Népsport, 1958. február (14. évfolyam, 23-42. szám)

1958-02-24 / 39. szám

Olvasóink háák a Jubiláns versenynaptár - szépséghibával Bíráló tartalmú levelet hozott a posta Farkas Imrétől (Debrecen, Kandia u. 15). Mint a debreceni kézi­­labdások egyik vezetője, figyelmesen átnézte a Magyar Kézilabdások Szövet­sége ez évi jubiláris versenynaptárát. A naptárból kiböngészett néhány „csodabogarat” és javaslatokkal is él. Biztosak vagyunk abban, hogy az MKSZ­ új elnöksége okul Farkas Imre Megjegyzésein és sürgősen kijavítja elődei hibáját. íme néhány észrevé­tele: Országos értekezlet február 29-én Budapesten. — Csak nem akarnak várni 1960-ig, amikor tényleg lesz február 29-e? Augusztus 17-én az egész országban megindul az őszi forduló — mondja a versenynaptár, ugyanakkor augusztus 18—19—20-án Miskolcon rendezik a hat város tornáját Budapest, Győr, Debrecen, Miskolc, Pécs és Szeged város válogatottjainak részvételével. Ez bizony nem egyéb, mint felesleges túlterhelés. Farkas Imre — szerintünk — jog­gal teszi szóvá azt, hogy a verseny­­naptárban nem szerepel edző tovább­képző tanfolyam, pedig erre nagyon nagy szükség lenne. A felületesen el­készített versenynaptárral kapcsolat­ban javasolja: vegyék fel a spartakiád műsorába a kézilabdát és országos viszonylatban ne csak nagypályán rendezzék meg a középiskolai bajnok­ságot. Egy eredményes falusi sportkör életéből László László, tanár (Mosonmagyaróvár, Csa­ba u. 28.) beszámolót ír J­ánosházapusztáról, amely egyike a legki­sebb településeknek Győr-Sopron megyé­ben. Alig 40—50 lakó­ház tartozik a pusztá­hoz. Néhány évvel ez­előtt — írja — az utas, aki autóval Győrből Hegyeshalom felé uta­zott a műúton, észreve­hette, hogy a­­ település fiataljai a nyári szabad idejük nagy részét föld­munkával töltik el. Köz­vetlenül a műút mellett labdarúgó-pályát épí­tettek. 1955-öt írtak akkor és még abban az évben a labdarúgó­­pálya mellett különböző tornaeszközöket is fel­állítottak, amelyeket nemcsak az iskolások, hanem a puszta vala­mennyi fiatalja használ­hatott. . Bíró Lajos az iskola igazgatója, aki fiatal korában maga is spor­toló volt, szívesen fog­lalkozik az ifjúsággal. A pusztán nincs olyan ház, amelyből valaki ne venne részt valamilyen sportban. A nyári falusi spartaklád-versenye­­ken ott találhatjuk a jánosházapusztai lányo­kat, akik mindig meg­állják a helyüket. 1956- ban megalakult a női röplabda-csapat, amely­nek tagjai szívesen em­lékeznek vissza a Cseh­szlovákiában eltöltött öt napra. Ezt a megyei szpartakiádon elért har­madik helyezésükkel ér­demelték ki. A múlt évben újabb szakosztályok alakultak. Sokan atlétizálnak, asz­taliteniszeznek, futbal­loznak. A legnagyobb népszerűségnek a női röplabda-csapat örvend. Sajnos, a röplabdázó­­nők anyagiak hiánya miatt nem vehetnek részt a megyei verse­nyeken, mert az utazási költségeket egyelőre nem tudják fedezni. A megyei KISZ-bizottság javaslatot tett az Orszá­gos Ifjúsági Sportköz­pontnak a jánosháza­pusztai fiatalok megse­gítése érdekében. Másutt is tudnának hasonló szép eredmé­nyeket elérni, ha olyan szeretettel foglalkozná­nak az ifjúsággal, mint ahogyan ezen a kis te­lepülésen teszik. A falu sportja — a helyi vezető szemével Marosi György iskola­igazgató, a hernádnémeti községi sportkör elnöke írja: Mostanában, sajnos, kevés szó esik a falusi sportról és a falusi ten­nivalókról. Pedig talán még soha sem volt olyan nagy szükség e kérdés vizsgálatára. Mit kell tehát tennünk? Erősítenünk kell az erkölcsi alapot. A sport szükségességéről tartsanak elő­adásokat, beszélgetéseket az orvosok, a pedagógusok és más felkészült elő­adók a testi - erkölcsi nevelés szem­pontjából. A KISZ, a Hazafias Népfront, a tanács, az iskola rendszeresen foglal­kozzék a sporttal, delegáljanak a sportkörbe ellenőrzőt, segítőt. Külö­nösen nagy fontossága van annak, hogy milyen a viszony a községi KISZ-szervezettel. A siker egyetlen útja a közös munka. Nem kevésbé jelentős feladat az anyagi helyzet felmérése. Rendben van-e az évvégi leltár, a pénztárzárás? Így tudjuk, milyen erővel indulha­tunk ebben az esztendőben. Hogyan hálad a tagdíjfizetés és a tagtobor­zás? Szükséges, hogy a sportolók — a holt idényben — közös munkát vé­gezzenek pl. faültetés, ároktisztítás stb. az anyagi alap növelésére. A fel­szereléseket és anyagkészleteket idő­ről-időre felül kell vizsgálni és nagy gondot kell fordítani azok javítására — lehetőleg társadalmi úton. Nagyon sok helyen gondot jelent a tornaterem hiánya. Alapozó edzéseket lehet végezni a kultúrházban, ahol természetesen nagyon kíméletesen kell bánni az eszközökkel. Minden időt és alkalmat meg k­ell ragadni, hogy oktassuk, neveljük sportolóinkat. Előadások, filmek, sza­­bálymagyarázó beszélgetések segítsé­ m­imá­ron a júli­t. Lehet-e szebb vágyuk egyszer Közép-Európa legjobbjai lehessenek? Bizony a mi viszonyaink között nagyon figyelemre méltó len­ne, ha ez a vágy teljesülhetne. Most­­ elég jól ált a szénánk. Sajgó az oberhofi nemzetközi találkozón olyan pompásan szerepelt, hogy eredménye méltán keltett nagy feltűnést Közép- Európában. A magyar sífutást eddig nem értékelték külföldön túlságosan sokra. És a magyar versenyzők közül most Oberhofban kiugrott egy, aki ott kétszer is bebizonyította, hogy nem vagyunk olyan gyengék, mint azt sokszor már magunk is hittük. Erről beszélgettünk Vincze László edzővel és a „tettessel”, Sajgó Pál­lal, azaz a „góbéval", mert az erdélyi származású fiúnak ez a beceneve. -Hibát lövetnénk 15 km-en elért győzelmét és a váltó­ban futott legjobb idejét — kezdte az edző —, de a tények ismeretében nem mondhatok mást, mint azt, hogy futóink régen értek el ilyen jó ered­ményt. Mit mondanak a tények? Először is azt, hogy négy nemzet legjobbjait utasította maga mögé Sajgó. A hat­vannégy induló között 46 német, 9 lengyel, 5 román és 4 magyar volt. Az NDK színeiben Jankovszky, Dann­­hauer, Rőder és Moring is indult és Kuno Werner csak azért nem futott, mert rosszul viaszolt és tartott az ellenfelektől. Mit tudnak a németek? Jankovszky és Dannhauer nemrégen két ízben is megverte a legjobb cseh­szlovák és jugoszláv futókat, Moring tudására pedig mi sem jellemzőbb, minthogy a finn 15 km-es bajnokság 170 indulója között a kilencedik tudott lenni. A lengyelek soraiban többek között indult a nemrégen feltört Karpiel, továbbá a cortinai téli olimpia északi összetett bajnokságának harmadik helyezettje, Gron Gasienk­a, aztán a nagyhírű Fartak, Sieslar, Bukowski és Buják. A románok között jelen volt a pojanai FVB ötödik helyezettje, Aldescu, aki jónéhány finn és szovjet futót maga mögé utasított, s aki Saj­gót tavaly még fél perccel verte Zakopanéban. — Meg kell mondani, hogy Sajgó győzelme kissé lehűtötte a németek­nek és a lengyeleknek a lahti világ­­bajnoksághoz fűzött vérmes remé­nyeit — mondta Vincze. — A néme­tek és a lengyelek ugyanis a VB-n sokat vártak az Oberhofban indult ver­senyzőiktől. És nem­ alaptalanul. Mert az Oberhofban indult lengyel és né­met futóknak nemcsak nevük, hanem tudásuk is van. — Alaposan kifutottam magam a 15 km-en, de ha erősebben kez­dek, talán húsz másodperccel jobb is lehettem volna — mondja Sajgó. — Úgy indult, hogy először viaszpró­bát tartottam. Próbalécemen kipró­báltam a viaszt,­­ amikor tapasztal­tam, hogy gyors­­ a léc, ugyanolyan recept szerint kentem fel ver­­senylécemet. A többiek verseny­­léceikkel kóstol­gatták a havat, azzal is melegítet­tek be. Nyugodt lelkiállapotban álltam rajthoz. Nem volt veszte­nivalóm. A kül­földieket kiemel­ték a mezőnyből, azok egy csoport­ban indultak egy­más után kettesé­vel, s én az elsők között rajtoltam. Mint máskor, úgy Sajgó Pál most is, lassan melegedtem bele a versenybe. Ezt bizonyította az első köröm ideje. Az első kör befejezésekor még hetedik vol­tam. Ezt azonban csak utólag tud­hattam meg, mert a nagyok utánam indultak, ezért edzőm nem tájékoztat­hatott idejükről. Nagyon jó volt a pálya, lehetett futni rajta, nem gon­doltam az eredményre, csak hajtottam, hajtottam és­­ győztem. Végtelenül boldog voltam. A jó formámról való­jában csak akkor győződtem meg, amikor a váltófutásban is találkozhat­tam az ellenfelekkel. A 10 km-es tá Oberhofban von már erősebben kezdtem és ennek tudhatom be, hogy a rövidebb táv ellenére is félperces , különbséggel fu­tottam a legjobb egyéni időt. Jól esett hallani, hogy a váltóban erősen biztatott a közönség, szinte minden tíz méteren akadt, aki kiabálta: „Haj­rá Szajgó”. A tízszeres magyar bajnok ered­ményéhez nem kell sok kommentár. Nagy versenyt nyert, s végre idegen­ben is bebizonyította, hogy számom­ kell a magyar sífutókkal. Sajgó Pál, a „góbé” most nagyon jó formában van. Kár, hogy nincs sok követője. Szabó András -4-Hétfő, 1958. február 24. gével az egyesületi élet keretében,, ed­zéseken, versenyeken és a magán­életben is foglalkozzunk a ránk bí­zott fiatalokkal. Mikor jó az orvosi igazolás? Vitát okozó eset történt február 16-áit, a Bp. Petőfi—Diósgyőri VTK KB I-e© női röplabda-mérkőzésen. Nagy József játék­vezető nem engedte pályára lépni. Nagy­nét, a BP- Petőfi válogatott játéko­­­­sát, mert szerinte Nagy­né orvosi fig­á­­­­ziálása február 15-ével lejárt. A mér­­­­­kőzésen jelenlevő játékvezetők és szak­­­­emberek zöme helytelenítette ezt a döntést, mert a játékos éppen hat hó­nappal azelőtt, augusztus 16-án­­ vett részt orvos vizssgálaton, e véleményem szerint a „versenyezhet” bejegyzés feb­ruár 16-áil éjfél-ig játékra jogosít. Nem tudom, más szövetségekben milyen gya­korlat alakult ki az ilyen esetek elbí­rálásánál, a röplabda-szövetségben azonban egy évtizede íratlan szabály, hogy az orvosi igazolás még érvényes­­azon a naptári napon, amelyikre a be­jegyzés megtörtént. Ezt egy nemzetközi játékvezetőnek is tudnia kellene. Ezt a gyakorlatot az edzők és inté­zők is így ismerik, s ezért nem gon­doskodtak a Petőfiben sem új orvosi igazolá­sról — a teremidény utolsó mér­kőzésére. Nagyné szereplésének megtiltásával a Bp. Petőfi hátrányos helyzetbe került, s jórészt ennek tulajdonítható, hogy el­vesztette az első játszmát. Ez a játszma­­veszteség döntő lehet a bajnokság ki­menetele szempontjából, mert könnyen előfordulhat, hogy az elsőség játszma­­arányon múlik majd. Szele Dénes nemzetközi játékvezető Szegedi asztaliteniszező az Európa-bajnokságon A Népsport február 13-i számában fedeztük fel, hogy Nagy László, a Szegedi Textiles Klub NB I-es asz­tali­teniszezője is meghívást kapott a budapesti asztalitenisz Európa-bajnok­­ságra. Ez a nagy kitüntetés osztatlan örömet keltett egész Csongrád megyé­ben, annál is inkább, mivel Nagy László nemcsak a zöld asztalnál, ha­nem munkahelyén, a Szegedi Ken­derfonó szállítási osztályán is jól megállja a helyét. Szeged város va­lamennyi textiles dolgozója azt kí­vánja, hogy a Nagy László—Tereba mérkőzés győztese a szegedi fiú le­gyen. Bohata József, a Szegedi Textiles Klub elnöke Mi a baj a Pécsi Dózsa-Petőfiben? Hunyadvári Béla, pécsi teve-­­esőnk írja: A Pécsi Dózsa-Petőfi választmánya nemrég tar­­ott ülésén, komoly nevelés, hiányosságok kerültek napvilágra. Az egyik üzem igazgatója elmondotta, hogy a Pécsi Dózsa-Petőfiben vannak olyan labdarúgóik, akik még a fizetésükért sem jöttek be az üzembe. A játékosok részéről is elhangzottak parasztok, bí­rálták a vezetőséget, hogy magára hagyták a csapatot. Többek között ez is hozzájárult ahhoz, hogy nem jó a ezekem és a csapat ebben az idényben nem úgy szerepelt, mint a régebbi esz­tendőkben. Most van mód e hiányossá­gok felszámolására. Már klubhelyisége is van a csapatnak és a játékosoknak nem kell különböző kiskocsmákban , ,saórakpanyok' ’. Kosárlabda NB I Női mérkőzés. Székesfehérvári Vasas — Testnevelési Főiskola 49:42 (18:24). TF-terem, V: V­elker és Futó. Sz. Vasas: Márkus (4), Csóri (4­) — Kófk­áén (19) — Tóth (16), Máigl. Csere: Demeterré (6), Mohaimé. TF: Szűcs (0), Kocsor (2) — Hegedűs (24) — Lázár (9), Rajkai (0). Csere: Béres, Jelinek. Még az őszi for­dulóból elmaradt mérkőzés. A játék­idő legnagyobb rész­ében a főiskolások vezettek, de 3 perccel a befejezés előtt a vidéki együttes a maga javára for­dította a n­ép­közép sorsát. A TF két ma­gas közép játékosát jól közrefogták, így a TF távoli dobásokra kényszerült, ame­lyek nemigen sikerültek. Jó: Tóth, No­­ficzer. Márkus, 111. Hegedűs, Jelinek, Béres. Labdarúgó NB III Északi csoport: TRANSVILL.—III. ker. TVE 2:0 (0:0). Hévízi út, 1500 néző. V: Fekete II. Az óvás miatt újrajátszott mérkőzésen a TRANSVILL végig többet támadott és megérdemelten győzött. G: Bar­tik, Lampert. Az­ országos sakkbajnokság utolsónak maradt függő játszmáját, a Barcza—Szily mérkőzést szombaton este fejezték be. Barcza nyerési kísérleteit Szily dr. körültekintő védekezéssel sorra meghiúsította, s a küzdelem 10 órai összjátékidő után, a 81. lépésnél döntetlenül ért véget, így a bajnoki döntő 3—4. helyén Barcza és Forintos holtversenyben végzett, egyformán 11.5 ponttal, Szily dr. pedig Klugerrel holt­versenyben 10 ponttal a 8—9. helyre került. Ennyi volt az egész... Németh Géza IV. gimnazista ta­nulmányai miatt lemondta a portyát. ..«­Hín séta az edzés után olvasta SZSiQaP fel Probi bácsi, a szak­osztályvezetőnk, az NSZK-ba utazók névsorát: Páger, Kunszt, Müller, Dé­­tár . .. Németh ... ! Hatalmasat dobbant a szívem. Jól hallottam, valóban az én nevemet mondták . . .? Körülnéztem. Mindenki mosolygott rám, Gyurka pedig. . . Gyurka öcsém, ak­i szintén „birkózó­­tanonc", telihold-képpel ragyogott fe­lém, s a szeme csak úgy kiabálta: „Te máz’h­áta, te ... !” Hazaérve boldogan újságoltam az apámnak: ,,A Vasas engem is kivisz nyugat-németországi túrájára. Csak­nem háromhetes útról van szó! . . .” Édesapám örült a sikeremnek. Mint mondotta: „Nagy kitüntetést jelent ez egy ilyen fiatal gyerek számára.” Az­tán a tanulásra terelődött a szó, nem fog-e visszavetni az iskolában a por­tya. Pár héttel azelőtt voltam ugyanis az ifjúsági válogatottal Lengyelország­ban, emiatt nem volt elég osztályza­tom, s félévi bizonyítványosztás előtt álltunk. Egyetemre szeretnék menni, s ehhez legalább négyes átlag kell...! Édesapám rám bízta a döntést: — Te tudod fiam, hogyan állsz az isko­lában. Úgy határozz, hogy ne legyen okod megbánni! — Bolond vagy? ... ! Csak nem akarod lemondani a portyát?!.. . Engem vinné­nek csak el.. . — sóhajtott Gyurka, aki még csak 16 éves, s nagyon hamar lel­kesedik. Nem könnyen aludtam el. be®yikgop„X­ latban már utaztam, nagy közönség előtt birkóztam, s­­ győztem!.. . Az­tán mintha hallottam volna, amit az osztályfőnököm holnap biztosan meg fog említeni: — Hármassal, sajnos, nem ajánlhatunk egyetemi felvételre ... ! Benne voltam a kutyaszorítóban. Végül is abban maradtam, hogy dönt­sön az osztályfőnök. Ha ő­ úgy látja helyesebbnek, inkább itthon mara­dok ... Másnap már kilenc órakor , ,elébevágódtam’ ’ az iskola folyosóján, s elmondtam neki szerencsémet és — problémámat. — Mint ember csak gratulálni tudok az úthoz. Tudom, mennyi élményt rejt ma­gában egy ilyen utazás. Mint tanár azon­ban figyelmeztettek: annak ellenére, hogy elég jó tanuló vagy, nem lesz könnyű feladatod a félév előtti hiányok pótlása. Neked kell eldöntened, vállalod-e ...­­ Megintcsak magamra maradtam te­hát a végső szó kimondásával. A fiúk, akikkel beszélgettem a dologról, csak azt hajtogatták: szamárság lenne nem menni, elszalasztani a kínálkozó lehe­tőséget. Én azonban a tanárom utolsó mondatain rágódva akkor már egyre inkább úgy éreztem, szamárság lenne olyan gyorsan elfogadni ezt az utazást. Mert ha jól birkózom továbbra is, ak­kor külföldre még eljuthatok. Ha nem a válogatottal, hát a klubcsapatommal. De ha most esetleg elrontom a bizo­nyítványomat, soha nem tudom helyre­hozni. S én feltétlenül el akarok jutni az egyetemre. Éppen úgy vágyódom a mérnökség után, mint a sportérmek után ... De birkózni még sokáig bír­kozhatom, hiszen csak 18 éves va­gyok ... így beszélgettem önmagammal, és egy­ki­csit a szívem, éreztem, hogy ez a he­lyes. Délután bementem apámhoz az üzembe, s hogy egy kicsit a kedvébe is járjak — mert azért éreztem, hogy ő is inkább ezt szeretné — kivágtam. Nem megyek!. * • Ezután már könnyen ment minden. Olyan részletesen megmagyaráztam, hogy miért választottam inkább az is­kolát, mintha­­ elejétől kezdve így akartam volna ...! Szerencsére ha­mar elutazott a csapat, így „utótöp­rengésre” nem maradt sok idő. Les­tem a híreket, szurkoltam, nehogy társaim elrontsák győzelmi sorozatu­kat. Közben idehaza én is rendesen készültem, megvan az általános négyes bizonyítványom, és az országos ifjú­sági bajnokságon sikerült megvéde­nem a bajnoki címemet is. Ennyi volt az egész, s örülök, hogy így történt... Feljegyezte: Borbély Pál Pataki Ildikó és Pőcze Béla győzött A Diósgyőri Vasas szombaton este 300­0 néző előtt országos férfi és női egyéni tornaversenyt rendezett a vasgyári I stadion tornatermében. A verseny ér­dek­essége az volt, hogy a férfiaknak nem kellett mind a hat versenyszám­ban versenyezniük, hanem tetszés­eze­­rint választhattak három versenyszá­­mot. Az összetett verseny eredményét is úgy számolták ki, hogy csak három, versenyénem eredményét vették alapul. Csak­ három számban — felemáskorlá­­ton, gerendán és talajon — versenyez­tek a nők is. Férfiak, összetett: 1. Pecan Béla (Új­pesti Dózsa) 27.60, 2. Urvári (Újpesti Dózs.) 27.40,­­3. Ferge (DVTK) 26.70. Szerenkint. Nyújtó: 1. Urvári 8.90. (Csak egy induló volt ezen a szeren.) Korlát: 1. Pőcze 9.30, 2. Tóth Zs. (DVTK) 8.90, 3. Ferge 8.80. Gyűrű: 1. Urvári 9.40, 2. Pőcze 9.20, 3. Németh­ (Ganzvagon) 8.80. Lólengés: 1. Tóth Zs. 8.50. (Egye­dül indult.) Talaj: 1. Meggenheim (Ganzvagon) 9.30, 2. Németh 8.90, 3. Borbély (DVTK) 8.90. Lóugrás: 1. Ferge 9.30, 2. Meggenheim 9.20, 3. Tóth Zs. 9.20. Nők, összetett: 1. Pataki Ildikó (Bükk­aljai Bányász) 28.00, 2. Igaz (S Bükka­ljai Bányász) 27.90, 3. Sípos (Bükkialjai Bányász) 26.53. Szerenkint. Felemáskor­lát: 1. Pataki 9.40, 2. Igaz 9.25, 3. Sípos 9.15. Gerenda: 1. Igaz 9.35, 2. Peték­ 9.25, 3. Hamerli (Bükkaljai Bányász) 8.45. Talaj: 1. Pataki 9.35, 2. Sípos 9.15, 3. Vértesi (Miskolci Pedagógus) 8.15. Izgalmas váltó­küzdelmek a szombati úszóversenyen Ismét benépesült szombaton este a Sportuszoda. Igaz, túlnyomórészt fiata­­lokk­al, de sok „nagy” is elindult — főleg a váltókban. Az úttörő-váltókban öröm volt látni a sok pöttömnyi gye­reket. Legtöbbjüknek ez volt az első versenye. A felnőtt váltók „mozgósítot­ták” a legjobbakat is. 200 m mell: 1. György (Bp. Vörös Meteor) 2:48.8, 2. Kovács (FTC) 2:51, 3. Lugosi (Dózsa) 2:52.3, 4. Farkas (FTC)­ 2:57.4, 5. Vágujhelyi (BVTSE) 2:58.8.­­ Kovács 170-ig vezetett, de aztán elké­szült az erejével. A jól hajrázó György könnyen húzott el tőle. 200 m ifj. mell: 1. Sárkány (BVSC) 2:58.6, 2. Sarló (Bp. Honvéd) 3:00.1, 3. Horváth (Bp. Vörös Meteor) 3:00.6, 4. Korányi (MTK) 3:05.4, 5. Bálint (BVTSE) 3:10.7. 100 m serdülő fiú pillangó: 1. Száll (BVSC) 1:21, 2. Szántó (Bp. Vörös Meteor) 1:26.6, 3. Gerendás (Bp. Vörös Meteor) 1:34. 100 m ifj. pillangó: 1. Várszegi (FTC) 1:07.8, 2. Gulrich (Bp. Honvéd) 1:15.1, 3. Sóti (II. Dózsa) 1:16.2, 4. Regős (Tipográfia) 1:18.1. 100 m serdülő leány gyors: 1. Egervári (FTC) 1:14.1, 2. Csizmadia (III. ker. TVE) 1:14.4, 3. Csohány (Bp. Honvéd) 1:19. 4. Balázs (Bp. Vörös Meteor) 1:19.5, 5. Répást (FTC) 1:20. 100 m ifj. leány gyors: 1.­ Korényi (III. ker. TVE) 1:12.2, 2. Dicskó (II. Dózsa) 1:14.1, 3. Csohány E. (Bp. Honvéd) 1:13.6. 200 m serdülő leány mellúszás: 1. Uzdi K. (FTC) 3:21.8, 2. Verhovszky (6. Hajó) 3:23. 3. Mahánszky (Bp. VM) 3:25.2, 4. Meleg (FTC) 3:23.5. 200 m ifj. leány mellúszás: 1. Hejda (FTC) 3:11.6, 2. Beregszászi (Bp. Spartacus) 3:13.9, 3. Tóth (III. ker. TVE) 3:14.3, 4 Várhegyi (UI. Dózsa) 3:17. 5. Fodor (MTK) 3:19. 100 m serdülő fiú hátúszás: 1. Csikány (FTC) 1:12. 2. Hajdú (UI. Dózsa) 1:15.2, 3. Sza­lanka (Bp. Spartacus) 1:19.3, 4. Csobin (Bp. Spartacus) 1:22.3, 5. Nagy (Bp. Spartacus) 1:22.4. 100 m ifj. hát: 1. Bodoki (BVSC) 1:18. 2. Horváth (Bp. V. Meteor) 1:19. 3. Gábor (BVTSE) 1:24.4 6x33 1/3 m úttörő leány mellúszó­váltó: 1. U. Dózsa 3:03.2,2. FTC 3:03.2. 3. BVSC 3:03.6. 4. III. ker. TVE 3:11.2. 6x33 1/3 m úttörő fiú gyorsváltó: 1. BVSC 2:14.7. 2. U. Dózsa 2:20.2. 3. Bp. Vörös Meteor 2:21.8. 4. Bp. Spartacus 2:31.6. 10x66 2/3 m női gyorsváltó: 1. BVSC 7:57.4. 2. Bp. Vörös Meteor 8:13.3. 3. U. Dózsa 8:19.7. 4. III. ker. TVE 8:14.8. 10x66 2/3 m férfi gyorsváltó: 1. BVSC 6:36.6. 2. FTC 6:36.6. 3. Bp. Spartacus 6:51.6. 4. U. Dózsa 6:52.5. 5. Vasas 7:01.2. Hazaérkezett közel-keleti portyájáról a Szegedi VSE labdarúgó-csapata 10 000 kilométeres út és egy hónapi távollét után hazaérkezett a Szegedi VSE labdarúgó-csapata a közel-keleti portyáról. A játékosok valamennyien alaposan lebarnultak. A csapat 6 mér­kőzést játszott, hármat Szíriában, hár­mat pedig Libanoniban. A hatból né­gyet megnyert, kettőt pedig elvesztett Az első mérkőzésen, február 2-án Aleppóban Szíria válogatottjától 2:0-ra kikaptak a szegediek, február 4-én Teir-ez-Zar-ban játszottak a szír válo­gatottal, itt 2:1-re győz­tes­, február 7-én Damaszkuszban ugyancsak a szír válogatott ellen 2:0 (2:0)-ra nyertek. Tehát mindhárom alkalommal a szír válogatott volt a szegediek ellenfele. Ezután Libanonba utazott a csapat. Február 9-én játszottak először Be­irat­ban. A Homénetmen-től (ottani mun­­káscsapat) 1:0 (1:0) arányban veresé­get szenvedtek. Zsúfolt volt a legna­gyobb libanoni sportpálya. 15 000 néző előtt folyt le a mérkőzés. Nemrégiben itt bonyolították le az arab olimpiát az arab államok legjobb sportolóinak rész­vételével. Február 13-án 12 000 néző előtt a Homeneimen és a Racing Bei­rat vegyes ellen játszottak a szegedi vasutasok. Ez a mérkőzés már sokkal jobban sikerült. Bár az I. félidőben a hazai együttes bizonyult jobbnak, 2:0 -a vezetett, szünet után azonban meg­változott a játék képe: a szegediek vet­ték át a játék irányítását, s Bojtos (2), valamint Gyenesi góljával 3:2-s szép győzelmet arattak. Utolsó mérkőzésükre február 15-én került sor. Esti mérkő­zésen, 1500 néző előtt a Racing Beim, a libanoni bajnokcsapat volt ismét az ellenfél. A­ 6ZVSE 4:0 (2:0) arányban győzött. A szegedi gólokat Becker (2, egyet 11-esből), Böjtös és Hoffer sze­rezte. A csapat közel egyhetes utazás után érkezett Szegedre. Kalocsai Géza edző elmondta, hogy a 4:0-ás mérkőzésen­ a libanoni játékvezető ,a beirúti csapatból két játékost a II. félidő vége felé, ami­kor már egyébként 4:0 volt az ered­mény. 5—5 percre durva játék miatt kiállított. Kalocsai Géza edző a megér­kezés után még a következőket mondta: — Úgy indultunk el az útra, hogy a­ portyán alakítjuk, majd ki a tavaszi idényben szereplő csapatunkat. Szíriában és Libanonban is azonban igen kemény ellenfeleket kaptunk, s így nem volt mód a kísérletezésre. Mindig a legerő­sebb csapatunkkal játszottunk. Az ottani szakembereknek általában tetszett csa­patunk játéka. Területi ökölvívó CSEL Kaposvári Dó­zsa—Dombóvári VSE 19:1. Kaposvár, 500 néző. V: Kecskés dr. Gy: Makk, Nyári, Tóbi, Füzesi, Jakab, Hergert, Riba, Gerber, Dévai, a Nachladel , Schaffer találkozó döntetlenül végző- Megjelent: VASAS NE HAGYD MAGAD! Ara: fűzve 20 Ft, kötve 25 Ft Kapható minden könyvesboltban és a SPORTPROPAGANDA-BOLTBAN (VIII., Rákóczi út 57).

Next