-ás vezetés után 7:4-re javított a lengyel együttes, azonban a magyar csapat még fokozni tudta az iramot s a telje­sen visszaeső lengyel csapatot 15:10-re győzte le. Kitűntek: Kövér, Tatár, Nagy, míg a varsóiakból Czerski és Albin játszottak legjobban. Női mérkőzés: Varsó—Budapest 3:2 (— 13, 4, — 13, 8, 14). Diósgyőr, 3000 néző. V: Lekey (Csehszlovákia), Korvin (Lengyelország). Varsó csapata ugyan­abban a felállításban kezdett, mint teg­nap Budapesten, a magyar csapat pe­dig a negyedik játszmában szereplő csapatával, tehá­t: Mossné, Nagyné, Ju­hászaié, Káposztás, Borbély, Gódor. Az első játszma végén jól hajráztak a bu­dapesti lányok, egymásután szerezték a pontokat. A második játszmában a lengyelek fergeteges hajrával 15:4-re győztek. A harmadik játszmában ismét jól kezdett a budapesti csapat. Moss­né kemény nyitásai, Borbély és Káposz­tás jó sáncai érvényesültek. A negye­dik játszmában erősen visszaesett a budapesti csapat. A döntő játszmáiban fej-fej melletti küzdelem után a var­sóiak 16:14-re nyertek. Egyénileg a varsói csapatból Szewczyk, Abistek és Wled­al tűnt ki, míg a magyar csapat­ból Mossné, Káposztás és Juhászné ér­demel dicséretet. „ -------— ■ ■ - Kevés néző, sok induló a BEAC-MAFC úszóversenyén Meglátszott a BEAC—MAFC közös úszóversenyén vasárnap délután, hogy szovjet—magyar labdarúgó-mérkőzés van Budapesten. Alig 150 —200 néző volt kiváncsi a Sportuszodában a ver­senyre, pedig volt néhány szám, amely nagyobb érdeklődést érdemelt volna. Kiemelkedő eredmény nem született ugyan, de jó verseny volt például a 100 méteres női gyorsúszásban Sebő, Takács és Bodoki között. Meglepetésnek számít ez is, hogy a fiatal FTC-ista Farkas győzött a 200 méteres mellúszásban. 100 m ifj. leány hátúszás: 1. Vigyázó (II. Dózsa) 1:19.6, 2. Ceohány (Bp. Hon­véd) 1:19.8, 3. Pete (BVSC) 1:26. 50 m úttörő fiú mell: 1. Ferencsik (FTC) 39.8, 2. Hantos (Tipográfia) 40.6, 3. Szilágyi (Gázművek) 40.8. 100 m ser­dülő fiú pillangó: 1. Gonda (XIII. ker.) 1:24.2, 2. Karácsony (Bp. Honvéd) 1:25, 3. Csikány (FTC) 1:30.2. 200 m mell: 1. Farkas (FTC) 2:54.4, 2. György (Bp. ■ ■ V. Meteor) 2:54.6, 3. Seenger (Bp. V. Meteor) 2:55.1. 100 m női gyors: 1. Sebő (BVSC) 1:10.5, 2. Takács (BVSC) 1:10.7, 3. Bodoki (BVSC) 1:10.9. 400 m­ ifj. férfi gyors: 1. Kiss (FTC) 5:08.8, 2. Hídvégi (MTK) 5:23.6, 3. Tamasovics (II. Dózsa) 5:28.8. 100 m ifj. férfi hát: 1. Kovács (FTC) 1:13, 2. Garamvári (BVSC) 1:13.7, 3. Deák (BVTSE) 1:18.1. 100 m serd. fiú mell: 1. Ördögh (Bp. Honvéd) 1:23, 2. Lakó (Bp. Honvéd) 1:23.1, 3. Regös (Tipográfia) 1:23.2. 100 m hát: 1. Kerényi (BVTSE) 1:11.5, 2. Tóth (U. Dózsa) 1:11.8, 3. Pető (MTK) 1:13.1. 200 m férfi gyors: 1. Lakatos (MTK) 2:20.8, 2. Kollár (Siketek) 2:23 (idei legjobb siker eredmény), 3. Dural (U. Dózsa) 2:25.5. Női toronyugrás: 1. László (FTC) 57.57, 2. Milisits (FTC) 56.36. Férfi toronyugrás: 1. Újvári (FTC) 132.82, 2. Gerlach II (BVSC) 95.83. III. osztályú férfi műugrás: 1. Ballus (II. Dózsa) 19.50. Öt bajnokság , öt győztes a férfi mesterfokú szerenkinti tornászbajnokságon Vasárnap Nagykőrösön az Arany János-napok keretében rendezték meg a városi sporttelepen Magyarország 1957. évi férfi mesterfokú szerenkinti tornász­­bajnokságát, melyen közel 30 versenyző indult. A bajnokságot nem tudták az eredeti műsorral lebonyolítani, mert a nyújtót a városi sporttelepen nem lehe­tett biztonságosan felállítani. Íg­y csak öt versenyszámban rendezték meg a bajnokságot. A szerenkinti bajnokság egyben újabb válogató verseny is volt a pári­zsi Európa Kupa bajnokságra, ezért az Európa Kupa szabályai szerint bonyo­lították le. Ez abból állt, hogy délelőtt valamennyi versenyző bemutatta gya­korlatát az öt versenyszámban, dél­után pedig a délelőtti verseny szeren­kénti első hat helyezettje indulhatott. A délelőtti és a délutáni eredményeket összesítették és így alakult ki a szeren­kinti bajnokság végeredménye. A bajnokságokon „testvériesen” osz­tozkodtak a versenyzők. Mind az öt számban más tornász lett a bajnok. Általában az egész versenyen Kocsis és Csányi nyújtotta a legjobb, a leg­kiegyensúlyozottabb teljesítményt. Ko­csisnak különösen a korlát- és lőugró­­gyakorlatai, Csányinak pedig lóugró- és talajgyakorlatai emelkedtek ki. Dicsé­retet érdemel Kemény, a fiatal Lelkes és Békési is. Általában az egész me­zőny jobb teljesítményt nyújtott, mint legutóbb, örvendetes Héder újbóli csa­tasorba állása. A szerenkinti bajnokság eredményei. Korlát: 1. Kocsis (Újpesti Dózse) 19, 2. Békési (Vasas) 18.9, 3. Kemény (Bp. Vörös Meteor) 18.7, 4. Réti (Bp. Honvéd) 17.9, 5 Kovács L. (Bp. Honvéd) 17.8, 6. Szabó (TF) 17.8. Lólengés: 1. Réti 19, 2 Dibáczi (Újpesti Dózsa) 18.5, 3. Kocsis 18.4, 4. Lelkes (TF) 17.6, 5. Kovács E. (Bp. Honvéd) 17.4, 6. Dohai (Bp. Hon­véd) 17. Gyűrű: 1. Kemény 19.1, 2. Sós (Bp. Vörös Meteor) 18.6, 3. Kocsis 18.3, 4. Csányi (TF) 18.2, 5. Lelkes 17.7, 6. Keszthelyi (TF) 16.8. Talaj: 1. Békési 18.9, 2. Csányi 18.9, 3. Mogyorósi (Új­pesti Dózsa) 18.8 4. Lelkes 18.8, 5. Kocsis 18.8, 6. Réti 18.6. Lóugrás: 1. Csányi 19.2, 2. Kocsis 18.6, 3. Kemény 18.5, 4. Békési 18.5, 5. Dibáczi 17.8. 8- Kovács E. 17.8. A válogató verseny összetett végered­ménye: 1. Kocsis 46.6, 2. Csányi 45.3, 3. Kemény 45.1, 4. Réti 45. 5,7. Bé­kési, Héder, Lelkes 43.3 (ebbe csak a délelőtti versenyen nyújtott teljesítmé­nyek számítanal­­ bele). A verseny után a Testnevelési Fő­iskola tornászai szabadgyakorlat, talaj­torna- és asztalugró bemutatót tartot­tak a zágrábi gimnasztráda anyagából, nagy sikerrel. Kézilabda VB 1 Nagypálya. Női mérkőzés. Magyar Pa­mut-Tatabányai Bányász 2:1 (0:1). Blaha Lujza u. Végig erős iramú játék. A lelkes fővárosi csapat megérdemelten győzött. G: Stefánia, Selényiné, ill. Szarkáné. Jó: Halmi, Hetényiné, Sam­us­­né, ill. Szarkáné, Tunyogi, Paksi­, Ded­­rák (a mezőny legjobbja). A Labdarúgás című lap (az MLSZ hivatalos lapjának) szeptemberi száma éppoly színvonalas, mint az előző három volt. Ironti György a bevezető cikkben képet fest arró, hogy milyen nehézségek között inté­zik a több mint 300 000 labdarúgó és klubjaik ügyeit — öten, három kis szo­bában! Egyetlen fájó kérdést jelent ez a cikk: mikor kapja már vissza a labdarú­gás volt székházát? A lap változatos tar­talmában találunk érdekes és tanulságos anyagot a szófiai mérkőzésről, a­­klub­csapatok Európa Kupájáról éppúgy, mint a szolnoki labdarúgó problémákról, az ifjúsági válogatott előkészületeiről, az NB IIl­masokról, a totóról, az MLSZ nemzet­közi kapcsolatainak fejlődéséről, a kül­földön jól dolgozó magyar edzőkről, a fia­talok edzéseiről stb. Különösen érdekes a szovjet labdarúgásról írott anyag (Hoffer József), szórakoztató a magyar labdarú­gás múltjából közölt néhány vidám tör­ténet (Pánczél Lajos), valamint Peterdi Pál humoros írása és a külföldi szemle. TATAROZZÁK A FEDETTET Viszonylag csend van a margitszigeti Sportuszodában. Az úszók és a vízi­labdázók az 50 méteres medencében edzenek, versenyeznek. A Fedettben azonban serény munka folyik. Új módszerrel, korszerű állványról végzik az uszoda tatarozását a 23. sz. Építőipari Vállalat dolgozói. (MTI Fotó: Petrovits László felvétele.)-2*

Next