Népsport, 1962. május (18. évfolyam, 85-105. szám)
1962-05-14 / 93. szám
KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNK JELENTI TORINÓBŐL Zuhogó esőben is feltűnően frissen mozogtak labdarúgóink a vasárnapi edzésen (Torinó, május 13.) Torinóban vigasztalanul esik az eső, mintha késő ősz tenne. Szinte már Chilében érzi magát az ember, hiszen ott is ősz van, s mire odaérünk, ott is .10 fok körüli hőmérsékletre lehet számítani, akárcsak most itt, a nagy olasz ipari központban. Nagy a különbség Bari és Torino között nemcsak a város méreteiben, nemcsak a hőmérsékletben, hanem az irántunk megnyilvánuló érdeklődésben is. Ott délen szinte már terhes is volt a rendkívüli érdeklődés, a nagy gondoskodás itt, Kossuth Lajos városában viszont egyelőre úgyszólván senki nem vesz tudomást arról, hogy ideérkezett a Chilébe tartó magyar válogatott. Máig egyetlen újságíró sem jelentkezett nálunk. Igaz, ebben része van annak is, hogy most minden figyelem a Belgium— Olaszország mérkőzés felé fordul. Ezzel vannak teli a lapok. Persze az irántunk való érdeklődés hiányában alighanem közrejátszik a pénteki 1:3 is. Egyelőre tehát két nappal a mérkőzés előtt nem „szenzáció" a magyar válogatott. Ez talán nem is baj. Ebből is rájöhetnek labdarúgóink, hogy azokat, akik sovány eredményekkel kerülnek be a lapok hasábjaiba, könnyen elfelejtik. Érdekes az is, hogy keddi ellenfelünk, a Juventus sem jelentkezett még hivatalosan, egyetlen vezetője sem tett látogatást szállásunkon, a Hotel Ambasciatori-ban. Az is igaz viszont, hogy a kitűnő torinói csapat szombaton este mérkőzést játszott a Középeurópai Kupáéin a Dinamó Zágráb ellen és ez a mérkőzés bizonyára lefoglalta őket Említésre érdemes, hogy itt, ez a KK mérkőzés nem keltett érdeklődést. Bizonyára a szakadó eső is meggondolásra késztette a szurkolókat, mert mindössze másfélezer ember volt kíváncsi a találkozóra. Ez a másfélezer sem mind torinói volt, ott ültek például a lelátón a magyar válogatott tagjai is. A mérkőzést 1:1-es félidő után 4:1-re nyerte a Juventus. Mindkét félidő más képet mutatott. Az elsőben jódarabig egyenlő, kemény ellenfélnek bizonyult a zágrábi csapat, amíg erővel bírta, a zágrábi csapat diktálta a nagy iramot. A másodikban azonban a Juventus felülkerekedett, s valósággal lesöpörte ellenfelét a pályáról. A mérkőzés nemcsak színvonalas, hanem igen kemény játékot hozott, és nehéz munkát adott Pósa Jánosnak, a találkozó magyar játékvezetőjének. A két együttes között a második félidőben oly jelentős volt a tudásbeli különbség, hogy a győzelem ilyen arányban is teljesen megérdemelt. Különös figyelemmel kísérte a játékot Baráti Lajos szövetségi kapitány, aki így foglalta össze véleményét: — Az erős fizikumú játékosokból álló olasz csapat teljesítményében az a legfeltűnőbb, hogy szinte minden játékos az ellenfél kapujára összpontosított, a gól elérése volt a játék célja. Persze nem feledkeztek meg a biztonságos hátsó játékról sem. A jobbösszekötő Rosát vonták hátra. A Juventus egyébként a 4—2—4-es formációban játszott. Megfigyeltem azt is, hogy ellentétben az olasz B válogatottal, a védőjáték nem volt olyan gyors, így hát a keddi mérkőzésen döntő lehetne a mi csatáraink gyors játéka. Egyénileg a legjobban tetszett a többszörös válogatott balhétvéd Sardi, a jobbfedezet Emoli, a csatársorban pedig az ugyancsak sokszoros válogatott jobbszélső, Stacchini és a balösszekötő Sicole. Úgy vélem, a Juventus semmivel sem lesz könnyebb ellenfél, mint az olasz B-válogatott volt. sőt__ A hírek * szerint a Juventus együttese csak a középcsatár helyén változik majd meg ellenünk. A Roma kitűnő középcsatárát, Angelillót kérték kölcsön erre a találkozóra. Angelillo egyébként a május 12-i AS Roma—FC Zürich mérkőzésen a mezőny legjobbja volt. A találkozó egyetlen góljának is ő volt a szerzője. Az utolsó edzés a keddi mérkőzés előtt A magyar válogatott a keddi mérkőzés előtti utolsó edzését vasárnap délelőtt tartotta a Juventus-pálya gyepén. A zuhogó esőben is jó hangulatban folyt az edzés. Az első 30 percben erőnléti gyakorlatokat végeztek a fiúk, a második 30 percet pedig egyéni és csoportos labdás gyakorlatozás töltötte ki. Az erőnléti részben jócskán szerepelt szakaszos, jóiramú, lendületes futás is. Kétkapuzásra a nagyon megviselt talaj kímélése céljából nem kaptunk engedélyt. A Baróti Lajos és Volentik Béla által vezetett edzésről igen biztató volt az összbenyomás. A fiúk kivétel nélkül frissen mozogtak. Még Solymosi is! Sándor csak labda nélkül edzett, mert sérülése miatt egyelőre nem tud rúgni. Vasárnap délután mozi volt műsoron, s korán tért nyugovóra a csapat. Hétfőn már nem lesz edzés. E napra teljes pihenést írt elő a szövetségi kapitány. Ha az időjárás megjavul, a nap nagy részét szabad levegőn töltik a játékosok. Mint már a bevezetőben jeleztem, a keddi mérkőzésről Torinóban alig esik szó. Így hát nem valószínű, hogy nagyobb közönség gyűl majd össze a Juventus-pályán, hacsak a szombati EK-győzelem nem lelkesíti fel az embereket. Erről a lapok bőséges beszámolót adtak. A magyar válogatott ebben az összeállításban játszik kedden: Grosics — Sóvári, Mészöly, Sárosi — Menczel, Sípos — Kuharszki, Monostori, Tichy, Rákosi, Fenyvesi dr. A második félidőre Mátrai lesz a jobbhátvéd, a csatársor pedig így áll majd fel: Farkas, Göröcs, Albert, Tichy, Rákosi. A Juventus csapata: Anzolin — Castano, Bercellino, Sarti — Emoli, Leoncini — Stacchini, Rosa, Angelillo, Nicole, Stivanello, Tabák Endre FELRÖPÜLTEK A VITORLÁK Esőre hajló, borús idő várta vasárnap reggel a balatonfüredi mólóra sétáló érdeklődőket. Az érdeklődés teljesen jogos volt, mert a zászlóerdőben pompázó móló körül több mint száz ragyogóra fényezett vitorlás horgonyzott. Amerre a szem ellátott, mindenütt fénn-gollék, repülő hollandik, kalózok, csillaghajók és elvétve néhány 50-as, 50-es cirkáló... Minden ragyogott, csillogott, mintha valami jelentős ünnepre készültek volna. A Balaton párásán kéklő hátteréből csodálatos látvány tárult a látogató elé. Ezt csak fokozta, amikor színes melegítőkben felsorakoztak a mólón a hajók versenyzői. A felhőfoszlányokon keresztültolakodó napsugarak egyre jobban megvilágították a tihanyi félszigetet, amely miatt vízből felbukkanó óriásbálna tűnt elő a ködből. Elhangzott az ünnepi beszéd — örömmel állapítva meg, hogy a múlt évben is tovább fejlődött a vitorlázósport. Aztán a múlt évi bajnokok felvonták az árbocra a nemzeti színű lobogót, és a bajnoknők koszorút repítettek a Balaton hullámaiba azoknak az emlékére, akik életüket áldozták a sportért. Végül, ha nehezen is, de elsült az ünnepi pisztoly, és jelt adott a vitorlák felhúzására. Lassan leúsztak az árbócokra a színes vitorlák, és lassan kiúsztak a hajók a nyílt vízre. Ott futott a hajók között a Bp. Építők műhelyében gyártott műanyag repülő hollandia Nagy Károlynak, az egyesület versenyzőjének és hajóépítő mestereinek a remeke. A hajók után a Badacsony-motoros fedélzetére szálltunk, hogy a helyszínen tanulmányozzuk a vitorlázás mesterfogásait. Nem nyugodtunk bele a puszta szemlélődésbe, és amikor a célban felbukkant a 82-es rajtszámú csillaghajó, rövidesen beültünk a Somodi-fivérek mellé, hogy közvetlenül szerezzünk tapasztalatokat és élményeket. Így tudtuk meg, hogy minden hajó egyéniség. A hajóvnak is, a vitorlásoknak is megvannak a maguk szeszélyei, és a versenyző feladata, hogy ezek ismeretében a legrövidebb úton és a leggyorsabban vezesse őket. — A mi hajónk már a harmadik évében van, és még csak most kezdjük megismerni — mondta Somodi Pál kapitányunk. Aztán hamiskásan mosolyogva tette hozzá: — Olyan a vitorlás, mint a szép leány. Mert ha megismertük, akkor újabb három év után megválunk tőle és kicseréljük egy újra. — Csináljunk valamit — rebegtük kapitányunk felé, mert rohamosan közeledett a tarajos hullámok között a motoros. És hadd lássák, hogy rekord-kiképzés alatt is balatoni hajósok lettünk. A felhívást tett követte, és nézőinknek bemutattunk egy kis „hegymenetet*9. Árbocunk csaknem súrolta a hullámokat, mi pedig addig lógtunk a hajó oldalán, míg megállapítottuk, hogy a Balaton vize fürdőzésre még nem alkalmas. Amikor a biztosabbnak látszó motoros fedélzetére léptünk, csuromvizes zoknikkal léptünk be cipőinkbe, mert — majdnem elfelejtettük —, hogy a versenyzők számára a vitorláshajó olyan, mint Allah kiválasztottainak a mecset szentélye ahová utcai topánkában belépni tilos. Közben az utolsó hajó is befutott a célbóják között, és mindenki örömmel állapíthatta meg, hogy megkezdődött vitorlásaink idei évadja, és ha ilyen sikeresen folytatódik tovább, az eredmények sem maradnak el • T. F. ★ Eredmények. A pálya. Repülő hollandi (10): 1. Dominek—Galambos (Bp. Építők), 2. Gömöri—Lugossi (Művész), 3. Fi—Bogiját (BSC). Csillaghajó (25): 1. Tolnay —Simon (BSC), 2. Galambos— Somogyi (BSC), 3. Gosztonyi—Komlós (Művész). Finn-yolle (20): 1. Schömer (Bp. Előre), 2. Fináczy (Vasas), 3. Sáfrány (Bp. Előre). Kalóz (27): 1. Pallás—Olt (Művész), 2. Baffia— Porc (V. Dinamó), S. Ernőfi—Jakab (V. Dinamó). B-pálya. Csillaghajó I. osztály (8): 1. Fehér- Szakácsi (Bp. V. Meteor), 2. Balacskai—Hegedűs (MÉLYÉP), 3. Németh—Tömöri (Bp. V. Meteor). Kalózhajó II. o. (25): 1. Rádai— Hegymegi (Művész), 2. Weires— Mészáros (Bp. Előre), 3. Kocsis— Papp (FÁK). Női kalóz (17): 1. Telegdyné—Tamássy (Művész), 2. Komlósné—Hajdú (Művész), 3. Starnfeldné—Kövessy (Vasas). Kalózhajó m. o. (9): 1. Jánosi—Bránáth (FÁK), 2. Balogh—Spéler (FÁK), 3. Szollár—Bánkuti (FÁK). Kalóz ifjúsági (11): 1. Majoros— Öskői (MELYÉP), 2. Gereben—Patonai (Művész), 3. Király—Farkas (FÁK). 15-ös golle (8): 1. Fi—Dömösi (MÉLYÉP), 2. Poór—Liptay (MÉLYÉP), 3. Varga—Kovács (MÉLYÉP). Moly (11): 1. Izsák (Vasas), 2. Kiszeli (Művész), 3. ifj. Kovács (Bp. Építők). Nagyhajós eredmények, összevont tőkesúlyos (5): 1. Farkas, Kékmadár (BSC), 2. Vályi, Tramontána (Bp. Építők), 3. Nagy, Talizmán (Beruh. Bank). 25- ös Molle (5): 1. Sárdi—Cherie (BSC), 2. Zsitvay, Napsugár (MAHART), 3. Fináczy, Kócsag (Vasas). Debreceni sikerek a vidéki férfi tornászbajnokságon Pécsett szombaton a késő esti órákban fejeződtek be a versenyek a vidéki férfi tornászbajnokság felnőtt számaiban. Az I. osztályban a debreceniek aratták le a babérokat. A bajnoki címért Fésűs és Kincses szoros, érdekes küzdelmet vívtak. Kincses különösen korláton és nyújtón tett ki magáért, de lólengésben rontott. A II. osztályban az esélyes pápai Limperger a nyújtón szerencsétlenül versenyzett, s így a pécsi Detrői fölényesen győzött. Vasárnap délelőtt az utánpótlás nagylétszámú, közepes színvonalú, de igen lelkes versenyén sok tehetséges fiatal mutatkozott be. A kétnapos viadalt végig tárgyilagos bíráskodás és kifogástalan rendezés jellemezte. Felnőtt, I. osztály: 1. Fésűs 55.3, 2. Kincses 55, 3. Czibere (mindhárom Debreceni KASE) 52.5, 4. Szarvas (SZEAC) 49.8, 5. Fehér (DVSC) 49.6, 6. Margita (SZEAC) 49.4. Szerenként. Lólengés: 1. Fésűs 9.4, 2. Czibere 9.2, 3. Szarvas 9.1. Műszabadgyakorlat: 1. Fésűs 9.3, 2. Kincses 9.2, 3. Szarvas 8.7. Gyűrű: 1. Fésűs 0.3, 2. Kincses 9.1, 3. Szarvas 8.9. Lóugrás: 1. Czibere 9.1, 2. Fésűs 9.1, 3. Tóth (DVTK) 9. Korlát: 1. Kincses 9.6. 2. Czibere 9.4. 3. Szarvas 8.9. Nyújtó: 1. Kincses 9.6. 2. Fésűs 9.3. Csapatban: 1. Debreceni KASE 207.8. Felnőtt II. osztály: 1. Detrői (PVSK) 53.2. 2. SZEAC 51.6. 3. Szederkényi (Egri Sportiskola) 50, 4. Limperger (Pápai Textil) 49.7. Szerenkénti bajnokok. Műszabadgyakorlat: Detrői 9.1, gyűrű: Limperger 9.4, lólengés: Szabó (D. KASÉ) 8.9, korlát: Limperger 9.4, nyújtó: Detrői 8.9, lólengés: Limperger 9.3. Csapatban: D. KASÉ 172.7. Ifjúsági I. osztály: 1. Dely (Székesfehérvári Építők) 53, 2- Bíró (Nyíregyházi MTE) 52.3, 3. Kónya 51.8, 4. Hamsa (mindkettő Debreceni Sportiskola) 51.7. Csapatban: 1. Egri Sportiskola 190,3. Ifjúsági II. osztály: 1. Harangozó (Pápai Textil) 55.8, 2. -------------------Kovács (Debreceni Sportiskola) 55.7, 3. Bányai (Szekszárdi Gimnázium) 54.9. Csapatban: 1. Debreceni Sportiskola 216.1, 2. Szekszárdi Gimnázium 214.8, 3. Debreceni KASÉ 207.2. Ifjúsági 111. osztály: 1. Nagy (Szekszárdi Gimnázium) 55.2, 2. Meretel 53.8, 3. Bodó (mindkettő Székesfehérvári Sportiskola) 53.6 Csapatban: 1. Szekszárdi Gimnázium 212.9, 2. Székesfehérvári Sportiskola 211.7, 3. Pécsi Sportiskola 209.6. ------------------- cselgáncs Európa-bajnokság eredményei. Elssenben, szombaton késő este befejeződött a cselgáncs Európa-bajnokság, amelyen 225 versenyző küzdött a 17 bajnoki címért. Az amatőr versenyek után sor került az amatőr profi bajnoki küzdelmekrea Az eddig nem közölt eredmények. Ifjúságiak. Könnyűsúly: 1. Matoikian (francia), 2. Zenidargica (jugoszláv) Középsúly: 1. Geurteen (holland), 2. Boric (francia). Nehézsúly: 1. Jagtenberg (holland), 2. Banki (osztrák). Abszolút bajnokság: 1. Jagtenberg (holland), 2. Banki (osztrák). Felnőttek. Abszolút bajnokság: 1. Kiknadze (szovjet), 2. Lukacsevcsek (szovjet). 1. Dán. 1. Etienne (belga), 2. Mitcsenko (szovjet), 3. Dávid (magyar) és Herrmann (német). II. Dán. 1. Kibrocsacsvili (szovjet). 2. Venturelli (olasz). III. Dán. 1. Patherbridge (angol). 2. Vanderland (holland). IV. Dán. 1. Deeailly (francia), 2. Tempesta (olasz). Nyílt osztályban (amatőrök és profik). Könynyűsúly: 1. Suiders (holland), 2. Forrestier (francia). Középsúly: 1. Courtine (francia), 2. Stamer (NSZK). Nehézsúly: 1. Geesink (holland), 2. Kerr (angol). Abszolút bajnokság: 1. Geesink (holland), 2. Ballauri (francia). (MTI) ★ A magyar cselgiáncs együttes hétfőn este indul haza, és kedden este a bécsi gyorssal érkezik a Keleti pályaudvarra. Baranyai és Móra győzött a válogató versenyen Vasárnap a reggeli órákban kezdődött meg a Nemzeti Lovardában lovasaink idei első ellenőrző versenye. A küzdelmeket két számban bonyolították le. Elsőnek a 130 cm-es díjugratásra került sor. A versenyszámnak 23 indulója volt, de ezek között csak egyetlen hibátlan akadt: Baranyai József, az V. Dózsa versenyzője Hízelgő nevű lován. Négy hibapontot is csak négy versenyzőnek sikerült elérnie. A második versenyszámban, a 140 cm-es díjugratásban már jobban ment a lovaknak és a lovasoknak. A tíz induló közül hárman hibátlanul mentek végig a pályán. Díjugratás 130 cm: 1. Baranyai (U. Dózsa) Hízelgő nevű lován 0 hibapont 1:24.4, 2. Kovács (Mezőhegyesi MEDOSZ) Danka nr. 4 bp. 1:35.6, 3. Kovács (Mezőhegyes (MEDOSZ) Galiba nr. 4 hibapont 1:36.5. Díjugratás 140 cm: 1. Móra (Bp. MEDOSZ) 0 hibapont. Szépleány ni, harmadik összevetésben hibátlan, 2. Kovács Danka ni, 0 hibapont (3. ö. v. 4 hp), 3. Baranyai Hízelgő ni, 0 hp (2. ö. v. 4 hp.) Kedves olvasó, érzés fog el, ha sportembertől — legyen az versenyző, edző vagy vezető — elégedettséget tükröző nyilatkozatot hallok. Lehet, hogy eltúlozom, egy kicsit a kérdést, de hallom, hogy az önelégültség legenyhébb megnyilatkozási formája is egyenlő a sportsiker halálával. Hiszen a sport örökös verseny, magasbatörés, nyughatatlanság és lehetetlent nem ismerő gyönyörű ábránd. Mindezt azért bocsátottam előre, mert olvasva a tudósításokat sportéletünk fontos eseményeiről, az egyesületek közgyűléseiről, ismét elfogott ez a kényelmetlen érzés. Nem tudom, hogy a kedves olvasó felfigyelt-e rá, de bennem határozottan olyan vélemény alakult ki, hogy a sportegyesületek vezetősége és tagsága mintha kissé rózsaszín szemüvegen keresztül nézné múlt évi tevékenységét, mintha a mérleg, amelyet ezeken a megbeszéléseken a nagy és kis egyesületek többségében felállítanak, nem venné kellően számba a közvélemény igényeit. Remélem, hogy sem a sportegyesületek, sem a kedves olvasók nem tekintik ünneprontásnak, ha most, amikor a közgyűlések még javában tartanak, nagyon határozottan kimondom, hogy sportegyesületeinknek és különösen legnagyobb, legjelentősebb sportklubjainknak semmi okuk sem lehet az elégedettségre. Azt hiszem, elegendő, ha csak legjobb sportolóink múlt évi nemzetközi szereplésére utalok, ha felemlítem labdarúgó klubcsapataink eredményeit a nemzetközi tornákon, ha emlékeztetek hagyományosan sikeres sportágainkban ért csalódásokra, ha utalok a Népsportban megjelent sportegyesületi oldalak kétségtelen tanulságaira, hogy tudniillik sportegyesületeink tevékenysége elavult, nem tud kellően lépést tartani a haladással. A sportegyesületi közgyűléseken mindebből nagyon keveset kaptunk vissza. Úgy tűnt, mintha a mindenütt kétségtelenül megemlített hibák, fogyatékosságok végső fokon nem halványították volna el az elnökségi beszámolókból kicsengő meggyőződést: egyesületünk becsülettel teljesítette feladatát. Nem szeretném eltúlozni sportegyesületeink gyengeségeit, de hiba lenne most az egyévi munka számbavételekor nem észrevenni, hogy amit az elmúlt években oly sokszor hiányoltunk, a sportegyesületi demokrácia nem erősödött számottevően. Bebizonyosodott ez a közgyűléseken is a a tagok felszólalásaiból, amelyek többsége arról tanúskodott, hogy a tagság nem ismeri kellően a sportegyesület ügyeit, nem szokta még meg, hogy neki nemcsak joga, hanem egyenesen kötelessége beleszólni az egyesület vezetésébe. Fel lehetett figyelni arra is, hogy sportegyesületeink többségében a kétségtelen erőfeszítések ellenére sem javult a közösségi élet, a közgyűléseken szép számmal láttunk tagokat, akik ismeretlenekként mentek el egymás mellett, vagy úgy üdvözölték egymást, mint akik legalább egy éve, az utolsó közgyűlés óta nem találkoztak. Az elnökségi beszámolók többsége is kifogásolta sok egyesületben, hogy az alapszabályszerű működés bizony sokszor csorbát szenvedett, s ily módon szabálytalanságok, kis túlzással azt is mondhatnám, törvénytelenségek is tarkítják sportegyesületeink életét. Bár a gazdálkodást illetőleg vitathatatlan a fejlődés, még sincs egyesületünk, amely minden tekintetben elégedett lehetne, hiszen a tagdíjbevételek, a rendezvénybevételek szinte sehol sem érik el a kívánt mértéket. „ Azt hiszem, hirtelenében elég ennyi is. Ha ehhez még hozzáveszem, hogy a magyar sport élvonalának eredményesebb és sikeresebb szereplése nem a válogatott keretekben és csapatokban oldható meg elsősorban, hanem a sportegyesületek megfelelő szakosztályaiban , korszerű edzésmódszerek igényesebb alkalmazásával, akkor azt hiszem, a kedves olvasó is egyetért velem, ha hiányolom a sportegyesületi közgyűlések alaphangjából az örök elégedetlenséget, a sportbeli fejlődésben a motor szerepét betöltő, korlátokat nem ismerő, lehetetlent tudomásul nem, vevő magasbatörést. Ardai Aladár az önelégültségről is beszélíteted az olvadóval Hétfő, 1962. május 14. 3 VERSEINIY SK I WXV\\\ViVKNNV\Vv\\V\Vv\\V\\\VXV\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^ Egyes sportágai népszerűsítése nagy gondot okoz a szakembereknek. Gyakran a legcélravezetőbb módszerek is kudarcot vallanak. Vajon hol a hiba? A megfejtést a Népstadion mögötti gyeplabda-pályán hallottam (olyan kevesen voltunk, hogy minden szót tisztán lehetett hallani száz méteres körzetben). Egy férfi olyan ötéves forma kisfiút tartott kézenfogva. A gyermek tekintete elkalandozott, mire az apa megkérdezte: — Nos, hogy tetszik? Ugye érdekes, amit a bácsik csinálnak? — Jó, jó — mondta tapintatosan a gyerek —, de ha felszerelték volna a gyűrűket is és kosárlabdával játszanának, sokkal érdekesebb lenne. Az angol válogatott Skócia elleni veresége után, mint ahogyan azt a szigetországi újságok írták , Anglia elvesztette minden illúzióját a chilei szereplést illetően. Az angol újságírók egyáltalán nincsenek tekintettel a játékosok lelki felkészítésére ... A Swimming World arra hívja fel a figyelmet, hogy étkezés és eredmények összefüggenek. Tehát? A koncentrált vitaminok sokkal inkább hozzátartoznak a korszerű felkészüléshez, mint — fájdalom — a paprikáscsirke. Milyen figyelmes, tapintatos emberek voltak a cselgáncs-szabályok alkotói, amikor elhatározták, hogy a súlycsoportonkénti bajnokságon kívül rendeznek egy abszolút bajnokságot is Kizárólag azt a célt tűzték ki, hogy eldöntsék az abszolút elsőséget, de hogy ki az abszolút utolsó, arról hallgasson a krónika. Ha jól meggondolom, így érdemes elindulni. Legfeljebb nem lesz az ember abszolút első ... Manfred Germar, a nyugatnémetek Európa-bajnok síkfutója boldogan mosolyog a nürnbergi Sport Magazin képéről az olvasóra. Örömének oka? „Húsvéti ajándék”, a kis Brigitta, akivel felesége lepte meg. Most már csak az a kérdés, hogy a kis Brigitta örökölte-e apja fürge lábait? ♦♦♦ Egy semmitmondó kis hírt olvastam: a Wembley-stadionban az NSZK labdarúgó diákválogatottja 2:1 (1:1) arányban legyőzte az angol diákokat. Egyetlen adat tette megírásra érdemessé ezt a hírt: a találkozót 95 000 ember nézte végig. A World Sports ismét bebizonyította, hogy Anglia a konzervativizmus hazája. Igaz, hogy az angolok elvesztették vezető helyeiket a nemzetközi sportélet számos fontos helyén, nem egy balsikert könyvelhetnek el, de ujjongva adják a világ tudtára: ismét feljövőben van az angol sport! A Barnes-nővérek személyében megvan, a valaha is napvilágot látott, legtehetségesebb angol lovasutánpótlás. Ha ez nekik elég ... Bonyolódik az olaszországi labdarúgó doppingbotrány. Az ebben a témakörben napvilágot látott, majd visszavont nyilatkozatok száma ma már többségben van. A teljesen kusza ügyre jellemző, hogy eddig 83 játékos ellen indult meg vizsgálat. A március negyedike óta folyó körültekintő vizsgálatra pedig az a jellemző, hogy eddig csak egyetlen dolog konkrét: a gyanú. ♦♦♦ Levélíróink egyike kérdezi: Van-e valami akadálya annak, hogy evezésben gyűjtsön Kiliánpontokat. Kimerítő levélben válaszoltunk és további lelkesedésre buzdítottuk. A hatás nem is maradt el. Fellelkesült levélírónk a következő levelében azt kérdené: hol és mikor veheti át a hajót. Újabb nevekkel ismerkedünk. Nemcsak mi, hanem a világ élvonalába számító japán és ausztrál úszók is. Egy Schollander nevű amerikai fiú — új név a folyton feltűnő és gyorsan eltűnő üstökösök között — nagy fölénnyel három számban győzött a japán úszóbajnokságon. Ki ez a fiú? Ő az, akiről úgy írtak az újságok, „ami nem sikerült Konradsnak, Rosenak, Jamanakának és Clarknak, elkerült Schollandernak”, aki 220 yardon két percen belüli idővel nyűgözte le a szakembereket és a közönséget is. Don Schollander egyébként 15 éves. Réti Anna