Népsport, 1961. január (17. évfolyam, 1-22. szám)

1961-01-10 / 7. szám

ÚJ BAJNOKI RENDSZER ! Ebben az évben megváltozik az országos vívó-bajnokságok rendszere és lebonyolítási rend­je. A módosításokról beszélget­tünk Tábor István­od fiá­val, a Magyar Vívó ,­ Szövetség főtitká­­­­rával. / — Mi tette szük­­­­­ségessé az országos egyéni és csapat-­­ bajnokságok eddi­gi rendszerének megváltoztatását? — kérdeztük. — Ezeket a változtatásokat a vívósport fejlődése követeli meg. Az elmúlt évek során megvál­tozott a vidéki és fővárosi ver­senyzők közötti erőviszony, és a vidéki vívás, főként ifjúsági te­kintetben, számszerűleg is meg­erősödött. Szükségszerűen vál­toztatnunk kellett tehát az ed­digi bajnoki rendszeren, mert nem felelt meg a mai követel­ményeknek. A Vívó Szövetség elnöksége ezért egységes, alul­ról fokozatosan felépített ver­senyrendszert dolgozott ki. — Mi az új rendszer lényege? — Az ország területét felosz­tottuk hat kerületre, amelyek a vívás szempontjából körülbelül egyenlő erőt képviselnek. Ezek­ben a kerületekben a megyei szövetség rendez bajnokságokat, amelyeknek győztesei jogot nyernek arra, hogy egyéniben az országos vidéki bajnokságon, csapatban pedig az országos II. osztályú bajnokságon indulja­nak. A kerületi versenyek lé­nyegesen kisebb anyagi megter­helést jelentenek a szakosztá­lyok részére, mint az eddigi hosszú és sokszor igen csekély eredménnyel járó utazgatások.­­ Ezek szerint a csapat- és­­ az egyéni bajnokságok rend­szere között eltérés van? — Igen. Az országos II. osz­tályú csapatbajnokságon ezen­túl tizenkét csapat vehet részt. Hat budapesti és a hat kerületi bajnok. A győztes kerül fel kö­zülük az I. osztályba az onnan évenként kieső egy csapat he­lyére. — Az egyéni bajnokság rend­szere ettől eltér. A kerületi baj­nokságon részt vett I—III. osz­tályú minősítéssel rendelkező versenyzők jogosultak az or­szágos vidéki bajnokságon való indulásra, amely Budapesten ke­rül lebonyolításra. Az itt döntő­ben szerepelt, de legalább II.­­ osztályú versenyző indulhat csak az országos egyéni bajnokságon. Rajtuk kívül részt vehet min­den I. osztályú vagy meghívott II. osztályú budapesti versenyző. — Miért került sor erre a megkülönböztetésre ? — A felnőtt — I—II. osztályú — vívás központja a fővárosban van. Ez a következő évek során sem fog jelentősen megváltozni. Helyesnek láttuk tehát ezt a korlátozást bevezetni, mert végső fokon az országos bajnok­ságnak nem a minél nagyobb tömegek (esélytelen versenyzők) megmozgatása a célja. — Ifjúsági vívók tekintetében már más a helyzet: egy szinten mozog a vidéki és a fővárosi vívás. Ennek megfelelően a sza­bály módot ad arra, hogy fele­fele arányban juthassanak szó­hoz a vívók az országos ifjú­sági bajnokságon is, így a terü­leti bajnokságok döntősei indul­hatnak az országos vidéki baj­nokságon és az itt középdöntőbe kerültek vívhatnak az országos bajnokságon. A fővárosi ver­senyzők közül szintén csak az a 15—21 vívó indulhat az orszá­gos bajnokságon, aki a Buda­­pest-bajnokságon a középdön­tőbe jutott.­­ Az ifjúsági csapatbajnok­ságokon viszont mindössze any­­nyi a megkötöttség, hogy az in­dulni kívánó csapatoknak meg­felelő erővel kell rendelkez­niük tekintet nélkül arra, hogy vidékiek vagy budapestiek. A csapat erejét pontrendszer alap­ján állapítjuk meg a csapatta­gok minősítésének figyelembe vételével. I. o. versenyző 8, II.­­ o. versenyző 5, III. o. versenyző 3, ifjúsági versenyző 2, rajten­­­­gedélyes versenyző pedig 1 pon­­­­tot kap. Amennyiben a csapat 1 pontértéke eléri a 15-öt, részt­­ vehet a bajnokságon — Mennyiben változik meg a bajnokságok lebonyolítási rend­je? — Az országos bajnokságokat ezentúl a tavaszi idényben ren­dezzük meg összevontan, a vi­lágbajnoksághoz hasonló rend­szerben, két hét alatt. Az ifjú­sági bajnokságok szintén tavasz­­szal kerülnek sorra, még az if­júsági világbajnokság előtt. A megváltozott bajnoki rend­­­­szer, amely sok tekintetben hoz újat, reálisabb, mint az eddigi, jobban figyelembe veszi a vívó­sport jelenlegi helyzetét. Való­színűen a gyakorlatban is job­ban érvényesül, és beváltja majd a hozzá fűzött reményeket. D. S. A „cívis város" játékosai a Balaton partján Beszélgettünk dr. Thomas Henrikkel, a DVSC szakosztály­­vezetőjével. — Amikor elhatároztuk, hogy a hegyek helyett a Balaton part­ján kezdi a DVSC az alapozást — mondta a szakosztályvezető —, arra is gondoltunk, hogy talán tomboló hóvihar, jeges szél kö- ,s­zepette is edzenek majd játéka- 5­ sóink, s közben talán kiegészítő- 1 sportágként — „fakutyázhatnak’5 's is ... A befagyott Balaton helyett­­? azonban a felázott part menti­­ füvön edzenek a fiúk, s remél-­­ jük, hogy ez a légkör is kedve-­­ zően hat a felkészülés első sza* ^ kaszára ... ^ A Debreceni VSC együttese Te-­­­­leki Gyula edző irányításával ›› készül. A játékosok egy része $ már december végén Balaton- £ lellén volt, itt töltötte az­ aktív $ pihenőt. Csak néhány játékos £ maradt Debrecenben. Január 1 2-án azonban minden játékos £ „bevonult” a Balaton partjára . Kiadós mezeizés, labdanélküli­­ edzések, gimnasztikai gyakorisá­­­tok szerepelnek a műsoron. A­­ labdarúgók asztaliteniszeznek és­­ más sportokba is belekóstolnak . Például házi sakkbajnokságot­­ rendeztek. Január 11-től Debre­­­cenben folytatódik az alapozás . Teleki edző hetenként négy ed­z­é­s I A ! A D­­b­­­­receni Nagyerdőben — mezeiő­zéssel — egy edzést pedig a tor­nateremben bonyolítanak le. A heti tornatermi edzéseken test­nevelőtanár is közreműködik. Teleki Gyula edző reméli, hogy az őszi idény közben igazolt já­tékosok, akik most együtt ké­szülnek a többiekkel, a tavaszi idényben beváltják majd a hoz­zájuk fűzött reményeket. .. Ha mostanában valaki belép a Testnevelési Fő­iskola kapuján, rögtön megérzi, hogy valami fe­szültség van a levegő­ben. Rég elfelejtett szo­rongást érez, csak az okát nem tudja. Aztán hirtelen felismeri: vizs­galázi Ez az, ami most betölti a tágas folyosó­kat és termeket, nem menekülhet el tőle sen­ki. A jövő testnevelő ta­nárai vizsgáznak. Egy festő talán tussal tudná legjobban kifejez­ni ezt a hangulatot. Fe­kete tussal, fehér papí­ron, mert ez a két szín uralkodik most; a fiúkon fekete öltöny, vakítóan fehér ing, a lányokon is ünnepi sötét ruha, hófe­hér blúz. A fényes férfi cipők, és az apró tűsar­kú topánok egyforma iz­galommal topognak a fo­lyosó kőkockáin, és ott bent, ki tudja, milyen sebesen kalimpálnak a aiákszívek? Az elsőéves lányok mint megriadt kis csibék, egy kupacban sustorog­­nak. Egyikük behúnyt szemmel sorolja a sejt­­osztódás négy fázisát (aki nem tudja, hogy biológiai vizsgára készül, azt hihetné, valami mo­dern varázsigét mormol): Profázis, metafázis, ana­­fázis, telefázis. Profázis, méta ... és már szólít­ják is a következő cso­portot: — Kondrai Mária, Me­ző Mária, Mészáros Má­ria, Molnár Mária! A négy Marikának most nemcsak a neve, a sorsa is azonos. Roppant csendesen és illedelme­sen lopakodnak befelé, úgy libbennek a székük­re, mint egy-egy sóhaj­tás. Dr. Szűcs Endre fehér köpenyben a fekete in­dexeket forgatja. Nincs megelégedve a színükkel, véleménye szerint vala­mi vidámabb' borítékba kellett volna kötni őket. — Kondrai kollégina, magának mi a kedvenc színe? Az első Marika vala­honnan az evolúciós fo­lyamatok tengeréből rez­zen fel erre a váratlan kérdésre. Majdnem azt feleli: ,,profázis, metafá­zis . . ." és alig tudja ki­nyögni. — A kék . . . Aztán nehezebb kérdé­sek következnek, de a négy lány­t bírja szusz­­szálMolnár kollégina nyelve is jól pereg, de a tanár úr csodálkozik, mert előzőleg elég gyen­ge dolgozatot irt. — Jaj, tanár úr! — szakad ki Marikából a sóhaj, és a kedves bar­na szemek gyanúsan fénylenek. — A feleletével javított csippent felé egy ked­ves mosolyt a tanár —, megadom a jelest. Felragyogó szemek, négy megkönnyebbült sóhaj, és vége a vizsgáó­nak. Mészáros Marika meg­írhatja Jászberénybe a jeles vizsga hírét, Mező Mari pedig ez úton üze­nt Gyöngyösre — ahol őt már nagyon várják —, hogy megtette az el­ső sikeres lépést a test­nevelő tanári diploma felé. Pap Jenín­ Yufij Waril a nehéz pillanatai A vakáció végóráiban t i. A minap, amikor az isko­lások még a jókedvű szünidő­nek örültek, látogatást tettem egy iskolában. Tulajdonképpen semmi sem történt. . . Vagy mégis? .. . C L *1 I na£ry a csend. A sZOKdd­dnYI vakáció hangtalan némasága lett úrrá az iskola torna­termén. A délelőtt most ugyanolyan nyugodt, mint az estébe feketülő délutánok vagy az éjszakák. Nincs gyerekzsivaj, nem hallatszik Nagy Tamás test­nevelő fegyelmező hangja, sem Várady Márta testnevelőnő rit­­musos gyakorlatvezetése.. A szürke ködbe burkolt épület­ben minden pihen. A sarok­ban guggolva szunyókál egy zsámoly, a bordásfalon­ ernyedten lóg a szőnyeg és talán még a kötelek is megnyúltak kissé. ..le­lógatják lábukat” a parkettra. Ahogyan egyre közelít az éjfél, úgy mélyül mindent feloldó álommá a szendergés is. Az utcai lámpa ablakon behulló fénypász­­tája megvilágítja a zsámoly tete­jén felejtett kézilabdát, amely el­mosolyodik és beszélni kezd: — Tudod, zsámoly, olyan fur­csa most. Nem püfölnek ugyan földhöz falhoz, egymáshoz a tanulók, de nem is hallom vidám kacagásukat. Még a magam örömét sem élvezhetem. Pedig olyan jó, mikor egy kétbalkezest megtréfálva el­perdülök. Máskor meg szinte örömmámorban úszom a levegőben egy jóívű dobás után. Napok óta nem nyúl hozz­­ám senki . .. azon­ban nem 1® zsámoly hallja a locsogást. Viharos álma van. Végeláthatat­lan sorokban közelítenek felé a gyerekek, akik mind belerúgnak egyet, mert nem tudnak elég magasra felugrani. Nyösszörgő hangja belekeveredik a parkett sóhaj­tozásába. — Holnap reggel ú­jra . . . Rémes ez. Taposnak reggeltől estig. Máris minden porcikám fáj.. . — Te szégyentelen! Vajon ki volt a határozott hangú. A homályt nem tudta el­oszlatni az ablakon beszűrődő fénypászta, nem lehetett látni, csak a hangja csengett tisztán az előbb megszólalónak. — Te szégyentelen! Csak azt érzed, hogy taposnak rajtad, hogy a labdát verik hozzád? Az már nem jut eszedbe, milyen egészséges, piros arccal futnak, milyen vidáman kacagnak? Én, aki szintén sokat szenvedek miat­tuk, míg másznak rajtam, annak örülök legjobban, hogy egyre többen tudják megsimogatni bőr­­sapkás fejem. Mi, kötelek boldo­gok vagyunk, ha gyorsan, fürgén másznak fel rajtunk a gyerekek. — Nektek könnyű — repliká­­zott a parkett. — Nektek ritkán van velük dolgotok, rajtunk he­tenként kétszer egy órán át tapos minden tanuló, azonkívül sport­köri foglalkozás, gyermektorna, játékdélután, edzések és ki tudja mit ki nem talál ez a két test­nevelő. — Te önző — mordult rá a labda. — Nemhogy örülnék mai­yen szívvel, lélekkel sportol­nak. — Nincs ennek lelke. Hagy­játok — mondta nagyot ásítva egy tornaszőnyeg. — Kemény szívű. Én, aki arra teremtődtem, hogy puhán simuljak a talpuk alá, nem is értem, hogy lehet valaki ilyen. A sok korholó hangot hallván, a parkett nem is mert válaszolni. Lapított sunyin, csendesen. Alig merte élvezni még kedvelt szóra­kozását is: gyönyörködni az ab­lakon beszűrődő fények játéká­ban. És a beszűrődő, tompa han­gf őszl­án­y­okból ki­talál­ni, va­jon minek a hangja. A szőnyeg, a mászókötél, a labda és a többi tornaszer pedig, mivel nem volt több oka a vitára, csendesen gon­dolkozott tovább. Akörül kering­tek gondolataik, hogy milyen jó szolgálatot tesznek ők a sportra, a mozgásra éhes gyerekeknek. Az ő segítségükkel lesznek erősek, izmosak, ügyesednek, vesz rajtuk nehezebben erőt a rút betegség. És még valami, J^Lló Vin­­gon a ritka fonatú kézilabda-háló suttogott oda a kapufának: — Érzed, hogy ebben az év­ben mennyivel lelkesebben roha­moznak a fiúk, figyelmesebben tornásznak és gondosabban vég­zik az atlétikai mozgásokat, a rajtot? Örsük nevét kiabálják a biztatásukra megjelentek és mintha ezektől a varázsos erejű szavaktól új erőre kapnának. Úgy tudnak egymásért küzdeni. Hát nem aranyosak, amikor néha meg-megkérdezik a testnevelő tanárnőt: — Márta néni, ha így csinálom, akkor bejutok az őrs tornászcsapatába? Úgy számít nekik az, hogy a társakért az őrsért, az úttörő­ csapatért tehet­nek valamit. Ebben az évben mintha szívesebben járnának ide.­­ Közben észre sem veszik, hogy saját maguknak tesznek jót, nekik használ igazán a spor­tolás, a rendszeres testmozgás. Néma hallgatás­oskénrtte valaho­­­gyan a többiek is ezt szerették volna elmondani, csak nem jött nyelvükre a szó. Most hát csak hangtalanul, helyeslően bólogat­tak. A merengésükből a zsámoly életvidám hangja vette fel őket: — így jó élni, így, hogy ilyen sokan vagyunk, és ilyen gondo­san bánnak velünk. Nagy ta­nár úr, Várady tanárnő, Kecs­keméti Károly igazgató, egy­re azon fáradozik, hogy mi­nél többen legyünk, minél jobban szolgálhassuk a gyer­mekek igényeit. Minél több jót adjanak a gyerekeknek a sport által, általunk. Tegyünk hát egy fogadalmat és ez legyen a mi ajándékunk az új évre, amit apránként egész év folya­mán adunk a gyerekeknek: zok­szó nélkül tűrjük, bármennyit használnak bennünket, sőt, segí­tünk abban a két tanárnak, hogy minél többen legyenek azok, akik rendszeresen talál­koznak velünk. Az egyhangú helyeslés mono­ton zúgássá nőtt és összekevere­dett az éjszakai szél susogásá­­val. Kinn az ég alján már pir­­kadni kezdett a szünet utáni első tanítási nap hajnala. Kaszás Sándor Megindult a „­ ­ A jövőt építő előkészületi munka­­ megkezdődött az NB 1-es csapa­­­­toknál, bár akadtak olyan együt­­­­tesek, amelyek az őszi idény után is együtt tartották .. ^ játékosaikat vagy­­ Mí- Ásmíh az°tc egy részét. fPw pSD Az NB / mezőnyét tekintve az alapo-W l/v zár s időszaka álta­® ^ •*** \ jában hétfőn, ja­nuár 9-én vette kezdetét. Hétfőn már a fővárosban és a vidéken is benépesültek a torna­termek, illetve a labdarúgó­ pá­lyák, s a hírek alapján az NB I-es keretek nagy becsvággyal lát­tak hozzá az alapozáshoz, annak tudatában, hogy ezzel lerakják a fundamentumát egész évi szerep­lésüknek. A szurkolók tábora természete­sen élénk érdeklődéssel figyeli ennek a fontos időszaknak az eseményeit. A labdarúgás hívei közül sokat az érdekel, hogy kedvenc csapatuk alapozásában kik vesznek részt, van-e olyan új játékos a keretben, akit esetleg ott láthatnak majd a tavaszi baj­noki küzdelmekben is. Mások már az első 90 percek iránt érdek­­■ lödnek: mikor láthatják csapatu­­i­kat az előkészítő mérkőzéseken és­­ mely ellenfelekkel vívják meg az­­ NB I-es együttesek az első barát­­­­ságos mérkőzéseket? Ezekre a­­ kérdésekre kap választ az alábbi­­ cikkünkben az olvasó. A fővárosi csapatok... Az Újpesti Dózsa alapozásá­ban a következők vesznek részt: Török, Láng, Rajna, Várhidi, Só­vári, Győrvári, Petrovits, Színi, Borsányi, Jagodics, Nagy K., Gö­­röcs, Pataki, Kuharszki, Halápi Tóth M., Horváth. Szusza gyen­gélkedése miatt később kap­csolódik az alapozásba. Ká­poszta az ifikerettel kezdte a sportmunkát. A bajnokcsapat az eddigiek sze­rint a következő edzőtársakkal játszik előkészületi mérkőzést: ja­nuár 29: Duc­ás-g­yár, február 1. Gh. D. Hajógyárt 5-én: Autóbusz, 12-én: Szállítók. A Vasas alapozási kerete: Szentmihályi, Kovalik, Nagy K., Kárpáti, Mészöly, Sárosi, Ihász Bundzsák, Berendi, Bárfi, Csor­dás, Kékesi, Borsos, Machos, Mathesz, Raduly, Bakos. Farkas az ifikerettel kezdte az alapo­zást. A Vasas előkészületi mérkőzé­sei: január 25. UEFA-keret, 29: Bp. Spartacus, február 1: Egyetér­tés, 5: Budafok, 8: Budai Sparta­cus, 12: Csepel, 15: MÁVAG, 19- Győr. A Ferencvárosban a követke­zők kezdték el az edzésmunkát: Horváth, Landi, Mátrai, Bertha, Gerendás, Dalnoki I, Kocsis, Vi­­tezsál, Dékány dr., Seprős dr., Friedmanszky, Orosz, Albert, Rá­kosi, Fenyvesi dr., Németh, Rát­­kai, Hagelmann, Ivanics. Az első előkészületi mérkőzések: január 29-én Statisztika, február 19-én Ganz-MÁVAG. A két edző­mérkőzés közötti időszakában is játszanak előkészületi mérkőzést a zöld-fehérek. Az MTK játékosai három kü­lönböző helyen töltötték a tévé kény pihenő napjait. A közös alapozásban a következők vesz­nek részt: Gellér, Gelei, Palicskó Sípos, Lantos, Szimcsák II, Sas, Kovács III, Sándor, Nagy, Bö­dör, Molnár, Szimcsák I, Pová­­zsai, Keszler. Az első edzőmérkőzésre január 22-én vagy 26-án kerül sor. Az edzőtársakkal most tárgyalnak. Szó van arról is, hogy a kék-fe­hérek, a Bp. Honvéddel közös rendezésben február 18—19-én külföldi csapatok részvételével egy nemzetközi tornán szerepel­nek. A tervek szerint ezen a tor­nán a berlini Dynamó, a bratis­­lavai Slovan venne részt. A Csepel kerete: Tóth L Bulla, Mednyánszky, Kóczián I, Takács, Ughy, Klejbán, Tóth II, Kisuczki, Kalmár, Rottenbiller, Pál, Fülöp Kóczián II, Ternovszki. Edzőtárssal először január 29- én játszik a Csepel , a Csepeli Posztóval. Február 5-én a Kapos­vári Kinizsi, 12-én a Vasas, és 15-én a BMTE lesz az ellenfél. A Bp. Honvéd tornatermi és szabadtéri alapozásán a követ­ke­zők vesznek részt: Faragó, Kiss, Szőcs, Solti, Törőcsik, Du­dás, Józsa, Galambos, Kotász, Cserjés, Budai, Tichy, Gilicz Nógrádi. Bozsik gyógyfürdőn volt, e héten kapcsolódik a kö­zös munkába. Hozzá hasonlóan — ha majd felgyógyul — Bá­nyai és Csinos is. ] A piros-fehérek első edzőmér­kőzései: február 5-én Pápa, 12-én Kaposvár, 19-én az egyik főváro­­­si NB I-es csapattal. És a vidékiek... A Győr ezzel a kerettel látott hozzá a munkához: Pesti, Bor­bély, Kalmár, Tamás, Palotai, Orbán, Pió, Horváth, Vári, Pálfy, Morvai, Orosz, Raffai, Keglevich, Koós, Kuti. A keret új tagjai: Csákvári, a Pápai Textiles volt játékosa, valamint Kovács. Az előkészületi mérkőzések tervei: január 25-én egymás­közti játék, január 29-én Keszt­helyen játszik a Győr, február 5-én a Székesfehérvári Vasas. E mérkőzés után az NDK-ba utaz­nak a győriek, ahol 8-án Halle, 12-én Erfurt, 15-én Lipcse csa­patával játszanak. Február 19-én a Vasas, 23-án a Pápai Textiles lesz a győriek ellenfele. A SZEAC 19 játékossal kezdi el Debrecenben a felkészülést: Mészáros, Tóth L., Szabó, Por­­törő, Kürtösi, Vass, Pataki, De­zsőfi, Zallár, Janka dr., Kővári, Reményik, Csabai, Nemes, Ha­jós, Pető, Nyári, Boros. Az ifjú­sági Tóth Győző is együtt edz a kerettel. A szegediek január 23-án ér­keznek Debrecenből haza. Az első edzőmérkőzésre január 25-én, a másodikra 28-án kerül sor, a tartalékcsapat lesz az ed­zőtárs. A további műsor most van kialakulóban. A Dorog Hévizén, a követke­zőkkel kezdte az alapozást: Ilku I, Fellegi, Bencsik, Lakat, Maros­völgyi, Pálmai, Prohiászka, Var­ga, Monostori II. Kertes, Andris, Csőri. A sérüléséből felépült Oláh is elkezdte az edzést. Új név a keretben az ifjúsági Ilku III. A Dorognak jelenleg még nincs kialakult műsora az edző­­mérkőzésekre. Tárgyalások foly­nak Komlóval és Mosonmagyar­óvárral. A DVSC Balatonlellén kezdett és 11-én Debrecenben a követ­kező játékosokkal folytatja az alapozást: Papp, Jakab, Molnár. Domán. Csatlós. Kovács, Simo­­nyi, Cseke. Karádi. Komlóssy, Némethi, Zilahi, Juhász, Ker* tész. Takács, Beck. Cseke. Új név a keretben: Gordos. A DVSC január 22-én és 29-én játssza majd első előkészületi mér­kőzéseit, jelenleg még nem tud­ják, hogy kivel. A debreceniek­­ azt tervezik, hogy februárban há­­­rom fővárosi csapattal játszanak­­ edzőmérkőzést, 5-én, 12-én és 19-én. * Az egyik ellenfelük a Vasas Izzó 2 lesz. * A Salgótarján Hévizen, 16-os­­ kerettel kezdte az­ alapozást. : Agócs, Jancsik, Szojka, Sándor­­ és Menczel orvosi felügyelet mel­­­lett gyógykezelésben is részesült.­­ A többiek: Cserháti, Csekő, Oláh , II. Salgó, Krajcsi, Huszár, Vasas,­­ Csáki, László, Bodon, Taliga. ■ A tarjániak Hévíz utáni mű­­­­sora még nem alakult ki. A tervek­­ szerint a bajnoki nyitányig Jász­­i­berény, Eger, Gyöngyös, s a nóg­­­­rádi NB III-s csapat lesz való­­színűleg az edzőtárs. Tatabánya kerete január 10-én­­kezdi el a felkészülést. Január­­ 17-től február 1-ig Hévizen foly­­t­­atják az alapozást. A keret: : Grosics, Rapp, Lelik, Hetényi,­­ Polgár, Szepesi, Molnár, Farsang,­­ Schédl, Mészáros, Szovják­, Sa­­­­hos, Biró, Deli, Török, Kapád, De­­­­meter és Németh. A tatabányaiaknak sincs még kialakult programjuk. A tervek­ben szerepel, hogy csak február­ban kerül sor idegen ellenféllel edzőmérkőzésre, ekkor valamelyik megyei bajnokságban szereplő csapattal vagy BLSZ- együttessel játszanak majd, s csak fokozato­san találkoznak magasabb osz­tályban szereplő együttesekkel. A Pécsi Dózsa négyhetes ala­pozásában részt vesz: Danka, Zengiői, Farkas, Bendes, Kresz, Lovig, Serédi, Faludi, Kamondi, Opova, Kovács, Horváth, Plock, Győri Kiss. A pécsiek, az egyik helyi együt­tessel január 29-én játsszák első mérkőzésüket, február 5-én és 12-én a Dunántúli Napló által ki­írt kupa-mérkőzéseken szerepel­nek, ahol első ellenfelük a PVSK lesz. A további műsor most van kialakulóban. A Diósgyőr hajdúszoboszlói alapozásán Hódi, Tóth, Werner, Paulás, Szigeti, Fekete, Solymosi, Csányi, Kies, Papp, Erdős, Pál vesz részt. Ráczi az ifi válogatot­tal alapoz. Török lába még gipszben van. Új név a keretben Pelényi és Mierzva. Január 1l­lői a diósgyőriek otthonukban folytatják az előkészületeket. Az előkészületi mérkőzések va­lószínű műsora: január 26-án a DVTK a tartalékcsapatával játszik. A tervek szerint 29-én Kazinc­barcikán, február 5-én az ózdi Kohász csapatával, 12-én a D. Bányásszal, 19-én pedig az MVSC- vel találkozik. A felkészülés utolsó két hetében a diósgyőriek a Borsodi Bányász együttesével játszanak két alkalommal. Verseny­­ a fiatalok érdekében Szombaton és vasárnap szüne­teltek az asztalitenisz-bajnok­ küzdelmek. A Fe-­­­rencvárosi HSC szakosztálya viszont tsík nagyszabású egyéni­­ versenyt rendezett. fH Helyes lenne, ha több élvonalbeli m­ég­ sportkörünk is követ­­i Jlji­né a ferencvárosiak példáját, mert a sportág fejlődése érdekében az eddiginél sokkal több alsóbb osztályú és fiatalokat foglalkoztató egyéni verseny­re lenne szükség. Még csak néhány napja kezdő­dött el az 1961-es év. Az illetéke­sek keressenek a naptárban „üres" napokat, kezdeményez­zenek és rendezzenek minél több egyéni versenyt. Az edzők és a vezetők pedig kövessenek el min­dent, hogy ezeken a versenyeken minél többen induljanak. A két nap alatt mintegy 400 versenyző állt asztalhoz. A népes mezőnyben a BRESC, a Földgép és a Csepel SC színeit képviselték a legtöbben. A ver­­senyszá­mok közül a leány és a fiú úttörő egyes küzdelme volt a l­egörvendetesebb. Nemrégen elő­ször a HSC rendezett úttörők részére asztalitenisz-versenyt ez volt a második, s remélhetőleg ez a verseny a jövőben sem hiányzik majd a versenykiírás­ból. Ma már mindenki elismeri, hogy az asztaliteniszt is korán kell kezdeni, s ez megkívánja a versenyzési lehetőséget a legif­jabbak részére is. Szorgalmasan tevékenykedtek a rendezők, de bármennyire lel­kesek is voltak, feladatukat nem sikerült teljes mértékben megol­­daniuk. Az aránylag kis terem­ben, a 14 meghirdetett verseny­­számból csak 12-t tudtak lebo­nyolítani, két számot későbbre kellett halasztani. Legközelebb előre kell „időszámítást” végezni vagy pedig nem szabad elfogad­ni a helyszíni nevezéseket. A fiatalok játékát szemlélve ismét meg kell jegyeznünk: a gyerekeket már kezdő korban kell a korszerű já­tékfelfogásra, stílusra vagy taktikára nevelni. Ezt azért hangsúlyozzuk, mert a legifjabbak mezőnyében bizony alig akadt megfelelő, egészséges stílusú versenyző. A fiúk keveset, a leányok pedig egyáltalán nem ütöttek fonákot. Ugyancsak hiá­nyoltuk, hogy a versenyzők kö­zül csak egy kislány fogta az ütőjét „kínai módra”, holott már sokszor megállapították az ed­zők, hogy érdemes kísérletezni a tollszárfogásos játékkal. A népes mezőny ellenére is mondhatnánk, hogy még több úttörő indulha­tott volna. Itt a jövőben nagy szerep vár az iskolákra. Elég csak egy példát említenünk: a 11 éves Petrányi Zsuzsi szomor­­úan panaszkodott, hogy náluk, a Czabán Samu általános iskolá­ban a sok száz tanuló közül vagy ütvén szeretne az iskolában rend­szeresen játszani, de mindössze két asztallal rendelkeznek. Kifo­gásoljuk azt is, hogy a 400 ver­senyzőt foglalkoztató kétnapos rendezvényre kevés edző és szö­vetségi vezető látogatott el, hogy a rendezők igen magas nevezési díjakat kértek. A jövőben az sem ártana, ha a versenyeket a pá­ros számokkal kezdenék , így kevesebben mennének el idő előtt. III. o. férfi egyes: 1. Séra (V. Meteor), 2. Virágh (Betonút), 3. Galgóczy (Hídépítők). III. o. Női egyes: 1. Koncsik I (BRESC), 2. Harkányi (HSC), 3. Kassai (BRESC). III. o. Női páros: 1. Sza­lai—Harkányi (HSC), 2. Deák — Sarnyai (Vasútterv), 3. Kassai- Arany (BRESC). Ifjúsági férfi egyes: 1. Nagy (Betonút), 2. Lo­­talier (V. Meteor), 3. Harangi (Egyetértés). Ifjúsági leány egyes: 1. Harkányi (HSC), 2. Sza­lai (HSC), 3. Koncsik I (BRESC). Ifjúsági leány páros: 1. Szalai — Harkányi (HSC), 2. Kassai- Arany (BRESC), 3. Tölgyesi — Czi­­gány (Földgép). Serdülő leány egyes: 1. Szalai (HSC), 2. Kisházi (Statisztika), 3. Czigány (Föld­­gép). Serdülő fiú egyes: 1. Lipo­­vics (BEAC), 2. Fettudi (Egyet­értés), 3. Takács (V. Meteor). Serdülő leány páros: 1. Czigány —Tölgyesi (Földgép), 2. Szalai — Vukovics (HSC), 3. Mayer—Kesz­ler (FHSK). Serdülő fiú páros: 1. Fettich—Géczy (Egyetértés), 2. Takács—Balogh (V. Meteor), 3. Kubics—Zádor (V. Meteor). Úttö­rő leány egyes: 1. Zongor (BRESC), 2. Mayer (FHSK), 3. Pet­rányi (HSC). Úttörő fiú egyes: 1. Szalai (Aknamélyítő Bányász), 2. Fettich II (Egyetértés), 3. Hat­vani (BRESC). Az Újpesti Dózsa jégkorong-csapata NDK-ben­ por­tyája során Weisswasserben sze­repelt a német bajnok Dynamo ellen. A Dózsa 11:3 (5:0, 6:1, 0:2) arányú vereséget szenvedett. A találkozó 2000 néző előtt került sorra. A magyar együttes kapu­jában a Dynamo kölcsönkapusa, Iliidig játszott, mert a Dózsa­­kapusok közül Vedres megsérült, Andorka pedig megbetegedett. Hadig nagyszerűen helytállt. A lila-fehérek csak az utolsó har­madban játszottak kielégítően. Az első két harmadban a hazai együttes erős nyomás alatt tar­totta a Dózsa kapu­sát. Jó telje­sítményt nyújtott Boróczi, Zima és Hajek. A lila-fehérek legköze­lebbi találkozójára szerdán Karl Marx-Stadtban kerül sor. Kedd, 1961. Január 10. 3

Next