Népsport, 1959. május (15. évfolyam, 86-107. szám)

1959-05-29 / 106. szám

KEZDŐK ISKOLÁ­JA Kézilabdázók felkészülése... A kézilabdajáték véglegesen „be­tört” a népszerű sportágak közé. En­nek egyik bizonyítéka az is, hogy ez a sportág szerepel a „Falusi Dolgo­zók VIII. Spartaki­­ád”-ja műsorán is. A kispálya-kézi­labda gyors terjedé­sét sok mindennel lehet magyarázni. Azzal, hogy változa­tos, szórakoztató. Je­lentős okként talán azt is megemlíthet­nénk, hogy kis területen és olcsó fel­szereléssel űzhető ez a sportág. Isko­lák, gazdaságok udvarai, kisebb te­rek, füves térségek, amelyek más sportág, pl. labdarúgás űzésére alkal­matlanok, kézilabdázásra nagyszerűen felhasználhatók. A kézilabdázók­ felkészülésében az atletikus képességek fejlesztését kell kidomborítanunk. Gyorsasági állóké­pesség, ruganyosság és kielégítő do­­bóerő jelentik a lényeges követelmé­nyeket. Az első 4—5 edzésen tehát ezek fejlesztésére fek­tessünk súlyt. 400— 800 méteres lendüle­tes futások, sok vág­tagyakorlat, fogójáték, futóváltók, szökdellé­­ses feladatok szere­peljenek az edzések műsorán. Végeztes­sünk nagyon sok do­­bógyakorlatot. A leg­alkalmasabb — egy­úttal élvezetes — gya­korlás a gránáthají­tás. Az első edzésektől kezdve fokozatosan rá­térhetünk a labda­technikai beiktatására. Jó edzésszervezéssel és sok labdá­val nagyon gyorsan el tudják sajá­títani a kezdők a folyamatos játék­hoz szükséges technikai készséget. Me­lyek a­­legfontosabb labdatechnikai elemek? Kétkezes labdafogás, adoga­tások az ügyesebb kézzel, labdaveze­tés párhuzamos haladás közben, ka­­puradobás egykezes felsődobással majd, felugrással. A gyakorlást mindig szórakoztató módon, egyszerű játékok közbeiktató-Dobás álló helyzetből fával, versenyszerűen végeztessük. Időnként foglalkoztassuk az ügyetle­nebb kezet is. A gyakorlásnál használjunk fel minden rendelkezésre álló kézi-, röp vagy futball-labdát. Hasznos szolgá­latot tesznek a labdaérzék fejlesz­tésére a műanyag- és gumilabdák. Arra azért vigyázzunk, hogy a gyakorló-edzőmérkőzéseken, taktikai gyakorlatok közben csak szabályos labdával játsszunk. A kézilabda-pálya aránylag kis­­területű. Gyorsan, sokszor egészen váratlanul ott­ teremhetnek az ellenfél csatárai kapunk előtt. Gondosan ké­szüljünk tehát fel a védekezésre. A váratlan támadás lehetősége miatt pe­dig ne hanyagoljuk el a tervszerű tá­madásépítést. Egyszóval érdemes időt, fáradtságot vesztegetni a taktikára. A védelem taktikájából meg kell tanítanunk a kapu előtti kiosztott em­berfogást, a hatos területvédelmet ki és visszalépegetéssel, zavarással. Ké­sőbb félpályás kiosztott emberfogásra tanítsuk meg a haladókat. A védeke­zés legfontosabb kelléke az, hogy minden játékos hajtsa végre lelki­ismeretesen a reá kiszabott feladatot. A támadás takti­kájából gyakorol­juk be az emberfo­gás elleni helycse­­rés támadást, a te­rületvédelem ellen pedig váratlan súly­pont áthelyezéssel gyakoroljuk az át­lövést és az áttö­rést. Az edzőmérkőzé­­seken törekedjünk a taktikai felada­tok pontos végrehajtására. Kez­detben lassan, majd­ mindinkább a valóságos helyzetnek megfele­lően hajtsák végre játékosaink a ka­pott feladatokat. Addig nincs helye az önfeledt „önkényes” játéknak, amíg el nem érjük a kitűzött célt. Az aka­ratnevelésnek, a fegyelmezésnek is fontos eszköze lesz így a taktikai ed­zés. Dobás felugrásból Mi forog kockán a 23. fordulóban? Az MTK 1 ponttal vezet a Csepel és a Vasas, ellen. A három bajnokjelölt közül a csepeliek gólaránya a legjobb, a Vasasé a legrosszabb, mert a Vasas szilárd védelme egy-egy mérkőzésen megingott, s míg ősszel mindössze 5 gólt kapott, 9 tavaszi mérkőzésén 12-vel terhelték meg a hálóját. Mindhárom vezető csapat végső esélyeit nagyban befolyásolja majd ennek a fordulónak a kimenetele. Mindhárman olyan mérkőzést vívnak, amelynek eredménye nagyon bizony­talannak látszik. Mivel két rangadóról van szó, a legutóbbi hét formáit nem is lehet döntően figyelembe venni, hiszen olyan ellenfelek küzdenek egy­mással, amelyek hosszú évek során a rangadókra mindig feltámadtak. Hiába játszott legutóbb kimagasló formában a tartalékos Ferencváros, hiába mutatott mérsékelt formát az MTK, szintó bizo­nyosra vehető, hogy a vasárnapi össze­csapás idézni fogja a több évtizedes vetélkedés minden izgalmát. Nemigen akad a szurkolók és a szak­emberek sorában olyan, aki az MTK-t verő Vasas biztos sikerében bízna csak azért, mert"a Dózsa súlyos vereséggel volt kénytelen távozni Dorogról. Szinte törvényszerű, hogy a lila-fehérek a mélypontról szoktak feltámadni s szin­te mindig a legnehezebbnek látszó ellenfél ellen. És ugyan biztosra ,mehet-e a Csepel az ellen a Dorog ellen, amely hosszú idő óta az NB I egyik legkiegyensú­lyozottabb és állandó formát mutató csapata, amely egyetlen tavaszi vere­ségét az MTK-tól szenvedte el a Nép­­s Stadionban, amikor ugyancsak igen jól játszott a mezőnyben? A bajnokj­el­öltek nagy versengésében tehát előfordulhat, hogy vasárnap es­tére megmarad a jelenlegi sorrend, de élre kerülhet győzelme esetén a Vasas is, vagy még inkább a Csepel, amelynek élrejutásához akár döntetlen is elegen­dő lenne MTK-vereség, illetve Vasas­­pontvesztés esetén. Örökrangadó! Vajon hogyan látja az esélyeket Dé­­kány úr­, a Ferencváros kitűnő formá­ban levő balfedezete és Sándor Károly, az MTK sokszoros válogatott csatára? Íme a véleményük: Dékány úr.­ Az MTK feltétlenül esé­lyesebb. A bajnokcsapat nagyszerűen ért a lendületesen játszó, rohamozó csapa­tok játékának lelassításához, s ezért el­lenünk is általában jól szokott játszani. Ez persze nem jelenti azt, hogy nekünk nincsenek győzelmi esélyeink. Vannak! Ahhoz, hogy győzzünk vagy pontot sze­rezzünk, elsősorban az szükséges, hogy az első perctől kezdve ugyanolyan lelke­sen játsszunk, mint a tatabányaiak vagy a Bp. Honvéd ellen. S persze az is, hogy ne zökkenjünk ki megszokott játékstí­lusunkból. Nekünk kevesebb a veszteni­valónk, mint az MTK-nak, mi legfeljebb csak szépíthetünk a helyezésünkön. Nincs okunk tehát idegeskedésre, nyu­godtan és odaadóan fogunk harcolni. Sándor: Balszerencsénkre a Ferencvá­ros éppen ellenünk érte el formája tető­pontját. Számunkra nagy fontosságú a mérkőzés. Ha kikapunk, aligha nyerünk bajnokságot. Remélem, döntetlennél rosz­­szabb eredményt nem érünk el. Előre­láthatóan nagy harc lesz a Fradi táma­dósora és a mi védelmünk között, úgy gondolom, hogy a zöld-fehér csatárok el­len nehéz dolguk lesz Siposéknak. Lát­tam a Fradi csatársorát a Honvéd ellen. Nagyon jól játszottak. Szerintem nekünk különösen Fenyvesire kell ügyelnünk. A balszélső már régen volt olyan nagy formában, mint most van. Persze, nem elég a védelmünknek jól játszani, ne­künk, csatároknak is ki kell tennünk magunkért. Egy biztos: akaratban, lelke­sedésben nem lesz hiány. A Ferencváros sérültjei közül Mátrai és Dálnoki már egészséges, valószínű­leg mindkettő játszik. A kapus Virág marad. Az MTK összeállításában valószínű­leg nem lesz változás. Újpesti Dózsa—Vasas A Vacaeban a sok sérült miatt az MTK elleni, győzelem ellenére sem ró­zsás a hangulat. Kárpáti a szerdai ed­zésen sem vehetett részt. Szilágyi II sincs még rendben. Néhány játékos Az MTST elnöksége 5—3. 1959. 111. 12. sz. határozatával a sportszerve­zetek részére kötelezővé tette az MTST Közlöny előfizetését. Az előfizetési díj befizethető a Pos­ta Központi Hírlapíródénál. Buda­pest Vegyes sportlapok. Csekk­­számlaszám- 61 251 Előfizetési díj egy évre 24 forint. Kapcsolódjanak be a VII jelvényszerző mozgalomba! Heves vérű ifik ... Biz­tosan ez ötlött volna az eszébe annak, aki kedden egy dél tájban a KISZ- központ első emeleti folyo­sójára téved. Az egyik ta­nácskozó­ szobában ugyanis olyan hevesen folyt a vita, hogy szinte percenként felborult a „parlamentáris” fegyelem, egymás szavába vágtak a részvevők, nem volt ritka, hogy egyszerre öten-hatan is beszéltek. Pedig nem ifik voltak a tanácskozók. Annyira nem, hogy közü­lük­­ jónéhánynak bizony alaposan megcsípte a dér már a haját. Régi kipró­bált tömegsport szakértők, a volt MHK-mozgalom pró­­báztató bizottságainak leg­régibb tagjai közül jöttek­­ össze néhányan, hogy az Országos Ifjúsági Sport Bizottság néhány vezetőjé­vel és egymással eszme­cserét folytassanak a VIT- jelvényszerző versenysoro­zatról. Abban mindannyian meg­egyeztek, hogy szükség volt a VIT-jelvényszerző tömeg­sport-mozgalom létrehozá­sára. Példákat hoztak fel üzemekből és iskolákból, hogy ahol jól fogtak hozzá a szervezési munkához, ott valósággal VIT-láz ütötte fel a fejét. Szó esett a jel­vényről is, amely ízléses, minőségileg kifogástalan, s fenntartás nélkül tetszik a fiatalságnak. De azért ez még nem minden. Hogy a VIT- jelvény­szerző tömeg­sport-mozgalom a várako­zásnak megfelelő­ ered­ménnyel záruljon, ahhoz nem elég az OISB helyes kezdeményezése, hanem a gyakorlati munkában is kiválót kell nyújtani. Ez viszont már főleg a alsóbb szervek, a területileg illeté­kes TST-k, ISB-k, sport­­szövetségek, testnevelők, edzők és nem utolsó sorban a hozzáértő, lelkes társa­dalmi munkások feladata. Amikor idáig jutottak, akkor kezdett csak igazán meleget adni a megbeszé­lés tüze. Hiszen kipróbált harcosok ültek a tárgyaló­­asztal mellett, akik az üze­mekben, a hivatalokban és a sportpályákon szereztek gazdag tapasztalatokat és ismerték meg a tömegsport minden sajátosságát. Valaki felvetette, hogy jobb lett volna korábban összeülni, s most már szerte az országban folyni kellene a gyakorlati munkát segítő megbeszéléseknek, a pró­­báztató és ellenőrző bizott­ságok megszervezésének és még sokféle olyan előkészí­tő munkának, amelyek el­engedhetetlenül szüksége­sek ahhoz, hogy sikeres versenyeket rendezzenek. Az OISB részéről elismer­ték ezt a kis tempóvesztesé­get, de annál inkább kérték a tapasztalt idősebbek se­gítségét. Tömegsportról folyó vitában elképzelhetetlen, hogy szó­ba ne kerüljön az MHK. Sok bírálat hangzott el ve­le kapcsolatban, de a vitá­­zók meg is védték az MHK-t, mint a Magyar Népköztársaság első nagy­szabású, az egész országot átfogó tömegsport-mozgal­mát. Egymással vitázva szögezték le, hogy az MHK-nál nem a mozga­lommal volt baj, hanem a gyakorlati munkában tör­téntek elcsúszások. A s­ét­­ségtelenül előfordult hi­bák és azoknak sok eset­ben történt rosszindulatú felnagyítása keverte rossz hírbe azt a mozgalmat. És folyt a vita tovább.. . Ismét visszakanyarodtak a VIT jelvényszerző mozga­lomra, bonckés alá vették annak kiírását. Az egyik meghívott a torna beállítá­sát kifogásolta. — Nem fekszik az ne­künk — mondotta — fő­leg az üzemi fiatalok nem foglalkoznak vele szívesen. Be sem tudta fejezni a mondókáját, máris többen rácsaptak és a torna létjo­gosultságát bizonygatták. Főleg egy testnevelési szak­­felügyelő állt ki a torna mellett olyan érzékletesen, hogy már nem is volt ér­telme a további vitának. Felhoztak egy nyilván­való lazaságot is. Valahol úgy mérték a 10 km-es kerékpározás idejét, hogy minden próbázónak egy­öntetűen beírták a 40 per­ces szintidőt. Kétségtelen, furcsa verseny lehetett, amelyiken az összes indulók­­ azonos időt kerekeztek. Érzésünk szerint még vekkerórával is ki lehetett­­ volna mutatni a versenyzők közötti időkülönbséget. Vagy tételezzük fel a leg­rosszabbat? . . . Nem, szó sincs róla . . . Bízzunk ben­­­ne, hogy a VIT-jelvény­szerző versenyekkel kap­csolatban soha nem­ kell ilyesmire gondolni. Ahogy telt az idő, úgy szűkült a megbeszélés ke­rete. Egyre inkább ki­kristályosodott az a véle­mény, hogy az idő sürget és a hosszú beszélgetések helyett az erők összefogására, gyors tettekre van szük­ség. Éppen ezért az érte­kezlet részvevői elhatároz­ták, hogy felhívással for­dulnak a volt MHK próbáz­­tató bizottságok tagjaihoz, kapcsolódjanak be a VIT- jelvényszerző mozgalomba, adják át gazdag tapasz­talataikat a lebonyolítással megbízott szerveknek és a gyakorlati munkában is nyújtsanak segítséget. Ha mindenütt olyan őszinte, baráti légkör alakul ki a tömegsport-mozgalom régi és új szerelmesei, funkcionáriusai között, mint ezen az OISB-ben lezajlott kötetlen megbeszélésen és a féltékenykedés nélküli segí­tő szándék is annyira egy­öntetű lesz, akkor minden bizonnyal az év végén a VIT-jelvényszerző verseny­­sorozat teljes sikeréről lehet majd beszámolni. P. B. Élsportolók dedikálnak és autogramot adnak, hétfőtől kezdve a Sport Lap- és Könyvkiadó Vállalat könyv­pavilonjában, a Bajcsy Zsilinszky út és a Bank utca sarkán. SZÁMOK A RANGADÓRÓL - REMÉNYEK FENT ÉS LENT Mostaniban hétről hétre százezrek lá­togatják az NB 1-es mérkőzéseket. A ta­vaszi idényben olyan nagy az érdeklő­­d­és, hogy átlagban több mint 15 ezer né­ző jut egy-egy mérkőzésre. Magyarorszá­gon eddig soha nem vonzott ilyen nagy tömegeket a labdarúgó sport, még akkor sem, amikor válogatott csapatunk fény­korát élte, s éveken át veretlenül szere­pelt. Átlagban 15 ezer néző!... Mit is je­lent ez? A fejlődést akkor tudjuk leg­jobban lemérni, ha második világháború előtti adatot is mellé állítunk. Elég egy szám: 1938—39-ben, tehát a világháború előtti utolsó békeévben az NB I-es mér­kőzésekre átlagban 2748 néző jutott. Felszabadulásunk után évről évre fo­kozatosan emelkedett a nézőszám. Itt-ott akadt visszaesés, ami azonban­ természe­tes, mert összefüggött az időjárással vagy azzal, hogy mennyire érdekes a bajnokság hajrája, s így tovább. Van egy mérkőzés, amely iránt min­dig változatlanul nagy az érdeklődés, s ez az örökrangadó. A Népstadion megnyitása óta a kék­fehérek és zöld-fehérek valamennyi baj­noki találkozója a Népstadionban került sorra, valamennyi hatalmas nézősereg előtt. Íme, az eredmények és a nézőszá­mok (az eredmények a most pályavá­lasztó MTK szemszögéből)­ formájával pedig baj van. Nem is jelölt ki végleges csapatot Illovszky edző. A piros-kékek is nagyon tartanak a lilák elleni találkozótól, mert biztosra ve­szik, hogy a Dózsa szombaton szeretne valamit köszörülni a dorogi csorbán. Az A Dózsa vezetői remélik is, hogy a Vasas ellen megfelelő teljesít­ményt nyújt majd a csapat, annak elle­nére, hogy náluk is összeállítási gon­dok vannak, Kuharszki és Színi sérü­lése miatt. Gallai, Mihály, Halápi és Tóth Mihály áll készenlétben. Csepel—Dorog Jávor Pálnak, a Csepel edzőjének az a véleménye, hogy a csapatnak sok­kal jobban kell játszania, mint az el­múlt héten Miskolcon játszott, mert a bányászcsapat nagyon nehéz ellenfél lesz. Az együttesben csupán annyi a változás, hogy Németh helyett ismét Povázsai játszik majd a balszélen. A Dorogot nem­ tette elbizakodottá a Dózssa elleni nagy győzelem, ő nem tévesztette meg őket a Csepel miskolci döntetlenje sem. „Nagy küzdelem­ lesz” — ez az általános vélemény. Mivel a csapat kikerült a kiesési zónából, bizo­nyos, hogy nyugodtan fog játszani és ez nem lebecsülendő előny. Az összeállí­tásban nem lesz változás. 1953, aug. 20: 2:0 60 000 1954, május 9: 1:3 70 000 1954, aug. 29: 0:2 80 000 1955, május 22: 0:0 85 000 1955, nov. 20: 3:1 50 000 1956, jan. 17: 2:6 65 000 1956, aug. 12: 3:2 75 000 1957. május 19: 1:0 60 000 1957. okt. 20: 4:1 65 000 1958. júl. 20: 2:1 85 000 1958. aug. 31: 1:0 85 000 A 11 mérkőzést 780 000, tehát több mint háromnegyed millió néző látta, s így át­lagban 71 000 néző jut egy-egy örök­­, rangadóra. Az egész világon kevés olyan párharc van, amelyet ilyen óriási érdek­lődés kísérne. Ez a 71 ezres átlagos néző­szám még Londonban, Moszkvában vagy akár Dél-Amerikában is megállná a he­lyét. Küzdelem a kiesés elkerüléséért A további négy mérkőzést négy ki­esési zónában levő együttes nagy küz­delme jellemzi majd­ ebben a forduló­ban. A BVSC-ben a csatársor vészes gól­­szegénysége okozza a legnagyobb gon­dot, amit még fokoz Mészöly sérülése, akinek játéka kétes. Előtérbe került Nagy Béla beállítása a támadóssorba. Salgótarjánban annak örülnek, hogy magára talált a csapat, s remélik, hogy ez most már gólokban is kifejezésre jut. Diósgyőr is sorsdöntő mérkőzést játszik ezúttal a Tatabánya ellen.- Nem a legjobb előjel, hogy Pál, akin műtétet hajtottak végre, mert arccsontja három helyen eltört, nem játszhat, örülnek azonban annak, hogy Matisza felépült és elfoglalja helyét a csapatban. Tatabánya a salgótarjáni második félidőt szeretné megismételni. A mér­kőzés érdekessége, hogy ősszel Diós­győr mérte az első vereséget a bányá­szokra, méghozzá Tatabányán. Ez tehát visszavágó lesz. — Ha a rossz főpróba után jó elő­adásnak kell következnie,­­ akkor vasár­nap a Honvéd ellen mesésen fogunk ját­szani — mondotta a szerdai edzőmér­­kőzés után Orczifalvi István, a csapat edzője. Az összeállításban változás lesz: Illés helyett Horváth játszik. A Honvéd valószínűleg alaposan meg­változtatja összeállítását. Törőcsik is lesz a jobbhátvéd, Szőcs a középhátvéd, Machos a jobbösszekötő, Marosi a jobb­­szélső, Gilicz pedig a balszélen játszik. Lehet, hogy Budai középcsatárt, Tichy pedig balösszekötőt játszik. Szombathelyen úgy látják, hogy a Diósgyőr elleni győzelem visszaadta a csapat önbizalmát, s további jó szerep­lést remélnek. Miskolcon sokra értéke­lik a csepeliektől elrabolt egy pontot. És erősen bizakodnak abban, hogy e hátralévő mérkőzéseken kiharcolják a bennmaradáshoz szükséges további pon­tokat. Egy pontra Szombathelyen is szá­mítanak. Péntek, 1959. május 29.■ !­ FELHÍVÁS A VIT Jelvényszerző tömegsport-moz­galom, amelyet az OISB kezdeménye­zése és javaslata alapján az MTST írt ki a VII. Világ Ifjúsági Találkozó tiszte­letére egyetértésben a KISZ Központi Bizottságával, a SZOT-tal, az MHL-el és az érintett sportágak szövetségeivel, máris igen nagy népszerűségnek ör­vend a magyar fiatalság körében. Ez a már eddig jelentkezettek nagy szá­mán és az országszerte folyó előkészü­leteken, edzéseken mérhető le. Számos helyen megrendezték már az első ver­senyeket is, amelyek ugyancsak azt igazolták, hogy helyes és időszerű volt egy ilyen, az egész országot átfogó alapfokú versenysorozat beindítása. Most a további jó munkán van a hangsúly. Elengedhetetlenül szükséges, hogy a versenyek szervezése és meg­rendezése a kiírás szellemében történ­jék, a próbáztatók következetesek le­gyenek, lazaságokat semmiképpen ne tűrjenek. Biztosak vagyunk benne, hogy a szervezéssel és a versenyek rendezé­sével megbízott szervek igyekeznek is sokirányú feladatukat a legjobban meg­oldani. Ahhoz azonban, hogy igazán jó munkát végezhessenek, hogy a VIT jelvényszerző versenyek minden tekin­tetben megfeleljenek a várakozásnak és felejthetetlen élményt nyújtsanak az azokon résztvevőknek, segíteni is kell e szervek munkáját. Mi, a volt MHK próbáztató bizottsá­gok legrégibb tagjai közül azok, akik most összejöttünk, úgy látjuk, hogy ta­lán a leghasznosabb segítséget a szak­szerűen kiképzett és nagy tapasztala­tokkal rendelkező MHK próbáztató bi­zottságok egykori tagjai tudnának nyúj­tani. Éppen ezért felkérjük őket, hogy legyenek segítségére a VIT jelvény­­szerző sportmozgalomnak. Keressék fel a lakóhelyükhöz, a munkahelyükhöz legközelebbi TST-ket és ISB-ket, adja­nak nekik tanácsokat a tömegsport­mozgalom szervezésére, a versenyek lebonyolítására vonatkozóan és a gya­korlati munkából is igyekezzenek ki­venni a részüket. Ugyanakkor megkér­jük a területileg illetékes TST-ket, vala­mint az ISB-ket, hogy ők is keressék a kapcsolatot a volt próbáztató bizott­sági tagokkal, hívják össze őket meg­beszélésre, cseréljék ki a tapasztalato­kat és közvetlenül is kérjék, igényeljék a segítségüket, mert az erők összefo­gása és a kölcsönös megértés nagy hasznára válik a VIT jelvényszerző ver­senysorozatnak. Az új utakat kereső magyar tömegsport-mozgalom nevében kérjük erre mindazokat, akiket illet. A legrégibb próbáztató bizottsági ta­gok közül: Balogh Lászlóné, Bosnyák Zoltán dr., Grassi József, Molnár György, Németh Vilmosné, Sorger Béla, Varga Géza dr. Az MTST elnökségi ülése Az MTST csütörtöki elnökségi ülésén több napirendi pont szerepelt. Meg­tárgyalták az MTSH igazgatási osztályá­nak jelentését az Újpesti Dózsa sport­­egyesületnél tartott felügyeleti vizsgá­lat tapasztalatairól. Az elnökség tudo­másul vette az egyesületnél folyó szak­mai és nevelőmunka eredményeit és az egyesület vezetősége részéről a vizsgá­lat ideje alatt tanúsított segítő­kész­séget. A vizsgálat során, szerzett tapasz­talatok alapján, az elnökség határoza­tokban szabta meg az egyesület szak­mai, nevelési és adminisztratív téren el­végzendő feladatait. • Az elnökség meghallgatta a Nép­stadion pályavilágítási munkáinak állásáról szóló jelentését, majd elfogad­ta az evezős, kajak, kenu, úszó és vitor­lás szövetség közös előterjesztését­­a „vízisport” havi közös folyóirat meg­jelenésére vonatkozóan. Meghallgatták az OISB tájékoztató jelentését a VIT-jelvényszerző versenyek és a falusi spartakiád községi verse­nyeinek állásáról. A továbbiakban az elnökség a Láng­gyárnak az MLSZ el­tiltó határozatával kapcsolatos panaszát tárgyalta meg. Megállapították, hogy az MLSZ elnökségének határozata teljes mértékben, helyes és igazságos és ezért az eltiltó határozatot helybenhagy­ták. Végezetül az MTSZ elnöksége az MLSZ megkeresésére hozzájárult, hogy azok a labdarúgó-csapatok, amelyek külföldi mérkőzés lejátszására engedély­­lyel rendelkeznek, a téli holtidényben lekötött külfödi mérkőzéseiket az olim­piai felkészülés érdekében 1960. január 6-ig kötelesek befejezni. (MTI) • ■ No még egyszer, ORIG! iiiimiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniuiuNiimmiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiii fiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii (Vasas—Ferencváros rangadó a Béke téren) I A/pm inni hogy a május csak § * ' a fiatalok hónapja. S.iiiiii.iii.ii..........ez bebizonyosodott hétfőn késő délután Angyalföldön a Bé­ke téren. A tér friss lombú, öreg nyár­fái talán sohasem láttak ekkora töme­get a XIII. kerületi Tanács pályáján. Mintegy négyezer ember szorongott a pálya körül. Akik fél hat után érkez­tek, azok már nem láthattak mást, mint az előttük állók, vállát vagy tarkóját. Ezek úgy segítettek magukon, hogy fel­másztak a pálya betonkerítésének szé­lére, de olyanok is akadtak, akik a ta­nácsház lapos tetején foglaltak helyet. A nagy érdeklődés az öregfiúk labda­rúgó-bajnokságának szólt. A Vasas és a Ferencváros öregjei készülődtek, hogy megvívják a rangadót. A zöld-fehérek eddig éretlenek voltak és a piros-kékek­nek is csak egy vereségük volt.­­ Zúgott a taps, iTcLpLi^vl %iiiiiiiiiiiiiiiii.riiiiii­ iiiiiiiii»iiiiiii ££$, Rúzsa — Szentandrási, Kontha, Harsányi — Ker­tész, Pósa — Pálos, Abonyi, Mező Szivák, Junász. Ferencváros: Csikós — Rátkaz, Pyber, Magyar — Há­mori, Kemény — Béki, Szabó, Horváth, Tihanyi, Frenák. Hogy az idő ugyan­csak eljárt a huszonkét „fiú" fölött, azt a sok pocak, a sok kopaszodó koponya vagy a deres haj bizonyította. A szívük azonban fiatal maradt. Ez bebizonyoso­dott a mérkőzés folyamán. Komolyan vették a játékot, küzdöttek fogcsikorgat­va, úgy, mint régen ... Az első félidő inkább a Ferencvárosé volt. Hogy ebben a játékrészben nem esett gól, az elsősorban Rúzsa érdeme. Két alkalommal is biztos gólnak látszó labdát csípett el. Szünetben mindkét csapat cserélt. A Vasasban Kovács és Tóth, a Ferencváros­ban Budavári és Bán jutott szóhoz. Jól kezdtek a zöld-fehérek most is, csak az ellenfél tizenhatosa körül elfogyott az erő. Ebben a játékrészben a legnagyobb sikert a Ferencváros balhátvédje, Bán aratta. Egy alkalommal, amikor Mező el akart húzni mellette, Bán remek „oxford­­dak” rúgta el előle a labdát. Több sem kellett Angyalföld fiatal szurkolóinak. Kórusban kiáltották a „srácok*’: — Ezt csináld meg még egyszer, öreg! ! Bán mosolygott, miattafm Miiii­iiiiiiiiiiiiiiiiiHiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii, hogy a srá­­cok" letegezték. Nem sok idő telt el, amikor Bán megismételte előbbi alakítá­sát. Újra­ felhangzott: — No még egyszer, öreg! És Bán harmadszor is megismételte. A mérkőzést azonban nem ez döntötte el, hanem Mező, Tóth és Juhász gólja. Így vesztették el veretlenségüket Angyalföl­dön a ferencvárosi öregfiúk. Zúgott a taps, amikor levonult a pá­lyáról az öreg huszonkettő. Az angyal­földi „srácok" zsebéből előkerült a no­tesz. Az egyik kisfiú azt tanácsolta: — Srácok, attól az öregtől kérjünk autogrammot, legalább megtudjuk, hogy kicsoda... (tari)

Next