Népsport, 1961. január (17. évfolyam, 1-22. szám)

1961-01-01 / 1. szám

Szervusz legöregebb­­ember­. December. Hát mondd, még. És mi ez? Ha már nem is lesz az idén? Igazán különös vagy. Fehér hegyek, hónapja helyett hirtelen a zöld asztalok na­vává cserélődtél. A pályákon — átmeneti időszak. Vagy legfeljebb­­ itt és ott — alapozó. A pályákon kívül — ugyanez. . .La V^fm­ber a °Utban ~ ^vékony pihenő! - és töri 'ff0S?. tgy' Sailv Zigy- r­p-f­­e- és a-- filmeket néz. ne jobban graf,konc:’az étlabizál és tűnődik, hogy lehet-Átmeneti időszak. Aztán, rögtön utánc^ — az alapozás. beléül’Z? ..UZy1bfT -POtom­ és pályán Mm _ a tövek­döt kell célba­­enni, megalapozni és aládúcolni, hogy még tartó-Tmúttnál. S* Őr úrab'° és - »***' - sikeresebb feherse .A teremben — dong a padló. Puff, puff és puff.. . mól­­sás súlyzók zuhannak rá, de mintha ágyúznának, oly szapo­rán és hatchm­asan. A szobában — döng az asztal Puff puff é­s puff... mázsás öklök és mázsás érvek­ zuhannak rá, gon­dolatok­ csapnak össze, szavak esnek egymás derekának s az ezer hogyanra végül válasz kerekedik, határozott és egyér­telmű válasz: w!/ — így! így leh­et kielégíteni a milliók immár mindennapossá váló sportigényeit, így kell futni­, ugrani és dobni a tizeknek, hogy a­­legeslegjobbak nyakán teremhessenek, így kell szervezni, oktatni, pontozni, nevelni, fegyelmezni, bíráskodni, hogy erő­sebb, egészségesebb legyen három generáció, tízmillió ember. Tessék mondani: mindent megtettünk ezért? Mindnyájan? A homokórán lefutnak a szemek, a mutatók egymáshoz kö­zelednek újra, ez az utolsó perc. Nézzünk hát­­'vissza s ön­magunkba , ha úgy találjuk: igen, akkor csendítsük új kö­szöntésre. •új fogadalomra poharunkat: — Szép esztendőt, emberek. BUÉK. BUÉK. Munkacsoportok az Edző Testületben Az év utolsó hónap­jának­ egyik napján a szokásosnál népesebb volt a labdarúgó ET szakbizottságának ösz­­szejöv­etel­e. Az előadó nem edző,­ hanem a szövetség elnöke, Barcs Sándor volt. Né­hány időszerű gondo­latot vetett fel leg­jobb szakembereink előtt. Milyen legyen az edzésmunka az átme­neti időszak­­an? He­lyes-e a tavaszi-őszi bajnokság? A négy­­időszak­os edzésrend­szer biztosítja-e a fej­lődést? Milyen szak­munka, oktatás folyik a kis csapatoknál,­­ az ifjúságiaknál és az út­törőknél? Hogyan ál­lunk az úttörő-bajnok­­sággal? Mi a helyzet vidéken? Elegendő-e a heti négy edzés? Mi­lyen szerepet kapjon az előképzés az ed­zéseken? Helyes-e a formábantartó idő­szakban minden héten kétkapus edzést tar­tani? Kellő segítséget­­adnak-e a sportorvo­sok a csapatok felké­szítéséhez? Egy sereg kérdés. De ki ad rá felele­tet? " Az ET szakbizott­sága. . Az új út keresése már megindult. Terveket készítenek,­ amelyek­nek megvalósításával előbbre léphetünk. A szakbizottságon belül külön munkabizottsá­­g­o­k alakultak.­ Az el­méleti és módszertani munkacsoportnak­ Csa­­nády Árpád,­­az Ifjú­ságinak Kapocsi Sán­dor, a sportorvosinak, Botár Zoltán dr., a Vd­ag csapatokkal fog­lalkozó munkacsoport­nak pedig Zalka­ And­rás lett a­­ vezetője. Egy-egy munkacso­port persze magában foglalja a problémák legjobb ismerőit, ne­ves, s termi vágyó szakembereinket. * Már javában készül­nek a munkacsoportok tervei. A valós helyzet jó­zan felmérése­­ után, az ET , szakbizottsága megszabja, majd az utat, amely a gyor­sabb felemelkedéshez vezethet. GRUNDKUTATÁS és... A TST-elnöttöt keresik?. Sza­badságon van, de dolgozik. A harmadik emeleten található. E furcsa szavakkal igazítanak útba az angyalföldi tanács be­járatánál. — Valóban kivettem a mara­dék szabadságom, csakhogy . . . idehúz a­­szívem — mondja Kő­szeg­ József, amikor megtaláljuk. — Nyakunkon az új év, most kel a statisztikákat elkészíteni, a sportkörök ilyenkor hozzák az összesítő jelentéseket, jövő évi költségvetési tervüket, s gyak­ran kell a segítség. A beszélgetés a TST helyisé­gében zajlik le. A parányi te­remben sűrű sé­regek­ben úszik a füst, pe­diig az ajtót ugyancsak gyakran nyitogatják. A Polimer Kísz-rek jégpálya létesítéséhez­­­ kell engedély. Kovács Zoltán a se­gédok­tat­ói t­anfo­lyamra jelentke­zett és a TST-től kér javaslatot. Batya Béla, a IV Magyar Acél sport­­­­köri elnöke újabb társadalmi munkát kér és azonnal vállalja, hogy négy ütemben megnézi az évvégi jelentések összeállítását. Sok a sportkör — Ez így megy reggeltől estig —- árulja el időközben Kollonitz József úr­, az iskolai szakbizott­ság vezetője, aki társadalmi munkában ugyancsak itt szor­goskodik. — Az angyalföldi sport-­ élet sokfelé ágazik, s hatalmas munkát igényel­. 47 üzemi és 26 iskolai sportkör tartozik ide­, s akad egy sereg sportcsoport is. Igaz, a 21 tagú sporttanácson be­lül 4 bizottság, mellette pedig 50 társadalmi szövetség működik. Váratlanul éles női hang csendül. — Hát lehetetlenség egy héten két órára termet kapni? Hogyan tartsuk össze így a csapatot? A kérdező a vend­ég­látói­pari * sportkör kézilabda szakosztályá­nak vezetője, s válaszul, sajnos, csak­ jótanácso­t kap. — Nálunk is a pálya- és te­n rerhiány az egyik legnagyobb probléma — mondja később az­­ élénk mozgású, szapora­ beszédű, vékony arcú Kőszegi József. — Cs­ak ebben az évben 3 labdarú­gó-, 2 röplabda-, 4­ tenisz- és 2 kézilabda-pálya szűnt meg az építkezés miatt. • M­i is tudják pótolni a kiesést?­ Az elnök igenlően bólint és az egyik fiókból gondosan elrakott papírköteget vesz elő. — A sport ötéves fejlesztési tervének egyik irányelve, hogy növelni kell a sportolók létszá­mát. Megfelelő sportlétesítmények nélkül ez szinte lehetetlen. Ezért már 1961-től kezdve­­ fokozatosan igyekszünk az ilyen gondokat csökkenteni. Ennek egyik igen hatásos módja a grundkutatás. Ez abból áll, hogy a TST tagjai az ifjúsági sportbizottság közre­működésével bejárják a kerüle­tet, s ahol csak a legkisebb­ pá­lyaépítési lehetőséget látják, azon­nal feljegyzik. Így például a Meder utcánál, a Fiastyúk utcai lakótelep parkjában és egyebütt­­valószínűleg lesz hely egy-egy pálya felépítésére. Természetesen az építés előtt ellenőrizzük, hogy a kiszemelt területet a következő 5 évben nem építik-e be. Az épí­tési feladatok megoldásához a munkaerőt az­­ ifjúsági sportbi­zottság biztosítja, az anyagot pe­dig a sportkörök és az üzemek adják. Az akciótól nagyon sokat várunk, egy év alatt 3­1 új palita létesítését tervezzük. A tervek A beszélget­és mindjobban az 1961 -es feladatokra és tervekre irányul. Kőszegi és Kohonitz gyakran egymás szavába vágva sorolja az­­elképzeléseiket. Jelen­leg 264 szakosztályiján 10 132-en s­p­or­tolnak, 1961-ben viszont 307-re akarják emelni a szak­osztályok­­ számát és 3172 új sportolóra számítanak. A terv túlzottnak tűnik, de a TST elnöke azt mondja: "­­ Bármennyire is hihetetlenül hangzik, valószínűleg még ennél is nagyobb lesz az emelkedés. Oly sok, nem alapszabály szerint működő sport­csoportu­nk van, hogy azok átalakulásával mintegy 15-tel nő a sportkörök száma. Ezenkívül május 1-től­­megkezd­jük a Kilián jel­vény­szerző ver­seny próbáit, s várható, hogy so­kakban felébred a versenyszerű sportolás iránti vágy. — Ilyen sok sportolót megfelelő vezetőgárda nélkül irányítani rendkívül nehéz lenne — szólunk közbe. Vagy erre is van el­képzelésük? — Nem vagyunk híjával az ötle­teknek — jelen a TST elnöke. — Hat előadásból és 2 gyakorlati foglalkozásból álló társadalmi edző­képző tan­folyamot indítunk és 4 taggal bővítjük a sport­­tanácsot is. Nagy az érdeklődés a sportvezetés és a sportszervezés iránt is. A BTST egyéves alap­fokú s­portve­zetőképző tanfolya­mára­ a kerületből 20-an jelent­keztek, a középfokú tanfolyamra pedig 9-e­n. Tények és tervek. Bármiről érdeklődünk, az íróasztalból elő­­került papírlapok alapján min­denre számszerű, pontos választ kapunk. S ezek a számok arról beszélnek, hogy Angyalföld sportja 1961-ben tovább fejlődik. Közben újból nyílik az ajtó Ezúttal a Bólyai-gim­názium­ kül­dötte jelentkezik. A szabadságon levő Kőszegi József máris ugrik, s a kis terem­ben új cigaretták kezdenek izzani. Kohonitz köz­ben halkan megjegyzi: — Januártól már tágasabban le­szünk, mert­­ átköltözünk a Po­zsonyi út 53. alá, ahol 2 nagy szoba áll majd a TST rendelke­zésére . .. Z. Vincze György ­ Nemcsak a sporteredmény fontos Gyakran olvashattunk a sport , a tanulás szerem köl­csönhatásáról.. A kettő nemcsak jól megfér egymás mási­ért, ha­nem szervesen kiegészíti egy­mást. Az úszósportban az edzők már régóta nagy figyelmet szen­telnek tanítványaik tanulmány eredményének, munkahelyükön tanúsított magatartásának. A Magyar Úszó Szövetség ifjúsági bizottsága, az 1960-as évben gyakran adott ilyen irányú segít­séget a szakosztályoknak. Az­ 1961-es tervben s tekin­télyes szerep jut a nevelőmun­kának és a szakmai továbbkép­zésnek egyaránt. Maróti László a Magyar Úszó Szövetség főtit­kára erről ezeket mondta: — Úszásban és vízilabdában is felállítjuk az ifjúsági kerete­ket. Ennek mindkét sportágban különös a jelentősége. Az ifjú­sági úszókeretet teljesen újjá kell majd szervezni, mert az 1960-asokból nem kevesebb mint tizennégy került a nagyok közé. Ez pedig, szép eredmény és mutatja, hogy érdemes dol­gozni. A legtehetségesebb újonc és serdülő versenyzők eredmé­nyeit kísérjük majd nagy figye­lemmel az új esztendőben. De, nem szabad elfeledkezni,a sport­eredmények mellett a tanulásról sem. Aki az iskolát elhanyagol­ja, annak nem lehet helye a keretben. A sportolásnak nem szabad a tanulás rovására men­nie. Számos példa van arra milyen jó! össze lehet egyeztet­ni a kettőt. És nem véletlen, hogy az úszásportbó­'­b nagy­szerű példákat lehet említeni. 1997- ben végre elkészítik a kartonokat a legtehetségesebb fiatalokról, hogy­­így szemmel tudják kísérni fejlődésüket. Csak még a keret edzőjét nem sikerült megtalálni.. Neki pedig elég fontos szerep jut majd­: kapcsolatot kell tartania a fia­talok edzőivel a fővárosban ép­pen úgy, mint vidéken. Remélhető, hogy­ az ifjúsági úszókeret az új esztendőben­­ megkezdi a munkát. 1300 osztály, 72600 természetjáró Jelenleg 600 osztályban 42 000 természetjáró­­ tömörül. Az elkövetkező öt évben még további 700 osztályt kívánnak­­szervezni — 30.606 taggal! Elég csak, ránézni ezekre a számokra, hogy az emberben kételyek támadjanak. Vajon nem túlzott-e a természetjárók elképzelése? Vajon biztosított­nak látszanak-e azok a tárgyi és személyi feltételek, amelyekkel ez a nagyon is merésznek tűnő fejlesztési terv öt év alatt meg­valósítható? Székely Miklós, a Természet­­barát Szövetség­­ főtitkára sze­rint nincs benne semmi túlzás.­ ­ A számokat nem mi találtuk ki . Itt a szövetségben,­ az íróasztal­nál — tette hozzá magyarázat­képpen — hanem a területeket és a dolgozók igényeit nagyon jól ismerő osztályok állították össze őket. Nekünk, csak össze-é­geznünk kellett a különböző el­képzeléseket. — De arról csak megbizonyo­sodtak, hogy az osztályok elkép­zelései a valóság talaján mozog­nak-e? — A legteljesebb mértékben. A fejlesztés ilyen mérvű arányát részben az a nagy „felfutás” indokolja, amely a természet­­járásban az elmúlt három évben bekövetkezett, részben pedig az az igény és érdeklődés, amely az egyes szakmák­ból gőzöl, körében a turisztika iránt megmutat­kozik.­­ Aztán így folytatta: — Jelenleg a vasas-, a texti­les- és a közalkalmazott szak­­szervezet kebelében a legfejlet­tebb a természetjáró élet, de még ezekben a szakmákban is­ akad feltérképezetlen terület. Nem is beszélve a többiekről. Bár hozzá kell tennem, hogy minden szakmában foglalkoznak a természetjárással, s az alulról jövő kezdeményezés valamennyi szakszervezetben egyre több és­ több. Még a bányászoknál is, akik pedig nagyon le voltak maradva. A bányászokra egyébként fokozott, gondot ferdít majd a szövetség, mert a szakma jel­lege, olyan, hogy a dolgozók egészségének m­egóv­ása érdeké­ben sokat jelentene a szabad levegőn való mozgás. Ugyanez vonatkozik a vegyipariakra­­, akik közül már sokan rájöttek ennek a kellemes sportnak jótékony hatására, s a tűrták egyre népesebbek. A természetjáróknak azonban nemcsak globális, hanem felbontott terveik is vannak. 1961-ben például szakmai tábo­rozásokat rendeznek­­szerte ez országban, üdüléssel egybeköt­ve. A táborokba azokat is szere­tettel várják, akik még nem szervezett természetjárók.­­A táborozások ideje alatt kirán­dulásokat szerveznek, meg­tekintik a környék történelmi és egy­éb nevezetességeit,­­ gon­doskodnak érdekes előadások A tervidőszakban nemcsak a gyalogtúrákra és a táborozások­ra összpontosítanak, hanem­ gondot fordítanak a­­ vízi, a kerékpáros és a sítúrákra, szorgalmazzák a sziklamászást és a barlangkutatást is, így az év minden szakában, minden lehetőséget kihasználva mozgás­ban tudják tartani a természet­járók mindig népesebb és népe­sebb táborát.­­ Mindezeken felül nagyon sokat várunk­­a Kilián Testneve-­ lési Mozgalomtól — folytatta a tájékoztatást Székely Miklós. —" Ez a mozgalom nagy tehetősé­gel, a tábortűz mellett kultúr­műsort adnak és a környékbeli lakossággal is szorosra fűzik a barátságot. * 1962-b­en ugyanilyen elképze­lés szerint, de az előző évi ta­pasztalatok felhasználásával a területi szövetségek szerveznek központi táborokat. 1963-ban pedig —­ ha kiírják az országos spartakiádot, akkor azzal egy­­időben — nemzetközi "táborozást rendeznek a budai hegyekben,­­ hogy mind a külföldi vendégek, mind a vidékiek Budapest szép­ségében és nevezetességeiben is gyönyörködhessenek. geket kínál a természetjárás-í­­nak, s mi igyekszünk majd azokat kihasználni. Számításunk szerint a Kilián Testnevelési Mozgalmon keresztül is sok ezer kirándulóból válik majd aktív természetjáró. Bevalljuk, kételyeink elosz­lottak. Ha csak a fentieket vesz­­szük figyelembe és nem hagy­juk számításon kívül azt­­a ren­geteg lelkes és hozzáértő tár­sadalmi aktívát, aki a mozga­lomban tevékenykedik, akkor csakugyan valósnak tűnik a természetjárók ötéves fejlesz­tési terve. P. B. Van még más is a tarsolyukban. JUBILEUMRA KÉSZÜLNEK 1961-ben lesz tíz éve, hogy szervezett ipari ta­nuló sportmozgalom van hazánkban. S hogy nem is rossz, az kiviláglik azokból az eredmények­ből, am­ely­ek a tömegek bevonásában, az egye­sületi élet kibontakozásában és­­ a minőségi eredmények tekintetében évről évre megmutat­kozik. Nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy az ipari tanuló iskolák, az ISK irányítása mellett, a KISZ-szervezetek igen aktív támogatásával elismerésre méltó munkát végeznek a sport és a testnevelés területén. Sp­ortfejlesztési tervük az ipari tanulóknak is van. S belőle élesen ugranak ki mindazok a feladatok, amelyeket elsősorban az 1961-es esztendőben akarnak megoldani. A tízéves ju­bileumot például különösen a szívükön vise­lik a vidéki­ sporttan­ácsok, s úgy akarják emlékezetessé tenni, hogy minden olyan sport­ágban, amelyet az ő területükön az ipar­­ta­nulók űznek, nagyszabású versenyeket ren­deznek. Megtárgyalták­­ már a Kilián-mozgalommal kapcsolatos teendőiket is. A Sporttanács­ de­cemberi ülésén kezdetben vita tárgyát képezte, hogy csak az új iskolai év kezdetekor kap­csolódjanak-e be a mozgalomba, vagy már má­jus 1-én, amikor a Kilián Testnevelés­ Mozga­lom útjára indul. Az utóbbi mellett döntöttek, ne­hogy az ipari tanulók elessenek azoktól a pontszerzési lehetőségektől, amelyeket a jubi­leumi versenyek,­ bajnokságok, tornák, túrák és táborozások bőségesen nyújtanak. Egyik hiányossága az ipari tanuló sport­­mozgalomnak, hogy­ a szakmát tanuló lányo­kat, akiknek pedig a számuk igen tekintélyes, nem tudták kellőképpen aktivizálni. A fej­lesztési terv most el akarja mozdítani ezt a kérdést is a holtpontról. Mindenütt, ahol lá­nyok tanulnak, fokozott figyelmet fordítanak a sportba való bevonásukra. Ezt azzal is igye­keznek elősegíteni, hogy a legkedveltebb sport­ágakban (atlétika,­­ kézilabda, torna, röplabda stb.) versenyeket rendeznek, bajnokságokat­­írnak ki a számukra. • ■ Vannak általánosságban elhanyagolt sport­ágak is­ az ipari tanulóknál. Ilyen többek kö­zött az úszás és a vízisportok. A terv azonban ezekről is gondoskodik olyképpen, hogy ahol a lehetőségek engedik, az úszást és a vízi­­sportokat felkarolják. A sok sportkör, a rengeteg verseny és baj­nokság természetesen sportvezetőket, verseny­bírákat, játékvezetőket és a versenyek, baj­nokságok­­ lebonyolításában járatos e­u­rátorokat igényel. "A "fiatal sporttanl­­oknak" valóságos kis hadseregére­ van hogy a gépezet akadályok nélkül . Az ipari tanulók edd­ig sem bánja ezt a területet. Ezentúl azonban még gondot fordítanak rá, fokozzák a­ sportvezető képzést mind mennyire­­minőségi tekintetben, hogy elegendő szakkáder álljon a rendelkezésükre, s hogy ily módon is segítségére lehessenek a Kilián-mozgalomnak. Mit tervez Kamuti Jenő? Ugyan k­i nem tervezett még életében? Ilyen ember bizonyá­ra nincs. Mint ahogyan nem akad olyan sem,­ aki még életé­ben egyszer sem jelentette ki — kiváltképpen Szilveszter és Újév között —, hogy: „Holnap­tól új életet kezdek.” Ez pedig­ már maga is terv. Eléggé „át­fogó”, általános és legtöbbször valóra sem válik — de terv. A komoly, országos jellegű tervek persze mások. Nem egy pillanat ihletében születnek, ha­nem emberek szorgos, kemény és felelősségteljes munkája nyomán jönnek létre. Viszont, még ezekben is kifejezésre jut­nak az emberek „egyéni” tervei. Persze nem mindig kell „hol­nap új életet kezdeni”, néha elég a már megkezdettet foly­tatni­­, a terv szerint. Mi szerepel egy ilyen­ terv­ben? Az új év küszöbén vajon­ mi foglalkoztat egy sportolót?! Mit tervez, milyen célokat tűz maga elé az elkövetkező egy­két vagy öt évre? Mit tervez­­például Kamuti Jenő? A kellemesen meleg­ szobában: egy’ hely’ett két Kamutit talá­lunk. A­ szoba két ellentétes sarkában, szigorúan , elkülö­nülve ülnek. Kü­lön asztalnál, különböző könyvek mellett is és egyszersmind két , világban is. Mert egymástól igencsak el­térő dolgokat tanulnak.­­ — Néhány nap óta egyetlen­­órám se jut vívásra — mondja Jenő, miközben minden szem­pontból tökéletes „szamárfület” hajt a jegyzet sarkán, hogy megjelölje, hol kell majd­ foly­tatni a tanulást. — Most a „má­sik­’ énem van soron. Mert a legközelebbi tervem, hogy hátra­lévő vizsgáimat is eredménye­sen vegyem le. A távolabbi cé­lom­! Szeretnék jó orvos lenni. Tudom, hogy nehéz lesz, mert ez a hivatás egész embert kí­ván. De remélem, helyt tudok majd állni. Amíg beszélgetnek úgysem lehet tanulni, véli Laci, s kihasz­nálva a szünetet, óvatosan szundít egyet a könyv felett. Jenő viszont pillantásával már a szamárfüles­, oldalt keresi." — Egész év­ben rossz formá­ban versenyeztem — folytatja — és az olimpiai versenyek után rájöttem, változtatnom kell ed­digi vívómodoromon. Egész vívó­­stílusomat meg akarom változ­tatni, ha sikerül, már a jövő évben. Eddig egyoldalúan, csak támadásokkal vívtam, gyorsasá­gomban­, bíztam, és természete­sen senki sem „vádolt”­ azzal, hogy tudatosan vívok. Kicsit hasonlítok arra a régi Honvéd labdarúgó-csapatra, amelynek védelme úgyszólván minden tá­madást átengedett, csak a csa­társora rúgott mindig eggyel több gólt, mint az ellenfél. Te­hát ... megtanulok jobban vé­deni, D. S. i­ s­ s Árusso­ n.! De, na csak kívánjuk. 1, Oh, bocsássatok meg kérlek. Csak egy percre álljatok meg. Szeretném, ha ide nyújtanátok, a kezeteket. De egyszerre mind ,t ' -a ketten. Te, aki távozol, talán a jobbat s te, aki közelegsz, a sz­a­­balt. Igen, hiszen tudom. A mozgás, a szakadatlan­­rohanás a lényegetek, de kérlek, álljatok meg most egy szóra, néhány ,» mondatra. Jó? Köszönöm. Nos, egy kis önbírálatot talán, ősz­­i[ hajú sporttárs, 1960. Pár szót csupán. Búcsúzóul. ]r — önkritika? Mit mondjak? Büszke vagyok magamra. Büszke? Szóval úgy érzed, csupa jóval, csupa örömmel is volt teli mind, a tizenkét hónapod? • |i — No nem. De több volt a jó, mint a rossz. Remélem, ennyit csak elismersz? Jó. Tudom. Hoztam néhány váratlan is kudarcot, ez igaz. De hoztam helyébe ugyanannyi váratlan j i sikert is. ' 1 Igaz. És? Melyikre emlékszel vissza a legszívesebben? A i| 1 10 másodpercre? A 20.06 m-re? Vagy talán az 537.5 kg-ra? |» i| — Nem. nem. Ezek persze szép dolgok, de tünékenyek. i1 Ma itt vannak, holnap letörlik ’ őket a táblázatról. Nem. én 11 \ i annak örülök legjobban, hogy megs­ajsíthattam a világ sporto­­ji fi­lóit mosolyogni. Egymásra mosolyogni, kis hidd meg, aki két­i­­pes mosolyogva nézni a másikat, az ugyan mindent elkövet,­­­­ hogy messzebbre hajítsa kalapácsát, gyorsabban fusson nála, si de biztos, hogy fegyvert­­aztán sosem fog rá. Nos, erre va­­il gyök a legbüszkébb.­­| Hát te, ifjú titán? Lángoló szemű újonc? Mik a terveid? !­ Mit tartogatsz a mi számunkra. 1951? . . • — Nem tudom. Kissé kuszáltak még a gondolataim.. Na- 11 gyon tapasztalatlan vagyok. Úgy érzem, lég jobb, ha csatlakoz ,­­­rom az előttem szólóhoz, ősz bátyámhoz, itt mellettem.. Azt is hiszem,­ később majd lehiggadok aránylag nyugodt év le- t­e­szek. Persze ez csak a felszín. Mert szeretném, ha minél jobb­­­­­ban kihasználnátok napjaimat, minden percemet. Hogy még­is erősebbek, ügyeseb­bek, okosabbak lehessetek. Mert utánam­­ i­gn újra nehéz évek jönnek. 1962, 1964... fis... istenem, nagy­­i­­ravá­gyó vagyok. Szeretném­, ha szeretnétek. Szeretnék nagyon a 'i boldog új év lenni köztetek. Ji 7960 most visszaszól a lépcső­iázból. ' y ji — Nyűgöd­ meg fiam, ez nem csak rajtad múlik.... « Ji kimutat az ablakon, az utcán vidám, tarka tömeg — hanem '[ ]' elsősorban rajtuk. Nézd, milyen kedvesek. Szeretegil ~#ket. ij Vigyázz *ejuk. . ' -il- ■ t (i ]. Egy. kettő, három* . . hat . . . kilenc . . . tizenkettő . .« ’ [ [i Fussunk ki a keresztútra, integessünk emberek. ! i i| Köszönjük, 1960... köszöntünk, 1961... ? ^vvwv^vw^^vviwvNr^vvvvvvvvvvvw^ffiwwvvvvvvwvwvvvcfVvvw 4

Next