Népsport, 1962. május (18. évfolyam, 85-105. szám)

1962-05-13 / 92. szám

Hogyan lehetséges?... A Budapesten három évvel ezelőtt megrendezett vívó­­világbajnokságon a svédekkel jártunk úgy, hogy amikor megkérdeztük, miért nincsenek párbajtőrözőikkel egyenrangú kardvívóik, visszafordították a fegyvert: fejünkre olvasták, hogy könnyű nekünk itt a­ világnagyságok között, ahol magától fejlődik ki a jövő nagyszerű generációja. — Mi drága pénzért vásá­rolt, rövid kis oktatófilmekről lessük el a legjobbak tudomá­nyát, de Magyarországon Gere­­vich, Kovács és Kárpáti tár­saságában naponta együtt ed­zenek a tehetséges gyerekek — mondotta a svéd vezető. — Tulajdonképpen edzőre sincs szükségük, ha naponta csak egy kicsi is ragad a fiúkra, öt év múlva akár világbajnokok is lehetnek. Hm!... Hát szóval ez a beszélgetés jutott eszünkbe szerdán dél­után a Sportcsarnokban a GSTK Zágráb—Bp. Vörös Meteor férfi asztalitenisz Európa Kupa-döntő mérkőzé­sen. A közönség féltő gonddal kísérte a küzdelem alakulását, vágytak az emberek a sikerre, hiszen idén ez a mérkőzés volt az utolsó lehetőség, hogy vég­re első helyen végezzünk egy sportág Európa Kupájában. Tombolva ünnepelték a száz százalékos sikerrel szereplő Sidót, gondolatban végig­­verekedtek­­Földy izgalmas játszmáit, s nagyon szurkoltak Hámorinak, a csapat harma­dik emberének. Nem sikerült legyőzni a jugoszláv bajnokcsapatot, de a közönség így is vastapssal jutalmazta a játékosokat, Há­morit is, aki, bár sérült volt és a visszavonulás gondolatával is foglalkozik, egyesülete hívására csatasorba állt és a Vogrinc elleni döntő mérkőzé­sen talán élete legjobb játékát nyújtotta. Igaz, Hámori ennek ellenére is kikapott 2:0-ra és ezzel a kupa is elúszott. A le­látó közönsége ezt a vereséget nehezen tudta megbocsátani — nem Hámorinak, hanem — a Vörös Meteor asztalitenisz­szakosztálya vezetőségének. Mert felmerül a szurkolóban néhány kérdés. Hogyan lehetséges az, hogy abban az egyesületben, amely­ben olyan nemzetközileg is el­ismert, kiemelkedő képességű játékos játszik, mint Sidó, gondot okozhat a harmadik játékos betegsége? Hogyan lehetséges, hogy az egyesület egyetlen olyan fia­talt sem tudott csatasorba ál­lítani, aki, bár a teljes siker­telenség kockázatával, de re­ménységgel, a jövő ígéretének kijáró­ bizalommal állhatott volna asztal mellé? Hogyan lehetséges, hogy bár Sidót évente meghívják külföldre edzőnek, játékostárs­nak, mert világszerte tisztelik sokoldalúságát, kivételes tech­nikai képzettségét és úgy vé­lik, hogy csupán a vele való, rövidebb időszakra korláto­zódó játék is sokat lendít a fiatal tehetségek tudásán — ugyanakkor itthon, az egyesü­letében nincsenek mellette, kö­rülötte fiatalok. Nem bűnös fényűzés-e ez? Nem gondatlan gazdálkodás a tehetségek képességeivel? Nem vétkes­ ártalom az egyesület és egyben a magyar sport érde­kei ellen? Ezek a gondolatok szomorí­­tották a lelátó közönségét a mérkőzésen. S ezeket a gon­dokat még terhelte, hogy, saj­nos, nem csupán egyetlen sportággal, nem egyetlen egye­sülettel, nem egy szakosztály­­lyal kapcsolatban merülhet­nek fel B. P. Rajt a KK-ban Budapesten­. Válogatott játékosok a két csehszlovák csapatban Bergamóban: Nehéz ellenfélnek ígérkezik az Atalanta Szombaton Budapestre érkezett a Stovan Bratislava és a Spar­­tak Hradec Kral­eve együttese, az idei labdarúgó KK küzdelmei­nek első fővárosi vendégei. Mind­két csapat játékosai és vezetői bizakodva várják a vasárnapi rajtot. A Slovan Bratislava együttese jelenleg a bajnoki táblázat 5. helyén áll. Három játékost adott a csehszlovák VB-keretbe: Szofffot, Popluhárt és Molnárt. A csapat most jó formában van, bizonyítja ezt az is, hogy két héttel ezelőtt 1:0-ra legyőzte a brazil Flamengo csapatát. Antonin Bulla, az együttes új edzője így vélekedik a Bp. Hon­véd elleni mérkőzésről: — Három játékosunkat nélkü­lözzük, de így is képesnek tar­tom a csapatot jó eredmény el­érésére. Sában, Vengios, Morav­­cik és Obert már többször is szerepelt a csehszlovák nagy­válogatottban. Rajtuk kívül töb­ben játszottak a B-válogatott csapatban. A Bp. Honvédot igen erős ellenfélnek tartom és képes­ségeit tekintve előbb is végez­hetett volna a magyar bajnok­ságban. Mivel a csoporton belüli küzdelmek pontozásra mennek, remélem, hogy az egyik pontot sikerül megszereznünk a Nép­stadionban. A Spartak Hradec Krasove edzője, Subrt Oldrich, a követ­kezőket mondta: — Mi elég szerencsés helyzet­ben vagyunk, mert csak egyet­­­­len játékost, Hlediket nélkülöz­­t­zük a Ferencváros elleni mérkő­­­zésen. A mi együttesünkben a három nagyválogatott játékos­a szerepel: Jindra, Picmann és­­ Zikan. Remélem, hogy nem val­­­­lünk szégyent a Népstadionban. „ Annak ellenére, hogy a Ferenc-­­ város több kitűnő játékosát nél­­­külözi, nagyszerű együttesnek­­ tartom. Amint értesültünk, két­­ játékossal is megerősítik csapa­­­­­ukat. Különösen jó híre van­­ nálunk a magyar bajnokság , egyik leggólképesebb csatárának, a Cserneinak. No majd meglát-­­ Juk.­­ Az együttes szombaton délután­i edzést tartott az üllői úti pályán.­­ A két magyar együttes, a Bp.­­ Honvéd és a Ferencváros lelki- , ismeretes felkészültséggel várja­­ a KK idei rajtját, a R. — V. 1 miatt ellenünk nem játszik. Való­színűleg így áll fel az Atalanta: Cometti — Rota, Gardoni, Ron­­coli — Colombo, Nielsen — Do­­menghini, Favini, Nova, Dino Costa, Oliveri. Nielsen dán, Dino Costa argentin születésű. Ma este Bergamo polgármestere fo­gadást ad az MTK részére. Föstényi József dr. Az MTK már edzett Bergamóban, (Bergamo, május 12.) Egész, éjjel esett itt az eső és nagyon­­ csúszós volt még szombaton­­ délelőtt is a stadion pályájának­­ talaja, ahol az MTK edzést tartí­tott. A közel 40 perces edzésen " frissen mozogtak a fiúk. Kovács­ Imre edző az összeállításon­­ nem változtat. Az olasz lapok­­­­ban nagy cikkek jelennek meg, a vasárnap kezdődő EK-küzdel-­­ mekről és csapatunkról is. So­­­­kan hangoztatják itt, hogy­­ együttesünknek nehéz ellenfele­­ lesz az Atalanta, amelynek kü-­­­lönösen a védelmét nagyon di­­­csérik. Amikor telefonálok, Ko­vács edző éppen megbeszélést­­ tart a játékosokkal a követendő, taktikáról. A mérkőzésre va­­­sárnap délután fél 5-kor kerül­t sor. Pénteken éjjel, a televí-­ zión végignéztük az olasz B—­­ magyar VB-keret mérkőzést.­­ Megtudtuk, hogy Mascio, az­­ Atalanta játékosa — aki játszott­ a B-válogatottban a fáradtsága! KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNK CIKKE OLASZORSZÁGBÓL Az olaszoknak tetszett­­ nekünk kevésbé ! (Bari, május 12.) Bariban­­ nagy szeretettel és nagy érdek­­­­lődéssel fogadták a magyar­­ válogatottat, mintha nem is­­ szerény reményekkel induló,­­­ hanem a VB-ről győztesen­­ visszatért együttes érkezett vol­­­na. A szeretetnek, érdeklődés­­­­nek sok-sok megnyilvánulása­i közül csak kettőt említek. Az e­g­­y­i­k : a város polgár­­mestere kedd délelőtt fogadást adott a csapat tiszteletére. Az autóbuszon érkezett játékosokat sok száz főnyi tömeg lelkes hangorkánnal és tapsviharral köszöntötte a városháza előtt Szinte beleremegett az ember szíve. A másik: a belépőjegyek a mérkőzésre már az ideérk­­ez­és napján elfogytak, mert az újságírók és szakemberek az ország minden részéből való­­­sággal elárasztották a várost. — Bari egyébként arról is nevezetes — mesélte nekem Ottorini Barassi, a FIFA olasz alelnöke —, hogy a helyi szur­kólók valósággal imádják a szép, kombinatív játékot, határ­talanul lelkesek, de tárgyilago­sak is. Arra pedig, külön büsz­kék, hogy az olasz válogatott csapatok a Stadio della Victoria gyepén még soha nem szenved­tek vereséget. (Balassi az esti banketten tartott beszédében megemlítette, hogy kabalából hozták ide a mérkőzést. Magya­rul ugyanis ,,Győzelem" a neve a stadionnak.) Az említett délelőtti fogadá­son — amelyen Simó Gyula, népköztársaságunk római kö­vete is megjelent — Honti György az üdvözlő beszédre adott válaszában tolmácsolta a magyar játékosok üdvözletét: ,,A szívélyes fogadtatást azzal próbáljuk viszonozni, hogy dél­után szép játékkal lepjük meg a közönséget.” Beváltották-e ígéretüket a fiúk ? A kérdésre többféle válasz érkezett. Bari valóban lelkes közönsége a mérkőzés folyamán számta­lanszor adott igenlő választ lelkes tapsaival. Fel is tűnt nekem, hogy a fehérmezes magyar csapat ak­cióit több taps kísérte, mint az azzurik erőfeszítéseit. Antonio Cardone, a ,,Corri­ere dello Sport” helyi szerkesztő­ségének egyik tagja röviden, de nagyon érthetően magyarázta meg ezt a jelenséget:­­• Ne csodálkozzék! Maguk szépen játszottak, mi megnyer­tük a mérkőzést. A közönség tehát mindent megkapott, amit remélt: a szép játékot és az olasz győzelmet. .. Este a banketten aztán meg­győződtem arról, hogy nemcsak Bari szurkolóinak, hanem né­hány olasz szakembernek is tetszett a magyar válogatott játéka. Többek között Ferrarinak, az olasz válogatott edzőjének is aki elmondotta, hogy őt valóság­gal meglepte a szép és színvo­nalas csapatjáték. Legfőképpen az kapta meg, hogy nem egye­s­ek csillogtak, hanem az egész csapat játszott. Az volt a jel­lemző, hogy a maga helyén mindenki tudta, mit kell ten­nie, s­ törekedett is annak meg­valósítására. Hogy ez nem min­dig és mindenben sikerült, azt nem tartja veszélyesnek. Sze­rinte van még bőven idő a VB rajtjáig a hibák megszünteté­sére. — Ha ilyen jó volt a magyar csapat, mivel magyarázza mégis a vereséget? — szegeztem neki a kérdést. Ferrari habozás nélkül vála­­szolt: — Azzal, hogy a gólhelyzete­ket nem értékesítették... Azt hiezem­, helyben vagyunk.­­Azoknak ugyanis, akiknek neva a magyar győzelem a lényeges — mint például Bari lelkes közönségének, vagy akár Ferrarinak, esetleges chilei vetélytársunknak —, azok csak­ugyan élvezhették is a magyar fiúk játékát. Mert a tudósítás­ban említett hibák mellett bizony akadtak ragyogó sorozatok, a riogatásban, a cselezésben például nem volt hiány, a pom­pás és látványos szerelésekben sem. Sőt néhányszor Buffonnak is alkalma volt bebizonyítania, hogy jelenleg ő a legjobb olasz kapus. Néhány olyan magyar támadást is megtapsolhattak, amely a kapu elől indult, s úgy vándorolt a labda lábról lábra, hogy olasz játékos hozzá sem tudott érni. Persze, legtöbbször csak az olasz 16-osig, de néhányszor nagy gólhelyzetig is. S mivel ezekből n­e­m lett gól — csak egyszer — dupla örömmel lelkesedhetett a közönség.. . . Akik azonban a legszebb csel­­sorozatnál is többre becsülik ki eredményes játékot — már kevésbé lelkesedtek. Ezek közé tartozik a ,,Gaz­­zetta dello Sport” tudósítója is, aki, amikor méltatja játékosaink technikai képzettségét, nagy­szerű helyezkedését, kitűnő erőnlétét, rámutat a legfőbb hi­bákra is. Megemlíti, hogy tá­madásaink sok húzással, sok oldalt adogatással épülnek fel, nincsenek keresztlabdák, hiá­nyoznak a meredek passzok és kiugratások, emiatt nagyon las­san jutunk el a kapu közelébe. Vagy ’ idézhetem Baróti Lajost: — Lehetséges, sőt, valószínű, hogy az olaszoknak tetszett a játék, de­­ ne áltassuk magunkat! Nem játszott ró­ a csapat! Leg­főképpen a támadások lassúsága volt szembetűnő. Mivel támadá­saink az olaszok védekező mo­dora miatt nagy területen épül­tek, mód kínálkozott az adoga­tásokra, amelyek szemre talán szépnek tűntek. Ez tévesztette meg az olasz nézőket. M­i v­i­szont jól láttuk, hogy csatáraink nem tűrtek be len­dülettel a kapu előtti területre, ezért nem válhattak többször veszélyessé, másrészt pedig az erélytelenség, a döntő pillana­tokban a határozatlanság, vala­mint a lassúság miatt maradtak a gólhelyzeteink kihasználatla­nul . — Arról sem szabad meg­feledkezni, hogy minden csa­patrészben akadt gyenge pont — a csatársorban nem is egy. Ha olyan kulcsemberek, mint a kapus, a jobbfedezet és a csatá­rok egyike-m­ásika csődöt mond, azt a magyar együttes még mások kiemelkedő játékával sem tudja pótolni. Mindennek ellenére a­z összbenyomás most már lényegesen jobb volt, mint az Uruguay elleni mérkőzésen. Igen, az említett hibák tették lehetővé, hogy az egyébként te jól tömörülő, sokszor nyolc emberrel is védekező olasz csa­pat oly sok támadásunkat verte vissze. És igaza van Ferrarinak se: a gólhelyzetek kimaradtak. Kimaradtak, mint oly sok előbbi válogatott mérkőzésen és hazai bajnok, találkozón egyaránt. Baróti Lajos és Volentik Béla jól állapította meg, hogy csatá­raink igen kis területen játszot­tak és ezzel megkönnyítették az olaszok védőmunkáját. Fenyvesi dr. gyenge formája miatt pél­dául a baloldalról szinte alig indult támadás. A vereségre persze más magyarázat is van. Az olaszoknak mindössze két helyzetük volt, de góljuk egyike sem helyzetből akadt. Szent­­mihályi az­­ első és a harmadik gólban erősen ludas. Közepes formában is mindkettőt könnyen háríthatta volna. Meglepetést keltett mérsékelt teljesítménye, mert ő a Noviszad ellen a múlt héten jól védett és a csütörtöki edzésen is nagyon jól mozgott. A másik igen gyenge pont Sóly­mos­ volt. Már az edzésen te fáradt játékos benyomását kel­tette. A játéka igazolta: erőnléte igen rossz, bizonyára pihenésre van szüksége. A következő mér­kőzésen nem is fog szerepet kapn­i a csapatban emiatt. Meglepő volt Fenyvesi Máté szereplése ie. Elfutásai nem sikerültek, beadásaival vagy le­késett, vagy­ pedig rossz helyre ment a labda, a tőle megszokott védelmet segítő munkája szinte teljesen elmaradt. Az olasz televízió éjjel köz­vetítette a mérkőzést és ezt min­den játékos végignézte a szánó szalonjában. Mindenki ellenőriz­hette önmagát, csak úgy röp­köl­tek egymás felé a megjegy­zések a félhomályban és g­yak­ran hallottam, önkritikus meg­állapításokat, ilyen, megjegyzé­seket: Hű, de rosszul irányí­tottam­ . .. Ezt a cselt már nem kellett volna megpróbálnom . . Most kellett volna­ kapura lőni._” Nagyon­­jó volt ez az önellen­őrzés, mert sokszor tapasztal­ható volt, hogy a mérkőzéseken elkövetett hibák az órák múlá­sával megszépülnek és feledésbe mennek Két igen biztató dolgot tapasztaltam ez alatt a néhány nap alatt és a mérkőzésen. Az egyik az, hogy a játékosok nagy többségének valóban­­ jó az erőnléte, ami feltűnt az itteni szakembereknek is. A másik — és ez nem ke­vésbé fontos — maguk a játéko­sok is látják már egymás és önmaguk hibáit, és megnyilat­kozásaikból arra lehet következ­tetni, hogy hajlandók nagy­ erő­feszítésekre is ezek kijavítása érdekében. Komolyan, nagyon komolyan veszik az előkészületeket, ez derül ki a velük folytatott beszélgetésekből. Nem­ i£­vetk­szik egyik sem megmagyarázni a bizonyítványát. — Azt hiszem, nem is ártott nekünk és még kellő időben jött ez a figyelmeztető vereség — mondotta Sípos Ferenc. — Sokkal nagyobb területen kell játszania minden csatárnak, nekem is — állapította meg Göröcs János. Sándor Károlyt sem keserí­tette el a vereség a kiapadón biztos abban, hogy Torinóban sokkal jobban játszik a csapat. — Annak örülök, hogy Rákosi olyan kitűnően játszott. Ezt egyébként várta­m is tőle, hiszen hónapok óta jól szerepel. Most váltja be mindazt, arr­a 2—3 éve vártak tőle — mon­dotta Sándor, majd hozzátette: — Képzelje el, milyen jó ,e*? majd a csatársorunk, ha a­ bel­sők te elérik a képességeiknek megfelelő formát... Igen — erre nagy szükség lenne. Több határozottságra, több lendületre, bátrabb játékra len­ne szükség, mert a gólhelyzetek nem véletlenül, hanem mindezek elégtelensége miatt maradtak ki az előbbi mérkőzéseken, csak úgy, mint péntek délután Bari bán. Gondolatuk már Budapest felé száll... A szovjet súlyemelő-bajnok­ság befejezése után Mihail Gro­­mov, a Szovjetunió Hőse, a szovjet súlyemelő-szövetség el­nöke az alábbiakban nyilatko­zott a TASZSZ munkatársának: — A bajnokság nagyszerű seregszemlének bizonyult. Súly­emelőink minden gondolata most már Budapest, a VB szín­helye felé száll. Biztosak va­gyunk benne, hogy a magyar fővárosban ismét mi nyerjük a csapatversenyt, annak elle­nére, hogy idei bajnokaink Tbilisziben nem a legjobb ered­ményeiket érték el. Ez azonban azzal magyarázható, hogy ed­zési grafikonjukat annak figye­lembevételével készítettük el, hogy versenyzőink éppen a VB-n érjék el legjobb formáju­kat. Szeretném kiemelni Kaplu­­nov teljesítményét, aki 410 kg­­mal világcsúcsot ért el köny­nyűsúlyban, tehát éppen ab­ban a súlycsoportban, amelyben nagy vetélytársaink, a külföldi sportolók. Viktor Busujev olim­piai bajnok ezen a versenyen be­bizonyította, hogy még nem mondta ki az utolsó szót, 400 kg-os eredménye önmagáért be­szél! — A bajnokság azt mutatta, hogy szépen fejlődnek azok a fiatalok, akik bajnokaink helyére léptek majd. Ezzel kapcsolatban elegendő megemlíteni a mind­össze 21 éves kijevi Beljajev vi­lágcsúcsát. Majdnem minden súlycsoportban vannak olyan fia­tal versenyzőink, akik egy-két éven belül felnőnek a nemzet­közi élmezőnyhöz. Nem is titko­lom, hogy bízom a fiatalokban, s hiszem, hogy beváltják a hoz­zájuk fűzött reményeket — fe­jezte be nyilatkozatát Gromov. (MTI) ­ A választ­ az olvasóra bízzuk: Szeszélyes az időjá­rás most mifelénk. Né­hány nappal ezelőtt még ingujjra vetkő­zött ifjak levegőztek kihajolva a villamosok peronján, csütörtökön pedig már orkánszerű szél korbácsolta a Duna víztükrét és az Úttörő Stadion fiatal­jai is mintha szapo­rábban kergették vol­na a labdát a hirtelen hűvösre fordult idő­ben. Mi la felhajtott kabátgallérral léptünk be a Sportuszoda aj­taján­, hogy az 50 mé­teres nyitott medence mellett edzés köziben keressük fel az egy hét múlva Novikovék­­kal szemben lóra szálló Öttusa-válogatott kere­tünket. Eláruljuk, hogy nemcsak egyszerű lá­togatásra készültünk, amikor az újságíró meghallgatja a szerep­lőket és a beszélgeté­sekből összeállítja e mindenkinek tetsző ri­portot. Nem­ lett edzőjével, Bene­dek Ferenccel, váltson néhány szót. Ebből kiderült, hogy a keret csepeli tagjai már egy héttel ezelőtt befejezték úszásban erős edzései­ket, és most már csak — ahogyan az uszo­dában mondják — fürdés van műsoron. Akkor viszont 2x100 métert úsztak időre. A Honvéd verseny­zői viszont látogatá­sunk előtt két nappal fejezték be legerő­sebb úszóedzéseiket, és akkor küzdöttek 3x100 méteren a ver Célunk az volt, hogy ne csak­­nézzünk, ha­nem lássunk is. Ponto­sabban, talán azt­ sze­rettük volna egy úszó­­edzés keretén belül megállapítani, hogy mennyire egységes legjobb öttusázóink felkészítése és meny­nyire azonos elvek ér­vényesülnek Balczsék edzésében. Szerencsénk volt (nem hiába, ehhez a szakmához is jó adag szerencse kell). Együtt találtuk a válogatott keret vezető edzőjével a Honvéd és a Csepel öttusázók edzőjét is. Takács Andortól, a ke­ret vezető edzőjétől érdeklődtünk öttusá­zóink aznapi úszó­programja iránt.­­ Most melegítünk, majd időre úszunk, és ez lesz az utolsó erő­sebb edzés a jövő heti verseny előtt. Közben partra ka­paszkodott Balczó András, hogy egyes. Nemcsak ezért jöttünk, csak a keret MAFC-tagjai szelik karjaikkal, tel­jes erőbedobással 300 méteren keresztül az uszoda vizét. Edzőjük, Takács, elégedetten ál­lapítja meg, hogy Nagy Imre 4:09.6-ot ért el. Vége az edzésnek, elbúcsúzunk az öttu­sázóktól, és edzőiktől, és lassan indulunk hazafelé. Amikor a szélrohamokkal küsz­köd­ve már a hídon fenyora mutatójával szemben. — Most Török dr­ék 1400 métert lubic­kolnak — mondja László István, a pi­ros-fehérek edzője. — Legközelebb majd Novikovékkal szem­ben küzdenek ti­zed másodpercnyi megkülönböztetéssel az uszoda vizében. — Tehát akkor ki úszik most időre? — kérdezheti joggal ve­lünk együtt az olvasó. A választ akkor kap­juk meg, amikor kö­rülnézünk az uszodá­ban és azt látjuk hogy ballagunk, választ pró­bálunk formálni láto­gatásunk kérdésére. Mit is kerestünk? — A felkészítés egységét és az azonos elveket az edzéseken. Hogy megtaláltuk-e? — Azt hisszük, hogy nem ne­héz a kérdésre vála­szolni. Ezért nem is fárasztjuk tovább az olvasókat, mert a fele­letet úgy is kitalálják sajátmasuk. Toldy Ferenc Megérkezett Torinóba a magyar válogatott (Torino, május 12.) Szombaton reggel 8 óra körül utazott el Ba­riból a válogatott csapat. Zavar­talan repülés után Rómában szállt le a gép. 9 óra után né­hány­ perccel labdarúgóink át­­­­szálltak a­­,,torinói” gépre. A­­ keddi mérkőzés színhelyére­­ ugyancsak kellemes utazás után i délben érkeztünk meg. Bizonyá­­ra rendezési hiba miatt a torinói­­ repülőtéren senki sem várta lab­­­darúgóinkat. De ez nem okozott­­ különösebb fennakadást, az autó­­­­busz az előre kijelölt szállás­i helyre, a Hotel Ambasciatoriba­­szállíto­tta a magyar együttest.­ ­ Az első edzés Torinóban . Szombaton a késő délutáni­­ órákban került­ sor az első tori- 5 női edzésre. Sajnos, délutánra­­ megváltozott az idő és most,­­ amikor a Juventus-pályán az­­ edzés folyik, zuhog az eső. Az­­ edzésen azok vesznek részt. S akik a pénteki mérkőzésen nem­­ szerepeltek, vagy csak egy fél­­? időt játszottak. A többiek gyú­­j­tást kaptak és fürödtek.­­ A válogatott csapat olasz-­­ országi második előkészületi ? mérkőzésére kedden, 15-én vii­­£ ranyfényben, este 3/4 9-kor a­­ Juventus-pályán kerül sor. ? Gyógyultak a sérültek ? Grosics már teljesen rendbe-­­ jött. Torinóban biztosan szere-­­­pel. Sándor úgy látszik, rossz ? szériába került. Csonthártyá­­s gyulladása begyógyult, de pén-­­ tek reggel, az indulás előtt a * Jobb lába második ujját fürdés­­ közben beleverte a vízcsapba és­­ leszakadt a körme. Kevés a­­ valószínűsége, hogy a sérülés­e keddig teljesen rendbejön. Ku­­t­harszki Bariban, az érkezés első­­ éjszakáján erős izomfájdalmak­­­­ra ébredt, reggelire alig tudott lábra állni,­­fájdalma azonban mára teljesen elmúlt. Két félidő — kétféle összeállítás Baróti Lajos szövetségi kapi­tány úgy tervezi, hogy Torinó­ban ez a csapat kezd és egy fél­időt játszik: Grosics — Sóvári, Mészöly, Sáros! — Menczel, Sí­pos — (7), Monostori, Tichy, Rákosi, Fenyvesi dr. Ha Sándor és Kuharszki mégsem játszhat,­­akkor Farkas lesz a jobbszélső. A II. félidőben Sóvári helyett Mátrai áll a jobbhátvéd poszt­jára, a csatársor pedig: Sándor (Kuharszki, vagy Farkas). Gö­röcs, Albert, Tichy. Rákosi ösz­­szeállításban játszik: Tabák Endre Elmosta az eső a Budapest teniszbajnokság szombatra tervezett műsorát. A kora délutáni hatalmas zápor annyira feláztatta a Margitszigeti teniszstadion pályáit, hogy­ késő délután sem lehetett szó a szom­batra kiírt mérkőzések lejátszá­sáról. A Budapest-bajnokség mérkőzései vasárnap reggel ki­egészítő számokkal és párosok­kal folytatódnak. A férfi egyes és páros elődöntőket vasárnap délután bonyolítják le. Az FTC mű-és toronyugró versenye Népes mezőny állt rajthoz az FTC műugró- és toronyugró­­versenyén. Néhányan máris jó formáról tettek tanúságot. Férfi műugrás: 1. Konkoly (BVSC) 133.18, 2. Urbányi (U Dózsa) 117.25, 3. Gerlach (BVSC) 115.95, 4. Dóra (U. Dózsa) 114.28, 5. Mü­ller (U. Dózsa) 105.83. Női toronyugrás: 1. Szigeti (U. Dó­zsa) 73.09, 2. Felhőssi (BVSC) 77.18, 3. Szabó (BVSC) 61.51. Vasárnap, 1962. május 13. 5

Next