Népsport, 1957. október (13. évfolyam, 129-150. szám)
1957-10-11 / 136. szám
//Pfus bíró FILMBEMUTATÓ A TELEVÍZIÓBAN ICi/torna h°gy nem 13 Járt olyan liveruil, nagyon rosszul az a szurkoló, akinek nem jutott jegy a magyar—francia válogatott mérkőzésre s így kénytelen volt egy kényelmes karosszékben helyet foglalni a televíziós készülék előtt. A végre egyszer — igaz, hogy csak kényszerűségből — nyugodtan elköltött vasárnapi ebédjéhez ugyanis Záhonyi Ferenc, a fiatal rendezőgárda egyik tehetséges tagja pompás csemegét szolgált fel a televízió hullámain: a „Pfuj bírói ..című új magyar kisfilmet. A bőkezű rendező tálcáján ínyencfalatokat kapott a néző, amelyeket tizenöt percen keresztül boldogan habzsolhatta, élvezve az újabb és újabb ízeket, amik bizonyára végleg feledtették a belépőjegy utáni egyhetes eredménytelen hajsza minden bosszúságát. Mi ezen a tálcán? — Min- IIS volt den, ami a labdarúgószurkolónak szép és jó. Elsősorban a kedvencek: a magyar válogatott és a Ferencváros—Vasas mérkőzései, amelyeken olyan csodálatos támadások viharzottak a zöld gyepen, hogy még a legjobban nevelt televíziós néző is jókorákat csámcsoghatott. Aztán a százezer néző soraiban olyan vérbeli szurkolók, mint Tompa Pufi, Rajz János, Komlós Vilmos, Mátrai György, Kibédi Ervin és persze a három ,nagy” László: „a Kazal”, „a Keleti” és „a vörös Kabos”. A ... , mi , , e művészeti film és a labdarúgás azért vonultatta fel a rendező, hogy egy negyedóra bebizonyítsa: a csalhatatlan szurkoló is téved és a bíró is ember. Nem hiszem, hogy valaha is vállalkozott rendező a film történetében ennél népszerűtlenebb és nehezebb feladatra. Midőn a film befejező kockáin a játékvezetőt és partbíráit nagy ujjongás és taps közben vállon viszik le a játéktérről és ebben a néző nem talál semmi csodálatosat és kivetni valót, ez egyszersmind azt is jelenti, hogy a rendező győztesen oldotta meg feladatát. A kitűnő forgatókönyv rengeteg ötletével korlátlan lehetőséget biztosított a népszerű művészeknek, hogy áradó kedvvel és tehetséggel méltó keretbe foglalják legjobb labdarúgóink játékát. A jelenetek nagyszerű beállítása pedig jó alkalom arra is, hogy szemléltetően mutassa be, milyen könnyen ítéli meg — helytelenül — a szurkoló a játékvezető jó döntéseit. A bemutató külön meglepetése Varga Domokos operatőr nagyszerű munkája, a művészi felvételezés és a nagyon tehetséges Peterdi Pál végtelenül szellemes kísérőszövege, amelyet a népszerű Szepesi György kitűnő tolmácsolásában hall a közönség. . , .... miért nem sok egyet nem értünk: lehet ezt a hónapokkal ezelőtt elkészült és a maga nemében egészen kitűnő kisfilmet a mozik műsorán látni? Érthetetlen ez, amikor úgyis oly kevés sportfilmmel, szórakoztatva nevelő-oktató filmmel rendelkezünk. Kérjük sürgősen a bemutatását, mert legalább még egyszer mi is meg szeretnénk nézni. Tabák Endre . Néhány szó a lovassportról Lovassporttunik fejlődésének kérdése mindinkább előtérbe kerül. Az álébiakban három szakemberünk megjegyzéseit, javaslatait ismertetjük a problmák megoldására. Az olimpiai, világ- és Európa-bajnoki sikerekben gazdag sportágak mellé — a magyar sport egyetemes fejlődése érdekében — fel kell sorakoztatni azokat a sportágakat is, amelyek eddig támogatás, kellő fejlettség hiányában vagy egyéb okok miatt nem tudtak jelentősebb eredményeket felmutatni. Ezek közé a sportágak közé tartozik a lovaglás is. Feltétlenül jogos tehát a Népsport hasábjain folyó vita, amely e népszerű sportág helyzetéről, fejlődéséről és főleg jövőbeni szerepléséről az utóbbi időben kialakult. Az idei lipcsei nemzetközi lovasversenyen már számottevő sikereket értek el lovas sportolóink, amivel, ha más nem is, tehetségüket feltétlenül bebizonyították. Sokan kérdezik azóta is: ha tehetséges versenyzőink vannak, miért nincs lovassportunk a nemzetközi tekintélyű magyar sportágak között? Sajnos, a versenyzők tehetsége egyedül nem záloga és letéteményese a sportág sikereinek. Sok olyan visszahúzó körülmény van még, amely akadályozza a kibontakozást. Mindenekelőtt igen sok nehézséget okoz, hogy jelenleg nem rendelkezünk olyan lóanyaggal, amely elérné a külföldi versenyzők lovainak képességét, tudását. Mind ez ideig lóanyagunk legjabbi nem vesz részt sportversenyeken, csak néhány hónapja — a lovasszövetség közbenjárására — az izsáki, a nagykunsági, a bugaci állami gazdasági, az apátipusztai versenylótenyésztő-telep és a gyöngyösi méntelep foglalkozik versenylovak válogatásával, nevelésével. Sok helyes célkitűzés bukott már meg a sportköri sovinizmuson is. Számtalan példát említhetnék arra, hogy kitűnő versenyzők további előrehaladása, megfelelő lóval való ellátása megbukott a sportkörök szűklátókörűségén. A tehetséges fiatal lovak sportban való hasznosítása csak évek múltán hozza, meg a várt eredményt. Addig a jelenlegi adott lóállománnyal kell a legszakszerűbb edzésmódszerekkel gazdálkodni. A nagy nemzetközi versenyeken való eredményes szereplésünkhez az is kellene, hogy versenyzőink megfelelő nemzetközi tapasztalatokkal rendelkezzenek. Ez az év már hozott javulást, mert a magyar lovasversenyzőknek négy ízben volt alkalmuk idegenben szerepelni, de még mindig csak hírből ismerik a világ legjobbjainak módszereit, versenymódját. Fokozottan jelentkezik, ez a hiányosság lovasedzőinknél. És ha ehhez hozzáveszszük, hogy nagy nemzetközi versenyt hazai pályán sem rendezünk — Budapesten 1935-ben volt utoljára nemzetközi lovasverseny — megérthetjük, hogy mindez milyen súlyosan kihat lovassportunk fejlődésére. Az alapos átfogó téli felkészítés is minden évben sok nehézséget okoz. A legszakszerűbben összeállított edzés- terv végrehajtását is gátolja a fedett pálya hiánya. Ma a lovassportnak fedeles lovardája nincsen, a Tattersaal csarnokát lebontották és nincs semmi biztató jele arra, hogy a közeljövőben helyette újat építenének. A lovasszövetség edzőtanácsa mindezeket figyelembevéve az 1958. évi felkészülést mégis a közelgő olimpia fi-gyelembe vételével állítja össze, mert meggyőződésünk, hogy a nehézségek ellenére is fiatal tehetséges versenyzőink az 1960-as római olimpiára már megfelelő felkészültséggel indulhatnak. Várady Jenő, a Magyar Lovassport Szövetség elnöke: 1 , ez az érzése támad, hogy a vezetők és edzők egy része nem látja elég helyesen és világosan a sportág előtt álló feladatokat. Rendszerint a fedett lovarda hiányára hivatkoznak és nem tudják, hogy lovarda nélkül hogyan oldják meg a kiképzést. Véleményem szerint már évek óta egyhelyben áll a lovassport és nem sok történik annak érdekében, hogy előre lépjen. Most, hogy a nagykunsági versenyek voltak, tömegével jelentkeztek az új lovak és lovasok, ezekből bőven lehet kiválasztani olyanokat, akikben megvan a képesség nagyobb eredmények elérésére is. A fedett lovarda hiányára hivatkozni nem lehet. Úgy kell beosztani az év tizenkét hónapját, hogy abból a fagyos három hónap pihenés, a többi kilenc hónap pedig tervszerű foglalkozással legyen kitöltve. Feltétlenül helyes lenne, ha a legtehetségesebb magyar lovasszakemberek eljutnának a kiemelkedő külföldi sporteseményekre, hogy hazajőve hasznosítsák a tapasztalatokat. De feltétlenül csak képzett szakembereket küldjünk ki külföldi versenyekre megfigyelőnek, mert csak az tudja észrevenni a helyes módszereket és hasznosítani a tapasztalatokat. Figyelem már hosszabb idő óta, hogy nem becsüljük meg eléggé azt a néhány lovunkat (Aranyos, Léva stb.), amelyek már nemzetközi viszonylatban is kiemelkedően tehetségesek. Ma ezek túl vannak hajtva, másod- és harmadrendű versenyeken is elindítják őket és megvan a veszélye annak, hogy idő előtt kifuttatják őket. Az a javaslatom, hogy a lovasszövetség állítson össze egy fiatal tehetséges lovakból álló keretet, azokkal rendszeresen egyenként foglalkozzék. Külön ki kellene válogatni olyan lovakat, amelyeket háromnapos versenyen lehetne elindítani. A díjlovaglókeret oktatását és irányítását pedig egyetlen ember kezébe kell összpontosítani. Cseh Kálmán, volt többszörös magyar lovasbajnok, kisújszállási versenyen megjelent lovasok becsülettel ellátták a lovassport népszerűsítésének feladatát. Kitűnően szerepeltek a lótenyésztési igazgatóság lovasai: Toldi, Géczi, Puskás, Jákói, akik hibátlan, szép lovaglásaikért sok elismerésben részesültek. A vidéki lovasok közül a jászberényi Mészáros és a gyöngyösi Diósi emelkedett ki a mezőnyből. Sajnos, a kiállítás vezetősége nem becsülte meg a lovasok igyekezetét. A szövetségnek feltétlenül fel kell figyelnie azokra a tehetséges, vidéken élő fiatal lovassportolókra, akik ezen a versenyen is kiválóan szerepeltek, de számolni kell a kisújszállási versenyen sikeresen szereplő versenylovakkal is. Tóth Béla lovasedző. Ne fecséreljük el a tehetségeket! Ha az ember más sportágak híreit olvassa, azt látja, hogy minden sport- vezetőség és közönsége arra törekszik, hogy versenyzői az 1960-as római olim-piára jól készüljenek fel és azon ered-ményesen szerepeljenek. Egyedül a lovassport az, amelyben nem látni eléggé az előrehaladás iránti törekvést. | A lovashíreket olvasgatva az embernek | A legolcsóbb és mégis a legérdekesebb szórakozás a TOTÓ ! A kisújszállási lovasversenyekről Ruttán adódó kitűnő lehetőség nyílott a lovassport számára a nagykunsági napok idején rendezett sportversenyekkel, hogy bemutatkozzék az ott összegyűlt hatalmas közönség előtt. Ezért volt érthetetlen, hogy a lovasszövetség miért nem Kisújszálláson rendezte meg országos bajnokságát Hajdúszoboszló helyett, ahol sokkal kevesebb nézőre lehetett számítani. A Befejezik-e október 19-re a Fedett uszoda HÍREK A VÍZILABDA MNK-RŐL A vízilabdát kedvelők alig emlékeznek, mikor láttak utoljár bajnoki mérkőzéseket, magyar csapatokat egymás ellen játszani. A kierőszakolt egyforr, dulós vízilabda bajnokság még a storflWilfe '• Nyár derekán véget ért, aztán ^jjt net, a tétlen pihenés időszaka. Most végre közeleg az ' ■ %lfpi|||| MNK selejtezőinek az időpontja é© a ||||gfc\ tervbevett nem* ^||||zetközi találkozók: * *g**B»\v '* a szovjet és az |P»^ olasz csapatok vendégjátéka. Markovits Kálmán Készülődnek a csapatok, mindegyik szeretne továbbjutni, bekerülni a legjobbak közé. Az edzési lehetőségek azonban nem nevezhetők eszményinek. Ilyenkor októberben már a legtöbb csapat a Fedett uszodában tartotta a múltban edzéseit, hiszen este a nyitottuszoda — még ha kellemesen enyhe is az időjárás — hűvös, párás. A Fedettuszoda helyreállítási munkája, a tetőzet javítása pedig csigalassúsággal halad előre. A vállalat október 19-re ígérte a munka befejezését, de a munkálatok nem haladnak olyan ütemben, hogy ebben az ígéretben bízni lehetne. Erről beszélt Schlenker Antal, az MTK edzője is, amikor kijelentette: " Fel kell készülnünk arra, hogy a megjelölt időpontra nem lesz használható állapotban a Fedett uszoda. Szembe kell néznünk a tényekkel. Véleményem szerint a mostani enyhe időjárásban talán még október 20-án délelőtt játszhatunk és akkor 10 órai kezdettel egyfolytában lebonyolítható a selejtező 4—4 mérkőzése. Nagy vízilabda-napot rendezhetünk az uszodában. Elmondta még Schlenker Anitáit, hogy az esti edzéseiken nem folyhat komoly munka. A párás levegőben a játékosok sem a labdát, sem egymást nem látják. Még csoda, hogy sérülés eddig nem történt. Nagyon hiányzik a Fedettuszoda, és joggal vetődik fel a kérdés: miért nem lehetett a nyáron elvégeztetni a Fedettuszoda javítási munkálatait? Mindentől függetlenül a csapatok készülődnek. Sokan akarják kiköszörülni a bajnokságban elszenvedett csorbát. Ezek közé tartozik az Újpesti Dózsa is. Rovó István Intéző elmondta, hogy a lila-fehér csapat játékosai nagyon szorgalmasak. Nemcsak a Moszkvai Dinamóval szemben szeretnének helytállni, hanem a kupában le A szovjet csapat ellen Mayer erősíti majd a védelmet, a válogatott hátvédet kölcsönkérik a Meteortól. Egyébként a régi csapatukkal állnak majd ki. A Vasas is ott szeretne lenni a döntőben. Bonsi dr. edző elégedett az edzéseken látottakkal. Különösen Markovits játékáról beszél elismeréssel: — Kitűnő formában van a válogatott fedezet — mondja. Az MTK-nak nincsenek vérmes reményei. Winkler távozásával még jobban meggyengült az együttes. A Spartacus meglepetésre készül. Fiataljai szorgalmasak és tehetségesek. Kiss Attilát a védelemben fogják szerepeltetni. Az NB II-s bajnok UTTE rövid pihenőt tarthat csak. Az újonc NB I-es csapat kipróbálhatja erejét, hiszen az NB I. bajnokával, a Szolnoki Dózsával kerül majd szembe. Itt eldől, hol kell erősítenie. Az FTC Felkai II-t akarja beállítani a csapatba. A zöld-fehérek szerint sokkal tehetségesebb, mint eltávozott bátyja volt. Érdeklődéssel várják az alsóbbosztályúak szereplését, főként azt, vajon a benevezett 21 csapat közül valamennyi részt vesz-e a küzdelmekben. Eredetileg ugyanis — jó nagy adag derűlátással — 36 csapat indulására számítottak. Egy bizonyos: az MNK sohasem pótolja a bajnoki küzdelmeket. Most sem tudja ezt a feladatot teljesíteni. PO- ....— Törődjenek velünk! AZ OLVASÓ netán bosszankodhatott, amikor a magyar motorvezetéssel kerékpár-versenyzők lipcsei szerepléséről olvasott. Sajnos, Kánya is, én is, mindketten kiestünk az előfutamokból. Ahhoz, hogy ilyesmi ne fordulhasson elő a jövőben, sok hibát kell kijavítani. Elsősorban azt, amelyre a Népsport legutóbbi számában megjelent értékelő cikk is utal. Át kell építenünk megfelelő méretűre a motorokat. Nagyon igaza van a cikknek abban se, hogy nem szabad rövidtávú versenyeket rendezni. Mi már több ízben kértük, hogy emeljék fel a versenyek távját, de a felelet mindig az volt: „Sokáig tart és untatja a közönséget” Már ezzel az indokolással is vitába lehet szállni, de lehet olyan megoldást is találni, amely mindenkinek megfelelő. Rendezzenek hétköznapokon 50 kilométeres vagy egyórás versenyeket és vasárnap külön a közönségnek 20 kilométeres futamot, így mi is fejlődnénk és a vasárnapi Verseny sem lenne hosszú. Ez azonban a kisebbik hiba. Sokkal nagyobb baj az, hogy velünk, motor- mezetléses versenyzőkkel senki sem foglalkozik. Vadon növünk fel, mint a gaz, teljesen a saját fejünk után haladva, mivelhogy nincs kit megkérdezni, mivelhogy Magyarországon nincs motorvezetéses edző. Ma, amikor napról napra láthatjuk, hogy az emberi teljesítőképességnek a sportban is úgyszólván alig vannak határai, egyetlen komoly, célratörő sportolót sem lehet edző nélkül elképzelni. SZÜKSÉG VAN az edzőre, aki „adagolja”, felkészíti a versenyzőket, ellenőrzi az edzéseket. A régi neves motorvezetéses versenyzők közül ma egyedül Pataky József dolgozik a kerékpársportban, de ő nem foglalkozik a bukósisakosokkal. Miért nem kéri fel őt a szövetség, hogy vállalja el a mi edzéseinket? Ha a legutóbbi világbajnokságon és a Lipcsében szerzett tapasztalatok alapján akarunk tovább fejlődni, akkor kétszer annyit kell hajtanunk, mint eddig, de ilyen hatalmas munkát egyedül, segítség, irányítás nélkül nem végezhetünk el eredményesen. A motorvezetéses versenyzők eddig csak professzionista világbajnokságon mérhették össze a tudásukat, amatőr nem lehetett világbajnok. Most Lipcsében a Nemzetközi Szövetség kongreszszusa úgy határozott, hogy ezentúl nekünk is rendeznek világbajnoki küzdelmeket. Kétszeresen fontos tehát, hogy nekilássunk a komoly munkának. A magyar kerékpárosok, az országútiak és főként a pályaversenyzők az utóbbi időben erősen feljöttek nemzetközi tekintetben is. Nekünk, motorvezetékeseknek feltétlenül lépést kell tartanunk velük. A helyzet annyira égető, hogy egy pillanatot sem szabad késlekednünk. Legyen intő jel, hogy az idén bajnokság sem volt, mert mindössze ketten jelentkeztünk rá. NAGYON FÁJ nekünk versenyzőknek ez az elmaradottság és minden lehetőt meg fogunk tenni, hogy felszámoljuk. De kérjük hozzá az illetékesek sürgős és megfelelő segítségét. Végh Oszkár ! Anyu, ugye szép voltam Zsong Zsana * kis tornaterem a sok -hány kis apróság zajától. Pöttömnyi gyerekek töltik be a termet. Szemük az igyekezet lázától csillog. Mindegyik szeretne kitűnni, mindegyik vágyik arra, hogy az edző így szóljon:— Jól van, Gyurikát ezt szépen csináltad! Vagy: — Csináljátok úgy, ahogyan Pistike csinálta. A kis emberpalánták a Pécsi Traktor gyermektornászai. Egy héten kétszer megtelik velük a Szabadság úti Iskola tornaterme, ahol Monostori Sándor és Kovács Jenő edző igyekszik beavatni őket a tornázás egyáltalán nem könnyű mesterségébe. A hosszúkás tornaterem egyik oldalán padokon ülnek a kicsik, három csoportban. Az egyik csoport a talajon, a másik az ugrószekrényen, a harmadik — ebben már nagyobbak kapnak helyet — a korláton gyakorolgatnak. S a terem másik oldalán, ugyancsak padokon, ülnek a mamák, a papák, a nagymamák, s féltő gonddal figyelik csemetéik minden megmozdulását. örömteli mosoly húzódik végig arcukon, ha a kis Jancsika, vagy Ferike ügyesen csinálja a gyakorlatot, vagy dicséretet kap az edzőtől, de hirtelen ijedtté válik a tekintetük, ha kisfiúk vagy kislányuk egy rosszul sikerült mozdulat végén nagyot huppan a puha tornaszőnyegen. Pedig nincs okuk az aggodalomra, mert az edző mindig készenlétben áll, no meg a kicsik nem is végeznek még olyan gyakorlatokat, amelyek során sérülést szenvedhetnének. A tziroik legtöbbje nagyon ügyes. Kitami nagy odaadással figyelik az edző magyarázatát és soha nem kell biztatni őket a gyakorlásra. Persze előfordul, hogy egyik-másik gyakorlat nem mindjárt sikerül. Ilyenkor könnyen eltörik a 3—4 éves kis tornászjelölt mécsese. De csakhamar bekövetkezik a vígasztalódás: négy-öt kísérlet után sikerül a gyakorlat. A sikerből a szülők sem maradhatnak ki. Éppen egy szöszke, négy éves forma kisfiú szalad lelkendezve a mamájához:— Anyu, ugye szép volt a bukfencem7 *. arl-zr.lt munkája rendkívül terveuziw. gzer- & alapog Fokról, fokra tanítják a gyerekeket a torna alapelemeire. Ugyanakkor vigyáznak arra, hogy már a kezdet kezdetén helyesen tanulja meg a mozdulatot a kis apróság. A talajon éppen a bukfenc oktatása folyik. Az edző magyaráz: “» A lábakat össze kell zárni, másképpen csúnya a bukfenc. S mivel az apró kis lábak szanaszét kalimpálnak a levegőben a gyakorlat közben, az edző hasznos „cselhez” folyamodik. Egy tornacipőt szorít az éppen bukfenchez készülődő kisfiú térdei közé és megmagyarázza:— A lábtartásod akkor lesz fő, ha a tornacipő bukfenc közben nem esik ki a térdeid közül. Kétszer-háromszor nem sikerül, de negyedszer már igen. S így a kis tornász megszokja a helyes lábtartást. — Gyermektorna-oktatásunknak két célja van — mondja Monostori Sándor. — Az egyik: a gyengébb fizikumú, betegségrehajlamos gyerekek szervezetének megerősítése, állóképesebbé tétele. A másik: már fiatal korban megadni a gyerekeknek az alapot a későbbi versenyszerű sportoláshoz. Gyermektornánk igen népszerű, a szülők szívesen hozzák ide kicsinyeiket. Vidám kötél mászással az°edk rés, amely — ha a gyerekektől függne — az éjszakába is belenyúlnék. Erősödnek, izmosodnak a kicsik ezeken az edzéseken, s ki tudja: nem lesz-e egyszer valamelyikükből, vagy többükből is válogatott versenyző, a magyar torna sport erőssége? Geresdy László Beszédes Számok , illetőleg a Bp. Kinizsi ellen. Hány nagy győzelme volt, s milyen arányú? ! Ezt kérdezte távbeszélőn egyik olvasónk. Tíz évre néztünk vissza, s bizony elég kevés nagygólarányú Va 1as-győzelmet találtunk. Az 1946—47. évi bajnokság óta mindössze kettőt. 1947 tavaszán Újpesten 4:0-ra nyert a Vasas, 1930. év őszén pedig 5:2-re. A Ferencváros nagyarányú győzelmei a Vasas ellen: 7:2 (48—49-ben), 5:1 (49— 50-ben) és 5:1 (54-ben). Az 1946—47. évi bajnokság óta a Ferencváros (ill. Bp. Kinizsi) 10, a Vasas 5 mérkőzést nyert, 7 pedig döntetlent hozott . A másik rangadó érdekessége, hogy a pályaválasztó ritkán nyer. Az Újpesti Dózsa — MTK mérkőzésein sincs különösebb jelentősége a pályaválasztói jognak, hiszen ez a találkozó is a Nép- stadionban kerül sorra (a legutóbbi öt találkozójuk is ott volt), mégis megemlítjük, hogy az Újpesti Dózsa (ill. Újpest) — MTK mérkőzéseken 1946 — 47. e óta ritkán nyert a pályaválasztó. Az újpestiek mint pályaválasztók, hét (!) mérkőzést elvesztettek, hárman pedig csak döntetlent értek el, s mindössze egyet nyertek meg. Ugyanakkor a lila- fehérek mint vendégek nyolc (!) mér- Ikőzésen győztek, két találkozón dönetetlent vívtak ki, s mindössze két mérkőzést vesztettek el. Most az Újpesti Dózsa a pályaválasztó, tehát a statisztika szerint MTK-győzelem következik. Mikor aratott a Vasas a legutóbbi években nagy győzelmet a Ferencváros. | A válogatott csatárjátékából tanultak... A játékvezető sípja térségét jelezte és a sok NB I-es, NB II-s csatát látott pécsi közönség melegen ünnepelte a győztes NB III-as Bajai Bácska együttesét. A bajai fiúk a pálya mindkét oldalán felsorakoztak és boldogan köszönték meg az idegen pályán olyan ritka elismerést. A következő, NB II-s mérkőzésre váró szurkolók ezen a véleményen voltak: — Érdemes volt kijönni erre az NB III-as mérkőzésre. Nemcsak színvonalas labdarúgást láttunk a Pécsett először szereplő bajai csapattól, hanem azt is, ami a labdarúgást izgalmassá, érdekessé teszi: lendületet, lelkesedést, robbanékonyságot. Ennek a csapatnak tudása alapján az NB II-ben lenne a helye. A bajai együttes valóban szép eredményt ért el ebben az évben. Biztosan szerezte meg a csoportelsőséget az osztályozók során, majd most az NB III-ban, a hetedik forduló után pontveszteség nélkül, 23:6 gólaránynyal fölényesen vezet. Legnehezebb ellenfelei közül a Pécsújhegyi Bányászt, a PETC-t és most legutóbb a Pécsi Vasast is kétvállra fektette. Fekete-Kovács Győző,azője a kispadról figyelte fiai minden mozdulatát a vasárnapi pécsi mérkőzésen. A 30-as évek sokszoros főiskolai válogatott labdarúgója most a bajai fiataloknak adja át labdarúgó-tapasztalatait. A jelek szerint — nagy sikerrel. Ha kellett, rövid utasításokat adott, ha kellett, egy-két szóval bátorította a játékosokat, akik a találkozó elején érthetően idegesen játszottak. Amikor Welling balszélső hibát csinált, az edző csendesen beszólt: — Nem baj, Misi! A játékosra igen jó hatással volt a bátorítás, később három góljával a győzelem egyik főrészesévé vált. Az edző nevetve árulta el taktikáját: „ A múltkor a jobbszélső két gólt szerzett. Nézd, most mennyire vigyáznak rá a pécsiek. A fiúk ezt várták és a megbeszélt taktika értelmében, amit lehet, balra játszanak. Mind a négy gólunk baloldalon „ért meg”. A pécsi nézőkre is a baloldal jó játéka volt elsősorban hatással. Welling és a negyedik gól szerzője, Dujmov balösszekötő egész sereg szellemes helycserés támadást vezetett. Horváth Ernő, a hórihorgas, szőke hajú balfedezet, akit 13 éves kora óta nevel az edző, jobbnál jobb rövid és harmincméteres átadásokkal tömte a csatárokat. Egyszeren az egész csapat igen jó benyomást keltett, talán nem is volt gyenge pont az együttesben. Pedig nem kisebb ellenfelet győztek le 4:1 arányban, mint a többszörös megyei bajnok Pécsi Vasast, amelyben a lelkes fiatalok mellett olyan tapasztalt, volt NB II-s erősségek is játszottak, mint Karácsonyi, Rákóczi és Danujka, a PETC volt játékosai. Az a 150 bajai szurkoló, aki Pécsre is elkísérte a csapatot, olyan boldog volt a mérkőzés végén, mint mondjuk a Népstadion százezres közönsége vasárnap Aspirány góljai után. Fekete-Kovács edző szerényen hárította el a jókívánságokat: — A fiúké a dicséret, akik jó közösségi szellemükkel, példás szorgalmukkal most kezdik szüretelni a hároméves munka gyümölcsét. Akkor járt Baján a magyar válogatott és akkor született meg az elhatározás, hogy — persze szerényebb kivitelben !s megpróbáljuk az akkori magyar csatárjátékot, hátulról indított szélsőkkel, előretolt összekötőkkel és hátravont középcsatárral sokmozgásos támadásokat szőni. Fiatal, egészséges, jó anyag állt rendelkezésre, akikkel nagyrészt végre tudtuk hajtani elgondolásainkat. Most a csapat átlagos életkora 20 év, és sarjad már otthon az utánpótlásunk is. Nem ékeskedünk idegen tollakkal, saját nevelésű játékosaink szép és sportszerű játékukkal megtalálták az utat a bajai szurkolók szívéhez. A Bajai Bácska meg TV-demlik a közel kétezres szurkológárda támogatását. Eddigi eredményük is igazolja, hogy Baján rohamosan nő a labdarúgás színvonala, és ha tovább is ilyen lelkesen tanulnak a labdarúgók, jövőre két NB II-s bajai csapatot biztathatnak. T. Z. A Totó-szelvényeknek mindig vasárnap déli 12 óráig, a Lottó-szelvényeknek pedig mindig csütörtökön déli 12 óráig a Sportfogadási és Lottó Igazgatósághoz be kell érkezniük!