Népsport, 1959. január (15. évfolyam, 1-21. szám)

1959-01-19 / 13. szám

ÍGY ALAPOZ három labdarúgó­csapatunk a tavaszi idényre nappal ezelőtt, hogy joggal nézhettek bennünket rokkantaknak, amikor a fürdő felé tartottunk. De most már túlvagyunk ezen, mindannyian kitűnően érezzük ma­gunkat. Vajon hogyan ízlik a dorogiaknak ez a korai kezdés? Hogyan véleked­nek arról az erős munkáról, amit Szűcs György gondosan előírt szá­mukra edzéstervében, s amely alapo­san próbára teszi mindannyiukat? Tudni kell ugyanis, hogy Dorog az ősszel úgyszólván felkészülés nélkül lépett a porondra, hiszen Szűcs György közvetlenül a kezdés előtt került a bá­nyász együtteshez. Az erőnléti hiányos­ságokat nagyon megérezte a csapat, s ezeket csak az idény második felére tudták pótolni. — Hát mit tagadjam, az eleje nagyon nehéz volt mindannyiunk számára, pedig én azok közé tartozom, aki nagyon ked­veli a sok munkát — mondja Ilku, a vá­logatott kapus — s ilyen nagy megterhe­lésben eddig még Dorogon soha nem volt részünk. Néhányan meg is ijedtek a napi adagok miatt, de úgy látom, most már mindannyian megszokták. Az az ér­dekes: bármily fáradtan fejezzük is be a munkát, másnapra újra pihenten kez­dünk, igaza lehet a kitűnő kapusnak, hisz­en délután csupa jókedvű fiút láttunk a kényelmes, kedves szálláson. A jókedv pedig azt jelenti, hogy ilyenkor már túlvannak a fáradtságon. Már a múlt évben, is felmerült a kér­dés: jót tesz-e Hévíz a labdarúgóknak? — Ha a fürdést nem viszik túlzásba, ak­kor feltétlenül jó hatású — válaszol az edző —, éppen ezért naponta legfeljebb 20 percnyi fürdést engedélyezek részükre. A hangsúly természetesen a mezerzé­­sben van, amelyet megfelelően közbeik­tatott rövidebb gyorsabb futások, kiadós gyaloglások és közben végzett gimnasz­­tikázás tesz változatossá.­­ A fiúk rettenetesen éhesek már a labdára, de a labdás edzések ideje még nem érkezett el. Mindössze rövid fejelő mérkőzéseket vívhatnak egymással, amit viszont annál nagyobb kedvvel végeznek. Labda nélkül nem élet a futballista­élet még Hévizen sem, ezért találták meg a dorogiak a módját annak, hogy mégis komoly meccseket vívjanak egy­mással labdával! Pálmai és Ilku csapatkapitányok veze­tésével két együttes alakult. Az A- csapat: Pálmai, Prohászka, Monostori II, Fürtös, Surányi, Csőri, a B-csapat pedig Ilku. Varga, Andris, Kertes, La­kat, Monostort s összeállításban vívja naponta nagy csatáit a győztesnek járó Sport-szeletekért. Hévizén feltámadt a grund. Igaz, hogy a grundot most hó takarja, de a kapu — akárcsak régen — az odavetett kabátokból áll, s a gye­rekek most is olyan gyerekek, mint 10 vagy 15 évvel ezelőtt, a különbség csak az, hogy kézilabdáznak, de nem futball-labdával, hanem nehéz gyógy­­labdával. Szűcs György örül a fiúk öntevé­kenységének, mert így önmaguk oldot­ták meg az erőgyakorlatok egy részé­nek lebonyolítását.­­ Azt hiszik, hogy ezzel kifogtak a labdatilalmon — mondja mosolyogva az edző —, s közben észre sem veszik, hogy milyen nagy munkát végeznek, amikor nagy iramban dobálják egymás­nak­ a nehéz gyógylabdát. Nincs az az erőfejlesztő gyakorlat, amely ennél töb­bet érne most. Nem is beszélve arról, hogy mit jelent a gyors mozgás. Soha olyan örömmel nem osztottam ki díja­kat, mint ezúttal a győztesnek járó cso­koládészeleteket. Amikor elköszöntünk tőlük, a hall egyik szögletében Buzánszkyék éppen azt számolgatták, hány pontot kell ösz­­szeszedniök tavasszal, hogy az őszi helyzetükön javíthassanak. Pontos szá­mot nem közöltek velem, csak annyit árultak el, hogy tervüket túlteljesítik. Ezért veszik most nagyon komolyan az alapozást, az első igazi alapozást — mint mondották. Megkezdődött... Elindultak az autóbuszok és Hévíz­től a Galyatetőig megjelentek a be­havazott utakon, téli ruhába öltözött parkok és erdők útjain NB I-es labda­rúgó-csapataink tarka melegítőbe bújt játékosai. Gyalogolva és futva róják a kilométereket, hullatják verejtéküket, hogy mire az olvadó hó alól kibújik az ibolya, gondosan felkészülve lép­jenek a zöld gyepre a tavaszi bajnoki idény küzdelmeire. Kövessük őket nyomon jövőt for­máló útjaikon... Kék-fehér színek a hó és jég birodalmában Amint Gyöngyös központját maga mö­gött hagyva a kényelmes Hoarne-autó­­s,Misx rákanyarodik a Mátrába vivő útra és szembekapja a Kékes üzenetét hozó szelet, érzi az utas, hogy átlépte a pi­henés birodalmának határát. A csodálatos környezetről bőségesen gondoskodott a természet. Január a festőművészetnek ez az örök művésze ragyogó ké­k ég alá a fehér ezernyi árnyalatát festette , a nemrég elsuhant hosszú ősz rozsdás színeire. A lankákon nyílegyenes oszlopokban sorakozó sző­lőtőkék miót a jókedv dandárjai vi­gyáznak a pihenésre indulók hangula­tára — oldalukon az össze-vissza dü­löngélő karók, mintha csak részegek lennének a közeli présházak kincsei­nek erejétől — kellemes hetek szeit ígé­rik a Mátraházára, Galyatetőre érkező Új vendégeknek. A SZOT-üdülő — Európa egyik leg­szebb, legkényelmesebb és legkelleme­sebb létesítményé­t fogadta be az MTK csapatát is, amely Galyatetőt sze­melte ki az alapozás első szakaszának színteréül. Ma még nem tudni biztosan, hogy Szakszempontból milyen eredményekkel jár majd az itt megkezdett munka, de egy bizonyos: a kék-fehérek híveinek tábora bizonyára megnő, mert az üdülő vendégeinek százai nagyon megszerették aZ MTK játékosait. *“ Sose hittem volna, hogy a labdarú­gók ilyen komoly, rendes emberek — mondotta egy ismerősünk, akit nemigen érdekel a labdarúgás, majd így foly­tatta: — Amikor ideérkeztem, akkor ál­lított be az MTK is. Jól kifogtam, gon­doltam és sokunk félve gondolt a két hétre. Kellemesen csalódtunk ezekben a fiatalemberekben, örülünk, hogy együtt lehetünk velük szabad óráikban. És meg­mondom őszintén: egy kicsit sajnáljuk is őket, amikor déltájban fáradtan, kime­rülten érkeznek vissza az edzésekről. » Most látom csak mennyi munka, mennyi veríték árán kerülnek a Nép­stadionba — szólal meg szomszédunk. — Akik olyan hamar pálcát törnek felet­tük, ha gyengébben megy nekik a játék, csak egy félórára állnának be közéjük a hóba, bizony kevesebbet szidalmaznák őket a lelátóról. s* Marci bácsi beváltotta fenyegetéseit — ez volt Molnár Maki röviden megfo­galmazott beszámolója, amikor a napi munka iránt érdeklődtünk — sőt naponta valamit még rá is ad. “ Az első napon azt mondtunk egymás közt a számunkra pihenést jelentő gya­loglások közben, amikor már lélegzethez tudtunk jutni, hogy ennek a fele se tréfa — meséli Csikar —, de mivel arra gon­doltunk, hogy Marci bácsi lesz az első, aki kidől az általa diktált iramtól, meg­nyugodtunk, majd csak lemarad. Sajnos, csalódtunk, Marci bácsi erőnléte ellen semmi kifogás nem lehet. Aztán bele­nyugodtunk, igazán jókedvűen csináljuk, tudjuk, hogy mostani erőfeszítéseink gyü­mölcseit mi fogjuk learatni. Kovács Imre, a csapat veteránja szombaton,­­ a nagyon kemény edzés után, amikor már kilépett a kellemes fürdőből, s egyáltalán nem­ keltette a nagyon fáradt játékos benyomását el­mondotta, hogy most már ott tarta­nak, hogy másnapra kipihenik ez előző edzés nagy megterheléseit. " Az MTK sohasem tartozott a köny­­nyed, edzést követő csapatok közé, de úgy vélem, a mostani alapozásunk ha­sonlíthatatlanul keményebb, tartalma­sabb minden eddiginél. Nem kétséges, hogy eredményes lesz. — Nem tartja soknak az időseb­bek részére a nagyobb megterhelést? — vetjük közbe. — Nem, mert az a véleményem­­— a mag­am tapasztalataiból leszűrve —, mi­nél idősebb a játékos, annál több mun­kára van szüksége, ha meg akarja állni a helyét a fiatalok sorában. — Még egy kérdést... — Tudom — vág közbe a kitűnő já­tékos —, azt akarja kérdezni, hogy még hány évig akarok játszani. Ez nem tőlem függ, hanem attól, meddig lesz még rám szükség. Azért készülök olyan lelkiisme­retesen, hogy teljesértékű játékos le­gyek, amíg igényt tartanak rám. Erre kötelez klubom szeretete is. Bukovi Márton edzéstervének első szakasza az általános erőnlét megte­remtését irányozta elő, míg a második a különleges labdarúgó-erőnlét meg­szerzésére irányul. Az első szakasz gyaloglással indult, majd rövidebb és hosszabb távú és idő­tartamú futással, mozgásban végzett gimnasztikával folytatódott. Előbb gya­loglás, futás keverve szerepelt a­ mű­soron, s fokozatosan térnek rá a folya­matos futóedzésre. Az edzés anyaga az első héten 7—15 km között válta­kozott, hol emelkedett, hol csökkent. Az első edzésen 4 km gyaloglás és 3 km futás volt. A másfélórás munka így oszlott meg: 1000 m gyaloglás, 500 m egyenletes futás, 500 m gyaloglás gimnasztikázással, 1000 m futás, 1000 m gyaloglás, gimnasztikázással, 500 m futás, 1000 m gyaloglás gimnasztiká­­zással, 1000 m futás és 500 m gyalog­lás gimnasztikázással. Mindezt Galyatető behavazott útjain végezték úgy, hogy a munka fele részét a lejtőn lefelé, másik felét pedig az emelkedőn felfelé végezték el. A következő napokon a kilométerek száma fokozatosan emelkedett, azzal a különbséggel, hogy a gyaloglás és futás aránya teljesen kiegyenlítődött. Egy hét múlva, január 15-én csök­kent az edzési anyag, január 16-án pedig csak gyaloglás volt műsoron Január 17-én megtörtént a fokozatos áttérés első lépése az alapozás második szakaszába. Ekkor már mind a futás­ba, mind a gu­mmasz­kázásba sokkal gyorsabb mozdulatokat iktatott be az edző. Ezen a napon elmaradt a gyalog­lás, csökkent a futások távolsága...­e a tornagyakorlatok mozdulatait rövideb­ben, gyorsabban végezték. A lendületes futások kerültek előtérbe: apró lépés­ben futás 10x30 —50 m, lendületes futások 10x60—90 m, repülő vágtáik le­felé a lejtős úton, 6x80 m-es távon. Vasárnap pihenőnap, s már csütörtö­kön Budapesten folytatják az edzéseiket a kék-fehérek. A „reumás" dorogi futballisták ■ A bennszülött hévízi felette büszke fa­luja kincsére, mintha a gyógyvíz minden egyes literjét maga farifotta volna olyan magas hőfokra. A gyanútlan idegen, aki mindössze arra lenne kíváncsi, melyik a legközelebbit út a gyógyfürdőhöz, mire megkapja a választ — akár akarja, akár nem — néhány perc alatt megismerkedik felnőttek csodálatos gyógyulásának egész sorával. A hévízi ember emlékezetéből kiapadhatatlanul úgy bugyognak az igaz történetek, akár csak a tó alatti forrá­sok ki tudja hány­ ezeréves torkából a gyógyító víz. Isten öccse kedvet kap az ember egy kis reumája, hogy legyen va­lamilyen jogcíme a csod­avíz megízlelé­sére. ■ Végül én is megkapom a kívánt útba­igazítást, már indulnék is, de Mari néni még megfogja a csuklómat, miközben a szakértő szemével körülmustrálgatja a derekam táját: — Osztán szorgalmasan mártogassa ám a derekát... Meglátja, nem bánja meg! Majd, mintha érezné, hogy nem oszlat­ták el minden kétségemet a történetei, s nem ártana valami egésze­n közeli bi­zonyíték. — Ha nem hiszi, kérdezze meg azok­tól a legényektől — mutat az utca végén feltűnt kékmelegítős csoportra. — Egy hete sincs tán, úgy sáintikáltak be a für­dő kapuján, hogy alig bírták átemelni lá­bukat a küszöbön. Rágondolni is ször­nyűség, hogy hasogatta szegénykéimet a reuma, pedig olyan szép fiatal emberek. Nézze, most már milyen büszkén sétál­nak. Hátha még látta volna őket reggel a parkban: úgy futkároztak, ugrándoz­tak meg vihoncoltak, mint nyáron a ke­szegek, ha nagyon süti a nap a Balaton vizét. De ni csak, nehezen megy az első lé­pés, Mari néni mintha kissé nyögdécsel­­ve tenyerelne fáradt derekára: — Ejnye, Mari néni... nincs tán va­lami baj? — kérdezem. — Nem hagy békén ez az átkozott reuma — hallom a meglepő választ. Úgy állok ott, mintha egy egész világ omlott volna bele a hévízi tóba. — De hát, Mari néni, maga mondta, hogy Hévíz a legkínzóbb reumát is ki­gyógyítja! — Ki ám — a vendégeket! De tudja, édes lelkem, én idevalósi vagyok! A kék melegítés- csoport közben odaért hozzánk, s én Hévíz gyógyult reumás­ai között egymás után ismerem fel Bu­­zánszkyt, Ilkut, Pozsonyit, Monostorit s a Dorog NB I-es csapatának többi já­tékosát, akik valóban olyan büszkén tar­­tottak a Bányász-üdülőben levő szállá­suk felé, mint akiket sohasem szagga­tott a hévízi üzem gyógyítandó alap­anyaga, a reuma. A forint 30 fillérért nagy összeget nyerheti Totózzon! A Salgótarján csapata január 7-én érkezett meg Hévízre teljes első garni­túrájával , azokkal a fiatalokkal, akik közül talán nem is egy komoly esé­lyekkel pályázik az első csapatba. Nem lehetetlen, hogy nevüket talán már eb­ben az évben, sőt talán már a tavaszi idényben szűkebb hazájuk határán túl is megismerik. És minden ellenkező híreszteléssel szemben ott látjuk kö­zöttük Oláh Gézát is, aki az ősszel meg­lepetésszerűen elhagyta őrhelyét a fekete-fehérre festett portán. Vissza­esésének oka egyedül az volt, hogy át­menetileg nem élt elég okosan ez a nagytehetségű játékos, aki hosszú időn keresztül éppen azért volt képes nagy formára felfutni, mert példát mutatott a sportszerű életből. Ez és tehetsége segítette be a magyar válogatott kapu­jába is. — Hogyan ízlik a hévízi gyógyvíz? — fordulunk Oláh Gézához. — Ha ez célzás akar lenni — válaszolja kissé bosszúsan —, akkor megnyugtatom, hogy ezúttal nem az ősz elejei Oláh Géza készül a bajnoki idényre, hanem az, aki nemrégen még megmutatta, hogy vele számolni kell. Nem engedem magam el­temetni, még sokáig szeretném magamra ölteni a bányászok mezét — az első csa­patban. Négyszemközt elárulom: ha ezt az elhatározásomat meg is akarom való­sítani, olyan nehéz dolgom lesz, mint soha ezelőtt. Cserháti és Cseke személyé­ben két olyan kapussal rendelkezünk, akikkel szemben nagyon nehéz lesz visz­­szaszerezni a helyemet. Lelkiismeretesebb és még alaposabb, még nagyobb munká­val akarom tervemet valóra váltani. Bodont, aki huszonhét éves korára került be a nagyválogatottba, az ebéd­utáni pihenő óráiban az ágyban talá­lom. Merimé Szent Bertalan éjszakája című művét olvassa, amikor benyitok hozzá.. Könyvét összecsukva igyekszik megfordulni, de bizony ez csak nagy nyögések, s fájdalmasnak látszó grima­szok közben sikerül. — Talán csak nem a Ferencváros elleni sérülését érzi még mindig? — kérdezem a kitűnő balösszekötőtől. — Oh, az már teljesen elmúlt, most azonban még az izomláz kínoz — feleli. — Mi csaknem egy héttel kezdtük későb­ben a munkát, mint a dorogiak. A múlt héten mi nevettük őket, amikor úgy szedték a lábukat, mintha tojáson ugrán­doznának, most ők derülnek rajtunk. Bodonnak az a véleménye, hogy az időben megkezdett felkészülés jót fog tenni a csapatnak. Maga is nagy lelke­sedéssel végzi a munkát, de megfigye­lése szerint minden egyes játékostársa érzi, hogy tulajdonképpen most dől el egész évi munkájuk sorsa. Ha megszer­zik az alapot, kevesebb csalódást fognak okozni. — Én különösen sokat várok magam­tól. Az ősszel végre megkaptam azt a feladatot, amelyet mindig a legszíveseb­ben végeztem, s amelyre hosszú időn keresztül várakoznom kellett: támadó összekötőt játszhatom. Ez az én igazi te­rületem, s ez az oka annak, hogy ősz­szel jelentősen feljavult a játékom. Min­dent elkövetek, hogy gyorsaságomat, robbanékonyságomat fejlesszem, remé­lem, hogy ez sikerülni is fog, s ezzel eredményesebbé válik majd az egész csatársor játéka — mondja. A nagyon csinosan berendezett, ra­gyogó tiszta Bányász-üdülőben megtalál­ják a fiúk egyszerű szórakozásaikat is. —■ Ez itt a televíziós szoba — vezet be kísérőm az egyik nagyobb méretű sa­rokszobába —, szemben van a „rabló­­tanya” — mutat egy fehér ajtóra. Ez érdekes lehet — gondolom, amikor az ajtó felé indulunk. Negyvenszáz — hallom a kiszűrődő hangokat, mintha csak a rablók osztozkodnának. Amikor lenyomom a kilincset, Szojka diadalordí­­tását hallom: — Elfogva! Dávid Robi pedig olyan fájdalmas arcot vág, mintha valami nagy hibája miatt gólt kapott volna a Salgótarján. És búsan néz a piros ulti után, amit ma ez már egy másik „rablót ” Sándor kever a pakliba. Itt ez a kedvenc sportág, amit mi sem jelez jobban, minthogy Szojkáékat az izguló szurkolók tömege fogja körül. Mérimét nem állja körül senki... Turay András fokozatosan írja elő a naponta emelkedő edzésadagokat, hogy 20-a után, amikor visszatérnek Tarjánba, folyamatosan végezhessék tovább a­z alapozás második szakaszát. Hévízen üdül az NB II-s Bükkalja­ Bányász négy játékosa is, akik ugyan­csak kedvet kaptak a munkára: meg­kérték Turay Andrást, engedje, hogy részt vegyenek az edzéseken. S ők is mindazt végigdolgozzák, amit a salgó­tarjániak.* Hévíztől Galyatetőig mennyi akarás, mennyi munka, mennyi lelkesedés fűti a labdarúgókat, edzőket, akik mind­annyian többet és jobbat szeretnének adni. Amikor a tudósító késő éjjel haza­érkezik a hosszú útról, maga is fárad­­­tan attól, amit látott, elkerülhetetlen.­ hogy ne tekintsen józan derűlátással a­ jövőbe, az nem lehet, hogy ennyi erő-­ feszítés és eltökéltség ne hozza meg­ az eredményt. Tabák Endre — Mari néni egyébként jó megfigyelő­nek bizonyult — árulja el Buzánszky Jenő, amikor megtudja, hogy Mari néni még meg is könnyezte őket —, mert va­lóban olyan izomlázunk volt • néhány A tarjániak is Hévízen alapoznak ", Hétfő, 1959. január 19. Rendkívüli elnökségi ülés a rendkívüli határozatlansággal A legutóbb lejátszott bajnoki mér­kőzéseken történt botrányos jelene­tek ügyében a jégkorong-szövetség rendkívüli elnökségi ülést hívott ösz­­sze. Az elnökség tagjai határozottan állást foglaltak a sportszerűtlenségek ellen és egyöntetűen elítélték a botrá­nyok szereplőit. A szövetség az elkö­vetkezendő mérkőzések sportszerű lég­körének biztosítása érdekében több ha­tározatot hozott. Az elnökség véleménye szerint a mérkőzéseken történtekért bizonyos mértékig a közönség is felelős. A túl­fűtött légkört sok esetben a játékosokat felingerlő bekiabálások idézik elő, így a szövetség elnöksége elhatározta, hogy a jövőben a hangszóró segítségével igyekeznek az eddiginél jobban megis­mertetni a közönséggel a jégkorong­sport szabályait. Emellett több szövet­ségi rendező beállításával, s a rendbon­tók megfékezésével nem engedik túl­fűtötté tenni a mérkőzések légkörét. A játékvezetéssel kapcsolatosan a szövetség megállapította, hogy a játék­vezetők több esetben nem álltak fel­adatuk magaslatán, s a játékvezetői tanácsot utasította az új tagokkal bőví­tett játékvezetői keret összeállítására.. Egyúttal Hrabák Károly, Müncz György és Sennyei István játékvezetők I. o. mérkőzések vezetésére szóló minősíté­sét három hónapra felfüggesztette. Tervbe vette az idény végén játékveze­tői tanfolyam szervezését és tovább­képző előadások megrendezését. Állást foglalt az elnökség a fegyel­mezetlenül viselkedő játékosok ügyé­ben is. Mivel az elnökség a két mér­kőzésen sportszerűtlenkedő valament ad játékos ügyében neve határozhatott egyszerre, valamint szükségesnek lát­szik a személyes meghallgatásuk is, így az elnökség utasította a fegyelmi bizottságot a két botrány kivizsgálá­sára. A játékosok nevelése érdekében pedig a szövetség és a JT képviselőjén­­ek jelenlétében minden sportkörben játékosértekezletet kell tartani. ti Kétszer ad, ki gyorsan ad ... Így tartja a szólás-mondás és a magunk részéről örömmel vesszük, hogy a szö­vetség elnöksége rendkívüli ülésre — gyorsan összeült. Helyes, hogy a kö­zönség — néhány magáról megfeled­kezett néző — lecsillapítását is tervbe vették. Azzal is egyetérthetünk, hogy a botrányos jelenetekkel tarkított két mérkőzés játékvezetőit „pihentetik” egy ideig. De mi lesz a szereplőkkel? Igaz, hogy a botrányos jeleneteknek, sajnos, több szereplőjük is volt, de azt semmi esetre sem helyeselhetjük, hogy a szerda esti két botrányhős közül az egyik — Boróczi — elutazott Jugosz­láviába, a másik — Kenderes! — pe­dig újabb bajnoki mérkőzésen pályára lép, mintha mi sem történt volna . Az elnökség határozata fegyelmit he­lyez ugyan kilátásba, de mindenesetre késik a felelősségrevonás, és vajon miért? Olyan ez, mintha az úttesten szabálytalanul közlekedőt figyelmeztető rendőrt büntetnék meg, de a szabály­­sértő járókelőt futni hagynák. Ilyen az életben aligha fordul elő, és ha a szövetség elnöksége „feladata magas­latán állna”. Ilyesmi nem fordulhatott volna elő a jégkorong-sportban sem. De, sajnos, megtörtént. A szerda est botrányhősök közül Boróczi azóta már megérkezett Jeczenicébe, Kenderes­ pe­dig játékra készülődik a Millenárison. Ezzel a huzavonával, határozatlanság­gal a szövetség elnöksége egyben saját tehetetlenségét is igazolta. A jégkorong­­szövetség kicsinyes, a sportkörökben érdekelt elnökségi tagjai bebizonyítot­ták, hogy a jégkorong-sport érdekei helyett csak saját csapatuk útját jár­ják! Ez az út pedig — akarva, akarat­lan — még jó szándék mellett is csak újabb botrányokhoz vezethet. Az 1958. évi női úszó világranglista A női gyorsúszó-számokban, 100 és 400 méteren egyaránt rendkívül nagy volt a fejlődés. Fraser még közelebb került az 1 perchez. Az átlag jelentős javulását­ bizonyítja: 1957-ben a tizedik helyezett ideje 1:06.7, 1958-ban pedig 1:04.7 volt. Ebben a klasszikus szám­ban feltűnő az európaiak visszaesése, 1957-ben­ még nyolc európainak sike­rült bejutnia a legjobb tíz közé, most azonban csak kettőnek. Boros 1957-ben bekerült az európai ranglistába, most azonban nem. 400 méteren az ausztrá­liaiak óriási fölényét mutatja a rang­lista. Mie Konrads ragyogó eredménye a dísze ennek. A hollandok itt csak a „második csapatba” kerültek. A ma­gyar 400-asak már 1957-ben sem kerül­tek be sem a világ-, sem­ az európai ranglistába. Most még kisebb volt az esélyük.­­ .. 100 m női gyorsúszás­ ­ (1957. évi rangelső: Fraser 1:02) 1 1:01.2 Fraser (ausztrál) 1:02.9 Colquhoum (ausztrál) 1:03.5 von Saliza (amerikai)­­ 1:03.7 Gaetelaars (holland)­ 1:03.8 Crepp (ausztrál) 1:03.8 Bolteii (amerikai) 1:04.4 Morgan (ausztrál)­ ’ BE­A Nyugat-Ausztrália teniszbajnokságán­­. Perthben csak a „menők” egy része­­ vett részt. A férfi egyes elődöntőjében­­ a fiatal amerikai Buchholz fölényesen­­ győzött honfitársa, a DK-játékos McKay­n ellen, a spanyol Gimeno pedig játék v. nélkül jutott tovább, mert Olmedo has­­i izom­sérülése miatt nem tudott kiállni.­­ A döntőben: Gimeno — Buchholz 6:1, 6:4,­­ 6:3. Női döntő: Schuurman—S. Reynolds­­ (mindkettő dél-afrikai) 6:3, 8:6, 1. Két nemzetközi gyorskorcsolyázó-via­­i­dal zajlott le az elmúlt napokban. A­­ finnországi Imatrában Lenningrád csa­­pa­pata 1.879.136:1.885.495 arányban ne­­g­­gyedszer győzött Finnország válogatott­­j­­a ellen. 500 m: Selonen (i) 43.3. Thror­­ (ea) 43.6. 5000 m­: Salonen 8:42.6. Ja­­j­k­mov és Kozlov (ez) 8:49.2. 1500 m:.­­ Salonen 2:24, Jarvinen (i) 2:24.8. Sil­­j­kov (ez) 2:26.9. 10 000 m: Salonen. 18:30,­­ Jarvinen 18:41.8. összetett: Salonen­­ 199.060, Jarvinen 201.967, Kozlov­­ 204.363. Nők. 500 m: Rilova (sz) 47.4,­­ Szavinceva és Szelihova (ez) 50.2. 1500­­m: Rilova 2:42.4, Huttunen (i) 2:46.8. J 1000 m: Rilova 1:44.9, Szavinceva 1:48.6.­­ 3000 m- Huttunen 5:52.6. Rilova 5:59. 1 összetett: Rilova 213.816 Huttunen­­ 220.067. Kristinehamnban a holland vá­logatott­ meglepetésre 112:108-ra győ­­z­­ött a svédek ellen. A pontverseny a­­ hollandok vártnál jobb 1500-as eze­­r replécén dőlt el. 500 m: Eng (s) 43.2, Ry Kroon és van­ der Grijt (h) 43.8. 3000­0 m: Albinsson (s) 4:54, van den Berg (h) 4:55.7, Korenus (e) 4:56.4. Broekman­­ (b) 4:57. 1500 m: De Graaf 2:21.8. Al­­lbinsson 2:22.2. Kroon 2:22.4. 5000 ro:­­ Albinsson 8:23.5. Pesman (b) 8:23.7.­­ Baeckman (a) 8:23.9. összetett: Albins­­sson 190.750 Kroon 192.164, De Graaf­­ 194.056.­­ Több mint 95 ezer NDK-beli fiatal vett­­ részt azon a közvéleménykutatáson, ame­­­­lyet a Junge Welt nevű lap rendezett az­­elmúlt év legjobb NDK sportolójának­­ megállapítására. A férfiak közül a leg­­t­­öbb szavazatot, 45 ezret Gustav-Adolf­­ Schur, országúti kerékpáros világbajnok­­ kapta Recknagel síugró előtt. A legjobb­­ női sportolónak 21 ezer szavazattal Karin '­Beyer világcsúcstartó mellúszónőt jelöl­­­­­ék, a második helyen Birkemeyer atléta­­- nő végzett.­­ Japán igen erős csapattal vesz részt 1A dortmundi asztalitenisz-világbajnoksá­gon. A férfiak között szerepel Ogimura, j a kétszeres világbajnok, Narita (a tava­­l­­yi japán bajnok), továbbá Hoshio és­­ Murakami. A női együttes tagjai: Egu­­y­esi világbajnoknő, Macuzaki (a tavalyi­­ bajnoknő), Namba (az Ázsiai Játékok­­yj győztese) és Jamaszumi.­­ Az alpesi országok sívezetői úgy dön­­t­­öttek, hogy a nagy költségek miatt nem­­ vesznek részt a Squaw Valley-i előolim­­­­piai verseny alpesi számaiban. A rende­­­­zőség ugyanis eddig nem volt hajlandó­­ vállalni az utazási költségeket.­­ A CDNA, a bolgár bajnokcsapat eb­­­­ben az évben számos nemzetközi lab­­­­darúgó-mérkőzést játszik. Ennek során­­ két-két mérkőzést bonyolít le hazai és­­ vendégpályán a francia bajnokcsapat,­­ a Reims, a svájci Young Boys és a­­ spanyol Real Madrid ellen. 1:04.5 Stobs (amerikai) 1:04.6 Konrade (ausztrál) 1:04.7 Jobeom (svéd) Tízes átlag: 1:03.7. 1957-ben: 1:05.4. További európaiak: 1:05 Voog­yesov- J©t), 1:05.2 Steffin (NDK), 1:05.3 Grinham (angol), 1:05.6 Wilkinson (angol), 1:06 Kraan (holland), 1:06.4 Larson (svéd), 1:06.4 Sandersen (holland), 1:06.6 Olb­­risch (NDK). 400 m női gyorsúszás (1957. évi rangelső: Crapp 5:00.2) 4:49.4 S. Konrads (ausztrál) 4:55.7 Fraser (ausztrál) 4:58.2 drapp (ausztrál) 4:59.2 Morgan (ausztrál) 5:02.4 Kok (holland) 5:02.6 Koeter (holland) 5:02.6 Schimmel (holland­) 5:04.1 Ruuska (amerikai) 5:04.7 von Saltza (amerikai) 5:05.2 de Nijs (holland) Tízes átlag: 5:00.4. 1957-ben: 5:07.7. További európaiak: 5:07.7 Rae (an­gol), 5:12.5 Woog (szovjet), 5:12.1 Wil­­kinson (angol), 5:13.5 Sámuel (angol)­, 5:13.5 Ferguson (angol), 5:14.9 Lareon (svéd). és Jugoszlávia után Románia és Francia­­ország is úgy határozott, hogy visszalép az idei nagypályás kézilabda-világbajnok­ságon való részételtől. Hírügynökségek jelentése szerint a nemzetközi szövetség nem hajlandó elfogadni visszalépésüket, mivel azt nem a csoportbeosztás, illetve sorsolás megejtése előtt jelentették be. Dél-Amerika labdarúgó-bajnokságát márciusban Buenos Airesben rendezik meg. A tornán az eddigiek szerint Bra­zília, Chile, Colombia, Paraguay, Uru­guay, Venezuela és Argentína csapata vesz részt. A csehszlovák jégkorong-válogatott a világbajnokság előtt a Szovjetunióban szerepel. A csehszlovákok februárban két mérkőzést vívnak majd a szovjet válogatottal azono­s moszkvai váloga­tottal, továbbá a Krilja Szovjetov és a Dinamo Moszkva csapatával. A Wales—Írország amatőr válogatott mérkőzés Írország csapatának 4:3-as győzelmével végződött, Romániában országos bizottságot alakí­tottak a Bécsben sorra kerülő VII. Vi­lágifjúsági Találkozó előkészítésére. A bizottságban több ismert román sport­ember is helyet foglal, közöttük Balázs Jolán, a magasugrás világcsúcstartója. A Mainzban rendezett fedettpálya at­létikai versenyen a nyugatnémet Ling­nau 17.71 m-rel nyerte a súlylökést. Ez az eredménye 20 cm-rel jobb, mint ta­valy szabadban elért német csúcsa. LABDARÚGÓ-BAJNOKSÁGOK Olaszország I/A-osztály: Bologna— Sampdoria 1:2, Genoa—Spal 0:3, Inter­­nazionale—Alessandria 1:0, Juventus— Lazi­o 6:1, Lanerosei Vicenza—Triestina 5:4, Napoli—Bari 1:2, Padova—Talmone Torino 4:0. Roma—Fiorentina 0:0, Udi­­nese—Milán 2:2. I B-osztály: Atalanta —Sambenedettene 5:0, Brescia—Zenit Modena 0:0. Como—Garamia 3:1, Mar­­zotto—Prato 1:0, Messina—Vigevamo 2:0, Novara—Palermo 0:1, Parma—Lecce 2:1, Reggiana—Verona 2:0, Simmentha, Monza—Taranto 1:1, Venezia—Cagliar 5:1. Anglia. Az angol labdarúgó ligabaj­­nokság szombati fordulójának 11 mér­kőzése közül csak négyet játszottak le a többi mérkőzést a kedvezőtlen időjá­rás miatt el kellett halasztani. Areena­ — Everton 3:1, Chelsea—Portsmouth 2:2 Leeds—Preston 1:3, Newcastle—Totten­­ham 1:2. A bajnokság állása: 1. Arsene 33 pont, 2. Wolverhampton 32 pont,­­ Preston 32 pont. Franciaország. I. osztály: Limoges— Reim­s elmaradt, Lillé—Toulouse el­maradt, Valenciennee—Lyon elmaradt, Berance—Nimes 1:2, Strasbourg—Monaco elmaradt, Nice—Racing Club Paris 3:2, Ales—Nancy 0:3, St. Etienne—Angers 1:1, Marseille—Lens 2:0, Socha­ux— Sedan 2:2. Skócia, Airdrieonions—Clyde 2:1, Dun­­fermline Atletic—Falkirk 4:1, Stirling Albion—Kilmarnock 3:1. A többi mérkő­zés elmaradt. 1. Rangers 29 pont, 2. Motherwell 28 pont, 3. Airdrieonians 21 jxait.

Next