Népsport, 1962. április (18. évfolyam, 63-84. szám)
1962-04-26 / 81. szám
Ai J’l f JI' a versenyzők javuló Harmadik forduló formájáról tanúskodott. Valamennyi I. osztályú találkozón szoros küzdelemben alakultak ki az egyéni győzelmek, noha három esetben is 14:6 lett a csapateredmény. A jelen esetben csalókák voltak a számok, mert mind a négy mérkőzés bővelkedett döntő jelentőségű árnyalatokban. Olyan sok volt a „ha ’, hogy sok lenne felsorolni valamennyi lehetőséget. Persze, ez nem változtat a tényeken, amelyek igen beszédesek. Meglepetésszerű győzelmével továbbra is a V. Dinamó vezet, és legalább igen szembetűnő az V. Dózsa és aCsepel visszaesése a ranglistán. A két újonc a várakozásnak megfelelően eddig csak egymástól szerzett pontot, és ha nem tudnak erősíteni, akkor máris kiesőjelöltek. Ennek ellenére mindkettő fejlődik: ismét kezd beigazolódni, hogy a nagy küzdelmek gyorsítják a beérést. Lehet, hogy jelenleg még nem veszik ennek hasznát, de később feltétlenül előnyükre válhatik. A többi csapat közül a Bp. Honvéd szívósan tartja második helyét, a K. Dózsa és a Vasas pedig szinte egymással párhuzamosan halad felfelé. A sorrend persze még csak ideiglenes, de arra mutat, hogy a küzdelmek folytatásakor újabb meglepetések várhatók. ■ j "• r i * nem tréfadolog. Ott ülni Az edzői felelősség a szorító sarka mellett, tudni, hogy a versenyző teljesítménye, sorsa, a csapat jelenlegi és későbbi eredménye tőlem is függ — komoly figyelmet, nagy szakmai hozzáértést és gyors ítélőképességet követel. A jójszorítósegéd együtt lélegzik küzdő versenyzőjével, egyúttal azonban a kívülálló szemével, tárgyilagosan mérlegeli a lehetőségeket. Sajnos, néha mást is tapasztalunk. Egyik-másik edző a teljesen kilátástalan küzdelmet sem adja fel, hagyja, hogy versenyzőjét püföljék, s kockáztatja, hogy kiüssék. Legutóbb például semmi értelme nem volt annak, hogy az erősen vérző, kétszer is megintett Maurovits folytassa a küzdelmet, edzője azonban mégsem dobta be a törülközőt. Csaknem ugyanez történt a Dienes — Erdei mérkőzésen, amelyen a számolás után is roggyant Erdeit a vezetőbíró helytelenül továbbengedte és a törülköző mindaddig nem repült, amíg a fiatal fiú — öt másodperc múlva! — újból meg nem roggyant. És ekkor sem a törülköző bedobása mentette meg Erdeit, hanem a mérkőzés végét jelző gongszó. Bezzeg a Bp. Honvéd edzője Bitter első megingásánál, a Vasas edzője pedig már akkor jelezte a mérkőzés feladását, amikor Nyíri még meg sem roggyant, csak fokozottan ponthátrányba került. — Melyik a helyesebb módszer? Nem nehéz kitalálni! Régen várt, hatalmas küzdelmet hozott ,Méy — Németh J. nagyváltósúlyú párharc. A két versenyző nagy akarással és igen jó felkészültséggel küzdött. Gongütéstől-gongütésig fáradhatatlanul hajtották végre akcióikat. Utoljára alig néhány hete csaptak össze. Akkor is ők vívták a legnagyobb harcot, de ez a mostani, túltett azon. Ilyen lelkes és fáradhatatlan küzdelmet a belgrádi Európa-bajnokságon láttunk utoljára. E nagyszerű viadalnak azonban volt egy szépséghibája: az, hogy a két versenyzőt a személyes visszavágás fűtötte. Jól ismerjük mindkettőt, gyakran látjuk őket. Régi vetélytársak. Eddig azonban még mindig csak egymással szemben tudták erényeiket, képességeiket teljesen kibontakoztatni. Vajon miért? — A mérkőzés a mérlegeléssel kezdődik! — mondta a versenybíróság elnöke pénteken este a Dunaújvárosi Kohász képviselőjének, aki hiába „tépte a haját”, kénytelen volt belenyugodni a döntésbe. Az történt ugyanis, hogy a Dunaújváros pehelysúlyú versenyzőjét, Palotást, csak szombattól igazolta le a szövetség a D. Kohászba, a mérlegeléskor tehát még nem volt jogosult az indulásra. Ha a mérlegelést a versenykiírásban rögzített időben, szombaton reggel tartják, akkor Palotás indulhatott volna, de — ami a dologban a legérdekesebb — éppen a D. Kohász kérte, hogy a korai kezdés miatt pénteken legyen a mérlegelés. Utólag már rájöttek a hibára, kapkodtak is fűhöz-fához, még óvni is akartak — eredménytelenül. S bár a sport szempontjából igazságosabb lett volna, ha Palotást engedik indulni, a tavalyihoz hasonló huzavonák megelőzése céljából még az ilyen határesetekben is helyes a szabályok százszázalékos betartása. Hogyan pihen a vezetőbíró ? déshez,anamelylyel érdemes behatóan foglalkozni. Régi gyakorlat szerint a mérkőzésvezetők felváltva vezetnek és pontoznak a csapatbajnoki és a nemzetközi mérkőzéseken. Ez a megoldás — a semlegesség biztosítása miatt — az utóbbi esetben elfogadható, bár ott sem egészséges. De miért van erre szükség a hazai találkozókon? Egészen más követelményeket támaszt a bíróval szemben a vezetés, mint a pontozás, s a kettő állandó cserélgetése gátolja az elmélyülést. Hogyan is képzelhető el, hogy a szorítóban élénk mozgást végző, gyakran a nézők szabadszájúságától is zavart mérkőzésvezető a pontozó székbe nyugodtan ül le, majd a 9 perces összpontosított figyelés után ismét frissen vezeti a következő párharcot? Ez egészen valószínűtlen. S miután amúgyis sok panasz hallatszik a bíráskodásra, helyesebb lenne, ha a rendező egyesületek — vállalva a plusz anyagi költséget — eggyel több vezetőbírót kérnének, a bíróbizottság pedig — legalább az I. osztályú CSB-n — teljesítené is ezt a kérést. Z. V. Gy. CSB- MuiOnZui AnIiiK Z ÜRÖM ÉS BÁNAT Megjegyzések a labdarúgó NB 11 - ből A labdarúgó NB II ben a Diósgyőr és a Nyíregyháza kivételével, valamennyi csattal még 14 pontot szerezhet a hátralévő 7 fordulóban. Mind a bajnoki cím, mind pedig a kiesés szempontjából döntő, hogy egyegy csapat hánypontot a bajnoki idénybefejezésein. Bár még elég meszsze van a bajnokság befejezésének időpontja, a legtöbb mérkőzésen már a legutóbbifordulóban is igen heves küzdelmek folytak. Kétségtelenül az érdeklődés középpontjában az áll, hogy melyik két együttes küzd majd jövőre az NB I- ben. Jelenleg a DVSC és a Szombathely együttese áll csoportjának az élén. „Ünneprontás" Debrecenben A Kenti csoportban, Debrecenben „ünneprontásnak” vették a Ganz-MÁVAG-tól elszenvedett vereséget. Akik kint voltak a mérkőzésen, azok láthatták, hogy ez az „ünneprontás° nem a véletlen műve volt. Ilyen helytelen felfogásban, lanyhán és erőtlenül játszani még nemigen látták a DVSC-t a debreceni szurkolók. Felmerült a kérdés: vajon miért történt ez? A választ Thomas Henrik dr, a DVSC labdarúgó-szakosztályának elnöke így adta meg: — Úgy vélem, hogy a játékosok könnyelműen vették a mérkőzést. Egész héten olyan volt a hangulat, hogy idehaza biztosan legyőzik a Ganz-MÁVAG csapatát. Óva intettük őket ettől a felfogástól. Ennek ellenére, a csapatban felütötte a fejét a túlzott bizakodás. A jelentős pontelőny miatt már páholyban kezdték érezni magukat. Talán éppen jókor jött ez a vereség, hogy rádöbbentse a fiúkat: még nem nyerték meg ezt a bajnokságot! Kétségtelen, hogy a vereség elsőszámú oka az elbizakodottság volt. Akadt azonban más baj is. Amikor vezetéshez jutott a csapat, elkezdett kényelmesen játszani, mintha már megnyerte volna a mérkőzést. Ennek következtében feltűnt, hogy a labdát rendszerint a vendégek szerezték meg, és így átvehették a játék irányításái. Tértölelő rúgásokkal indítottak gyors, lendületes támadásokat és ezekkel mindig zavarba hozták a debreceni védelmet. A fővárosiak az iramot is jobban bírták és így vesztésre álló mérkőzést sikerült megnyerniük. Ismét bebizonyosodott, hogy kényelmes játékkal ma már nem lehet sikert elérni az NB II-ben — még a bajnokjelöltnek selítt Győzelem — és mégis csalódás A Nyugati csoportban vasárnap öt pontra nőtt az éllovas Szombathely előnye. Bizakodtak is a pályára igyekvő szurkolók, hogy a ragyogó időben végre jó játékot is látnak kedvenc csapatuktól. Az eredményes tavaszi szerepléssel eddig is elégedettek voltak, de egyik hazai győzelem sem volt meggyőző. Nos, így volt ez vasárnap is A 2:0-ás hazai győzelem csak nagy küzdelemben született meg Ennek két oka volt. Az egyik a fedezetpár, elsősorban Győri Kiss igen gyenge játéka. Sokat és feleslegesen cselezett a két fedezet, s a megszerzett labdát mindig úgy továbbították, hogy a csatárok csak közelharc árért szerezhették meg azokat. A másik ok: az együttes két kitűnő gyors szélsővel rendelkezik, de alig-alig foglalkoztatták őket A belső csatárok mindent belül akartak megoldani, pedig bebizonyosodott, hogy amikor Molnár ts. vagy Tóth vezetett egy-egy támadást, rendszerint veszélyes helyzet keletkezett az ellenfél kapuja előtt. Ez azonban meglehetősen ritkán fordult elő, így azután nem is csoda, hogy a ragyogó időben végül is kissé valódottan távoztál: a szurkolók Őszies hangulat Székesfehérvárott ! Hullatja pontjait a Székesfehérvári Vasas, így azután nem csoda, hogy a fehérvári szurkolók a tavaszi verőfény ellenére őszies hangulatban szemlélték csapatuk játékát. Ehhez bizony nemigen szoktak hozzá, hiszen az őszi idényben csak elvétve akadt egy-egy gyengébb szereplése. A B. Spartacus elleni vereség — egyéb okok mellett — elsősorban szerkezeti hibákra vezethető vissza, így például Fister, aki lendítő kereke szokott lenni a fehérvári támadósor megmozdulásainak, ezúttal fedezetet játszott. Jó félóra kellett neki, amíg az új szerepkörben feltalálta magát. Azután itt van Szűcs II, aki a balfedezet helyén tevékeny részese szokott lenni a csapatjátéknak, vasárnap viszont a balszélső helyén a játékidő nagy részében csak tétlen szemlélő volt a mérkőzésen. Kárász pedig, aki egyébként is messze van megszokott formájától, színtén nem a megszokott helyén játszott. Ezúttal is beigazolódott, hogy a csapategység megbolygatása nem hoz magával szükségszerű feljavulását. Sőt. . . . Hét gól és a piros tojás Kellemes, napsugaras időben hét gólt láthattak vasárnap a zalaegerszegi szurkolók a ZTE — Sopron találkozón. A négy gólt elért hazai csatársor ebben a bajnoki évben még egyetlen alkalommal sem volt ilyen eredményes. A népes szurkolótábor öröme azonban mégsem volt felhőtlen. A bizonytalankodó hazai védők ugyanis — különösen a második félidőben — gyakran zavarba jöttek, s az utolsó negyedórában szinte a levegőben lógott a soproniak kiegyenlítő gólja. A megszerzett két ponttal ismét felderengett a bentmaradás reménye a szurkolók előtt. Abban valamennyien megegyeztek, hogy a Sopron ellen magáratalált támadósor eredményessége záloga lehet az újabb győzelmeknek. Megegyeztek azonban abban is, hogy a védelem húsvéti formáján sürgősen javítani kell. Ellenkező esetben a nyuszi jövőre már nem az NB II-ben hozza a piros tojást a zalaegerszegi csapatnak . .. Románia, Csehszlovákia, Jugoszlávia és Törökország az UEFA-torna elődöntőjében — Kiküldött munkatársunk távbeszélő-jelentése. —• (Bukarest, április 25.) A Constantai stadion kedden délután elbúcsúzott az egy hete ott tartartózkodó négy külföldi csapattól. Egy héttel ezelőtt sok reménnyel érkeztek aFekete-tenger ,.fehér kapujába” — ahogyan a román kikötővárost nevezik — a török, spanyol, francia és a magyar ifik. Egy héttel ezelőtt még hideg szél söpört végig a partokon, a fák levelet még fázósan húzták , össze magukat, akárcsak az ifjúsági játékosok. A selejtezők utolsó napjára, már a gyümölcsfák lombjai is virágba szökkentek. A C-csoport csapatainak játékosai számára, ez az utolsó Constantái délután sorsdöntő órákat jelentett. Akkor dőlt el, hogy melyik csapat kerül majd be a bukaresti négyes döntőbe. A mieink a franciákkal mérkőztek. Magyarország—Franciaország 1:0 (1:0) Mielőtt a fiúk öltözőbe vonultak, végignézték a török—spanyol találkozót, amelyet a törökök nyertek 1:0-ra. A második mérkőzésre így állt fel a két csapat: Magyarország: Varga — Tajfi, Pocsaj, Szűcs — Fenyves, Makrai — Bene, Rácz, Balázs, Puskás, Katona. Franciaország: Schmidt — Rostolo, Brovato, Rey — Adache, Fabre — Latly, Krizetti, Prigent, Lech, Ray. A nyugatnémet Majka sípjelére kezdődött , a két egyforma felfogású csapat küzdelme. Többször rohamoztak a magyar fiúk, már a mérkőzés elején is. Helyzeteket is teremtettek, úgy látszik, hogy Bene a végén talált magára, sokat harcolt. A magyarok állandóan szorongatták a franciákat, és miközben a hangszóró bemondta, hogy a belgák 1:0-ra legyőzték a tavalyi bajnok portugál csapatot, arra gondoltunk, hogy bizony nem jó favoritnak lenni. Íme most a pályán a tavalyelőtti UEFA-bajnok, a magyar csapat azért is harcol, hogy csoportjában ne kerüljön az utolsó helyre. Miközben ezen elmélkedtünk, a kis Katona a 23. percben minden keservét beleadta egy 22 méteres szabadrúgásba, a labdát mintha zsinóron húzták volna a bal alsó sarokba. Végre! A selejtező mérkőzések 203. percében a magyar csapatnak sikerült a tornán első gólját elérni! 1:0. Harcoltak a fiúk, becsületesen küzdöttek védőink, gyorsan zárkóztak fel, ha erre szükség volt. Jó mérkőzést láthatott a közönség. Csapatunk a második félidőben is támadólag lépett fel, majd a franciák erősítettek, de védelmünk magabiztosan hárított. A mérkőzés végén Hoffer József szövetségi kapitány elégedett volt a játékkal, különösen a védelemmel és azt mondta: — Az utolsó selejtező mérkőzés hobta meg a játékosok jó formáját, és végeredményben nem lebecsülendő második heegyezésünket. Ez azt mutatja, a fizikai előkészítés sikerült és hogy nem értünk el ennél jobb eredményt, annak olyanokai vannak, amelyeket majd otthon elemeznünk kell. A fiúkat dicséret illeti, hogy felül tudtak emelkedni a törökök elleni vereség utáni nyomott hangulaton, és ha csak két mérkőzésen is, azt a játékot nyújtották, amit vártak tőlük. A magyar ifi együttes pénteken délelőtt érkezik Bukarestbe, most csak az öt csoport győztes van a román fővárosban. A magyar, csapatból Varga, Pocsai, Tajti, Szűcs, Makrai és Katona játéka dicsérhető. A franciák közül pedig Krizetti és Brocato tűnt ki. A III. FORDULÓ TOVÁBBI EREDMÉNYEI ÉS A CSOPORTOK VÉGEREDMÉNYE D-csoport." Brassó, 6000 néző. Lengyelország—Brassó 2:2 (2:1) versenyen kívül. Olaszország— Ausztria 4:1 (1:1). A csehszlovákok legieitási olaszokat Szerdán délután játszották a brassói csoportelső Olaszország és a kolozsvári csoportelső Csehszlovákia csapatai a selejtezőt,amely eldöntötte, hogy közülük melyik kerül a négyes döntőbe. Tekintve, hogy ifjúsági játékosokról van szó, a bukaresti Köztársaság-stadionban 2x30 perces mérkőzést játszottak. Az olaszok támadólag léptek fel, de a csehszlovákok remekül védekeztek, s csaknem minden esetben gyors, veszélyes ellentámadásokat vezettek. Egy ilyen támadás révén szerezték meg első góljukat,mégpedig a 25. percben Richtrmok révén. Izgalmas hajrában, a mérkőzés 40. percében pedig Kudart talált a hálóba. 2:0. Az olaszok még Bienti révén szépítettek. Végeredmény: 2:1. Az elődöntőbe tehát Románia, Csehszlovákia, Jugoszlávia és Törökország került. Pénteken az Augusztus 23-stadionban a jugoszlávok a csehszlovákokka, a románok pedig a törökökkel mérkőznek. Fekete Pál A-csoport, Bukarest, 60 000 néző: Belgium—Portugália 1:0 (1:0). Románia—NSZK 3:0 (0:0). 1. Románia 3 : 2 — 5:2 4 2. Belgium 3 1 2 — 4:3 4 3. Portugália 3 — 2 1 1:2 2 4. NSZK 3 — 2 1 2:5 2 B-csoport. Pirceti. 12 000 néző: Hollandia—Jugoszlávia 0:0. Bulgária—Anglia 0:0. 1. Jugoszlávia 3 1 2 — 5:0 4 2. Hollandia 3 1 2 — 4:1 4 3. Bulgária 3 — 3 — 1:1 3 4. Anglia 3 — 1 2 0:8 1 C-csoport. Constanza, Törökország— Spanyolország 1:0 (0:0). 1. Törökország 3 3---------4:0 6 2. Magyarország 3 1 1 1 1:1 3 3. Spanyolország 3 — 2 1 1:2 2 4. Franciaország 3— 1 2 1:4 1 1. Olaszország 2 2 — — 7:1 4 2. Lengyelország 2 1 — 1 2:4 2 3. Ausztria 2------2 2:6 — E-csoport: Cluj. 20 000 néz£J. Csehszlovákia— Görögország 0:0, NDK—Szovjetunió 4:1 (3:1). 1. Csehszlovákia 3 2 1 — 5:2 5 2. NDK 3 2 — 1 8:6 4 3. Szovjetunió 3 1 — 2 5:7 2 4. Görögország 3 — 1 2 3:6 1 A háló két oldalán ClX>XXXXVXVSX<*VXXXXSVsVvX Jjf J( ^ A röplabda NB I-ben a múlt héten csak ,,félüzem” volt, női együtteseink ugyanis egy héttel előbb befejezték a tavaszi idény terem-mérkőzéseit, s így legközelebb már csak a szabadban találkozunk velük újra. A férfiak mezőnyében csaknem teljes fordulóra került sor. A mérkőzések egyikét-másikát nagy érdeklődéssel várták a szurkolók, sajnos, ezek elég nagy csalódást keltettek, mert sem színvonal, sem küzdelem szempontjából nem érték el az átlagot. Elsősorban a Vasas—Csepel és a V. Izzó— Salgótarján mérkőzésre gondolunk. A két piros-kék csapat találkozója főleg azért keltett csalódást, mert egyáltalán nem keltette azt a látszatot, hogy a tavalyi bajnokság negyedik és hatodik helyezettje játszik, a másik mérkőzés pedig azért nem érte el a várt Itatást, mert a salgótarjániak — ahelyett, hogy igyekeztek volna — inkább csak fegyelmezetlenkedtek. A hét végén ugyanakkor nemzetközi ifjúsági mérkőzésre is sor került Budapest és Bécs férfi ifjúsági csapatainak részvételével. Fiataljaink játékáról nagyjából ugyanazt mondhatjuk el, mint a fentebb említett NB I-es csapatokéról, pedig ifjúsági együttesünktől lényegesen többet várhattunk a most látottnál. Régi riválisaikkal, az NDK-fiatalokkal az idén is összemérik tudásukat és Lipcsében bizony sokkal jobban kell játszaniok, hogy győzhessenek. Piros-kék „rangadó" A Vasas—Csepel mérkőzésen is bebizonyosodott az, amit már évek óta hangoztatnak röplabdaberkekben: az első négy helyezett és az utánuk következő csapatok között igen nagy a tudásbeli különbség. Nem csoda, ha a röplabda-szurkolók jobbára csak a rangadókat, azaz az első négy helyezett találkozóit látogatják nagyobb számban. Akik ezt a találkozót megtekintették, azt láthatták, hogy a mérkőzés háromnegyed óráig is alig tartott. A Csepel egy játszimában sem tudott komoly ellenfele lenni a Vasasnak , 15:4, 15:10 és 13:3 volt az eredmény az egyes játszmákban. A Vasas sem látszott igazán, jól, de erre nem is volt kényszerülve, hiszen szinte játszi könynvédséggel érhette el pontjait. Hogy a mérkőzés végig lagymatag volt, abban kizárólag a Csepel volt a ludas. A második játszmában ugyanis az együttes már 6:0-ra vezetett, s ha ezt megnyeri, akkor bizonyára nagyobb erőbedobásra készteti ellenfelét. Sajnos, nem ez történt. A csepeliek játékán továbbra sem látszott meg olyan igyekezet, hogy ha már eddig eljutottak, akkor meg akarják nyerni a szóbanforgó játszmát. Csak fegyelmezetlenségükkel „tűntek ki" Az Izzó— Salgótarján mérkőzésen két olyan, csapat került egymással szembe, amelyek a táblázat második felében foglalnak helyet, így nem rá annyira színvonalas játékot, inkább jó küzdelmet vártunk a találkozótól. Egyik sem következett be. Az Izzó végig derekasan küzdött ugyan minden pontért, a salgótarjániak azonban már kevésbé, viszont annál többet fegyelmezetlenkedtek. A játékosok hol egymást hibáztatták, hol a játékvezetőkkel foglalkoztak. A vezetőbíró végül is megsokalta az állandó megjegyzéseket, s az egyik salgótarjáni játékos a kiállítás sorsára került — nagyon helyesen. Edzőjük hiába figyelmeztette őket többször, ez mitsem használt. G. L. Megkezdődött a vitorlás idény A vitorlásszövetség vasárnapi első tájékoztató jellegű vitorlásversenyét Balatonfüreden az ,,A”-pályán , futották le. A ragyogó napsütéses időben, közepes erejű szélben 60 hajó húzta fel vitorláját a versenyre. Az egyes hajóosztályok győztesei. Repülő hollandi: .Dominók: Galambos (Bp. Építők). Csillaghajó: Galambos, Farkfis (BSC). Finn (volle: Botond (Bp. Előre). Kalóz: Bujdosó, Balogh (Bp. Előre). . Csütörtök, 1962. április 26. 3 Még néhány megjegyzés a Húsvéti Tornáról MEGLEPŐEN SOKAN nézték végig a Práterben és a Népstadionban is a Húsvéti Torna küzdelmeit. Közel százezerre tehető azoknak a száma, akik helyet foglaltak a nézőtéren, s a budapesti mérkőzést a TV mellett is sokan szurkolták végig. Mindez azt bizonyítja, hogy a nagy hagyományokkal rendelkező, tétre menő magyar—osztrák klubtalálkozók ma is élénk érdeklődésre tartanak számot. A labdarúgás kedvelői szeretik és igénylik ezeket a mérkőzéseket még akkor is, ha nem mindig elégítik ki a színvonalas összecsapásokra áhítozók igényelt. Ezúttal főleg az osztrákok csalódtak. S nemcsak azért, mert sem a Rapid, sem az Austria nem tudott győzni, hanem azért is, mert a két bécsi együttes — különösen Bécsben — nagyon mérsékelten játszott. Sajnos, Bécsben a magyar csapatok sem tudtak különösebben hozzájárulni ahhoz, hogy a torna a bécsi nézők számára igazán élvezetes legyen. A mieink is adósak maradtak a magas színvonalú játékkal, bár a Ferencváros egy félidőn át jól játszott, a Dózsában azonban csupán a védelem jeleskedett. A NÉPSTADIONBAN már több volt az izgalom, s érdekesebb a játék. S ez elsősorban a Ferencváros érdeme. A zöldfehérek — akárcsak a tavaszi bajnokság hajrájában — hétfőn is alaposan kitettek magukért. Viharos erejű támadásokat vezettek, formásan kombináltak, a csapatjátékuk végig lendületes, gyors, görödíslékeny volt olyan, amely valóban gyönyörködtette a nézőket. A négy csapat közül a Ferencváros volt az, amelynek játékán nem látszott fáradtság. A zöld-fehérek frissek, mozgékonyak voltak,s tudtak újítani is. Az Újpesti Dózsa Bécsben és Budapesten is fáradt, enervált csapat benyomását keltette, s úgy játszott, mint a bajnokság hajrájában. Legfeljebb csak igyekeztek a lilák, de igazán jó játékra nem voltak képesek. Élettelen, gépies volt a játékuk, ötlettelen, átlátszó a támadásvezetésük. A válogatott keret tagjai közül csak Sóvári játszott egy félidőn át megnyugtatóan. Kuharszki és Göröcs rendkívül mérsékelt teljesítményt nyújtott, s Solymosi is szürkénmozgott. A lila-fehérek azonban küzdőképességben felülmúlták a Rapidot, s ennek köszönhetik, hogy végül a második helyre kerültek. Az osztrák labdarúgást az Austria képviselte jobban. A budapesti nézők is meggyőződhettek arról, hogy a két osztrák együttes közül az Austria most lényegesen jobb formában van. Biztonságosabban védekezett, mint a Rapid, s támadójátéka is mozgásosabb, gyorsabb, s veszélyesebb volt. Az átütőerő azonban az Austria támadósorából is hiányzott. A Rapid lassú, körülményes játékfelfogásával csalódást keltett. A két osztrák együttesben még mindig az idősebbek jelentik a klasszist, Stotz, Hanappi, Ocwirk, Stróbl, Giesser, Flögel, Halla, Höltl és a többiek. És ez meglehetősen jellemző is a bécsi labdarúgásra, hiszen az évek Hanappiék feje fölött sem múlhattak el nyomtalanul. ” — Egy pillanat, gyerekek! Rögtön, csak berúgom ezt a labdát — mintha ezt mutatná Rákosi kézmozdulata, amint két osztrák védő között a kapu felé tör és beadni készül. Kuharszki gyengén játszott a húsvéti mérkőzéseken, ezen a képen azonban egy jó megmozdulását örökítette meg a fényképész. Egy jobboldali beadás után az osztrákok hálójába vágja a labdát. Hanappi már nem tud beavatkozni, Eder kapus tehetetlenül térdel a gyepen.