Népsport, 1957. december (13. évfolyam, 172-192. szám)

1957-12-10 / 179. szám

KEDD, 1957. DECEMBER 10. Ára: 60 fillér XIII. ÉVFOLYAM, 179. SZÁM Tavaszi forduló : két részletben Elkészült a labdarúgó-világbajnoki felkészülés és a tavaszi bajnoki küzdelmek lebonyolításának terve Baróti Lajos szövetségi kapitány hét­főn a labd­arúgó-edzőtestület szakbizott­sága, majd az MLSZ tanácsa elé terjesz­tette a világbajnoki felkészülés tervét. A tervezet szerint az RB I-es játékosok január 2-a és 12-e között teljes pihenőt tartanak. Ebben a tíz napban még ba­rátságos mérkőzést sem szabad ren­dezni . Utána a válogatott keret tagjai­­ ja­nuár 13-a és február 11-e között közös alapozó edzéseken vesznek részt. Ugyanekkor lesz az NB I-es klubokban is ez alapozás, am­i azért fontos, mert hát­ha szükség lesz újabb kerettagokra, s azoknak ugyanúgy formában kell len­niük, mint a keret együtt alapozó tag­jainak.• A kerettagok a formábahozó edzése­ket már klubjaikban végzik — február 12-e és 28-a között. Az első bajnoki forduló az NB I-ben március 2-án lesz. A bajnoki időpontok: március 2, 9, 16, 23 és 30, április 13 és 20, majd VB- előkészületi és VB-lebonyolítási szünet után július 2, 6, 9, 13,­­20 és 27. Ha a válogatott csapat nem jutna be a legjobb négy közé, akkor a bajnokság nem jú­lius 27-én­, hanem már 13-án befejeződik, mert a csapat korábban hazaérkeznék Svédországból. Két válogatott mérkőzést is ter­veznek a tavasz folyamán. Az egyik a Jugoszlávok ellen lenne április 27-én, a másik a skótok ellen, május 4-én. Még a húsvéti időpontot is fenntartották egy esetleg lekötendő vá­logatott mérkőzés számára. Ez lenne az első előkészületi főpróba, a jugoszlá­­vok és a skótok elleni mérkőzés a második és a harmadik. Magyarázatképpen Baráti Lajos a következőket mondta a szakbizottság tagjai előtt: — Ez a tervezet nemcsak a vi­lágbajnoki előkészület alapossá­gát biztosítja, hanem tekintet­ ,­tel van a klubok érdekeire is. Elsősorban a klubok anyagi létének a biztosítására gondoltunk. Január máso­­dikáig elmehetnek portyára a klubok kerettagjaikkal, s portyázhatnak a vi­lágbajnoki előkészületek és a világbaj­nokság­­megrendezésének ideje alatt is. Ekkor azonban természetesen már a VB-keret tagjai nélkül. A bajnoki mű­sort is azért osztottuk ketté, hogy ne legyen szükség hétközi mér­kőzésekre. A hétközi mérkőzések ugyanis, külö­nösen márciusban és áprilisban, csak korai időpontban kerülhetnek ed­-ra, ezen pedig nem lehet jelen kellő szá­mú néző. Az egyetlen hétközi mérkőzés a tervezetben a júliusi időpontban sze­repel. Akkor már munkaidő után kez­dődhetnek a labdarúgó-találkozók. A világbajnoki előkészületeikre vonat­kozólag Baróti közölte, hogy január elején igen alapos orvosi vizsgálaton esnek át a kerettagok, de természete­sen állandó sportorvosi ellenőrzés alatt folynak majd az alapozó edzések is. Botár Zoltán dr. állandósam, együtt lesz a játékosokkal, napr­ól napra vizsgálja őket, hogy a túlzott megterhelés el­kerülhető legyen. Március 6-án elméleti megbeszélést tartanak a kerettagok, ezen különféle taktikai feladatokról lesz szó. Az itt megbeszélt taktikai megoldásokat március 13-án gyakorol­ják a pályán, így megy ez később is: egyik héten elméleti foglalkozás lesz, a másikon gyakorlati. Kivétel a válogatott mérkőzések előtti hét, amikor elméleti és gyakorlati foglalkozás egyaránt lesz. A VB-előkészület nagyon fontos részét alkotja ez április 21-e és június 8-a között tartandó közös készülődés. A 48 nap alatt hat vasárnapon és hat szer­dai napon folyik majd az összeszoktató munka. (Beleszámítva a két válogatott találkozót is.) A tervezethez a szakbizottság minden tagja hozzászólt. Ádám József örömmel üdvözölte az alaposnak látszó terv el­készültét, ő azt a reményét fejezte ki, hogy semmiféle önző érdek nem ke­resztezi majd a felkészülés munkáját. Sós Károly kijelentette: nem hiszi, hogy bárki is kifo­gásolhatná vagy nem támogatná teljes mértékben a VB-re való minél alaposabb felkészülést. Szűcs György elfogadta a tervet, csak azt jegyezte meg: mit csinálnak a klu­bok április 21 és­­július 2 között? Meg azt, hogy mindössze egy hónap marad nyáron a két bajnokság között, Jászbe­rényi János a válogatott csapat vezetői és a klubok vezetői közti szoros együtt­működés, valamint a VB-ellenfelek megfigyelésének fontosságáról beszélt, Honti György, az MLSZ főtitkára el­mondta, hogy a csapatok foglalkoztatá­sát a VB-szünetben a valószínűleg lét­rejövő Duna Kupa, külföldi portyák és egy tervezett Totó Kupa biztosíthatja. Szükség van itthoni mérkőzé­sekre is, mert nem hagyhatják a labdarúgás sok tízezer hazai kedvelőjét színvonalas mérkőzé­sek nélkül Hangsúlyozta, hogy a VB-sorsolás körül különféle erők működnek, nekünk is résen kell lennünk, s ha az amerikai államokat megilleti az a jog, hogy kü­lön csoportba osszák be csapataikat, akkor megérdemli a Szovjetunió, Ju­goszlávia, Csehszlovákia és Magyaror­szág is Adám­ József megemlítette még: nagyjelentőségűnek tartja az elméleti és gyakorlati felkészülés egységét. Sze­rinte fontos, hogy a tervezetet, az előkészületek tervét feltétlenül meg kell a játékosokkal is beszélni, első­sorban az idősebb, a tapasztaltabb já­tékosokkal, akiknek lehetnek hasznos elképzeléseik, ötleteik. Biztos, hogy minden kerettag átérzi majd felelőssé­gét, de helyes, ha világbajnoki fogadal­mat is tesznek a játékosok. Baróti Lajos magyarázatként kö­zölte: néhány klubvezetővel már be­szótl a tervről, azok helyeselték. Tu­domása szerint az MLSZ meg fogja be­szélni az egészet még a klubok veze­tőivel,­­ az edzőkkel is. Ők állandó kapcsolatban lesznek a kerettagok ed­zőivel és megbeszélik velük a felkészí­tésnek, a hibák javításának a módját. Az ellenfelek megfigyelését tudomása szerint lehetővé teszik. Legfontosabb azok megfigyelése, akikkel egy négyes csosportba kerülünk. Befejezésül kije­len­tette Baróti: — Az a tervem, hogy az előkészüle­teket végig idehaza folytassuk, ne menjen hosszabb külföldi útra a válogatott csapat. A tizenkettedik forduló megint új ol­daláról mutatta be az NB 1-et. Sokáig a szokatlan eredmények jelentették a fordulók meglepetéseit, sokszor bajok voltak a színvonallal és a gólok is ang­olig csörgedeztek, s volt idő, mikor való­sággal „olaszos" eredmények születtek. Az elmúlt vasárnap is akadtak „meg­lepetések”. Ezek azonban nem abból adódtak, hogy ki kit győzött le váratla­nul, hanem abból, hogy ki hogyan­ és milyen eredménnyel fektette kétvállra ellenfelét. A két legszebb és legérde­kesebb mérkőzésen például 7—7 gól esett, s ez ritkán fordult elő az utóbbi idő­ben az NB 1-ben. Ennél is figyelemre méltóbb ennek a két mérkőzésnek a le­folyása. A Bp. Honvéd—UI. Dózsa talál-­­­kozó példáid méltán elnyerhetné az idény legszínvonalasabb és leg­sportszerűbb küzdelmét még azzal a kis szépséghibá­­­­val is, hogy Szuszát két perccel a befe­jezés előtt kiállították. Nagy iram, vál­tozatos, ötletes játék és sok érdekes gól­­ volt ennek a mérkőzésnek a jellemzője és az, hogy durvaság, alattomos sza­bálytalanság egy sem fordult elő. A li­lák kik­aptak ugyan, de miként a Hon-­­­véd­ játékosok, ők is büszkék lehetnek erre a játékukra. A Ferencváros—Salgó­tarján mérkőzés is sok dicsérő jelzőt ér­demel. Elsősorban lelkesedés és iram dolgában nyújtott sokat a mérkőzés. Itt azonban jó néhány gól megszületésében a szerencse is közrejátszott. Ugyancsak jó volt még a Pécs—Dorog, a Tatabá­nya-Szeged és hellyel-közzel a többi mérkőzés is. , Ezek után szinte természetes, hogy igen sok volt a jó egyéni teljesítmény is. A hajrá és az NSZK ellen három fron­ton is sorra kerülő találkozók megkét­szerezték a játékosok igyekezetét. Sziszi megmutatta... Sokan tudják: egy időben úgy volt, hogy Szilágyi Gyula, a Vasas középcsatá­ra a Csepelbe kerül. A Vasas-szurkolók azóta sokat ugratják a nyurga középcsa­tárt a csepeliekkel. A bemelegítéskor az egyik szurkoló most is odaszólt Szilágyi­nak: — Gyula, aztán mutasd meg a Csepel­nek, hogy még mindig tudsz. Szilágyi mosolygott, aztán odabökte: — Hát igyekszem. Ezt aztán a mérkőzésen be is bizonyí­totta: mint legtöbbször, most is jól ját­szott a csepeliek ellen: Sziszi két góljá­val győzött a Vasas. Bukovi véleménye a „Molnárok harcáról" Túlfűtött légkörben, szinte a botrány határát súrolva zajlott le Szombat­helyen az MTK elleni mérkőzés II. fél­ideje. A közönség zúgott, zajongott, kó­rusban és egyénileg „válogatott” meg­jegyzéseket lehetett hallani. Ez a lég­kör természetesen átterjedt a játék­térre is, ahol az I. félidővel ellentét­ben már nem szép játék, hanem küz­delem és­­ rugdalódzás folyt. Ebben a helyzetben állította ki Balla Gyula játékvezető a két Molnárt, akik „össze­akaszkodtak” a partvonal mentén. A kiállítást még nagyobb hangorkán ke­ Ha már tudjuk, hogy hol játsszuk a négyes körmérkőzést, Svédország mi­lyen vidékén, akkor az előkészületek végefelé hasonló éghajlati viszonyokat keresünk majd hazánk területén is. Má­jus 23-ig leszünk itthon a tervek sze­rint. Természetesen Svédországban is játszunk néhány előkészületi mérkőzést. Ezután Sós Károly, a szakbizottság elnöke szavazásra tette fel a kérdést. A szakbizottság tagjai egyhangúlag el­fogadták a tervezetet. Hétfőn késő délután ülést tartott az MLSZ tanácsa is. Ezen Barcs Sándor, az MLSZ elnöke ünnepélyesen beiktatta hi­vatalába a szövetségi kapitányt. Baróti Lajos rövid beszédében kifejtette, hogy igyekszik megfelelni , a bizalomnak, és hogy mindenféle építő bírálatot szívesen fogad. Utána a tanács tagjai előtt ismer­tette a világbajnoki felkészülés és a baj­noki küzdelem tavaszi tervét. A tanács is egyhangúlag elfogadta a tervezetet, vette, a hazai szurkolók ugyanis úgy vélték, hogy az ő Molnárjuk nem csi­nált semmit, az MTK Molnárja viszont „betartott”. Szerintünk­­ súlyosabb sportszerűtlenséget egyikük sem köve­tett el. Bukovi Márton, az MTK edzője is ezen a véleményen volt, mégis­­ helyeselte mind a két kiállítást. — Balla nagyon helyesen járt el -­­magyarázta a mérkőzés után Bukovi. - Ha ugyanis nem állítja ki őket, ta­lán a mérkőzést sem lehetett volna be­fejezni. Lélektani okokból volt tehát elsősorban indokolt Bálla intézkedése. Egyébként egyszerűen nem értem a szombathelyi közönséget. Nem értem, hiszen máskor, legalábbis, amikor mi itt játszottunk, mindig sportszerűen vi­selkedett. Ennyire elvakította volna őket a Haladás eddigi szereplése? Nem sza­bad ennyire elfogultnak lenni. Hiszen látni kellett, hogy mi sokkal jobban játszottunk, úgy, ahogy talán még soha­sem az idén. Öt tiszta gólhelyzetünk volt, a szombathelyiek pedig alig lőt­tek kapura. Egyébként nem rossz csa­pat a Haladás, de hát Istenem... néha ki szabad kapniok nekik is. Mi is ki­kaptunk például a Dorogtól, pedig ál­landóan az ő térfelükön folyt a játék. A szép játék önmagában még nem minden... A Salgótarján játékának jele­ntésére példaként „örökítettük” meg a Ferenc­város elleni egyik támadását: Vasas az őt támadó Dékány dr. mel­lett Csákihoz továbbította a labdát, aki hanyatt esve a védők feje felett Jagodics elé pendített. A szélsőnek nem jött jól lábra a l­abda, szinte e­páryáznia kellett, hogy elérje, d­e sikerült kitűnő érzékkel „dropkiból”, ahogy szokták mondani, „odarajzolnia” azt az egész „közjáték­kal” mitsem törődő, a leadása után szélsebesen előretörő Vasas elé. Gyö­nyörű, nagy összeszokottságot bizonyító teljesítmény. Ha az ember meggondol­ja hogy mindez egy 5x5 méteres terü­letem zajlott le és a játékosok teljes len­dülettel való futás közben végezték el az egészet, azt lehetne mondani, hogy még kézileibd­ásóknak is dicséretére válnék. Eddig a szép játék. És a befejezés? Vasas, miután kitört a védők gyűrűjé­ből, ahelyett, hogy összpontosított volna a kapurahúzásra, hogy föltegye a szép akcióra a koronát, mint a százas futó a célban, szemmel láthatóan kiengedett, s rossz szögből elhamarkodottan bele­durranjon a labdába. Majdnem a szögletzászlót találta el. Tapasztalt öregek Két idősebb játékos játszott hasonló szerepet egyazon mérkőzésen: Bozsik és Szusza. Mindkettő hátravont középcsatár volt, mindkettő irányított, mindkettő pon­tos labdákkal tette lyukra csatártársait. És érdekes: mindkettő mesterien készí­tett elő egy-egy gólt. Azaz, nagyon hasznos az idősebbek ta­pasztalata, ha­­ vannak tehetséges fia­talok körülöttük. És a Honvédban és a Dózsában vannak . . • Grosics, Grosics... A tatabányai játékosok a mérkőzés után Grosicsot ölelgették. Nemcsak azért, mert szeretik a sokszoros válo­gatott kapust. Grosicsnak sokat köszön­hetnek. A szegedi győzelemben is nagy része volt. Olyan lövéseket fogott ki, amelyek védhetetleneknek látszottak. A második félidőben például Baráth felső sarokra tartó erős lövését... Rábai már fordult játékostársa felé, hogy gra­tuláljon neki, mikor Grosics villámgyor­san kinyúlt és­­ elcsípte a labdát. A lábáról kipattant Gilicz lövése te ... — Nem lehet ennek a Gyulának gólt lőni — mondta a mérkőzés után lever­­ten a szegediek kiváló balösszekötője. Ami arra mutat, hogy a csatároknak egyszerűen gátlásuk van Grosiccsal szemben. Hétfőn délelőtt a válogatott keretet előkészítő edzők és Baróti Lajos szövet­ségi kapitány beszélgettek a vasárnap látottakról. Grosics is szóba került. Ba­róti szerint legalább hat pontot Gro­­sicsnak köszönhetnek a tatabányaiak. Ellenvélemény nem volt... Hétről hétre ugyanaz... Az utóbbi időben nem nagyon fogadta kegyeibe a szerencse a Csepelt. Egymás után a harmadik mérkőzését veszti el egy góllal a csepeli gárda. De azért nemcsak a balszerencse rovására lehet írni a csepeliek héthetes nyeretlen­ségét (utoljára október 20-án nyertek a Diósgyőr ellen). Azóta hat mérkőzést játszottak , és öt gólt lőtte ki Azt is hogyan. Az Újpesti Dózsa ellen Povázsai az ellenfél 3:0­-ás vezetése után szépített. E­rdmény 1:3. A Komló ellen Kóczián II 11-esből lőtt gólt. Eredmény 1:1. A Tatabánya ellen nem lőtt gólt a Csepel. A Dorog ellen Povázsai 11-esből szépí­tett. Eredmény 1:2. Az MTK ellen Pová­­zsai lesgólját a játékvezető megadta. Eredmény 1:2. A Vasas ellen Povázsai — kapushiba segítségével — szabad­rúgásból érte el a csepeliek egyetlen gólját. Eredmény 1:2. Elfelejtettek gólt lőni a csepeli csatá­rok? (Folytatás a 2. oldalon.) Rég nem látott szép mérkőzések a labdarúgó NB I őszi utolsó előtti fordulójában Olafsson került az élre Dallasban A Dallasban folyó nemzetközi sakk­­verseny második félideje a 8. forduló­val megkezdődött. Olafsson—Yanofsky 1:0, Gligorics—Evans 1:0, Najdorf— Larsen 1:0. A Reehevsky—Szabó játsz­ma függőben maradt. A 7. fordulóból függő Gligorics—Yanofsky játszmában Gligorics győzött A verseny állása: Olafseon 5, Gligo­­rics 4.5, Larsen, Szabó 4 (1), Resheveky 3.5 (2), Najdorf 3 (1), Yanofsky 3, Evans 2 (1) pont. Változatos, a birkózás sok szépségét bemutató mérkőzés volt MAGYARORSZÁG—NSZK 6:2 emelte. A kötelező térdelő helyzetben is neki volt még egy sikeres emelése, de csere után ő is majdnem túl veszé­­lyes helyzetbe került. Három piros lámpa gyulladt ki, Kerekes egyhangú pontozással győzött. 1:0 Magyarország javára LÉGSÚLY: Hódos (m) kétvállal győzött Stange ellen. V: Heubach (NSZK), p: Wid­­mayer, Schwindling, Patai. Stange ke­vés tisztelettel „adózott” olimpiai baj­nokunknak, az első hat percben kemé­nyen ellenállt a debreceni fiú rohamai­nak, sőt a szőnyeg szélén volt egy ve­szélyes hátraesése is. Térdelő helyzet­ben Hódos sokkal aktívabb volt. Míg a németnek csak forgatás kísérletei vol­tak, addig ő háromszor kiemelte, illet­ve megforgatta ellenfelét. A harmadik kísérlete tökéletes sikert eredménye­zett: a kiemelés után Stange kétvállra esett. 2:0. PEHELYSÚLY: Pólyák (m) kétvállal győzött Schmiedt ellen. V: Patai, p: Wichmayer, Schwindling, Bokodi. Pólyák már az első percben levitte szőnyegre ellenfelét. Ekkor még felállt Schmiedt, de fél perc múlva egy hátraesé© után újra a szőnyegre került, s olyan hosszas ideig kényszerült hidalásra, hogy ez első hat perc már letelt. Az új szabályok értelmében csak­­akkor szakadt félbe az akció, amikor a németnek skerült kicsúsznia a szőnyegről,­­ így meg­szűnt a tuzveszélyes helyzet. Pólyák térdelő helyzetet választott (abszolút fölényét állapították meg a bírák), kar­felszedéssel, majd járomfogással pillanat­­tok alatt hídba forgatta, s másodpercek alatt tussolta ellenfelét. 3­0. KÖNNYŰSÚLY: Tóth (m) —Schmittner döntetlen. V: Schwindling, p: Widmayer, Heubach, Bokodi. Óvatos tapogatódzás­­sal kezdődött a mérkőzés, sőt a „meg­fontoltságot” annyira túlzásba vették a birkózók, hogy a bíró figyelmeztette őket. Röviddel utána az osztrák pontozó a két versenyző megintését is jelezte, Schwindling azonban erre nem vállal­kozott. Sorsolás után Tóth ment először alulra, a német fordított emelést pró­bált, Tóth azonban jól helyezkedett, sőt olykor­ olyat még támadott is alulról. Fordulás után Tóth is emelt volna, de Schmittner meglehetősen tisztátalanul (lábat fo­gva) védte a támadásokat. Újra­­állásból Tóth lendületesen támadott, a német fiú azonban minden fogást bon­tott. A találkozó állása: 3.5:0.5. VÁLTÓSÚLY: Kassai (m) pontozással győzött Bőse ellen. V: Bokodi, p: Wid­mayer, Schwinddi­nig, Patai. A szőnyeg szélén végrehajtott két sikertelen fo­gás, s Kassainak egy hátraesése volt a­z első hat perc eseménye. Sorsolás után Bőse pörgetéssel próbálkozott, de majdnem „benne ragadt”. Csere után dőlt el a mérkőzés sorsa: a magyar fiú kétszer is átpörgette ellenfelét, sőt, a másodiknál a magyar pontozóbíró tust is kitett. Az utolsó két percben Bősét fejelésért legalábbi© figyelmeztetni kel­lett volna. 4.5:0.5. KÖZÉPSÚLY: Szilvásy (m) —Hess dön­tetlen. V: Heubach, p: Widmayer, Schwindling, Patai. „Tipikus” döntetlen. Az első hat percben a szó szóró© értel­mében „dagasztás” folyt, óriási erő­feszítéssel igyekezett mindkét fél fogást végrehajtani, de a nagy verseny tapasz­talattal és fizikai erővel rendelkező versenyzők mindig hárítottak. A német ment először „békába”. Szilvásynak volt egy bokát ígérő pörgetése, de köz­ben kikerültek a szőnyegről. Csere után Hess sem boldogult fordított emelései­vel és forgatási kísérleteivel. Az utolsó pillanatban Szilvásy keze lecsúszott ellenfele izzadt testéről, s a szőnyegre került, de ez mit sem változtatott a ki­alakult helyzeten. 5:1. FÉLNEHÉZSÚLY: Gurics (m) pontozás­sal győzött Dierscherl ellen. V: Patai, p: Widmayer, Bokodi, Schwindling. Ilyen maga© súlycsoportban szokatlanul változatos, akciódú is volt már az első hat perc is. Gurics egy hátraeséssel tartós hidalásra kényszerítette ellenfe­lét, majd miután az kimászott a sző­nyegről, háromszor i© nagyszerűen ki­emelte. A magyar versenyző abszolút fölénye birtokában az állásból folyó küzdelmet választotta — valószínűleg taktikai húzásból, így ugyanis nem kel­lett lemennie az egyébként elkerülhe­tetlen „békába”, amely esetleg ellen­felének is alkalmat nyújtott volna pontszerzésre. Az utolsó percekben nem volt értékelhető fogás. Egyhangú pontozással győzött Gurics. 6:1. NEHÉZSÚLY: Reznák (m) kétvállal veszt Dietrich ellen. V: Schwindling, p: Widmayer, Neubach, Bokodi. Ezen a ta­lálkozón „ránézésre” meg lehetett álla­pítani a győztest. A német fiú sokkal nehezebb és erősebb volt. Ami pedig tehetségét bizonyítja: egy olimpián és egy világbajnokságon elért második helyezéssel dicsekedhetik. Az első hat percben Reznák ennek ellenére jól helytállt, ügyesen hárította a meg-meg­­újuló rohamokat, sorsolás után azonban ő került először alulra. Dietrich fordí­tott emeléssel kétszer is „elvitte”, s a másodiknál a magyar fiú két válla egyszerre ért a szőnyegre. A végeredmény tehát 6:2 Magyarország javára. Egyetlen néző sem ment el vasár­nap este csalódottan a Sportcsarnokban lezajlott Magyarország—NSZK kötöttfo­gású birkózó-mérkőzésről. Az NSZK vá­logatottja várakozáson fel­ül keményen ellenállt, a magyar együttes dicséretére válik viszont, hogy versenyzőink ennek ellenére most sokkal bátrabban, táma­dóbb szellemben küzdöttek, mint pél­dául a svédek ellen. Régen láttak már a birkózósport hívei annyi jól végrehaj­tott kiemelést, átfordítást, s egyéb pon­tozható akciót, mint ezen a találkozón. A mérkőzésvezetők az új szabályok szellemében igen jól vezették és pontoz­ták az egyes találkozókat. Rövid ünnepség után, csaknem telt ház előtt kezdődött a viadal. Elsőnek Kerekes és Simon lépett szőnyegre. LEPKESULY: Kerekes (m) pontozással győzött Simon ellen. Vezette: Bokodi (m). Pontozott: Widmayer (osztrák), Schwindling (nyugatnémet), Patai (m). Kerekes mögékerülése, majd Simon csípődobás-kisérlete hiúsult meg az ellenfél jó védekezésén. Aztán Simon egy villámgyors csípővel hidalásra kényszerítette a magyar fiút. Kerekes azonban ügyes kifordulás után szintén meghidaltatta Simont. A fogásból ki­menekült a német fiú, de térdelő hely­zetbe kellett mennie, s ebből Kerekes háromszor egymás után ragyogóan ki- Aki ezt a fogást kellőképpen értékelni akarja, nézze meg a Matúra —Papp: „Kötöttfogású birkózás” című könyv fedőlapját. Az ott bemutatott Iskola­kép és fenti képünk között csak az a különbség, hogy azon Zaka, ezen pe­dig Gurics mutatja be mintaszerűen a keresztfogással végrehajtott hátra­­esést. No és még annyi, hogy Gurics akciója — amelyet vasárnap Dier­­scherl ellen hajtott végre — értékes pontokat eredményezett az NSZK elleni válogatott találkozón.

Next