Népsport, 1960. október (16. évfolyam, 203-224. szám)
1960-10-03 / 204. szám
pénteken este izgatottan várakozó főiskolások népesítették, be az egri Széchenyi úti „Kun Béla” Kollégium klubhelyiségét. A kollégiumi est keretében az olimpián részt vett sportolókkal való találkozás szerepelt napirenden. Néhány perccel nyolc óra után Csicsay József úr, a Megyei TST elnöke társaságában elfoglalta helyét az emelvényen Frank Mária úszónő,, aki Rómában a 4x100 m-es gyorsváltó tagjaként szerepelt és Bodnár András, az olimpiai vízilabda-csapat játékosa. A hatalmas tapsvihar elcsendesedtével Frank Mária emelkedett szólásra. Elmondotta, milyen felejthetetlen élményt jelentett számára az olimpián való részvétel, maga a megnyitó ünnepség, s az a pillanat, amikor meggyújtották az olimpiai lángot. Majd így folytatta: — Az úszó küzdelmek tíz napig tartottak. A mi váltónk csak az utolsó napon került sorra. Előzőleg láttam, végigizgultam a „nagyok" versenyeit, tanulmányoztam edzésmódszereiket. A döntőben simán bejutottunk, végső soron azonban a negyedik helyezést értük el. Beszélt az olimpiai faluban uralkodó baráti légkörről, a szórakozási lehetőségekről, a rendezésről, a közlekedésről. Végül a Nápolyba, Pompeibe, Sorrentóba tett látogatások, kirándulások tapasztalatairól számolt be. Majd Bodnár András vette át a szót. — Nem számítottam arra, hogy kijutok az olimpiára — mondotta. — Mint a vízilabda-csapat 13. embere, csupán a belgák ellen játszottam, s ehhez a mérkőzéshez fűződik a legnagyobb élményem is: a mintegy húszezer főnyi nézőközönség előtt két gólt sikerült dobnom. Csicsay József úr mint sportvezető, az egyik turistacsoport tagjaként látogatott el az olimpiai játékok színhelyére, ő is beszámolt tapasztalatairól. Majd a hallgatók, a főiskolás kollégium tagjai kérdéseket tettek fel az olimpiáról hazatért két sportolóhoz. Befejezésül a kollégium tagjai virágcsokrokat nyújtottak át a kedves vendégeknek, és további sikeres sportműködést kívántak nekik. Somos János, Eger Olimpiai élménybeszámoló ... A röplabdasport helyzete Bács-Kiskun megyében Ezzel a kérdéssel minden évben foglalkozunk a sajtó hasábjain is, mert nem tudunk és nem is akarunk beletörődni abba, hogy a korábbi években oly nagy közkedveltségnek örvendő megyei röplabdasportunk mennynyiségi és minőségi színvonala oly nagymértékben visszaesett. Mintegy öt-hat éve annak, hogy megyénkben e tekintetben hanyatlás állott be. Ezt elsősorban az okozta, hogy sportköreink a bizonyos fokú anyagi támogatás csökkenése miatt főleg a röplabda-szakosztályoktól igyekeztek megszabadulni és megszüntették azokat. Különösen kirívó a helyzet néhány olyan váró- tutikban, ahol azelőtt országos viszonylatban is jó eredményeket felmutató szakosztályok működtek s ma ezekben a városokban csak a honvédelmi alakulatok röplabda-szakosztályai vesznek részt a megyei bajnokságban. A nyár folyamán alakult meg például Kiskunhalason egy új sportkör, a Kiskunhalasi Spartacus. Alakuló szakosztályai között azonban hiába kerestük a röplabda-szakosztályt, ezt nem tartották érdemesnek megalakítani az illetékesek. Pedig amikor a Határőr vagy a Honvéd játszik bajnoki mérkőzést, le lehet mérni a közönségnek a sportághoz való viszonyát. Tévedés ne essék, mi örülünk annak, hogy megyénk honvédségi alakulatai számottevő erőt képviselnek a röplabdában, de ugyanakkor azt sem lenne szabad figyelmen kívül hagyni, hogy katonai szolgálatuk letöltése után elvesznek megyénk röplabdasportja számára. Lehetetlen állapot, hogy megyénk városaiban és járási székhelyein nincsenek társadalmi egyesületek, kestélyek a röplabdázni vágyó fiatalokat összefognák. A Bács-Kleskán megyei Röplabda Szövetségnek Kecskeméten, Baján, Kiskunfélegyházán és Kiskunhalason papíron van járási, illetve városi röplabdaszövetsége, aktív működést azonban csak a kecskeméti tud felmutatni. A többi helyen a szövetségek vezetői és aktivistái belefásultak, beletörődtek a sportággal szemben mutatkozó közöny elleni harcba, s működésüket csupán a falusi spartakiádok idejére korlátozzák. Nem vitás, hogy a spartakiádok igen hasznosak a sportág fejlesztése szempontjából, de az ezen résztvevő fiatalok is elkedvetlenednek akkor, amikor köztik velük, hogy anyagi nehézségek, miatt nem nevezhetik be őket a bajnokságba, valamint azt, hogy a jelenleg érvényben levő szabályzat mennyire korlátozza a spartakiádokon való részvételt. Bizony súlyos bonyodalmakat okoz egy tévesen megfogalmazott szabályzat. Konkrét példa: Tiszakécske nemrég részt vett az NB II-ben, erősségei kiválása után visszalépett és benevezett a megyei bajnokságba, amit 1959- ben meg is nyert, s ezért ezek a lányok nem vehettek részt a spartaklád-versenyeken. Erre a falu sportvezetői — nagyon helytelenül — kimondták a szakosztály megszüntetését, tehát azokat a lányokat büntették, akik már oly sok szép sikert szereztek a megyének. Mindenesetre elgondolkoztató és alaposabb munkát igényel a jövő évi spartakiádok versenyein való részvételi szabályzat megalkotása. Véleményünk szerint két kategóriát kellene felállítani. Az egyik, amelyben a bajnokságokban (megyei, járási) induló falusi sportkörök csapatai, a másik, amelyben a még bajnokságban nem indult csapatok vehetnek részt. Szerintünk ez további fejlődési lehetőséget biztosítana a falusi sportköröknek és nem tartaná vissza őket a bajnokságban való indulástól sem, mert tudnák, hogy ez nem lenne kizáró ok a spartakiádon való részvételt illetően. Így könnyein elérhetnénk, hogy a spartakiádok befejezése után a csapatok nem ezrlednének széjjel, hanem készülnének a meginduló bajnokságokra, mert tudnák, hogy a következő évben újból ott lehetnek a epertakiád küzdelmein. Kollár Gyula, a Bács-Kiskun megyei Röplabda Szövetség elnöke. Megtették kötelességüket „Az 1950-as olimpián, úgy érzem, sportolóink mindent megtettek a sikeres szereplés érdekében — így kezdi levelét Kromatin Lajos (Pécs, Szabadság út 14.). — Ezt bizonyítja Török Gyula ökölvívónk és öttusázóink kiváló eredményei és a többi olimpiai aranyérmesünk is, akik sikeresen küzdöttek a győzelemért.” A szurkolótábor örökre szívébe zárta őket. De nehogy azt gondolják, hogy a többiekről megfeledkezünk. Tudjuk, hogy ők is odaadó, szorgalmas munkát végeztek, amelynek gyümölcsét ártó eredményekben le is mérhettük. Minden elismerésünk az övék. Voltak balsikerek is, de tudjuk, nem minden sikerülhetett úgy, ahogy sportolóink és mi magunk is szerettük volna. Vízilabdázóink és labdarúgóink gyenge szereplése, ha kellemetlenül is hatott, de nem olyan tragikus, mint ahogy egyesek felfogják. Mind az olimpiai csapatot, mind a szakvezetőket és edzőket dicséret illeti fáradhatatlan munkájukért. Mi azt kívánjuk, dolgozzanak továbbra is lelkiismeretesen és mi a legmesszebbmenőkig segíteni, támogatni fogjuk őket munkájukban , közös munkánknak meglesz a gyümölcse. Köszönetemet kívánom tolmácsolni az olimpiai játékokon résztvevő sportolóinknak, és kívánom nekik, hogy a további munkájukban tegyenek meg mindent a magyar sport előbbrevitele érdekében. A műhely-sport felelősök munkájáról „Nagy szerepet játszanak a sportélet kialakításában az üzemi műhely-sportfelelősök” — írja levelében Csepelről Németh János. — „A mi üzemünkben is megválasztották ..mára műhely-sportfelelősöket, de, sajnos, sok helyen ezzel meg is elégedtek. Konkrét feladatot, irányító, szervező munkát még nem bíztak rájuk. Az is igaz, hogy ők még nem ismerik ezt a munkát, éppen ezért a szakszervezeti bizottságnak még nagyobb segítséget, támogatást kell nyújtani munkájukhoz. A műhely-sportfelelősök munkájához nagy segítséget tudnak adni a sportcsoportok vezetőségei , mint például a gépgyári részlegünkben, ahol értekezleteken és egyéb megbeszéléseken részt vesznek a műhely sportfelelősei is. Helyes volna, ha a Csepel Vas- és Fémművek egész területén a műhely-sportfelelősök ne csak papíron, hanem a gyakorlati sportéletben is tevékenykednének, hogy a gyár dolgozói egyre jobban megismerjék őket. A küzdőképességel nincs baj A lassan már hagyományossá váló magyar—román ökölvívó találkozók minden esetben hoznak valami meglepetést, különösen a mi számunkra. így volt ez a román utánpótlás-válogatott idei magyarországi vendégsz© repléce során is. Az történt ugyanis, hogy a szövetség vezetői az olimpia lázában egyszerűen megfeledkeztek a magyar utánpótlás-válogatott kellő időben történő összeállításáról és megfelelő foglalkoztatásáról, így aztán egy sebtiben kijelölt többségében formáján kívüli versenyzőkből álló magyar csapat került szembe a románokkal. A versenyzők felkée®ítetlenségét a mérkőzés előtti nyilatkozatok is– igazolták, szt, az egyik szakember egyenesen úgy vélekedett: — A mi feladatunk az, hogy a sok rossz közül a kevésbé rosszakat állítsuk a szorítóba. S ha ezek után valaki meglepődött a 12:8 arányú vereségen, akkor nagyon nagyfokú tájékozatlanságot árult el. Ez az eredmény ugyanis sokkal jobb, mint amit várni lehetett és különösen értékes akkor, ha figyelembe veszszük az ellenfelet is. A magyar fiúk vetélytársai kivétel nélkül jól felkészült versenyzők voltak, akik válogató versenyeken vettek részt és hónapokig készültek erre a találkozóra. Bár második, debreceni mérkőzésükön a nagyobb győzelmi arány ellenére is halványabban, lassúbb iramban és kevésbé tisztán öklöztek. Budapesten teljes ízelítőt adtak tudásukból, és közülük a légsúlyú dúcáról, a kisváltósúlyú Mirzáról és a nehézsúlyú Gheorghioniról még bizonyára sokat hallunk majd. S lám, mégis, ezzel a hetek, hónapok óta készülő csapattal szemben az összesen két edzésen részt vett magyar csapat nem játszott alárendelt szerepet. Utánpótlás-válogatottunk legtöbb tagja — komoly meglepetésre — kitűnően vizsgázott küzdőképességből, néEgri (balról) a legtöbbször sikeresen ellépett a román Verdes horogtámadásai elől, s pontos, követő ütésekkel győzelmet aratott jóval keményebb ellenfelével szemben, hány válogatottunk pedig (főleg Kajdi és Jónás) ütőerőben is. Emellett Ackermann és Gyala ütésleírása, Egri és Pál jó taktikája szintén figyelmet érdemelt, s ha Dobronay Pál pontozóbíró nem téved a döntő fontosságú Mirzai Pál mérkőzésen, a látottak alapján sikerült volna a döntetlent is kivívni. Egészében tehát a magyar csapatot dicséret illeti — még akkor is, ha egy- egy versenyző, mint például Dunaferr, egészen rosszul öklözött Mindenesetre a MÖSZ elnökségének a jövőben nem szabad ilyen könnyelműen, vennie egyetlen mérkőzést sem. S azon is lehetne még gondolkodni, amit többek között Szumega Rudolf, az edzőbizottság országos elnöke hangoztatott a kapkodó felkészülés láttán: "■ Más sportágakhoz hasonlóan külön-külön szövetségi kapitány kellene minden válogatott kerethez, mert egy szövetségi kapitány még a legjobb szándékkal sem tudja a nagyválogatottat, a B-válogatottat, az utánpótlást és az ifiválogatottat egyszemélyben kézbentartani. zgy, gy. Megyeri nyerte Budapest kerékpáros hegyibajnokságát Már jóval a verseny kezdete előtt gyülekezett a hegyibajnokságon résztvevő népes versenyzőgárdás a verseny rajtjánál, a Szépvölgyi úton. A ragyogó, napsütéses idő szinte csábított a verversenyzésre. Láthatólag mindenki igyekezett elindulni ezen a bajnokságon, aki valamit is számít a kerékpársportban. Az országúti versenyzőkön kívül csaknem minden pályaversenyző rajthoz állt, sőt még a motorvezetésesek is képviselve voltak Simó személyében. Az egyes osztályok versenyzői félórás időközökben vágtak neki a rövid, de igen nehéz, hegyi távnak, az első osztályú versenyzők rajtjára pontosan 11 órakor került sor. Hosszú, eléggé enyhe emelkedővel kellett először megbirkózniuk a versenyzőknek. Ezen a szakaszon együtt hajtott a mezőny,e csak helyezkedést folyt, mindenki igyekezett, hogy kedvező helyzetből indulhasson majd neki a félelmetes emelkedőknek. A Fenyőgyöngye étterem után következő kanyargós meredek darabokra szaggatta a mezőnyt. Elöl három versenyző, Megyerdi, Török és Stámusz ,,kilőtt", és nagyszerű Iramot diktálva méterről méterre növelte előnyét. És jaj volt a lemaradóknak! Nem azért, mert esetleg elvesztették győzelmi esélyüket. Nem. Hanem azért, mert szegények levegőt sem kaptak a hatalmas, tüdőrszívet igénybevevő megerőltetés közben a kísérő motorok kipufogó gázától, amely megrekedt a fák között. A bajnokság sorsa az utolsó métereken dőlt el a három ,,szökevény” verseny között Megverdi javára, aki a halfában szinte „állva" hagyta ellenfeleit A csapatbajnokságot az U. Dózsa csapata nyerte a nagyszerű csapatmunkával második helyre kerülő Bp. Postás versenyzői előtt. A Budapest helyibajnokság végeredménye (66 ind): 1. Megyerdi Antal (Tipográfia) 15:16 2. Török (U. Dózsa) 15:20, 3. Stámusz (U. Dózsa) 15:30 4. Benkő (Bp. Postás) 15:40, 5. Széll (Bp Postás) 15:50, 6. Richter (Bp. Postás) rajta, 7. Horváth (BVSC) 15:52, 8. Dttrich (Tipográfia) 15:53. 9. Máthé (U. Dózsa) rajta 10. Horváth (Bp. Ép.) 16:00. Csapatban: 1. U. Dózsa 46:43. 2. Bp. Postás 47:20. 3. Tipográfia 47:46 Ifjúságiak (40 ind.): 1. Zieger (Beloiannisz) 15:58. 2. Szína (Bp. Ép.) 16:11. 3 Bakos (U. Dózsa) rajta 4 Somogyi (MTK) 16:15. 5. Weimper (BVSC) 16:22. Csapatban: 1 MTK 49:29, 2. Bp. Építők 1 49:48 3 Bp Építők II 50:21. Serdülők (14 ind.): 1. Takács (Bp. Előre) 8, 2 Habony (Tip.) 8:20, 3. Jálics (BVSC) 8:25. Félversenygépek felnőtt, ifunsági (34 ind.): 1. Ferenczi (Bp. Postás) 8:22. 2. Kovács (Csepel) 8:28. 3. Szerencsés (Bpp.) 8:40 Fél versenygépek serdülő (19 ind ): 1. Grecz (Bp. Bp.) 9:05. 2. Czepeczauer (Bp. Postás) 9:10. 3. Karácsony (Vasas) 9:15. Fél órával a rajt előtt már csaknem együtt volt a mezőny. Színes pulóveres, tarka kockás inges vidám, csipkelődő társaság. Csupán egyikükön virított a piros-fehér versenytrikó: Megyerdin. Izgatottan járkált föl, s alá, cipőjét főzte újból és újból, kereste a rajtszámát, vagy éppen ezredszer igazított valamit a kerékpárján, egyszóval: nem találta helyét izgalmában. — Csak mennénk már! — mondogatta. — Nem is tudom, miért jöttem ki ilyen korán, mikor verseny előtt olyan izgatott vagyok ... De az se jó, ha nem jövök, mert akkor meg azon izgulok, hogy el ne késsem a rajtot. . . Csak elhagytuk volna már legalább az első kockakövet! Ezt nem is lehet egyhelyben kibírni, elmegyek addig biciklizni. .. és nekivágott. Kétszer, háromszor felhajtott az első emelkedőn ... Fél órával a rajt után, már mint az új bajnokot, vették körül versenyzőtársai. — Csakhogy ismét sikerült! Harmadszor is megnyertem. — még mindig kissé nagyokat lélegezve ejtette ki a szavakat. — Hogy örülnek majd otthon . . . Na, és hogy harmadszor ... Olyan jó érzés. Egy hang zavarta meg a szaggatott mondatokat: — Toncsi, gyere menjünk már . .. És a válasz? — Nem tudom miért idegeskedsz annyira? Hiszen ráérünk még. D. S. A zuglói teniszparadicsom szjet k Zuglóban, ahol a Me-UlleHHUxikói útról csikorogva fordul a jó öreg hatvanhetes az Erzsébet királynő útra, 15 vörös salakos pályán pattog a fehér labda. A sikerekben kétségkívül szebb napokat is megélt vasutas-teniszezők találtak itt otthonra. Hajdanában, midőn a kiválóságok még az I. osztályban tartották a női és férfi csapatot, nem volt otthona a szakosztálynak. Egyik bérpályáról a másikra vándoroltak és mikor a lakásépítési tervek a Bajza utcából is kiszorították őket, úgyszólván néhány régi tagjuk maradt meg csupán. Otthonukat 1957-ben alapították meg végre a vasút hathatós támogatásával az egykori középiskolás sporttelepen. Az első évben megépített öt pályán még nem tudták megvalósítani eredeti terveiket. A második évben épült újabb öt pályával együtt azonban már a teniszezni vágyó zuglói fiatalok előtt is megnyílt a BVSC szakosztálya. Megindult a vasutasok első tenisziskolája. Uinilpi ma sem mondana so Matucskát, ha nem tennénk hozzá, hogy 1960-ban a különböző csapatbajnokságokon résztvevő 9 vasutas együttes közül 6 az 1958-as és későbbi tenisziskolásokból alakult. A két év alatt felnőtt tenisziskolásokból összeállított 6 csapat ténye pedig még a legöregebb teniszrókák szívét is megdobogtatja. — Amikor élversenyzőink elhagytak bennünket, nem keseregtünk, hanem a fiatalok nevelésének fáradságos munkájába fogtunk — elevenítette a múltat Köves Kálmán, a vasutas teniszezők holnapi sikereinek egyik kovácsa. — Az első évben kísérletképpen csak társadalmi alapon tanítgattuk a gyerekeket. Ám ezek az első tanítványok a mai napig sem hagytak el bennünket. 1960-ban pedig a három környező iskolából összesen 145 gyerek vett részt a tanfolyamokon. 14- ből 85 lány volt zetékesebb... A fővárosban működő többi tenisztanfolyamokon ugyanis mindenütt kevés a lány. De ha akad is, sokat panaszkodnak szorgalmukra, kitartásukra. Ezzel szemben Zuglóban a 85 közül 83 — kettő költözés miatt maradt ki — a jelek szerint örök hűséget fogadott a teniszsportnak. Edzőjük, Béla bácsi minden szavát szentírásként követik, mert nemcsak meg akarnak tanulni teniszezni, hanem fűti, hajtja őket a becsvágy — versenyzők szeretnének lenni! A mester, Hopp Béla, két éve még maga is versenyzett. Nagy eredményeket ugyan nemigen ért el, de a teniszt nagyon-nagyon szerette. Sportjának ezt a szenvedélyes szeretetét oltotta bele — sikerrel — kis tanítványaiba. Afanfil’ am ma mire schafflasstor am hausenisrák precizitásával éli napjait. Kötelező bemelegítés nélkül senki sem lép a pályára, az edzővel való játék idején felszólítás nélkül egymásnak szedik a labdát és olyan nagy a lelkesedés, hogy jövőre már az ország legnagyobb — 21 méter hosszú és két oldalon használható (!!) — tenisz gyakorló falához is beosztást kell készíteni. A tenisz technikájával egyidőben a sporttelepen lévő nagy fekete táblák előtt e szép játék taktikájával, az ütések szögelméletével is megismerkednek a fiatalok. Az elméleti oktatás a téli rendszeres erőnléti edzések — a BVSC-ben ilyen is van !! — alkalmával folytatódik. Fizikai, technikai és taktikai téren egyaránt jól képzett teniszezők nevelésére törekszenek Zuglóban. A tanfolyamok iránt egyre növekszik a környék fiataljainak érdeklődése, így a jövő évtől kezdve a jelentkezőket már bizonyos képességvizsgára bocsátják és a felvételt az évek száma, a mozgáskészség és a labdaérzék dönti el. A megrostált gárdával való foglalkozás jelentősen meggyorsíthatja az előrehaladást. Bár ezen a téren sem lehet panasz. A harmadik éve teniszező gyerekek közül ifj. Szűcs, Fehér, Tóth és Bánlaki már megállta helyét a serdülők között, a 15 éves Homér Kosi pedig a serdülők után a IV. osztályú női mezőnyben is sorra verte ellenfeleit. A teniszező apróságok ügyében a Sopronban vagy Pécsett tett kirándulás emléke csak még jobban elmélyítette a vasutasok sportköre és az egymás iránt érzett szeretetet, ragaszkodást. Úgy élnek ezek a fiatal teniszezők odakünn Zuglóban, mint valami teniszparadicsomban. Csak bizony már szűkek a paradicsomkert korlátai. A megértő BTST ugyan megígérte segítségét az öltözők bővítésére és a tervezett új pályák is bizonyára elkészülnek , mire a kis Homor Katik alkotta vasutascsapat ismét az élvonalba jut. Vigyázzunk! Jó lesz sietni a pályaépítéssel!... Feledhetetlen találkozó Aszéles sötét karéjban húzódó helyek lankáinál álmatagon terül el a város. Ezen az októberi napon csillogó szemű fiatalokkal ás ünneplőbe öltözött felnőttekkel telt meg a kőszegi Petőfi Művelődési Ház. Három olimpiásunk, Török Gyula, Kovács Dezső és Tóth Géza szavai nyomán ismét felelevenedtek a római olimpia nagyszerű versenyei. Kálmán Józsefnek, a városi tanács VB-elnökének köszöntőjeiből viszont kiderült az is, hogy a város sportszerető dolgozói és fiataljai milyen szeretettel és aggódva várták nemcsak a két „vesd sportoló", hanem a Török Gyula versenyeiből érkező híreket is. Tóth Géza keresetlen szarvakkal ecsetelte azt a fáradságos munkát, amelynek alapján a magyar sül vernélek neveivel ie megismerkedett a sporttábor. Értékes beszámolók után a megbecsülés és szeretet számtalan jele nyilvánult meg a három olimpiáé iránt.★ Vas megye sportéletében évtizedek óta jelentő© helyet foglal el Kőszeg, ahol a labdarúgás mellett a többi sportág is szépen fejlődik. Ezek közé a sportágak közé tartozik az ökölvívás is, amely a pár hónappal ezelőtti újjáéledés után ma a városban igen nagy népszerűségnek örvend . Az Ágyterítőgyár lelkes vezetőinek segítségével szombaton este az MTK csapatát látták vendégül. A fővárosi együttes a közel 300 km-es távolság ellenére is szívesen utazott Kőszegre, hogy barátságos mérkőzés keretében segítse a fiatal szakosztály fejlődését. 1000 néző szorongott a gyógypedagógiai iskola nagytermében, amikor elkezdődött a mérkőzés. A hazaiak nemcsak lelkesen küzdöttek — egy sem adta fel a mérkőzést —, de technikailag is jól képzetteknek bizonyultak. A mérkőzés „félidejében” Török Gyula és Fekete Pál bemutató mérkőzése során szűnni sem akart az elismerő taps. A mérkőzés után a fővárosi szakemberek elismeréssel beszéltek a tehetséges kőszegi versenyzőikről és a sportszerető közönségről. Amikor Horváth József, az MTK elnökhelyettese az ünnepi vacsorán bejelentette, hogy a fővárosi egyesület vállalja a vidéki ökölvívók patronálását, és még az össszes szívesen látják őket a fővárosban visszavágó mérkőzésre. mindenki érezte, hogy nemcsak feledhetetlen ünnep volt ez a nap a város sportéletében, hanem egy olyan sportbarátság alapjait rakták le, amely biztosan gyümölcsöző lesz. Kiss Antal z NB II-s rangadó- NB I-ben . Eszményi az idő, remélhetőleg a játék is az lesz. Ez volt az egyöntetű megállapítás és kívánság vasárnap délelőtt a Gyömrői úton, ahol érdekes női röplabda-mérkőzésre volt kilátás: az NB I két újonca, a Vasas Dinamó és a Szeged csapata találkozott egymással. Nos, az idő valóban kitűnő volt, az ember szinte azt hihette, hogy május van. A játékosok is igen nagy örömmel fogadták ezt az egyik napról a másikra megváltozott időjárást, és a nézők kívánságának eleget téve, nagy játékkedvvel vetették magukat a küzdelembe. A két együttes valósággal ,,presztízskérdést*" csinált a mérkőzésből, s ez volt a másik, mondhatjuk a legfőbb ok, amiért olyan nagy kedvvel játszottak. Hiába, a két csapat tavaly, az NB II-ben is ádáz harcot vívott egymással a győzelemért és nyugodtan mondhatjuk, hogy az ő találkozójuk jelentette a női NB II-s mezőny legnagyobb eseményét. Az eredmény akkor ,,egál” volt, mert ősszel a Gyömrői úton a Dinamó, míg tavasszal Szegeden ugyancsak a hazai együttes győzött. Volt hát miért küzdeni. De volt még valami más is, ami miatt különösen nagy volt az érdeklődés: szegedi győzelem esetén ugyanis az NB II tavalyi bajnoka az eddigi bajnokságok egyik legnagyobb meglepetését okozva, az NB I-es táblázat kiegyedik helyére ugrott volna fel. Ez bizony ritka teljesítmény lett volna egy újonctól. Úgy látszik, ennek a jelentőségét leginkább Zsiga, az együttes legjobb játékosa érezte jót, no meg valószínűen az ő idegzete volt társai között a legjobb, mert egyik szép leütését a másik után láthattuk. Dencsiné azonban — a Dinamó legjobbja — nem hagyta annyiban a dolgot, mert ő is hasonló akciókkal ragadtatta egymás után tapsra a nézőket. De i derakasan helyt állt a többi játéékos is, elsősorban a hazaiak, s így ezúttal nekik sikerült megszerezniök az értékes két pontot. Izgalmas, jó mérkőzést láthattunk tehát és kellemes érzéssel távozhattunk volna a pályáról, ha. . . A szegedi csapat edzője ugyanis a mérkőzés után a játékvezetőt okolta az eredményért és egyik sértő megjegyzést a másik után zúdította rá — teljesen jogtalanul, mert Dánóczi játékvezető szinte kifogástalanul vezette a mérkőzést. Bár minden röplabda játékvezetés ilyen lenne! ______________________(*. i.) Szerdán előkészületi mérkőzések Baróti Lajos szövetség kapitány Brüsszelbe utazott, aho megtekintette a Belgium—Hollandia válogatott mérkőzést. A jugoszlávok elleni mérkőzésre az A- a B-, az Utánpótlás- és az ifjúsági válogatott csapatot csak hazaérkezése után állítja össze. Előzőleg még meghallgatja az NB. I-es csapatok edzőinek véleményét a kiszemelt játékosok szombat-vasárnapi teljesítményét illetőleg. A válogatott keretek egyébként már a hétfői napon megkezdik a munkát, s szerdán mind a négy csapatunk barátságos előkészületi mérkőzést játszik. Az A-keret ellenfele a Duploebányagépgyár csapata lesz, a B-keret Rákospalotán a XV. ker Vasassal játszik, az Utánpótláscsapat Nyergesújfalun a Viscosa ellen szerepel, míg az ifjúsági válogatott Tatán a TAC csapatával játszik. A tervek szerint a B-válogatott pénteken, az Utánpótlás-csapat pedig csütörtökön indul Jugoszláviába Hétfő, 1960. október 3. 5