Népsport, 1961. január (17. évfolyam, 1-22. szám)

1961-01-01 / 1. szám

TIZENKÉT JAVASLAT Micsoda hálátlanság! Más években a labdarúgó-bajnokság nyitánya a legnagyobb érdeklődést kiváltó esemény, most pedig csak az érdekelte az embereket, hogy jól játszott-e Albert, Gór öcs és a többi olim­piai válogatott. Más években egy csehszlovák—magyar atlétikai viadal Bu­dapesten eseményszámba megy. Most alig nézte végig pár­ezer érdeklődő, s azok is csak arra voltak kíváncsiak, hogyan állja meg helyét Szécsényi, Zsivótzky és a többi olimpiai at­létareménység. Más években augusztus és szeptember a nagy hazai nem­zetközi találkozók és mérkőzések időszaka, augusztus 20 köré nedig a nagyjelentőségű sportversenyek egész sorát csopor­tosítják. Most szinte holtszezon volt itthon heteken keresztül. De ha lett volna is esemény, csak érdektelenségre számítha­tott volna, mert az embereket már csak az olimpia érdekelte. Augusztus első felében a legtöbb szó olimpiai válogatott­jaink formájáról és **- a római klímáról esett. Kánikula és sirokkó, ez a két szó több vitára adott okot, mint a Fradi, az MTK és a Vasas együttvéve. Varjú Vili szerencsétlen sérü­lése pedig még azokat is felkavarta, akik egy évvel korábban tehetséges súlylökőnk létezéséről sem tudtak. Augusztusban és szeptember nagyobbik részében minden sportesemény háttérbe szorult az olimpia miatt. Mindenki az esélyeket latolgatta. A várható aranyérmeket, az elérhető ki­emelkedő eredményeket, a meglepetéseket és csalódásokat. Aztán felharsantak a fanfárok s azokon a szerencséseken kívül, akik Rómában közvetlenül is tanúi lehettek a XVII Nyári Olimpiai Játékok küzdelmeinek, szinte az egész világ a televíziós készülékek, a rádiók, az újságok köré csoportosult. És Róma nem okozott csalódást t Méltó volt a várakozásokhoz. Minden eddiginél több ország minden eddiginél nagyobb versengésében felborultak az egyes sportágak hagyományos erőviszonyai. Az atlétikában az ame­rikaiaknak minden férfi vágtaszámban át kellett engedniök az elsőséget az európaiaknak. Első ízben nyerte a magasugrást európai, az 5000 méteres sUcfutást pedig tengerentúli verseny­ző. Amerikai lett a bajnok a férfi mellúszásban és 36 év után európai versenyző nyerte mindkét női ugrószámot. Vívásban a franciák, az egykori mesterek egyetlen aranyérmet sem szereztek, gyeplabdában India elvesztette hat olimpián át tar­tott egyeduralmát. Az evezős nyolcasban 1920 óta megszakítás nélkül győztes amerikaiak ezúttal még dobogóra sem kerül­tek, először aratott győzelmet szovjet versenyző az országúti kerékpározásban, a vitorlázásban és a díjlovaglásban. És micsoda eredmények születtek! És ebben a hatalmas, rendkívüli küzdelemben a magyar sportolók hat aranyérmükkel és értékes helyezéseikkel az országok nemhivatalos pontversenyében az ötödik helyet sze­rezték meg. Siker! És közben néhány csalódás. Egekig csapó öröm és néha bizony méltatlankodó keserűség. Aztán persze tanul­ságok, tapasztalatok., Az olimpia elmúlt, kialudtak a fények a római olimpiai stadionban hazautaztak a versenyzők, lezajlott az ünneplés és a közönség megint, hálátlannak bizonyult. Érdeklődése új témát keresett és talált. Szeptember végén már nem az Olimpiáról beszéltek az emberek, hanem a Dózsáról, a Ferencvárosról, a bajnokok tornájáról és a kupagyőztesek viaskodásáról. . . ^tiasid ÍGY KEZDTE... IlJ^jényképezőgépet „6J^; — -----------— bárói­m. .. — szólt a vevő. — Tessék parancsolni — vá­laszolt az üzletvezető. A két férfi egymásra ismert. Merthát jónéhányszor futballoz­tak egymás ellen. Krámer-papá- nak ezek a hétvégi, üzemi mér­kőzések jó szórakozást jelentet­tek s az üzletvezető, Relnhard Kunért is szívesen beállt a csa patba. A vevő még azt' is elpa­naszolta sportbarátjának, hogv nagyon szeretné ugyan, ha 12 eves kislánya eljárna valahova sportolni, csak nem tudja, hová küldje. — Hozzám az uszodába, hi­szen szabadidőmben az Einhelt műugróinak edzője vagyok — kiáltott fel az üzletvezető. Ili így kezdődött...---------------—-— eárlás óta öt év telt el. Nem tudni, hogy Kramer-papa hogyan állta meg a helyét, mint fotoamatör, de szöszke kislánya, Kunért - mester tanítványa világnagy Sággá cseperedett a drezdai uszodában. Nevéhez csodálatos, a műug- ró-sport történetében csaknem új fejezetet nyitó diadalok, bi­zonyára önöknél, Magyarorszá­gon Is jól ismert teljesítmények fűződnek, Apropo6 Budapest... Igen, az 1958-ban megrendezett Európa-bajnokság alkalmával utolsó, rosszul sikerült ugrásá­val esett el az aranyéremtől. Na­gyon izgult a Margitszigeten ... Ám Rómában a Stadio dél Nuo­tóban nem volt baj az összpon­tosítással. Kettős sikerével az amerikai női mű- ás toronyug- rók közel négyévtlzedes hege­móniáját törte meg. A világ első nem amerikai kettős olimpiai bajnok müugrója lett! Csak egy csúcsot nem tudott megdönteni: nem ő volt a leg­fiatalabb római aranyérmes ... Hja, a mi Ingridünk már ko­moly kisasszony. Jövőre a tizen­nyolcadik évét tölt! be. Titok­ban talán már a férjhezimenetel- fe gondol, bár a papa erről így nyilatkozott: — Az első kérő még Jőné- hány cipőtalpat elkoptathat... Ijl KrümprpLnpl egyéként Drez- iil ItiiHWereKnei dában a Badcn '—===== bacher Stra9se 9-ben még ketten — a kilenc­éves Rita és a nyolcéves Jutta — járják Ingrid útját. A három műugró Kramer-kíslány szorgal­mas, tehetséges, az akaraterő sem hiányzik belőlük s mind­hárman már olimpiai aranyér­met Is kaptak. Ingrid Rómá­ban a számunkra feledhetetlen: szép pillanatok között vette át a győztesnek kijáró aranyérme-1 két s otthon az egyiket Ritának, a másikat Juttának adta. A kts húgok még éjjel Is nyakukban hordták a szalagos érmeket. Lám, milyen furcsa véletlenek adódnak az életben. Ugyan ki nyerte volna Rómában a női mű- és toronyugrás olimpiai baj­nokságát, ha öt évvel ezelőtt Kramer-papa történetesen nem vásárol fényképezőgépet? . . . Gerhard Lerch Az elmúlt két hónap során megjelent statisztikák, a legkülönfélébb módon ösz- szeállított értékelések egyaránt azt bizo­nyították, hogy a római olimpia versenyei méreteiben, eredményességüket tekintve a legnagyobbak voltak az újkori olimpiák történetében. A résztvevő országok száma (85), valamint a közel hatezer résztvevő sportoló is ezt bizonyítja. De segítségül hívhatnánk azt a 148 világ-, olimpiai, vagy európai csúcseredményt Is, amelyet a versenyek során a mérhető sportágakban elértek. Új szereplők a porondon A résztvevő országok között a sportban eddigi Ismereteink szerint számottevők mellett új színként jelentkezett néhány nemrégen önállósághoz jutott ország (Ke nya, Ghana) sportolóinak megjelenése, s ezenkívül képviseltette magát néhány olyan ország is, ahol a sportkultúra egye lőre meglehetősen alacsony szinten áll (Etiópia). Ezek az országok azonban puszta megjelenésükkel politikai — míg a küzdőtereken mutatott teljesítményük­kel azonnal sportsikereket is könyvelhet­tek el maguknak (Ghana, Etiópia). Nagy színvonalemelkedés A sportolók nagy száma, új országok porondra lépése mellett — mint korább! néhány adatunk is bizonyítja — az ered­mények színvonalában is nagy előrelépést tapasztaltunk. A mérhető sportágak közül atlétikában, súlyemelésben és úszásban például eddig ■ elképzelhetetlennek vélt eredmények születtek. Ez a győztesek tel­jesítményén kívül az úgynevezett közép­mezőnyökben is jelentkezett. Jellemző erre, hogy az említett sportágak közül több versenyszámban az 1956-os győztes eredménye Rómában ahhoz sem lett volna elég, hogy az illető a legjobb hat ver senyzö közé kerülhessen! A mérhető sportágakban kimutatható színvonalemelkedést azonban egyéb sport­ágak versenyein is lehetett látni. Ezek közé kell sorolni elsősorban az öttusát, az ökölvívást, a kosárlabdát, a kajak-ke nut, a tornát és a műugrást. Bizonyos fokú megtorpanást észlelhettünk a birkózásban és a vívásban, míg a sportlövészet ered­ményei, valamint a vízilabdatorna m-ező; nye egyaránt azt bizonyították, hogy e két sportágban a korábbi teljesítményekhez, viszonyítva visszaesés mutatkozott. A nagy verseny értékelése Ismeretesek azok az erőfeszítések, ame­lyek alapján hazánk és a többi szocialista ország legjobb sportolói felkészülhettek az olimpiára. Jelentőségükben nem voltak sokkal kisebbek azok a lépések, amelye­ket a nyugati vezető sporthatalmak tet­tek az olimpián való jó szereplés érdeké­ben. Nem titok, hogy felelős beosztásban lévő amerikai sportvezérek még 1958-ban kijelentették, hogy az olimpián való sze­replést presztízskérdésként kezelik, s az amerikai sportolóknak Rómában minden­áron vissza kell szerezniök korábban el­veszített olimpiai elsőségüket. Ilyen előzmények után is több kérdés döntötte el a legjobbak vetélkedése so­rán: kik érdemesek arra, hogy győztesek, helyezettek lehessenek a Rómában ren­dezett olimpián. Nemzeti színeink képviseletében 18 sportág arra legérdemesebb versenyzői készültek és vettek részt a római verse­nyeken. E sportágakban az ország leg­jobb szakemberei évekkel az olimpiát megelőzően elkészítették a felkészülési programokat, amelyek megvalósítása so rán jutottak e-1 a magyar sportolók az augusztus 25-i rajtig. Aligha akad ma már sportág, amelyben a legilietékes-ebbek bevonásával ne érté­kelték volna az olimpiai szereplést, a fel­készülés és a versenyzés speciális, a sport­ágra vonatkozó tapasztalatait. Szakembe­reink ugyanis tisztában vannak azzal, hogy egy olimpia hosszú évekre megszab­ja a sportág legjobbjainak feladatait ah­hoz, hogy a nemzetközi fejlődéssel lépést tudjanak tartani. A sokszor éjszakába nyúló viták során a római tapasztalatok értékelésekor több általánosan Is alkalmazandó módszer ke­rült felszínre, melyek megvalósítása né­hány sportágban az egy helyben állást, másutt a gyorsabb ütemű előrehaladásit eredményezheti a jövőben. Néhány szerény javaslat Különös tekintettel az 1964-es tokiói olimpiára való előkészületekre, az alábbiak megvalósítását javasolnánk: Már 1961-ben Is a legnagyobb " •' gondot kell fordítani a versenyzők kiválasztására. lehetőség szerint azokat a fiatalokat kell bevonni a válogatott kere­tek munkájába, akiktől nem ma, hanem néhány év múlva várható sportteljesítmé­nyük maximuma. Gondoskodni kell arról, hogy ne VT' csak az első vonalakban, hanem már alacsonyabb fokon is — ifjúságiaknál stb. — megvalósítsák a fokozatos terhe­lésen alapuló, Időkihagyás nélküli felké­szülést. Különös figyelmet kell szentelni sportáganként az évi — sőt több évre is szóló — felkészülési programok nagy gonddal és szakértelemmel való ősz- szeállítására. O Minden sportágban el kell Ismer­tetni azt a tényt, hogy a sporiolók előrehaladását nagymértékben segíti a versenyzési program részletes, egyénekre történő elkészítése. Az alapos versenynap- tár — és annak maradéktalan betartása — a fokozatos fejlődést segíti válogatott sportolóknál csakúgy, mint kezdő, ser­dülő vagy ifjúsági versenyzőknél. áRfa Minden körülmények között meg yf/ö kell követelni a tervezett program végrehajtását, ennek érdekében a váloga­tott szinten meg kell valósítani a legszi­gorúbb ellenőrzést, elsősorban az egyes sportszövetségek illetékes szakbizottsága, az edzőbizottságok részéről. Nagy gonddal kell meghatározni a válogatott és a sportköri edzé­sek arányszámát, meg kell követelni azok mindegyikén a tervezett munka elvégzé­sét. « |jk Meg kell valósítani — elsősorban ’** válogatóit versenyzőket adó sport- köröK edzésein —, hogy az oktatás a vá- logaiott edzéseknek megfelelően, azokkal összhangban és azonos módszerekkel tör­ténjék. ® Az MTSH és a sportszövetségek d. lel ékesei fokozottabban terjesszék ki a szakmai felügyeletet és segítségadást a vidéki sportkörökre, sportegyesületek­re is ® Sok évig tartó egy helyben járás után nyújtson a gyakorlatban Is használható segítséget legjobb edzőink­nek a TTT, illetve a TTKI a versenyzők terhelését, s főleg a csúcsformájuk ki­alakítását illetően. ® Arra kell szorítani a sportorvosi ellátást — a megelőző és gyó­gyító feladatok elvégzésén túl —, hogy jóval hatékonyabban támogassa az edző­ket a sportolók edzés.- és versenyterhelését illetően. © Ahhoz, hogy a következő időszak­ban is lépést tudjunk tartant a világ sportjának fejlődésével, meg kell valósíi ani a külföld szakirodaimában meg­jelenő anyagok lefordítását és azok közre­adását, hogy szükség esetén szakembe­reink alkalmazni tudják munkájuk során az új módszereket. ® i Nagyobb gondot keli fordítani a sportolók akarat-erkölcsi tulajdor ságainak kialakítására. Mivel e tulajdor ság fejleszthető, már a legalacsonyabb f< kon, a sportkörökben, szakosztályokba is elengedhetetlen az oktatók részéről tanítványaikkal való ilyen irányú fogla kozás. ★ Szerte a világon lényegesen segítik sportélet fejlődését az olimpiák. Úgy go; dőljük, a római általános ás sportága: ként speciálisan is felhasználható tapas tálatok hasznosítása hozzájárulhat a m- gyár sport további előrehaladásához is. Skeeter, az olimpia csillaga Melboume-ben a váltóban már bronzérmet szerzett, júliusban világcsúcsot futott, de igazán csak Rómában fedezték fel. Ami­kor megnyert mindent, amit csak lehetett, az újságírók és nézők a legkülönbözőbb jelzők kel halmozták el és az olimpia koronázatlan királynőjévé avat ták. A nemzetközi sportsajté legutóbb az év legjobb sportoló­jának választotta. Otthon, Ame rikában is csak az olimpia alatt lett Ismert és népszerű. Nap nap után milliók látták a tele vízió képernyőjén, hogy a 20 éves Wilma Rudolph milyen fölénnyel győzj le a világ leg­gyorsabb atlétanőit. De többet — azóta se igen tudnak róla. Akárcsak az amerikai újság­írók, akik Rómában európai kollégáiknak rendszerint csak annyit tudtak róla mondani, hogy a tizenkilenc Rudolph- gyere.k közül ö a tizenhetedik és „korán meg keltett tanulnia futni, hogy le ne maradjon a reggelinél." „Sztorinak” jobb híján el fogadható, csak — éppen nem Igaz. Annyi ugyan igaz, hogy Ed Rudolph, ez a ma már 73 éves volt portás kétszer nősült, s Wilmának hét édes- és tizenegy féltestvére van. De a futásra sokáig nem is gondolhatott. Négyéves sem volt, amikor tüdőgyulladás, vör- heny és visszatérő lázroha­mok megbénították a lábát, éveken át járni sem tu­dott. Rudolph-mamának még ma . Is könnybelábad a szeme, ha arról beszél, hogy kislányának milyen keserű gyermekkora volt. „El tudja képzelni azt az érzést, amikor az embernek bénán, mozdulatlanul kell ülnie eg.ész nap egy székben és az ablakon át látni, hogyan sza­ladgálnak, játszanak kinn a töb­biek?” — mondta Wilma Rómá­ban egy újságírónak. — „fin tudom.” Nyolcéves korában kezdett ^ lassan, nehezen járni, évekig ♦ hordott ortopéd-cipőt. 0 A sportolás gyógyította meg. ♦ Az orvosok írták neki elő és úgy J betartotta a receptet, hogy 15 0 éves korában már ő volt Ten­♦ nessee állam kosárlabda-bajnok J ságában a legjobb bedobó, A 0 kosárlabdától azután elhódította ♦ az atlétika. Helyesebben Edward J Tomple, a Tennessee-egyetcm. s 0 az amerikai válogatott edzője és «a közelgő olimpia. Mert hát J kosárlabdával nem lehetett el- $ jutni Melbourne-be, s egy tlzen­♦ hat éves kislány számára ennél J nagyobb élmény nem létezett. Az 0 olimpiai kirándulást azonban a ♦ tanulás sínylette meg. Márpedig J Wilmának jó bizonyítvány kel 0 lett ahhoz, hogy azután ösztön- 0 díjjal tanulhasson tovább a ♦ Tennessee-egyeteimen. így vagy J két évre háttérbe szorult a 0 sport. 0 Közben társnői. Temple mes­♦ tér tanítványai, a híres Ten4 ♦ nessee-1 „tigrlslányok” az amerl­♦ kai válogatottal bejárták fél J Európát. Volt hát miről mesélni ♦ az lnternátus falai között, s ♦ Wilmának kedve kerekedett ♦ hogy ♦ ismét komolyabban vegye J az atlétikát. ♦ Azt beszélték róla Romában J még az olimpia előtt: csodál- 0 kozott, hogy kívüle mást is ♦ esélyesnek tartanak az újságok j Pedig hát Skeeter — ez a bece 0 neve — egyáltalán nem elbi­♦ zakodott. Csak — szinte ter­♦ mészetes számára, hogy gyor 1 sabb, mint a többiek. S ha az ’ első pillanatra talán zárkózott- í nak te tűnik, fél perc alatt meg­♦ barátkozik, s akkor kedves, mo­£tóxí&éat a datöag,án velés kötelezettségé­től, fogadalomszerü felajánlást tett: — Bárkivel lefoga­dom, hogy én az olimpia évére elérem a 410 kilót!. . . Ilyen eredmény vál­tósúlyban akkor az elképzelhetetlen ha­tárát súrolta. Ilyen hangulatban, ilyen körülmények között kezdte el olim­piai felkészülését a Csepel sokszoros vá­logatott súlyemelője. Először az edzéseinek a számát növelte, az­tán ezeken belül egyre feljebb srófolta az önmaga iránti kö­vetelményt. Vala­mennyi versenyére külön tervvel indult, s még amikor átlépte a hazai viszonylatban ,.bűvös” 400 kilós ha­tárt, akkor sem volt megelégedve magá­val. Makacsságáért, sok­szor bántóan őszinte véleménynyilvánítá­sáért rövldebb időre magára is maradt. Eredményei azonban fokozatosan emel­kedtek, egymás után javította az országos csúcsokat, s mivel ő • senkivel szemben se volt hajlandó enged­ményeket tenni, a többiek álltak be a háta mögé. A sok munka áltn’.á' nos jellemzőiévé vált solygós, csillogó szemű na; gyerek. Az olimpia után az amerikai válogatottal négy or­szágot bejárt, szinte kétna­ponként versenyzett, Athén­től Berlinig meghódította a nézőket és szakembereket. Volt, hogy lovasrendőrök véd­ték meg az autogram-gyűjtők rohamától, Nyugat-Berlinben emlékként ellopták a cipőjét, naponta elárasztották ajándé­kokkal, levelekkel, üdvözletek­kel és — házassági ajánlatok­kal. Rómában oldalakat Írtak mozgásának utolérhetetlen ke­csességéről, manekenszerű ele- gánciájáról. Pedig — Temple mester dohogja — alapjában véve lusta. Roppant szeret aludni és nem erénye a pontos ság. Skeeter-nek nincsenek idegei, nem ismeri azt a szót, hogy ide­gesség, Nemegyszer előfordult, hogy amíg a verseny előtt társ­női agyonizgulták magukat. S békésen aludt egy — asztalon. Úgy kellett felrázni és rábeszél ni, hogy nagy ásítások közben rendesen felhúzza a cipőjét. De amikor a pályán leteszi elma rad-hatatlan szalmakalapját és elhelyezkedik a rajtgépen, ez az álmosság elröppen, minden energiájával már csak a ver­senyre, a futásra összpontosít. Az újságok sokat írtak Rómá­ban Rudolph és Norton román­cáról. Van a dologban valami. Több mint egy éve ismerik egy­mást. jó pajtások, állandóan le­veleznek, Temple szerint Norton rendes gyerek, a házasság ellen nem lenne kifogása. De ha a házasságról kérdezik. Skeeter csak nevet. Nem, szó sincs róla, legalább is egyelőre nem. El akarja végezni az egyetemet, a télen Indul fedettpálya-versenye ken, meghívást kapott Ausztrá­liába is. Hogy meddig verse­nyez, arról sem nyilatkozik. Hogy mire lehet képes, senki sem tudja, hiszen az idén min­dig csak annyit futott, amennyi a győzelemhez kellett. De — talán hamarosan méltó ellenfelet kap Tizenötéves húga, Carolyn, a Búrt középiskola edzője, Clin­ton Gray szerint még nála Is nagyobb tehetség. Lehet hogy hamarosan egy második Rudolph nevét ismeri meg a világ? (-ért) Vasárnap, 1961. január 1. Úgy érzem, Veres Győzőt két évvel ez­előtt, egy verseny után ismertem meg igazán. A közönség már eltávozott a Sportcsarnok edző­terméből, az öltözőből egymás után szivá­rogtak elő a verseny­zők. A kijárat előtti kis lépcső aljában az­tán még megálltak egyet szusszanni, né­hány szóval elmonda­ni véleményüket e lefolyt versenyről. Már nem tudnám; pontosan megmonda­ni: hogyan kezdődött, de egyszercsak — szinte egyik pillanat­ról a másikra — is­mét benne voltak a2 edzésvita kellős köze­pében. Felhangzottak a jól ismert pana­szok, kifogások. És ekkor szólalt meg Ve­res Győző: — Ezzel a sültga- lambvárással mindig ugyanitt fogunk tar­tani! Azt szeretnénk, ha felkarolnának min­ket, de mondjátok teszünk-e ezért vala­mit?! . . . Igenis töb­bet kellene edzeni, ki kellene mozdítani - a sportágat ebből a ká­tyúból, hogy jogaink Is legyenek . . . — De hogyan?... — hangzottak az el­lenvélemények, s Ve­res, hogy megszaba­duljon a hosszú ér­JURIJ BLAGOV: Az olimpiai időkből TABELLA Rómában a mieink Mégis javítani kell Kerültek az élre, A végső tabellán. Érje őkét dicsőség, Bár nem kerültek fel a Elismerés érte! Hármas emelvényre: Neveiket bárhol is Első helyen végzett a Felismerik eztán, Barátság, s a Béke. A BAJNOK *táliában mi láttuk: Versenyez, pedálozik, A kerékpár rengeteg, O, e rohanásban illik Pedálon billeg a lábuk, Szót ejteni róla is, S rohannak az emberek. Kinek gratulált — mint Biciklin a kapucinus, hírlik — Kerékpáron a barát, Tán maga a papa is. Az ott az igazi virtus: Mint kilőtt nyíl, tört a célba Hárman nyomnak két pedált. Szálderekú termete, Kerékpáron megy a rendőr, Erejétől elalélt a Apa, anya és fia, Vad római nyár heve. Ki vázon ül, a nyeregből Csodálkoztak az újságon: Földre sem kell szállnia. — Ez a bajnok ki lehet? — ügy tűnik: a pelenkától Az ő neve: Kapitonov, Kezdve, tán az aggkorig, &s Moszkvában született. Mindenkit elkap a mámor: Fordította: Havas Ervin a válogatottnak, s egészséges vetélkedés indult meg a legjob­bak, Földi, Huszka, Veres és Tóth Géza között a sportág fel­emeléséért, a római olimpián való minél jobb szereplésért. A nyár folyamán egymás után érték el a szép eredményeket, nemzetközi versenyei­ken már-már megtelt a Sportcsarnok az ér­deklődőkkel. S Veres 1960. július 16-án — éppen a legnehezebb ellenféllel, a lett súly­emelőkkel szemben vívott küzdelemben elérte a 410 kilogrammot!... Az olimpián — ahogy önmaga meg­állapította — nem jött ki neki úgy a lépés, ahogy szerette volna, s — ahogy az előze­tes edzés eredményei alapján ez várható is lett volna. „Csak” 405 kg-ig jutott el. de klasszisára, az előző években elvégzett munka minőségére jellemző, hogy ezzel a számára akkor mát mindennapi ered­ménnyel is biztosan nyerte a bronzérmet. Ö az első súlyeme­lőnk, aki feljutott 02 olimpiai dobog' B. P. "7

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék