Népsport, 1957. december (13. évfolyam, 172-192. szám)

1957-12-09 / 178. szám

Szépnek indult, később botrányossá vált a mérkőzés MTK—Szombathely 1:0 (1:0) Szombathely, 8600 néző. Vezette: Ba­la Gy. (Nagy II L., Horváth). MTK: Bártfai — Palicskó, Sípos, Szimcsák II — Kovács I, Kovács III — Sándor, Hi­degkúti, Palotás, Kárász, Molnár. Edző: Bukovi Márton. Szombathely: Varga II — Molnár, Tlarr, Novák — Kulcsár, Ekler — Polgár. Pál. Pál, Varga I. Tóth. Edző: Kiss Gábor. Góllövő: Palotáé­. Szögletarány: 8:8 (5:5). Nem, a legkellemesebb futballidő fo­gadta vasárnap Szombathelyen az MTK-t Amikor a fővárosi játékosok kiérkeztek a pályára és meglátták a játékteret, csodálkozó arccal mondogatták. ..Mi­csoda hó volt errefelé.” — Most már csak hagyján — ma­gyarázta nekik Tarr, a szombathelyi középhátvéd. — Csütörtökön még olyan nagy volt a pályán a hó, hogy bokáig süppedtünk bele. Az MTK ö­sszeállítása csak közvetle­nül a mérkőzés előtt dőlt el. Sándor „előbemelegítést” tartott, s utána ki­jelentette, h­o­gy vállalja a játékot. A hazaiak öltözőjében a csúszós talaj hát­rányaira hívta fel a játékosok figyel­mét Kiss Gábor edző. Jó iramban, szombathelyi támadással indult a játék, de utána nyomban az MTK vette át a játék irányítását. Az 5. percben Sándor lapos beadása elsuhant a lábak­ között, pontosan Molnár elé került, a szélső azonban elcsúszott a hóban. Nem sokkal később Kovács I húszméteres szabadrúgását ütötte szög­letre Varga II, majd Molnár labdája szállt mellé. A kulturáltabban futballozó MTK lényegesen többet támadott, a Ha­ladás inkább rajtaütésszerű lefutások­kal kísérletezett, a kék-fehérek védelme azonban biztosan állt a lábán. Húsz perc elteltével az iram csökkent, a színvonal azonban továbbra is jó volt, a játék képe pedig annyiban változott, hogy a budapestiek fölénye enyhült. Lövések alig szálltak a kapukra. Külö­nösen Bártfai „didergett” kapujában­ A 27. percben szép Hidegkúti­ Sándor támadás végén a szélső éles közeli lö­vését szépen védte Varga II, öt perc múlva pedig Sándor már csak a kapus­sal állt­ szemben, de elhamarkodottan mellé gurított. A másik oldalon is adó­dott aztán két helyzet. Polgár fölé dur­­rantott, majd Pál lyukat rúgott. Már­­már úgy látszott, hogy nem esik gól a félidőben, amikor egy perccel a befe­jezés előtt szögletrúgás után Palotás jól ugrott fel és fejéről a kapu bal olda­lába hullott a labda. 1:0 az MTK ja­vára. Kezdés után a szombathelyi ellentá­madás végén Bártfai és Pém összecsa­pott, a szombathelyi középcsatárt levit­ték a pályáról. SZÜNETBEN Pém nem tudott a lábára állni, s a II. félidő kezdetére ki sem jött a pályára. A szépnek indult játék durva jelenetek­kel folytatódott. Az 52. percben az MTK Molnárja és a szombathelyi Molnár összecsapott. Csak azt lehetett látni, hogy a két játékos „kakaskodik”. Az MTK labdarúgója betartott ellenfelének, a szombathelyi Molnár pedig a kék­fehér játékos arcába fejelt. Balla játék­vezető mindkét labdarúgót leküldte a pályáról. Az 55. percben Pémi sántikál­­va visszatért, két perc múlva azonban edzője lehívta őt a pályáról. Az 57. percben Sándor nagy helyzetet hagyott ki. Középen kitört, már csak Varga II volt előtte, a szélső azonban­ a kapusba lőtte a labdát. Most már kiegyenlített volt a játék, sőt egy ideig veszélyeseb­ben rohamoztak a hazaiak. A 62. perc­ben Tóth bombáját védte Bártfai, majd Pál lövését húzta le az MTK kapusa. Csak húsz perc elteltével csillapodtak le — úgy ahogy — a kedélyek. Ismét feljött az MTK. Sipos 18 méteres gyil­kos erejű szabadrúgását a kapufára ütötte Varga II, onnan a mezőnybe pat­tant a labda. A 66. percben Sándor kitört, már a 16-oson belül járt, ami­kor Novák hátulról felvágta. A 11-est Palotás rosszul helyezte, s Varga II kivédte a lövést. Rögtön utána a másik kapu előtt Polgár tört ki,, és összecsa­pott Sípossal. Ez is l1-es gyanús hely­zet volt, Balla játékvezető azonban nem fújt. Inkább a hazaiak támadtak, hely­zete mégis inkább az MTK-nak akadt. A 80. percben Sándor jó helyzetbe ke­rült, de a lövés pillanatában elcsúszott. Három perccel később pedig talán a mérkőzés legnagyobb helyzete maradt ki a szombathelyi kapu előtt. Kárász a baloldalon futott el, aztán laposan be­adott, Sándor teljesen tisztán kapta a labdát, verve volt az egész védelem, a kapus jobbra mozdult, ő pedig­­ a bal kapufára pöckölte a labdát. Úgy indult a mérkőzés, hogy szép, színvonalas játéknak lesz majd szemtanúja a közönség. Az 1. félidő­ben lényegesen jobban játszott a kék-fehér csapat, kultúráltan, ponto­san, szépen adogattak egymáshoz a budapesti játékosok és a gólhelyze­tük is jóval több adódott, mint a szombathelyi csatároknak. A hazaiak gyors, rajtaütésszerű ellentámadá­sokkal próbálkoztak, az MTK védel­me azonban biztosan rombolt. Sport­szerű játék folyt a pályán, a nézőtér hangulata azonban már ekkor is túl­fűtött volt, a közönség soraiban nagyon sokan voltak olyanok, akiket szemmel láthatóan elkeserített a Haladás meddő játéka. Szünet után még fokozódott ez az elkeseredett hangulat. Egyre többen kezdték ki­zárólag a játékvezetőben látni a hi­bát és bármit fújt Balla Gyula — elégedetlenkedtek vele. Ebben a légkörben nyúlt a kiállítás eszközéhez a fiatal játékvezető, szerintünk­­ mindkét játékos kiállítása jogos volt. Ettől kezdve már-már a botrány ha­tárát súrolta a közönség magatar­tása, sőt a játékosoké is. Durva bele­­menéseket láthattunk. Balla igyeke­zett „megfogni” a mérkőzést, min­dent lefújt, azonnal megtorolt. A II. félidőben mégis inkább „taposás”, küzdelem folyt a pályán. Az MTK megérdemelten győzött, sőt ez a győzelem nagyobb arányú is lehetett volna, elsősorban azért, mert három­szor annyi helyzete volt a kék-fehér csapatnak, mint amennyi a szombat­helyieknek. Az MTK együttesében Bártfai megbízhatóan védett. Sipos bizo­nyult a mezőny legjobbjának. Földön is, levegőben is ura volt a helyzeteknek. Két hátvédtársa méltó segítőnek bizo­nyult. A fedezetek érdeme, hogy a 90 perc jelentős részében nagy mezőnyfö­lényben játszott az MTK. A csatársorban Sándor mozgékonynak bizonyult, sokat lőtt is, de nagy helyzeteket hagyott ki. Kárász jól épített, akárcsak Hidegkúti. Palotás hullámzó teljesítményt nyújtott, Molnár gyengébben játszott a szokottnál. A szombathelyi együttesben Varga II nagyszerű teljesítményt nyújtott, két gólnak látszó lövést mentett és kivé­dett egy 11-est is. Novák bizonyult a leg­jobb hátvédnek. A két fedezet a szokott­nál halványabban játszott, főleg Ekler. A csatársor tagjai közül sérüléséig ném játszott a legjobban. Varga I a mezőny­ben sokat dolgozott, Polgár néhányszor jól futott el, Pál és Tóth mérsékelt telje­sítményt nyújtott. Akik a vereségért Bálla játékvezetőt okolták — enyhén szólva —, elfogult sportemberek. Kétségtelenül vétett apróbb hibákat, döntőket azonban nem. Egész­ben véve jól bíráskodott.­.­Csak éppen ő nem rúghatott gólt az­­MTK kapujába ... Nagymarosi László Több mint fénykép! Küldjön Kedveseinek külföldre Keskenyfilmet családjáról és otthonáról. Külföldön fizethető. Felvilágosítást ad: Hungarofu­m - Családfilm akció Budapest, V., Báthory u. 10. Tel.: 312—777. “"2 “—“— —■ Hétfő, 1957. december 9. Nagyszerű mérkőzésen — hét gól vp. 03.iSVŐ€l— Újpesti Dózsa 4:3 (3:2) Kispest, 10 000 néző. V: Srankó (Kővári, Pásztor). Honvéd: Varga — Törő­­csik II. Solti, Dudás — Bányai, Kotász — Budai II. Machos, Bozsik, Tichy, Bu­dai III. Edző: Sós Károly. Dózsa: Török — Zalai, Várhidi, Győrvári — Borsányi, Halmai — Nagy, Göröcs, Szusza, Halápi, Bencsics. Edző: Balogh Sándor. Gól­lövő: Halápi, Tichy, Várhidi (11-esből), Machos, Tichy, Machoe, Göröcs. Kiállítva: Szusza (a 88. percben). Szögletarány: 6:6 (félidőben 3:1 a Honvéd javára). A hideg, nyirkos, ködös időben, a dér­ lépte­rü­­vön igen élénk iramban indult a játék. A Honvéd hosszú perceken át gyors, lendületes támadásokat vezetett. Budai III az oldalhálóba lőtt. Tichy lö­vése emberbe akadt, Machos labdáját szögletre nyomta Török. Azután a Dó­zsa vezetett néhány gyors támadást, a belsőket azonban rendre szerelték. Vár­hidi rosszul talált el egy labdát, s Tö­rök csak nehezen tudott menteni. A 10. percben Tichy labdájával Machos előre­tört, a kifutó kapus mellett kapura gu­rított, de Török gyors vetődéssel el­csípte a labdát. Időnkint el-elcsúsztak a játékosok, látszott, hogy a hirtelen fordulások nehezen mennek- Az újpesti csatárok szépen adogattak, támadásai­kat azonban mindig megállították. A 17. percben Borsányi kiugratta Görö­­csöt, a jobbösszekötő tíz méterről lőtt, az eléje futó Varga belenyúlt a lövésbe és a labda szögletre került. Egy perccel később Szusza pompás labdával kiug­ratta Halápit, a balösszekötő kicselezte Törőcsiket és a kimozduló kapus mel­lett 14 méterről laposan a jobb sarokba rúgta a labdát. 1:0 a Dózsa javára. Egy perc sem telt el és már egyenlí­tett a Honvéd: Budai II beadását Ma­chos a balösszekötő helyéről középre tette, s a felpattanó labdát Tichy három méterről a jobb sarokba talpalta. 1:1. Továbbra is igen élénk volt az iram. A gyors támadások végén hol az egyik, hol a másik kapu került veszélybe. Gö­röcs, Bencsics, majd Machos lövése akadt emberbe. A­ 31. percben Kotász kezére pattant a labda a 16-oson belül. Nem látszott szándékosnak az eset, a játékvezető azonban 11-est ítélt. A bün­tetőből Várhidi félmagasan a jobb sa­rokba bombázta a labdát. 2:1. Megint a Dózsa vezetett. Ismét azonnal következett az egyenlí­tés: Budai III a vonalról hátrafelé adott be, Machos átvette a labdát, s egy csel után 15 méterről élesen, laposan a jobb sarokba lőtte. 2:2. Az iram nem csökkent, Göröcstől jó helyzetben elpattant a labda. A 42. percben Tichy megszökött, elhúzott Vár­hidi mellett, majd a kifutó és eléje ve­tődő kapus mellett hat méterről begu­rította a labdát. 3:2 a Honvéd javára. Szünet után a Honvéd veszélyeztetett először. Az 55. percben Machos 8 méterről lőtt, Török vetődve kinyomta a labdát. Az 53. percben Bozsik 18 méterről szabad­rúgást ívelt előre, Machos a sorfal mel­lett befutott és öt méterről a bal sarok­ba gurította a labdát. 4:2. Lendületes Tichy—Machos összjáték után Tichy a 16-osról lőtt, Török a­­kapu fölé nyomta a labdát. Időközben a fagy kissé felengedett és még csúszósabbá vált a játéktér. Bozsik labdájával Budai II elhúzott és 12 méterről a jobb felső sarok mellé emelt. A másiik oldalon Nagy elől szögletre mentettek. A Hon­véd-negyedóra után Dózsa-negyedóra következett. Egymás után három szög­letet értek el a lilák. Solti becsúszás­­sal szerelte Bencsicset, Nagy elől vető­déssel szerezte meg a labdát Varga. Ezután ide-oda hullámzott a játék, az iram mit sem csökkent. A 76. percben Madics kitört és 12 méterről kapu mellé gurított. A következő percben Bencsics elfutott Törőcsik II mellett, a 16-os sarkáról előre keresztbe adta a labdát a kapu elé, s a befutó Göröcs öt méterről védhetetlenül lőtt a jobb alsó sarokba. 4:3. Szusza szabadrúgásából szöglet lett. Budai II­imét gyors lefutása látszott veszélyesnek, a másiik Budai beadását kifejelték. Halmait háromszor egymás után fújta le a játékvezető szabály­talanság miatt. Szusza valami megjegy­zést tett a játékvezetőre, Srankó emiatt kiállította az újpestiek középcsatárát. Jó iramú, változatos, a játékidő nagy részében igen szép labdarúgást láttunk. Mind a két csapat gyorsan ment át védekezésből támadásba, s mind a kettőnek a támadásai hely­­változtatásokkal, helycserékkel, keresztlabdákkal és lyukraadásokkal voltak teli. A Bp. Honvéd védelme kevesebbet hibázott, mint a liláké. Ennek következménye volt, hogy a piros-fehérek körülbelül ugyanannyi támadásból valamivel több gólhely­zetet tudtak kialakítani és­­ több gólt is értek el. Az Újpesti Dózsá­ban a fiatal csatárok ötletes, szemre is szép összjátékot mutattak, támadás befejezésük azonban nem volt olyan erőteljes, olyan határozott, mint a Honvéd-csatároké. Végeredményben tehát a sokszoros bajnokcsapat győzelme megérdemeltnek mondható. A Bp. Honvédban Varga sallang nélkül, megbízhatóan vé­dett. A hátvédhármasból Solti emelkedett ki határozott közbelépéseivel, jó fej játé­kával. Nem játszott rosszul Dudás sem a higanymozgású Naggyal szemben. Tö­­rőcsik II-t a gyors Bencsics többször otthagyta. Bányai fáradhatatlanul küz­dött a labda megszerzéséért és indításai­nak javarésze pontos volt. Kotász ja­vul, de még mindig eléggé nagy hibaszá­zalékkal játszik. A támadósorban Tichy nyújtotta a legjobb teljesítményt, sokat mozgott, jól játszott össze társaival, gyakran veszélyesen tört kapura, de nem lőtt annyit, amennyit szokott. Budai 11 főleg szünet után volt lendületes, ekkor a támadások nagy része tőle indult es Machos lendületesen játszott, sokat ve­szélyeztette a kaput, csak az átadásaiba csúszott néha-néha hiba. Bozsik okosan irányította társait, többnyire hátravonva játszott. Viszonylag Budai 111 volt a leg­gyengébb Honvéd-csatár, de ez nem je­lenti azt, hogy gyengén játszott. Mozgé­kony volt, jól vett részt az össz játék­ban, de látszott rajta, hogy nem vér­beli szélső. Az Újpesti Dózsában Török a csúszós talajon néha néha bi­zonytalankodott. A hátvédek sem álltak ezúttal biztosan a lábukon a Zalai kivételével, aki végig szilárd pont­­­­ja volt az újpestiek védelmének. A fe­dezetek közül Borsányi mozgott jól, mind a védekezésben, mind a támadás­indításban kitűnt. Halmai több hibát vé­tett, mint amennyit tőle az utóbbi idő­ben megszoktunk. A gyors és tehetséges fiatalokat Szusza mesterien irányította, különösen az I. félidőben. Gyors és szép támadásokat vezettek ezek a fiatal csatárok, közülük azonban csak Ben­­csicsnek volt meg a kellő súlya, lendü­lete, a többieket — főleg a kitűnő labda­kezelésű Göröcsöt és Halápit — több­nyire könnyen elválasztották a labdától. Srankó játékvezető kellően követte a játékot és minden szabálytalanságot azon­nal lefújt. Úgy tűnt azonban, hogy egy kissé „szétfújta” a mérkőzést, de ez ta­lán szükséges volt éppen a csúszós ta- f­­aj miatt. Egyetlen hibájául a l1-es­­ megadását rójuk fel. Mi úgy láttuk, hogy Kotász nem ért szándékosan a labdához.­ ­ Pálfai János Jó iramú, színvonalas mérkőzésen elsősorban a védelmek közötti különbség döntött Ferencváros—Salgótarján 5:2 (2:0) Üllői út, 18 000 néző. Vezette: Gere (Magyoróssy, Ludvig). FTC: Horváth — Thomann, Mátrai, Ombódi — Gerendás, Dolkány — Dalnoki II, Orosz, Fried­­m­anciszky, Vitezsál, Fenyvesi.­ Edző: Csanádi Árpád. Salgótarján: Oláh I — Oláh II, Jancsik, Jedlicska — Szojka. Dávid — Jagodics. Vasas, Csáki, Büdön. Taliga. Edző: Szűcs György. Góllövő: Dálnoki II. Gerendás, Vilezsál, Dávid, Fried­manszky, Viezsál, Taliga. Szögletarány: 6:6 (3:1 a Ferencváros javára). Taliga gyors elfutása volt nem sok­kal kezdés után az első esemény. Ma­gas beadását azonban Jagodics nem érte el. Aztán fokozatosan fölénybe ke­rült a zöld-fehér együttes, csatárai azonban csak a mezőnyben adogattak szépen, a kapu előtt nem tudták áttörni az akkor még jól tömörülő bányászi védelmet. A 14. percben Taliga két szép csel után Bodon elé tálalt. Bodon 25 méteres, jobb alsó sarokra tartó nagy lövését Horváth nagyszerűen védte. Az FTC me­zőnyfölénye tovább tartott, a já­ték gyors és változatos volt. Egy Fried­­manszky-lövés után (Oláh I védte), len­dületes Oláh II, Vasas, Csáki, Taliga adogatás végén a balszélső élesen ke­­resztbelőtt. A 24. percben Friedmansz­­ky 22 méteres jobb alsó sarokra tartó lövését Oláh I ügyesen szögletre tolta Fenyvesi ívelte be a labdát, Oláh I csak érinteni tudta, Dálnoki II elé került, s a szélső mintegy 3 méterről, jobbról, megszerezte az FTC első gólját. 1:0 az FTC javára. A 36. percben a kiugratott Fenyvesi nagy helyzetben csúnyán keresztbelőtt, majd Csáki szöktette Jagodicsot, de a tarjáni fiú is melléhelyezett. Az utolsó percek a vendégcsapat támadásaival teltek el. Horváth két esetben is kitű­nően védett, főleg Jagodics­­balról adott nagy lövésének hárítása volt szép telj­e­­sítmé­ny. A 45. percben szögletet ért el az FTC, a Stécé-védők röviden mentettek, a labda a kaputól mintegy 17 méterre álló Gerendáshoz jutott és ő egyből, ballal, hatalmas lövéssel küldte a lab­dát a kapu jobb oldalába. 2:0. A II. FÉLIDŐ szitáló ólmos esőben kezdődött meg. Az SBTC lendületesen rohamozott, mégis — két kitűnő Horváth-védés után — az FTC rúgott gólt. A 48. percben mintegy 20 méterre a kaputól, közel az alapvonalhoz Fenyvesi adott be. A lapos beadásra Oláh I vetődött, melléről Vile­zsál elé pattant a labda, s az összekötő 3 méterről nyugodtan helyezett a háló­ba. 3:0. Érdekes, hogy a Stécé ebben az idő­szakban továbbra is támadásban ma­radt. Az 55. percben sokadogatásos támadást vezetett a tarjáni együttes. Lábról lábra vándorolt a labda, de egyik csatár gém lőtt, végül Dávid mintegy 17 méterről laposan „rászúrta” a labdát, s az a kapu jobb sarkában kötött ki. 3:1. Az 59. percben Vasas kí­gyózott át az FTC védelmén, már csak Horváthtal állt szemben, de rosszul lőtt és Horváth szögletre tudott hárítani. Stécé-támadások közepette váratlanul esett a 65. percben az FTC negyedik gólja is. Jobboldali partdobás után a labda a fedezetlenül hagyott Friedman­­szkyhoz jutott, s a középcsatár közelről szerezte meg a negyedik Fradi-gólt. 4:1. A 70. percben közel a partvonalhoz, a kaputól mintegy 30 méterre szabad­rúgáshoz jutott az FTC. Gerendás ma­gasan ívelt labdájára a kapunak, majdnem teljesen háttal álló Vilezsál ugrott fel, s az összekötő fejéről a rosz­­szul felugró Oláh I fölött a labda a jobb felső sarokba hullt, 5:1. A 76. percben a salgótarjáni védők ollóba fogták a 16-oson belül Fenyve­sit. H1-es, Orosz bal alsó sarokra irá­nyított labdáját Oláh­­ kivédte. A 81 percben szöglet után a 16-os előtt egy méterrel a középen álló Taligához ke­rült­­ a labda. Első lövése nem sikerült, emberbe akadt, másodszorra azonban nem hibázott. 5:2. Befejezési előtt há­rom perccel az egyik zöld-fehér védő kieszét érte a socson belül a labda, a partjelző zászlaját felemelt­­e, Gere azon­ban nem fújt. Még Orosz hagyott ki egy nagy helyzetet és véget ért a mér­kőzés. Érdekes, változatos, szinte végig jó iramú küzdelmet vívott a két együttes. A nagy lelkesedéssel játszó FTC az I. félidőben sokkal többet támadott, a vendégcsapat védelme azonban ekkor még kevésszer ingott meg. Küzdőképességből már ebben a félidőben is mindkét csapat jelesre vizsgázott. Az SBTC csak a mezőny­ben játszott jól, csatárai sehogy sem boldogultak a zöld-fehér védőkkel. Szünet után mindkét csapat fokozta az iramot, s bár csúszós volt a talaj, az iram és a színvonal időnként ki­tűnő volt. Ebben a félidőben inkább a tarjáni együttes kezdeményezett, csatársora rengeteg támadást veze­tett, a zöld-fehér védelem azonban, élén Horváthtal, állta a rohamokat. Az FTC-csatárok kevesebb támadása mégis sikeresebb volt, ebben azon­ban jelentős szerepet játszott az is, hogy a Stécé közvetlen védelme sok­szor kihagyott és elemi hibákat vé­tett. Ez a tény jelentősen hozzájárult az SBTC háromgólos vereségéhez. A helyzetek jobb kihasználása alap­ján azonban a zöld-fehérek ilyen győzelme is minden tekintetben meg­érdemelt. A Ferencvárosban Horváth sok veszélyes lövést hárított, a két gólért nem okolható. A hátvédhár­mas tagjai, főleg szünet után, igen jól küzdöttek. Mátrai volt a legjobb közöt­tük, sokszor avatkozott be jól sikerült közbelépésekkel a Stécé-adogatásokba. Fej játéka külön dicséretet érdemel. Tho­mann számára gyakran nehéz feladatot jelentett Taliga semlegesítése. A két fe­dezetnek inkább védőmunkáját lehet di­csérni, de erejükből néha szép támadá­sok elindítására is telt. Gerendást kü­lön dicséret illeti pompás góljáért. A tá­madósor az I. félidőben játszott jobban, ekkor a két gyors szélső által vezetett támadások sok veszélyt jelentettek a tarjáni kapura. A belsők közül a sokat és jól lövő Friedmanszkyt, a szemfüles és a mezőnyben is igen hasznosan ját­szó Vilezsált kell kiemelnünk. A Salgótarjáni BTC-toen Oláh I jó első félidőbeli teljesítmény után két potyagólt szedett be. A hátvédek­nek is csak I. félidőbeli játékát lehet di­csérni, szünet után igen gyakran meg­inogtak. Ezúttal Dávid volt a jobbik fe­dezet, jól szerelt, jól adogatott és még egy gólt is rúgott. Szojka elmaradt szo­kott teljesítményétől. A támadósornak és csapatának a helyét állandóan vál­toztató Taliga volt a legjobb embere, szinte minden támadás tőle indult ki. Legtöbbször jól cselezett és sokat lőtt is. Vasas a II. félidőre jött fel. Csáki ke­vésszer jutott lövéshez, s a többieknek is csak a mezőnymunkája dicsérhető. Gere játékvezető általában jól vezette a mérkőzést, néhány hibát — főleg a lesek és a dán esők megítélésében — el­követett. Mentségére szolgálhat, hogy ezeknek a hibáknak elkövetésében jelen­tős részük volt a gyakran tévedő part­jelzőknek. Nagy József A játék nagy részében fölényben játszott a Diósgyőr Diósgyőr—Komló 3:1 (2:1) Diósgyőr, 9000 néző. Vezette: Kaposi (Köezitner, Guttfreund). Diósgyőr: Tóth — Werner, Szigeti, Paulás — Török, Fekete — Iván, Csányi, Papp, Pál II, Matu­sz. Edző: Teleki Pál. Komló: Magyar — Kanizsai, Polgár, Komlói — Mol­nár I, Molnár II —­ Grozdics, Cziráki, Kohlmann, Kiss, Daum. Edző: Bodola Gyula. Góllövő: Cziráki, Csányi, Csányi, Pál II. Kiállítva: Kiss. Szögletarány: 4:2 (1:2) a diósgyőriek javára. A hűvös idő hatása bizony meglát­szott a nézőtéren: mindössze 9000 néző topogott a pálya körül és a lelátón, amikor a mérkőzés megkezdődött. A diósgyőrieknél az utolsó percben dőlt el, hogy Szigeti vállalni tudja a játékot. A komlóiaknál is változás volt az ösz­­szeállításban. A diósgyőriek vették át azonnal a já­ték irányítását, egy"Váratlan támadás­ból mégis a vendégcsapat jutott veze­téshez. A 3. percben Pál II szögletet ívelt középre, ott pattogott a labda a 16-oson belül, végül a f­­dezetlenül álló Czirákihoz perdült, aki középerős lö­véssel küldte kapura. A hazai védők elengedték a veszélytelennek tartott labdát, Tóthot viszont meglepte a várat­lan lövés, s a labda akadálytalanul kö­tött ki a bal sarokban. 1:0 a Komló ja­vára. Súlyos védelmi hiba volt. A gól után a kapuratörő Kohlmann elöl Tóth csak kifutással tudott tisztáz­ni. Amint az várható is volt, a kom­lóiak védekezésre rendezkedtek be, elöl csak a gyors Cziráki és a két szélső tartózkodott. Tartós fölénybe került a hazai csapat, lövésre azonban csak a rendkívül mozgékony Pál is vállalko­zott. A csúszós talajon meglehetősen sokcat bizonytalankodtak a játékosok, s éppen ezért sok volt a hibás leadás is. A 23. percben Papp­ Iván adogatás után a jobbszélső elfutott, az alapvonal közelében Komlói szabálytalanul elnyom­ta a diósgyőri jobbszélsőt. Iván rúgta a szabadrúgást az alapvonal és a 16-os sarkáról. A labda az egyik komlói védő­ről lepattant a kaputól hat méternyire álló Csányi elé, aki védhetetlenül j­itt a hálóba. 1:1. Tovább erősödött a diósgyőriek fölé­nye. A 25. percben Török szabadrúgását Papp élesen kapura fejelte, Magyar azonban remekül védett. A hazaiak egy­­kapura játszottak, de a gyorsan fedező komlói védelmet nehezen tudták áttörni. Érdekes, hogy a nagy fölény ellenére is csak a 32. percben érte el a diósgyőri csapat az első szögletet. A 40. percben Török vitte fel a labdát, két védőt is átjátszott, majd Matiszhoz adott. Tőle Csányi elé került a labda, s az össze­kötő hat méterről nagy lövéssel küldte a hálóba. 2:1. A II. félidőre a pálya talaját tovább rontotta a közben megindult havazás. Az 55. percben Grozdsics elfutott Paulás mellett­, Tóth kijött, ő azonban a kapus fölött, szinte a kapu torkából mögé emelte a labdát. A komlóiak nem adták fel a küzdelmet, lelkesen harcoltak minden labdáért, támadóik azonban rendszerint a diós­győri védőkig sem jutottak el. Hosszú id­­eig eseménytelen mezőnyjáték folyt, hazai fölénnyel. A 63. percben Iván nagy lövése szájon találta Komlóst, a játékos három percre elhagyta a pályát. A 65. percben Csányi nagy lövése adott munkát Magyarnak. Két perc múlva Csányi a fedezetlenül hagyott Pál II elé tette a labdát, a balszélső azonban az ötösről a kapu fölé lőtt. Nagyot esett az iram, a diósgyőriek most már szinte egy kapura játszottak, csatáraik azon­ban a legjobb helyzeteket sem tudták góllá értékesíteni. Sűrű pelyhekben hullott a hó, a játékosok egyre többet csúszkáltak. Rövid időre felszabadult a komlói kapu, támadott is a vendég­csapat,­ támadásai azonban nem voltak veszélyesek. A 81. percben Kiss csúnyán beletalpalt Ivánba, a játékvezető a komlói játékost kiállította. A 82. perc­ben Török Pál II elé adta a labdát, s a balösszekötő nyolc méterről ballal a kapu jobb oldalába lőtt. 3:1. A 87. perc­ben szögletrúgás után Magyar M­atisz elé öklözte a labdát, a hazaiak balszél­sője azonban az üres kapu fölé emelt. A két csapat találkozója nem ho­zott színvonalas küzdelmet. Közre­­j­úszott ebben a fagyos, csúszós ta­laj, amely a II. félidőre a hóeséstől még síkosabbá vált. A játékosok rengeteget csúszkáltak, s emiatt az adogatásokba is igen sok hiba csú­szott. Ez volt részben az oka annak is, hogy bár a diósgyőriek a mér­kőzés nagy részében döntő fölényben játszottak, igen sok helyzetük maradt kihasználatlanul. A lövések vagy a remekül védő Magyar zsákmányai lettek, vagy elkerülték a kaput. A diósgyőri csapat — amennyire a pálya engedte — iparkodott korsze­rűen játszani, s ennek köszönheti mezőnyfölényét és győzelmét.­ A diósgyőriek kapujában Tóthot nem tették próbára a komlói csatárok. Gyorsabb beavatkozás­sal a gólt háríthatta volna. A hátvédhár­masnak nem sok dolga akadt. Paulás volt a legjobb. A sérült Szigeti óvatosan kez­dett, a II. félidőre azonban ő is feljavult. A fedezetsorból Török emelkedett ki, nemcsak védekezett, hanem nagy része volt a támadások előkészítésében is. A támadósorban Csányi igen hasznosan, nagy területen játszott, nagy­­munkabírá­sával lendítője volt ennek a sornak. Papp elsősorban építőmunkájáért érdemel em­lítést. A komlói csapatban Magyar kitűnően védett, egyaránt jól fogta a Lapos és magas labdákat. Nagy része van abban, hogy csak három gólt kapott csapata. A hátvédhármasban Pol­gár nyújtotta a legjobbat. Igen sok ve­szélyes diósgyőri támadást hárított idő­ben történt közbeavatkozásaival. A fe­dezetsorban Molnár­­ harcolt eredménye­sebben. A csatárok közül Cziráki elfu­tásai jelentettek veszélyt a hazaiak ka­pujára. A gól előtt is jól ,,kapcsolt”. Megemlíthető még Kohlmann hasznos vé­dekező és támadáselőkészítő munkája. Kaposi játékvezető bemutatkozása igen jól sikerült. A nehéz talaj sokszor állí­totta nehéz feladat elé, a legtöbbször azonban helyesen bírálta el a helyzetet.­­ Egyetlen komolyabb hibát sem köve­­t­tett el Nemes Péter .

Next