Népsport, 1962. március (18. évfolyam, 41-62. szám)
1962-03-09 / 47. szám
A hét érdekes szakkérdései Egy elnézés bonyodalmai Érdekes eset történt szombaton az Esztergomi Vasas-i Agrártudományi Egyetem vízilabda Téli Kupa-mérkőzésen. Már körülbelül másfél perce folyt a játék, s gólt ért el az egyetemi csapat, amikor az esztergomiak csapatkapitánya feltette a kezét, s közölte a játékvezetővel: eggyel kevesebben vannak. Az Esztergom a szabályokkal ellentétben hat játékossal kezdte el a mérkőzést. A vízilabda-szabályok határozottan kimondják, hogy csakis teljes csapattal — azaz hét játékossal — lehet elkezdeni a mérkőzést, ellentétben például a labdarúgással, ahol nem kell 11 játékossal a kezdésre felállni. (Még héttel is lehet.) Nemegyszer megtörtént már, hogy egy vízilabda-csapat elvesztette a két pontot, mert a kezdésre mindössze hat játékosa volt és így nem tudót kiállani. Mi történt azonban most? A játékvezető nem vette észre, hogy a kezdésnél az esztergomiak csak hatan vannak és elindította a játékot. Elsősorban a játékvezető feladata annak ellenőrzése, hogy minden rendben van-e, elkezdhető-e a játék. De a góljelzőnek is, aki a kapuvonallal egy síkban tartózkodik, jeleznie kellett volna, hogy az esztergomiak csak hatan vannak a vízben. A szabálymagyarázat szerint a góljelzőnek jeleznie kell mindazokat a jelenségeket, amelyeket a játékvezető nem vesz észre. Jelen esetben ez nem történt meg. Ugyanígy elnézte az esetet az ellenőr is. Amikor kiderült, hogy hiba történt, a játékvezető lefújta a mérkőzést, megsemmisítette a gólt és elrendelte a játék újrakezdését. Az Esztergom most már teljes csapattal állt ki és végül nyert. Az Agráregyetem azonban — miután úgy érzi, sérelem érte — óval szándékozik Más vélemények szerint hivatalból kell a mérkőzést megsemmisíteni és annak újrajátszását elrendelni. Vannak viszont, akik azt állítják, hogy játék nélkül kell az Agrártudományi Egyetem csapatának ítélni a két pontot, mert a kitűzött időben ellenfele, az Esztergom nem állhatott ki, hiszen csak hat emberé volt. Bár az esetnek csupán a Téli Kupa 10—12. helyének eldöntése szempontjából van jelentősége — mégis tanulságos. Arra hívja fel a játékvezetőket, hogy a mérkőzés előtt is mindenre ki kell terjednie a figyelmüknek. A legkisebb lazaság is — súlyos bonyodalmakat idézhet elő, láttam, hogy ez csak a még meglevő technikai fogyatékosságot palástolja. Ebből az is következik, hogy szerintem a fejlődésük útja a technika csiszolása. Csaknem ezeket mondta Kuczera, az osztrák csapat kapitánya is. Ő azonban hozzátette: " Szerintem a két egyenlő képességű csapat küzdelmét az döntötte el, hogy a magyarok jobban tudtak harcolni a győzelemért. Ez különösen hétfőn mutatkozott meg. Testi erejükkel és harcosságukkal feledtetni tudták a mieink technikai előnyét. A két osztrák szakember véleményével egyetértettek a magyar szakemberek és versenyzők is. Galambos azonban így beszélt a verseny után: — Tudjuk, hogy az erő és állóképesség nem elegendő a további sikerekhez, tisztában vagyunk vele, hogy fejlesztenünk kell technikai tudásunkat. Két éve látjuk már ezt, mégsem tudtunk jelentősen előrelépni. Csupán az pedig, hogy minduntalan megállapítjuk ezt, nem vezet sikerhez. Tenni kell valamit, össze kell fogniok edzőknek, versenyzőknek és nem szabad nyugodni, amíg meg nem találtuk a kiutat. Ezzel pedig megintcsak mindenki egyetérthet, aki szereti a cselgáncsot és gondol a sportág jövőjére. VÍZILABDA CSELGÁNCS ÖKÖLVÍVÁS Technikában kell fejlődniük cselgáncsozóinknak Hétfőn, a nemzetközi egyéni cselgáncsverseny első fordulója után kellemetlenül feszengtek székeiken a magyar cselgáncs sport szakemberei. Kilenc versenyzőnk találkozott az első fordulóban osztrák cselgáncsozóval, s 8 osztrák győzelem született!... A verseny vége felé azonban felderültek az arcok és boldog mosollyal ölelgették a két győztes magyar versenyzőt. Végeredményben három súlycsoportból kettőben mi győztünk és az osztrákok csak egyben bizonyultak jobbaknak. Elgondolkozva kutatták az okokat, hogyan történhetett ez így. Végül ma az a vélemény alakult ki, hogy a kezdeti sikertelenség után csak jobb erőnlétüknek, rámenősebb küzdőmodoruknak köszönhették a mieink a kezdeti csorbák kiköszörülését. Kunisch, az osztrákok nagyszerű versenyzője, aki két EB-n is ezüstérmet szerzett középsúlyban, most sérülése miatt mint bíró nézte végig a mérkőzéseket és a következőket mondta: — Láttam már a magyarokat Bécsben és Milánóban és meglepett, milyen rohamosan fejlődnek. Eddig csak azt tapasztaltam, hogy erősek és állóképesek, demost azt láttam, hogy emellett a technikai tudásuk is fejlődött. Még mindig sok ugyan a dulakodás, gyakori a mozgásukban a birkózóelem, de úgy Ismét az ökölvívók felkészüléséről... Az idei Énekes István-emlékverseny után már szóvá tettük, hogy sok ifjúsági ökölvívót hiányos felkészültséggel, alig néhány hónapi gyakorlás után vezettek a „mélyvízbe”. Sajnos, az ifjúsági Budapest-bajnokságon ismét ezt tapasztalhattuk. Sorozatosan olyan versenyzők mérkőztek, akik még nem voltak alkalmasak ilyen nagy — és ráadásul nyilvános — mérkőzésre. Többen erőnlétileg sem bírták a küzdelmeket, a legjellemzőbb azonban az egészen fogyatékos technikai és taktikai felkészültség volt. Némelyik fiúnak még a felállása is kezdetleges, s a védekezés és a támadás helyes véghezvitelére annyira alkalmatlan volt, hogy szinte rossz volt nézni. Ez nagyrészt az edzők hiányos munkáját tükrözte, de annak is része van benne, hogy az összevont kerületi bajnokságokból igen sokan egyetlen mérkőzés nélkül kerültek a döntőbe. Mindkét összevont kerületben 3—3 súlycsoportban egyáltalán nem volt mérkőzés és egynél több küzdelmet is a versenyzők alig 40 százaléka vívott. Igen ám, de hol és mikor szerezhettek volna tapasztalatokat. Az edzéseken kívül csak az Énekes-emlékversenyen! Ez viszont régen volt. A kérdés-komplexumot külön érdekessé teszi, hogy mind a fiatal ökölvívók technikai minimumvizsgájának bevezetése, mind pedig az orvosi ellenőrzést szigorító egészségügyi határozatok széleskörű nemtetszést váltottak ki az edzők között. Kifogásolták, hogy megkötik a kezüket, és úgy érezték, hogy nem bíznak bennük. Néhány lelkiismeretes és kellő szakmai ismerettel bíró edzőnél bizonyos fokig érthető volt ez az álláspont. De mi van a többiekkel? Valahogy továbbra is az a helyzet, hogy a jövő fejlődésének alapköveit pontatlanul és rendszertelenül rakják le, és a fiatal tehetségeket idő előtt kiégetik. Ahányan vannak, annyi felé húzzák a kocsit, s így semmiféle komolyabb előrehaladás nem lehetséges. Ha zokon is veszik, ki kell mondani: ideje, nagyon ideje lenne már valamilyen formában felébreszteni az edzők fokozottabb felelősségérzetét, szakmai érdeklődését, tanulási vágyát. Összecsap-e Kono, Kurinov és Veres Győző ? ..1961. március 9. Földi országos csúccsal második lett a moszkvai súlyemelő-versenyen.” Ez volt az első hír a múlt évi Moszkva-Kupa versenyről. Azután jöttek az újabbak. Husz- ^ ka, Veres és Tóth Géza nagyszerű ered- tetményeiről. Mi nagyon ^s örültünk itthon akár- r* ■* csak ok, ott kinn a Luzsnyiki-stadionban, ahol olyan eredményeket értek el, amelyek már nemcsak a jó helyezéshez voltak elegendők, hanem megközelítették az élvonalbeliek teljesítményét. A tavalyi év sikersorozatainak elő- 5 futára volt a moszkvai verseny. És most újra a Moszkva Kupa-viadalra készülnek $ súlyemelőink. A közös félkészt!- 4 lés színhelyén már csak erről $ az újabb erőpróbáról beszélnek. ^ Csak egy régi harcostárs nem $ osztozik most velük a félkészt!-$ lés izgalmában. Tóth Géza hete- 2 gén fekszik a kórházban. Szo- igorúan hallgatják a hogylétéről érkező híreket és arra gondol,-ának, hogy egyik napról a mái síkra kerékbetört egy nagyszerű súlyemelő pályafutása. " Az edzőtermekben azonban már nincs helye a kesergésnek. " Helyt kell állniok Moszkvában és ennek nagyon kemény munka , az ára. A súlyzócsengés, a nagy erőfeszítés jellegzetes hangja/ eszükbe juttatja, hogy nagy küz- / delmekre van kilátásuk. Földi győzelmi eséllyel indul, Nagy Róíbert pedig igyekszik jó ver / senytársnak bizonyulni. Szabó Elemér meg szeretné erősíteni élvonalbeli helyét. Kuszka élete ' első nagy váltósúlyú versenypere ' ► készül. Veres Győző pedig mind-í untalan azt hajtogatja. / — Ha Kono lefogyaszt. '// óriási hármasverseny lesz. í Kurmov, Kono és én nagy csaptát vívunk majd. Ki tudhatná, kinek jön ki jobban a lépés? .. . í Vanczák Endre és Ecser Ká- roly pedig tudja, hogy csak eddigi eredményeik túlszárnyalásé- val tudnak felzárkózni az „él- bolyhoz". Ezekre a nagy feladatokra szorgalmasan készülnek. Az egyik súlyzó előtt Földi áll és nagyokat fújva készül a leve- gőbe röpíteni. A falnak támaszított tornapadon Veres fekszik , és kivörösödött arccal nyomja fel magától a mellére nehezedő imázsán felüli súlyt. Amott a sa-rokban Vanczák mintegy önfeledt kisgyerek gurítgatja a súlyzót! Ide-oda. Gördül a nehéz vas! Jobbra, majd lomhán balra. Azt vizsgálgatja a versenyző, hogy leforog-e a rúd a tárcsában. Majd megkeményedik az arca, leguggol, felrántja a súlyzót és számolni sem tudjuk, hányszor nyomja a feje fölé. Ezek már ellenőrző jellegű edzések. Lemérik, hogyan sikerült a felkészülés, milyen súlyokon kezdhetnek majd Moszkvában. Nem emelik fel a maximuFöldi 330 kg-ot lökött magasba.3 s a többiek sem maradtak el. Kialakult az az egészsége© versengés, amely elviselhetővé teszi a már több év óta tartó könnyertelen munkát.mot, de felmennek egészen a kezdő súlyig, hogy kinn biztosak legyenek az első fogások sikerében. Mikor végignéztük az edzéseket, lökésben mérték le az erejüket. — Annyit fogok nyomni, amennyit te kilöksz — mondja mosolyogva Huszka a légsúlyú Nagy Robinak. — Rajta, kezdjük. És a párharc holtversennyel végződik. 120 kg-ot mindketten elérik és tovább nem erőlködnek. Veres Győző hívja ki aztán Huszitát lökési versenyre. 10 kiló előnyt ad Huszkának. Jó hangulatban küzdenek a súlyokkal. S a kemény munka közben érlelődik a siker, az edzéseredményekből következtetnek a várható eredményekre. Reméljük, hogy derűlátásuk nem alaptalan. Kaszás Sándor Biztató formában voltak. Bírják-e majd erővel? Amikor az Újpesti Dózsa új edzője átvette a csapatot, és a Balaton melletti alapozás után Újpesten megkezdte az edzéseket, a pálya szélén álló nézők közül többen is — miközben figyelték, hogy a játékosok hétről hétre fokozatosan erősödő megterhelést kapnak az edzéseken — megjegyezték: „Ezt nem bírják majd a fiúk, az Újpesti Dózsa nemzetközi műsorát is tekintve előbb-utóbb meglesz a böjtje a nagy igénybevételnek . ..” Erről a kérdésről beszélgetünk most Kalocsai Géza dr. edzővel. Azt mondja, hogy az őszi idény elején, a csapat és a játékosok teljesítményében, valóban mutatkoztak jelek, hogy a játékosok edzéseinek áthangolása, a kemény sportmunka átmenetileg bizonyos fokú reakciót váltott ki a csapat tagjaiban. De ezt Kalocsai bekalkulálta, számított rá, hiszen a játékosoknak fizikailag és pszichikailag is meg kellett szokniok a változást. — Az őszi bajnokság első mérkőzései után azonban a fiúk átestek a krízisen — folytatja az edző. — Ha most visszagondolok a csapat eddigi teljesítményeire, a szinte megállás nélküli nehéz feladatokra, a tengerentúli portyára, a Kupagyőztesek Kupájáért lezajlott eddigi találkozóinkra, s nem utolsó sorban a bajnoki rajtra, meg kell állapítanom, hogy célunkat eddig sikerült elérnünk. Persze még előttünk áll a folytatás ... Az edző arról is beszél, hogy játékosai eleinte bizony nem fogadták kitörő örömmel a nagy megterhelést magában rejtő sportmunkát. „Sokan figyelmeztettek arra is, hogy egyszer majd „kipukkad” az együttes... A fizikai erővel való helyes gazdálkodás, az, hogy figyelemmel kísérem: egyénileg kinek milyen a munkabírása, mikor mennyit kell adagolnom a gyakorlatokból, magával hozta, hogy most már különösebb kisiklástól, megrázkódtatástól nem kell tartanunk. Legalábbis én ezt remélem . ..” Néhány kérdést adunk fel az edzőnek. Azt például, hogy most kezdődik a bajnokság hajrája, s a bajnoki címnek a lila-fehérek is esélyesei. Azonkívül a csapat a Fiorentina elleni két, nehéznek ígérkező mérkőzése előtt is áll. Az U. Dózsa öt kulcsemberét adja a VB-keretnek. Hogyan egyeztethető össze ez a sok feladat? Bírja-e majd erővel az együttes? ... — Valóban nehéz lesz eleget tennünk a három fronton ránk váró feladatoknak. Az edzőnek sem könnyű a dolga, hiszen kevés játékos áll rendelkezésre, kicsi a választék. A csapat most olyan erényeket csillogtat — gyorsaság, frisseség, küzdőképesség —, hogy ha ezekből csak egy is hiányzik, már nem azt nyújtja, amit eddig. Frissen, jó erőben kell tartanom a fiúkat, a gyorsaságukat, ha lehet, még fokoznom kell. A mieink lendületből játszanak. Ezt az erényt konzerválni kell. Sajnos, a nagy hajrában csak 2—3 napos szünettel számolhatok, így hát megértik, ha azt mondom: a frisseség, a jó erőben tartás első számú feladat. . . Most jó erőben vannak a fiúk. Ha pihentek, végig játsszák a 90 percet. A mérkőzések közti rövid pihenőt jól fel kell hasz-.- nálni, hiszen a fiatal szervezet- tel nem lehet hazardírozni... Idei feladatainak ma még csak az egy részén jutott túl az U. Dózsa. A Fiorentina Európa egyik legjobb együttese. A baj- ínoki hajrá bizonyára sokat vesz ki a játékosokból, s közülük öten ^ időnként a VB-keretben, annak 4 mérkőzésein, edzésein is szerevepelnek. 4.y — Leselkedik még ránk ^ egy nagy veszély, a sérülés lehetősége is 4 — folytatja a gondolatot az edző. ) — Csaknem mindig ugyanazok a 4 játékosok szerepelnek a csapat- % ban, mert szinte nincs más. Új ^ feladat az is, hogy a bajnoki ^ idény vége felé, amikor lazítani nem kellene az edzéseken, erre nincs lehetőség, tehát továbbra is formában kell tartani őket egyénileg és a csapatmunkát tekintve is ... ^ Nehéz új szakasz előtt áll te- 41 hát az egyik bajnokjelölt... — Én bízom a fiúkban, hiszen az edzőnek mindig bíznia kell! ! — fűzi hozzá végül a lila-fehérek 41 edzője. 4 r. p. + Péntek, 1962. március 9. 3 .. ! • • • • « l/ig -HÍRADÓ | . -i. i - i . . I még a legkeményebb profi szi! A Világbajnokság VStdZSaveket is megejti. Erre vall, hogy ■ . . — ■ 1 — Dominguez, aki hosszú időn át oly nagy sikerrel védte a Recu Madrid kapuját, hazarepült Argentínába. Már el is foglalta helyét a Racing Buenos Aires, Argentína bajnokcsapatának kapujában, Dominguez nem győzi hangoztatni: egyedül vágya, hogy rábízzák az argentin válogatott kapujának őrzését a chilei VB-n, s ha ezt sikerül elérnie, ő lesz a világ legboldogabb embere. I . . , öt posztjára, de különösen a belső há-AZ Olasz csatársor Izomra most több, közel egyforma két 11zességű pályázó van. Azt mondják, kellemes gond lesz a kiválasztás. Több vezető szakember véleménye szerint nem lehetetlen, hogy végül is a Maschio, Angelillo, Livori összetétel mellett döntenek az illetékesek. Ha így lesz, akkor páratlanul érdekes csemegét kaphatnak a VB-küzdelmek nézői. Ha ugyanis Argentína és Olaszország a csoportküzdelmekből továbbverekszi magát, könnyen előfordulhat, hogy szembe kerül egymással a két ország válogatott csapata. Ez esetben pedig Argentína ellen argentin belső hármas igyekszik majd megszerezni a győzelmet Olaszország részére hiszen köztudomású, hogy Maschio, Angelillo és Sivori — argentin — s rá JL- I I érkeznek a csehszlovák válogatott ke- Örvendetes hírek ret tagadnak felkészüléséről. Mind a ■ —..................... vidéken, mind , a fővárosban lakók minden alkalmat megragadnak a sokoldalú edzésre, s amellett, hogy a bajnoki idényre előírt adagokat a klubedzéseken teljes erőbedobással végzik, még külön, nrvények is sok munkát vállalnak. A csehszlovák labdarúgók hozzáállása azt bizonyítja: a válogatott keret minden tagja na^v mer,,iszteU“'ésnek veszi, hogy ott lehet majd Chilében *A legjobbak között Ernős ír elégedetten a bratislavai Pravda minapi száma j % !Ko!evvo!taprmheg-düs| ^fi-i —;------------------------------------------körtén amelyen — mint már jelentettük — 5:1 arányban győzte le a Dinamó Bukarest együtteét. A korai időszakot tekintve máris igen biztató formában játszott a chilei tizenhatos döntő egyik résztvevője. A szakemberek , különösen a csatársor játékával voltak igen elégedettek, amely olykor ellenállhatatlannak bizonyult — Koiev nagyszerű irányítása mellett, aki két aólte is lőtt. A sor másik kiemelkedő tagja a balösszekötő Dermendzsiev volt. A Koiev — Dermendzsiev balszárnyról bizonyára sokat fogunk még hallani. I Bravília I.m. I Sao Paolo evyük magaslati üdülőterazsíle 11 tagú krátegjében lesz együtt március 19 és . . ------------------------—---------------- április 8-a között. Ezt követőleg, április 13—21 között újabb edzőtáborozásra kerül sor Sierra Negrán. A felkészülés utolsó szakasza május 4-én kezdődik. Május 21-én jelölik ki a Chilébe utazó névleges 22 főnyi keretet, majd másnap tútnak indulnak állomáshelyükre a Vina del Mar szomszédságában fekvő kis városkába. Quil.miéba iKo umtva is teljes létszámmal,| f v^A^csap'atszakre' -------- tetője. Adolfo Opedemera nerviában már ki is alakította a végleges keretet, hiszen mindössze 25 játékost hívtak meg a közös felkészülésekre. az olvasóval az edzői hivatásról .......................! " “ Kedves Olvasó! hogy az edző fogalma nem ismeretlen előtted. A sportot szereted, ezt bízvást tudom, hiszen kijársz a sporteseményekre, a rádió sporthírei és a telesport kedvenc szórakozásaid közé tartozik, mert érdekel minden, ami a sportéletben történik. Érdekel hát az is, hogy egyik vagy másik csapatnak ki és milyen az edzője. Mert azt is tudod, hogy a jó edző a jó sporteredmények kovácsa. Én a magam részéről még csak annyit teszek hozzá, hogy a jó edző ennél is több. Tudom, túlságosan egyszerű és nem is mindig szerencsés múltbeli dolgokra hivatkozni, az edzőkérdésben azonban mégis az engedélyedet kell hozzá kérnem, kedves olvasó. A sportoktatót régen trainernek hívták, és ennek a szónak volt valamilyen bántó, lebecsülő kicsengése. Az edzői munkát a „társaságban" nem tartották szalonképesnek, s a munkások körében sem volt sok becsülete, a trénerre azt mondták, hogy ingyenélő, így aztán a trénerek sehová sem tartoztak, társadalmi számkivetettség jutott nekik osztályrészül. A tréneri foglalkozásnak ezért igen kicsi volt a vonzereje. Kevés kivételtől eltekintve éppen azok idegenkedtek tőle a legjobban, akik talán a legalkalmasabbak lettek volna rá, akikben meg lett volna a tehetség ennek a szép foglalkozásnak tartalmas betöltésére. Új, haladó társadalmi rendünk azonban edzőt csinált a trénerből. A tréner szó ma már kiment a divatból. Nemcsak azért, mert az edző szó magyar és jobban hangzik, hanem azért is, mert elsősorban tartalmilag változott meg a jelentése. Az edzőt a pedagógussal egy szintre emelte a mi társadalmi rendszerünk, amit a vele szemben támasztott követelmények is bizonyítanak. Ma senki sem foglalkozhat sportoktatással, amíg az Edző- és Sportvezető Képző Intézet valamilyen tanfolyamán bizonyítványt nem szerzett, a magasabb minősítésűeknek pedig három éven keresztül főiskolai színvonalon kell tanulniuk, azokról nem is beszélve, akik testnevelési főiskolai végzettséggel rendelkeznek.. Az edző tehát ma már nemcsak edző — a szó fizikai értelmében —, hanem nevelő, a felnövekvő nemzedék, a sportot kedvelő százezrek nevelője. Nem bizonytalan egzisztenciájú, szakma nélküli kiszolgáltatott, hanem okleveles szakember, testnevelési és sportmozgalmunk öntudatos dolgozója, aki a sport sajátos és vonzó keretei között végzi sokirányú, felelősségteljes és megtisztelő munkáját. Ez a tudat önbizalmat, magabiztosságot, szakmai és nevelési kérdésekben bátor és határozott hozzáállást kölcsönöz az edzőnek, és arra serkenti, hogy tudását állandóan fejlesztve lépést tartson a fejlődéssel, amire különösen nagy szükség van ebben a rakétagyorsasággal fejlődő világban. A sport és a testnevelés területére ugyanis éppen úgy vonatkozik a fejlődés törvényszerűsége, mint a társadalmi és gazdasági élet egészére. Ami ma valamilyen szakmai kérdésben új és haladó, lehet, hogy holnap már túlhaladott álláspont lesz. A jó edzőnek nem szabad figyelmen kívül hagynia ezt, mert akkor óhatatlanul lemarad. Ez pedig nem szolgálna testnevelési és sportmozgalmunk javára. Mint láthatod, kedves olvasó, az edzőkkel szemben támasztott követelmények nem csekélyek. Pedig mindehhez még hozzá kell venni a példamutató magatartást, a jellemszilárdságot, a tehetséget és a hivatásszeretetet, amiből természetszerűen következik, hogy a jó edzői munka egész embert kíván. Te pedig bizonyára megkérdezed, kedves olvasó, hogy vannak-e nekünk ilyen edzőink? Szerintem vannak. Még talán többen is vannak, mint ahányra akár egy fél évvel ezelőtt is gondoltam. Erről a lapunk hasábjain hét hónapon keresztül zajlott „Eddzünk korszerűen” vita győzött meg, amelynek során sok, eddig alig ismert fővárosi és vidéki edző és testnevelő tanár hívta fel mamára munkájával a figyelmet. • Ma talán még jelentős azoknak a száma, akik a régi utakon járva folytatnak edzői mesterséget, de mindig többen és többen lesznek olyanok, akik a legkorszerűbb elvek szerint igyekeznek gyakorolni edzői hivatásukat. Pető Béla