Népsport, 1962. április (18. évfolyam, 63-84. szám)

1962-04-19 / 76. szám

Ízelítőt adtak a sportág szépségeiből A sportág vezetői, játékosai és szurkolói egy­aránt nagyon sajnálták, hogy vasárnap a Sport­­csarnok nem állhatott a kosárlabdázók rendelke­zésére, mert a MAFC — Ganz-MÁVAG férfi mér­kőzés olyan sportcsemegét hozott, amely meg­érdemelte volna a nagyobb nyilvánosságot. A két vetélytárs a régi hagyományos napokra emlékeztető küzdelmet vívott egymással, telje­sen feledtetve azt a tényt, hogy a műegyetemis­ták a táblázat élén, a gépgyáriak pedig a köze­pén állnak. Különösen a Ganz-MÁVAG játszott a vártnál lényegesen jobban és nemcsak meg­szorította esélyes ellenfelét, hanem a találkozó nagyobb részében fölényben volt. A Ganz-MÁVAG erre az alka­lomra védekezésben javult a leg­többet. Fényesen bizonyítja ezt a kapott kosarak száma. A kisebb játékerőt képviselő OSG-től és BEAC-tól néhány héttel ezelőtt még csaknem ugyanannyi kosa­rat kaptak, mint most a váloga­tott közepekkel felálló műegye­temistáktól. Jó volt a gépgyá­riak tábla alatti dobóteljesítmé­nye is, hiszen Mártonffy és Prie­­szol majdnem ugyanannyit do­bott, mit Gabányi és Tuboly. A MAFC fordulás után sokkal higgadtabban játszott, mint az I. félidőben. Helyzeteiket jobban­­ előkészítették és ki is használ­­­­ták, mint a MÁVAG-kosarasok,­­ akiknek egy-egy kosárért sokkal keményebben kellett megküzde­­niök. A MAFC győzelmében je­­­­lentős szerepe volt Bohátynak is, aki még az első játékrészben összeszedte négy személyijét, en­nek ellenére nagy fegyelemmel végigjátszotta a mérkőzést, sőt, a hajrában sokkal ponterősebb­­nek bizonyult, mint korábban. A mérkőzés végén a közönség lelkesen megtapsolta a levonuló csapatokat, s azok rá is szolgál­tak a tapsra, mert valóban ízelí­tőt adtak a sportág szépségeiből.­zetett. Jellemző a küzdelem he­vességére, hogy 5 BEAC- és 2 BVSC-játékos került a kiponto­zás sorsára. A legtöbb kosarat Kacskovics (31) és Vörös (16), illetve Laborcz (23) és Horváth (17) dobta. Hárompontos női mérkőzések A rangadójellegű Bp. Petőfi — Diósgyőri VTK találkozón a diós­győrieknek sikerült visszavág­­niuk hazai pályájukon elszenve­dett őszi vereségükért. A háló­­nővérek már ismét teljes értékű játékosoknak bizonyultak, ugyan­akkor a Bp. Petőfi nélkülözte legjobb védőjátékosát, Tóthnét. Ez az erőeltolódás már a rajtnál a diósgyőriek győzelmét sejtette, ami aztán be is következett. A DVTK bedobói — különösen Pusztay és Horváth — jó napot fogtak ki, távolról is rendre kosarat értek el, a Petőfi-kosa­­rasok pedig a tiszta helyzetek egész sorát hagyták kihasználat­lanul és a távoli dobásaik sem sikerültek. Ennek ellenére a Petőfi egyenlíthetett volna, de későn hajrázott. E győzelmével a DVTK továbbra is megőrizte helyét a közvetlen élvonalban. A bajnokjelölt MTK a kiesésre álló Duna Cipő ellen mindössze 3 pontos győzelmet aratott, ami meglepetésnek számított. A cipő­gyáriak lelkesedéssel pótolták ellenfelük nagyobb tudását. A mérkőzés sorsát végül is a haj­ráiban Hegedűs eredményessége és Horváth két távoli kosara döntötte el. Az MTK-játékosok jelek szerint még nem heverték ki NDK-beli mérkőzéseiket, s érezték a TF elleni hétközi találkozó fáradalmait is. Kovács (BVSC), Simon (Bp. Hon­véd), Fekete (Csepel) 20—20. Nők: Hegedűs (MTK) 28, Görög (Baja) 27, Korenné (Bp. V. Me­teor), Rátvay (Baja) 24—24, Par­tiné (VTSK) 20, Németh (Győr) 19, Hoffmann (Bp. Petőfi), Ke­­szeiné (MTK), Vargáné (Bp. Elő­re) 18—18. A FÉRFI NB ALLÁSA NB II Férfi mérkőzések: Kecskemét— Bp. Előre 68:58 (31:22). TFSE — VTSK 78:72 (44:38). Bp. HSC — Csepel Autó 69:59 (31:32) VTSK— Sopron 74:52 (27:24). BM Dózsa — MTK 71:56 (34:30) Pét —Köz­gazd. Egyetem 57:61 (31:27). Székesfehérvár—TFSE 86:102 (44-42). 1. TFSE 14 13 1 1120:954 27 2. BM Dózsa 14 10 4 1007:912 24 3. VTSK 14 9 5 956:908 23 Női mérkőzések: Szolnoki V. Meteor —BVSC 41:37 (15:20). Sop­ron—Bp. Kinizsi 47:60 (27:23). Szolnoki MÁV—Bp. HSC 65:54 (36:32), Székesfehérvár— Szek­­szárd 83:30 (37:7). Nagykőrös — Kecskemét 60:38 (31:15). Bp. FŰSZÉRT—Bp. Spartacus 48:42 (14:19). BVSC —Kecskemét 44:28 (22:9). 1. Szem­. VM 14 13 1 908:654 27 2. BVSC 15 11 4 749:609 26 3. Bp. Kinizsi 14 11 3 815:680 25 NB tartalékbajnokság Férfi mérkőzések: MAFC — Ganz-MÁVAG 101:69. MTK —TF 73:60. Bp. Honvéd —TF 101:72. Csepel—MTK 61:49. OSC—Köz­­gazd. Egyetem 57:52. BEAC—Bp. Előre 77:65. BM Dózsa — Csepel Autó 72:47. BVSC —Közgazd. Egyetem 87:72. Női mérkőzések: MTK — Duna Cipő 83:25. Komárom — Bp. Előre 52:45. Székesfehérvár—Csepel 70:32. MTK —TF 56:36. Bp. V. Meteor—TF 43:36. BVSC —Duna Cipő 42:40. 1. MAFC 18 18 — 1563:1107 36 2. Bp. Honvéd 18 17 1 1811: 983 35 3. Csepel 18 14 4 1402:1264 32 4. BEAC 19 11 8 1435:1439 30 5. OSC 19 11 8 1398:1488 3­1 6. Pécs 18 10 8 1388:1400 28 7. Szeged 18 9 9 1315:1486 27 8. G.­MÁVAG 18 8 10 1611:1307 26 9. Baja 18 8 10 1396:1381 26 10. Sz.­fehérvár Ifi 7 11 1273:1693 25 11. BVSC 19 5 14 1244:1473 24 12. Diósgyőr 16 4 14 1100:1247 22 19. VM KÖZÉRT 19 3 16 1226:1670 22 14. Szombathely 18 3 15 1071:1399 21 BVSC —BEAC 93:92 (39:30, 74:74, 82:82) Sportcsarnok. OSC — VM KÖZÉRT 78:71 (34:34). Sportcsarnok. Kétszeri hosszabbítás után a BVSC legyőzte a BEAC-ot Nemcsak a bajnoki címért fo­lyik nagy küzdelem, hanem a kiesés elkerüléséért is. Elsősor­ban a Szombathelyi Haladás, a VM KÖZÉRT, a BVSC és a Diós­győri VTK tartózkodik a veszé­lyes ,,zónában”. E csapatok kö­zül eddig a vasutasok szerepel­tek a legjobban. A BVSC ősszel mindössze kétszer nyert, most pedig már 5 győzelme van. A vetélytárs Szombathelyi Haladás és VM KÖZÉRT legyőzése után kedden az élcsoportba tartozó BEAC-ot fektették kétvállra a vasutasok, mégpedig nem is akármilyen mérkőzésen! A találkozó sorsa másfélórás igen heves küzdelem és kétszeri hosszabbítás (1) után dőlt el mindössze 1 pont különbséggel: 93,92! Az OSC Franciaországban sze­repel a hét végén , néhány BEAC-játékossal megerősítve, ezért játszott a két érdekelt csa­pat bajnoki mérkőzést. A BVSC nagyon felkészült a találkozóra. Erre volt is ideje, mert vasárnap nem szerepelt, a BEAC pedig a DVTK-val vívott kemény küzdel­met. A vasutasok mindjárt a kez­dés után magukhoz ragadták a kezdeményezést és hatalmas lel­ke­s­e­d­ésse­l r­ák­é­n­y­s­z­e­r­í­te­tt­é­k harcmodorukat az egyetemis­tákra. Elsősorban területvédel­müket szervezték meg jól, de ezúttal a pontszerzésre is fu­totta az erejükből. A mérkőzés nagy részében vezettek 5 — 6 ponttal, de volt a BVSC-nek olyan­­ időszaka is, amikor már 11 —12­­ pontos előnye volt. (39:27, 45:34). A REAC jó teljesítményt nyúj­tott és ezért a közönség nagyon jó sportot láthatott, de ezúttal a vasutasok főleg taktikailag fe­lülmúlták ellenfelüket. A hosz­­i­szabbításokban a BVSC összetett­­ védelmet alkalmazott: Kacsko­vics fogta Laborczot, a többiek zónáztak. Ez a taktika bevált és­­ a megérdemelt győzelemhez ve­ A FORDULÓ LEGJOBB KOSÁRDOBÓI Férfiak: Kovács (Baja) 51, An­toni (Szombathely), Gabányi (MAFC), Liptay (Csepel) 30 — 30, Faragó dr. (Szeged) 26, Bencze (Bp. Honvéd), Mártonffy (Ganz- MÁVAG) 24 — 24, Merényi (Sze­ged) 23, Dajka (KÖZÉRT), Hege­dűs II (Sz. Építők) 22 — 22, Feke­te (Csepel), Kacskovics (BVSC). Nagyszerű erényeket csillogtatott férfi röplabda-válogatottunk A magyar röplabdasport ritka­n szép sikert könyvelhetett el magának a múlt héten a szovjet röplabdázók elleni mérkőzések után. Háromszor csaptak össze öt nap alatt a szovjet és magyar röplabdázók, kétszer hivatalos Magyarország—Szovjetunió talál­kozó keretében, s mindkét mér­kőzés magyar győzelmet hozott. Ilyen bravúrral aligha dicseked­­het bármely ország válogatottja. És ez az eredmény még úgy is sikernek számít, hogy a szovjet csapatban nem szerepeltek a sokszoros bajnok CSZKA váloga­tottjai, mert ez a megfiatalított együttes nemcsak a CSZKA-t győzte le, hanem bebizonyította, hogy komoly nemzetközi tornán is képes kivívni az első helyet Érthető volt hát az ötnapos mér­kőzéssorozat után a magyar csa­pat vezetőinek öröme, hiszen ez a három találkozó egyben az októberben sorra kerülő moszk­vai világbajnokságra való fel­készülés egyik jelentős állomása volt. Együttesünk játékáról a teljes elismerés hangján nyilatkoztak szovjet vendégeink is. Voszka­­bosztyikov, a legjobb szovjet játékos például a következőket mondta el a magyar csapatról. •­ A magyar válogatott éppen egy évvel ezelőtt járt Moszkvá­ban és akkor ugyanez a meg­fiatalított szovjet együttes volt az ellenfele. Akkor is két mérkő­zésen mérte össze tudását a két csapat, s az egyiken a magya­rok győztek 3:2-re, a másikon ■­ pedig 3:1-es szovjet győzelem­­ született. Most mindkétszer a­­ magyar válogatott győzött 3:2-re.­­ Egy év alatt sokat fejlődött a­­ magyar csapat. Tavaly is láttam igen jó egyéni teljesítményeket a magyar játékosoktól, most azon-­­­ban ezeken kívül az akkoritól­­ lényegesen jobb csapa­t­m­­u­n­­­­kát tapasztaltam. ( Nézzük, mik voltak azok az­­ erények, amelyeket férfi röp-­­­labda-válogatottunk a találkozó-­­ kon csillogtatott.­­ Mindenekelőtt a remek küzdőszellemet­­ kell megemlítenünk. És tulaj-­­ doktképpen ez volt az új a ma-­i gyár csapat játékában. Persze, ) tévedés ne essék, ezzel nem azt­­ akarjuk mondani, hogy játéko­­­­saink azelőtt nem küzdöttek, vagy nem akartak küzdeni,­­ hanem sokszor nem tudtak­­ küzdeni, mert idegileg nem bír-­­ ták a hajrát. Most azonban er­­­­ről szó sem volt, hiszen mind-­­ két mérkőzés győzelmét a döntő játszmában szerezték meg. Bármilyen jól is játszott az­­ ötödik játszmában a szovjet vá­­­­logatott, a mieink újra meg újra­­ képesek voltak erősíteni. Ez­­ nemcsak a mérkőzések hajrája-­­ ban mutatkozott meg, hanem a­­ mérkőzések közben is. Az első­­ találkozó második játszmájában ugyanis a szovjet együttes már 14:6-ra vezetett és elképzelhe­tetlen volt az egyenlítés. Válo­­­­gatottunk azonban ritkán látott­­ hajrába kezdett, kiegyenlített és­­ nyugodtan mondhatjuk, csupán­­ azért nem nyerte meg a játsz­­­­mát, mert egyik játékosunk­­ 14:14-nél nyitást rontott. Ez a nagyszerű csapatmunka,­­ amely a két mérkőzésen megmu­tatkozott, elsősorban a kitűnő­­ mezőnymunkának volt az ered­ ,­ménye. Játékosaink szinte min­den akciónál nagyon jól helyez­kedtek és nem ismertek elve­szett labdát. Állandóan mozog­tak a pályán még labda nélkül is, s ezzel szinte ugyanazt a jó mezőnymunkát tudták produkál­ni, mint ellenfelük. Biztosak le­hetünk abban, hogy ha vala­mennyi ütőjátékosunk­ felgyorsul a mezőnyben, akkor együtte­sünk még jobb játékra is képes lesz. Örvendetes volt az is, hogy a csapat támadójátéka milyen sokat javult. Ebben szintén felülmúlta a szovjet válogatottat. Nem első­sorban a támadások előkészíté­sére gondolunk, hanem azok befejezésére. A fiúk egyik mér­kőzésen sem csak arra­­töreked­tek, hogy a­ lehető legerősebb le­ütésekkel szerezzék pontjaikat, hanem ezeket állandóan válto­gatták a csuklóval megütött fél­erős, valamint a jól helyezett, ej­tett labdákkal, amelyekkel sok­szor sikerült kizökkenteniök el­lenfelüket a megszokott ritmus­ból. Sikerrel alkalmazták azt a cseles megoldást is, hogy az il­lető játékos feladás helyett vá­ratlanul átejtette a labdát a szovjet térfélre, amellyel ugyancsak jónéhány pontot sze­reztek, illetve nyitásváltást ér­tek el. Nyugodtan leszögezhetjük, hogy ilyen jó mezőny- és támadójá­tékkal férfi röplabda-válogatot­tunk feltétlenül a nemzetközi él­vonalban lehet. Gallai László Sakkozóink külföldön Moszkvában hétfőn este rendezték meg a nemzetközi sakkverseny 11. for­dulóját. Dely—Szimagin 1:0. Döntetlenül végződött az Igna­­tyev (szovjet)—Samkovics (szov­jet), a Padevszki (bolgár)— Judovics (szovjet), Hort (cseh­szlovák)—Larssen (dán) és a Wade (angol)—Bihovszkij (szov­jet) játszma. A többi játszma függőben maradt. Előző függő­­játszmák befejezése: Barcza— Samkovics 1:0, Hort—Judovics döntetlen. Kedden függőnap volt: Lilenthal—Aronyin 1:0, Lilienthal —Vaszjukov 1:0, Lilienthal—Szi­­magin döntetlen, Vaszjukov—Ju­dovics 1:0, Vaszjukov—Aronyin 1:0, Aronyin—Padevszki 0:1, Deli —Hort 1:0, Bronstein—Averbah döntetlen, Bronstein—Judovics 1:0, Averbah—Ignatyev döntet­len. Az élcsoport állása a 12. for­duló előtt: Bronstein 8 pont, Vaszjukov, Averbah 7.5—7.5, Lilienthal 7, Samkovics 6,5, Barcza 6 pont. Bukarestben kedden a 9. fordulót bonyolítot­ták le. Honfi vereséget szenve­dett a csehszlovák Kozmától. !/ »­r * ha nem !KedveS­O/VOSO, járatos valamelyik, sportegyesület pénzügyedben, talán nem is tudja, menyi baj szokott lenni azzal a fránya költségvetéssel. Erre a felfedezésre kell rá­jönnie az embernek, ha gyak­ran beszélget sportköri veze­tőkkel. Mert ugyebár ők nem azért vállalták a sportkör ve­zetését, hogy számoljanak, hogy pénzügyekkel bajlódja­nak, hanem azért, hogy a sportot szervezzék, a csapat eredményeit javítsák, hogy jobb feltételeket teremtsenek a dolgozóknak a sportoláshoz. Csakhogy mindez pénzzel jár. Mármint a pénz ügyeivel kell bajlódni, hogy a sportkör eredményesen működhessék. Mert igaz, ami igaz, a sportra szánt pénz mégiscsak köz­pénz, s arra — elvben — job­ban kellene vigyáznia minden­kinek, mint a sajátjára. Saj­nos, a sportvezetők között szép számm­al vannak, akik ezt na­gyon nehéznek találják, sok­szor panaszkodnak, hogy több energiájuk megy el betégekre, számolgatásra, mint a sport szervezésére. Kezdődik az egész a költség­­vetéssel. Vegyünk csak egy példát. A Gázművek sportegyesületének vezetőit 1961-ben az a kelle­metlen meglepetés érte, hogy csökkentették a sportegyesület költségvetési támogatását és vállalati kiutalását. A kiadá­sok viszont maradtak, mert csak nem lehet a szakosztá­lyoknak azt mondani: most pedig kevesebbet kaptak, mint tavaly. Fogták hát magukat a sportkör vezetői — a költség­­vetési egyenleg érdekében — egyszerűen megemelték a vár­ható rendezvény és egyéb be­vételek összegét. Így kijött az egyenleg, csak éppen az év fo­lyamán a pénz hiányzott, mert bizony a bevételek nem szapo­rodtak a kívánt mértékben. Hasonlóan, csak még elké­­pesztőbb könnyelműséggel járt el például a Szegedi Kinizsi vezetősége. 1960-ban 2000 forint volt a tagdíjbevétele, ez azon­ban cseppet sem zavarta a­ sportkör vezetőségét abban, hogy 1961-re 81 600 forintos tag­­díjbevételt tervezzenek. Itt is létrejött az egyenleg, csak a pénz maradt el, mert 81600 forint helyett alig tízezer fo­rint folyt be a sportkör kasz­­szájába. Vannak aztán ellenkező vég­letek is. Csak két példa: a Do­rogi Bányász NB I-es labda­rúgó-csapattal rendelkező szak­osztályának — nyilván jól meg­fontolt takarékossági okokból — a sportegyesület vezetői uta­zás és szállás költségekre mindössze 6200 forintot tervez­tek az 1961-es esztendőre. Az aztán csak természetes, hogy a tényleges kiadás alaposan meghaladta ennek az összeg­nek a hatszorosát. Kisterenyén még merészebb huszárvágásra szánták el magukat. 1960-ban 135 800 forint volt a labdarúgó­­szakosztály összkiadása, ennek ellenére 1961-re a költségvetés­ben csupán 81 700 forintot ter­veztek. Az eredmény: az enge­délyezett költségvetési össze­get fél év alatt majdnem elköl­tötték. Ugye mennyi bajt okoz az a fránya költségvetés? De csak akkor, ha nem kellő gonddal, körültekintés­sel és nem megfelelően tisztá­zott pénzügyi alapon készítik el. Mennyivel könnyebb jól meg­alapozott, könnyen áttekinthe­tő, szabályszerű és világos költségvetéssel gazdálkodni, ha a sportvezetők látják a le­hetőségeket és tudják mihez tartani magukat. Ehhez azon­ban őszintén kell beszélni a sportolókkal, nem szabad ,,hosszú fogakat" csinálni ne­­kik, azaz komolyan, a realitás­­oknak megfelelően kell elké­szíteni a költségvetést. Úgy hiszem, a kedves o­­­lvasó is egyetért velem, amikor minden egyesületi vezető fi­gyelmét felhívom a költség­­vetések körültekintő kidolgo­zására, mert az eredményes sporttevékenységnek ez az egyik legfontosabb feltétele. Ardai Aladár Készülődés az országos vízilabda-bajnokságra Április végén kezdődnek az országos vízilabda-bajnokság küzdelmei. Az első forduló sor­solása: FTC—Szentesi Kinizsi, Bp. Honvéd—Egri Dózsa, Vasas- Szolnoki Dózsa, Újpesti Dózsa— Bp. Spartacus, Vasas Izzó— BVSC. Csapataink teljes erővel készülnek az idei bajnokságra. Edzőmérkőzések, tornák zajla­nak le most az utolsó napokban, mindegyik igyekszik kialakítani a kezdő együttesét. Nem a legjobb előjelekkel Az Újpesti Dózsa nem a leg­kedvezőbb előjelek mellett készült a bajnokságra. Beteg­ségek, sérülések akadályozták a zavarmentes felkészülést. Külö­nösen Mayer kézsérülése érin­tette a csapatot. A sokszoros válogatott hátvéd makacs kéz­sérülése miatt hosszabb pihenés­re kényszerült. A gárda egyéb­ként egyrészt megfogyatkozott, másrészt pedig szaporodott. Sóti visszatért régi egyesületébe, a BVSC-be. A lilákhoz jött viszont Bíró, az MTK csatára és Martin, a Bp. Vörös Meteor fiatal játé­kosa. Rendelkezésre állnak termé­szetesen a régiek: Varga, Soliesz, Dömötör, Kiss A., Hanák, Kusztos, Lukász. Néhány tehetséges fiatal várja, hogy sor kerüljön rá, egyelőre azonban még türelemmel kell lenniük. Rövidesen azonban ki­próbálják Szatmárit, Baloghot és Dicskót is. — Amit tavaly elkezdtünk, azt az idén folytatjuk — mondta Pataky Imre edző. — Az elmúlt bajnokságon néhány kényszerítő körülmény miatt nem folytathat­tuk a tervszerű cseréket. Idén azonban ismét ki akarjuk hasz­nálni a szabályok által nyújtott lehetőségeket. Sok az egyforma képességű játékos, ez pedig a cseréket helyezi az előtérbe. Egész évi edzéssel A BVSC a bajnokság befeje­zése után sem hagyta abba az­­ edzéseket. — Torna, úszás és labda-­­ gyakorlatok szerepeltek a téli műsoron — mondja Laky Károly. — Miután ebben a játék­ban a labda játssza a döntő szerepet, a kerek bőr került az­­ előtérbe.­­ Sokat kétkapuztak a vasutas játékosok és ennek hatását máris lemérhették a legutóbbi tornán, amikor a Szolnoki Dózsát is le­győzték. Anélkül, hogy messze­menő következtetéseket vonná­nak le ebből , bíznak az idei jobb szereplésben. A párizsi tanulmányúton levő Kemény Ferenc helyett a Vasas­ból átlépett Kunos védi majd a vasutas kaput. ..Ur’­ember Lóti és az előrelépettek közé lehet sorolni a fiatal Togyeriskát, és Bek­ét. Már tavaly is szerepelt a három Konrád a csatársorban. Idén is ők alkotják a támadó­­hármast. Tehetséges tartalék­kapusuk van, a Ganz-MÁVAG- ból átigazolt Körösi személyé­ben. A kezdő csapat: Kunos Katona, Gyerő II — Molnár 1—■ Konrád 1, Konrád II, Konrád III.­­ A cserejátékosok között talál­­­­­uk Sótit, Ajkait, Togyeriskát,­­ Bek­ét és Gyerő 1-et. Bizakodás a bentmaradásban A Szentesi Kinizsi ismét visszakerült az első osztályba.­­ Ez egymagában is szép teljesít­mi mény, de a nehezebb csak eg­­y után következik: b­e­n­t ma­­ra­d­n­­ az I. osztályban. A­­ mostoha időjárás nagyban kés­­­­­leltette a csapat felkészülését. h Sokszor hófúvásban, hideg szél­­,.) ben szinte mindennap rótták a jó­hosszakat a vízilabdázók. Az­­ erőnléti edzést Horváth László­­ testnevelő tanár vezeti, a szak­­ír mai irányítást pedig Haraszti­­ Ervin dr. . — Céltudatos, kemény mun­­­­kával készül fel csapatunk az­­ OB I-re — mondta Haraszti dr. ? — Fiaink jó játékkal szeretnék­­­ kiérdemelni az előlegezett bizal­­­­mát, a támogatást, a közönség­­ lelkes érdeklődését. A csapat jó­­ szelleme, a nagy küzdőképesség­­ reményt ad arra, hogy megsze­­­­rezzü­k a bentmaradáshoz szüks­­­séges pontokat. ) A jelenlegi játékoskeret a kö­­­­vetkező: Szabó, Dongó, Hor­­­váth, Réthely dr., Dobossy, Kul­­­­csár, Sipos dr., Mikó, a Hód­mezővásárhelyről jött Szűcs,­­ valamint az egykori régi szen­­­­tesi játékos, Wolf, aki a nehéz , helyzetben a csapat segítségére­­ sietett.­­ A szentesi gárda már több­­ mérkőzést játszott, védője lett­­ az Alföldi Kupának és a döntő­­ során délelőtt a Hódmezővásár­hely ellen nyert, délután pedig a Tipográfia ellen. Ez igen jó erőnlétet bizonyít. 3 forint 30 fillérért sokat nyerhet a Totón! NEM A VÉLETLEN MŰVE Annál jobb egy ver­seny, minél hasznosabb tanulságokat hoz. A ke­rékpáros Osztapenko­­emlékversenyre, ame­lyet az U. Dózsa az eseményhez méltó mó­don rendezett meg, ilyen szempontból sem lehet panasz. Igen sokat tanulhatott belőle min­denki, aki nyitott szem­mel figyeli az esemé­nyeket. Valósággal iskolapél­dája volt az idénynyitó annak a közismert mon­dásnak, hogy a jól végzett munka előbb­­utóbb megtermi gyü­mölcsét. Elég rápillan­tani az eredményekre, hogy lássuk, milyen élesen tagozódik két részre országúti kerékpáro­saink mezőnye. Az egyik oldalon állnak a válogatott keret tagjai, akik lelkiismeretesen és sokat dolgoztak a télen át, a másikon a töb­biek, akik egyesületük­ben hol készültek, hol nem. Vagy legalábbis nem olyan Intenzitással készültek. A válogatott keret ki­lenc tagja az első húsz között végzett! Ilyes­mire már nagyon régen nem volt példa. Hor­váth győzött. Makó má­sodik lett. Juszkó har­madik, Mezei negyedik. Török hatodik, Megyer­­di tizedik, Balaskó ti­zenkettedik. Stámusz ti­zenötödik, Aranyi pedig tizennyolcadik. Klasszis különbség mutatkozott a válogatott keret javára és ez egy­általán nem a véletlen műve. Az egész télen át végzett rendszeres ed­zésmunka törvénysze­rűen mutatkozó ered­ményeit örökíti meg a versenyjegyzőkönyv. Még inkább alátámaszt­­■ ja ezt a győztes átlaga, amely egyben másik nyolc versenyző ered­ménye is. Aligha volt még példa arra, hogy az idény elején, ellen­szélben, ilyen sramú versenyt vívjanak az országútiak. Ez sem le­het a véletlen műve. Sok kemény tornatermi és országúti edzés van a 42 és fél kilométeres átlag mögött. Viszt György, a válogatott keret edzője elégedet­ten szemlélte fiait, s erre meg is volt min­den oka. Mert, ha netán vala­kit még a fentiek sem­ győztek meg, akad kéz­zelfoghatóbb, kifejezőbb példa is. A pécsi versenyzők példája. Mahó Lajos vá­logatott kerettag, egész télen rendszeresen ed­zett. Második lett, haj­szállal maradva le Hor­váth mögött, miután távközben a szökevény csoportban teljes értékű munkát végzett. A Péc­csi Spartacus többi ver­senyzője nem szerepel a válogatott keretben. Az utóbbiak természete­sen otthon edzettek, s miután a naptár szerint elkövetkezett a tavasz, kivonultak a tornate­remből az országidra. Jött azonban a második tél, a hófúvás, lehetet­len volt országúti ed­zést tartani. A torna­teremben viszont a ké­­zilabdások elfoglalták a helyüket. Edzés­lehető­ség nélkül maradtak, s hosszabb időn át majd­nem teljes tétlenségre kárhoztatta őket az idő­járás. Az eredmény? Makón kívül csak a ki­sebbik Dévait hozták el a versenyre. Dévai sem­milyen szerepet sem játszott a küzdelemben, holott képességek dol­gában aligha marad Mahó mögött. A többie­ket pedig rajthoz sem állították, annyira idény­­eleji még a formájuk. Nem lehet tehát más következtetésre jutnunk, mint amelyre már any­­nyiszor jutottunk: aki rendszeresen edz, megfelelően alapoz és lelkiismeretesen dolgoz­za végig a formábahozó időszakot, jól szerepel. Aki nem,­­ az lemarad. Mindezt a pályaver­senyzők példája is alá­támasztja. Ilyenkor még ők is ott vannak min­den országúti verseny rajtjánál és a rövid táv­ra való tekintettel tud­nak vezető szerepet is játszani. Már legalábbis a válogatott keret tag­jai, akik szintén rend­szeres edzésmunkát vé­geznek. Salamon ötödik lett, Mészáros tizen­egyedik. Az első tizen­kettő között mindössze két versenyző akadt, aki nem tagja egyik vagy másik keretnek. Mindezzel nem akar­juk azt mondani, hogy az egyesületekben sem­milyen munka sem fo­lyik. Sem azt, hogy a válogatott keret kész a békeverseny megnyeré­sére. De az egyesületi és a válogatott edzések színvonala közötti kü­lönbség alaposan szem­betűnik. Nem ártana te­hát, ha az egyesületi edzők áttanulmányoz­nák a válogatottak ed­zéstervét. Tanulni soha­sem szégyen még akkor sem, ha neves edzők előtt áll a tanulás lehe­tősége. Természetesen észre lehetett venni kisebb különbségeket is. Az Osztapenko-verseny azt is megmutatta, melyik egyesület edzései állnak legközelebb a válogatott keretek edzé­seinek színvonalához, s melyek távolabb. Ilyen szempontból el­sősorban az U. Dózsát és a BVSC-t kell ki­emelni. Az U. Dózsa ver­senyzői közül ugyanis a keretben nem szereplők is nagyszerűen helytáll­tak, a BVSC edzője vi­szont azzal büszkélked­het, hogy nemcsak az I. osztályban, hanem az ifjúsági, a II. és a III. osztályban is vasutas­versenyző győzött. Ez szintén nem lehet a vé­letlen műve. Nem árt tehát, ha el­gondolkoznak a fentie­ken országúti sportunk szakemberei.Sz. I. a költségvetésről ()­eszélgetés az olvasóval Csütörtök 1962. április 19.

Next