Népsport, 1962. május (18. évfolyam, 85-105. szám)

1962-05-12 / 91. szám

Az ötödiktől a tizennegyedik helyezettig (MÉRLEGEN A LABDARÚGÓ NB I) Élvonalbeli csapataink több­sége alaposan átszervezett csa­pattal vágott neki az új bajnoki idénynek. A szakvezetők sokkal bátrabban fiatalítottak, mint az előző évek bármelyikében. Az új, fiatal erőkkel való próbálko­zás természetesen nem vezetett mindenütt azonnal eredményre, s ez nem is véletlen. Egy új csapat kialakításához nemcsak fiatalokra van szükség, hanem hozzáértésre, s főleg a türe­lemre. A táblázat közepe táján, s a mezőny második felében he­lyet foglalt együttesek sok fia­talt szerepeltettek, s némelyikük formaingadozása ezzel is össze­függésben volt. Az első négy helyezett telje­sítményét már értékeltük, most néhány megállapítást teszünk a többiekről. Az élcsoport mögött a Dorog teljesítménye a legértékesebb 5. MTK, 6. Dorog, 7. Bp. Hon­véd. Ezt mondja a táblázat. A középcsapatok közül a Dorogi Bányász helye­zését kell különösen érté­kesnek tartanunk. A bá­nyászcsapat éveken keresz­tül a kiesés ellen harcolt, s többször is csak nehezen kapaszkodott meg az NB I- ben. .Sokan arra számítottak, hogy az új bajnokságban is így lesz, de ■— fordulat következett be. Buzánszky Jenő, a csapat régi, kiváló játékosa meglepően jól mutatkozott be az edzői szerep­körben, s ugyanazokkal a játé­kosokkal, akikkel a Dorog elő­zőleg nem valami jól szerepelt ■— igen jó eredményeket ért el. A Dorog ősszel és tavasszal is kiegyensúlyozott, megbízható együttesnek bizonyult, s heteken át nem talált legyőzőre. A csa­patban sokat javult a küzdő­szellem, a kollektív élet, s a já­tékosok, a mérkőzések megter­helését erővel is jobban bírták, mint az előző években. Az MTK formája sűrűn ingadozott, s nem véletlenül éppen ősszel, amikor az edző tovább folytatta az új csapat kiépítését. Sas, Kuti, Povázsai és Laczkó mellett teljesen új játékosok is helyet kaptak az együttesben, például Keszei, Jenei, Kovalik. A csapatrészek összetétele meg­lehetősen sűrűn változott, s az egyéni formák ingadozása, a fiatalok tapasztalatlansága káro­san befolyásolta a csapatmun­kát. Az őszi formaingadozásra jellemző, hogy három győzelmet egymás után csak egyszer ért el az MTK. Tavasszal már jobban összeforrt a gárda, s a hét utol­só mérkőzésén veretlen maradt! A Bp. Honvéd alaposan átszervezte csapatát. Az új fia­talok nem közvetlenül a bajnok­ság rajtja előtt kerültek a piros­fehérekhez, hanem már hóna­pokkal előbb, tehát bizonyos mértékig megszokhatták már az újfajta edzéseket, azokat a kö­vetelményeket, amelyeket a szakvezetés eléjük állított. A Honvéd nagy remények­kel bocsátotta útjára fiatal­jait, ősszel jól is szerepelt a kispesti gárda, s ezért volt meglepő, hogy tavasszal nagyfokú visszaesés követ­kezett be: tíz mérkőzésből csak hármat tudott meg­nyerni a csapat! Ebben az időszakban egyetlen­egy olyan csapatot sem győzött le, amely az élmezőnyhöz szá­mít. A fiatalok többsége na­gyon mérsékelten játszott, s mi­vel a hajrában Tichy is vissza­esett, az egész együttes játéka elhalványult. A jobb szereplést egyébként erőnléti hiányossá­gok, formaingadozások is hátrál­tatták. A kiesés árnyékában A mezőny számos csapata a kiesés ellen küzdött. Ez a meg­állapítás a Pécsi Dózsa együttesére is vonatkozik. A pécsi gárda az őszi idény egyik meglepetése volt, hiszen az új fiatalokkal — Dunai II. Halasi, Györkő, Török­­— telitűzdelt együttes nemcsak értékes ponto­kat szerzett, hanem néhány mérkőzésen kitűnően is­­ játszott. A pécsi lila-fehérek a múlt­hoz képest a kezdeménye­zés, támadójáték tekinteté­ben feltétlenül előreléptek. Az erőnléttel, a játékfelfogással sem volt különösebb baj. Tavasz­­szal azonban visszaesés követ­kezett be. A játékosok küzdő­képessége akkor nem volt töret­len, a csapatjáték színvonala alaposan visszaesett. Ezzel magyarázható, hogy a pécsiek az utolsó hat mérkőzésből egyet sem tudtak megnyerni, s végül a kiesés veszélye is fenyegette őket. A fiatalok azonban kétség­telenül tehetségesek, s ha fejlő­désükben nem áll be törés, előrelendíthetik a Pécsi Dózsát. A Győri Vasas ETO őszi mérlege olyan rossz volt, hogy a tavaszi idény megindulása előtt már sokan megpecsételtnek vél­ték a csapat sorsát. A balsikerben betegség, s néhány kulcsjátékos sérülése is közre játszott,­­ továbbá az, hogy az új játékosok nem tud­tak gyorsan beilleszkedni az együttesbe, így aztán széteső volt a csapatjáték. Az edző azonban a balsikerek láttán is derűlátó maradt, s mint később kiderült , bizako­dása nem volt alaptalan. A sé­rültek felépültek, s tavasszal már harcosabb, jobb formában levő játékosok léptek pályára. Ősszel a győriek csupán két­szer (!) győztek, tavasszal viszont jóval kevesebb mérkő­zésből négyszer, s csak három­szor maradtak alul. A döntő fordulatot a kiesés elleni küzde­lemben az U. Dózsa bravúros legyőzése jelentette. Említést érdemel, hogy a játékosok fegyelmezettebben játszottak, mint az előző évben. A klub ugyanis a mérsékelt eredmények idején is bátran nyúlt a fegyel­mezés eszközéhez. A Szeged ősszel kény­telen volt nélkülözni néhány erősségét, s ezt leginkább a támadósor érezte meg, amely jónéhány mérkőzésen körül­ményesen, sok hibával játszott. Sorozatos vereségek követték egymást. Tavasszal viszont gyö­keres­­fordulat állott be. A sze­gedi egyetemisták tíz mérkőzés­ből csak egyszer maradtak aluli (A Ferencvárostól kaptak ki 2:1-re.) A csapat főerőssége — Kürtösivel és Mészárossal az élén — az átszervezett közvet­len védelem volt. Tavasszal már olyan egységes, küzdőképes, jó erőben levő csapat harcolt a pályán, mint az előző bajnokság­ban. A két bányászcsapat, az SBTC és a Komló nehéz évre tekinthet vissza. Mind­két együttes­­ éppen csak bentmaradst! Az SBTC szinte árnyéka volt annak a csapatnak, amely az előző bajnokságban kitűnően szerepelt. A nagyfokú visszaesés Vasas távozásával sem magya­rázható teljes mértékben. A leg­több mérkőzésen meddő támadó­játék, erőtlenség, tervszerűtlen­­ség jellemezte a salgótarjániakat. Érdekes, hogy tavaszi egyetlen győzelmüket (!) éppen Pécsett szerezték. Egyébként ősszel játszottak jobban, s tavaszi visszaesésük összefüggésben volt az erőteljes átszervezés­sel is.­­ A k­o­m­­­ó­i­a­k ősszel néhány alkalommal alaposan kitettek magukért, s várakozás felett szerepeltek. A legtöbb mérkőzé­sen szürke, de viszonylag ki­egyensúlyozott, egységes csapat benyomását keltették, s főleg szervezett védőjátékukkal tűn­tek ki. A idény második felében minden tekintetben visszaestek, csupán háromszor győztek­­ meglepetésre Pécsett és Doro­gon. Elsősorban ennek a két váratlan győzelmüknek köszön­hetik bentmaradásukat. Az Ózd és a Csepel Az ózdi Vasas kiesett ugyan, de az ózdiak teljesítményéről mégis az elismerés hangján beszélhetünk. Remekül küzdöttek, a várt­nál jobban helytálltak oly­kor még a legjobbakkal szemben is. Ezt bizonyítja a Vasas, az MTK, a Bp. Honvéd, a Dorog, a Győr, a Szeged, a Salgótarján, a Pécs és a Csepel legyőzése. Otthonuk­ban különösen­­nehéz volt őket kétvállra fektetni. Sportszerűen, fegyelmezetten, lendületesen küzdöttek, játékukat soha nem jellemezte a körömszakadtáig való védekezés. Szinte egész éven át alig voltak a kieső zóná­ban, de az eredmények számuk­ra balszerencsés alakulása foly­tán mégis a kiesés­­sorsára jutot­tak. A kiesés ellenére gratulál­ni lehet az ózdiak teljesítményé­hez. A Csepel egy elhamarkodott húzás áldozata lett! A több mint húsz esztendeje az élvonalban szereplő gyári csa­pat a sportkör születésének öt­venedik évében főleg azért esett ki a legjobbak közül, mert nem elég higgadtan, nem elég körül­tekintően szervezték át a csapa­tot! A szakvezetés nem okult a Vasas évekkel előbb elkövetett hibájából, s egyidőben eresztette szélnek tapasztalt, idősebb játé­kosait, s közben nem gondosko­dott­ megfelelő tudású helyet­tesekről. Lemondtak többek között a két Kócziánról, Med­­nyánszkiról, Gondosról, Tóth H-ről, egy fél éven át Bulláról, s Povázsai után elment tőlük Pál II és Sátori is. Ezt a vérvesz­teséget Preiner Kálmán edző minden igyekezete ellenére sem bírta kiheverni a csapat. A hibákat még csak tetézte néhány játékos elkényelmesedése és sportszerűtlen életmódja. A rokonszenves Csepel SC végül is a táblázat utolsó helyén zárta a bajnoki évet, s­­ kiesett. Remél­hetőleg a balsiker hasznos tanulságul szolgált vezetőknek és játékosoknak egyaránt a jövőt illetően.. Németh Gyula Az új idény küszöbén az atlé­tikai szövetség elnöksége leg­utóbbi ülésén megtárgyalta az év nemzetközi viadalaira, első­sorban a belgrádi Európa-baj­­nokságra történő válogatás álta­lános elveit és módszerét, ame­lyekre a szakfelügyelő és az edzőbizottság közösen dolgozott ki javaslatot. Az idény legnagyobb esemé­nyén, az Európa-bajnokságon elsősorban azok a versenyzők vehetnek részt, akiknek az idén elért eredményeik alapján esé­lyük lehet 1—6. helyezés eléré­sére. Az esélyek megítélésénél természetesen figyelembe kell majd venni az idei külföldi eredményeket, a nemzetközi erő­viszonyok alakulását. Erre vo­natkozólag a tavalyi európai ranglista is csak részben adhat tájékoztatást, hiszen az olimpia utáni évben egyes számokban átmeneti visszaesés következett be, az idén azonban ezekben is újabb színvonalemelkedéssel kell számolni. Más országokban követett gyakorlathoz hasonlóan a MASZ is szükségesnek tartja, hogy minden bajnoki számban megállapítson olyan szintered­ményeket, amelyeket a váloga­tásnál számításba jövő verseny­zőknek az idény folyamán a ne­­­­vezési zárlatig egy, vagy többet alkalommal el kell érniök.­­ A színteredmények ! Az elnökség a javaslatot né­ ? hány számban módosítva a kö-3 vetkező­­ szinteket állapította­­ meg.­­ Férfiak. 100 m: egy alkalom ? mal 10.5. két alkalommal 10.4.­­­ 200 m: kétszer 21.2. 400 m: két-­ szer 47.2. 800 m: kétszer 1:48.8.­­ 1500 m: kétszer 3:43. 5000 m:­ kétszer 14:06. 10 000 m: egyszeri 29:20. Marathoni: egyszer­­ 2:28:00. 110 m gát: kétszer 14.4.5 400 m gát: kétszer 52. 3000 ml akadály: kétszer 8:45. 20 km­ gyaloglás: egyszer 1:34:00. 50 2 km gyaloglás: egyszer 4:30:00.? Magas: kétszer 206. Távol: két- 4 szer 760. Rúd: kétszer 446. Háro­n­yás: kétszer 15.70. Súly: két-­ szer 18 m Diszkosz: kétszer­­ 54.50. Gerely: kétszer 76 m.­ Kalapács: kétszer 63.50. 4x100­­ m: kétszer 40.5. 4x400 m: egy-5 szer 3­ 09. Tízpróba: egyszer’ 6800 P­M . Nők: 100 m: kétszer 11.7. 200,. m: kétszer 24.2. 400 m: kéts­zer ^ 55 8. 800 m: kétezer 2:08. 80 m; gát: kétezer 10.9. Magas: kétezer­­ 167. Távol: kétszer 600. Súly:* kétszer 15.50. Diszkosz: kétszer’ 51 m. Gerely: kétezer 51 m. ^ 4x100 m: kétszer 46 mp. ötprób­­ba: egyszer 11500 p. A fenti eredmények a legtöbb­­­­számban jobbak, mint az Euró-­ó­pa-bizottság által már korábban­­ kitűzött nevezési, illetve selej-­­­tező szintek, s elsősorban a gyen­­­ gébb számainkban az országos­­ csúccsal azonos, sőt annál jobb ’ eredményeket jelentenek. Egy-­­ máshoz viszonyítva­ azonban nem- , egyszer erős aránytalanságokat i­rm­ttatna­k (így pl. a 10 000 m-es ezint erősebb, mint az 5000-es, a férfi súlylökésé lényegesen jobb, mint a többi dobószámé). Min­denesetre, ha komolyabb köve­telményt jelentenek is, ezek a szinteredmények helyezésre nem jogosítanak és éppen ezért helyes, hogy a­z MASZ leszögezte: a színteredmények elérése még nem jelent kiküldetést, hanem csak lehetőséget bizto­sít az Európa-bajnokságon való részvételre Hol és mikor? Nem közömbös természetesen, hogy a versenyzők ezeket a szinteredményeket hol, tehát mi­lyen versenyeken és ellenfelek ellen s mikor érik el. Május vé­gén az első egyesületi bajnoki fordulóval ugyan már megkez­dődik a komolyabb versenyek sorozata, nem volna azonban he­lyes és célszerű a szintek mi­előbbi elérése érdekében a for­­mábajövést siettetni. Hiszen­­ az Európa-bajnok­ság szeptember közepén kerül sorra, a végleges válogatás pedig augusztusban történik. A MASZ elnöksége az edző­­bizottság javaslata alapján úgy döntött, hogy a szinteket a jú­nius 9—10-i egyesületi bajnoki fordulóval kezdődő és az augusz­­tus 18-án és 19-én a csehszlová­kok és ukránok elleni hármas­viadallal záruló idő­szak alatt le­het elérni. A két időpont között is azonban A szintteljesítés szem­pontjából csak bizonyos jelentős versenyek „számítanak”, még­pedig a hagyományos külföldi nemzetközi versenyek, a váloga­tott viadalok, a hazai versenyek közül pedig a már említett jú­niusi egyesületi bajnoki forduló, a TFSE versenye (június 23—24), a MASZ nemzetközi versenye (jú­lius 7—8) és az országos felnőtt bajnokság (augusztus 3—5). A négy utóbbi egyben kötelező jel­legű tájékoztató verseny is, és ezek eredménye alapján válogat­nak az EB előtt sorra kerülő vá­logatott viadalokra.­­ Az Európa-bajnokságra tör­ténő végleges válogatásnál a nemzetközi helyzet mérlegelése és a szín­iered­mények teljesítése mellett elsősorban az országos bajnokságon és a csehszlovák— ukrán—magyar hármasviadalon elért eredményeket veszik szá­mításba. Hogyan válogat a MASZ az atlétikai körépe-bajnokságra? 9“——— Szombat, 1962. május 12. ) . ­ Időszerű ISIllliVillal evezősoportunkb CM | Az evezőssport egye­lőre olyan, mint a ne­hezen érő gyümölcs. De ha sok meleget, sok napfényt kap, előbb-utóbb meg kell érnie. Nehéz lenne megmondani, mikorra várható ez az időpont, hiszen az utóbbi évek­ben elég hűvös időjá­rás uralkodott a sport­ág gyümölcsöskertjé­ben, ezért a szüretre még várni kell. Min­denesetre nem árt ha m­ost az idénynyitás küszöbén megnézzük, hogyan is állnak a csó­nakházakban és a vi­zen az időszerű tenni­valókkal. Szélesedő távlatok a túrázásban A túra­eve­zésről ké­szített adatok azt mu­tatják, hogy az egy­szerű „vizesek” ügye helyes irányban ki­ha­lad. 1961-ben több mint 800 embert sike­rült bevonni a rend­szeres túrázásba. Lát­­szól­ag szép szám ez, hiszen az adatkészítést megelőző esztendőben még csak a felét tart­hatták nyilván, de még­sem lehet azt állítani, hogy már nincs tenni­való, hiszen ez a szám egy húszezres táborból alakult ki. Továbbra is feladat tehát a túra­evezés népszerűsítése. A túrázással foglalkozó Budapesti Evező© Szö­vetség dolga, hogy a nyilvántartott 240 szakosztállyal kiépítse a kapcsolatot, hogy azok tagjai valóban hí­vei legyenek a túra­mozgalomnak. Az idén bevezetik a túrázók minősítését is. 500-tól 1000 km-ig III. osztá­lyú, 1000-től 1500 km­­ig II. osztályú, 1500 km-en felül I. osztályú minősítést szerezhet­nek a túrázók. Minő­sítési könyvecskéjük­ben egy nagy T-betű szerepel majd, ami túraevezőet jelent. Indul a víziiskola Máris élénk érdeklő­dés nyilvánul meg a most szervezés alatt álló úgynevezett vízi iskola iránt. Ennek célja az, hogy elméleti és gyakorlati oktatást adjon a kezdő vizesek­nek, hogy nyolc gya­korlati és két elméleti óra keretében felké­szítse őket a vízijártas­sági vizsgákra. Fontos teendője az iskolának, hogy helyes evezésre tanítsa a jelentkező­ket. ■ A­ tapasztalat ugyanis az, hogy az evezni tudás igen gyenge oldala a túrá­zók többségének. Idő­sebb versenyzők, szak­emberek végzik majd az oktatást. Versenyzők, edzők és hajók Sajnos, még az idén sem­­ várhatunk ver­­senyevezőseinktől túl sokat — annak ellené­re, hogy új elvek alap­ján szabták meg a vá­logatott keretek mun­káját. Egységes tervet dolgoztak ki a legjob­bak felkészítésére —, de a tervet nem lehe­tett maradéktalanul végrehajtani, mert néhány edző a továb­biakban is saját elkép­zelése szerint irányí­totta a felkészülés munkáját, így tovább­ra sem egységes mun­ka folyt a vízen. Mindez nehézséget je­lent a válogatott együt­tesek kialakításánál. A válogatás elvének felvetése is igen idő­szerű. Eddig nem min­den esetben a legjob­bak képviselték szí­neinket. A klubcsapa­toknak is akadtak gyenge pontjaik, de e pontok megerősítése elmaradt. Változatlanul fontos feladat a vidék ver­senysportjának a fel­karolása. Nemrégen ki­mutatást készítettek az ország versenyhajó­­állományáról.­­Kiderült, hogy 395 hajó szolgál­ja a versenysportot, de a hajók megoszlása már korántsem ked­vező: csak 91-et birto­kolnak a vidéki szak­osztályok. Ezt az arányt feltétlenül meg kell változtatni­­ a vidék jovára. Vidéken a fej­lődés útját állja a hajó­­hiány is, ugyanakkor a fővárosban elég tisz­tes számú hajó kihasz­nálatlan. Ezekből so­kat nem is képesek megfelelően tárolni, azok zöme a szabad ég alatt található. Az idei évadnak lesznek sajátos prob­lémái is. A régebbiek mellett természetesen ezek is megoldásra várnak. Szabó András Csináljunk valami mást... Mai történet a jegesek edzéséről négy felvonásban­ ­. Mindez még van Előjatek ,ahol a Kissza­­—---------------— drón alagsori öl­tözőjében történik, ahol minden becsületes játékos a jégkorongo­záshoz elengedhetetlenül szüksé­ges páncélt azaz kb. egy tucat védőt csatol magára a mez alá, végül a korcsolya, három-négy bot és kezdődhet a játék a té­len ... De most már majdnem nyár van... A Kisstadion küzdő­teréről­ eltűnt a jég, a helyén sa­lak vörösült, másodé a pálya. A jegesek melegítőbe öltöznek, s a védők helyett megteszi egyelőre a tornanadrág meg a trikó is. A játékmester, a népszerű Vlado indulást jelző, furcsa cseh —mag­yar—német keverék nyel­ven elhangzó szavára rövid be­melegítés következik az edző­pályán. Gyors névsorolvasás. Az arány nem éppen kedvező. A ti­­zenhárom jelenlevőn kívül tizen­három hiányzik, igaz ebből hat katonai szolgálatot teljesít, három egyetemi elfoglaltság miatt ma­radt távol, de még akkor is négy igazolatlanul hiányzik. Majd meg­bánják. .. A színhely az Változás edzőépület tér­—————­nnterme (a sze­replők ugyanazok). A korlát, a nyújtó, a gyűrű, s a nehezen megszelídíthető, rakoncátlan lo­vacska még Páizsból hazafelé tartó igazi gazdáit várja. Igen, ez a terem a tornászoké­. Nemrégen Csányit csodáltuk itt a nyújtón, most Lőrincz Ferike izzad a kor­láton. Saslengés. Milyen könnyű­nek látszik, és mégis milyen ne­héz. Gyöngyöznek a veríték­csep­­pek, hólyagozódnak a bothoz csak vastagkesztyűs kézzel szo­kott tenyerek. — „Nem jaó” ... kiált Vlado már sokadszor Patócs Gyurkára. Türelmesen magyarázza, hogy kissé távolabbról kell felugrani arra a nyújtóra, majd lassú len­dületvétellel fel a lábát, rántani a karral. . . Később a másik de­likvens, a TF-felvételi vizsgára készülő Zsitva próbálgatja a bil­­lenést. Neki sem sikerül. Vlado megunja, „bepúderozza a * tenyerét, felugrik, s bemutatja. Minden szónál többet ér at szemléltetés! — Könnyű neki, segíti a ,,demi­­zson” ... — szól közbe csapáshoz illően, kéretlenül egy hang Romi­­nek enyhe, kezdődő pocakjába célozva. Lehet, hogy van valami a dologban, de egy válogatott sem tudja utána csinálni, s most már csak az a kérdés, hogy a po­cak vagy az izom hiányzik-e? A függeszkedés már jobban megy. Játékosan. Egy kötélen, két kötélen ülésből. Ahogy tetszik . .. A színhely a Változás Sportcsarnok ------­---------— egyik szabadtéri kosárlabda-pályája (a szereplők ugyanazok). A játékmester már a jég leendő ötöseinek, csatársorai­nak megfelelően igyekezik össze­állítani a három csapatot. Máris kezdődik a villámtorna, a játék­idő 2x5 perc. Gyorsan kiderül, hogy még azt a kis kézilabdát is milyen nehéz bedobni abba a nagy kosárba. Az egyéniségek a salakon sem tagadják meg magu­kat. Bánkúti a „Diák”, ahogy a jégen, technikáját csillogtatja, a hóna alatt, a lába között, a háta mögött adja, dobja a labdát, Zsitva, a ,,Züritt küzd s a végén „ziccert” hibáz, Rozgonyi a „Ke*­szeg” szemfüles, így azután gyak­­ran kiálthatják Pozsonyi felé az FTC szurkolótáborának télen szü­­letett jelszavát: „Szedd ki­ . .. bár erre nincs szükség, a labda ma­gától hull át a kosáron. Meleg van. Jól süt a nap, iz­zadnak a korongozók. Lőrincz gondolatai még a cserepadon is a tornateremben kalandoznak: — Érdekes . .. Tavaly még a nyári edzések végén is alig tud­­tam a mennyezetig­ felfüggesz­­kedni, most pedig már az elején könnyen ment.­­ A színhely a Változás ! Sportcsarnok —— ------------— egyik szabadtéri kézilabda-pályája, amely kitűnően alkalmas kispályás labdarúgó* í mé­rkőzésekre (a szereplők ugyan* azok). A csapatok összeállításáig családi hagyományként Palotás bűvöli a labdát. Majd már a kez­­dés után Balogh viharzik a bal­szélen. „Jamiin­” ... a kiáltást a Dózsa György úton is hallják, csak ő engedi el a füle mellett, mintha csak a jégen látnánk. Le­szegett fejjel szélvészként rohan a kapuig, míg csak le nem szere­lik. Egyszer adja be a labdát pont Kárász lábára és Vedres robinzo­­nádja sem használ, csak a háló­ból tudja kiszedni a labdát. Bez­zeg Vlado, az alkalmi kapus a másik oldalon másodszorra a gól­vonalról kabarja ki Zsitva bom­báját. Telik az idő. Futnak, küz­denek, izzadnak a játékosok . •­ A színhely a Változás BVSC úszópam­—-------— ■ — dicsoma (a sze­replők — most már mondani sem kell — ugyanazok). Néhány be­melegítő hossz után előkerül a labda, a vizet tapossák a jegesek. A csapatok már megalakultak, kezdődik a mérkőzés. Ezt a talál­kozót még Jeky Karcsi bácsi is nyugodtan végignézhetné — nem lenne változás a válogatott vízi­labda-keretben. A küzdelem id­őn­­ként olyan heves, mint a jégen, azaz mint egy vérbeli pólós rang­adón, de a labda az bizony ne­héz, nagyon nehéz ... A függöny nem Finálé “• gördül le, csak —....................—■ az edzés ért vé­get, a jégkorongozók edzése ... _ A jégre csak a nyár végén lépünk —­ mondja búcsúzóul Vlado. — Most egyelőre heti há­rom változatos, játékos edzéssel a június—júliusi komolyabb meg­terhelés alapjait készítem elő. Mozogni azért mozgunk eleget, és az elengedhetetlen fontos erősí­tésről, az erőfejlesztésről sem fe­ledkezünk meg. De az igazi (már­mint az igazi edzés) csak június­ban kezdődik.. - Vad Dezső *■-**+- - — ■ ----- — Jól kezdtek a sportlövők Két nagy verseny van már a­­ sportlövők mögött 1962-ben. Az­­ IvIKS központi klubjának rende-­­­zésében lezajlott felszabadulási emlékverseny, valamint a Bp. Honvéd által rendezett Szabad Május 1 verseny. Mindkét ver­senyen igen nagy volt az indu­lók száma, a legjobbak mellett számos ifjúsági versenyző is lő­állásba állt, hogy eldöntsék, me­lyik egyesület versenyzői hasz­­­­nálták fel jobban a téli felké­szülési időt. Ha figyelembe vesszük, hogy a versenyzők nagy része csak május elején kezdte a formába­­hozó munkát, megállapíthatjuk: az eredmények sok szám­ban túlhaladták a várako­zást. Legeredményesebben Lacsni József, a Bp. Honvéd verseny­zője szerepelt. Már az elmúlt évben igen szép eredményeket ért el. Egész télen át a váloga­tott keret alapozási munkájából lelkiismeretesen kivette a ré­szét, és a szakembereket is kel­lemesen lepte meg idei verseny­zése. A kisöbű és nagyöbű szá­mokban a 18 versenyszám közül 11-et megnyert, egyben második és négyben harmadik helyen volt — kitűnő eredményekkel. Az U. Dózsa sportpisztolyos csapatcsúcsának fő részese Ke­­­­lemen kiugró 554 körös ered­­­ménye volt, de ő a második ver­senyen messze elmaradt előző eredményétől — így az nem tekinthető igazi formájának. Ér­tékesebb a Honvéd fiatal ver­senyzőjének, Nagykárolyinak a teljesítménye, aki az első verse­nyen 544 körrel második helyen volt, a Szabad Május 1. ver­senyt pedig 543 körrel meg­nyerte. Az ifjúsági Hammers a felsza­badulási versenyen igen jól sze­repelt a 120 lövéses kisöbű szá­mokban. A fekvő testhelyzetű versenyt kitűnő eredménnyel nyerte. 98—100—100 — 98-as so­rozatokat ért el. Az összetettben a második helyre küzdötte fel magát — megelőzve számos ne­ves versenyzőt. A második ver­senyen pedig a 90 lövéses ifjú­sági csapatcsúcs nagyarányú megjavításánál a csapat leg­jobbja volt. A felszabadulási verseny önműködő sportpisztoly szá­mában az első napi verseny után várható volt a már rendszeressé vált csúcsjaví­­tás. Érdekes, hogy 1959-ben, 60-ban és 61-ben is a felszabadulási­­ versenyen javították meg az or­­­­szágos csúcsot. Kun Szilárd az első napon 298 körös, egészen kiemelkedő ered­ményt ért el a második napon azonban a csúcshoz szükséges 293 kör helyett csak 288 körre telt a tudásából. A második ver­senyt Kun Ferenc nyerte, 584 körrel, 4 körrel javítva előző­­ eredményén, nagy küzdelemben megelőzve egy körrel testvérét. A nőknél mindkét versenyt Kun Ferencné nyerte, aki 11 körrel javult a második ver­senyre. Kunnénak minden adott­sága és lehetősége megvan ahhoz, hogy állandóan a legjob­bak között legyen kitűnő ered­ményekkel. Voltak a vártnál gyen­gébb eredmények is. Ezek a még nem kielégítő erőn­lét miatt következtek be. Mind az edzőknek,­ mind a versenyzőknek elemezniük kell mind a sikeres, mind a mérsékeltebb eredménye­ket, hogy a még meglévő hibákat kijavíthassák. Faragó István, a válogatott csapat, edzője elégedett az eredményekkel. ..Nem is vártunk többet, sőt egyes számokban, így elsősorban a nagyöbű sport­puskában a vártnál lényegesen jobban szerepeltek a verseny­­zők — mondotta. — Tovább folytatjuk a munkát, súllyal a nagyöbű számok felé, mert ezekben komoly esélyeink van­nak nemzetközi sikerek eléré­sére." Remélhetően a tavalyinál magasabb szintről való indulás azt eredményezi, hogy sport­lövőink az idei nemzetközi ver­senyeken, majd az októberi vi­lágbajnokságon további sikere­ket érnek el. Molnár László Szombat du. V-3 órakor ÜGET® a díj

Next