Népsport, 1961. december (17. évfolyam, 238-257. szám)

1961-12-01 / 238. szám

mérkőzés­éíz edzőt igazolta lapjainkból tart a labdarúgó­­Egy megyei lap­ Még idény,­jóink sportrovatait — a múlthoz hasonlóan — e sportág mérkőzései és hí­rei uralják. Szép számmal akad azonban a lapok kö­zött olyan, amelyben nem­csak a labdarúgással, ha­nem sportmozgalmunk legfontosabb kérdéseivel, a megye, a járás, a köz­ség legfontosabb sport­problémáival, egy-egy sportág megyén (járáson) belüli helyzetével foglal­koznak. Különösen örven­detes, hogy az utóbbi hó­napokban sok érdekes hír, színes írás is megjelenik megyei lapjaink sportro­vataiban. Az alábbiakban néhány, a falusi sport éle­tét bemutató érdekes hírt, cikket közlünk megyei lapjainkból. Helyes kezdeményezés Bacsó Istvánnak, a pétervásárai járási TST elnökének a kezdemé­­nyezésére már a múltban is ta­lálkoztak egymással a salgótar­jáni és a pétervásárai járás spor­tolói. Az első sikereken felbuz­dulva tovább folytatták a két járás sportkapcsolatainak kiépí­tését és legutóbb Pétervársárán nagysikerű sakk- és asztalite­nisz-válogatott mérkőzést bo­nyolítottak le. A salgótarjáni já­rás sportküldöttségét nagy sze­retettel fogadták a pétervásá­­raiak. Asztaliteniszben a valami­vel szerencsésebb tarjániak 5:3 arányú győzelmet arattak és a sakkverseny is a vendégek győ­zelmével ért véget. A páros ver­seny létrehozása minden szem­pontból hasznos volt, s jó alkal­mat nyújtott arra is, hogy a ver­senyben résztvevők Kilián-pont­­jaik számát is tovább növeljék. (Heves megyei Nép­újság, Eger.) Rózsavölgyi Balotaszálláson Most ünnepelte a balotaszál­­lási községi sportkör megalaku­lásának ötödik évfordulóját. Az ünnepségre meghívták sokszoros világcsúcstartó középtávfutón­kat, Rózsavölgyi Istvánt is. Szo­katlanul nagy volt a forgalom ezen a napon a községi kultúr­­ház előtt, s amikor Rózsavölgyi István gépkocsija a kultúrház elé ért, hatalmas embergyűrű vette körül. Az úttörők fehér szekfűcsokorral köszöntötték, majd Fogarasi László, a járási TST elnöke, valamint a sportkör vezetői fogadták. A gyűlést a sportkör elnöke, Balázs P. László nyitotta meg. Lakatos Mihály tartott beszámolót a balotaszál­­lásiak ötéves munkájáról, ered­ményeiről és jövő terveiről. A közgyűlés egyhangúlag elhatá­rozta, hogy a sportkör felveszi a Balotaszállási „Egységes Ter­melőszövetkezeti” SK nevet. A Kilián Testnevelési Mozga­lom jelentőségéről és eddigi eredményeiről tartott rövid be­számoló után következett a nap nagy eseménye: Rózsavölgyi Ist­ván élménybeszámolója. A hall­gatóság egy érdekes, sikerekben gazdag sportpályafutás történe­tét hallhatta. A rokonszenves at­léta ezután sorban válaszolt a számtalan feltett kérdésre. Az élménybeszámolót filmvetítés kö­vette. Amikor a vásznon egy-egy Rózsavölgyi-győzelem követke­zett, a közönség tapsviharban tört ki. Feledhetetlen vasárnap volt, amely sokáig emlékezetes­re t­eszi a Bal­­­asz­állási Tsz Sportkör megalakulását. (Petőfi Népe, Kecske­mét.) Kajak-kenu szakosztály Békésszentandráson A szak­xisi járás két községében, Szarvason és Békésszentandráson a Kőrös holtága lehetőséget biz­tosít a vízisport fejlődéséhez. Szarvason a Spartacus-sportkörnek már néhány éve van négy kajak­ja, de azokat eddig nem használ­ták. A békésszentandrásiak most elhatározták, hogy megelőzik a szarvasiakat és megalakították a kajak-kenu szakosztályt. Az ér­deklődés igen nagy. Csikós György pedagógus saját pénzéből és saját tervei alapján egy hétszemélyes kenut épített, amely igen szép, jó a vízfekvése is. Ezen a kenun már meg is kezdték az oktatást. A kajak-kenu szakosztály megalaku­lása után azonnal munkához lát­tak a békésszentandrásiak. Buda­pestre utaztak a Csepel SC-hez tapasztalat­szerzés céljából, vala­mint kiselejtezett, de még hasz­nálható kajakért és kenyért. A csepeliek segítettek a fiatal szak­osztálynak, 6 darab egyes és egy darab kettes kajakot adtak. A ka­pott sporteszközök alapos javításra­­ szorulnak ugyan, de a KISZ-szer­­i vezet és az úttörök vállalták, hogy tavaszra rendbehozzák azokat. Tervbe vették még egy hétszemé­lyes kenu építését, s ha ez is el­készül, a békésszentandrási fiata­lok közül egyszerre 22-en tudnak majd­ edzeni. (Békés megyei Népújság, Békéscsaba,­ mint tavaly volt. Három járásban (ceglédi, monori, szobi) már meg is kezdődött a sportakadémia. A megye elkészítette az élmény­­beszámolók és a sportköri esték műsorát, sajnálatos azonban, hogy nem mindegyik járás küldte be tervezetét. Így „adós” maradt a gödöllői és a nagy­­kátai, a kátaiak azonban éppen az összejövetel alkalmával pótolták a mulasztást. (Pest megyei Hírlap) Csesztreg, Hahót Sajnos, nem a zsalai sport di­­c­sősé­gkönyvébe került egymás me­llát a két község neve. Me­gyénk e két nagy falujában so­rozatos sportszerűtlenségek mér­gezik a labdarúgó-találkozók lég­körét. November 5-én Horváth Lajos csesztregi labdarúgót a já­tékvezető kiállította, mert nyom­dafestéket nem tűrő hangon bí­rálta működését. Horváth nem hagyta el a pályát, a közönség berohant a játéktérre, nekiesett a játékvezetőnek, majd Horváth maga is tettleg bántalmazta. Horváth Lajost a megyei szövet­ség fegyelmi bizottsága örökre eltiltotta. Hahóton csaknem minden mér­kőzésen gond a közönség féken­­tartása. A Miklósfa elleni, no­vember 12-i találkozón is a leve­gőben lógott a botrány, amikor a hahótiak Juhász nevű játékosa megsérült. A nézők dühe termé­szetesen a játékvezető felé for­dult,­­aki­ja parázs hangulatban elkövetett ugyan hibákat, de ez nem menti a hazai közönség vi­selkedését. Mikor szűnik meg végre a zalai pályákon a rend­bontók garázdálkodása? (Zalai Hírlap, Zalaeger­szeg.) Még egyszer Gacsály sportéletéről Nemrégen beeszám­ol tűnik Cki­­esály sportéletéről ,**knyiil­ván-csi­lg­­na hoztuk vi h­iányosságokat. Be­­ezérvelésünk talk-altasával ,a köz­­sé­gi tanács titkára­ a sportolók­kal együtt arról beszélt, milyen terveket valósítanak majd meg annak érdekében, h­ogy a halódó sportélet fellendüljön. Legutóbb ismét ellátogattunk Gacsályion megtudni, történt-e változás­. A válasz ez volt: „Változás nem történt.” A behatóbb eszmecser© aztán kiden­tette az okokat is. A köz­ségi tanács a sportkör részréire anyagi és erkölcsi segítséget ígért. Az anyagi segítséget meg is adta, a községfejlesztési alap­ból 10 000 forintot juttatott sportfelszerelésekre. Az új sport­pálya is megépült, csupán az öltöző megépítése van még hátra. Hogy mégis baj van, a­­ község sportjával, annak elsősorban az az oka , hogy nincs vezet­ősé­g. Ezen a térren tehát maradt min­den a régiben. A község sport­­ügyeit Lengyel Attila pedagógus és Ny­irati Ferenc, a sajt üzem vezetője intézi, vezetőség azon­ban nincs, azaz nincsenek olyan emberek, akik társadalmi mun­kában ugyan, de kötelességsze­­rűen járnának el a falu sportja érdekében. A­ sportolók egy része is csak annyiban tartja fontosnak a sportot, hogy labda­rúgó-mérkőzéseken játszik. A pálya építésénél, amikor 30—40 ember­­is dolgozott társadalmi munkában, a szor­gosk­od­ók kö­zött mindössze 4—5­0 pertől át le­hetett látni. Reméljük, hogy a tél­i végre változást hoz majd Gacsály sportéletében is. (Ke­let-M­agyarország, Nyíregyháza.) A mérkőzés az edzőt igazolta Vasárnap a Gerjen—Kisdorog if­júsági mérkőzésen futótűzként ter­jedt el a hír: az edző kihagyja a csapatból Csathót és Antust. A hírre a szurkolók csoportosan in­dultak az öltöző felé, hogy Or­­szágh edzőt jobb belátásra bírják. A szurkolók így vélekedtek: „Ez meggondolatlan intézkedés, amely beláthatatlan következményekkel jár, amikor a csapat a tabella vé­gén áll.** Országh Sándor edző azonban kitartott elhatározása mellett és kijelentette: „Amíg én vagyok az edző, a jövőben is mel­lőzni fogom a csapatból azokat a a játékosokat — legyen az bárki —■, akik nem jelennek meg az ed­zéseken. Sajnos, hogy csak most lehet alkalmazni ezt, a fegyelem, megszilárdítása érdekében, mivel eddig játékos hiányában nem állt módunkban. A mérkőzés az­ edzőt igazolta. A gerjeni csapat 2:0-ra győzött. Nincs pótolhatatlan játékos! (Tolna megyei Népújság, Szekszárd.) Már három járásban folyik a sportakadémia A monori járás sportakadé­­miájának első előadását kedden tartották Monoron. A községek szép számban képviseltették magukat, mintegy 40 sport-­­ vezető hallgatta meg Varga Istvánnak, a Pest megyei TST munkatársának az előadását. A sportakadémiáról és a téli feladatokról esett szó Pest­­ megye járási agit.-prop. vezetői­nek szerdai összejövetelén, amelyen Laczkovits Dezső, a bizottság elnöke elmondta, hogy az események szervezésében Pest megye jóval előbbre van. SZEGEDI GONDOK Ha Szeged kultúrájának egy részét, a sportéletet nézzük, meg kell mondanunk, hogy a Tisza-parti m­tsopolis sportja bizony el­maradt a fejlődésben, egyes, sportágakban pedig­­ válság­gal küzd. Mi az oka például annak, hogy ott, ahol olyan mélyek a labdarúgás gyökerei, a SZEAC az ország 14 legjobb Labda­rúgó-csapata között az utolsó helyen végzett az őszi idény­ben? Általában mindenki az objektív nehézségekre hivat­kozik. A SZEAC a két egyetem csa­pata. A közismert háromszög: az edző, a szakosztályvezető és az intéző — Szűcs György Papp Károly dr. adjunktus és Kertes Mihály — külön-külön és az együttes beszélgetések során is azokra a nehézségekre hivatkozik, amelyek az őszi idényben a csapatot már a rajtnál akadályozták. Talán egy csapatnak sem jelentett olyan nagy hátrányt, mint a szegedi­nek, hogy sérülés és betegség miatt minden csapatrészből ki­esett egy-egy kulcsember. Szabó még, a rajt előtt vált , ki Dezsőfi hosszú ideig sérült volt, Hajós most is a sérülésé­vel bajlódik és Polyvás sem találta még meg önmagát. A szakvezetők ezt kö­vettek el, amikor a rajt előtt olyan tervekkel láttak neki az" új" idénynek, hogy megváltoztat­ják a csapat stílusát és játék­felfogását — amellyel a tavalyi előkelő 6. helyüket kivívták — és ezért az idény elején le­mondtak a biztonsági játékban vezetőszerepet betöltő Zallárról, Bénákról és Baráthról. Zallárt azonban az első balsiker után újra beállították — felkészület­lenül... A rossz szervezés még ma ie megbosszulja magát, mert — ezt a kívülállók is jól látják — nincs egység a csapat­ban. Az előrelátás és a kellő gondoskodás hiánya azzal is tetézte a hajóikat, hogy a csa­pat erősítésére szánt igazoláso­kat nem tudták keresztül vinni Ezek az okok bizonyos mér­tékig elfogadhatók. De miért van az, hogy ez a sok gonddal küzdő együttes mégis le tudta győzni az U. Dózsát, döntetlent ért el az MTK-val szemben Kispesten pedig a régi fényére emlékeztető meggyőző teljesít­ményével fektette kétvállra a Bp. Honvédot, ő a Vasastól legutóbb — megérdemelten — egy pontot vett el. A csapaton belül is rábukkan­tünk a határozatlanságra, a a hangulatok változására, a széthúzás különböző jeleire Bár a játékosok ezt tagadják de tény, hogy egyesek szemben állnak egymással. Vonatkozik ez elsősorban a védelem tag­jaira. Nagy hiba ez, miként az is, hogy egyes vezetők és ál­talában a játékosok érzékenyek a bírálat nem ízlik nekik. Nem titok Szegeden, hogy mostanában erősen rá­irányítják az edzőre a kritika fényszóróját. Ha jól megy a csapatnak, az edző kiválón dol­gozik... De ha bajok vannak minden hibáért az edző felelős. Mindenki elismeri, hogy Szűcshöz fűződik a tavalyi ki­emelkedő 6. helyezés elérése és hogy ő hozta fel például Borost," Kővárit és Sándort az első csapatba. De bírálat éri egyes helyeken az edzőt, mert a kitűnő helyezés után a len­gyel portyáról hazatért együt­tesnek szabadságot engedélye­zett és ez az idő hiányzott az őszi idényre való felkészülés­ből. Az edző fülébe is eljutott, hogy ,,játékosaival nem' elég 'megfelelő a kapcsolata”. A szakmunkát a pályán jól látja el, de — így mondják egye­sek — nem rendelkezik olyan pedagógiai érzékkel, amelyet a csapat igényel. Ez elég nagy probléma, hiszen aki Szűcs Györgyöt ismeri, jól tudja róla, hogy szókimondó, őszinte egyéniségének nem felelnek meg a mézes-anázos szavak és hogy ő nem a fehér asztal mellett, hanem a zöld gyepen szerette volna a csapa­tot­­ összehozni. Persze van középút, amelyet Szűcsnek meg kellene találnia. Arra is utalnak egyesek, hogy nincs szív a csapatban, nem küzd olyan erőbedobással, ahogyan kellene. „Az edzőnek nem kenyere a lelkesítés, a szug­­gesztív hatásokra való tőréig vés”. A szív, a lelkesség hiánya sokszor arra vezetett, hogy pusztán rutinnal, technikával nem tudott megnyerni mérkőzé­seket a csapat. Ezekkel a kérdésekkel október óta — ami késik, nem múlik — foglalkoznak az iilété­kusek is. Az egyetem, a tanács és a sajtó mostanában napi­renden tartja a problémákat. A „Délmagyarország” című helyi lap foglalkozott azzal a városi tanácsban lezajlott an­kéttal, amelynek tárgya az egyetemen dolgozó, vagy tanuló élsportolók ügye volt. Rácz János dr. adjunktus, az egyete­mek pártbizottságának sport-­ szerető titkára éppen ottj­ártunk­kor fogalmazta cikkét, amely­ben felveti: tulajdonképpen a SZEAC kinek a csapata? .. . Szerinte nemcsak a két egye­temé, hanem a városé is! Meg­nyugtató intézkedést kíván a tanulásban és a munkában is általában helyt álló játékosok helyzetének megoldására. Sok más mellékzöngéje is van a SZEAC idei gyenge sze­replésének és őszi utolsó helye­zésének. Meglátogattuk az­ professzort, a Bölcsészet­­tudományi Egyetem Európa-hírű* nyelvészét, Thom­as Mann élet­­­művének kutatóját — a SZEAC ■ volt elnökét. A professzornak * közismerten együk legnagyobb­­ szórakozását a labdarúgás • jelenti. Nem vonult vissza a* szurkolástól könyveinek elefánt-­ csont tornyába, a klubot, a­ csapatot ma is közel érzi magá­i­hoz. Azt mondja, hogy a rossz­­ szereplésben része van az NB I. kiegyensúlyozott erőviszonyai-f­iák is. És ... „Ez a csapat ma i­­s képes arra, hogy az NB I-ben­ elfoglalja egy középegyüttesi helyét...” A szerencse és a­ balszerencse kérdését úgy­ látja, hogy a Fortuna azokhoz s pártol, akiket a tudás is segít.) A professzor, pipájának­ kékes füstjét figyelve, rávilágí­­­tott olyan kérdésre is, amely­ némileg magyarázatot ad az­ eddigiekre és utat mutathat a­ jövőre. Arról van szó, hogy­annak idején, amikor az NB II-­­ ből az NB I-be igyekezett fel-­ törni a SZEAC, mindenki szá­­­mára csak az a 14 játékos volt a fontos, akivel a bravúros tetteit végrehajtotta. Az NB I-ben pedig újra csak ennek a 14-nek­ a képzésére, problémáira­­ helyeztek minden súlyt, az után­a­pótlás nevelésére nem gondol­­­tak.­­ A szegedi körkép bezár­hatna. De nyitva marad, mert új tavaszt remélnek a Tisza­­partiak ugyanezzel a csapat­tal, ugyanezzel az edzővel. Füg­getlenül attól, hogy az 1961. évi mérkőzéseken hogyan végez a SZEAC — az igazi tavasz még előtte áll! A jövő­ évi tava­szi mérkőzések közül hat talál­kozó odahaza kerül sorra. Nincs ma olyan ember Szege­den, aki beletörődnék abba, hogy 1962—63-ban újra NB II-s mérkőzéseken buzdítja majd az egyetemi együttest. Ehhez azonban elsősorban arra a szegedi szívre lesz szük­ség, amely sok nehézségen át­segítette már a patinás város lakóit. Fekete Pál A Dóm tér a Csonka-toronnyal Az ökölvívó CSB legjobb fiataljai “ Nem szeretem Vargát, mert „lehe­­tetlenül” mozog a szorítóban — hallot­tuk már jó néhány­szor laikus szurko­lóktól. Amikor azon­ban a fiatal verseny­ző győzött,, majd is­mét győzött, kezdett eloszlani az idegen­kedés. Az „ezerfejű Cézár** valahogy kezdte megszokni a groteszkül ható, de mégis eredményes küzdőmodort. De hát miért is ne szokta volna meg? Ahogy világszerte meg­szokták a szovjet Jengibarjan furcsa üldözését, ugyanúgy el­fogadottá vált Varga Ferenc ritmusbontó felfogása is. A szorítóban sohasem a látszat, hanem az eredmény a lényeg. S a „bakugrásból” bevitt ke­mény ütésekkel, a fölényeske­désnek tűnő csalogatási és ki­ugratási akciókkal, az ezen­­­ütemű támadásokkal, a várat­lan ellépésekkel és a meglepő helyzetekből indított ütéssoro­zatokkal a fiatal fiú fokozato­san mind több sikert ért el. Ma már alig-alig hihető, de Varga Ferenc 1955—56-ban való­jában még csak érdeklődő, csak néző volt. 1957-ben jelentkezett a Vasasba. Egy évvel később Budapest ifjúsági bajnoka, 1959-ben pedig az Énekes Ist­ván-emlékverseny könnyűsúlyú első helyezettje. Az ifjúsági sikerek után azonban ő is ha­marosan bekerült a felnőtt mezőnybe, ahol kellő tapaszta­latok nélkül a legragyogóbb képességű versenyző is csak nehezen boldogulhat. Nos, ezúttal a sok kiváló adottság és az akaraterő hamarosan sej­tetni engedte a további sikere­ket. Tavaly a junior­ bajnoksá­gon igen idén pest­i második be­­végzett, s az mind a Buda­­mind az orszá­gos egyéni bajnok­ságon a harmadik, helyen kötött ki. A tavaszi idényben elég sok kudarc érte, s ez jelentkezett még az I. osztályú ököl­vívó CSB elején is. Az őszi fordulóban viszont már váratlan sikerek fémjelezték adottságait. Minden őszi­­találkozón mér­kőzött és csak egy­szer — Vonótól — kapott ki. Most 21 éves. Volt már né­hány nemzetközi mérkőzése is, és jelenleg a válogatott keret tagja. Mi van még benne? Mire lesz képes a jövőben? Nem tudni, ő maga úgy véli, sokat kell tanulnia, hogy igazán szá­mottevő öklöző lehessen. S aki gyakran látta versenyezni, az tudja, hogy igazat mond. Egy­re színesebb, egyre eredetibb formát alakít ki, de a védeke­zése nem mindig kielégítő, és időnként túl sokat kockáztat. Ez pedig azt eredményezi, hogy néha sok ütést kap, le­lassul, s az irányítást máris t­z ellenfél veszi át. Technikailag és taktikailag egyaránt van tehát csiszolni­­való rajta. Varga Feri azon­ban nem fél a tanulnivalók nagyságától, és nem retten vissza a fáradságos munkától. Vallja, hogy a szorítóban min­den ellenfelet le lehet győzni, amiben ismét igaza van. S ha ez a nézet és az eddigi sillerek nem teszik elbizakodottá, ak­kor még sok örömet szerezhet a sportág kedvelőinek. Z. V. Gy. VARGA FERENC (Könnyűsúly) • • Öröm a Népstadionban Régen távoztak már a Nép­stadionból a szurkolók olyan megelégedetten, mint szerdán este, örömük ugyanis csaknem teljes volt, mégpedig azért, mert az Újpesti Dózsa győzelmének, a Kupagyőztesek Kupájában való továbbjutásának voltak tanúi egy olyan mérkőzésen, amely érde­kes, változatos, színvonalas volt, s gólok­ban is bővelkedett. Bizonyos mértékig ez a küz­delmes, de egyben élvezetes. Jó­­iramú mérkőzés a meglepetés erejével is hatott azo­kra, akik látták. Mégpedig azért, mert so­kan arra számítottak, hogy a visszavágó jellegű találkozón az Ajiax védekezéssel akarja majd megőrizni egygólos előnyét. Nos, nem így történt. A kitűnő holland együttes az­zal a szándékkal, elhatározással lépett pályára, hogy a Népsta­dionban is győzzön. Ennek érde­kében szervezett, megfontolt vé­dekezést alkalmazott ugyan, de a kezdeményezési területet nem engedte át teljesen az Újpesti Dózsának. Aki a mérkőzésen nemcsak a labda útját követte, hanem fi­gyelte a játékosok helyezkedését, taktikai törekvéseit is, az érdekes megállapításokra tehetett szert. A hollandok rendszerint négy hátvéd segítségével védekeztek úgy, hogy vagy Müller, vagy a helyzetnek megfelelően V­iaser húzódott hátra a hátvédsorba, míg a fedezetek vonalába igen gyakran a fáradhatatlan Dahrs ment hátra. Amikor valamelyik magyar csatár a védővonal kö­zelébe ért, a holland hátvéd­­sorban helyezkedése embert fog­tak. Aia első félidőben például nem egy Dó­zsa-t­ám­ad­ás befeje­zése maradt sikertelen, mert a végső akciót, a réseikbe való be­játszást, befutást a hollandok szoros emberfogással megakad­á­­lyoz­tá­k, Wiesett például nem ma­radt el még a koncertbef­utó Gö­­röcsről sem. Táomdój­áték­ Ukibain az jelen­tette a korszerűségre, egyszerű­ségre való törekvést, hogy a fe­dezetek nem felvezetgették a labdát, hanem térölelően adták előre, a belsők pedig, fő­leg a kitűnő H. Groot ugyanúgy adta tovább, nemegyszer ke­resztbe. Nem csoda, hogy H. Gpoot és néhány más társának nagyszerű technikai képzettsége eltemetést váltott ki a magyar szakemberekből. És, hogy az Újjpestii Dózsa mégis győzni tudott, az sok min­dennel összefüggésben volt. Leg­inkább talán azzal, hogy a ma­gyar csapat az első gól után fo­kozatosa­n levetkőzte idegességét, aztán nagy erővel támadott, s a m­érkőzés dön­tő időszak­áb­an gyors, pontos csapatjáték tekin­tetében, de főleg futógyorsaság­­ban, tám­adójátékban felülmúlta ellenfelét. "A győzelemben jelentős érde­meket szerzett Göröce, aki egy durva védelmi hibáit és egy kí­nálkozó helyzetet gyorsa­n felis­mert és góllá értékesített. Egyéb­ként Kaimnak­vés tekintetében a Dózsa csatárai sem tündököltek, hiszen kihagytak helyzeteket, s Hoogermannak alig akadt dolga. Török például eokkial többször volt játékban, de szerencséjére a holland csatárok is pontatlanul lőtték. A® Újpesti Dózsa igen jó ké­pességű csapattal szemben har­colta ki a Kupagyőztesek Kupá­jában a továbbjutást, s ezen a nemzetközi mérkőzésen is iga­zolta a bajnoki találkozókon mu­tatott jó formáját. Reméljük, hogy a ma­ fehérek helytállnak a legjobb nyolc kö­zött is, méltó módon képviselik a magyar labdarúgást, s újabb örömet" szereznek a szurkolók­nak. December 19-én játssza első EK-mérkőzését a Vörös Meteor asztalitenisz-csapata A nemzetközi asztalitenisz-élet­ben is egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik a klubcsapatok Euró­pa Kupa küzdelmei iránt. Az idén másodízben kiírt férfi Euró­pa Kupa tornára 13 ország baj­nokcsapata nevezett, s az in­dulók között ott lesz a Vörös Meteor együttese is. A szervező bizottság négy baj­nokcsapatot, a román, az NDK- beli, a jugoszláv és a csehszlo­vák együttest kiemelte. A Vörös Meteor első mérkőzését decem­ber 19-én Budapesten, a cseh­szlovák bajnok prágai Slavia el­len játssza. Amennyiben a ma­gyar együttesnek sikerül kihar­colnia a győzelmet, következő ellenfele az osztrák —görög baj­nokcsapatok találkozójának győz­tese lesz. Péntek, 1961. december 19".

Next