Népsport, 1962. április (18. évfolyam, 63-84. szám)

1962-04-26 / 81. szám

­ Ai J’l f J­I' a versenyzők javuló Harmadik forduló formájáról tanúskodott. Valamennyi I. osztályú találkozón szoros küz­delemben alakultak ki az egyéni győzelmek, noha három esetben is 14:6 lett a csapatered­mény. A jelen esetben csalókák voltak a számok, mert mind a négy mérkőzés bővelke­dett döntő jelentőségű árnyalatokban. Olyan sok volt a „ha ’, hogy sok lenn­e felsorolni va­lamennyi lehetőséget. Persze, ez nem változtat a tényeken, amelyek igen beszédesek. Meglepe­tésszerű győzelmével továbbra is a V. Dinamó vezet, é­s legalább igen szembetűnő az V. Dó­zsa és a­­Csepel visszaesése a ranglistán. A két újonc a várakozásnak megfelelően­­ eddig csak egymástól szerzett pontot, és ha nem­ tud­nak erősíteni, akkor máris kiesőjelöltek. Ennek ellenére mindkettő fejlődik: ismét kezd beiga­zolódni, hogy a nagy küzdelmek gyorsítják a beérést. Lehet, hogy jelenleg még nem veszik ennek hasznát, de később feltétlenül előnyükre válhatik. A többi csapat közül a Bp. Honvéd szívósan tartja második helyét, a K. Dózsa és a Vasas pedig szinte egymással párhuzamosan ha­lad felfelé. A sorrend persze még csak ideigle­nes, de arra mutat, hogy a küzdelmek folyta­tásakor újabb meglepetések várhatók. ■ j "• r i * nem tréfadolog. Ott ülni Az edzői felelősség a szorító sarka mellett, tudni, hogy a versenyző teljesítménye, sorsa, a csapat jelenlegi és későbbi eredménye tőlem i­s függ — komoly figyelmet, nagy szakmai hozzáértést és gyors ítélőképességet követel. A jó­jszorítósegéd együtt lélegzik küzdő verseny­zőjével, egyúttal azonban a kívülálló szemével, tárgyilagosan mérlegeli a lehetőségeket. Sajnos, néha mást is tapasztalunk. Egyik-másik edző a teljesen kilátástalan küzdelmet sem adja fel, hagyja, hogy versenyzőjét püföljék, s kockáz­tatja, hogy kiüssék. Legutóbb például semmi értelme nem volt annak, hogy az erősen vérző, kétszer is megintett Maurovits folytassa a küz­delmet, edzője azonban mégsem dobta be a tö­rülközőt. Csaknem ugyanez történt a Dienes — Erdei mérkőzésen, amelyen a számolás után is roggyant Erdeit a vezetőbíró helytelenül to­vábbengedte és a törülköző mindaddig nem re­pült, amíg a fiatal fiú — öt másodperc múlva! — újból meg nem roggyant. És ekkor sem a törülköző bedobása mentette meg Erdeit, hanem a mérkőzés végét jelző gongszó. Bezzeg a Bp. Honvéd edzője Bitter első megingásánál, a Va­sas edzője pedig már akkor jelezte a mérkőzés feladását, amikor Nyíri még meg sem roggyant, csak fokozottan ponthátrányba került. — Me­lyik a helyesebb módszer? Nem nehéz kitalálni! Régen várt, hatalmas küzdelmet hozott ,Mé­y­ — Németh J. nagyváltósúlyú párharc. A két ver­senyző nagy akarással és igen jó felkészült­séggel küzdött. Gongütéstől-gongütésig fáradha­tatlanul hajtották végre akcióikat. Utoljára alig néhány hete csaptak össze. Akkor is ők vívták a legnagyobb harcot, de ez a mostani, túltett azon. Ilyen lelkes és fáradhatatlan küz­delmet a belgrádi Európa-bajnokságon láttunk utoljára. E nagyszerű viadalnak azonban volt egy szépséghibája: az, hogy a két versenyzőt a személyes visszavágás fűtötte. Jól ismerjük mindkettőt, gyakran látjuk őket. Régi vetélytár­­sak. Eddig azonban még mindig csak egymás­sal szemben tudták erényeiket, képességeiket teljesen kibontakoztatni. Vajon miért? — A mérkőzés a mérlegeléssel kezdődik! — mondta a versenybíróság elnöke pénteken este a Dunaújvárosi Kohász képviselőjének, aki hiába „tépte a haját”, kénytelen volt belenyu­godni a döntésbe. Az történt ugyanis, hogy a Dunaújváros pehelysúlyú versenyzőjét, Palotást, csak szombattól igazolta le a szövetség a D. Kohászba, a mérlegeléskor tehát még nem volt jogosult az indulásra. Ha a mérlegelést a ver­senykiírásban rögzített időben, szombaton reg­gel tartják, akkor Palotás indulhatott volna, de — ami a dologban a legérdekesebb — éppen a D. Kohász kérte, hogy a korai kezdés miatt pénteken legyen a mérlegelés. Utólag már rá­jöttek a hibára, kapkodtak is fűhöz-fához, még óvni is akartak — eredménytelenül. S bár a sport szempontjából igazságosabb lett volna, ha Palotást engedik indulni, a tavalyihoz ha­sonló huzavonák megelőzése céljából még az ilyen határesetekben is helyes a szabályok száz­­százalékos betartása. Hogyan pihen a vezetőbíró ? dés­he­z,anamely­lyel érdemes behatóan foglalkozni. Régi gyakor­­lat szerint a mérkőzésvezetők felváltva vezet­nek és pontoznak a csapatbajnoki és a nemzet­közi mérkőzéseken. Ez a megoldás — a semle­gesség biztosítása miatt — az utóbbi esetben elfogadható, bár ott sem egészséges. De miért van erre szükség a hazai találkozókon? Egészen más követelményeket támaszt a bíróval szemben a vezetés, mint a pontozás, s a kettő állandó cserélgetése gátolja az elmélyülést. Hogyan is képzelhető el, hogy a szorítóban élénk mozgást végző, gyakran a nézők szabadszájúságától is zavart mérkőzésvezető a pontozó székbe nyu­godtan ül le, majd a 9 perces összpontosított figyelés után ismét frissen vezeti a következő párharcot? Ez egészen valószínűtlen. S miután amúgyis sok panasz hallatszik a bíráskodásra, helyesebb lenne, ha a rendező egyesületek — vállalva a plusz anyagi költséget — eggyel több vezetőbírót kérnének, a bíróbizottság pedig — legalább az I. osztályú CSB-n — teljesítené is ezt a kérést. Z. V. Gy. CSB- MuiOnZui AnIiiK Z ÜRÖM ÉS BÁNAT Megjegyzések a labdarúgó NB 11 - ből A labdarúgó NB II ben a Diósgyőr és a Nyíregyháza kivételé­vel, valamennyi csattal még 14 pontot szerez­het a hátralévő 7 fordulóban. Mind a bajnoki cím, mind pe­dig a kiesés szempont­jából döntő, hogy egy­­egy csapat hány­­pon­tot a baj­noki idény­­befejezé­sein. Bár még elég mesz­sze van a bajnokság befejezésének időpont­ja, a legtöbb mérkő­zésen már a legutóbbi­­fordulóban is igen he­ves küzdelmek folytak. Kétségtelenül az ér­deklődés középpontjá­ban az áll, hogy me­lyik két együttes küzd majd jövőre az NB I- ben. Jelenleg a DVSC és a Szombathely együttese áll csoport­jának az élén. „Ünneprontás" Debrecenben A Ken­ti csoportban, Debrecen­ben „ünneprontásnak” vették a Ganz-MÁVAG-tól elszenvedett ve­reséget. Akik kint voltak a mér­kőzésen, azok láthatták, hogy ez az „ünneprontás° nem a vélet­len műve volt. Ilyen helytelen fel­fogásban, lanyhán és erőtlenül játszani még nemigen látták a DVSC-t a debreceni szurkolók. Felmerült a kérdés: vajon miért történt ez? A választ Thomas Hen­rik dr­, a DVSC labdarúgó-szak­osztályának elnöke így adta meg: — Úgy vélem, hogy a játékosok könnyelműen vették a mérkőzést. Egész héten olyan volt a hangu­lat, hogy idehaza biztosan legyő­zik a Ganz-MÁVAG csapatát. Óva intettük őket ettől a felfo­gástól. Ennek ellenére, a csapat­ban felütötte a fejét a túlzott bizakodás. A jelentős pontelőny miatt már páholyban kezdték érezni magukat. Talán éppen jó­kor jött ez a vereség, hogy rá­döbbentse a fiúkat: még nem nyerték­ meg ezt a bajnokságot! Kétségtelen, hogy a vereség elsőszámú oka az elbizakodottság volt. Akadt azonban más baj is. Amikor vezetéshez jutott a csapat, elkezdett kényelmesen játszani, mintha már megnyerte volna a mérkőzést. Ennek következtében feltűnt, hogy a labdát rendsze­rint a vendégek szerezték meg, és így átvehették a játék irányítá­sái. Tértölelő rúgásokkal indítot­tak gyors, lendületes támadásokat és ezekkel mindig zavarba hozták a debreceni védelmet. A főváro­siak az iramot is jobban bírták és így vesztésre álló mérkőzést sikerült megnyerniük. Ismét bebi­­zonyosodott, hogy kényelmes já­tékkal ma már nem lehet sikert elérni az NB II-ben — még a baj­nokjelöltnek selítt Győzelem — és mégis csalódás A Nyugati csoportban vasár­nap öt pontra nőtt az éllovas Szombathely előnye. Bizakodtak is a pályára igyekvő szurkolók, hogy a ragyogó időben végre jó játékot is látnak kedvenc csapa­tuktól. Az eredményes tavaszi szerepléssel eddig is elégedettek voltak, de egyik hazai győzelem sem volt meggyőző. Nos, így volt ez vasárnap is A 2:0-ás hazai győzelem csak nagy küzdelemben született meg Ennek két oka volt. Az egyik a fedezetpár, elsősorban Győri Kiss igen gyenge játéka. Sokat és feleslegesen cselezett a két fedezet, s a megszerzett labdát mindig úgy továbbították, hogy a csatárok csak közelharc árért szerezhették meg azokat. A másik ok: az együttes két kitűnő gyors szélsővel rendelkezik, de­­­ alig-alig foglalkoztatták őket A belső csatárok mindent belül akartak megoldani, pedig bebizo­nyosodott, hogy amikor Molnár ts. vagy Tóth vezetett egy-egy támadást, rendszerint veszélyes helyzet keletkezett az ellenfél kapuja előtt. Ez azonban meg­lehetősen ritkán fordult elő, így azután nem is csoda, hogy a ragyogó időben végül is kissé valódottan távoztál: a szurkolók Őszies hangulat Székesfehérvárott ! Hullatja pontjait a Székesfehér­vári Vasas, így azután nem­ csoda, hogy a fehérvári szur­kolók a ta­­­­vaszi verőfény ellenére őszies­­ hangulatban szemlélték csapatuk­­ játékát. Ehhez bizony nemigen­­ szoktak hozzá, hiszen az őszi idény­ben csak elvétve akadt egy-egy gyengébb szereplése. A B. Spartacus elleni vereség — egyéb okok mellett — elsősor­ban szerkezeti hibákra vezethető v­issza, így például Fister, aki lendítő kereke szokott lenni a fe­hérvári támadósor megmozdulá­sainak, ezúttal fedezetet játszott. Jó félóra kellett neki, amíg az új­­ szerepkörben feltalálta magát.­­ Azután itt van Szűcs II, aki a bal­­fedezet helyén tevékeny részese szokott lenni a csapatjátéknak, vasárnap viszont a balszélső he­lyén a játékidő nagy részében csak tétlen szemlélő volt a mér­kőzésen. Kárász pedig, aki egyéb­ként is messze van megszokott formájától, színtén nem a meg­szokott helyén játszott. Ezúttal is beigazolódott, hogy a csapategység megbolygatása nem hoz magával szükségszerű feljavulását. Sőt. . . . Hét gól és a piros tojás Kellemes, napsugaras időben hét gólt láthattak vasárnap a­­ zalaegerszegi szurkolók a ZTE — Sopron találkozón. A négy gólt elért hazai csatársor ebben a bajnoki évben még egyetlen al­kalommal sem volt ilyen ered­ményes. A népes szurkolótábor öröme azonban mégsem volt fel­hőtlen. A bizonytalankodó hazai védők ugyanis — különösen a második félidőben — gyakran zavarba jöttek, s az utolsó ne­gyedórában szinte a levegőben lógott a soproniak kiegyenlítő gólja. A megszerzett két ponttal is­mét felderengett a bentmaradás reménye a szurkolók előtt. Ab­ban valamennyien megegyeztek, hogy a Sopron ellen magára­­talált támadósor eredményessé­ge záloga lehet az újabb győzel­meknek. Megegyeztek azonban abban is, hogy a védelem hús­véti formáján sürgősen javítani kell. Ellenkező esetben a nyuszi jövőre már nem az NB II-ben hozza a piros tojást a zalaeger­szegi csapatnak . .. Románia, Csehszlovákia, Jugoszlávia és Törökország­­ az UEFA-torna elődöntőjében — Kiküldött munkatársunk távbeszélő-jelentése. —• (Bukarest, április 25.) A Cons­tantai stadion kedden délután elbúcsúzott az egy hete ott tar­tartózkodó négy külföldi csapat­tól. Egy héttel ezelőtt sok re­ménnyel érkeztek a­­Fekete-ten­ger ,.fehér kapujába” — aho­gyan a román kikötővárost neve­zik — a török, spanyol, francia és a magyar ifik. Egy héttel ez­előtt még hideg szél söpört vé­gig a partokon, a fák levelet még fázósan húzták , össze magukat, akárcsak az ifjúsági játékosok. A selejtezők utolsó napjára, már a gyümölcsfák lombjai is vi­rágba szökkentek. A C-csoport csapatainak játékosai számára, ez az utolsó Constantái délután sorsdöntő órákat jelentett. Ak­kor dőlt el, hogy melyik csapat kerül majd be a bukaresti né­gyes döntőbe. A mieink a fran­ciákkal mérkőztek. Magyarország—Franciaország 1:0 (1:0) Mielőtt a fiúk öltözőbe vonul­tak­, végignézték a török—spa­nyol­­ találkozót, amelyet a törö­kök nyertek 1:0-ra. A második mérkőzésre így állt fel a két csapat: Magyarország: Varga — Tajfi, Pocsaj, Szűcs —­ Fenyves­, Makrai — Bene, Rácz­, Balázs, Puskás, Katona. Franciaország: Schmidt — Rostolo, Brovato, Rey — Ad­­ache, Fabre — Latly, Kri­­zetti, Prigent, Lech, Ray. A nyugatnémet Majka sípjelére kezdődött , a két egyforma fel­fogású csapat küzdelme. Több­ször rohamoztak a magyar fiúk, már a mérkőzés elején is. Hely­zeteket is teremtettek, úgy lát­szik, hogy Bene a végén talált magára, sokat harcolt. A ma­gyarok állandóan szorongatták a franciákat, és miközben a hang­szóró bemondta, hogy a belgák 1:0-ra legyőzték a tavalyi bajnok portugál csapatot, arra gondol­tunk, hogy bizony nem jó favo­ritnak lenni. Íme most a pályán a tavalyelőtti UEFA-bajnok, a magyar csapat azért is harcol, hogy csoportjában ne kerüljön az utolsó helyre. Miközben ezen elmélkedtünk, a kis Katona a 23. percben minden keservét beleadta egy 22 méteres szabad­rúgásba, a labdát mintha zsinó­ron húzták volna a bal alsó sa­rokba. Végre! A selejtező mérkőzé­sek 203. percében a magyar csa­patnak sikerült a tornán első gólját elérni! 1:0. Harcoltak a fiúk, becsületesen küzdöttek vé­dőink, gyorsan zárkóztak fel, ha erre szükség volt. Jó mérkőzést láthatott a közönség. Csapatunk a második félidő­ben is támadólag lépett fel, majd a franciák erősítettek, de védelmünk magabiztosan hárí­tott. A mérkőzés végén Hoffer József szövetségi kapitány elé­gedett volt a játékkal, különösen a védelemmel és azt mondta: — Az­ utolsó selejtező mérkő­zés hob­ta meg a játékosok jó formáját, és végeredményben nem lebecsülendő második hee­gy­ezésünket. Ez azt mutatja, a fizikai előkészítés sikerült és hogy nem értünk el ennél jobb eredményt, annak olyan­­okai vannak, amelyeket majd otthon elemeznünk kell. A fiúkat dicsé­ret illeti, hogy felül tudtak emel­kedni a törökök elleni vereség utáni nyomott hangulaton, és ha csak két mérkőzés­en is, azt a já­tékot nyújtották, amit vártak tőlük. A magyar ifi együttes pénte­ken délelőtt érkezik Bukarestbe, most csak az öt csoport győztes van a román fővárosban. A magyar, csapatból Varga, Pocsai, Tajti, Szűcs, Makrai és Katona játéka dicsérhető. A franciák közül pedig Krizetti és Brocato tűnt ki. A III. FORDULÓ TOVÁBBI EREDMÉNYEI ÉS A CSOPORTOK VÉGEREDMÉNYE D-csoport." Brassó, 6000 néző. Lengyelország—Brassó 2:2 (2:1) versenyen kívül. Olaszország— Ausztria 4:1 (1:1). A csehszlovákok legieitá­si olaszokat Szerdán délután játszották a brassói csoportelső Olaszor­szág és a kolozsvári csoportelső Csehszlovákia csapatai a selejte­zőt,­­ame­ly eldöntötte, hogy kö­zülük melyik kerül a négyes döntőbe. Tekintve, hogy ifjúsági játéko­sokról van szó, a bukaresti Köz­társaság-stadionban 2x30 perces mérkőzést játszottak. Az olaszok támadólag léptek fel, de a cseh­szlovákok remekül védekeztek, s csaknem minden esetben gyors, veszélyes ellentámadásokat ve­zettek. Egy ilyen támadás révén szerezték meg első góljukat,­­mégpedig a 25. percben Richtr­­mok révén. Izgalmas hajrában, a mérkőzés 40. percében pedig Kudart talált a hálóba. 2:0. Az olaszok még Bienti révén szépí­tettek. Végeredmény: 2:1. Az elődöntőbe tehát Románia, Csehszlovákia, Jugoszlávia és Törökország került. Pénteken az Augusztus 23-stadionban a jugoszlávok a csehszlovákokka, a románok pedig a törökökkel mérkőznek. Fekete Pál A-cso­port, Bukarest, 60 000 néző: Belgium—Portugália 1:0 (1:0). Románia—NSZK 3:0 (0:0). 1. Románia 3 : 2 — 5:2 4 2. Belgium 3 1 2 — 4:3 4 3. Portugália 3 — 2 1­ 1:2 2 4. NSZK 3 — 2 1 2:5 2 B-csoport. Pirce­ti. 12 000 néző: Hollandia—Jugoszlávia 0:0. Bul­gária—Anglia 0:0. 1. Jugoszlávia 3 1 2 — 5:0 4 2. Hollandia 3 1 2 — 4:1 4 3. Bulgária 3 — 3 — 1:1 3 4. Anglia 3 — 1 2 0:8 1 C-csoport. Constanza, Törökor­szág— Spanyolország 1:0 (0:0). 1. Törökország 3 3---------4:0 6 2. Magyarország 3 1 1 1 1:1 3 3. Spanyolország 3 — 2 1 1:2 2 4. Franciaország 3— 1 2 1:4 1 1. Olaszország 2 2 — — 7:1 4 2. Lengyelország 2 1 — 1 2:4 2 3. Ausztria 2------2 2:6 — E-csoport: Cluj. 20 000 néz£J. Csehszlovákia— Görögország 0:0, NDK—Szovjetunió 4:1 (3:1). 1. Csehszlovákia 3 2 1 — 5:2 5 2. NDK 3 2 — 1 8:6 4 3. Szovjetunió 3 1 — 2 5:7 2 4. Görögország­ 3 — 1 2 3:6 1 A háló két oldalán ClX>XXXXVXVSX<*VXXXXSVsVvX Jjf J( ^ A röplabda NB I-ben a múlt héten csak ,,félüzem” volt, női együtteseink ugyanis egy héttel előbb befejezték a tavaszi idény terem-mérkőzéseit, s így legközelebb már csak a szabadban talál­kozunk velük újra. A férfiak mezőnyében csaknem teljes for­dulóra került sor. A mérkőzések egyikét-másikát nagy érdeklő­déssel várták a szurkolók, sajnos, ezek elég nagy csalódást kel­tettek, mert sem színvonal, sem küzdelem szempontjából nem érték el az átlagot. Elsősorban a Vasas—Csepel és a V. Izzó— Salgótarján mérkőzésre gondolunk. A két piros-kék csapat talál­kozója főleg azért keltett csalódást, mert egyáltalán nem keltette azt a látszatot, hogy a tavalyi bajnokság negyedik és hatodik helyezettje játszik, a másik mérkőzés pedig azért nem érte el a várt Itatást, mert a salgótarjániak — ahelyett, hogy igyekeztek volna — inkább csak fegyelmezetlenkedtek. A hét végén ugyanakkor nemzetközi ifjúsági mérkőzésre is sor került Budapest és Bécs férfi ifjúsági csapatainak részvételé­vel. Fiataljaink játékáról nagyjából ugyanazt mondhatjuk el, mint a fentebb említett NB I-es csapatokéról, pedig ifjúsági együtte­sünktől lényegesen többet várhattunk a most látottnál. Régi rivá­lisaikkal, az NDK-fiatalokkal az idén is összemérik tudásukat és Lipcsében bizony sokkal jobban kell játszaniok, hogy győzhes­senek. Piros-kék „rangadó" A Vasas—Csepel mérkőzésen is bebizonyosodott az, amit már évek óta hangoztatnak röplabda­­berkekben: az első négy helye­zett és az utánuk következő csa­patok között igen n­agy a tudás­beli különbség. Nem csoda, ha a röplabda-szurkolók jobbára csak a rangadókat, azaz az első négy helyezett találkozóit látogatják nagyobb számban. Akik ezt­ a találkozót megtekintették, azt láthatták, hogy a mérkőzés háromnegyed óráig is alig tar­tott. A Csepel egy játszimában sem tudott komoly ellenfele len­ni a Vasasnak , 15:4, 15:10 és 13:3 volt az eredmény az egyes játszmákban. A Vasas sem látszott igazán, jól, de erre nem is volt kénysze­rülve, hiszen szinte játszi köny­­nvédséggel érhette el pontjait. Hogy a mérkőzés végig lagy­matag volt, abban kizárólag a Csepel volt a ludas. A második játszmában ugyanis az együttes már 6:0-ra vezetett, s ha ezt megnyeri, akkor bizonyára nagyobb erőbedobásra készteti ellenfelét. Sajnos, nem ez történt. A csepeliek játékán továbbra sem látszott meg olyan igyeke­zet, hogy ha már eddig eljutot­tak, akkor meg akarják nyerni a szóbanforgó játszmát. Csak fegyelmezetlenségükkel „tűntek ki" Az Izzó— Salgótarján mérkőzé­sen két olyan, csapat került egy­mással szembe, amelyek a táb­lázat második felében foglalnak helyet, így nem rá annyira szín­vonalas játékot, inkább jó küz­delmet vártunk a találkozótól. Egyik sem következett be. Az Izzó végig derekasan küzdött ugyan minden pontért, a salgó­tarjániak azonban már kevésbé, viszont­­ annál többet fegyel­­mezetlenkedtek. A játékosok hol egymást hibáztatták, hol a játék­vezetőkkel foglalkoztak. A veze­tőbíró végül is megsokalta az állandó megjegyzéseket, s az egyik salgótarjáni játékos a ki­állítás sorsára került — nagyon helyesen. Edzőjük hiába figyel­meztette őket többször, ez mit­­sem használt. G. L. M­­egkezdődött a vitorlás idény A vitorlásszövetség vasár­napi első tájékoztató jellegű vitorlásversenyét Balatonfüreden az ,,A”-pályán , futották le. A ragyogó napsütéses időben, kö­zepes erejű szélben 60 hajó húz­ta fel vitorláját a versenyre. Az egyes hajóosztályok győztesei. Repülő hollandi: .Dominók: Ga­lambos (Bp. Építők). Csillaghajó: Galambos, Farkfis (BSC). Finn (volle: Botond (Bp. Előre). Kalóz:­­ Bujdosó, Balogh (Bp. Előre).­ . Csütörtök, 1962. április 26. 3 Még néhány megjegyzés a Húsvéti Tornáról MEGLEPŐEN SOKAN nézték végig a Prá­terben és a Népsta­dionban is a Húsvéti Torna küzdelmeit. Kö­zel százezerre tehető azoknak a száma, akik helyet foglaltak a nézőtéren, s a budapesti mérkőzést a TV mellett is sokan szurkolták végig. Mindez azt bizonyít­ja, hogy a nagy hagyományokkal ren­delkező, tétre menő magyar—osztrák klubtalálkozók ma is élénk érdeklődésre tartanak számot. A labdarúgás kedvelői szeretik és igénylik ezeket a mérkőzése­ket még akkor is, ha nem mindig elégítik ki a színvonalas összecsapásokra áhí­­tozók igényelt. Ezúttal főleg az osztrákok csalódtak. S nemcsak azért, mert sem a Rapid, sem az Austria nem tudott győzni, hanem azért is, mert a két bécsi együttes — kü­lönösen Bécsben — nagyon mérsékelten játszott. Sajnos, Bécs­ben a magyar csapa­tok sem tudtak­ külö­nösebben hozzájárul­ni ahhoz, hogy a torna a bécsi nézők számára igazán él­vezetes legyen. A mieink is adósak ma­radtak a magas szín­vonalú játékkal, bár a Ferencváros egy félidőn át jól játszott, a Dózsában azonban csupán a védelem jeleskedett. A NÉPSTADIONBAN már több volt az iz­galom, s érdekesebb a játék. S ez elsősor­ban a Ferencváros érdeme. A zöld­­fehérek — akárcsak a tavaszi bajnokság hajrájában — hétfőn is alaposan kitettek magukért. Viharos erejű támadásokat vezettek, formásan kombináltak, a csa­patjátékuk végig len­dületes, gyors, görö­díslékeny volt olyan, amely valóban gyönyörködtette a nézőket. A négy csa­pat közül a Ferenc­város volt az, amely­nek játékán nem látszott fáradtság. A zöld-fehérek frissek, mozgékonyak voltak,­­s tudtak újítani is. Az Újpesti Dózsa Bécsben és Buda­pesten is fáradt, ener­­vált csapat benyomá­sát keltette, s úgy játszott, mint a baj­nokság hajrájában. Legfeljebb csak igye­keztek a lilák, de igazán jó játékra nem voltak képesek. Élet­telen, gépies volt a játékuk, ötlettelen, át­­látszó a támadásveze­­tésük. A válogatott keret tagjai közül csak Sóvári játszott egy félidőn át meg­nyugtatóan. Kuharszki és Göröcs rend­kívül mérsékelt tel­jesítményt nyújtott, s Solymosi is szürkén­­mozgott. A lila-fehé­rek azonban küzdő­képességben felül­múlták a Rapi­dot, s ennek köszönhetik, hogy végül a máso­dik helyre kerültek. Az osztrák labda­rúgást az Austria képviselte jobban. A budapesti nézők is meggyőződhettek arról, hogy a két osztrák együttes kö­zül az Austria most lényegesen jobb for­mában van. Bizton­ságosabban véde­kezett, mint a Rapid, s támadójátéka is mozgásosabb, gyor­sabb, s veszélyesebb volt. Az átütőerő azonban az Austria támadósorából is hiányzott. A Rapid lassú, körülményes játékfelfogásával csa­lódást keltett. A két osztrák együttesben még mindig az idő­sebbek jelentik a klasszist, Stotz, Ha­nappi, Ocwirk, Stróbl, Giesser, Flögel, Halla, Höltl és a többiek. És ez meglehetősen jellemző is a bécsi labdarúgásra, hiszen az évek Hanappiék feje fölött sem múl­hattak el nyomtala­nul. ” — Egy pillanat, gyerekek! Rögtön, csak berúgom ezt a labdát — mintha ezt mutatná Rákosi kézmozdulata, amint két osztrák védő között a kapu felé tör és beadni készül. Kuharszki gyengén játszott a húsvéti mérkőzéseken, ezen a képen azonban egy jó megmozdulását örökítette meg a fényképész. Egy jobboldali beadás után az osztrákok háló­jába vágja a labdát. Hanappi már nem tud beavatkozni, Eder kapus tehetetlenül térdel a gyepen.

Next