Népsport, 1957. november (13. évfolyam, 151-171. szám)

1957-11-25 / 168. szám

HÉTFŐ, 1957. NOVEMBER 25. Ára: 1 forint XIII. ÉVFOLYAM, 168. SZÁM A fővárosi „visszavágtak“a vidékieknek Továbbra is a Tatabánya van az élen Az NB I tizedik fordulójában is sok érdekes és várat­lan eredmény született. A Tatabánya Szombathelyen is pon­tot szerzett, s ezzel megőrizte vezető helyét a táblázaton. A fővárosi csapatok most „törlesztettek”, a legtöbben „visszavágtak” a múlt heti vereségért vidéki ellenfelüknek. A vidékiek közül csak a Dorogi Bányász tudott fővárosi ellenfele ellen győzni. A táblázat — mint azt várni lehe­tett — ismét tömörebb lett: a Ferencváros, az MTK és a Dózsa felkerült az élcsoportba és felnyomult a Bp. Hon­véd is. Igen szép játék, hatalmas küzdelem — igazságos eredmény Szombathely—Tatabánya 1:1 (0:0) Szombathely, 20 000 néző. Vezette: Fehérvári (Sós G., Böjte). Szombathely: Varga II — Molnár, Tan­, Novák — Kulcsár, Eikler — Polgár, Pál, Pém, Varga I, Tóth. Edző: Kiss Gábor. Tatabánya: Grosics — Farsang, Kovács S., Lugos­ — Guba, Peller — Szovják, Lábos, Dombai, Márt, Deli. Edző: Lakat Károly Gól­­lövő: Varga I, Szovják. Szögletarány: 4:3 (3:1) az Sz. Haladás javára. Már kora délelőtt megindult az ára­dat a Haladás-pálya felé és dő­ tájban, a mérkőzés kezdete előtt másfél órával mintegy 15 000-en állták és ülték körül a sporttelepet. „Ennyiben kiegyeznék a nagy mérkőzés végén is” — mondták egyeseik a 2:1 arányú hazai győzelem­mel végződött tartalék­ mér­kőzés után. „Csak nehogy a végén örüljenek a döntetlennek” — válaszolt rá kapásból egy tatabányai. A közönség fergeteges biztatása, ke­replők, csengők fülsiketítő zajában ném indította el a labdát 90 perces útjára. Szovják szép elfutása után már a 21 percben Lahos lábáról a jobb sa­rcuk mellé jutott a labda. Később há­rom alkalommal is a hazaiak vezettek támadást, a tatabányai védelem azonban fölényes biztonsággal hárított. Egy nagyszerű Varga I-lövésbe Peller az utolsó pillanatban tette bele a lábát. A 14. percben Polgár a második hazai szögletet ívelte be. Ezt a bányászvé­­dők röviden mentették és Kulcsár mint­­egy 22 méterről óriási erővel..-lőtte a labdát a jobb kapufa mellé. A Varga X buktalánáért adott szabadrúgásból Kovák magasan kapu fölé bombázott. A lendületben lévő hazai csapat egy­más után vezette a szebbnél-szebb tá­madásokat. Az egyik végén Polgár nagy­ erejű lövése, Lugosi fejét találta el. A 17. percben nagy helyzet maradt ki a szombathelyi kapu előtt. Szovják fa­képnél hagyta a védőket, Bombásnak adott, a teljesen tisztán álló középcsa­tár azonban csúnyán a jobb kapufa, mellé gurított. Percekig mezőnyjáték folyt ezután, egyik kapu előtt sem akadt valamirevaló helyzet. A 30. perc­ben Varga II Pál adogatás után Pál lőtt magasan­ fölé. A 35. percben Deli ívelte be a tatabányaiak első szögletét. Zavar támadt a szombathelyi kapu előtt, Varga II azonban tisztázott. Még ugyan­ebben a percben Pém cikázott végig a pályán, nem túlerő®, jobb alsó sa­rokra irányított lövését azonban Gro­­eb­s fogta. Az utolsó percekben néhány helyzet adódott Varga I, Hári és Szív­ják előtt, lövéseik azonban nem sike­rültek. A II. FÉLIDŐ első perceiben huszáros támadásokat vezetett az Sz. Haladás. Az 50. perc­ben először Péri, azután Polgár lőtt emberbe, majd a teljesen jobbra húzó­dott Varga f­elé patt­ 1.n a labda és ő 10 méterről éles lövéssel küldte fél­­magasan a hálóba a labdát. 1:0 a Szombathely javára. Viharon­ buzdításba kezdett ezután a közönség. Egymásután három gyönyörű szombathelyi támadás futott végig a pályán. A közönség ha­talmas tapssal köszöntötte szépen ját­szó csapatát Az 55. percben Deli előtt nyílt alkalom a gólszerzésre, a szélső azonban gyatrán mellé helyezett. Az 59. percben a kitörő Hárít Molnár két kézzel rántotta vissza. Peller 13 mé­terről küldött szabadrúgását Varga II biztosan öklözte ki. Két perccel ké­sőbb ismét Peller rúghatott szabadot m­ajdnem az előbbi helyről. Ezt Varga 11 ritkán látott szép védéssel öklözte szögletre. A nagy tatabányai nyomás majdnem góllal végződött. Egy szöglet után Molnár mentett a kapujából ki­futó Varga II helyett. A jobbhátvéd a vonalról vágta ki a gólba tartó labdát. A 67. percben Dombai egyenlíthetett volna helyezett fejese után azonban a jobboldali léc mellé szállt a labda A 76. percben, nagy védelmi hibából sike­rült az egyenlítés: baloldali támadás után Dombai a szabadon hagyott Szov­­jákhoz játszott. Szovják kapura tört, s éles szögből mintegy nyolc méterről a tehetetlen Varga II mellett laposan a jobb alsó sarokba lőtt. 1:1. Ezután ki­csit lefékeztek a csapatok. A 81. perc­ben Pál 10 méteres lövését biztosan hárította Grosics. Közvetlenül ezután Polgár hagyott ki nagy helyzetet. A mérkőzés utolsó perceiben e vendégek az eredmény tartására törekedtek,­­ az időt húzták. Nagyszerű, színvonalas mérkőzést vívott a két vidéki együttes. Már a mérkőzés első félideje is hatalmas harcot, élvezetes küzdelmet hozott. Az igen jó iramú játékban a szom­bathelyi csapat többet, a tatabányai kevesebbet, de sokkal veszélyeseb­ben támadott. A mezőnyben mind­két csapat ügyesen adogatott, a tá­madások befejezése azonban — el­sősorban a gyengén lövő csatárok miatt — csak két esetben sikerült. A sokkal magasabb lövésű tatabá­nyai játékosok jól sikerült becsú­szó szerelésekkel, vagy fejesekkel sokszor az utolsó pillanatban vá­lasztották el a hazai csatárokat a labdától. A szombathelyi védők többször zavarba jöttek, s így adó­dott, hogy a kevesebb tatabányai támadásból sokkal több gólhelyzet született. A kitűnő erőben lévő csa­patok végig bírták a hatalmas ira­mot. Az éjszakai fagy után a gyö­nyörű napos időben a pálya felső rétege felengedett, nedves volt, a játékosok, főleg az I. félidőben igen sokat csúszkáltak. A nagyon szép és sportszerű küzdelem végén a húsz­ezres közönség nagy tapsa azt je­lezte, hogy a két csapat férfias, ke­mény játéka még sokáig emlékeze­tében marad a nézőknek. A szombathelyi csapatban Varga II-nel, jó néhány bravúros, biz­tos védése volt. A gólért nem lehet őt okolni. Molnár volt a legjobb hátvéd. Nagy harcot vívott Delivel, s legtöbb­ször ő maradt a győztes. Tarr a szo­kott halványabb teljesítményt nyúj­tott, Szovák pedig gyakran őrizetlenül hagyta Szovjákot. Kulcsár csapata leg­jobbja volt, végig fáradhatatlanul, nagy er­őbedobással küzdött. Jól védekezett, jól támogatta a csatársort és néhány­szor kapura is lőtt. A csatársor időn­ként kitűnő teljesítményt nyújtott, a befejezések azonban nem nagyon sike­rültek. Polgár szélen és középen egy­aránt vezetett néhány szép támadást, de teljesítménye elmaradt az utóbbi he­tekben mutatott jó játékétól. Pál ügye­sen játszott. A mezőnyben rengeteget dolgozott, nagyszerűen hozta helyzetbe társait, főleg Varga I-et. Sokszor és jól cselezett. Pém jól vezette a labdát, ugyancsak többször hozta jó helyzetbe társait, a közelharcokban azonban gyakran alulmaradt, s a kapura sem volt veszélyes. Varga I nagy akarat­erővel az első perctől az utolsóig fá­radhatatlanul küzdött, gólja igen szép volt. Munkabírása nagy hasznára volt csapatának. Tóth néhányszor ellenállha­tatlan volt, sokat lőtt kapura, lövéseit azonban nem kísérte szerencse. A Tatabányai Bányászban Grosics jobb helyezkedéssel a gólt há­ríthatta volna, egyébként kevésszer tet­ték próbára a­ tudását. Ha lövést ka­pott, biztosan védett. A hátvéd­hármas jól rombolta a legtöbb támadást. Far­sang volt a legjobb, pedig neki vo­lt a legnehezebb dolga a rendkívül fürge Tóthtal szemben. Kovács S. fejeseivel, Lugosi biztos közbelépéseivel. Farsang pedig szép átadásaival, fiók jó akasztá­sával és pontos helyezkedésével tűnt ki. Peller volt a­ jobbik fedezet, szinte tömte labdával a csatárokat, jól fejelt, jót szerelt. A fáradhatatlan Guba is jó teljesítményt nyújtott. A csatársor csak időnként mutatott az első helyezetthez méltó játékot. Hiányzott ennek a sornak a tagjaiból a „tűz”. Szovják néhány­szor villámgyorsan futott el, ő volt a legveszélyesebb a kapura. Lahos és Hári csak a mezőnyben elégített ki. Dombai több nagy helyzetet kihagyott. Deli gyakran félénk volt, csak néhány szép beadása dicsérhető. A Fehérvári Játékvezető szinte mintasze­rűen vezette a mérkőzést. Mindent meglátott, mindent megtorolt. Igyeke­zett elejét venni a mérkőzés elkemé­­nyedésének. Kitűnően alkalmazná az előnyszabályt, s partjelzőit egy-két eset­ben "helyesen felülbírálta. Nagy József A labdarúgó­­VB I állása Szerdán Pécsett kerül sorra az ok­tóber 2- án elmaradt Pécs—Salgó­tarján mérkőzés.­ Szombaton lesz a Vasas—Young Boys Bern EK-visszavágó. ★ Vasárnap az NB I tizenegyedik fordulóját vívják: Ferencváros—Bp. Honvéd, MTK—Csepel, Újpesti Dózsa —Diósgyőr, Dorog—Szombathely, Ta­tabánya— Pécs, Komló—Szeged. (A Salgótarján—Vasas találkozó később kerül sorra.) 1. Tatabánya 10 6 2 2 17: 8 14 2. Szombathely 10 4 5 1 16:11 13 3. FTC 10 6 1 3 20:16 13 4. MTK 16 6 2 4 18:12 12 5. U. Dózsa 10 5 2 3 19:15 12 6. Salgótarján 9 5 1 3 15:12 11 7. Diósgyőr 10 4 3 3 14:13 11 8. Bp. Honvéd 10 4 2 4 16:10 10 9. Vasas 10 4 2 4 15:16 10 10. Csepel 10 3 3 4 11:14 9 11. Dorog 10 3 2 5 9:15 8 12. Pécs 9 3 1 5 8:16 7 13. Szeged 10—5 5 12:19 5 14. Komló 10 — 3 7 6:19 3 Fölényesen győztek vívóink Varsóban Lengyelország II és az NSZK csapata ellen — Kiküldött munkatársunk távbeszélő-jelentése — (Varsó, november 24.) Fiatal ví­vóink szombaton este és vasárnap délelőtt folytatták jó szereplésüket az ötös tornán. Csapatunkban ezúttal már Kárpáti is szerepelt, de első mérkőzé­sén a lengyel második csapat ellen még meglehetősen mereven és bizony­talanul vívott. Folytatta kitűnő vívását Horváth Zoltán. A lengyel második csapat és az NSZK együttese ellen is négy győzelmet szerzett. Az eddigi mérkőzések során ő bizonyult a ma­gyar csapat legmegbízhatóbb tagjá­nak. Szombaton délután egyébként a Fran­ciaország—NSZK találkozóval folytatták a versenyt. A franciák 10:6 arányban győztek, de a mérkőzés elég küzdel­mes volt. A franciák 7:2-r© vezettek, a németek azonban feljöttek 7:6-ra. A né­met csapat a torna egyik meglepetése. A csupa fiatalból álló együttes nagy lel­kesedéssel ég, igen energikusan vív minden találkozóján. Ezután került sor a Lengyelország é— Olaszország találko­zóra. A Gwardia nézőtere erre a mér­kőzésre majdnem száz­ültig megtelt. Az olaszok nagy ambícióval készültek a találkozóra, de meglepően kevés ellen­állást tudtak kifejteni a jól vívó len­gyelekkel szentben. Meglepetést okozott, hogy a világbajnok Pawlowski két ve­reséget szenvedett és Piatkowski, aki­ről a lengyel vezetők azt állították, hogy nincs formában, egészen ragyogó dol­gokat csinált. A lengyelek egyébként 11- 5 arányban nyerték a mérkőzést. Ezután került sor a magyar csapat mérkőzésére a lengyelek második csa­patával szemben. Magyarország — Lengyelország II A német Güse vezette a mérkőzést, amely a lengyel közönség fergeteges biztatása közepette indult. Az aeszók így következtek sorrendben: Del­reki—Borucki 5:1. Horváth— Twardokens 5:1. Horváth lerohanta a jó formában levő lengyelt. Wojcicki—De­meter 5:4. Demeter már 4:1-re vezetett, de aztán könnyelműsködött. Kárpáti — Piaseski 5:3. Delneki—Twardokens 5:2, Horváth—Wojcicki 5:1. Horváth tempó­­vágásaival fölényesen győzött. 5:1 arányban vezetett már ekkor a magyar együttes. Demeter—Piaseski 5:3, Bo­rucki— Kárpáti 5:4. Kárpáti rendkívül bizonytalan volt. A közönség hatalmas ünneplésben részesítette a fiatal len­gyel vívót. Delneki—Wojcicki 5:4. Hor­váth—Piaseski 5:3, Borucki — Demeter 5:4. Demeter ezen a mérkőzésétt 4:2-re vezetett. Twardokens—Kárpáti 5:1. Kárpáti teljesen átengedte a kez­deményezést a lengyel vívónak, közbe­vágásait pedig a zsűri nem értékelte. Delneki—Piaseski 5:3, Horváth—Bor­rucki 5:2, Twardokens—Demeter 5:1, Kárpáti—Wojcicki 5:0. Bár a magyar csapat fölényesen győzött, a sikert nem szabad túlérté­kelnünk, mert a lengyel együttesben Twardokies kivételével nem volt nem­zetközi viszonylatban számottevő vívó. A torna vasárnap délelőtt folytatódott. Előbb az olasz—francia találkozót vív­ták le. Olaszország —Franciaország 10:6. Ezután került sor a Magyarország —NSZK mérkőzésre, amelyet a magyar együttes 13:3 arányban nyert meg. A verseny nem úgy indult, hogy ilyen fölényes győzelmet aratunk. Az első két asiszót ugyanis elvesztettük. Köstner— Delperci 5:4. Eretneki már 4:2-re vezetett, de két téves találatot ítéltek meg ellene. Löhr—Szerencsés 5:2. A magyar fiú bi­zonytalanul, puhán vívott. Horváth — Theuerkauff 5:2, Kárpáti—Stiller 5:3, Delneki—Löhr 5:4. Fej-fej mellett ha­ladt a két vívó. 4:4 után Delneki kapott találatot, mégis az ő javára ítélt a zsű­ri. Ekkor már 3:2-re mi vezettünk. Theuerkauff—Szerencsés 5:3. Horváth— Stiller 5:1. Horváth ezen a mérkőzésen is brillírozott. Kárpáti—Köstner 5:1. Kárpáti ekkor már ma­gára talált, szé­pen vívott. Delneki—Theuerkauff 5:4. Szerencsés—Stiller 5:4. Szerencsés ha­tározottabban vívott. Horváth—Köstner 5:1. Kárpáti—Löhr 5:2. Delneki—Stiller 5:3. Szerencsés—Köstner 5:0. A magyar vívó kitűnően vívott. Horváth—Löhr 5:1. Kárpáti—Theuerkauff 5:2. Ezen a mérkőzésen Kárpáti már sok­kal jobban vívott. Helye® volt őt a len­gyelek második csapata ellen is sze­repeltetni. Horváth tartja nagy formá­ját. Delneki azonban, bár 3 győzelmet szerzett, nem volt olyan meggyőző, mint a lengyelek ellen. A torna döntő mérkőzésére vasárnap este (lapunk zárta után. A szerk.) ke­rül sor a magyar és a lengyel csapat között. A magyar együttes a követ­kező összeállításban lép pástra: Kárpáti, Horváth, Mendelényi, Delneki, Réti Anna A döntetlen igazságosabb lett volna MTK—Vasas 2:1 (0:1) Népstadion, 20 000 néző. Vezette: Gere (Farkas I. Bokor). MTK: Bártfai — Panicskó, Sípos, Lantos — Kovács I. Kovács III — Sándor, Hidegkúti, Kárász, Molnár, Szimcsák I. Edző: Bak­ovi Márton. Vasas: Kovaslik — Kárpáti, Teleki, Sárosi — B­und­zsák, Berendi — Raduly, Csordás, Szilágyi I, Bárfi, Lenkei. Edző: Baráti Lajos. Góllövő: Csordás, Molnár, Molnár. Szögletarány: 11:5 (6:1) az MTK javára. A kék-fehérek a nappal szemben lévő kaput kapták, viszont a szél őket támogatta. A Vasas kezdek jobban, csatárai ügyesen és gyorsan szőtték a támadásokat és az 5. percben megsze­rezték a vezetést: Raduly ügyes cse­lekkel elment Lanfog mellett, az alap­vonalról hátragurított és a befutó Csor­dás 5 méterről a kapu bal oldalába lőtte a labdát 1:0 a Vasas tavéra. Továbbra is a piros-kékek voltak veszélyesebbek. Aztán mintegy 10 perc­nyi Vasas-fölény után feljött az MTK. Mivel Sándort Sárosi biztosan tartotta, a kék-fehérek inkább a balszárnyat foglalkoztatták. Tartós MTK-fölény ala­kult ki, de a kék-fehér csatárok las­san, sok oldall adogatással építették a támadásaikat, így a tömörülő Vasas­­védelem mellett nem tudtak lövéshez jutni. A 23. percben Kovács I meg­tolta a csatárok tehetetlenségét és mintegy 25 méterről nag­y lövést eresz­tett meg. A labda a felső kapufáról vágódott vissza, s a Vasas-védők szög­letre mentettek. A 28. percben Sárosi a 16-oson kézzel akasztotta meg a labdát. A szabadrúgást Lipóe zúdította a líize sorfal között a kapura, Kovalik azonban a helyén volt Még abban a percben Lenkei véletlenül ütést kapott az arcába,­­ két percig a partvonal mellett ápolták. Mindjárt utána Szilá­gyi­­ jött le a pályáról, húzódásra pa­naszkodott. Gumiharisnyát kapott és sánfikálva a balszélre állt.­­ Teljesen beszorult a Vasas, az MTK- csatárok tudományából azonban csak szögletekre futotta. A félidő végefelé néhány ügyes Vasas-támadás bontako­zott ki. Csordás, Raduly és Bárfi hely­­cserés támadásokkal többször zavarba hozta Siposékat. A 44. percben Bárfi nagy helyzetet hagyott ki. SZÜNET UTÁN élénk iramban folytatódott a játék. A 2. percben Hidegkúti a felső kapufát találta el. A 49. percben Kárpáti elrúghatta volna a labdát, a 16-os oldalvonala kö­zelében, de kivárt és Szimcsák elvette tőle, Molnárhoz adta és a balösszekötő 12 méterről a bal alsó sarokba lőtt. 1:1. (Kovalik vetődött, de csak érin­teni é tuttte a labdát.) Még egy Molnár-lövés következett, majd utána Bárfi veszélyes lövését védte jó érzékkel Bártfai. Változatos, érdekes volt a játék, mindkét csapat nagy erőbedobással küzdött. A 64. percben a kitörő Sándort Teleki csak szabálytalanság árán tudta megakasz­tani. A szabadrúgásból Sippe veszélye® lövést küldött a jobb alsó sarokra. Egy perc múlva Lenkei beadása után Szi­lágyi I az ötösön ka­pta a labdát, a lö­véssel azonban egy pillanatig kivárt és a védelem tisztázni tudott. A 68. percben Szimcsák vitte fel a labdát, elment Kárpáti mellett, élesen, félmagasan beadott és Molnár az ötös­ről előrevetődve a bal felső sarokba fejelt. 2:1 az MTK javára. Parázs jelenetek tarkították ezután a játékot, néha-néha durvaságok is be­csúsztak. A Vasas nem adta fel a küz­delmet, egyre-másra teremtette a ve­szélyes helyzeteket az MTK kapuja előtt, de a gólhelyzeteket nem tudta ki­használni. Raduly, Bárfi, majd Bund­­zeáik nagy lövését védte a kék-fehérek fiatal kapusa. Az utolsó percben két szögletet is elért a Vasas. Nagy kava­rodás vett a kék-fehérek kapuja előtt, Bárfi előtt nyílt alkalom lövésre. Ha­­talmas bombáját azonban Bártfai szög­letre tolta, beívelés után pedig Bund­­zsák hajszállal az üres kapu fölé fe­jelte a labdát küzdelmes mérkőzés volt. Az I. félidőben meglehetősen lanyha volt az Iram, az első percek Vasas-roha­maitól eltekintve inkább az MTK tá­madott, de a kapura nemigen voltak veszélyesek a kék-fehér csatárok. Fölényüket mindössze veszélytelen szögletekben tudták kifejezésre jut­tatni. Szünet után megváltozott a já­ték képe, sokkal nagyobb lett az iram, színvonal tekintetében azonban semmivel sem volt jobb a játék, mint az I. félidőben. Ekkor mindkét csa­pat alaposan kivette a részét a tá­madásokból, a támadásszövésekbe azonban mindkét oldalon igen sok hiba csúszott. Rontott a mérkőzésen az a körülmény is, hogy 2:1 után meglehetősen idegesek voltak a já­tékosok és sok szabálytalanságot vé­tettek. Nagy hátrányt jelentett a Va­sas számára, hogy Szilágyi I a mér­kőzés legnagyobb részében csak sta­tisztált. A játék képe és főleg a helyzetek alapján a döntetlen ered­mény igazságosabb lett volna. Az MTK-ban Bártfai kitűnő formában védett. Nagy része van abban, hogy a kék-fehérek megszerezték a győzelmet. A hátvédhár­­masban csak Sipos volt „fix” pont. A k­ét szélső hátvédet többször zavarba hozták. A fedezetpár volt az MTK legjobb csa­patrésze. Különösen Kovács I volt ele­mében. Védőfeladatát kitűnően látta el, csatárokat valósággal tömte a jó labdák­kal é® néhányszor veszélyes lövéseket is megeresztett. Kovács 111 sok támadást megakasztott. Elöl elsősorban a hajsz­ár­nyílt lehet kiemelni. Hidegkúti és Ká­rász fejképpen épített. Sándor szünet után feljött. A Vasasban Kovaliknak a szögletek lehúzásán kívül nem sok dolga akadt. Néhány kifutás­sal és vetődéssel azt bizonyítottja, hogy jó formában van. A gólokról nem te­hetett. A hátvédhármasban Sárosi volt a legjobb, különösen az I. félidőben fog­ta biztosan Sándort Teleki Igen jó kez­dés után fokozatosan visszaesett. Kár­­pátinak nem ment a játék. A fedezetek közül Bundzsák színesen, Berendi hasz­nosan, keményen játszott. A záraadósor­­ban Raduly volt a legjobb formában, a II. félidőben azonban kevés labdát ka­pott. Csordásnak is volt néhány ügyes megmozdulása. Meglepően jól játszott Bárfi. Nagy területen mozgott, sok lab­dát vitt fel, csak a lövései nem sikerül­tek. Hasonlókat mondhatunk Lenkeiről is. Gere játékvezetőnek nem volt könnyű dolga. Szünet után, amikor tisztátalanná vált a küzdelem, nagyon sokszor bele kellett avatkoznia a játékba. Vélemé­nyünk szerint nehéz feladatát jól látta el. Pető Béla A Dózsa balszárnya döntötte el a mérkőzést Újpesti Dózsa—Szeged 4:1 (1:1) Szeged, 8000 néző. V: Pese (Radó, Lesáti). V. Dózsa: Török — Rajna, Vár­hidi, Győrvári — Boreányi, Halmai — Aspirány, Nagy, Szusza, Halápi, Bencsics. Edző: Balogh Sándor. Szeged: Hódi — Bényik, Portörő. Vas® — Baráth, Janka — Polyvás, Hajós, Rábai Gilder. Neme®. Edző: Pólyák Gyula. Góllövő: Polyvás, Várhidi (11-esből), Nagy, Halápi, Halápi. Szögletarány: 8:3 (4:2) a Szegedi EAC javára. Szép, napos időben a szegedi csapat támadásaival kezdődött a mérkőzés. Szögletet is értek el a szegediek, majd az 5. percben Gilicz—Neme® összjáték után Nemes 12 méterről élesen lőtt kapura, Török azonban pompás vetődés­sel védte a labdát. Azután Dózsa-táma­­dások következtek. Nagy, majd Ben­­csics elől vetődéssel fogta a labdát a szegedi kapus. Nem sokkal ezután Hal­mai lőtt kapu fölé. Közben-közben a Szeged is támadott. Változatos, gyors, izgalmas volt a játék. Később Hajós tört előre e­gy labdával, már a 16-oson belül volt, amikor szerelték őt a sze­gedi védők. Polyván szép labdáját újra Hajós kapta, de az őszerkező hét mé­terről mellélőtt. A 23. percben szögle­tet értek el a szegediek. Nemes élesen, félmagasan küldte be a labdát, s a jobb kapufánál álló Polyvás fejjel hátra­felé, a bal kapufa mellé csúsztatta a labdát. 1:0 a Szeged javára. A szegediek ezután lendül­etesen tá­madtak, Gilicz elöl mentettek. Ezután Hajós fejesét Török védte. Polyvás elől a kapus szedte fel a labdát. Rábai előreadását Gilicz a kapu mellé lőtte. A Dózsában Aspirány és Nagy helyet cserélt. A budapestiek csak lefutások­kal kísérleteztek. A 37. percben Halápi átadását Bencsics 10 méterről mellé­­gurította. A 41. percben Halmai középre ívelte a labdát. Hódi alája futott, röviden elütötte Halápi elöl, ka­varodás keletkezett, a hálóba tartó lab­dát Portörő a gólvonalról kézzel ütötte ki. 11-es! Az elmozduló Hódi mellett Várhidi a kapu közepébe lőtte a bün­tetőt. 1:1. Az utolsó percekben a Dózsa támadott, Borsányi 16-osról küldött lö­vése hajszálnyira süvített el a kapu fö­lött A II. FÉLIDŐ lendületes Dózsa- támadásokkal kezdő­dött. A 47. percben Halápi lefutott, nem támadták meg, Bencsicshez adott, az a befutó Nagyhoz továbbított, a jobb­szélső három lépésről a hálóba lőtte a labdát. 2:1 az U. Dózsa javára. Továbbra is a Dózsa támadott töb­bet. Bencsics messziről fölélőtt. Baráth rossz hazaadásából majdnem gól lett. A szegediek csak lerohanásokkal pró­bálkoztak. Gilicz elől Győrvári szög­letre mentett, majd szép baloldali tá­madás után Nemes távolról kapu mellé lőtt. Az 55. percben a gyors Bencsics lefutott, beadása után Aspirány egyedül állt két méterre a kaputól, de nem lőtt azonnal, s az eléje ugró kapusról szög­letre pattant a labda. Aspirány rúgta a szögletet, Halápi jó ütemben futott be és 5 méterről lefelé a kapu baloldalába fejelte a labdát. 3:1. A Dózsa nyugodtan és szépen játszott, főleg a rajtszárnya veszélyeztetett sokat. A szegedi csatárok nem tudták tartani a labdát, sokat hibáztak az összjáték­­ban. A 70. percben Nemiesnek mégis helyzet© akadt, közelről leadott lövését azonban Török szögletre nyomta.­­ (Folytatás a 2. oldal alján.)

Next