Népsport, 1957. október (13. évfolyam, 129-150. szám)

1957-10-25 / 146. szám

Mík ellen a motorkerékpáros salakpálya-viadalon A lengyel salakozók nagyon akarnak győzni vasárnap, és azért is siettek Budapestre, hogy legyen idejük a pálya kitapasztalására. Ez a szándékuk azonban szerdáig nem teljesülhetett, az esőzés miatt ugyanis a rendezők még nem tudták használható állapotba hozni a Vasas SC népligeti pályáját. Eddig tehát csak elméletileg készülhetett a hét nagytudású lengyel sallakozó a vasárnapi találkozóra. Kaznowski edző szerdán a nézőtéren tartott edzést versenyzőivel. A helyszínen, a körülmények ismeretében beszélgettek az alkalmazható taktikáról, De Nagy küzdelem lesz itt vasárnap — mondta az edző. — Két 9 futamos verseny. A második 9 futam az első versenyrész visszavágójaként szerepel. Ez a két verseny dönti majd el a csapatok helyezését. És a 19. futamban dől majd el az egyéni viadal sorsa! Előttünk nem ismeretlenek az ilyen versenyek, az ilyen módon való salakozás szinte „lengyel szabadalomElsősorban arra törekszünk, hogy motorosaink jól összedolgozzanak a salakon, s hogy támogassák egymást a pontszerzésben. Ilyen taktikai elképzelésekre a magyar sakkozóknak is nagy szükségük lesz. A taktika eddig meglehetősen gyenge oldala volt legjobbjainknak, nemegyszer előfordult, hogy magyar versenyző ütötte el a magyart a döntőbe jutástól. Természetesen, nem könnyű dolog a jó taktika alkalmazása, és ennek megvalósítása az üzembiztos gépektől is függ. Most jó állapotban vannak a magyarok gépei, csupán Mohácsi gépe sérült. A magyar sakkozók vasárnap a következő összeállításban állnak ki a lengyelek ellen: Nándori (FIS-géppel), Vörös (JAP), Kárpáti (ESŐ), Héger (ESŐ), Polgár (JAP), Zeke (ESŐ) és Such (JAP). A lengyelek valamennyien FIS-géppel indulnak. KÖNYVISMERTETÉS Testnevelési Tudományos Tanács 1956 Ez a címe a TTT 1955. évi munkálkodását szemléltető könyvnek. 1954 decemberében alakult meg a Testnevelési Tudományos Tanács, de munkájának megszervezése mellett — ahogy Lissák Kálifián dr., Kossuth-díjas akadémikus, egyetemi tanár, a TTT elnöke írja — megindította a termékeny tudományos munkát is. Megkezdődött a különböző országokban folyó tudományos kutatómunka eddigi eredményeinek összegyűjtése és rendszerezése, s az eddiginél jóval szervezettebben megindult az önálló magyar kutatómunka is. Ahogy az ember ezt az igen szép kiállítású könyvet lapozgatja, egyre inkább meggyőződik róla, hogy valóban már az első évben is hatalmas munkát végzett a TTT. Bizottságai foglalkoztak a sportbibliográfiával, összegyűjtötték a Testnevelési Főiskola történetére vonatkozó anyagot, elkészítették a sportmúzeum felállításának tervezetét, öszszeállították a munkássport történetére vonatkozó anyag első részét, címszóanyagot gyűjtöttek a Magyar Enciklopédia sportrészéhez, megindították a Magyar Sportlexikon anyagának gyűjtését, a sportoktatási bizottság az első évben a bemelegítés kérdésével foglalkozott, az iskolai és káderképzési bizottság többek között előkészítette az általános iskolai tanulók sportfoglalkoztatása és versenyeztetése körüli kérdések alapos megvizsgálását, valamint a tantervkészítés alapelveinek tudományos kidolgozását; megkezdődött a sportélelmezés irodalmi anyagának gyűjtése, sok irányban folyt a sportolók edzés- és versenymegterhelésének vizsgálata. Pályázatokat írt ki a TTT a sportolók nevelése tárgykörben, az időszerű kérdésekről előadássorozatot indított meg, egyes kérdések megtárgyalására ankétokat hívott egybe. Megindította folyóiratát, a Testneveléstudományt (amely most ősszel alakult át Sport és Tudomány címmel népszerűen megírt tudományos havi folyóirattá), ebben csak 1955-ben 89 szerző 133 közleménye jelent meg. És így tovább. A TTT elvégzett munkájának még a felsorolására sincs elég helyünk. A tanács megalakulását és első évének munkáját tárgyaló részeken kívül hat terjedelmes közlemény szerepel a könyvben. Ezek: a férfi és a női sportteljesítmények összehasonlító analízise; a IX. kosárlabda EB tanulságai; a magyarországi munkás sportmozgalom megindulása, a testkultúra virágzása a Magyar Tanácsköztársaság idején; a Testnevelési Tudományos Tanács ankétja; a Testnevelési Tudományos Tanács előadássorozata, a tömegsportmozgalom alapjai. A könyvet a TTT kiadásában az Egyetemi Nyomda készítette el. Kis példányszámban nyomták, így könyvárusi forgalomba nem kerül. Csak a TTT-nél rendelhető meg. Ára 40 forint. Szabó László nagymester Hollandiába utazott Az október 26-án Hollandiában kezdődő sakkvilágbajnoki zónaversenyre Szabó László nemzetközi nagymester szerdán elutazott Budapestről. Meglepetések a labdarúgó Vasutas Kupában Minél jobban közeledik a labdarúgó Vasutas Kupa döntőjének időpontja, annál nagyobb meglepetések születnek a mérkőzéseken. A legtöbb meglepetést eddig a hatodik forduló szolgáltatta. A BVSC például Miskolcon 3:0, a Szolnoki MÁV pedig Komáromban 4:3 arányban kapott ki, míg a Szombathelyi Haladás Celdömölkön csak 2:2 arányú döntetlent ért el a lelkesen játszó NB III-as Celldömölki VSE ellen. A vasutas labdarúgó-szakbizottság már kisorsolta a VII. fordulót is, amely így fest: Szegedi VSE—Komáromi MÁV Textiles, Dombóvári VSE—Miskolci VSC, a Szombathelyi Haladás mint erőnyerő jutott tovább. A szakbizottság foglalkozott az V. fordulóból elmaradt Szegedi VSE— Debreceni VSC mérkőzéssel is. Mivel a DVSC többszöri felszólításra sem jelent meg Szegeden, a bizottság törölte a további küzdelemből. A VII. forduló mérkőzéseit november 10-éig kell lejátszaniuk a csapatoknak. Könyvespolc Nagy Lajos: Válogatott karcolatok Az író művei sorozatában 50 év alatt írt karcolatéból most egy vaskos kötetnyi jelent meg. Gábor Andor: Doktor Senki Már negyedszer jelenik meg ez a humoros-szatirikus regény, a fél évszázaddal ezelőtti időkről szóló kacagtató olvasmány. Hunyadi Sándor: Téli sport — Nemes fém A 930-as években nagy sikert aratott két kisregény, két jó olvasmány, most újra megjelent. Justh Zsigmond: Faimus Több mint 60 éves könyv, realista igénnyel megírt regény a századvégi arisztokrácia életéről. Múl Utómé IÜSIKIE" (**«! Fenyvesi Máténállnak jobb labdarúgók is, az azonban kétségtelen: ha megmintáznák a szerény sportember szobrát, ehhez aligha lehetne jobb modellt találni nála. Nagyon szerény és rendkívül halk szavú játékos. Jellemzője, hogy sohasem elégedett — '* önmagával. Nos, erről az oldaláról közelítettük meg a Ferencváros balszélsőjét, ezt a kérdést téve fel neki: — Miért van az, hogy egyik ,1 héten nem lehet feltartani, a másik héten pedig nem ismerni rá, olyan gyengén játszik . .. — Igen, ez így van, elismerem — mondta, amikor megindult közöttünk a beszélgetés. — Ennek fő oka, amit sokan tudnak, főleg vezetőim és játékostársaim, hogy nálam nem a labdarúgás az elsőrendű kérdés. Én elsősorban jó állatorvos szeretnék lenni, már kisgyerek koromban ez volt minden vágyam. Ezért nagyon sokat tanulok, ami bizony igen gyakran meglátszik a játékomon. Igen, Fenyvesiről tudjuk ezt. Tudjuk, hogy milyen különös tettekre volt már képes, nem is egyszer, hogy vizsgái jól sikerüljenek, hogy ismereteit, amelyekre az állatorvosi pályán szüksége lesz, bővítse. Játékostársai körében szinte állandóan visszatérő beszédtéma például az az eset, amikor ,,meglógott” a Vörös Csillag szállóból, s éjnek idején csöngette fel Molnár Bélát, akinél lakik,, mondván, hogy nem tud aludni a hegyen, hanem tanulni akar, mert a jövő héten kezdődnek a szigorlatai. Vagy amikor Sydney-ben „elvesztették” őt Csanádiék, s amikor ráakadtak, csak csodálkozni tudott mindenki, mert Máté, senkitől sem zavartatva, átszellemülvén és halotti nyugalommal nézegette a „tengeri bogarakat” a városi állatkert hatalmas akváriuma előtt. Mégis érthetetlen, hogy teljesítménye állandóan hullámzik. Hiszen Fenyvesi három éve jár egyetemre, ezalatt állandóan tanult, de nem mindig játszott rosszul. Sőt, voltak mérkőzések, amikor egyenesen feltartóztathatatlan volt, s feltűnően sok gólt rúgott. .. Pusztán a tanulással, egyetemi elfoglaltsággal tehát nem lehet magyarázni játéka kilengéseit. _ Fr írtéi — mondta csendecz 'gazsén —, mégis a kétirányú elfoglaltság a fő oka ingadozó teljesítményeimnek. No és talán még más is. Sajnos, nem vagyok elég sokoldalú játékos. Gyorsaság, cselezőképesség és technika terén talán már nem állok olyan rosszul, a beadás azonban még nem megy úgy, ahogyan szeretném. És ami még fontosabb: a csapat összjátékában sem veszek olyan tevékenyen részt, ahogyan egy igazán jó balszélsőnek kellene. Sokszor a helyezkedésemmel is baj van. Nem elég színes és nem elég széles a játékskálám. Ennek valóban az a fő oka, hogy féllábas vagyok. De remélem, hogy nemsokára már nemcsak támaszkodásra tudom majd használni a jobb lábamat. Lehet, hogy csodálkoznak rajta, de tulajdonképpen jobblábas vagyok. Annak idején jobbszélsőként is kezdtem, de néhány évvel ezelőtt, még ifi koromban, volt egy súlyos sérülésem, s bizony ennek hatását még az idén is éreztem, öt évvel ezelőtt bal lábbal jóformán nem tudtam rúgni. Akkor tanultam meg, amikor a másik „kilett”, még mielőtt a Fradihoz kerültem. — És még egyet: távol áll tőlem, hogy hullámzó játékomat mentegessem, de bizonyára nagyon kevés szurkoló gondolkodott el azon, hogy egy szélső játékát mennyire befolyásolja a mellette játszó összekötő játékfelfogása, stílusa, elképzelése, öt évejátszom a Fradiban, s ez alatt már hat balösszekötőm volt: Mészáros, Csoknyai, Ombódi, Vilezsál, Orosz, sőt még Szabó Laci is. Az egyik hosszú labdát, adott, a másik rövidet, az egyik előretolt összekötő volt, a másik hátulról épített, Mészáros a hátvéd mögé gurította a labdát. Csoknyai a hátvéd elé adta, úgyhogy nekem kellett átjátszanom a védőt, hogy kapura törhessek. Ami a szurkolókat bár sokszor elmarasztalták ráSz egyegy gyengébb játéka után, sokakból bizonyára a keserűség is beszélt, amikor nemcsak azt mondták rá, hogy egyoldalú labdarúgó, hanem azt is, hogy túlságosan is előtérbe helyezi az egyetemet, s nagyon is háttérbe a labdarúgást. Még azt is terjesztette róla az egyik szurkoló, hogy nem szereti eléggé a csapatát... Ez azonban nincs így. Mert ó, ha tudnák a szurkolók, hogy Fenyvesi Máté milyen nagy szeretettel jött annak idején a Ferencvárosba, illetve a Ferencváros jogelődjébe. Hiszen egyszerre három csapathoz is hívták. Legelőször a Honvédbe. Méghozzá Bozsik invitálta, Fenyvesi Mátét ugyanis — és ezt szintén kevesen tudják — Bozsik „Cucu” fedezte fel. Ő volt az, aki annak idején többször is látta játszani Tüskét a kecskeméti futballpályán, ahol észrevette benne a „fantáziát”. De Fenyvesi nem a Honvédba ment, nem is Pécsre vagy Diósgyőrbe, hanem Budapestre, a Kinizsihez, mert oda húzta a szíve és mert Pesten van Állattenyésztési Technikum. Mindezt azért vetettük közbe, mert Fenyvesi küzdőszellemét még akkor sem kifogásolták edzői, Sós Károly vagy Csanádi Árpád, amikor látszólag lassúnak, „álmosnak” tűnt a játéka. — Igen, emlékszem én olyan esetekre, amikor azt is kifogásolták a szurkolók, hogy a küzdeni akarás terén is baj volt. Sőt, tudom azt is, hogy voltak akik még abban is kételkedtek, hogy sportszerűen élek. Igen, minden relatív ... Azt hiszem nem kell bizonygatnom, hogy bármilyen mérkőzés előtt állunk is, szerdától kezdve legkésőbb fél 10-kor már otthon vagyok. Tíz órakor lefekszem, reggel mégis fáradtan ébredek. Mert az idegek túlterhelése miatt nyugtalanul alszom, aminek aztán a gólhelyzetek kihasználásában, a kapu előtt jelentkezik az eredménye. Teljesen igaza volt Bukovi Marci bácsinak, amikor azt mondta, hogy a helyzetek kihasználásában még a képzett játékosoknál sem csak az dönt, hogy eleget gyakorolják-e a kapu előtti helyzetek befejezését, hanem az idegállapot. __ Nem idérem remélem, s nem igérem, hogy lesz még színesebb, eredményesebb és egyenletesebb is a játékom. Aszerint, hogy az egyetemi elfoglaltságot és a labdarúgást miképpen tudom jobban összeegyeztetni. Már harmadéves vagyok, a tanulás mind könnyebben megy, s úgy érzem, azt, is ennek köszönhetem, hogy mindazokat a játékelemeket, amelyekre Csanádi Árpád oktat, könnyebben tanulom meg. Igaz, a beadások pontatlansága miatt még joggal neheztelnek rám, de a helyzeteket talán már jobban felismerem ... Halvány, szégyenlős mosoly ült az arcára, amikor felnézett: elég lesz a magyarázat? Aztán még fényképet kértünk a cikkhez. Kutatni kezdett az asztalában. Kihúzta az egyik fiókot, aztán gyorsan visszatolta. De már késő volt... A fiók koponyamodellekkel és lábszárcsontokkal volt tele... Nagymarosi László — Nem ígérem. Támadóbb szellemre, több fogásra van szükség Hiftf fffjengívn sikerült birkózó-bajnoksáft tapasztátlatui kötöttfogása ugyanis olyan Azt hiszem, még e legjáratosabb vezetők közül is sokan zavarba jönnének, ha csak úgy váratlanul nekiszegeznénk a kérdést: mondják el egyszuszra, mi a véleményük a minap megrendezett országos birkózó-bajnokságról. A verseny folyamán színvonalbeli eltolódások mutatkoztak, a hibáknak olyan szerteágazó okai vannak, amiknek feltárásához, megmagyarázásához egy kicsit be kell tekinteni a birkózósport kulisszatitkaiba is. Itt van például a versenyzők felkészültsége. Általános megállapítás volt, hogy a birkózók, egy-két embertől eltekintve — s ez alól a válogatott kerettagok jórésze sem kivételt — nem készültek fel kellő alapossággal, körültekintéssel a legnagyobb hazai versenyre. Sok, volt a pontozásos győzelem, kevés tökéletesen végrehajtott akciót láthattunk, gyakoriak voltak a menekülések, zárt birkózásért járó megintések (ami egyben erőnléti hiányosságokat is sejtet). A közelmúltban sokat vitatkoztak azon a vezetők, hogy a válogatott versenyzők a keretekben készüljenek-e fel a nemzetközi versenyekre, vagy pedig inkább többet legyenek a saját szakosztályuk edzésein. A kérdés mélyebb taglalása nélkül is megállapítható, hogy mindkettőnek vannak előnyei és hátrányai. Az edzők nagy részének az volt a véleménye — e sorok írója is azt tartja helyesebbnek —, hogy a válogatottaknak az év legnagyobb részében a klubedzésen kellene részt venniök, mert ott segíthetnek az ifjúság oktatásában, erősítik a klubszellemet, ezen keresztül nő a csapat önbizalma, versenyzési kedve, stb. Az érem másik oldalához tartozik azonban, hogy ha a jövőben át szeretnének térni erre a felkészítési módra, akkor a szakosztályok edzőinek, vezetőinek mindent meg kellene tenniök azért, hogy a rájuk bízott versenyzőket az általában elfogadott edzéstervek szerint tökéletesen felkészítsék és az év minden nagyobb versenyére a legjobb formában állítsák a szőnyegre. Ez a bajnokság egyáltalán nem azt bizonyította, hogy a szakosztályi edzők átérezték volna a felelősséget a kezükre bízott versenyzőkkel kapcsolatban. A kerettagok közül igazán jó formában csak Pólyák és Tarr volt. Hódos majdnem kikapott Kellermanntól (nem a döntetlen eredmény volt az aggasztó, hanem ahogyan az megszületett), Tóthnak, ha könnyűsúlyban akar indulni, olyan sokat kell fogyasztania, ami esetleg súlyos formahanyatlást válthat ki. Szilvásyt és Kerekest a gyenge mezőny nem tette különösebb próbára, de így is megállapítható volt, hogy Szilvásynak még most is szegényes a fogáskészsége. Gurics álló testhelyzetből most sem mer vállalkozni (emiatt vereséget is szenvedett), a nehézsúlyban bajnokságot nyert Reznák félnehézsúlyúnak (amelyben válogatott volt) nehéz, nehézsúlyúnak viszont könnyű. Az ebben a súlycsoportban induló, szintén válogatott Fülöp pedig vagy megállt a fejlődésben, vagy legalábbis a versenyeken nem tudja azt a teljesítményt nyújtani, amit edzéseken szokott. Baj van a fegyelemmel is: jónéhány válogatottunk nem a saját súlycsoportjában indult. (Nem kívánható egy birkózótól, hogy egész évben fogyasszon, de a válogató szakemberek és a közönség is joggal megkívánja, hogy a legnagyobb hazai találkozón a saját súlyukban induljanak.) Mit követelnek az új szabályok? A látott kép tehát egyáltalán nem valami biztató a november 10-én sorra kerülő svéd—magyar válogatott viadal, majd az azt követő nemzetközi találkozók, végül a jövő nyáron megrendezésre kerülő világbajnokság előtt. A birkózósport valamennyi problémáját megtárgyalni egy cikk keretében nem lehet. Vegyük ezért csak a legfontosabb tapasztalatokat, amelyek a további fejlődés szempontjából is alapvetőek. 1. Most már, mindkét felkészítési mód tapasztalatainak a birtokában, véglegesen el kell dönteni, hogy a válogatott keret tagjait ifik, mikor és hol készítik fel a nemzetközi találkozókra. Bármilyen legyen is ez a döntés (válogatott keretekben, klubokban vagy pontosan meghatározott tervek szerint mindkét helyen megosztva edzenek), úgy kell megalkotni, hogy mindenki meggyőződjék annak helyességéről, még akkor is, ha számára lemondást, presztízsveszteséget, stb. jelent. 2. Az edzőtestületnek a lehető legrövidebb időn belül elemeznie kell, hogy az új szabály bevezetése menynyiben változtatja meg az eddig általánosan használt taktikát és technikát. Ezen a bajnokságon ugyanis vajmi kevés nyomát lehetett felfedezni annak, hogy akár az edzők, akár a versenyzők ilyen gondolatokkal foglalkoztak volna. Jóformán csak Polyákot és a félnehézsúlyú Pitit — továbbá egy-egy mérkőzéséért Tarrt — lehet állandó fogáskeresésre való törekvéséért, támadni akarásáért kiemelni, a többiek hosszabb-kevesebb ideig ugyanúgy birkóztak, mint eddig: tologattak, erőbirkózást folytattak , általában védekezésre beállva, az ellenfél hibáit kihasználva akartak pontokat szerezni. A 12 perces szabály bevezetésével véleményünk szerint alaposan meg fog változni a birkózás összképe, s ezen okosabb dolog elgondolkozni már most, mint majd esetleg fájdalmas vereségek után. A mérkőzés idejének lerövidítéséből, továbbá az aktivitási pont eltörléséből természetszerűen következik, hogy a versenyzőknek át kell térniök a támadó, akciódús küzdőmódra. Most már nem lehet csak „hajtásból” megélni, fogásokat kell végrehajtani — méghozzá lehetőleg sok és tökéletesen befejezett fogásokra van szükség —, mert a félpontokat a végső eredménynél nem veszik figyelembe. Az ellenfél kezdeményezésének a kivédéséhez és a helyzetnek megfelelő azonnali támadás megindításához magától értetődően nagyon sok fogást kell ismerni és azokat be is kell idegezni. Ez tanulás és gyakorlás kérdése. Tudjuk, hogy kiforrott versenyzők már nem szívesen kísérleteznek új fogásokkal, de éppen itt van nagy szerepük az edzőknek: meg kell értetni a versenyzőkkel, hogy a jövőben csak a sokoldalú küzdőmóddal lehet sikert elérni. Példaként lehet megemlíteni Hoffmannt, aki sokszoros válogatottsága ellenére is olyan hallatlan szorgalommal tanul, olyan bátran keresi az újat, hogy szabadfogású létére is derekasan helyt állt a kötöttfogású mezőnyben (Pólyákkal is szép küzdelmet vívott), és akiből — annak ellenére, hogy nemrégen még a legegyoldalúbb versenyzőnek ismerték — ma már jól képzett, változatos küzdelem kialakítására alkalmas birkózó lett. 3. Ha már a fogásoknál tartunk, hadd ■vessünk fel egy gondolatot: véleményünk szerint a jövőben bizonyos mértékig át kell majd formálnunk az egyes fogások alkalmazhatóságáról eddig kialakított nézeteinket. Határozott tapasztalatként nem lehet még leszűrni, de bizonyos jelek már a bajnokságon is mutatkoztak arra, hogy az idő rövidsége miatt egyes fogásokat csak akkor lehet végrehajtani, ha arra nyilvánvaló lehetőség kínálkozik. A kétperces térdelő helyzet a látottak alapján nem ad arra lehetőséget, hogy például egy karfelszedést vagy járomfogást kierőszakoljunk. Nemrég még elegendő idő volt hozzá, hogy az ellenfél előre kiszemelt karját a birkózó kifárassza és azután felszedje, vagy ugyanezt megtegye a járomfogással kapcsolatban. Most már azonban az idővel való versenyfutás miatt mindinkább előtérbe kell, hogy kerüljenek az úgynevezett gyorsan végrehajtható fogások. Meglátásunk szerint a jövő kötöttfogású birkózásában sorsdöntő lesz, hogy ki milyen sikerrel tudja alkalmazni a különböző emeléseket és felfordításokat. Ezek ellen ugyanis tulajdonképpen védekezési forma nincs, és ha valaki jól megalapozott lábbal, derékkal, tehát kicsiszolt emelési készséggel megfogja ellenfelét, az mozog-hat, ahogy akar, helyezheti súlypontját, ahová akarja, ha elsőre nem is, de előbb-utóbb kiemeli. A birkózás tehát, az új szabályokhoz idomulva, gyökeres változásokon kell, hogy átmenjen. Ebben igen nagy segítséget kell adniuk a versenyzők számára az edzőkön kívül a mérkőzésvezetőknek is. Nevelő ítéletekkel oda kellene hatniok, hogy mindenki valóban küzdelemre törekedjék! Ha következetesen megintenének mindenkit, aki menekül és annyiszor megintenék, ahányszor menekül, egy-két versenyző leléptetése után az egész mezőnyt rá tudnák szorítani, hogy a fejlődéssel ilyen értelemben is lépést tartson. Borbély Pál A válogatott keretben vagy a szakosztályban? A Gurics —Piti mérkőzés egyik jelenete: Gurics (a földön fekszik) egy kiemelés után a földhöz vágja ellenfelét. Nem kell jegyért sorbaállnia! A Sportpropaganda Boltban (Rákóczi út 57/a) reggel 8 órától délután fél 6 óráig gyorsan és figyelmesen szolgálják ki. Ezen a héten a Népstadionban sorra kerülő Újpest— Csepel és Ferencváros—Szombathely mérkőzésre, valamint a Népligetben megrendezendő nemzetközi motorkerékpáros salakpálya-versenyre vehet jegyet.